Vas Népe, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

3000 holdon érik a gabona Hogyan készült fel az aratásra a Sárvári AG ? Valójában csak 2800 holdon, de ez is elég gond, s nagy feladatok elé állítja a Sárvá­ri Állami Gazdaságot. Kedden délután az üzemegység veze­tők a gazdaság szakemberei­vel, pártvezetőivel együtt ül­tek az egyik központi irodá­ban, és ennek a 2800 hold gabonának a sorsáról tárgyal­­gyaltak. Ami a lényeget illeti, azt röviden így lehetne összefog­lalni: az aratást az idén három részre kell osztani Fő szerepet a kétmenetes aratás kap, utá­na az állógabonát arató kom­bájnok következnek és végül, évek óta először ismét lesz kézi aratás is. Hogyan készül fel a gaz­daság az aratásra? A gépek — 8 kombájn és három rendrearató — kitor­dítva, az üzemanyagtartályok feltöltve, a zsákok elkészítve, és a négy darab szárítóberen­dezés is üzemképes. Meg a magtisztítók is. Ezekre az idén különös szerep vár. A gazdaság gabonájának nagyob­bik része vetőmag, tehát a szokásosnál is gondosabban kell tisztítani. És ahogyan a sárváriak erről tájékoztatnak, lesz is mit tisztítani Az idén a különösen sok csapadék és hűvös tavasz hatására, évek óta nem látott mennyiségben verte fel a gyom a gaboná­kat. A gyomosodás tehát egy­szerre több problémát is okoz. Egyrészt majd próbára­ teszi a tisztítóberendezések telje­sítő­képességét, másrészt meg­nehezíti a tárolást, hiszen a kombájnnal vágott lábon álló gabonában sok lesz a még zöld gyommag és emiatt vé­konyan kell majd teríteni a gabonát és rendszeresen for­gatni. Végül a gyomosodás előtérbe állítja a két menet­­ben való aratást. A rendre­­vágók­kal levágott gabonában ugyanis ideje, módja lesz megszáradni a gyomnak is. És a száraz gyommagot már tisztítani is könnyebb. Ennek megfelelően a Sár­vári Állami Gazdaságban a gabona zömét rendre vágják. Az árvíz és résziben a talaj­víz miatt, amely nem is any­­nyira ki­pusztította, mint meg­nyomta a gabonákat, a vetés­­területnek mintegy 3 százalé­kát kiézzel kell aratni. A fennmaradó rész 60 százalékát a tervek szerint rendre arat­ják, 40 százalékát pedig láb­ról vágják majd a kombáj­nok. A gépekkel és a gazdaság állandó dolgozóiból alakult kézi aratópárokkal úgy terve­zik, 25 munkanap alatt feje­zik be az aratást. Körülbelül augusztus 10-re, hiszen a ga­bonák érési állapotát tekint­ve, csak július 14—15-én le­het majd megkezdeni a mun­kát. A legpontosabb termésbecs­léssel is vitába lehet ma még szállni, de az már világosan látszik, hogy az ár- és belvíz miatt a tavalyinál valamivel kevesebb gabonára számít­hatnak — összeségéb­en. Ezért aztán több olyan intézkedést is tettek, amely a munka mi­nőségének javításával segíte­né elő az aratás eredményeit. A gazdaság minden kombájn­ján és rend­bevágó gépén is évek óta arató, szerelő vég­zettségű emberek ülnek. A segédvezetők is ismerik már feladataikat, ők „civilben” traktorosok. Úgy tervezik, hogy egy-egy kombájnnak 200—220 mázsát béna minél gondosabb beta­karítása mellett az idén meg akarnak oldani, a szalmaprobléma. Tavaly is több kazal beázott. Szükség van a szalmára, éven át nagy szükség, és 3—400 va­gon szalmával számolnak az idén. Nem mindegy, hogyan rakják össze. Ezért úgy ha­tároztak, hogy minden minta­szerűen összerakott szalma­kazal esetén mázsánként 50 fillér prémiumot fizetnek. A mintaszerűséget szakemberek bírálatával valószínűsítik. A 2800 hold gabona aratá­sára, betakarítására és az ál­lami vetőmagtelepekre való szállítására a Sárvári Állami Gazdaságban minden előké­szület megtörtént. Most az embereken és a gépeken a sor. Meg az időjáráson, hogy