Vegyipari Dolgozó, 1972 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

A vegyipar 1972. évi feladatai (Folytatás az 1. oldalról.) még 12,8 százalékos fejlődésé­vel számolunk. A hatékony­ság növelése nemcsak nép­gazdasági követelmény,, ha­nem alapvető vállalati érdek is mert csak a tervezett nye­reség elérése révén válik le­hetővé a vegyiparban elő­irányzott 4—5 százalékos sze­mélyi jövedelemnövekedés. Az 1972. évben is a nagy beruházásokon fo­lyó munka a fejlesztés döntő láncszeme. Ez évben 62 százalékkal nő az egyedi nagy beruházásokra fordított összeg, és a mennyi­ségi változásokon túlmenően újabb minőségi követelmé­nyek is fellépnek. 1972-ben két nagy jelentő­ségű létesítmény befejezését tervezzük: A Tiszamenti Vegyiművek 200 000 t/év kapacitású kén­bázisú kénsavüzemének és a Magyar Viscosa Gyár 4600 t/év kapacitású poliakrilnitril­­szál üzemének befejezését. To­vább folytatjuk a Péti Nitro­génművek nagy kapacitású műtrágyagyárának építését, és megkezdjük a Tiszai Vegyi Kombinátnál az olefinprogram alapját jelentő 250 000 t/év eti­lén kapacitású benzinpirolízis üzem építését. Mindent meg kell tennünk, hogy beruházásaink az elő­irányzott ütemezés szerint készüljenek el és hogy az előirányzott gaz­dasági mutatószámokat tel­jesítsük. Több beruházásunk­nál olyan nagymértékű kon­centráció jelentkezik, amely rendkívüli erőfeszítést igényel mind a beruházóktól, mind a kivitelezőktől. Ezek teljesítése az eddiginél átgondoltabb és megalapozottabb szervezési intézkedéseket kívánnak. A vállalati beruházások ter­vezésénél és kivitelezésénél is nagy súlyt kell helyezni a tervszerűségre, a beruházá­sok pénzügyi forrásának he­lyes felmérésére és arra, hogy a vállalati fejlesztési alapokat az ágazati fejlesztési tervek­kel összhangban, a takarékos­ság legmesszebbmenő figye­­lembe­vételével használják fel vállalataink. Ez hatékony, gyorsan megtérülő intenzív fejlesztésekre való koncentrá­ciót, az eddiginél nagyobb fo­kú kooperációt jelent. Nagyon fontos, hogy vállalataink szű­kös anyagi erőforrásaikat ne a párhuzamos kapacitások ki­építésére, hanem összehangolt és a népgazdasági érdekeket messzemenően figyelembe ve­vő fejlesztési célok realizálá­sára fordítsák. Fontos, hogy vállalataink aktívaértekezle­ten vitassák meg a beruházá­si munka megjavítása érdeké­ben szükséges intézkedései­ket, felhasználva a NIM 1971. október 11-i aktívaértekezle­tének anyagát, és foglalják intézkedési tervbe legfonto­sabb tennivalóikat. 1972-ben változatlanul foko­zott figyelmet kell fordítani a készletgazdálkodásra. Válla­latainknak a gazdálkodásnál tekintetbe kell venni azt, hogy a tartós készletnöveke­dést fejlesztési alapból kell finanszírozniuk. Sok vállalatunknál még nincs összhang a felhasználás, be­szerzés és a rendelkezésre ál­ló pénzügyi források között. A gazdálkodásban egyre nagyobb szerepet kell kapnia a tartósan jövedelmező terme­lési és fejlesztési stratégia megvalósításának. Ez úgy rea­lizálható, hogy a fejlesztési feladatok kitűzésénél nemcsak a mindennapi piaci helyzetet, hanem az alapvető elemzések­re és kifejlesztett marketing­­tevékenységre támaszkodó távlati fejlesztési célokat te­kintik meghatározó tényező­nek. Ez a célkitűzés a válla­lat műszaki fejlesztési tevé­kenységének alapvető szemlé­leti változtatását teszi szüksé­gessé. Vállalatainknál 1972- ben mintegy 800 millió forint műszaki fejlesztési alap kép­ződik, melynek 60 százaléká­val gazdálkodhatnak. Ennek felhasználásánál is arra kell törekedni, hogy minél job­ban a népgazdaság és az ága­zati fejlesztési célkitűzések kerüljenek előtérbe az elapró­zott, párhuzamos