Vasuti és Közlekedési Közlöny, 14. évf. (1883)

1883-05-04 / 52. szám

52 szám. Budapest, 1883. Május 4. Vasuti és közlekedési közlöny. TArTALOM. A közlekedési intézetek és a közlekedési utakra vonatkozó törvényhozási intézkedések Francziaországban 1879—1881-sor. (Folyta­ts.) — A m. kir. államvasutak üzletfölöslegének beszállítása a m. kir. központi pénztárba. — Irodalom.— Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesi­ések. Szerkesztői Iroda: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) 11. f" Előfizetési dl): Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » fél évre fi » Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (ipar-udvar) 11. i-u.. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A közlekedési intézetek és a közlekedési utakra vonat­kozó törvényhozási intézkedések Francziaországban 1879-1881-ig. *) Az 1879 julius 17-én kelt törvény 181 egyénileg meg­nevezett vonalat klasszifikál Chemins d'intérét géné­ral-lá, s azok fokozatos kiépítését az egyes vonalak hadászati és kereskedelmi fontossága, úgyszinte a départements-ok, köz­ségek és az érdekeltség által nyújtandó hozzájárulás mérvéhez képest elrendeli, ezen pályáknak közhasznú vállalatokul való kinyilatkoztatását rendeleti utasításnak vagy a szokásos tör­vényhozási intézkedésnek tartva fenn. Az ezen építkezésekre megkívántató költség­összegek az egyes évek rendkívü­li költ­ségvetésébe (Budget sur ressources extraordinaires) voltak fel­veendők olyformán, hogy a szü­kséges fedezet mindannyiszor külön törvény által jóváhagyandó 3 százalékos járadék kibo­csátása útján nyújtandó. A törvényt egy év oly alapos, mint a­mennyire gyorsan keresztül vitt előkészület előzte meg. A javaslat átvizsgálását (a hat nagy vasúttársulat vidékének meg­felelőleg) hat, elismert műszaki egyénekből alkotott u. n. regio­nális bizottság teljesíté. Ezen vizsgálatok eredményét aztán a Conseil général des ponts etchaussées foglalta össze, s véleményes nyilatkozásra megadták az­­alkalmat a départements-ek főtanácsainak is. A tervezet indokai mint leg­főbb szempontokat, melyek a közérdekű hálózatba való beosztás­nál mérvadók voltak, a következőket említik fel: az osztályo­zandó útvonalnak vagy 1. az ország védelmére előnyösnek kell lennie ; vagy 2. egy hálózatnak két kiterjedt részét kell összeköttetésbe hoznia; vagy 3. egy kisebb fontosságú köz­pontot a vasúti vonalak rendszerével összekötnie; vagy 4. a politikai és közgazdasági összeköttetést könnyítenie. Azon gondolatot, hogy a vonalak kiépítések sürgősségének mérvéhez képest több, a kiépítés sorrendjére nézve irányadó csoportokba osztassanak be, ismét elejtették. A pályák kiépítése czéljából szükséges előmunkálatok teljesítésére ad hoc számos u. n. speciális építési hivatalokat, illetőleg építési igazgatóságokat állítottak fel. F r­e y c i n e t-nek 1879 deczember havában tett jelentése szerint körülbelöl 50 ily építési igazgatóság (vagy a mint nálunk mondanák, épitési felügyelőség) rendeztetett be, s azok­ban körülbelöl 1000 segédmérnököt alkalmaztak.­­ Az épitési és előmunkálati anyagok beszerzése és átvételének sza­bályozására és gondozására, egy külön központi hivatalt léptettek életbe, mely mellett közvetlenül a közmunkák ministerének alárendelt műszaki tanácsadó-bizottság fungált. De Freycinet úgy számította, hogy az újonnan osz­tályozott pályák kiépítése által a közérdekű vonalak összes hossza mintegy 18,000 kilométerrel fog gyarapodni, úgy, hogy ekként azok hossza 42,000 kilométerre emeltetnék. Az általa foganatba vett munkálatok kezdeményeire érdekes világot vet­nek a következő adatok: 1879 deczember 31-én az u. n. Chemins de fer d'intéret général, vagyis a közérdekű pályák hossza 22,777 kilométer volt, míg ugyanazon hálózat összes hossza 1880 végén elérte a 23,747 kilométert. A következő években még inkább igyekeztek a vasúti hálózatot kiterjeszteni; erre mutat az is, hogy a beruházások rendkívüli költségveté­sébe (Budget sur ressources extraordinaires) 1882 évre az állam által kiépítendő vasútépítési munkálatokra 260.000,000 frankot; ezen kívül az 1878-iki törvény által kijelölt vonalak megvásár­lásának bevégzésére 27.450.000 frankot vettek fel, végre további vasutak megvételére 5.000.000 frankot.