Vegyipari Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM VILÁGPROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJAIRA: 50 FILLÉR 1974. JANUAR Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Napirendért: Az 1973. évi gazdasági tervek fejlesztése, az 1974. évi gazdasági célkitűzésekkel kapcsolatos szakszervezeti feladatok és szakszervezetünk költségvetése Január 10-én ülést tartott szakszervezetünk központi vezetősége, amelyen részt vett: Herczeg Károly, a SZOT titkára, Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes. A tanácskozás a következő napirendeket tárgyalta: 1. Jelentés az 1973. évi gazdasági tervek teljesítéséről, a termelést segítő tevékenységről, állásfoglalás az 1974. évi gazdasági célkitűzésekkel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. 2. Szakszervezetünk 1974. évi költségvetése. 3. A központi vezetőség 1974. évi ülésrendje. A tanácskozást Takács Sándor, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg. Az 1. napirend szóbeli beszámolóját Gór Nagy Sándor miniszterhelyettes terjesztette a központi vezetőség elé. Sikeres évet zártunk Megállapította, hogy a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülése az elmúlt évek hagyományainak megfelelően most is helyesen napirendre tűzte az 1973. évi munka értékelését és az 1974. évi feladatok megbeszélését. A vegyipar és az alumíniumipar 1973-ban minden mutatóját tekintve általában sikeres gazdálkodási évet zárt. Feladatainkat a IV. ötéves terv fő célkitűzései határozták meg, s az 1973-as gazdasági év, a IV. ötéves terv szempontjából vizsgálva is, sikeresnek mondható, mivel túlteljesítettük a IV. ötéves tervben 1973-ra előirányzott feladatokat is. A IV. ötéves tervben 1973-ra előírt termelési értéknél mintegy 1 milliárd Ft-tal magasabb előirányzatot realizál a vegyipar, és ezen a bázison 1974-re is magasabb termelési értéket tervezhet. 1973-ban a termelési dinamika különösen jónak mondható mind a vegyipar közel 12 százalékos társadalmi termékemelkedése, mind az alumíniumipar, beleértve a bauxitbányászatot is, több mint 7 százalékos termelésemelkedése szempontjából. Különösen eredményesnek mondható, hogy az ország energiaellátásában jelentős szerepet játszó kőolajipar, a vegyipari alapanyagokat előállító szerves és szervetlen vegyipar, a vegyiszálipar jelentősen emelte a társadalmi termék értékét. Hasonló eredményeket produkáltak a feldolgozó vegyipari vállalatok is, és így összességében az ország vegyianyagellátása, a mezőgazdaság kemizálása, a lakosságvegyi, alumínium termékekkel való ellátása és az energiahordozókból a vegyiparra eső anyagok biztosítása megfelelő volt. A termelési tervek teljesítésénél örvendetes jelenség, hogy általánosságban szilárd volt a termelési fegyelem, vállalataink ütemesen termeltek. Olyan területeken is, ahol az előbbi években problémák mutatkoztak a kapacitás kihasználása terén, 1973- ban lényeges fordulat következett be, és szervezettebb munkával, a termelési feltételek biztosításával, megfelelő műszaki intézkedések megtételével kielégítő és ütemes volt a termelés. A termelésen belül örvendetes dolog, hogy kitűzött céljainknak megfelelően fokozatosan lépéseket teszünk a termékösszetétel igényeknek megfelelő változtatására, és e területen is jelentős eredmények születnek. 1970-hez képest csaknem négyszeresére emelhetjük a hazai növényvédőszer-termelést, és ezzel a mezőgazdaság igényének 65 százalékát belföldi termeléssel sikerül kielégíteni. Ezt a struktúraátalakítást, a termelésnek az igényekhez való fokozottabb igazítását az 1974. éves termelési tervek kialakításánál is figyelembe kell venni. Úgy gondolom, hogy az alumíniumipar 1974. évi több mint 17 százalékos és a kőolaj-feldolgozó ipar 10,7 százalékos termelésemelkedése mellett a vegyipar 8,8 százalékos előirányzott társadalmitermék-növekedése nem tükrözi vállalataink termelési lehetőségeit, így tehát a terv teljesítése kapcsán nagyobb célok elérése is lehetséges, erre törekedni kell. Anyagellátási gondok Az 1974. évi termelésnél a következő szempontokat tartjuk célszerűnek figyelembe venni. Tekintettel a világpiacon kialakult helyzetre, a vegyitermék-ellátási nehézségekre és problémákra, igen nagy súlyt kell fektetni a termelési tervek mennyiségi fokozására különösen ott, ahol a termelés hazai vagy szocialista relációból beszerezhető alapanyagokra támaszkodik. 