Vegyipari Dolgozó, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Javuló gazdálkodással, növekvő exporttal sikeres évet zárt a vegyipar (Folytatás az I. oldalról.) Növelni kell munkánk eredményességét Gera Rezső­né titkár beszámolója A terveknek megfelelően, 1985. szeptember 1. és november 30-a között eredményesen lezajlottak a szakszervezetei választások. Je­lentem a központi vezetőségnek, hogy a szakszervezeti választáso­kat mindenütt rendben, a közpon­ti elvárásoknak megfelelően ha­táridőre megtartották. Pártunk XIII. kongresszusa je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szakszervezeti választásokat jó politikai légkörben lehetett meg­tartani és a választás egész folya­matát a dolgozók részéről meg­nyilvánuló figyelem és érdeklő­dés kísérte. A választásokat ked­vezően befolyásolta, új lehetősé­geket és feltételeket teremtettek a SZOT választási szabályzatai­ban megjelenő új, a demokratiz­mus további kiszélesítését szol­gáló elemek. Tagságunk élt a le­hetőségekkel és eredményesen alkalmazta azokat. A káderelőké­szítő munkában a szakszervezeti bizottságok és a pártszervezetek kiemelt figyelmet fordítottak a szakszervezeti bizalmiak, főbizal­miak, vezető főbizalmiak jelölésé­re és megválasztására. Több he­lyen kettős, illetve többes jelölés­re is sor került. Szakszervezeti tagságunk a kétszakaszos, azaz a közvetlen választás lehetőségét a jövő út­jainak tekinti, melyet visszaiga­zoltak azzal, hogy a választások során a tagság 95—98%-a vett részt a választásokon és eredmé­nyes szavazatot adott le. Figyel­met felhívóan és elismerően kell szólnunk arról a felfokozott ér­deklődésről és aktivitásról, mely a tagságunk részéről megnyilvá­nult. A választások egyik legjelentő­sebb megállapítása az volt, hogy a bizalmiak és bizalmi testületek bebizonyították életképességü­ket, felnőttek feladataik végzésé­hez és munkájukkal kiérdemelték a tagság elismerését és megbe­csülését. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a tagság igényesebbé vált a bizalmi munkáját és személyét il­letően. Elvárják, hogy a bizalmi kellő felkészültséggel, bátorság­gal rendelkező és a gazdasági munkában is elismert dolgozó le­gyen. Megfogalmazódott az is, hogy a tagság igényli a rendsze­res, korrekt tájékoztatást a testü­leti döntésekről, a tagságot érin­tő minden kérdésben. Tovább nö­velték az elvárásokat és követel­ményeket a szakszervezeti mun­ka egészét érintően is. Ez egyben a bizalom jele, amelynek megfe­lelően tovább kell növelni mun­kánk színvonalát és eredményes­ségét. A vegyipar — az első tíz hónap eredményei alapján az iparágak között az első a dollárexport te­kintetében, és a korábbi 7-8. hely­ről a harmadik helyre jött fel az átlagbér-növekedéssel, mely 1985- ben is megközelítette a 11%­­ot. A bérnövekedésben a vegy­ipari átlagtól az alumíniumipar és a gázgyártó vállalatok viszont lemaradtak. Ez annál is inkább probléma, mert e helyeken mos­toha munkakörülmények között igen nagy erőfeszítések mellett teljesítik dolgozóink feladataikat. A vegyipar I­X. havi 2,5%-os termelésnövekedése 0,8 száza­lékponttal elmarad a tervezettől. A vegyiparon belül a legdinami­kusabb, 11,3%-os fejlődést a gyógyszeripar érte el. 3,7%-os a gázgyártás és -elosztás, 3,6%-os kőolajfeldolgozó ipar, valamint a kozmetikai és háztartásvegyipar termelésnövekedése. Kismérték­ben, fél százalékkal haladta meg a bázisszintet a gumiipar. A többi vegyipari szakágazatban, a mű­anyaggyártásnál, a szerves-szer­vetlen vegyiparban, a műanyag­feldolgozó iparban a termelés visszaesett. Központi vezetőségünk 