Vegyipari Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM VILÁG­PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA­IRA: 50 FILLÉR 1974. JANUAR Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége­­ Napirendért: Az 1973. évi gazdasági tervek fejlesztése, az 1974. évi gazdasági célkitűzésekkel kapcsolatos szakszervezeti feladatok és szakszervezetünk költségvetése Január 10-én ülést tartott szakszervezetünk központi ve­zetősége, amelyen részt vett: Herczeg Károly, a SZOT tit­kára, Gór Nagy Sándor ne­hézipari miniszterhelyettes. A tanácskozás a következő napirendeket tárgyalta: 1. Jelentés az 1973. évi gaz­dasági tervek teljesítéséről, a termelést segítő tevékenység­ről, állásfoglalás az 1974. évi gazdasági célkitűzésekkel kap­csolatos szakszervezeti felada­tokról. 2. Szakszervezetünk 1974. évi költségvetése. 3. A központi vezetőség 1974. évi ülésrendje. A tanácskozást Takács Sán­dor, szakszervezetünk elnöke nyitotta meg. Az 1. napirend szóbeli beszámolóját Gór Nagy Sándor miniszterhelyettes ter­jesztette a központi vezetőség elé. Sikeres évet zártunk Megállapította, hogy a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének központi vezetőségi ülé­se az elmúlt évek hagyomá­nyainak megfelelően most is helyesen napirendre tűzte az 1973. évi munka értékelését és az 1974. évi feladatok megbe­szélését. A vegyipar és az alumí­niumipar 1973-ban minden mutatóját tekintve általában sikeres gazdálkodási évet zárt. Feladatainkat a IV. ötéves terv fő célkitűzései határozták meg, s az 1973-as gazdasági év, a IV. ötéves terv szem­pontjából vizsgálva is, sikeres­nek mondható, mivel túltelje­sítettük a IV. ötéves tervben 1973-ra előirányzott feladato­kat is. A IV. ötéves tervben 1973-ra előírt termelési érték­nél mintegy 1 milliárd Ft-tal magasabb előirányzatot rea­lizál a vegyipar, és ezen a bázison 1974-re is magasabb termelési értéket tervezhet. 1973-ban a termelési dinamika különösen jónak mondható mind a vegyipar közel 12 szá­zalékos társadalmi termék­­emelkedése, mind az alumí­niumipar, beleértve a bauxit­bányászatot is, több mint 7 százalékos termelésemelkedése szempontjából. Különösen eredményesnek mondható, hogy az ország energiaellátá­sában jelentős szerepet játszó kőolajipar, a vegyipari alap­anyagokat előállító szerves és szervetlen vegyipar, a ve­­gyiszálipar jelentősen emelte a társadalmi termék értékét. Hasonló eredményeket produ­káltak a feldolgozó vegyipari vállalatok is, és így összessé­gében az ország vegyianyag­ellátása, a mezőgazdaság ke­­mizálása, a lakosság­­vegyi, alumínium termékekkel való ellátása és az energiahordo­zókból a vegyiparra eső anya­gok biztosítása megfelelő volt. A termelési tervek teljesí­tésénél örvendetes jelenség, hogy általánosságban szilárd volt a termelési fegyelem, vál­lalataink ütemesen termel­tek. Olyan területeken is, ahol az előbbi években prob­lémák mutatkoztak a kapaci­tás kihasználása terén, 1973- ban lényeges fordulat követ­kezett be, és szervezettebb munkával, a termelési feltéte­lek biztosításával, megfelelő műszaki intézkedések megté­telével kielégítő és ütemes volt a termelés. A termelésen belül örvendetes dolog, hogy kitű­zött céljainknak megfelelően fokozatosan lépéseket teszünk a termékösszetétel igényeknek megfelelő változtatására, és e területen is jelentős eredmé­nyek születnek. 