Vas Népe, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 101. szám Ara 10 fillér 1971. május 8. Szombat Kőszeg a korszerűsödés útján Megalakult az új városi tanács — Elnök: Dr. Csiszár Károly, elnökhelyettes: Pécseli László. A végrehajtó bizottság titkára: Kovács József A határmenti város hétfő óta nemcsak a megye, ha­nem egy kicsit az országos érdeklődés központjában áll. A Kőszegi Filmnapok ese­ménysorozata zajlik, megtelt vendéggel a város. Tegnap délelőtt — a város életében, fejlődésében igen fontos — politikai eseményre került sor, délelőtt kilenc órai kez­dettel tartotta alakuló ülé­sét a városi tanács. Az emlí­tett események miatt a vár­ból kiszorulva, a mezőgazda­­sági technikum dísztermében gyűltek egybe az április 25- én megválasztott tanácstagok és az ülésre meghívott ven­dégek. Részt vett az esemé­nyen dr. Gonda György, a megyei tanács elnöke, dr. Kelemen Ferenc elnökhelyet­tes és Machó István, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára is. Az ünnepélyes, a város életében új kezdetet szimbo­lizáló aktus Danka István nyugdíjas pártmunkás sza­vaival vette kezdetét. Mint korelnök — a városi tanács­tagság legidősebbje — mi­után javaslatot tett az elnök­ségre, a nemrég megtartott választások eredményeit idézte fel. Főleg nem a számszerű eredményekre utalt, hanem arra a politi­kai tényre, amelyet az elő­készítés és maga a válasz­tás jelentett. Utalt azokra a társadalmi és gazdasági vál­tozásokra, amelyek az utób­bi években történtek ha­zánkban, amelyek a szoci­alizmus bázisainak további erősödését jelentik. Elmon­dotta, hogy Kőszeg is sokat fejlődött ezen időszakban, a történelmi nevezetességeiről híres, régiségekben gazdag városka a megújhodás esz­tendeit éli. Látogatói — meglehetősen szép számú! — elismeréssel nyilatkoznak ró­la. Továbbra is az a cél, hogy Kőszeg fejlett iparral rendelkező, modern, tiszta üdülőváros legyen, s ennek a feladatnak az elvégzésére kérte fel az alakuló tanácsot és a város valamennyi lakó­ját A korelnök szót adott Kö­vér Lajosnak, a város vá­lasztási elnöksége titkárának, aki érdemben összefoglalta a választást előkészítő mun­kát, a jelölő bizottságok ta­pasztalatait, illetve a vá­lasztást. Kőszegen valameny­­nyi jelölt bizalmat kapott, így pótválasztásra nem volt szükség. Ez is azt bizonyítja, hogy a jelölésekkel csakúgy, mint a népfront által meg­hirdetett programmal messze egyetértenek. A továbbiakban megvá­lasztották az ügyrendi bizott­ságot, amely egyik fontos funkciójaként megvizsgálta a mandátumokat, majd Szi­geti Miklós népfront­titkár javaslatára 11 tagú végrehaj­tó bizottságot választottak, illetve megválasztották az új tanács tisztségviselőjét. A tanácselnöki posztra nagy többséggel dr. Csiszár Ká­rolyt, az elnökhelyettesb­e Péczeli Lászlót választották. A vb tagjaiul: Nagy Imrét. (Folytatás a 3. oldalon) A tanácsülés résztvevői a beszámolót hallgatják. Dr. Ajtai Miklós a brit kü­ügy­miniszternél Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken Londonban másod­szor is tárgyalt John Davies brit kereskedelem- és ipar­ügyi miniszterrel. A hétfőn megkezdett tárgyalások ez­zel befejeződtek. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter pénte­ken délután a külügyminisz­térium épületében megbeszé­lést folytatott dr. Ajtai Miklóssal, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettesével. Hétfőn kezdődik az Akadémia idei közgyűlése Május 10—14 között tartja idei — sorrendben a 131. — közgyűlését a Magyar Tudo­mányos Akadémia — jelen­tették be pénteken, az aka­démia tudósklubjában tartott sajtótájékoztatón. A közgyűlésen­­ két köz­ponti referátum hangzik el: az elnökség, illetve a főtit­kár beszámolója. Ezt köve­tően kiosztják az akadémiai aranyérmet és az akadémiai díjakat. Az elnökség beszá­molóját a közgyűlés nyilvá­nos ülésén Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia el­nöke terjeszti elő. Elsősorban azokkal a feladatokkal fog­lalkozik, amelyek — a tudo­mánypolitikai irányelvek­ből és az MSZMP X. kongresszusának határozatai­ból, elvi iránymutatásaiból adódnak — az Akadémia testületére, mint országos fel­adatokat ellátó szervre há­rulnak. Erdei Ferenc főtitkár be­számolója elsősorban azt elemzi: megfelel-e az Akadé­mia szakigazgatási tevékeny­sége az alapszabályoknak, miként alakult a tudomány­­szervező, gazdasági és nem­zetközi tevékenység, a tár­gyi és személyi feltételek. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni Péntek reggel 9 órakor a három napirendi pont együttes tárgyalásával foly­tatta munkáját a szakszer­vezetek XXII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Az elnöklő Szigetvári Má­ria, a Szombathelyi Pamut­ipari Vállalat előmunkásnő­­je bejelentette, hogy a kül­döttek között szétosztották azoknak az állásfoglalások­nak a tervezetét, amelyekben a kongresszus kinyilvánítja véleményét az indokínai népek és dolgozók függet­lenségi harcának támogatá­sáról, a közel-keleti hely­zetről, Európa békéjéről és biztonságáról, valamint a ko­­reai nép és a koreai dol­gozók harcának támogatásá­ról. Kérte, hogy a terveze­teket tanulmányozzák és az említett kérdésekben a kong­resszus foglaljon állást. Fock Jenő felszólalása a szakszervezeti kongresszuson Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke elöljáróban tol­mácsolta a kongresszus rész­vevőinek a kormány üdvöz­letét és jókívánságait. Utalt arra, hogy nemcsak kor­mányfői minőségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede ma­ga is tagja a szakszervezeti mozgalomnak, s másfél évti­zeddel ezelőtt részt vett a felsőszintű szakszervezeti ve­zetésben. Véleménye szerint mind a kongresszus határo­zati javaslata, mind a refe­rátum helyesen tükrözte a szakszervezeteknek az el­múlt négy évben végzett munkáját s a következő években megoldandó felada­tait. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta, — hogy a párt és a kormány a sza­kszervezetek­­kel együtt, egyazon cél ér­dekében cselekedjen. A to­vábbiakban hangsúlyozta, a párt vezető szerepe ma job­ban érvényesül, mint ezelőtt bármikor, mégpedig többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszerve­zeteknek is meghatározott feladatkörük van, lehetősé­gük ahhoz,, hogy önállóan gondolkodjanak és cseleked­jenek. A párt érettnek tekin­ti a szakszervezeteket és a kormányt, s ezt a folyamatot tovább a­karja erősíteni, de esetenként sem a kormány, sem a szakszervezetek nem élnek megfelelően hatáskö­rükkel.­­ Úgy vélem, tevékeny­ségünk a kormányzati és a szakszervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél inkább merünk ön­állóan, felelősségteljesen cse­lekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát, — hangsú­lyozta a Minisztertanács el­nöke —. Az egyes kérdése­ket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönti el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgozókkal A gazdaságirányítás re­formja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mondotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzném ha helyesen, okosan, jól akarunk tovább­ra is dolgozni, akkor mind­­annyiunknak állandóan meg kell újhodnunk. Munkánk­nak állandóan korszerűnek kell lennie, mert lehetnek kérdések, amelyekre a két év előtti helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhala­dottnak, ásatagnak bizonyul­hatnak. Nemzetközi kérdésekre rá­térve ugyancsak a mai kor­szaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. Népünk boldogulásáért akarunk dolgozni — mon­dotta —, abban a tudatban, hogy munkánkért felelősség­gel tartozunk a munkásmoz­galom előtt is. Ez az elv a kormány tevékenységében úgy jut kifejezésre, hogy a legszorosabban a szocialista testvérországokkal működünk együtt. A szocialista orszá­gok közül mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagállamai­val, gazdaságilag elsősorban azokkal, amelyekkel össze­kapcsol bennünket a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa. Emellett igyekszünk előmozdítani a szocialista or­szágok összességének egysé­gét, tehát azokkal is együtt akarunk dolgozni, amelyek nem tagjai a Varsói Szer­ződésnek, őszinte barátai vagyunk a Szovjetuniónak. Nemcsak északokból, jól felfogott ér­dekeinkből adódóan, nem­csak azért, mert kereskedel­mi forgalmunk nagy része a Szovjetunióval bonyolódik le, s mert határosak va­gyunk e szocialista nagyha­talommal, hanem azért, mert a vérünkben, a szívünkben van a Szovjetunió iránti ba­rátság érzése. (Nagy taps.)