Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-04-22 / 16. szám

16. szám. Budapest, 1875. április 22. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Házh­ozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz .­­ , félévre . 4 . Zoltán­, előbb Attila utcza 2. sz. II. em. Tartalom: Az orosz-osztrák-bajor vasutak gabona-tarifája. — A vasutak mint közhasznú intézetek és azok fontossága az államra nézve. — A vasutakon előforduló forgalmi akadályok és balesetekről. (Folytatás.) — A m. éjszakkeleti vasuttársulat rendes közgyűlése. — A gácsországi vasutak fúziója. — Az osztrák-magyar vasutak jövedelme 1864—1873-ig. — Vasúti hirek.­­ Vegyes hirek. — Kormányrendelet (A közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztertől. I. II.) — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda : holtán­, előbb Attila utcza 2. sz. II. em. Kiadó-hivatal Előfizetési dij : Megjelenik minden csütörtökön. Az orosz-osztrák-bajor vasutak gabona­tarifája. A Károly­ Lajos, Lemberg-czernoviczi, osztrák-éjszaki, osztrák­nyugati, bajor-keleti és a bajor államvasutak igazgatóságai tudva­levőleg közös értekezleten abban állapodtak meg, hogy az Orosz­országból Czernoviczon és Bécsen át Dél-Németországba indított terményeket s az ugyanazon úton Svájczba küldendőket igen mérsékelt díjtétel mellett fogják vonalaikon azon esetre szállí­tani, ha a küldemény megszakítás nélkül szállíttatik a feladási állomástól a svájczi és dél-német végpontig, csupán a bajoror­szági thaikircheni állomásra tétetvén kivétel, melynek tovább­szállítási kötelezettség nélkül is biztosíttatott azon kedvezmény, mely még Bécsre nézve is megtagadtatott. Hazai gabnakereskedelmünket ezen nagy veszélylyel fenyegető intézkedés, úgy a kormány, mint a kereskedelmi körökben nagy nyugtalanságot szült. A múlt számunkban említett erre vonatkozó interpellác­ió után a közlekedési miniszter úr azonnal megindította a szükséges lépéseket, hogy a veszélynek idejekorán eleje vétessék s a fővárosi gabnakereskedők is élénk mozgalmat támasztottak, f. hó 15-én erre vonatkozólag tartott értekezletükön. Az osztrák állam­vasutnak itt időzött egyik igazgatója, Kopp, ugyanis a fővárosi kereskedők nézeteit és óhajait kívánta megtudni az iránt, hogy minő intézkedéseket várnak ők a nevezett vasuttársulattól az orosz verseny leküzdése érdekében. Strasser Alajos, ki ez ügyben az első lépéseket megtevő, értekezletet hívott össze, melyben a következő négy kívánság mondatott ki: Először is szükséges, hogy az osztrák államvasuttársulat és vele együtt a csatlakozó magyar és osztrák pályák a kiviteli forga­lomban ugyanazon tarifatételeket fogadják el, mint a minőket ezúttal és esetről esetre is a velünk versenyző gabonának más pá­lyák engedélyeznek. Nem mondatott ki tehát — mint azt egy lap említi — a 3/4 krajczáros tétel, már azért sem, mert ez nagyobb lenne, mint az orosz gabonának megadott 6, illetőleg 4 tizedkrajezár. A belforgalomra nézve óhajul kimondatott, hogy a helyi tarifa le­hető közel jusson a direkt szállítás tételeihez. Budapestre nézve pedig, hogy a forgalmat eddig bénító differencziális tarifa eltörlendő, illetőleg akképen lenne átalakítandó, hogy a főváros a gabnakeres­kedelem gyapontjává válhassék. A második kívánság abból áll, hogy építsen az osztrák állam­vasut-társulat olcsó szerkezetű s olcsón kezelhető tárházakat, adja azokat bérbe és állapíttassanak meg a hatóság hozzájárulásával az illető díjak és fékbérek. Az ezen raktárakba beszállított és innen tovább küldendő áruk föltétlenül élvezzék a társulat differenc­iális tarifáinak előnyeit. Harmadszor, intéz­ődjék az osztrák vasúttársulat akként, hogy a pályáia ide küldött és innen megszakítással tovább szállí­tandó gabona átöntése s kezelése a pályaudvaron történhessék. Ed­dig ugyanis az ilyen kezelés többnyire csak a városban történhe­tett meg, mi a gabonát a be- és