1970-hez ké­pest csaknem négyszeresére emelhetjük a hazai növény­­védőszer-termelést, és ezzel a mezőgazdaság igényének 65 százalékát belföldi termeléssel sikerül kielégíteni. Ezt a struk­túraátalakítást, a termelésnek az igényekhez való fokozot­tabb igazítását az 1974. éves termelési tervek kialakításá­nál is figyelembe kell venni. Úgy gondolom, hogy az alu­míniumipar 1974. évi több mint 17 százalékos és a kő­olaj-feldolgozó ipar 10,7 szá­zalékos termelésemelkedése mellett a vegyipar 8,8 száza­lékos előirányzott társadalmi­­termék-növekedése nem tük­rözi vállalataink termelési le­hetőségeit, így tehát a terv teljesítése kapcsán nagyobb célok elérése is lehetséges, er­re törekedni kell. Anyagellátási gondok Az 1974. évi termelésnél a következő szempontokat tart­juk célszerűnek figyelembe venni. Tekintettel a világpia­con kialakult helyzetre, a ve­­gyitermék-ellátási nehézsé­gekre és problémákra, igen nagy súlyt kell fektetni a ter­melési tervek mennyiségi fo­kozására különösen ott, ahol a termelés hazai vagy szocia­lista relációból beszerezhető alapanyagokra támaszkodik. 1974-ben maximális kapaci­táskihasználást kell előirá­nyoznunk minden területen. Termelési problémáink lehet­nek nyersanyagellátás miatt, a foszforellátásunk, a szerves intermedierek nem biztosítot­tak, a festékgyártás alapanya­gainak beszerzése nehézségek­be ütközik. Kiemelkedően jó eredmé­nyek születtek 1973-ban a vegyiparban és az alumínium­­kohászatban, az export terü­letén. A forgalom kedvező alakulásához elsősorban tő­kés relációból, alapvetően két tényező járult hozzá. Az egyik a külkereskedelmi és terme­­lővállalatok eredményes piac­kutató munkája, a másik az év folyamán bekövetkezett inflációs árváltozások és az, hogy konjunkturális okokból termékeinket kedvező árszín­vonalon sikerült elhelyezni. Ezt a tendenciát és ezt a te­vékenységet 1974-ben tovább kell erősíteni. 12 milliárd beruházásokra Az anyagbiztosításnál és az exportnál szigorú és átgondolt gazdálkodást kell bevezetnünk 1974-ben, és a rendelkezésre álló alapanyagainkat, vala­mint késztermékeinket csak abban az esetben szabad ex­portra vinnünk, ha azok el­lenében megfelelő import­anyag-ellátást biztosíthatunk. Ebben a bonyolult helyzetben minden vállalatnak hathatós intézkedéseket kell kidolgozni a beszerzéssel, a helyettesítés­sel és a gyártmánystruktúra megfelelő átalakításával kap­csolatban. A vegyipar dinamikus fej­lődésének 1973-ban is és 1974- ben is változatlanul a beru­házási munka jelenti a leg­fontosabb területét. Kiemelt beruházásainknál, az alumí­niumkohászatban is, a vegy­iparban is, a munka általában kielégítően haladt, és az egye­di nagyberuházások megvaló­sítása szempontjából döntő évnek tekinthető. Be kell fe­jezni a Tiszai Vegyi Kombi­nát olefinüzemének építését, meg kell kezdeni a Péti Nit­rogénművek ammónia-, karba­­mid- és savüzeme részleges próbaüzemét, gyorsítani kell a komplex műtrágyaüzem be­ruházásának befejezését. Gyorsítani kell továbbá a székesfehérvári szélesszalag­­hengermű első ütemének be­ruházását, öt új termelőegy­séget kell beépíteni a Dunai Kőolajipari Vállalat II. üteme építése során, és folytatni kell a Tiszai Kőolajipari Vállalat kivitelezési munkáit. Ugyan­akkor olyan új nagy jelentő­ségű beruházások megkezdé­sét kell szervezetten biztosíta­ni, mint a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyára, a Magyar Viscosagyár PAN II. beruházása. A Kőbányai Köny­­nyűfémmű fóliafejlesztése, a székesfehérvári présműfejlesz­­tés II. üteme, az Ajkai Tim­földgyár intenzifikálása. 