fejlesztések felhagyásával. A műszaki fej­lesztési alap felhasználásánál is a vállalati összefogás, koope­ráció megvalósítása a leghe­lyesebb módszer. Az 1972. évi munkánál a figyelem középpontjába kell állítani a biztonságtechnika javítását. A baleseti statisztika 1971-ben nem javult a megkí­vánt mértékben, sőt egyes vállalatoknál nőtt a halálos, a tömeges és a cson­kulásos balesetek száma. Kü­lönösen kedvezőtlen volt a helyzet azoknál a vállalataink­nál, amelyeknél a beruházási rekontsrukciós munkát idegen kivitelező vállalatok végezték. A biztonságosabb termelés érdekében felül kell vizsgálni a termelési technológiák mű­veleti utasításait, további erő­feszítéseket kell tenni a nehéz fizikai munkafolyama­tok gé­pesítésére, az egészségi ártal­mak további fokozatos meg­szüntetésére, a differenciál­tabb munka- és egészségvé­delmi oktatás megszervezésé­re. Gondoskodnunk kell ar­ról, hogy a versenymozgalmak, a szocialista brigádok, műhe­lyek versenycélkitűzései kö­zött a biztonságtechnikai fe­gyelem megszilárdítása meg­felelő hangsúlyt kapjon. Nem kerülhet le napirend­ről a dolgozó nők szociális helyzetének javítása, munká­juk anyagi és erkölcsi elisme­résének fokozása. Ez a vegy­ipar területén különösen fon­tos, ahol az összes foglalkozta­tottak több mint 40 százaléka nő. A másik fontos feladat ezen a területen az ifjúság helyze­tének javítása és annak bizto­sítása, hogy az ifjúságról szó­ló törvény rendelkezéseinek megfelelően segítsük elő, hogy fiataljaink képzettségüknek és adott­ságaiknak megfelelő mun­kakörbe kerüljenek, és munkahelyük közösségé­be és rendjébe zavartalanul beilleszkedhessenek. A vegyipar 1972. évi terme­lési előirányzatának teljesíté­se és a munka hatékonyságá­nak javítása szükségessé te­szi, hogy az eddiginél fokozot­tabb mértékben foglalkozzunk az üzem- és munkaszervezés kérdéseivel, és a feladatok végrehajtása kapcsán nagy­mértékben támaszkodjunk a munkaverseny-mozgalomra. A vegyipar 1972. évi felada­tai nagyok, de ugyanakkor lelkesítőek is. Erőink összefo­gásával, a párt és a szakszer­vezet segítségével kell dolgoz­nunk az 1972-es vegyipari cé­lok megvalósítása érdekében. 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ GONDOLATOK A MIUNK­A­VERSENY TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL A Központi Bizottság 1971. december 1-én megtárgyalta — többek között — a szocialis­ta munkaverseny helyzetét és a továbbfejlesztésével kapcso­latos tennivalókat. A Központi Bizottság megál­lapította, hogy a szocialista munkaverseny eredményesen járult hozzá a szocializmus építéséhez. A szocialista brigá­dok nagy része kiemelkedő munkát végzett, növekedett fe­lelősségük, helytállásuk és ál­dozatvállalásuk. Mindezek alapján a szocialista brigád­mozgalom maradandóvá vált. A Központi Bizottság az ed­digi eredményekre építve, a továbbiakban is számít a szo­cialista munkaversenyben részt vevőkre, arra, hogy a X. kongresszuson meghatározott célok magasabb szintű megva­lósításához hozzájárulnak. Szükséges azonban, hogy a munka­verseny-mozgalmat gyengítő, formális vonások csökkenjenek, illetve fokoza­­tosan megszűnjenek. A meghatározott feladatok­ból hármat kívánunk kiemelni és röviden vázolni. A vállalások tartalma Legfőbb cél a munka haté­konyságának növelése, ami egyéni és társadalmi érdek. Általános cél, hogy a szocialis­ta munkaverseny segítse a IV. ötéves terv valóra váltását, a gazdaság korszerűsítését, egyes területeken a termelés meny­­nyiségének növelését. Az ipar — így a vegyipar — területén szükséges fokozni a külkereskedelmi versenyképes­séget, a lakosság igényeinek