Középdunántúli Napló, 1957. december (1. évfolyam, 284-307. szám)

1957-12-01 / 284. szám

1957. december 1. Az átlagbér ellenőrzés nélvány tapasztalata A kormány határozatai alapján az iparágak többségében már közel féléve bevezették az átlag­bérek ellenőrzését. Mit is jelent az átlagbér ellen­őrzés? Az átlagbér ellenőrzés lényege az, hogy az üzemek, illetve válla­latok felügyeleti szerve (minisz­térium, megyei vagy járási ta­nács) megszabja, előírja az egyes vállalatok részére azt az átlagos órakeresetet — esetleg havi kere­setet — amelyet túllépni nem szabad. Az előírt átlagbér alapja az el­lenőrzés bevezetésekor általában az 1956-os év harmadik negyed­évének munkáskeresete volt, amelyhez még hozzáadták a vál­lalat részére jóváhagyott béreme­lést is. Megyénkben az utóbbi például a vas- és fémiparban 10 százalékot, míg a szénbányászat­ban 34 százalékot tett ki. Az így megállapított átlagkeresetek a vállalatok részére természetesen nem örökérvényűek, csak egy bizonyos időre vonatkoznak. Nézzük meg, milyen célokat szolgál a vállalatok, illetve a vállalatokon belül az egyes szak­mák munkásai átlagos kereseté­nek előírása és betartása.­­ Biztosítja, hogy a bérek az­­ eddiginél lényegesen las­sabban, de tervszerűen emelked­jenek, s a bérekkel együtt az életszínvonal is — ha nem is ro­hamléptekkel — de tervszerűen emelkedjen. Megakadályozza a bérszínvonal olyan gyorsmérvű emelkedését, amelyet nem tud követni a reálbér emelkedése. A bérszínvonal megtartása, illetve csak nagyon óvatos és lassú eme­lése hivatott megőrizni a forint értékállóságát is. Volt már pén­zünk például 1945—46-ban köteg, illetve kiló számra, csak éppen nem lehetett rajta sokat venni — ugyanis nem volt mögötte áru­fedezet.­­ Az átlagbér emelkedés­e megakadályozza a kerese­tek egyenlőtlen emelkedését, ami által elérhető, hogy például a gépipari munkások keresete ne haladja meg a bányászokét, a lakatosok keresete ne szárnyalja túl az esztergályosokét, a mun­kások keresete ne emelkedjék a művezetők keresete fölé, stb.­­ Az átlagbér ellenőrzéssel "­• olyan nyugalmi állapot megteremtését kívánja pártunk és kormányunk elősegíteni, hogy a dolgozók reálbére fokozatosan és időtállóan emelkedjen. Melyek az átlagbér ellenőrzés eddigi tapasztalatai? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy máris jelentkezik az eredmény az átlagbér ellenőr­zés segítségével. Megyénk szo­cialista iparában a munkások ke­resete februárban és márciusban emelkedett januárhoz képest, an­nak ellenére, hogy januárban már magasabb volt mint a kor­mány által engedélyezett bér­emelés és annak ellenére, hogy a termelékenység igen alacsony színvonalon mozgott Megyei szinten az első ne­gyedévben a termelékenység csak 75,7 százaléka volt az 1956 első negyedévinek, míg a bérek a tavalyihoz viszo­nyítva 132 százalékot értek el. A későbbi hónapokban a terme­lékenység fokozatosan emelke­dett, néhány üzemünkben már meghaladta, üzemeink többségé­ben megközelítette a múlt év harmadik negyedévének színvona­lát. Ugyanakkor a bérek nem emelkedtek tovább, sőt üzemeink ezen időszakban korrigálták az ellenforradalmi munkástanácsok intézkedése, illetve az ellenforra­dalmi hangulatban olcsó népsze­rűségre való törekvés következté­ben beállott bérlazaságot is emellett, ezzel egyidőben bevezet­ték — ahol erre lehetőség volt — a teljesítménybérezést. A megye szocialista ipara a harmadik negyedévben 97 százalékra közelítette meg a tavalyi harmadik negyed­évi termelékenység szintjét, ugyanakkor a bérek 23,6 szá­zalékkal magasabbak az egy évvel előttinél. Dolgozóink, valamint gazdasági és műszaki vezetőink többsége helyesli az átlagbér ellenőrzés rendszerét, ismerik az átlagbér ellenőrzés célját és szerepét. Ta­pasztalataink szerint azonban egyes fontos részkérdésekben több üzemben — dolgozók és ve­zetők egyaránt — még ma sem látnak egészen tisztán. Több üzemben elismerik, hogy