1974-ben csaknem 12 mil­liárd Ft beruházást kell a vegyiparban és az alumínium­­kohászatban realizálni, amely­ben közel 4 milliárd a válla­lati beruházás. A beruházási munka terv­­szerűsége az elmúlt évben nagymértékben javult, első­sorban az állami egyedi nagy­­beruházásoknál, amelyben ter­mészetesen jelentős szerepe volt azoknak a népgazdasági intézkedéseknek, amelyek az e téren mutatkozó feszültsé­gek felszámolására irányul­tak. De beruházóapparátusunk is jelentősen fejlődött, és a vállalati vezetés a szakszerve­zetek támogatásával együtt mindenütt a figyelem közép­pontjába állította a beruházá­si munkát. Ennek eredménye határozottan lemérhető volt 1973-ban. A beruházási mun­ka tervszerűségének emelke­dése mellett mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy sokszor a beruházás előkészí­tésével foglalkozó szervezetek és emberek már a célkitűzé­seknél próbálják megfogal­mazni a feladatok lazítását, így irreálisan hosszú beruhá­zási átfutási határidőkre tesz­nek javaslatokat, igen magas, sokszor érthetetlenül magas be­ruházási költségeket fogal­maznak meg. Még mindig nem vált általánossá a beruházási célok megfogalmazásában a célszerű takarékossági szem­lélet, sok, nem okvetlenül szükséges beruházási feladat megvalósítására tesznek ja­vaslatot, a beruházás gazdasá­gossági számításainál lassa ■termelésfelfutással számolnak, és megengedhetetlenül magas létszámigényt fogalmaznak meg még olyan esetekben is, amikor azt a technikai, tech­nológiai színvonal, különösen vásárolt technológiáknál, nem teszi indokolttá. Az ilyen tendenciák ellen fel kell lépni és a szakszervezet segítségére is szükség van, hogy ezen kérdések figyelem­mel kísérésével és a célok megfogalmazásával is a jövő érdekében behatóbban foglal­kozzanak. A beruházási munkában nem sikerült eredményesen előrelépni a tekintetben, hogy a tervező és beruházó vállala­toknál, illetve szervezeteknél fokozzuk az érdekeltséget, be­leértve a személyi érdekeltsé­get is, a gazdaságos műszaki megoldások kutatására és al­kalmazására. Közösen kell erő­feszítést tenni a tekintetben, hogy ezek a szervezetek mer­jenek kezdeményezni és érde­keltek is legyenek a fejlesz­tési célok legracionálisabb megfogalmazásában. A beru­házási munka igen fontos te­rülete volt 1973-ban és lesz 1974-ben is a vállalati alapok­ból történő fejlesztés. 1974-ben is a vegyiparban és az alumí­niumkohászatban a tervezett összegek több mint egyhar­­mada vállalati beruházásként fog megvalósulni terveink sze­rint. Nagy gondot kell fordí­tanunk tehát a vállalati beru­házások szakszerű, gyors és gazdaságos kivitelezésére. Ezen a területen közel sem kielégítő a helyzet. Felméréseink sze­rint a befejezetlen beruházási állomány jelentős mértékben emelkedett és emelkedik. Olyan lehetetlen helyzet kelet­kezett, hogy a vállalati beru­házások átfutási ideje a jelen­tősen alacsonyabb megvalósí­tási költségek ellenére is, kezd hosszabbá válni, mint az egyedi nagyberuházásoké. Az elmúlt évben végzett felméré­seink szerint a tárca területén a 25 millió Ft-ot meghaladó fejlesztési célkitűzések átlagos megvalósítási határideje 4,6 év volt, tehát 55 hónap akkor, amikor 5—10 milliárdos objek­tumaink megvalósításánál ar­ról folytatunk vitát, hogy 