Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)

1881-05-04 / 53. szám

53. szám. Budapest, 1881. Május 4. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny TARTTALOM. A magán és állami vasutak Francziaországban. — Kitüntetés. — Előmunkálati engedély. — A nagykikinda-nagybecskereki helyi érdekű vasút végleges engedé­lyezése tárgyiban. — A budapest-kelenföld-szentlörinczi, illetőleg pécsi új vasút. — Szállítási kedvezmény iskolai növendékek számára. — Törvényjavaslat a budapest-zimonyi vasútról s szárnyvonalairól. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frf. » p » » fél évre 6 » Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A magán és állami vasutak Francziaországban. Öt közlemény. (Második közlemény.) (V.) A vasutak igazgatásának kérdése, így kezdi első czikkét a »La republique française« egyike azon kérdések­nek, mely a császárság törvényhozó testülete és az 1871-iki nemzetgyűlés által teljes öntudattal hagyatott figyelmen kivü­l, s a mely 1876 óta a köztársasági kamarák hazafiúi figyelmét a legnagyobb mérvben igénybe vette. A földmivelés és ipar termékeiből, a tisztességes keres­kedelemből élő szabadelvű és szorgalmas lakosságunk általános meggyőződése semmi kétséget sem hagy fenn többé arra nézve, hogy a nagy vasúttársulatok mindenhatósága politikai és közgaz­dasági veszélyeket rejt magában és visszaéléseket eredményez. Az érdekközösség által egymáshoz fűzött s legkitűnőbb mérnökeink által igazgatott eme hat nagy pénzügyi vállalat, oly testületek által kormányoztatik, melyek tagjainak nagy száma részes volt az utóbbi évek reaktionárius kalandjaiban. Hála az államtól élvezett biztosításnak, e vállalatok csaknem oly hitellel bírnak, mint maga az állam, befolyásuk egy több, mint tíz milliárdra rugó részvénytőke által támogattatik, a­mely tőke, köszönet az állam segélye és mindenkor biztosított gyámo­lításának, lassanként összegyűjtetett és a részvényesek és köt­vénybirtokosok, vagyis az alárendeltek első tömegének meg­számlálhatlan mennyisége között kiosztatott. Ezen hat nagy vál­lalat, melyeknek évi,­­ üzleti hiánylat esetén az állam segélye utján egyensúlyban tartott budgetje kiadások és bevételekben milliárdokra rúg, közvetlen hatalmuk alatt tartanak mintegy 200,000 különböző alkalmazottat, kiknek évi fizetései 1200 és 100,000 francs közt váltakoznak. Ezen fölül minden városban, sőt csaknem minden kanton­ban a szabad ipar képviselőit és a kereskedőket, az ügyvédeket, jószágigazgatókat, közjegyzőket, törvényszéki végrehajtókat, orvosokat, fuvarosokat, szállítókat mindenféle kiváltság és ked­vezményekben képesek részesíteni. Szolgálataikban állanak a műszaki főiskola legjobb növendékei, kik csupán pénzügyi érdekek miatt hagyják el az állami szolgálatot, de ennek daczára a közmunka ministerium legfőbb tanácsadó testületeinél *) a leg­nagyobb tekintélyt élvezik. Végre ezen hatalmas független hűbé­resek, kik Francziaország területét magok közt felosztották, kivételes díjszabásaik által, melyeket eddigelé egy minister sem bátorkodott komoly ellenőrzés alá venni,­egész országrészeket, az egész magánipart vagy jóakaró védelembe veszik, vagy meg­semmisítik, avagy pangásra kényszeritik. Bizonyos tekintetben urai az áruforgalomnak s a gazdagság osztogatói a városokban, és a vidéken minden egyes pályaudvar kapujánál és úgy ütik fel székhelyüket, mint a középkor lovagjai az utak keresztező pontjain. Ezen új feudális nemesség természetesen tetszését bírja mindazoknak, kik egy aristokratikus alkotmány visszaállítása felől álmodoznak! A demokratia ellenben komoly aggályokat kell, hogy tápláljon ezen állapot miatt. Az államférfiú azonban legalább is gyermekséget követne el, ha behunyná szemeit annak látása elől, hogy egyfelől nagy erőlködés mellett igyekeznek megvédeni és erősbíteni ez újkori olygarchiát, míg másfelől a nemzet nagy része elégtétellel látná, hogy az állam az őt meg­illető jogokat vagy legalább cselekvési szabadságát ismét vissza­veszi és a nagy magán­vasutak mindent fölemésztő és fenyegető hatalmát legalább némileg korlátozza. A közgazdasági