­­ Itthon és külföldön so­kan képtelenek vagy nem akarják megérteni, ha ez így van, akkor mivel magya­rázható, hogy magyar álla­mi vezetők különböző nyu­gati országokban tesznek lá­togatásokat, hogy külügymi­niszterünket, aki nemrég Olaszországban járt, magán­kihallgatáson fogadta a pápa is, és barátságos beszélgetést folytattak, aminek valószínű­leg lesz is némi eredménye az állam és egyház kapcso­latában. Felmerül az is, hogy ideológiai ellentétben va­gyunk Kínával, ugyanakkor külkereskedelmi miniszte­rünk Kínában jár.­­ Az emberek nem min­dig tudják, hogyan ítéljék meg ezeket a dolgokat, ne­hezen igazodnak el rajtuk. Pedig nézetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista országok­kal összefogunk, a világ minden más országával is kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adódik. Helytelenül járnánk el, ha azt, hogy valakire, egy-egy országra vagy országok cso­portjára megharagszunk, az­zal nyilvánítanánk ki, hogy nem állunk velük szóba. Légüres tér a világpoli­tikában nincs. Ahol mi, szocialista orszá­gok nem vagyunk jelen, ahonnan megsértődve távol­tartjuk magunkat, ott az im­perialisták, az ellenségeink megjelennek és ellenünk dol­goznak. — Én is voltam szakszer­vezeti funkcionárius, s jól tudom, hogy a szakszervezeti vezetőknek sokkal könnyebb a dolguk, ha csak hat-hét szocialista ország szakszer­vezeti vezetőivel kell tár­gyalniuk, így félóra alatt akár a világ legnagyobb kérdéseiben is meg tudnak egyezni. Kissé nehezebb a helyzet akkor, ha a Szak­­szervezeti Világszövetség tes­­­tületében jönnek össze, ahol a nem szocialista országok képviselői is jelen vannak s a mieinktől eltérő kérdések-­­kel kell egyeztetni sajátun­kat. Itt már nehezebb dol­gozni, s mégis egységre kell törekedni. Fock Jenő ezután a kor­mány és a szakszervezetek­ közötti együttműködésről beszélt. Utalt arra a közvé­­lemény által is ismert tény­re, hogy a SZOT vezetői és a kormány tagjai — féléven­ként — rendszeresen tanács­koznak. Az együttműködés azonban ennél sokkal szoro­sabb, mindennapibb. A Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára rend­szeresen részt vesz a kor­mány ülésein, s a Minisz­tertanácsban napirendre kéks­zülő témák már az előkészí­tés időszakában ismertek a szakszervezetek előtt, tehát azokat nem állítják kész helyzet elé. A kormány Gaz­dasági Bizottságában is kép­viselve van a SZOT. Helye­selte a kormány elnöke azt a javaslatot, hogy a kor­mányzati munkába vonják be az eddiginél jobban az egyes iparági szakszerveze­tek vezetőit is. A normarendezésről is szólt Foc­k Jenő­ arról, hogy — ez a szó mintha már eltűnt volna a közhaszná­latból — szükség van a nor­mák rendezésére, mégpedig folyamatosan. Új technológiák megho­nosításával az üzemek­ben a munka szervezet­tebbé válhat. A normákat tehát az új fajta szervezettséghez kell igazítani De semmi esetre sem úgy, amint egy sor üzemben mostanában tör­tént, hogy néhány ember összedugta a fejét, és nem­tárgyalva se pártszervezet­tel, se szakszervezettel, egy­szerűen átírkálták a nor­mákat, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon. Az ilyen módszert elítélendő, ez az (Folytatás a 3. oldalon) Zajlik a valutaválság — A fogolycsere hullámai — Ma este Kőszegen elajándékozzák a várás díszkulcsát — Sósabb lett a büki termálvíz — Gyilkos utálat — Sértődés - Kifogás

Next