Középdunántúli Napló, 1958. január (Veszprém, 2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Búcsúzunk as ó évtol Veszprém idegenforgalma 1957-ben Mi­nd többen és tőb­en keresik fel gyönyé­­rfekvésü­ városaikat, azokat az elmúlt idők­et beszélő értékes mü­­llékeket.' " ' ' c Felkerestük a Vesz­em megyei Idegen­­­­ trgalmi Hivatal vesp­­rémi kirendeltségének ezetőjét, Barsch, Jó­se­f­et, áld a í­övetke­­őkbek adott tájékoz­tatást: [ ... ... — Az 1957. eszten­dőben döntően az or­szág tanulóifjúsága lá­togatta meg városain­­kat. Budapestről, Pécs­ről, Debrecenből, Sze­gedről, Kaposvárról, Sopronból, Szerencsről érkeztek nagy számmal diákok, tanáraik veze­tésével. Természetesen külországokból is sokan keresték fel Veszpré­met és az elmúlt év fo­lyamán csehszlovák, lengyel, román, jugosz­láv, NDK-beli, sőt francia vendégeink is­ voltak. Veszprém város idegenforgalma az 1957. év folyamán megha­ladta a tízezer főt.­­ Az Idegenforgal­mi Hivatal nagy súlyt helyezett arra is, hogy saját lakosainkkal tanulóifjúságunkkal és megismertesse az or­szág jelentősebb váro­sait, nevezetességeit is. E cél érdekében 30 autóbusz különjáratot indítottunk — a­ fővá­roson kívül — Pécsre, Sopronba, Aggtelekre, Komáromba, Sztálinvá­­ro­sba, Kaposvárra, Ma­gyaróvárra, továbbá a megye­ területére is. Ugyancsak 6 kü­lönvo­­natot indítottunk, Bu­dapestre, Keszthelyre és Ezenkívül Balatonfüredre. 'különböző helybeli és környéki vállalatok, iskolák és sportintézmények kéré­sére, 100 autóbuszjára­tot adtunk rendelke­zésre, kirándulások céljaira. — Tekintettel a je­lentős idegenforgalom­ra, a nyár folyamán idegenvezetőt állítot­tunk szolgálatba, ki a városunkba érkezett vendégeket kalauzolta. Miután ez az újításunk beválta a tavaszi és nyári hónapokban va­lószínűen állandósítani fogjuk. Az év 3 utolsó pere X in. Aki „tiltakozik“ szabadlábra helyezése ellen Oláh Ferenc,­ a­ vádlott otthonosan mozog a tárgyalóteremben. .Látszik, nem először áll bíróság előtt. Már négyszer volt,, büntetve.. Legutóbb 1955-ben a pápai járásbíróság köz­okirat hamisításért és lopásért ítélte egyévi és 3 hónapi börtönbüntetésre. Szabadulása után, 1957 augusztusá­ban Várpalotán Sturcz Károly festő­mesternél helyezkedett el. A festő megbízta, hogy 3 gumihengert Vár­­­palotáról Inotára vigyen. Oláh el­kérte a gumihengereket a megjelölt helyen, de tüstént el is zálogosította. Természetesen a munkahelyén nem jelentkezett többé. Ezután a Várpalotai Szénbányánál, vállalt munkát s a munkásszállásra költözött. Feltörte egyik szobatársa szekrényét,­­ ellopott egy nadrágot, egy puló­vert,,­ egy pár félcipőt és egy pár gumicsizmát,. Letartóztatták. Bűnét egy percig­­ sem tagadta.'' Amikor a tanács elnöke megkér­dezte tőle, hogy miért követte el e cselekményt,­ m­ert várt választ ka­pott.'.­­ •­ — Azért loptam — mondotta a 42 éves vádlott —, mert meg akarok szabadulni családom­­tól. Feleségem’ kijelentette, csak akkor válik el tő­lem, ha börtönbe kerülök. Gondos­kodtam róla,ho­gy ezt a feltételt teljesítsem, s­­ elválhassak. Meg aka­rok újból nősülni. 1 A veszprémi járásbíróság Oláh Ferencet 1. évi és 6 hónapi börtön­­büntetésre ítélte.., , A védő Oláh szabadlábra helyezé­sét kérte. A vádlott a legerélyeseb­ben tiltakozott a szabadlábra helye­zése ellen. Kijelentette, nem haj­landó elhagyni a börtönt, mert ak­kor családjához kellene mennie. 11. Aki „kikorrigálta“ a szerencsét Özv. Mezei Im­réné sz. Zajé­cz Ilo­na sehogy sérti ,tudott beletörődni, hogy békekölcsön húzásnál elkerülte a szerencse. Addig töprengett, míg­ elgondolta, ha nem közeledik hozzá a szerencse, majd ő magához kény­szeríti.