az eléggé elázott talajok elbír­ják majd a gépeket. Szanati Anna kell elcsépelni naponta, ez még alacsonyabb termésátla­gú területek mellett is jó mi­nőségű munkát tesz lehetővé. Tavaly i­modják a sárvári­ak, sok kazal kizöldült, ami világosan igazolja a magas szemveszteséget. Ezt akarják elkerülni az idén, a megfon­tolt, gondos munkával. A kombájnosok úgynevezett progresszív bérezést kapnak majd. Minden mázsa kicsépelt gabonáért 80 fillért fizet a gazdaság, a rendről felsze­dettért 60 fillért. Az a kom­­bájnos, aki 35 vagonnál töb­bet csépel el az aratási idény­ben, ennél 30 százalékkal ma­gasabb bért kap, alá­ pedig 50 vagon felett teljesít, az 50 százalékos bérkülönbséggel számolhat. A tartó magassá­got 12 centiben állapította meg a gazdaság szakmai ve­zetése és aki ezt nem haladja túl, az holdanként még 1,5 forinttal is számolhat. A másik, amit a kenyérga­imiMinnHiiiiiiiHiiiiuHiiiiimiiimiiiiiiiumniHiiiimiHiimHiiiuHimiiiHimi váltak. A bolgárok egyébként ezeket a tar­goncákat 90 százalékban exportra termelik.­­Ez pedig arra vall, hogy a KGST-n belüli szakosítás keretében az érdekelt tagorszá­goknak lehetőségük nyílik arra, hogy specia­lizált termékeik előállítását optimális ará­nyokban fokozzák. Elegendő, ha megemlít­jük: csupán tavaly 64 százalékkal nőtt Bul­gáriában a villamos targoncák gyártása. Ugyancsak hatékony a tervező munkák szakosítása. Kézenfekvő, hogy még a legfej­lettebb országok számára is igen nehéz, a többiek számára pedig már-már erőt megha­ladó feladat lenne mindazoknak a műszaki tudományos kérdéseknek az önálló megol­dása, amelyeket a napjaink gépgyártási áru­listáján szereplő 125 ezer különféle gép és berendezés előállítása vet fel. Ám a szako­sítás révén a tervezői munkát az adott ország számára legfontosabb kérdéscsoportok kidolgozására lehet összpon­tosítani. A szakosítás során a tagállamok szűkí­tik az általuk gyártott cikkek körét, ami mind a fejlett, mind a korábban elmaradott országok számára lehetőséget nyújt, hogy fo­kozott figyelmet fordítsanak a minőségre, gyorsabb ütemben érjék el a világszínvonalat. Ha például Lengyelország egyedül vágott volna neki a KGST-cikklistán szereplő mind a 164 fajta fémvágógép, prés- és sajtolóbe­rendezés gyártásának, ez óhatatlanul oda ve­zetett volna, hogy elforgácsolódnak a beruhá­zásra fordítható összegek, dekoncentrálódnak a tervezőmérnöki erőfeszítések, s kitolódik az új termékek bevezetésének határideje. Ezért a lengyel gépgyártás csak 34 géptípusra szakosodik az említettek közül, hasonlókép­pen a KGST nomenklatúrán szereplő tíz t­raktortípusból a lengyelek csak 4, a 84 bányagéptípusból pedig csak 5 fajtát gyárta­nak majd. .. . Amikor azt mondtuk, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztásban minőségi vál­tozások történtek, akkor nem csupán a gépek és gépegységek szakosítására gondolunk, hanem az alkatrészgyártás specializálására is, amely­nek azonban a szabványok egységes rendsze­re az előfeltétele. Közismert például a lengyel —csehszlovák közös Zetor traktorgyártás. He­lyes azonban, ha emlékeztetünk rá: a közös gyártás bevezetését a gépegységek és alkat­részek szabványosításának folyamata előzte meg. Ugyanilyen munka folyik jelenleg a gépkocsigyártás szakosítása érdekében. Nagy segítség ebben a KGST nemrég ala­kult szabványügyi intézete. A nemzetközi szocialista munkamegosz­tás még viszonylag rövid múltra tekint visz­­sza. A KGST-ben a gépgyártási termékeknek még csupán 5-6 százalékát érinti a szakosí­tás, ám a munkamegosztás új rendszere már megindult. Mind élesebb körvonalakat k ölt az az irányzat, hogy fokozottabb