­­ De hogy­­ azon vonalak körét, melyek a közforgalom érdekében fontosak­nak voltak tekintendők, Francziaországban a fentebbi klasszi­fikáczionális törvény által bezártnak nem tekintették, kitűnik az időközben létrejött specziális törvényekből, melyekben további osztályozásokat rendeltek el. Az 1879 július 17-én kelt törvény tehát a helyi érdekű vasuti vállalatokat a nagyobb forgalomnak szolgáló vállalatoktól felismerhetőleg és határozottan elkülöníti. A helyi érdekű pályák egy részének közérdekű pályákká való be­osztása által el­len hárítva egy része a bajoknak, melyek számos esetben abból származtak, hogy a helyi érdekű pá­lyák engedélyezése és kiépítésénél az ily fajta vállalatoknak megfelelő különös előfeltételek figyelmen kívül hagyattak. De a fent említett törvény által még távolról sem tettek eleget a helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvényhozás reformálása iránti szükségnek, melynek hiányossága volt az oka a legtöbb visszásságnak. Hogy ezen hiányokon segítsen, a kormány 1878 április hó 29-én törvényjavaslatot terjesztett elő a helyi érdekű vasutakról, mely megfelelt egy másik a köz­úti vaspályák (tramways) szabályozását czélzó törvényjavas­latnak. A tárgyalások folyamán mindkét törvényjavaslat a kép­viselőház javaslatára egybe­olvasztatott. Az ehhez képest 1880 június 11-én kihirdetett törvény­e szerint két fejezetre oszlik, melyek közül az egyik a helyi érdekű, a másik, a közúti vas­utakat tárgyalja. Ezen, a törvényhozó testek által ismételten tár­gyalt két törvényben a leglényegesebb kérdésekre nézve eddig­elé tett tapasztalatok által nyújtott eredmények teljesen figye­lembe vétettek. A korábbiakhoz hasonlóan az új törvény is mellőzi a helyi érdekű pályák pontos definitióját. Az a feltétel, hogy a dépar­tements-ok vagy községek az érdekelt birtokosok hozzájárulá­sával, vagy a nélkül építsék ki e pályákat, az új törvényben is világosan fenn lett tartva (lásd a törv. 1. §-át). Ellenben az ilynemű engedélyezéseknek a helyi érdekű pályák természeté­nek megfelelő esetekre való korlátozása iránt az által gondos­kodott a törvény, hogy elrendelte, miszerint a megyei vagy községi tanácsok ily engedélyezésekre vonatkozó határozatai a Conseil général des ponts et chaussées és az államtanács által bírálandók meg, és a közérdekűvé nyilvánítás, valamint az építési engedély jóváhagyása azon felülvizsgáló hatóságok véleménye alapján e részben kibocsátandó külön törvénynek len fentartva. A megyei főtanácsnak, illetőleg a­mennyiben valamely vasat egy község határán belül építtetik ki, a község­tanácsnak az üzlet vitelét és biztonságát illető előzetes hatá­rozatai az államtanács által megállapított feltétfüzet alapján akkér hozandók meg, hogy az esetleges eltéréseket ettől, akár szerződésileg, akár az engedélyezési törvényben világosan ki kell fejezni. A jóváhagyás megadása után a kiviteli (részlet-) terveket a megyei főtanács, vagy a községtanács véglegesen megállapítja. Az állami befolyás csupán arra szorítkozik, hogy a közmunkák ministere a próféták előterjesztésére és a Conseil des ponts et chaussées meghallgatása után a perczentekre nézve a megyei főtanácsot, illetőleg a községi tanácsot újabb határozathozatalra utasíthatja. Ha egy pálya több département-on halad át, szükséges, hogy mielőtt az engedélyezési törvény előterjesztetnék, az összes érdeklett megyei főtanácsok egyet­értő határozatot hozzanak. Ha pedig ezen főtanácsok közt a részlettervek későbbi tárgyalása alkalmával nézeteltérések álla­nának be, ez esetben a közmunkák ministere dönt. Vál­lalatok egyesítése, úgyszinte az engedély minden fontosabb megváltoztatása esetén az államfőnek az államtanács tárgyalásai alapján kibocsátandó jóváhagyó decrétuma eszközlendő ki; és *) Lásd lapunk 1. évi 9., 16., 19., 2­2., 24. és 28. számait.

Next