kivitel, valamint a városi díjak folytán, az időveszteséget nem számítva, mázsánként 6—10 kraj­czárral megterhelte. A negyedik óhaj abban áll, hogy az osztrák államvasúttársu­lat szállítsa vissza az üres zsákokat mint gyorsárut, de a közönsé­ges teher díja mellett. Ez intézkedés a külföldi pályáknál és nálunk is a déli vasútnál már érvényben van. Az üres zsákok visz­szaküldését amúgy is a gabonaszállítás egyik kiegészítőjének és annak díjában már mintegy henfoglaltnak tekintik; a­minthogy például Oroszországban és részint Amerikában, hol a gabonát egy­szerűen kocsikba öntik, a zsákok visszaküldésének költsége föl sem merül. Az itt vázolt kívánalmakat másnap Strasser Alajos az osztrák államvasúttársulat egyik képviselőjének tudomására hozta. Különben az osztrák államvasút saját kezdeményezéséből készségét nyilvánította, hogy a gaboneműekre vonatkozólag a helyi forgalomban jelentékeny árleszállításokat léptessen életbe, melyek, ha az osztrák csatlakozási pályák ehhez járulnak, alig maradnak amaz engedmények mögött, miket az orosz gabona élvez. A tárgyalások e tekintetben már meg is indultak s remélhe­tőleg teljesen kielégítő eredményre fognak vezetni. A vasutak mint közhasznú intézetek és azok fontossága az államra nézve. A különféle közlekedési intézetek az államra nézve mind meg­annyi fontos közlekedési tényezőknek tekintendők, a­mennyiben közhasznuk és fontosságuknál fogva sokféle érdekeket érintenek és a körülményekhez képest döntőleg is befolynak. Habár a vasutak kizárólag kereskedelmi, ipar, földművelési, bányászati és átalában népérdekű vállalatoknak tekintendők, mind­azáltal azok sinutai nem csak a nép szolgálatára rendelvék, hanem hivatva vannak hadászati követelményeknek is megfelelni, melyek sokszor a legnagyobb hordképességet tételezik fel. A jelen értekezés tárgyát főleg azon vasutak képezik, melyek kezelése rendes viszonyok között az állampolgárok kezé­ben van. Minthogy háború esetére kellő átmeneti intézkedésekről gon­doskodva nincs, szükségesnek mutatkozik, hogy a béke idejében szabályszerűen és rendszeresen kezelt közlekedési intézetek szer­vezete olyan legyen, mely azok azonnali átvételét a katonaság által lehetővé teszi. A vasutak rendeltetése egyrészt személyeket és árukat szál­lítani, a közlekedést, a kereskedelmet, az ipart, az értelmiséget és az általános jólétet emelni, közvetíteni és gyorsítani, az ország terményeit értékesíteni és a szükségleti czikkeket behozni. A vasutak további rendeltetése azonban másrészt még az is, hogy azok esetleges háború nyomasztó korszakában az állam érde­keit a csapatok biztos és gyors közvetítése által hathatósan előmoz­dítsák és — mint azt a jelen század példái bizonyították — döntő szerepet viseljenek. A vasutak szervezetük és kezelésük tekintetében a gyakorlat és az elmélet váltakozó hatása mellett jelentékenyen kifejlődtek, és jelenleg a jogi képviseleten kívül három főágra oszlanak : a hely­rajzra, a gépészetre és a közlekedésre. A helyrajz magában foglalja a vasútvonalak meghatározását, a vasútépítést és pályafentartást; a gépészet a géptant, a vonatmoz­gósítást és a műhelyszolgálatot; mind a két rész együtt képezi az úgynevezett műszaki üzletet. A közlekedés magában foglalja az állomási, a közlekedési, a szállítási, a vonat és a biztonsági szolgálatot és a kezelési — keres­kedelmi — végrehajtó üzletnek neveztetik. A vasutak fő czélok szerint fő-, mellék-, helyközi (vicinal) és összekötő vasutakra osztatnak fel; ezenkívül vannak még hiva­tásuk szerint ipar-, kőszén-, hegyi- és magánvasutak és azok sinutai, — mint rendeltetésük kivánja — a két-, egy-, vagy keskeny vá­vágányú rendszer szerint vannak építve. A meglevő vasutak rendszere helyrajzi fekvésüktől függ, melyek helyes felismerése oly berendezéshez vezet, hogy a vasúti vállalatoknak lehetővé tétetik úgy béke idején, mint háborúban a követelményeknek megfelelni.

Next