jobb kielégítését, a munka mi­nőségének javítását, a munka­­időalap még jobb fehasználá­­sát és az önköltség csökkenté­sét. Ennek érdekében szüksé­ges, hogy nagyobb súlyt kap­janak — elsősorban a brigá­dok tevékenységében — a vál­lalati tervcélokkal jól össze­hangolt gazdasági és termelési feladatok. A kezdeményezések konkrétan a munkahelyeken történjenek, ahol lehetőség van a reális számbavételre, a vége­­rehajtás ellenőrzésére. Szervezés, irányítás, munkamegosztás Jelentős előbbrelépés váran­dó el — minden szinten — a gazdasági vezetéstől olyan vo­natkozásban, hogy ne kam­pányszerűen foglalkozzanak a munkaverseny-mozgal­ommal, hanem a tervfeladatokat fo­lyamatosan kapcsolják össze a munkások mozgalmával, kez­deményezéseivel. A gazdasági vezetők — a szakszervezeti partnerek bevo­násával — jelöljék meg a leg­fontosabb feladatokat. A kö­telezettségvállalásokat a dol­gozók, a kollektívák határoz­zák meg. Az anyagi, műszaki, techni­kai, munkaszervezési feltéte­leket, az eredmények értékelé­sét, a megfelelő és célszerű­ anyagi ösztönzéssel együtt a gazdasági vezetés biztosítja. A szakszervezet nevelő, szer­vező és felvilágosító szerepet tölt be. Támogassák a dolgo­zók kezdeményezéseit, tudato­sítsák az érdekeket. Folyama­tosan kísérjék figyelemmel az eredményeket és a feltételeket, vegyenek részt az értékelés­ben, a minősítésekben és az elismerések adományozásában. Gondoskodjanak az eredmé­nyek megismertetéséről. A részletes feladatok kiala­kítása céljából a kormány és a SZOT elnöksége, valamint a KISZ intéző bizottsága napi­rendre tűzi a továbbfejlesztés kérdését, ahol meghatározás­ra kerülnek egy-egy terület feladatai. (Minisztériumok, szakmáit, ifjúsági versenyfor­mák stb.) E feladatok végre­hajtását minden szinten segí­tik a pártszervezetek. Alapvető versenyforma ma­rad a szocialista brigádmozga­lom. De a cím elnyerésének követelményeit emelni szüksé­ges, figyelembe véve, hogy a mozgalomnak nem elsődleges célja a brigádok számának nö­velése. A mozgalom tartsa meg a tömegmozgalom jellegét is. Célszerű olyan vertikális komplex szocialista brigádok létrehozása, melyek azonos termékek gyártásán, különbö­ző munkaterületeken dolgozó munkások, mérnökök, közgaz­dászokból tevődik össze, és kö­zösen teljesítik a versenycélo­kat. Értékelés, elismerés Fontos a munkában és a munkaversenyben élen járók elismerése. Szükséges kiemelni a munka és a munkaverseny egységét, mivel azt az elmúlt időszakban anyagi elismerés vonatkozásában mesterségesen is szétválasztották. Lényeges fejlődés, hogy a kimagasló eredményeket elért brigádok, munkacsoportok el­érhető legmagasabb kitünteté­sei a Vörös Zászló Érdemrend, illetve az Állami Díj lesz. A legkiválóbb egyéni verseny­­eredményekért ismét adomá­nyozásra kerül a Szocialista Munka Hőse kitüntetés. A versenyértékelés, a kitün­tetési és jutalmazási javaslat a munkaversenyben részt vevő dolgozók bevonásával, demok­ratikus keretek között kerül megvitatásra, illetve lebonyo­lításra. Alapvető változás lesz, hogy az MTA SZOT elnökség Vörös Vándorzászló kitüntetése a kö­zéptávú tervidőszakban elért jelentős eredményekért kerül adományozásra. A kitüntetés­sel együtt a vállalatok maga­sabb jutalomösszeget, illetve szociális, kulturális vagy sport­­létesítményt kaphatnak. Az előzőekből kitűnik, hogy a Központi Bizottság az eddig elért eredményekre építve, a dolgozók segítő szándékát, ál­dozatvállalását felhasználva, új lendületet kíván adni a munkaversenynek, hogy növe­kedjék a társadalmi és a vál­lalati hasznossága és a dolgo­zók érdekeltsége. Ketten a vegyipar szocialista brigádvezetői tanácskozás