és pénzügyi téren a magán­vasutak igaz­gatása még számosabb, könnyen igazolható panaszokra szolgáltat anyagot. Kötelességszerűleg csakis vállalataik érdekeit tartva szem előtt, s a részvényesek, mint megbízóik irányábani felelős­ség érzetétől áthatva, épen a legkitűnőbb és legbuzgóbb igaz­gatók űznek legnagyobb visszaélést a tarifákkal és másrészt a legmakacsabb ellentállást tanúsítanak, ha arról van szó, hogy a lakosság érdekében új, de egyelőre jövedelmezőséggel nem igen kecsegtető vonalak építtessenek ki. Egy ideig azon rem­ény tápláltatott, hogy az újabb tár­sulatok teljesítendik mindazt, mit a régiek megtagadtak, számí­tottunk még magának a versenynek eredményeire is, a magán vállalkozási szellemre, melyek közvetítésével az elengedhetetlen joivitásokat elérhetni hittük. Mai napság senki sem­ ringatja többé magát ily ábrándokban. 1876. év óta u°gy a kormány, mint a kamarák csaknem teljesen felhagytak azzal, hogy a nagy társulatok passiv ellenállását megtörjék, de e mellett még sem akarták, vagy nem merték az állam által segélyezett és előjogokkal fölruházott nyilvános vállalatokat oly pénzügyi megszorításoknak alávetni, melyek a részvényesek romlását idézhették volna elő. Mi maradt egyéb hátra, mint hogy magát a ministert bízzák meg a másodrangú vaspályák alépítményének helyreállításával. Midőn 1878. évben a képviselők kamarája kényszerítve érezte magát, a nyugat és délnyugat kisebb vasutait, nehogy a már létező vonalak üzlete beállíttassék, megvásárolni, kény­telen volt egyúttal a minister javaslatára egy államvasúti hálózatnak töredékeit és részeit helyreállítani. Ezen alkotás Frey cinét nevének mindenesetre maradandó dicsőséget szer­zett. Úgy hisszük, ez a jövő képe. Mindenesetre korai lenne azon kérdésnek megfontolása, vaj­­on az állam valamennyi vas­utat beváltson-e, azt azonban őszinte, valóban szakértő férfiak többségének nyomán már is állíthatni, hogy az 1878. évi kisérlet valódi siker volt, s hogy az egyedüli eszköz, — a nagy társulato­kat tulajdonképeni feladataikra visszaterelni és e feladatok telje­sítésére állandóan megnyerni, — abban rejlik, hogy hatalmi körük közepette egy államvasúti hálózat létesíttessék, mely képes legyen, nem ugyan gyilkoló versenyt támaszt mi, mint ezt a nagy tár­sulatok a hajózás és a kis társulatok ellenében tenni szokták,— de igenis példája által a reformok útjára vezetni a nagy tár­sulatokat és ellenőrizni ezek működését. Azt állítjuk, hogy az 1878. évi kisérlet sikeres volt, hogy az államvasuti igazgatás feladatát ,jól felfogva, még a műszaki téren is többet tett, mint a­mennyit egy magán­igazgatás tel­jesíthetett volna. Ezt egy következő czikkben közelebbről be fogjuk bizonyítani. Egyelőre eléggé igazolják állításaink helyes­ségét azon eszközök és utak, melyeket az államvasúti hálózat ellenzői felhasználtak a végre, hogy egyfelől azt Francziaország egy kicsiny területébe beszorítsák és ott lebilincseljék, s hogy azt oly pénzügyi állapotba juttassák, mely az államkincstárt érzékenyen terhelné, — ellenben hogy másfelől az Orléans-pályát annyi előnyben részesíthessék, mikép az évek hosszú sorára meg­védve legyen az államosítás veszélyétől. De senki sem gondolt arra, hogy az államvasúti hálózat megszüntetését javasolja. Midőn Varrog úr a kamarának a harminc­hármas bizottság által később visszavetett szerződést előterjesztette, nem állt, az szán­dékában, hogy elődjének művét lerombolja, sőt inkább kiegé­szíteni, megszilárdítani óhajtotta azt. A legőszintébb meggyőző­dés kifejezéseivel ismerte el az államvasúti hálózat által már­is elért eredményeket. Ha a gyakorlati kivitelben tévedett, elméletben mégis egyetértett velünk. Rövid idő előtt még úgy látszott, hogy mindenki egyet­ért az általunk mondottakkal. El voltunk ugyan készülve elle­neink és érdektársaiknak tiltakozásaira, de általában mégis azt hittük, hogy a kormány és népképviselet meg fognak egyezni a legközelebbi reformlépés felett. A vámtarifa felett folytatott *) E testületek alatt valószínűleg a »Conseil supérieur« és a»Comité consultatif des chemíns de fer« értendők.

Next