1985 ja­nuárjában akkor tárgyalt az A szakszervezeti bizalmiaknál és főbizalmiaknál a cserélődés mértéke átlagosan 30% körül volt. A bizalmi testületeken ennek megfelően szintén átlagosan 30% körül mozgott, azonban egyes helyeken ez 60-70%-ot is elért, máshol 10-20%-ot. A szakszerve­zeti bizottságokban többnyire en­nél magasabb cserélődés volt, 40% körül átlagosan. A szakszervezeti bizottságok 5 éves munkájáról szóló beszá­molók jól átfogták a szakszerve­zeti tevékenység valamennyi te­rületét. Hangsúlyozták pártunk XIII. kongresszusa határozatából adódó gazdasági és szakszerve­zeti feladatokat, felelősséget érezve és vállalva a vállalati célki­tűzések megvalósításában. Szak­­szervezeti tagságunk a választói értekezleten felelősen foglalko­zott munkánk tartalmi kérdései­vel, a termelést segítő tevékeny­séggel, az érdekvédelemmel, a szakszervezeti demokráciával. Összegezve a választások főbb tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy növekedett a szakszervezeti mozgalom tekintélye, a szakszer­vezeti munka rangja. A választá­sok tapasztalatainak eredmé­nyességét tekintve elnökségünk nevében javaslom a tisztelt köz­ponti vezetőségnek, hogy fejezze ki köszönetét és elismerését a vállalati szakszervezeti bizottsá­goknak a végzett munkáért. A választások tapasztalatairól szóló beszámolót követően Gerő Rezsőné tájékoztatta a testületet szakszervezetünk XXIV. kong­resszusa előkészületeiről. Ezt kö­vetően javaslatot tett a kongresz­­szus időpontjára, a napirendi pontokra, a vezető testületek lét­számára és a munkabizottságok összetételére. A beterjesztett javaslatot a tes­tület egyhangúlag megszavazta. 1985-ös feladatokról, amikor a ke­mény tél miatt az energia- és szállítási nehézségek — amelyek a vegyipart sújtották a legjobban — vészes komorsággal töltöttek el bennünket. Egyes vállalataink­nál eredményes küzdelmet foly­tattak a nagyobb károk elhárítása érdekében. Mi napi­ óránkénti kapcsolatban voltunk az energia­elosztókkal és igyekeztünk segí­teni a legfontosabb területeken, hogy a további elfogyásokat elke­rülhessük. A első negyedévi energiaellátá­si problémák több vállalatnál nem, vagy csak nehezen pótolha­tó termeléskiesést okoztak. A Pé­ti Nitrogénműveknél a földgázon alapuló ammónia- és műtrágya­­gyártás több mint egy hónapig szünetelt. Több vállalatunk, így a Péti Nitrogénművek, a Tiszai Ve­gyi Kombinát, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Taurus rendkívüli erőfeszítéseket tett a kiesett ter­melés pótlására, illetve csökken­tésére. Jelentős termeléskiesést oko­zott a szocialista import csökken­tett mennyiségű és ütemtelen be­érkezése is, pl. a Taurusnál, a Ti­­szamenti Vegyiműveknél, a Buda­pesti Vegyiműveknél és a Pere­­martoni Vegyipari Vállatnál. Ez utóbbi és a térségben lévő válla­lataink gazdálkodására kedvezőt­lenül hatott az augusztusi föld­rengés is. Továbbra is nehezítet­ték a termelést a háttéripari gon­dok, a vagonhiány és néhány te­rületen a létszámhiány. A felsorolt nehézségek ellené­re a termelés növekedésében ki­emelkedő teljesítményt ért el a Biogal, az EGIS, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, az Alkaloida, az Észak-magyarországi Vegyi­művek és a Magyar Viscosagyár. A nem rubelelszámolású for­galmat vizsgálva az előző idő­szakhoz viszonyítva a legnagyobb exportnövekedést a vegyipar rea­lizálta, kisebb mértékű növeke­dés valósult meg a gépiparban és a mezőgazdaságban. A vegyipari export növekedé­sében kiemelkedő a kőolaj-fel­dolgozási termékek, az aromá­sok, egyes szerves vegyipari ter­mékek (propilén, C4-frakció), a