Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)
1875-04-22 / 16. szám
16. szám. Budapest, 1875. április 22. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz . , félévre . 4 . Zoltán, előbb Attila utcza 2. sz. II. em. Tartalom: Az orosz-osztrák-bajor vasutak gabona-tarifája. — A vasutak mint közhasznú intézetek és azok fontossága az államra nézve. — A vasutakon előforduló forgalmi akadályok és balesetekről. (Folytatás.) — A m. éjszakkeleti vasuttársulat rendes közgyűlése. — A gácsországi vasutak fúziója. — Az osztrák-magyar vasutak jövedelme 1864—1873-ig. — Vasúti hirek. Vegyes hirek. — Kormányrendelet (A közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztertől. I. II.) — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda : holtán, előbb Attila utcza 2. sz. II. em. Kiadó-hivatal Előfizetési dij : Megjelenik minden csütörtökön. Az orosz-osztrák-bajor vasutak gabonatarifája. A Károly Lajos, Lemberg-czernoviczi, osztrák-éjszaki, osztráknyugati, bajor-keleti és a bajor államvasutak igazgatóságai tudvalevőleg közös értekezleten abban állapodtak meg, hogy az Oroszországból Czernoviczon és Bécsen át Dél-Németországba indított terményeket s az ugyanazon úton Svájczba küldendőket igen mérsékelt díjtétel mellett fogják vonalaikon azon esetre szállítani, ha a küldemény megszakítás nélkül szállíttatik a feladási állomástól a svájczi és dél-német végpontig, csupán a bajorországi thaikircheni állomásra tétetvén kivétel, melynek továbbszállítási kötelezettség nélkül is biztosíttatott azon kedvezmény, mely még Bécsre nézve is megtagadtatott. Hazai gabnakereskedelmünket ezen nagy veszélylyel fenyegető intézkedés, úgy a kormány, mint a kereskedelmi körökben nagy nyugtalanságot szült. A múlt számunkban említett erre vonatkozó interpelláció után a közlekedési miniszter úr azonnal megindította a szükséges lépéseket, hogy a veszélynek idejekorán eleje vétessék s a fővárosi gabnakereskedők is élénk mozgalmat támasztottak, f. hó 15-én erre vonatkozólag tartott értekezletükön. Az osztrák államvasutnak itt időzött egyik igazgatója, Kopp, ugyanis a fővárosi kereskedők nézeteit és óhajait kívánta megtudni az iránt, hogy minő intézkedéseket várnak ők a nevezett vasuttársulattól az orosz verseny leküzdése érdekében. Strasser Alajos, ki ez ügyben az első lépéseket megtevő, értekezletet hívott össze, melyben a következő négy kívánság mondatott ki: Először is szükséges, hogy az osztrák államvasuttársulat és vele együtt a csatlakozó magyar és osztrák pályák a kiviteli forgalomban ugyanazon tarifatételeket fogadják el, mint a minőket ezúttal és esetről esetre is a velünk versenyző gabonának más pályák engedélyeznek. Nem mondatott ki tehát — mint azt egy lap említi — a 3/4 krajczáros tétel, már azért sem, mert ez nagyobb lenne, mint az orosz gabonának megadott 6, illetőleg 4 tizedkrajezár. A belforgalomra nézve óhajul kimondatott, hogy a helyi tarifa lehető közel jusson a direkt szállítás tételeihez. Budapestre nézve pedig, hogy a forgalmat eddig bénító differencziális tarifa eltörlendő, illetőleg akképen lenne átalakítandó, hogy a főváros a gabnakereskedelem gyapontjává válhassék. A második kívánság abból áll, hogy építsen az osztrák államvasut-társulat olcsó szerkezetű s olcsón kezelhető tárházakat, adja azokat bérbe és állapíttassanak meg a hatóság hozzájárulásával az illető díjak és fékbérek. Az ezen raktárakba beszállított és innen tovább küldendő áruk föltétlenül élvezzék a társulat differenciális tarifáinak előnyeit. Harmadszor, intéződjék az osztrák vasúttársulat akként, hogy a pályáia ide küldött és innen megszakítással tovább szállítandó gabona átöntése s kezelése a pályaudvaron történhessék. Eddig ugyanis az ilyen kezelés többnyire csak a városban történhetett meg, mi a gabonát a be- és kivitel, valamint a városi díjak