Vendéglátóipari Dolgozó, 1950 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-15 / 1. szám

195 ° január VENDÉGLÁTÓIPARI DOLGOZÓ II tanulunk, már nemcsak nézünk, hanem látunk is és minél inkább meg­ismerjük a­­ marxi-lenini tanításokat,* annál tisz­tábban látjuk az utat, melyen haladnunk kell. A Kilián Diákétkező 70-es faliújságján Gábor Balázs ír értékes cikket, az oktató, nevelő munká­ról, tanulásról az elmé­leti színvonal emeléséről. A volt E. N. V. 29-es, a központi ' 39-es, Nemzeti Szálló 9-es, a a Gül-Baba 6—7-es számú szemináriumok faliúj­ságjai részben ötlet­esség­gel, tartalommal, kollek­tív munkával tűnnek ki. Dicséret illeti vala­mennyi szemináriumot, a hallgatók nagy részét, a faliújságok­ elkészítésé­ben és szerkesztésében végzett­­ munkájukért a tanulmányi előmene­telükért. A szaklapunk keretei szűkek, s így csak általános értékelést ad­hatunk a végzett mun­káról. Az oktató nevelő munkának már láthatók eredményei úgy a szemináriumokon, mint az üzemekben, a termelés, a munka területén. Az eredmények láthatók, azonban még nem kielégítőek. Tovább kell folytassuk munkánkat, kézzel foghatók az Pártunk politikai bizottságának 1949 október 20. határozata alapján az oktatás területén emelnünk kell aktíváink elméleti felkészültségét, politikai színvonalát, ami előfeltétele annak, hogy a nevelő munkánk jobb, kielégítő legyen. Részlet a *Fali újság- kiállításról Klári néni mindent elhisz. Hiszi azt is, hogy a szerbek Szeged táján, a Tiszánál Tegnap éjjel csatát nyertek . Sőt már Pestre is feltörtek Éppen hogy nem látni őket. Klári néni mindent ellesz Hiszi, hogy a fehér kenyér elsején már morzsaképen Sem kapható a péknél Tíz nappal túl az elsején. Bár azt eszik, — »hiszi szegény*. Klári néni mindent elhisz Hinni még azt is hajlandó Elsejére már nem lesz majd Száz forint a százas bankó Nosza erre vén korára Púdert vásár kiló számra. Klári néni mindent elhisz Halálsugár, atombombát Mindenféle bolondgombát Pláne hogyha súgva mondják Egyet nem hisz ezt az egyet Hogy a régi rendnek befellegzett. Kukla Mártonná 54. szeminárium. Szeretem a hidakat, már gyermek­koromban is órákhosszat elnéztem egy hídépítést. Most hogy végigmentem az új Lánchídon eszembejutott, hogy annak idején úgy magyarázták a felnőttek, a híd azért van, hogy utakat, város és országrészeket, szakadékokat kössön össze, vagyis közelebb hozza az embereket egymáshoz. Szemelvények a faliújságokból Akkor, amikor az első hidat felrobbantva láttam a Dunába hullva, rájöttem, hogy az a társadalom, a kapitalista társadalom engem rútul becsapott, mert nekik nem az a céljuk, hogy közelebb hozzák egymás­hoz az embereket,nanem, hogy szájjelebb taszítsák, az­­t építenik, hogy legyen mit lerombolni, nekik nem számít a Híd, sem Város, sem Család, sem ember csak egy, a PÉNZ. Annak már öt éve, hogy hídjaink elpusztultak, s azóta öt híd büszkélkedik a Dunán, s országszerte aj­áépü­lnek. Építsünk h­dakat a szakadékok felett! Hidaljuk át az emberek közötti mélységeket Marx és Lenin tanításaival, шр’л [UNK] emberszeretetet, szabad­ságot, békét jelent, BÉKÉT, melyet a világ minden dolgozója egyformán óhajt. Békét, melynek legfőbb őre a nagy Szovjetúnió és annak bölcs vezére Sztálin elvtárs, aki minket magyar dolgozókat a szocializmus útjára vezetett. SZABADSÁG Murányi János sm-É. N. V. 193. sz. ü. Mir­e írjak faliújság cikket ? Ez foglalkoztat már napok óta, nem tudom mi az, ami legaktuálisabb, ami legközelebb áll szívemhez. Nem a témahiány, a témabőség az, ami zavarba hoz. Annyi nagy esemény, annyi nagy eredmény. Mint csllagok a Sötétedő égbolton úgy gyulnak ki és fénylenek a magyar dolgozók ragyogó teljesítményei. Ünnepnapjai ezek a dolgozó hétköznapoknak. A tervkölcsön mindent elsöprő sikere. A termelés­ben elért, nagyszerű eredmények, a Lánchíd újjá­építése és felavatása, a hároméves terv idő előtt­i befejezésének nap ■­a­p utáni hírei, az ötéves terv előkészítésének lázas ütemű terveztetései, mind téma, amiről dicshimni okát lehetne zengeni. Egy felszabadult, magára talált, eszmélt ország ujjongó himnusza zendü­l fel minden tetteinkben, életünk minden megnyilvánulásában. Szabad ország szabad munkásai építik újjá, szebbé országukat és életüket. A sokat szenvedett nép egy emberként, zárt sorok­ban menetel, pártjának vezetésével, nagy vezérének, Rákosi Mátyásnak nyomában. Az út a szocializmus felé vezet! Lenin nyitotta meg ezt az utat és Sztálin elvtárs építette ki a dolgozók millióinak. Sztálin Elvtárs! Ez a mi témánk! Felé szálnak a hála, a szeretet, lélek virágai. Az ő születésnapjára fokozódott lázasabbra a munka üteme. Zakatolnak a gépek, zúgnak a traktorok, diadal­masan emelkednek az új hidak. Versenyben dolgoz­nak munkásaink, dalolva menetelnek katonáink és új lendülettel tanulnak fiataljaink. Sztálin ! Utat mutató, felszabadító nagy példa­képünk. Ajándékaink mellé felajánljuk munkánkat szeretetünket, hálánkat. Hisszük és tudjuk, hogy Sztálin zászlaja alatt a szovjet elvtársak körét szorosan fogva, bátran szembe nézhetünk minden veszedelemmel. Ez a tábor a béke tábora, nagyobb és erősebb­ a világ összes más erőinél. Éljen a világ dolgo­­inak a szovjet és magyar népnek nagy vezére — Sztálin ! Jovanovit Ilona 138. sz. üzem.

Next