ütemben fej­lődnek a gépgyártásnak azok az ágazatai, amelyeket a KGST az egyes országok különös figyelmébe ajánlott a szakosítás révén. Ugyancsak egyre rendszeresebbé válik, a ko­rábbi gyakorlat esetlegességével szemben, a gépgyártási termékek cseréje. Magyarországon például a szerszámgép­gyártás 1964-ben tartotta az 1963-as színvo­nalat, ám ugyanakkor számottevően növelte a szakosított termékek előállítását, mégpedig a híradástechnikai eszközök eseté­ben 13, a műszerek esetében 8 százalékkal. Csehszlovákiában a gépgyártás tavaly job­bára a nehéz­gép gyártás fokozott fejlesztése révén gyarapodott, különösen a kohászati és vegyipari berendezések gyártásának növelése útján. Csehszlovákia éppen ezekre a cikkekre szakosodott, túlnyomórészt a csehszlovákok szállítják ezeket a gyártmányokat a KGST- országokba, elsősorban a Szovjetunióba. A nemzetközi szocialista munkamegosz­tás óriási lehetőségeket kínál: ezek kiakná­zását példázzák az itt elmondottak. A. Barkovszkij, B. Tandit 1965. július 1. Csütörtök A decemberi párthatározat nyomában a Járómű­javító Vállalatnál A SZOMBATHELYI MÁV Járóműjavító Vállalat pártbizottsága annak idején ki­bővített ülésen tárgyalta meg a decemberi párthatározat vég­rehajtásával kapcsolatos tenni­valókat, ezt követően pedig alapszervezetenként is megbe­szélték a végrehajtás miként­jét. A határozatoknak, azok kö­vetkezetes végrehajtásának ered­ményei máris jelentkeznek. Megszűnt a túlórázás, a darab­számos tervek teljesítése körüli állandó problémák is megoldód­tak. A darabszámos tervek tel­jesítését ugyanis nagymérték­ben hátráltatta a szinte króni­kus alkatrészhiány. A második félév elejétől ismét a vállalat kezelésébe kerülnek a különbö­ző szakszertárak (amelyek ed­dig szétszórtan működtek az igazgatóság területén) és ez re­mélhetőleg az alkatrészhiány okozta problémák megoldását is jelenti, házilag tudja pótol­ni a vállalat a csavarokat és egyéb kötőelemeket. De szólhatnék a normakar­bantartásról is, a bevezetett normák termelékenység növe­lő hatásáról. Természetesen az új normákat alapos felmérés előzte meg. Helyesnek bizo­nyult a normások és tervező gyártástechnnológusok egy cso­portba való összevonása is, gya­korlatibbá vált ezáltal a ter­vezés, reálisabbak a műszaki normák. Ki kell emelni a szerkesztés és a technológiai osztály e té­ren végzett szervező és irányító munkáját. A műszaki normák bevezetésével, új­­technológiák al­kalmazásával, a becsült nor­mák statisztikai normákká való szervezésével, illetve csoporto­sításával segítették a vállalat­nál a párthatározat megszabta teendők minél jobb megvalósí­tását. A diszpécseri szolgálat bőví­tése is nagymértékben segítője volt a termelésnek. A termelé­kenység emeléséhez vittek kö­zelebb a munkapadokig törté­nő szervezeti lebontások. JAVÍTÓSZOLGÁLATUNK további lendítője lehetne az igazgatóság területéről, a vasút­állomásokról hozzánk javításra érkező kocsik küldésének terv­szerűbbé tétele. Jelenleg e té­ren még nagyfokú tervszerűt­­lenség uralkodik. Különösen a vasútállomások szakszolgálati vezetői tudnának nagymérték­ben segíteni azzal, hogy meg­határozott rend szerint küldik javításra az azonos típusú ko­csikat, vagy egyáltalán a ko­csikat. A vállalat gazdasági vezetői nagy körültekintéssel hajtották végre a létszámcsökkentést. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelentős mértékben csök­kent a vállalatnál a fegyelmi vétségek száma, nőtt a terme­lékenység. Május 31-ig a vállalat 100,2 százalékra teljesítette tervének időarányos részét, többek kö­zött az előirányzott évi egymil­lió nyolcszázezer forintos ön­költségi tervéből közel egymillió egyszázezer forintot már május 31-ig „hozott”. ­a kialakuló­ kedvező helyzet méginkább megköveteli az előbbre lépést. Feladataink nagyok, de jól szer­vezett becsületes munkával tel­jesíthetők. A jobb kiszolgálás, valamint a megnövekedett ter­melési feladatok érdekében úgy határozott a vállalat vezetősé­ge, hogy a közeljövőben közel négy kilométerrel növeli a vál­lalat területén levő vágányhá­lózatot. Kovács István Száz nap és a következők Száz napja már, hogy a felduzzadt vizek rombol­ják, mossák a gátakat. Végig a magyar Duna-sza­­kaszon, s másutt is a fo­lyók mentén átázott tölté­sek, kőből, homokzsákok millióiból emelt hevenyé­szett gátak, acélpallók áll­nak ellen a szörnyű ter­helésnek. Az emberi aka­rat, az elemek erejét le­győző szívósság és erőfeszí­tés csodákat művel. Évszá­zada mérik és jegyzik a szakemberek a Duna víz­járását, s évszázada csak hasonló vízszintet jegyeztek fel, ekkorát még soha. S mert eddig erősebb és szí­­vósabb volt az ember, mint a száznapos ár, nem törtek át a gátak. Az utóbbi napokban cse­kély enyhülést, apadást kö­zölnek a jelentések. Még nem nagymérvűt és nem olyat, hogy végleg megpi­henhetnek az őrködök. Még mindig magasabb a víz a maximumnál, még mindig veszélyeztet. Még mindig tízezrek dolgoznak és nem lankadnak. Még vigyázni kell, még fenyeget a víz. De már az eddig elért eredmé­nyeket összegezhetj­ünk, s előre is tekinthetünk a kö­vetkező hetekre, hónapok­ra. Ha visszatekintve mérle­get vonunk, az ed­ik olda­lon páratlan elemi csapás, a másikon szinte példátlan erőfeszítés és összefogás áll. Ami az előzőt illeti, egészét és részleteit mindenki isme­ri az országban. A vízállás­­jelentést, amelynek olvasta­­kor ezelőtt kikapcsoltuk a rádiót, most országszerte millió és millió ember fi­gyelte feszülten, lélegzet­visszafojtva. Ami az erőfe­szítéseket illeti: az állam koncentrálta erőit, gépek, járművek­­tízezreit mozgó­sította és küldte a helyszín­re, rendelkezésre bocsátott pénzt, anyagot, mindent, amire a védekezőknek csak szükségük volt. S mozgósí­totta erőit a nép, mert hisz itt naponta tízezrek össze­fogásáról volt szó, öregek és fiatalok, civilek és ka­tonák állták és állják a száznapos rohamot. Ennyi a múlt hónapok mérlege. S hozzá még any­­nyi, hogy az időjárás szinte végig kedvezőtlen volt, he­tek óta jóformán nincs nap, hogy ne zuhogna az eső, a termés későbben érik, a munkák torlódnak, az ár elleni védekezés leköt és mozgósít megannyi erőt. S e summ­ázás a jövőre — kö­vetkező hetekre, hónapokra — tartalmában meghatáro­zó. E summázás, gondok és természetadta nehézségek összegezése az alapja annak a felhívásnak is, amelyet a KISZ Központi Bizottsá­gának Intéző Bizottsága in­tézett országunk fiatalságá­hoz. Elismerése ez a doku­mentum a fiatalok — civi­lek és katonák — áldozatos erőfeszítéseinek és összege­zése az ifjúságra váró leg­főbb tennivalóknak. Mert most igaz, egész embert jel­lemző tettek után újabb ilyen cselekedetekre lesz szükség. A védekezés az or­szágtól roppant anyagi-fi­­zikai-erkölcsi erőfeszítése­ket követelt. Folytatni kell: az ár még megvadul­­tan hömpölyög a partok kö­zött. S közben beérett és érik a termés, a gabona aratásra és aratókra vár, a földeket munkálni kell, a növények gondos kézre várnak. S a gyárakban pó­tolni kell a munkát, azok­nak a munkáját, akik a gá­takra siettek, ott voltak, vagy ott állnak ma is. Ren­­deltetési helyére kell jut­tatni sok-sok tízezer tonna árut és anyagot, építeni kell a házakat, az utakat, mint eddig, ezután is tízezrek helytállása kell, hogy elke­rüljük a további