küldöttei közül Széll Lászlóné, Északmagyarországi Vegyiművek A vegyipar szocialista bri­­gádvezetőinak tanácskozására készülnek az Északimagyar­­országi Vegyiműveknél is a küldöttnek választott brigád­­vezetők. Megkérdeztük Széll Lászlónét, a „vállalat kiváló brigádja” vezetőjét, hogy a ki­tüntetett brigád tagjai és a többi brigádkolle­ktívák mivel bízták meg, melyek azok az eredmények, problémák, ame­lyeket az iparági tanácsko­záson szükségesnek tartanának elmondani ? Az a megtisztelő bizalom, hogy többedmagammal kép­viselhetem a vállalati kollek­tívát, úgy érzem, igen komoly felelősséget ró rám. Elmondanám hozzászólá­somban, hogy a vállalatunk a brigádok értékelésénél figye­lembe veszi, hogy hány tech­nológiai poszton képes egy-egy kollektíva tevékenykedni, és ebbe mennyire beletartozik a megs­zokottság érzelmi ténye­zője, az egy munkahely „sze­­retete”, s milyen nehéz fel­adat emberekkel, szocialista brigádtagokkal megértetni eb­ben az „önként vállalás” je­lentőségét. Szólnék arról, hogy a gaz­dasági vezetésnek mennyi ki­aknázatlan tartaléka van. Csak egyet említenék meg. A mun­kásember lelkesedése határta­lan a közös ügy iránt, ha egy-egy döntést megért és fő­leg egyetért azzal. Több vezető őszintén gon­dolja és ki is fejezi, hogy a vállalat üzem-célkitűzéseinek megvalósításában számít a brigádkollektívák tenniakará­­sára. A brigádok igénylik, hogy ne csak a végrehajtásban szá­mítsanak ránk. A brigád­vezetőket egy-egy kollektíva bizalma helyezi er­re a megtisztelő feladatra, s ez is egy vezetői szint. Foko­zatosabban támaszkodjanak ránk a feladatok kialakításá­ban, azokat értessék meg ve­lünk, s mi azon leszünk, hogy a kollektívák megértsék azo­kat, és el is fogadják. Több hivatalos állásfoglalás sürgeti (és nem is alaptala­nul) az üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítését és ez a dolgozók körében nagy-nagy egyetértésre talált. De nevez­hetnénk a vállalásaink felté­teleinek, biztosításának is. Mondanivalóim közé tartoz­na az az erőfeszítés, ahogy egy kis kollektíva megvívja csatáját a brigádon belül is, mennyire oda kell figyelni az emberekre, törődni velük, s nyesegetni hibáikat. Hangot adnék annak a közös kíván­ságnak, hogy a feladatok vilá­gosak,­­közérthetőek legyenek, s akik a végrehajtásra nem is akárhogyan vállalkoznak, jó ha előre tudják, hogy a köz javára végzett tevékenységük­höz milyen erkölcsi és anyagi elismerés kapcsolódik, s arra jólesően számíthassanak­ lét. A szocialista brigádok ugyanakkor biztosítják a gaz­dasági vezetést, hogy a célki­tűzések megvalósításában min­denkor példamutatóan élen­járjanak és a feladatok mara­déktalan teljesítésére töreked­nek. A tanácskozásokon az a vé­lemény alakult ki, hogy a szo­cialista brigádok munkáját hatékonyabbá tenné, ha a bri­gádok patronálói igazi össze­kötő kapcsok lennének a gaz­dasági vezetés és a brigádok­ban dolgozók között. A patro­nálok ismerik a gazdasági ve­zetés célkitűzéseit, illetve a vállalat előtt álló feladatokat, így komoly segítséget tudná­nak adni a szocialista brigá­doknak a vállalások megtéte­léhez. Igen fontos, hogy a patronálok segítő munkája va­lódi tartalommal legyen ki­töltve. A szocialista brigádok megfelelő segítséggel még na­gyobb eredmények elérésére képesek mind a munka, mind a tanulás, továbbképzés terü­letén. öveges György, Kozmetikai és Háztartásvegyipari V. öveges György brigádvezető, a KHV Kompozíció gyáregysé­gében dolgozó „Illat” brigád­jának a vezetője, küldöttként részt vesz a szocialista brigád­vezetők szakmai tanácskozá­sán. Véleménye szerint a KHV eredményeihez nagymértékben hozzájárult