a kormány bérintézkedéseivel felemelt átlagos keresetek nem emelkedhetnek addig, míg a vál­lalat el nem érte a múlt évi har­madik negyedévének termelé­kenységét. Az a véleményük azon­ban, hogy az előírt átlagbérek­nek egyenes arányban kell emel­kedniük akkor, ha egy-egy vál­lalat a múlt évi termelékenysé­gét meghaladta. Ez a vélemény nem helyes, mert ha a termelé­kenység beruházások, felújítások, szervezések következtében emel­kedik, úgy ennek általában nem közvetlenül az egyes munkások keresetében kell jelentkezni, ha­nem az így nyert többlet felhasz­nálásáról tervszerűen kell gon­doskodni. Vagy, ha a termelé­kenység azért nőtt, mert meg­változott a gyártmányösszetétel, de az egyes munkás teljesítménye nem nőtt, nem indokolt a mun­kások átlagbérének növekedése. A termelékenységgel az át­lagbéreknek nem szabad automatikusan emelkedniük, mert ebben az esetben a ke­resetek egyes helyeken emel­kednének, másutt (például, ahol a gyártmányok munka­igényessége növekedett) indo­kolatlanul egyhelyben marad­nának, vagy csökkennének. Az átlagos keresetnek tehát csak újítás, vagy a munkaidő jobb kihasználása esetén szabad nö­vekednie. Újítások esetén az újí­tási kedvezményen keresztül tör­ténik meg és ez nem számít bele a betartandó átlagos keresetbe. A munkaidő jobb kihasználásából eredő termelékenység emelkedése esetén viszont a felügyeleti szerv engedélyezi az átlagkereset nö­velését. (Egyetlen példát erre: Ha a Péti Nitrogénművekben a munkaidő jobb kihasználásából eredően egy produktív órára eső termelési érték a harminc forin­tot meghaladja, az előírt 6,60 fo­rint átlagbért a minisztérium 6,80 forintra emeli.) Egyesek úgy vélik — például a Balatonfüredi Hajógyárban, — hogy a néhány iparágban beveze­tett személyi plafon fékezi a termelés növelését. Téves ez a vélemény is, mert ha a munkások személyi bérét az előírt teljesít­mény követelményt (normát) he­lyesen állapították meg, akkor a munkásoknak ahhoz, hogy a sze­mélyi plafont elérjék, többet kell teljesíteniük, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ilyen több teljesítést jó minőségű munka mellett csak kevesen tudnak el­érni, csak egészen kivételes ké­pességű munkások. A vállalatot viszont semmi sem akadályozza abban, hogy ilyen kivételes eset­ben eltekintsen plafon alkalma­zásától. Több helyen, például a Pápai Elekthermaxban, nem tartják igazságosnak az egyre szélesebb körben alkalmazott degresszív tel­jesítménybért, amelynél a mun­kás keresete egy meghatározott szinten felül kisebb mértékben emelkedik, mint az általa elvég­zett munka mennyisége. Miért volna ez igazságtalan? Minden üzemi dolgozó, gazda­sági és műszaki vezető által ismert tény, hogy a teljesít­mények túlhajszolásának több káros hatása van. Például: az intenzitás növelé­se a munkás egészségére ká­ros elsősorban, de a gyártmány minőségének rovására megy, s rongálja a szerszámokat és a gé­pet is. Majd minden vállalat él a jo­gaival és a legjobban dolgozók bérezésére, jutalmazására, vagy célprémiumként a munkaverseny előmozdítására az átlagbéren be­lül tartalékokat képez. Ez helyes és nincs ellentétben a rendelke­zésekkel, a dolgozók sem káro­sodnak, mert a bér mellett ki-ki érdeme szerint jutalmat is kap. Csak nehogy azt tegyék, amit a Balatonfüredi Hajógyárban tet­tek a művezetők. Ott ugyanis az történt, hogy az igazgatótól ju­talmazásra kapott összegeket „derék” művezetőink figyelmen kívül hagyva, kinek-kinek jó, vagy rossz munkáját, szorgalmát vagy hanyagságát, az asztalosmű­helyben és a hajó II. üzemrész­ben egyenlő arányban, a hajó I. üzemrészben is közel egyenlő arányban osztották fel, így aztán az egyenlő arányban kapott 28 forint 50 fillér bérkiegészítésként hatott és egyáltalán nem ösztön­zött jobb munkára. Számos problémát lehetne még felsorolni, amely az átlagbér el­lenőrzés gyakorlati megvalósítá­sához kapcsolódik. Ezek azonban mind megoldhatók, részben