gumiipari termékek (tömlők), a polipropilén- és a gyógyszeripari termékek szerepe. Az ipari export megalapozása érdekében a vállalatok többletfel­ajánlásokat tettek. A megállapo­dási akcióban 10 vegyipari válla­lat vesz részt. Többletvállalásuk értéke a terven felül összesen 11 M $. A vállalatok közül 8 bérpre­ferenciához kötötte a többletvál­lalást, 3 vállalat kapott támoga­tást az innovációs alapból. Az első 10 hónapi­g exporttel­jesítés alapján kiemelkedő a Du­nai Kőolajipari Vállalat, a Tiszai Vegyi Kombinát, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Magyar Viscosagyár, az Alkaloida, a Reanal és Észak­­magyarországi Vegyiművek ered­ménye. Az ágazati besorolás szerinti import értékét tekintve ugyan­csak a vegyipar áll az első helyen, de az import növekedése egyhar­­madát sem éri el az export növe­kedésének. A vegyipar tőkés deviza egyen­lege 52 M $ értékű. A népgazda­sági egyenleg javításához ez év­ben az vegyipar járult hozzá a legnagyobb mértékben (41,2 M $-ral). Hasonlóan kedvező a vegyipar szerepe a népgazdaság rubelelszámolású exportforgal­mában: a gépipar után a második legnagyobb exportőr. Ez évben a gépipar és a köny­­nyűipar után a vegyipar tudta a legnagyobb mértékben (62,4 M Rhl-lel) növelni rubelelszámolású exportját. A legjelentősebb növe­kedés a gyógyszereknél, növény­védő szereknél, valamint a gumi­ipari termékeknél jelentkezett. A rubelexport növekedése a legnagyobb mértékű az EGIS-nél, a Biogalnál, az Észak-magyaror­szági Vegyiműveknél, a Nitroké­­miánál és Taurusnál. A rubelel­számolású viszonylatban ugyan­csak a vegyipar a legnagyobb im­portőr és forgalma csaknem azo­nos a gépiparéval. A vegyipari első három negyed­évi nyeresége 13,1 milliárd forint volt, 8,8%-kal magasabb az előző évinél. 1980-hoz viszonyítva a vegyiparban 1701 forinttal emel­kedett. Négy év alatt a legna­gyobb növekedés (33,7%-os) a vegyiparban realizálódott. Ez a kedvező folyamat folytatódott 1985-ben is, 10,7%-os bérnöveke­déssel, amellyel a vegyipar az el­ső helyen áll az ipari ágazatok kö­zött. Az ipari vállalatok új vezetési formába sorolása és ezzel egy­idejűleg a válallati-szervezeti rendszer korszerűsítése, a kor­mány által elfogadott program és az Ipari Minisztérium, valamint szakszervezetünk által még az ez év elején kidolgozott ütemterv szerint halad. Az eddigiekben lefolyt vállalati tanács- és igazgatóválasztások­ról a vegyipar területén nagyon pozitív kép alakult ki. Az eddig lefolyt 15 választásnál 10-nél egyhangú volt a döntés, és 3 volt a legtöbb ellenszavazat. Ez egyértelműen bizonyította a vegyipar vállalatok eddigi vezeté­sének magas színvonalát, amely­re a továbbiakban is lehet építeni. Elnökségünk szinte minden hó­napban foglalkozott a vegyipar­ban folyó termelőmunka helyze­tével és meghatározta azokat a feladatokat, amelyekkel segítsé­get tudunk nyújtani a vállalati gazdálkodás eredményességé­hez. Elősegítettük a termelésben dolgozók aktivitásának növekedé­sét, a többletvállalalásokra, szer­veztük az MSZMP XIII. kongresz­­szusára és felszabadulásunk 40. évfordulójára kibontakozott szo­cialista munkaversenyben részt vevőket, a téli lemaradások beho­zására és a munkaverseny lendü­letét átvinni az SZKP kongresszu­sára tett felajánlások teljesítésé­re. Több nagyvállalatunk és a trösztök gazdasági problémáira vonatkozó GB­ATB előterjeszté­seknél a népgazdasági érdekek figyelembevételével a vállalatok, az ott dolgozók érdekeit képvisel­tük jó együttműködésben az IpM szakapparátusával és vezetőivel. Visszatekintve: az eredmények azt mutatják, hogy