pusztítást. A felső Duna-szakaszon már visszaköltöznek a fal­vakba az emberek. Házukat sokhelyütt romokban talál­ják, vagy erősen megrongál­ta az épületeket a víz. Épí­tők kellenek, de honnan? Közismert a gond, a mun­kaerőhiány, amellyel az épí­tőipar küzd, önkéntes vál­lalkozókat hívnak, kémek az árvízsújtotta falvak, vá­rosok. S ki jelentkezhet na­gyobb munkalendülettel, a hazáért, s a népért termi vá­­gyóbb kedvvel, mint a fia­talság? Kezdeményezések egész sorát látjuk, a segíteniaka­­rás ezerfajta megnyilvánu­lását nap-nap után. Szé­leskörű gyűjtés indult, so­kasodnak a forintok a 10 200-as számlán. Helyes és jó ez, mert a kárt jó­szerével csak milliókban lehet mérni. S az is bizo­nyos, hogy minden felaján­lott forint valhol, valakinek az arcáról letöröl egy ráncot. S ebben az akcióban forint­jaikkal, az önkéntes műsza­kok és a különféle rendez­vények bevételével a fia­talság is sokat segíthet, sokat adhat. Adhat szorgal­masabb munkával is, úgy, hogy minden eddiginél na­­­gyobb részt vállal a tervek,­ teljesítéséből, azoknak a fo­­rintáknak és millióknak a gyarapításából, amelyekkel majd anyag, eszköz, újjá­épülő otthon formájában az állam siet az árvízkáro­sultak megsegítésére. Nem könnyű­­ az esz­tendő. Árvíz, rossz idő, ne­héz aratás, rendkívüli meg­próbáltatás és erőfeszítés jellemezte az utóbbi hóna­pokat. Most azt az erőt, azt az összefogást, amely­nek e nehéz időszakban ta­núi és részesei voltunk, folytatni és továbbvinni kell. S akkor — ahogy az ember megállíthatta a gá­tak között az őrjöngő vizet — úrrá lehetünk minden gondon, pótolhatjuk a vesz­teségeket, hogy majd az esztendő végén sikerben, erőben gyarapodva fordul­hassunk a következő évre. II. ) Miniszteri utasítás az 1965—66-os tanév feladatairól és rendjéről Megjelent a művelődésügyi miniszter tanévnyitó utasítá­sa, amely megállapítja az 1965—66-os oktatási év rend­jét és megszabja az általános és középiskolák feladatait. A rendelkezés értelmében az általános iskolákban foly­tatják az új tantervek, illet­ve tankönyvek bevezetését, a gimnáziumokban pedig meg­kezdik az új tantervek és tan­könyvek használatát. Néhány új tankönyv jelenik meg a szakközépiskolák és a techni­kumok számára is. A tapasztalatok szerint az általános iskolákból a végzett tanulók nem azonos szintű képzettséggel kerülnek ki, ezért az utasítás felhívja a középiskolai tanárok figyel­mét, hogy nagy gonddal, kö­rültekintéssel, az első osztá­lyos diákok iránti türelem-Új tantervek a gimnáziumokban . A tanév új időrendi beosztása X mel kezdjék az új tanterv anyagának oktatását. A miniszteri rendelkezés alapján a gimnáziumok sza­kosított (tagozatos) osztályai­ban heti kétórás gyakorlati oktatást szerveznek. Azokban a gimnáziumi osztályokban, ahol semmiféle gyakorlati fog­lalkozás szervezésére nincs lehetőség, a fennmaradó órá­kat — az igazgató döntése szerint — a magyar, az ide­gen nyelv és a matematika gyakorlására kell fordítani, a tananyag bővítése nélkül. A továbbiakban az utasítás szabályozza a tanév időrendi beosztását. Eszerint az 1965— 66-os oktatási évben — kísér­leti jelleggel — nappali ta­gozaton a tanulók osztályza­tait az 1965. december 22-i állapotnak megfelelően zárják le. Az osztályzatokat, az ellen­­őrzőkönyvben 1966. január 10-én közlik a szülőkkel. A téli szünet mind a nappali tagozaton, mind a dolgozók iskoláiban december 23-tól január 9-ig, a tavaszi szünet pedig április 3-tól április 11-ig tart. Kimondja a tanévnyitó uta­­sítás, hogy az óvodai felvéte­leket az 1965—66-os tanévre augusztus 30—szeptember 4 között bonyolítják le. VAS NÉPE.

Next