­­ Békekölcsön húzás alkalmával az­ egyik kötvényéről levágta a szám­jegyeket és ezeket a kivágott szá­mokat a többi kötvények sorozatszá­­znáiba ragasztotta úgy, hogy azok kihúzott kötvényszámoknak felelje­nek meg. A „türelemmel'* létreho­zott, szeren­cse'számos kötvényeket a pusztám­iskei postahivatalnál­ váltot­ta be, így jogtalanul 880 forintot vett fel. Most majd a megyei bíró­­«dtt fele­­ért«'! Kútvizet „leltározott“ Bereczki András, a tapolcai föld­­művesszövetkezet italboltjának ve­zetője az egyik leltár alkalmával na­gyobb összegű hiánl­íyal nem tudott elszámolni. Amikor a hiány okát ku­tatták, különböző szabálytalanságok derültek ki. Például az is, hogy Be­reczki András maga sem­ veti meg az italt és rendszeresen ellenszolgál­tatás nélkül fogyasztott a szövetke­­zet italkészletéből barátaival­ együtt. Tudta, hogy hiánya, van, s hogy­­ el­tüntesse, színükig töltött vízzel fe­hér üvegeket és mint cseresznyepá­linkával tele üvegeket vette számí­tásba a leltározásnál. Bár eljárása elég ravasz volt, mégis ráfizetett. E^hy derült üzel­­mére és bíróság előtt felelt tetteiért. Négy­ezer egy­száz mentés egy év alatt 1957-ben , csaknem négyezeregy­­százszor hívták ki a­ mentőket. A­egtöbbször egy-egy család új tag­jának érkezéséhez­ hívták ki őket. Örvendetes az a tény, hogy a kihí­vások arányának mérlegelésénél a szülések javára mién ? mérleg. De igen szomorú, hogy ezt majdnem megközelíti a balesetek száma, főleg az ittas állapotban lévő balesetekhez való kihívás. Elmondtak egy-két történetet is ,az elmúlt érdekesebb év esemé­nyeiből .­­­­ Még a nyáron történt — mon­dotta Molnár, Gábor telefonos —, hogy sürgős foívás jött a Temető­hegyre egy súlyos beteghez. Haldok­lik, azt mondották. Kocsi egy sem volt bent, gondoltam, addig megcsi­nálom a menetlevelet­. Mire a menet­levél kész­ lett, ism­­ét Szólt a telefon: .— Már nem kell,jönni, meghalt a beteg hangzott a­ vonal túlsó vé­gén. No­m gondoltam magamban — itt már nem segíthetünk. Ekkor már beérkezett az­ egyik kocsi is.. ..Egy­szeresek ismét szól a telefon. Ugyan­csak az a hang kér. Mégis menjünk ki, mert még lélegzik az előbb már halottnak hitt beteg. Kimentünk, a kórházba vittük, ahonnan hamaro­san gyógyultan távozott és még, ma is él. Hát, ilyesmi­ is előfordult­­ ná­lunk a múlt évben — fejezte be a történetet Molnár Gábor. A visszaemlékezések egy év ese­ményeire hol derűt, hol komolyságot sugároznak az arcokra. Felelevenítik a régi időket­ is, ami­kor még nem az államé volt a men­tőszolgálat, hanem...önkéntes társu­lás. Ilyenkor a „Szilveszter a men­tőké“ volt...Ugyanis, ekkor gyűjtése­ket rendeztek,­ hogy a felszerelést bővíteni tudják és az itt dolgozók­ fi­zetését ebből fedezzék. Ma más az életük, az állam gon­doskodik rólunk­, s a feladatukat be­csülettel teljesítik­ is.. " (Kasnyik 1.) Több mint 12 milliót mentettek meg az idén megyénkben a tűzoltók 1957. évben Veszprém megye területén történt tűzesetek alkalmával az állami­­ és az önkéntes tűzoltóságok beavatkozása során a tűzoltóság mentési munkálataival­ hozzávetőleges értékelés alapján 12 142 805 Ft értéket mentett meg népgazdaságunknak a tűz pusztításától. A tűzesetek­ legnagyobb része gondatlanságból és gyermekjátékból következett be, de nem kis számban szerepelnek tűzesetek építési hiba következtében, amelyek a legtöbb esetben úgy állottak elő, hogy az ille­tékes tanácsok építési csoportjai, osztályai, mint építésügyi hatóságok, az építési engedélyek kiadásánál, valamint a műszaki átvételeknél nem kérték ki az illetékes I. fokú tűzrendészeti hatóságok véleményét. Az 1957-es év legérdekesebb házasságai A kíváncsiság vitt el bennünket az 1957-es év utolsó napján a veszpré­mi anyakönyvi hivatalba. Azt akar­tuk megtudni, hogy a házasságok közül­ melyik volt az, amely a legér­dekesebb élményt nyújtotta a hiva­tal­ dolgozóinak. Elöljáróban megtudtuk, hogy 1957- ben 263-an kötöttek házasságot Veszprémben.