a vegyipar ter­melésnövekedése eddig szerény mértékben meghaladta az ipar átlagát. Azt mondhatjuk, hogy 1985 feszültséggel teli éve volt a vegyiparnak, nemcsak a termelé­si eredmények elérésében, ha­nem a nehézségek leküzdésében is. Mindannyian tudjuk, hogy mindezt csak jó szervezéssel, a vegyipari dolgozók tehetségében rejlő értékek felszínre hozásában, az erőfeszítések összehangolásá­ban végzett munkának tudhatjuk be, amelyben az alapszerveze­teink, aktíváink eredményes mun­kát végeztek. Központi vezetősé­günk és az IpM vezetése nevében e helyről mondunk köszönetet minden aktívának, az szb-knek, és valamennyi tisztségviselőnek. Az 1985-ös esztendő a VI. öt­éves terv záró éve és egyben fel­készülés a VII. ötéves terv felada­taira. Ezért úgy kell tekintenünk, hogy megalapozója a következő ötéves terv indításának, benne az 1986. évi tervfeladatoknak. Az év tavaszán a XIII. pártkong­resszus összegezte szocialista építőmunkánk ötévi tapasztala­tait, majd politikai és gazdasági szempontból programot adott a VII. ötéves tervidőszakra. A terv­­javaslat elkészült, az magában foglalja a szakszervezetek javas­latait, azt a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa megtárgyalta, azzal egyetértve állásfogalalást fogadott el az 1986. évi tervek ki­alakításában. Úgy látjuk, hogy a VII. ötéves népgazdasági terv és az 1986. évi terv is meghatározza a vegyipar számára az ipari átlagnál maga­sabb növekedést. A hatékonyság és az elérhető eredmények függ­vényében javulhat a jövedelme­zőség, amely a nehézségek elle­nére — véleményünk szerint — biztosítja a bérek és jövedelmek megfelelő szintjét. Az eddigi eredmények elérését elősegítette a szakszervezeti bi­zalmiak, csoportok, a szakszerve­zeti bizottságok szakadatlan szer­vező-mozgósító munkája, a dol­gozók mind szélesebb rétegeinek megnyerése a tervcélok megva­lósítására, az ösztönzők, az érde­keltségi rendszerek jó kidolgozá­sában való közreműködés, a szo­cialista munkaversenyben történt jó és új kezdeményezések felka­rolása és alkalmazása. A vállalati vezetéssel együtt a szakszervezeti munkában is mindjobban érvényesülnek a gaz­dálkodás változásaihoz gyorsan igazodó törekvések, jobban kö­zéppontba került a szakszervezeti bizottságok munkájában a fel­osztható források előteremtésére irányuló tevékenység. Központi vezetőségünk a szakszervezeti munkában továbbra is a kiemelt feladatok között, az első helyre teszi a gazdálkodás segítését. A vegyipari vállalatoktól szer­zett információk — amelyek az elkészült 1986-os tervekre és elő­­tervekre alapozódnak — úgy ösz­­szegezhetőek, hogy azok megfe­lelnek a népgazdasági elvárások­nak. Természetesen még ma is sok a nyitott kérdés. Az viszont eldőlt, hogy a Gyógyszer-Nö­vényvédő szer Intermedier Köz­ponti Gazdasági-Fejlesztési Prog­ram tovább folytatódik. Az ipari termelés növekedését 2,8%-ra tervezik, a vegyipari ter­melés 3-3,2%-kal nő. A rubelex­port az iparban 4%-kal nő, a vegy­ipari növekedés 6% körül lesz. A nem rubelexport is magasabb, mint az ipar átlaga. Az iparban az átlagkeresetek 5,5%-kal nőnek, ezzel szemben eddigi információ­ink szerint kb. 7%-os átlagkere­set-növekedés valósul meg a vegyiparban. Az alumíniumipar a félgyárt­mány-termelés termékszerkezeti módosításával, a készárugyártás termelési értékének növelésével, valamint a rubelexport jelentős növelésével 7,5% körüli árbevétel­növelést tervez. Itt viszont az át­lagkeresetek csak 4%-os növelé­sével lehet számolni. A kőolaj-feldolgozó iparban a magasabb feldolgozás a cél, a termelési volument és az expor­tot jelentősen