Katolikus gimnázium, Veszprém, 1910
MAGYAR GÁBOR A MAGYAR KEGYES-TANITÓREND FŐNÖKE. Manapság alig van ember, aki hivatali működésének korából egy bizonyos időt meg ne jubilálna s alig van intézet és intézmény, mely fennállásának több-kevesebb idejét jubiláns ünnepségek keretében ne hozná a nagy nyilvánosságnak tudomására. Jól is van ez így, indokolt is ez manapság a munka jegyében született és ugyancsak a munka jegyében élő társadalomban, amikor mindenkinek értékét az általa végzett hasznos munka szerint mérjük, amikor azt keressük, hogy ki-ki mennyiben szolgál vagy szolgált a köznek, a társadalomnak vagy akár az egész emberiségnek a javára az ő akár hivatalos, akár magánjellegű működésével. Korunk demokratikus irányú fejlődésének ez képezi talán egyik legszebb, legnemesebb tényét: kiemelni a szereplő embert az egyediség korlátolt köréből és behelyezni, beállítani a társadalom kellő közepébe, hogy szociális működési tért szerezzen és minden munkáját az önzés háttérbeszorításával a köz javára használja s mint szociális lényt, szociális téren való működésre utalja. így lesz az emberből szociális lény, így vonul háttérbe és válik másodrendűvé az az önösség, hogy az egyedet a közjó érdekében működő és fáradozó tényezőjévé tegye az emberiség nagy társadalmának, így válhat a szerzetes a nagyvilág zajától való minden visszavonulása mellett is a társadalomnak hasznos és fontos tagjává és csendes munkája áldásossá a köznek javára, így válik a társadalom javára hasznos szociális munkává a szerény tanító-szerzetesnek zajtalan munkája is. Ebben a csendes munkakörben töltött el Magyar Gábor, a kegyestanítórend jelenlegi főnöke 50 hosszú esztendőt. Minden munkakörnek megvan a maga nehézségei mellett a fontossága és a társadalomra kiható jelentős volta. Ma tudjuk csak igazán, százszorta jobban, mint annak előtte, hogy meny