folytán, az időveszteséget nem számítva, mázsánként 6—10 krajczárral megterhelte. A negyedik óhaj abban áll, hogy az osztrák államvasúttársulat szállítsa vissza az üres zsákokat mint gyorsárut, de a közönséges teher díja mellett. Ez intézkedés a külföldi pályáknál és nálunk is a déli vasútnál már érvényben van. Az üres zsákok viszszaküldését amúgy is a gabonaszállítás egyik kiegészítőjének és annak díjában már mintegy henfoglaltnak tekintik; aminthogy például Oroszországban és részint Amerikában, hol a gabonát egyszerűen kocsikba öntik, a zsákok visszaküldésének költsége föl sem merül. Az itt vázolt kívánalmakat másnap Strasser Alajos az osztrák államvasúttársulat egyik képviselőjének tudomására hozta. Különben az osztrák államvasút saját kezdeményezéséből készségét nyilvánította, hogy a gaboneműekre vonatkozólag a helyi forgalomban jelentékeny árleszállításokat léptessen életbe, melyek, ha az osztrák csatlakozási pályák ehhez járulnak, alig maradnak amaz engedmények mögött, miket az orosz gabona élvez. A tárgyalások e tekintetben már meg is indultak s remélhetőleg teljesen kielégítő eredményre fognak vezetni. A vasutak mint közhasznú intézetek és azok fontossága az államra nézve. A különféle közlekedési intézetek az államra nézve mind megannyi fontos közlekedési tényezőknek tekintendők, amennyiben közhasznuk és fontosságuknál fogva sokféle érdekeket érintenek és a körülményekhez képest döntőleg is befolynak. Habár a vasutak kizárólag kereskedelmi, ipar, földművelési, bányászati és átalában népérdekű vállalatoknak tekintendők, mindazáltal azok sinutai nem csak a nép szolgálatára rendelvék, hanem hivatva vannak hadászati követelményeknek is megfelelni, melyek sokszor a legnagyobb hordképességet tételezik fel. A jelen értekezés tárgyát főleg azon vasutak képezik, melyek kezelése rendes viszonyok között az állampolgárok kezében van. Minthogy háború esetére kellő átmeneti intézkedésekről gondoskodva nincs, szükségesnek mutatkozik, hogy a béke idejében szabályszerűen és rendszeresen kezelt közlekedési intézetek szervezete olyan legyen, mely azok azonnali átvételét a katonaság által lehetővé teszi. A vasutak rendeltetése egyrészt személyeket és árukat szállítani, a közlekedést, a kereskedelmet, az ipart, az értelmiséget és az általános jólétet emelni, közvetíteni és gyorsítani, az ország terményeit értékesíteni és a szükségleti czikkeket behozni. A vasutak további rendeltetése azonban másrészt még az is, hogy azok esetleges háború nyomasztó korszakában az állam érdekeit a csapatok biztos és gyors közvetítése által hathatósan előmozdítsák és — mint azt a jelen század példái bizonyították — döntő szerepet viseljenek. A vasutak szervezetük és kezelésük tekintetében a gyakorlat és az elmélet váltakozó hatása mellett jelentékenyen kifejlődtek, és jelenleg a jogi képviseleten kívül három főágra oszlanak : a helyrajzra, a gépészetre és a közlekedésre. A helyrajz magában foglalja a vasútvonalak meghatározását, a vasútépítést és pályafentartást; a gépészet a géptant, a vonatmozgósítást és a műhelyszolgálatot; mind a két rész együtt képezi az úgynevezett műszaki üzletet. A közlekedés magában foglalja az állomási, a közlekedési, a szállítási, a vonat és a biztonsági szolgálatot és a kezelési — kereskedelmi — végrehajtó üzletnek neveztetik. A vasutak fő czélok szerint fő-, mellék-, helyközi (vicinal) és összekötő vasutakra osztatnak fel; ezenkívül vannak még hivatásuk szerint ipar-, kőszén-, hegyi- és magánvasutak és azok sinutai, — mint rendeltetésük kivánja — a két-, egy-, vagy keskeny vávágányú rendszer szerint vannak építve. A meglevő vasutak rendszere helyrajzi fekvésüktől függ, melyek helyes felismerése oly berendezéshez vezet, hogy a vasúti vállalatoknak lehetővé tétetik úgy béke idején, mint háborúban a követelményeknek megfelelni.