befolyásolja a többlet­kőolaj-beszerzési lehető­ség. Itt van még bizonytalanság, amelyet reméljük, rövid időn be­lül tisztáznak. A gumiiparban 7%-kal nő az ér­tékesítés, míg a kereseteket 10%-kal tervezik növelni. Több gyógyszeripari vállalat ki­dolgozott tervvel rendelkezik. A Chinoin és a kétalternatívás tervével az EGIS mind a termelé­si volumen, mind az export vonat­kozásában megfelel az elvárások­nak. Az átlagkereseteket itt is 10%-kal tervezik emelni. A mű­anyag- és vegyiszálgyártás a ve­gyipari átlagnál magasabb terme­lésbővítéssel számol. A többi szakágazat vállalatai még dolgoz­nak a terveiken. A szabályozók 1986. évi válto­zásának célja többirányú. Egy­részt elő kívánják segíteni a ter­melés exportorientált fejleszté­sét, a termelési szerkezet gyor­sabb korszerűsítését. Másrészt a pénzügyi egyensúly javítása érde­kében megfelelő arányt kialakíta­ni a vállalatok és a költségvetés közötti jövedelemosztozkodás­ban. Már most szükségesnek lát­juk felhívni a figyelmet, hogy 1986-ban új kollektív szerződése­ket kell készíteni, amelyhez az ÁBMH és a SZOT irányelveket fog kiadni. A szabályzók módosí­tásából eredő változtatásokat át kell vezetni, amelyben a vállalati bérpolitikák új elemeit meg kell határozni. A fokozódó követelmé­nyekre tekintettel elsősorban azok részére biztosítsanak na­gyobb jövedelmeket és egyéb előnyöket, akiknek alapvető sze­repük van a vállalati jövedelmek létrehozásában és azok feltételei­nek megteremtésében. Elsősor­ban arra célszerű törekedni, hogy a közvetlen termelésirányítók, a magasan kvalifikált és érdemi al­kotó tevékenységet folytató mű­szaki és gazdasági szakemberek, szakmunkások, a nehéz körülmé­nyek között dolgozó és az általá­nostól eltérő munkarendben fog­lalkoztatott munkások keresse­nek többet alap- és mozgóbér­ben egyaránt. Az elkövetkező időszakban meghatározó jelentőségű lesz a világbanki hitellehetőségek foko­zott kihasználása. A VI. ötéves tervidőszak utolsó éveiben megteremtődött gyakor­lat szerint a vegyipari vállalatok jelentős része nemcsak felismer­te a fejlődő világbank kapcsola­tainkból adódó lehetőségeket, hanem élni is tudott azokkal. Ez a vállalati nyitottság mellett az átla­gosnál magasabb reagálókész­ségre és arra utal, hogy a vegy­ipari vezetők a jövőt illetően kez­­deményezően lépnek fel, illetve a kormányzati kezdeményezések­hez megfelelő partnerek. Ezt a megállapítást igazolja, hogy a magyar ipar első ágazati­ szerve­zési programjaként a finomvegy­ipari hitelcsomag­ szerződését ír­hattuk alá 1985 májusában. Ez 73 M $ közvetlen világbankkölcsönt jelent a vegyiparnak. Ugyancsak jelentős szereplői a vegyipari vállalatok a funkcionális szervezésű hitelkeretek megpá­lyázásánál. Az exportfejlesztési programban eddig 66 M $ talált gazdára, mely összegben 20% esik a vegyipari vállalatokra. A to­vábbi 68 M $ igénybevételénél az eddig ismert pályázatok alapján 30%-os vegyipari részvétel való­színűsíthető, bár egyes pályáza­tok értékelése még folyamatban van. Összességében tehát a 134 M $-os exportfejlesztési célú hi­telkeretből 25% lehet a vegyipar részesedése, ami a termelésben képviselt népgazdasági súlyánál nagyobb. Az energiaracionalizálási hitel­keretnél a célkeretek felét pályáz­ták meg sikerrel a vegyipari válla­latok. A VII. ötéves tervidőszak folya­mán a szerkezetátalakító hitel­­(Folytatás az 5. oldalon.) Eredményeink , feladataink Molnár Károly titkár tájékoztatója A legfontosabb gondolatok papírra kerültek A meghívott szb-titkárok egy csoportja 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ

Next