1974-ben maximális kapacitáskihasználást kell előirányoznunk minden területen. Termelési problémáink lehetnek nyersanyagellátás miatt, a foszforellátásunk, a szerves intermedierek nem biztosítottak, a festékgyártás alapanyagainak beszerzése nehézségekbe ütközik. Kiemelkedően jó eredmények születtek 1973-ban a vegyiparban és az alumíniumkohászatban, az export területén. A forgalom kedvező alakulásához elsősorban tőkés relációból, alapvetően két tényező járult hozzá. Az egyik a külkereskedelmi és termelővállalatok eredményes piackutató munkája, a másik az év folyamán bekövetkezett inflációs árváltozások és az, hogy konjunkturális okokból termékeinket kedvező árszínvonalon sikerült elhelyezni. Ezt a tendenciát és ezt a tevékenységet 1974-ben tovább kell erősíteni. 12 milliárd beruházásokra Az anyagbiztosításnál és az exportnál szigorú és átgondolt gazdálkodást kell bevezetnünk 1974-ben, és a rendelkezésre álló alapanyagainkat, valamint késztermékeinket csak abban az esetben szabad exportra vinnünk, ha azok ellenében megfelelő importanyag-ellátást biztosíthatunk. Ebben a bonyolult helyzetben minden vállalatnak hathatós intézkedéseket kell kidolgozni a beszerzéssel, a helyettesítéssel és a gyártmánystruktúra megfelelő átalakításával kapcsolatban. A vegyipar dinamikus fejlődésének 1973-ban is és 1974- ben is változatlanul a beruházási munka jelenti a legfontosabb területét. Kiemelt beruházásainknál, az alumíniumkohászatban is, a vegyiparban is, a munka általában kielégítően haladt, és az egyedi nagyberuházások megvalósítása szempontjából döntő évnek tekinthető. Be kell fejezni a Tiszai Vegyi Kombinát olefinüzemének építését, meg kell kezdeni a Péti Nitrogénművek ammónia-, karbamid- és savüzeme részleges próbaüzemét, gyorsítani kell a komplex műtrágyaüzem beruházásának befejezését. Gyorsítani kell továbbá a székesfehérvári szélesszalaghengermű első ütemének beruházását, öt új termelőegységet kell beépíteni a Dunai Kőolajipari Vállalat II. üteme építése során, és folytatni kell a Tiszai Kőolajipari Vállalat kivitelezési munkáit. Ugyanakkor olyan új nagy jelentőségű beruházások megkezdését kell szervezetten biztosítani, mint a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyára, a Magyar Viscosagyár PAN II. beruházása. A Kőbányai Könynyűfémmű fóliafejlesztése, a székesfehérvári présműfejlesztés II. üteme, az Ajkai Timföldgyár intenzifikálása. 1974-ben csaknem 12 milliárd Ft beruházást kell a vegyiparban és az alumíniumkohászatban realizálni, amelyben közel 4 milliárd a vállalati beruházás. A beruházási munka tervszerűsége az elmúlt évben nagymértékben javult, elsősorban az állami egyedi nagyberuházásoknál, amelyben természetesen jelentős szerepe volt azoknak a népgazdasági intézkedéseknek, amelyek az e téren mutatkozó feszültségek felszámolására irányultak. De beruházóapparátusunk is jelentősen fejlődött, és a vállalati vezetés a szakszervezetek támogatásával együtt mindenütt a figyelem középpontjába állította a beruházási munkát. Ennek eredménye határozottan lemérhető volt 1973-ban. A beruházási munka tervszerűségének emelkedése mellett mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy sokszor a beruházás előkészítésével foglalkozó szervezetek és emberek már a célkitűzéseknél próbálják megfogalmazni a feladatok lazítását, így irreálisan hosszú beruházási átfutási határidőkre tesznek javaslatokat, igen magas, sokszor érthetetlenül magas beruházási költségeket fogalmaznak meg. Még mindig nem vált általánossá a beruházási célok megfogalmazásában a célszerű takarékossági szemlélet, sok, nem okvetlenül szükséges beruházási feladat megvalósítására tesznek javaslatot, a beruházás gazdaságossági számításainál lassa ■termelésfelfutással számolnak, és megengedhetetlenül magas létszámigényt fogalmaznak meg még olyan esetekben is, amikor azt a technikai, technológiai színvonal, különösen vásárolt technológiáknál, nem teszi indokolttá. Az ilyen tendenciák ellen fel kell lépni és a szakszervezet segítségére is szükség van, hogy ezen kérdések figyelemmel kísérésével és a célok megfogalmazásával is a jövő érdekében behatóbban foglalkozzanak. A beruházási munkában nem sikerült eredményesen előrelépni a tekintetben, hogy a tervező és beruházó vállalatoknál, illetve szervezeteknél fokozzuk az érdekeltséget, beleértve a személyi érdekeltséget is, a gazdaságos műszaki megoldások kutatására és alkalmazására. Közösen kell erőfeszítést tenni a tekintetben, hogy ezek a szervezetek merjenek kezdeményezni és érdekeltek is legyenek a fejlesztési célok legracionálisabb megfogalmazásában. A beruházási munka igen fontos területe volt 1973-ban és lesz 1974-ben is a vállalati alapokból történő fejlesztés. 