36— 42 hónapos realizálási határ­időt írjunk-e elő ezek megva­lósítására, illetve ennek érde­kében szervezzük a munkát. Fel kell hívni a figyelmet erre a tarthatatlan helyzetre és kérni a szakszervezet segítsé­gét ezen állapot felszámolá­sára. Nagy gondot kell fordíta­nunk az állóeszközök üzembe helyezésére, a beruházások ütemszerű megvalósítására an­nak érdekében, hogy a beru­házások befejezetlen állomá­nya ne emelkedjék tovább. Létszám, nyereség, bérek Eredmények mutatkoznak 1973. évi munkánkban az élő­munka hatékonyságának javí­tása területén is, bár ez még közel sem elegendő. 1973-ban a termelés-felfutás termelé­kenységből az alumíniumkohá­szatban, csak mintegy 43, a vegyiparban pedig, mintegy 66 százalékot reprezentált. A munkaerő-szükséglet szá­mításba vételénél vállalataink­nál már bizonyos mértéktartás, a lehetőségek reálisabb figye­lembevétele tapasztalható. Ezt a mértéktartást a belső tarta­lékok feltárására irányuló üzem -és munkaszervezési te­vékenység megélénkülése kö­veti remélhetőleg. Általában célul kell kitűzni, hogy a vállalati fejlesztéseket a nagyberuházások kivételével (Folytatás a 2. oldalon.) Minden olvasónknak eredmények­ben gazdag, boldog /­n új esztendőt kívánunk! Külföldi testvérszakszervezetek újévi üdvözletei Az új év alkalmából többek között a következő testvér­szakszervezetek küldtek jókí­vánságokat a magyar szerve­zett vegyipari dolgozóknak: NDK, Ausztria, Románia, NSZK, Finnország, Korea, Szovjetunió, Egyiptom, Fran­ciaország, Jugoszlávia, Cseh­szlovákia vegyipari szakszer­vezetei. Békés, boldog új esztendőt és további eredményes mun­kát kívántak szocialista ha­zánk építéséhez, jókívánsá­gaikat ezúton tolmácsolják minden vegyipari dolgozónak. Gyáravatás Hidason 1973. december 12-én ünne­pélyesen felavatták a Buda­pesti Vegyiművek hidasi gyárrészlegét. Hidason brikett­­gyár volt, amely a közelében levő bánya szenét dolgozta fel, leállítása után a terme­lés gazdaságtalanná vált. A telep alkalmas volt vegyipari létesítmény telepítésére. A brikettgyártás leállítását köve­tően két évre beindult az enyvgyártás. Ezen üzem létesítésével fo­lyamatosan biztosítani lehetett a brikettgyár mintegy 220 dol­gozójának foglalkoztatását, sőt további 80 munkahelyet. Megoldást nyert a Budapesti Vegyiművek Illatos úton és Új­pesten levő enyvgyárainak kitelepítése és már ezt megelő­zően­­beindult a növényvédő­­szer-gyártás. Megteremtették az alapját Baranya megyében a vegyiparnak, és megvan a lehetőség további technoló­giák odatelepítésére. A beru­házás tervezésénél nagy gon­dot fordítottak a környezetvé­delemre, a 120 millió Ft-os be­ruházásból mintegy 25 milliót tesz ki a szernyvízderítő. Az üzemet Gór Nagy Sán­dor miniszterhelyettes elisme­rő szavakkal avatta fel. Az avatáson részt vett dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első tit­kára, szakszervezetünket Ka­marás Mihályné titkár képvi­selte. Új óvoda a Magyar Viscosagyárnak 1973 decemberében elkészült és átadásra került a Magyar Viscosagyár és a nyergesújfalui nagyközségi tanáccsal közösen létesített 120 férőhelyes — központi fűtéses — korszerű, min­den igényt kielégítő óvoda. A vállalat 4,2 millió Ft-ot biztosított a kivitelezésre és be­rendezésre, a nagyközségi tanács pedig üzemelteti. A szerző­dés alapján a férőhelyek 80 százaléka a Magyar Viscosagyáré. Huszák János szb-szervező titkár

Next