csak az új rendszer kellő meg nem ér­téséből fakadnak. Pártszervezeteinknek hathatós segítséget kell adniok, ehhez a munkához, mert a bérszínvonal tervszerű sza­bályozása ma is és a jövőben is elengedhetetlen feltétele a reálbérszínvonal tartós meg­őrzésének és további emelésé­nek. A dolgozók bérük alakulásával nap, mint nap foglalkoznak. A pártszervezetek úgy foglalkozza­nak a bérezéssel, hogy a vállala­tok a rendeleteknek megfelelően hajtsák végre a bérintézkedéseket és kerüljék el a mechanikus meg­oldásokat. Ábrahám Ferenc, M. B. Ipari és Közlekedési osztályvezető helyettes. (Folytatás az 1. oldalról) Szükség van arra, hogy a szakszervezetek vezetése alatt helyes irányban dolgozzanak az üzemi tanácsok, de azért kell egy kicsit alulról is zaklatni és ösztönözni a szakszerve­zeteket. Ez úgy látszik hasznos. Szükség van rá, mert ha nem ösz­tönözzük az embereket se alulról, se felülről hiba származik belőle, el­szakadnak a harc igazi céljaitól. — Itt van a pártszervezetek és a szakszervezetek kérdése. A párt­­szervezeteknek kötelességük a szak­­szervezetek munkáját segíteni — nem úgy, mint azelőtt csináltuk. Itt mi máris változtattunk és kell is, hogy változtassunk. Azelőtt úgy volt, hogy a pártbizottság ülést tart, el­határozza, hogy a szakszervezet ezt és ezt csinálja, s rendben van. A szakszervezet pedig vagy csinálta, vagy nem, de a dolog el volt intéz­ve. Most aztán másképp kell csinál­ni. A pártbizottság foglalkozzék a legfontosabb kérdésekkel, amelyek a szakszervezettel kapcsolatosak, hozzon is határozatokat és kötelezze a szakszervezetben dolgozó kommu­nistákat, hogy bizonyos álláspontért harcoljanak, mégpedig érvekkel! Le­het, hogy így egy órával tovább kell vitatkozni, de akkor meggyőzés alapján fog érvényesülni a párt ve­zető szerepe. Erre feltétlenül szük­ség van­­ a szakszervezetek érde­kében is. Novemberben és decemberben mi vitatkoztunk a szakszervezeti funk­cionáriusokkal. Egyes szakszervezeti elvtársak azt hitték, hogy a szak­­szervezet tekintélyét úgy lehet visz­­szaállítani, ha úsznak az árral és engednek a demagógoknak. Akkor ezután ezt megbeszéltük és egyet is értettünk abban, hogy a párt és a szakszervezet kocsija össze van kap­csolva. Ha az egyik visszaszerzi te­kintélyét — a másik is. Ha az egyik nem szerzi vissza — a másik sem. És vagy lesz tekintélye a pártnak, s ezzel a szakszervezet is visszakapja tekintélyét, vagy pedig ha a pártnak nem lesz tekintélye, a szakszerve­zetnek sem lesz. És most már el lehet mon­dani, hogy a pártnak is van tekintélye és a szakszervezet­nek is van tekintélye. Soha ne felelőtlen demagógok fe­lé orientálódjék egyetlen egy szakszervezeti munkás sem, ha­nem mindig a szolid, a rendes munkásokra, azokra, akik az összkomfortos sztrájk idején is jelentkeztek, ezekre a rendes munkásokra, munkásemberekre, mondva, hogy valahogyan nem­ lesz az jó, hogy nem dolgozunk, és mégis fizetést kapunk. Hiszen jó, jó, de munka nélkül nem le­het élni. Ezekre a dolgozókra kell tehát orientálódni, s ilyen a dol­­gozó emberek többsége. Mert a népet nem lehet úgy szortírozni, hogy az zavaros fejű, ingyenélő emberekből áll. Ez aljas rágalma­zása a munkásoknak és a nép­nek. A munkások és a nép túl­nyomó többsége igenis becsületes, tisztességes ember,, akikre lehet építeni, s a zavaros, az ingyenélő embereket el kell szigetelni, azok­kal szembe kell szállni. A szakszervezeti munka ösz­­szefügg a nép harcával. Min­den bajjal kell foglalkoznunk.