a szocialista bri­gádok munkája. A tanácskozá­sokon bebizonyosodott, hogy a szocialista brigádok gazdasági tevékenysége általában meg­felel a követelményeknek, azonban még sok a tennivaló a „szocialista módon tanulni és élni” követelmény megva­lósításában. A szocialista brigádok a gazdasági vezetéstől a gazda­sági tevékenység még jobb megvalósításához elvárják a folyamatos anyagellátást, a termelő berendezések hibátlan működtetését, valamint a munka szervezettebbé téte­ Elismerésre méltó termelés - nagyobb részesedés A Budalakk Festék- és Mű­gyantagyár III. sz. soroksári gyára a vállalat termelőegy­ségei között a legnagyobb .A vállalat által létrehozott ter­melési értéknek körülbelül 36 százalékát adja. Termékei túl­nyomó többségét a szolgáltató­­ipar, illetve a lakosság hasz­nálja fel. Hagyományos pro­filjuk az olajfestékek gyártá­sa mellett egyre nagyobb rész­arányt foglal el az új mű­anyagbázison felépülő korszerű festékfélék csoportja. Mint minden dinamikusan fejlődő iparágnak, a­ Budalakk III. sz. gyárának is megvannak a spe­ciális problémái. Különösen nehéznek ígérkezett az 1971-es esztendő, mivel a különböző vállalati problémákat, terme­lési nehézségeket nagymérték­ben fokozta, hogy a­ korábbi évek tapasztalatai alapján az anyagellátás területén sem volt várható javulás. A nehéz helyzetben a gyár műszaki vezetői a pártszerve­zettel és az újonnan választott szakszervezeti bizottsággal karöltve a szocialista brigádokhoz fordultak. Mind a termelési tanácskozá­sokon, mind a szocialista bri­gádok vezetőivel történt kon­zultációkon feltárták gondjai­kat, és kikérték véleményüket, javaslataikat, hogy készülő in­tézkedési terveiket ezek figye­lembevételével állítsák össze. A dolgozók megértették tö­rekvéseiket, a szocialista bri­gádok részéről pedig nagy ak­tivitást tapasztaltak. Minthogy a gyár részt vesz a vállalati munkaversenyben, a verseny­­szabályzat alapelveit felhasz­nálva, kiterjesztették azt a brigádok közötti munkaver­senyre is. Értékelő bizottság állította össze az elbíráláshoz szükséges versenypontokat, és az eredményeket folyamatosan értékelték és ismertették. A kialakult egészséges ver­senyszellemet bizonyítja, hogy a korábban meglévő 15 bri­gád mellé újabb négy alakult, köztük „Komplex” elnevezés­sel a gyár gazdasági és társa­dalmi vezetőiből alakult brigád, melynek fő feladata a működő brigádok patronálása, segíté­se. A második negyedév elejé­re a termelésben közvetlenül foglalkoztatott fizikai dolgozók 90 százaléka már brigádtag. Az eredmények minden vára­kozást felülmúltak. A gyár ál­tal létrehozott termelési érték az előző évihez képest 5 száza­lékkal emelkedett, mégpedig úgy, hogy körülbelül 50 MFt­­ot érintő terméküknél a válla­lat vezetősége által előírt ter­melékenységi mutató 7—8 szá­zalékos javulást eredménye­zett. Az év eleji , az anyag­­ellátási nehézségek miatt be­következett mintegy 25 MFt-os lemaradás az év végére gya­korlatilag felszámolásra ke­rült. Az eredményekkel pár­huzamosan természetesen je­lentkezett az anyagi elismerés. A kifizetett célprémiumok és jutalmak együttes összege elérte az éves béralap 4 százalékát, ami meghaladja az országos jövedelememelkedés átlagát. Minthogy béralaptúllépésünk nem volt, a kifizetésre kerü­lő , nyereségrészesedés jóval magasabb lesz még az elmúlt esztendeinél is. Összegezve a Budalakk III. számú gyárában szerzett ta­pasztalatokat, az az általános megállapítás, hogy ahol a szo­cialista brigádokra konkrét feladatokat bíznak, s bevonják őket a vezetés mindennapi gondjaiba, ott az eredmény nem maradhat el. Major Ottó — Sümeg László

Next