1974-ben is a vegyiparban és az alumíniumkohászatban a tervezett összegek több mint egyharmada vállalati beruházásként fog megvalósulni terveink szerint. Nagy gondot kell fordítanunk tehát a vállalati beruházások szakszerű, gyors és gazdaságos kivitelezésére. Ezen a területen közel sem kielégítő a helyzet. Felméréseink szerint a befejezetlen beruházási állomány jelentős mértékben emelkedett és emelkedik. Olyan lehetetlen helyzet keletkezett, hogy a vállalati beruházások átfutási ideje a jelentősen alacsonyabb megvalósítási költségek ellenére is, kezd hosszabbá válni, mint az egyedi nagyberuházásoké. Az elmúlt évben végzett felméréseink szerint a tárca területén a 25 millió Ft-ot meghaladó fejlesztési célkitűzések átlagos megvalósítási határideje 4,6 év volt, tehát 55 hónap akkor, amikor 5—10 milliárdos objektumaink megvalósításánál arról folytatunk vitát, hogy 36— 42 hónapos realizálási határidőt írjunk-e elő ezek megvalósítására, illetve ennek érdekében szervezzük a munkát. Fel kell hívni a figyelmet erre a tarthatatlan helyzetre és kérni a szakszervezet segítségét ezen állapot felszámolására. Nagy gondot kell fordítanunk az állóeszközök üzembe helyezésére, a beruházások ütemszerű megvalósítására annak érdekében, hogy a beruházások befejezetlen állománya ne emelkedjék tovább. Létszám, nyereség, bérek Eredmények mutatkoznak 1973. évi munkánkban az élőmunka hatékonyságának javítása területén is, bár ez még közel sem elegendő. 1973-ban a termelés-felfutás termelékenységből az alumíniumkohászatban, csak mintegy 43, a vegyiparban pedig, mintegy 66 százalékot reprezentált. A munkaerő-szükséglet számításba vételénél vállalatainknál már bizonyos mértéktartás, a lehetőségek reálisabb figyelembevétele tapasztalható. Ezt a mértéktartást a belső tartalékok feltárására irányuló üzem -és munkaszervezési tevékenység megélénkülése követi remélhetőleg. Általában célul kell kitűzni, hogy a vállalati fejlesztéseket a nagyberuházások kivételével (Folytatás a 2. oldalon.) Minden olvasónknak eredményekben gazdag, boldog /n új esztendőt kívánunk! Külföldi testvérszakszervezetek újévi üdvözletei Az új év alkalmából többek között a következő testvérszakszervezetek küldtek jókívánságokat a magyar szervezett vegyipari dolgozóknak: NDK, Ausztria, Románia, NSZK, Finnország, Korea, Szovjetunió, Egyiptom, Franciaország, Jugoszlávia, Csehszlovákia vegyipari szakszervezetei. Békés, boldog új esztendőt és további eredményes munkát kívántak szocialista hazánk építéséhez, jókívánságaikat ezúton tolmácsolják minden vegyipari dolgozónak. Gyáravatás Hidason 1973. december 12-én ünnepélyesen felavatták a Budapesti Vegyiművek hidasi gyárrészlegét. Hidason brikettgyár volt, amely a közelében levő bánya szenét dolgozta fel, leállítása után a termelés gazdaságtalanná vált. A telep alkalmas volt vegyipari létesítmény telepítésére. A brikettgyártás leállítását követően két évre beindult az enyvgyártás. Ezen üzem létesítésével folyamatosan biztosítani lehetett a brikettgyár mintegy 220 dolgozójának foglalkoztatását, sőt további 80 munkahelyet. Megoldást nyert a Budapesti Vegyiművek Illatos úton és Újpesten levő enyvgyárainak kitelepítése és már ezt megelőzőenbeindult a növényvédőszer-gyártás. Megteremtették az alapját Baranya megyében a vegyiparnak, és megvan a lehetőség további technológiák odatelepítésére. A beruházás tervezésénél nagy gondot fordítottak a környezetvédelemre, a 120 millió Ft-os beruházásból mintegy 25 milliót tesz ki a szernyvízderítő. Az üzemet Gór Nagy Sándor miniszterhelyettes elismerő szavakkal avatta fel. Az avatáson részt vett dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titkára, szakszervezetünket Kamarás Mihályné titkár képviselte. Új óvoda a Magyar Viscosagyárnak 1973 decemberében elkészült és átadásra került a Magyar Viscosagyár és a nyergesújfalui nagyközségi tanáccsal közösen létesített 120 férőhelyes — központi fűtéses — korszerű, minden igényt kielégítő óvoda. A vállalat 4,2 millió Ft-ot biztosított a kivitelezésre és berendezésre, a nagyközségi tanács pedig üzemelteti. A szerződés alapján a férőhelyek 80 százaléka a Magyar Viscosagyáré. Huszák János szb-szervező titkár