­­ Nem kell a panaszokat vissza­utasítani, hogy az demagógia, hanem válaszolni kell reájuk, és ebben a szakszervezetnek is ott kell lennie, mert az emberek a kérdésekre választ követelnek. — Azzal szeretném befejezni, hogy pártunk központi bizottsá­ga és nem hivatalosan, hanem elvtársi értelemben a forradalmi munkás-paraszt kormány nevé­ben kívánom, hogy a kongresz­­szus és a megválasztandó köz­ponti vezetőség sikerrel dolgoz­zék, sok eredményt érjen el. A mi rendszerünkben nem boldogul­hatnak külön az egyes munkás­kategóriák, ha a nép ügye köz­ben csúszik lefelé. Ha a nép emelkedik, akkor benne emelkedik a munkások, köztük a vasmunkások élet­színvonala is. Kérem, hogy ilyen értelemben dolgozzanak és harcoljanak. Pers­pektívától félni nem kell. A pers­pektíva mi mellettünk van, mert a tavalyi események éppen azt bizonyították be, hogy az ellen­ség mennyire gyenge és a mi eredményeink azt bizonyították, hogy a szocializmus ügye milyen erős, és, hogy igenis, de nem frá­­zisszerűen, hanem a szó igazi ér­telmében: a magyar nép óriási többsége a szocializmus mellett van. Én kívánom, hogy a vas­munkásság általában járjon az ipari munkásság élén, mint ahogyan ezt már egy jóné­­hány évtizeden keresztül a saját dicsőségére meg is tette! Kádár János elvtárs nagy tet­széssel, hosszantartó tapssal fo­gadott beszédével a kongresszus szombati munkája befejeződött A tanácskozást vasárnap reggel 8 órakor folytatják. (MTI) Kádár János elvtárs felszólalása a Vasas Szakszervezet XXII. kongresszusán Párthelyiséget a raposkai pártszervezetnek Csendes kis falu húzódik meg a tapolcai járásban a koráról híres Szentgyörgyhegy nyugati lejtőinél: Raposka. Szorgalmas, dolgozó nép lakja a községet, akik mindig igyekeztek eleget tenni az állam iránti kö­telezettségüknek. Nem nagy a község, kicsi kis hely, de községi tanácsa van, lakosainak száma csupán 375 fő. Az ellenforradalom is megkímélte. Itt semmi jelentős esemény nem történt. Pártszervezete van a falunak, melynek tagjai jóval alatta vannak az ellenforradalom előtti létszámnak, de annál tettrekészebbek és harcos kommunisták. A pártszervezetnek sür­gős megoldásra váró problémája, hogy nincs párthelyisége, pedig van egy erre a célra és lakásnak nem alkalmas helyiség, amely kihasználatlanul áll A helyiség — amelyről szó van —­ valamikor szatócsüzlet volt, most azonban lim-lomot tárolnak benne Ezt a problémát még a tél beállta előtt el kellene intézni, hogy rendbe lehessen hozni az épületet és legyen a pártszervezetnek egy de­­ahol a kommunisták össze tudnak jönni. KOZEruUNANlDLl NAfLO A Veszprém Városi Pártbizott­ság csütörtökön Veszprémben a városi színházban szabad pártna­pot rendezett, amelyen a résztve­vőkkel ismertették a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit. A Veszprém város pártszervezeteinél a tagkönyvcserével kapcsolatban be­fejezés előtt áll a párttagok összeírá­sa. A Veszprémkörnyéki Kiskereske­delmi Vállalat, a Posta és az Építő­ipari Vállalat pártszervezete a tag­összeírást már be is fejezte. * A Keszthelyi Járási Pártbizott­ság bizottsággal vizsgáltatta meg a járás területén lévő szakszerve­zetek munkáját. A bizottság a ta­pasztalatairól jelentést készített, amelyet e heti ülésén tárgyalt meg a párt-végrehajtó bizottság. * A Pápai Járási Pártbizottság csü­törtökön aktívaülést tart, amelyen megbeszélik a járás termelőszövetke­zet­einek helyzetét s az ezzel össze­függő teendőket. A keszthelyi körzeti pártszerve­zet pénteken tartotta meg no­vember havi taggyűlését, amelyen a kommunisták 85 százaléka meg­jelent. A taggyűlés értékelte a pártszervezet eddigi munkáját, rámutatott a legközelebbi felada­tokra s bírálta a felettes párt­szerv segítő munkáját. *­­ A pápai járásban az elmúlt na­pokban körülbelül 35 helyen tar­tottak pártnapot a jelenlegi nem­zetközi helyzetről. Marcalgerge­­lyiben pénteken tartott pártnapon 60 dolgozó paraszt vett részt. * Jól halad a párttagság összeírása a keszthelyi járás pártszervezeteinél. A tűzoltóság, a rendőrség, az erdő­gazdaság, a Kísérleti Gazdaság, a Szabadság Termelőszövetkezet párt­­szervezete Keszthelyen, valamint Al­sópáhok pártszervezete, már befejez­ték a tagösszeírást. A Pápai Városi Pártbizottság pénteken ülést tartott, melynek napirendjén az agitációs munka helyzete és feladatai szerepeltek. * 3

Next