­­ Hogy melyik volt a legmaradan­dóbb, élmény a házasságkötő terem­ben, erre az anyakönyvezető, Bán Feren­c válaszolt. ’­­­ — A legnagyobb élmény — mon­dotta — mindig az év első házasság­­kötése. Emlékszem, január 5-én volt az első ifjú pár, aki meglátogatott bennünket. • Szentgálról jöttek a fia­talok. Valóban fiatalok kezdték, az évet, mert volt ám az évben sok olyan házasság, ahol az „új pár“ már elhagyta a negyedik­, sőt az­ ötö­­dik X-et is. Arra, hogy melyik volt a legérde­kesebb, egész sort tud mondani, ,-!­ Egy év alatt sok érdekes,, és mondhatnánk különös házasságkötés tanúi lehettünk - mondotta.- Itt van például P. L. Júliusban esküdött és az esküvője nem volt a legegysze­rűbb. Sok huza­vona után sikerült elérnie, hogy elvehette szíve válasz­tottját, egy román kislányt. Az ál­lampolgárság megváltoztatása ne­hézségek elé állítja az anyakönyv­vezetőt, de az ifjú párt is. Ez történt egy szovjet tiszttel, aki a neve alá­írása után mély sóhajjal tette le a tollat. — Miért sóhajtott? — kérdezték tőle. — Talán már megbánta? — Nem, nem! — tiltakozott eré­lyesen, s tört magyarsággal mon­dotta el, hogy azért sóhajtott, mert végre elérte ezt a napot is, amikor végleg magáénak mondhatja csinos magyar feleségét. Szintén a nyáron történt. Egy alig 20 éves fiú jelentette be házasság­­kötési szándékát. Kiderült, hogy az ,,ifjú ara“..csupán 45 éves múlt. Az anyakönyvvezető hozzászokott ah­hoz, hogy idősebb nőt vesz­ feleségül egy-egy fiatal, de ez már őt is meg­lepte. Dehát mit tegyen? Teljesítet­te hivatását és összeadta az ifjú párt. — Az év legérdekesebb házassága mégis­ a legutóbbi hónapokban tör­tént — mondotta tovább Bán Fe­renc.— Egy 63 éves agglegény szánta rá magát ,a,,nősülésre. S bár a meny­asszony sem volt már amolyan ifjú hölgy, mégis furcsálozták a Házas­ságkötést. Mikor a jelenlévők meg­kérdezték tőle, hogy miért várt en­­­­nyi ideig, az volt a válasz: „h­át ki­­legénykedtem magam!“ Valóban ki­­legénykedhette magát, s most már ,,jó útra" térhet... , - rt" : •' ; í■. -i a y ..■* clqtf búesúztattu rüeizprém i Este fél tízkor már csaknem „táblás ház" szorongott Vesz­prém valamennyi szórakozóhe­lyén. A fiatalságon és a szülő­kön kívül, ezúttal a nagyma­mák­ is kivonultak és örök rej­tély­­ marad: vajon kire hagyták a kis unokákat? ... Beavatot­tak szerint,­­Szilveszter estéjére mindenütt pótnagymamákat ál­lítottak szolgálatba, de a hiteles adatokat e sorok megjelenéséig­­ nem sikerült beszereznünk. A Bakonyban A virággal díszített fehér asz­taloknál, úgy látszik, csupa is­merős foglalt helyett Deli fia­talemberek ugyanis a hetedik­nyolcadik1 asztal felé is átka­csintgattak, különböző szőke és barna kislányok irányába és vi­szont ... A kitűnő Bele Pál és pompás tánczenekara fokozta a vidám hangulatot. Vég nélkül­­ játszot­ták a talp alá valót.­­És megin­dultak a párok a­­ tánchely felé, és cseppet’> sem zavarta őket, hogy összezsúfolva, csaknem tenyérnyi helyen kellett torol­­niük. Egy angyalian­ dundi­­ kislány éppen a pirosra sült malacpe­csenyét ropogtatta, amikor a jólfésült, szépszál fiatalember meghajolt előtte. A zenekar an­dalítóan szívhezszóló tangót játszott. A­­ lányka félszemmel a malacsültre, félszemm­­el fje­dig a fiúra tekintetté A‘ fiátál­­em­ber­ tehát ’ élőszóval is táncra invitálta. ' ; ' — Szabaddá kérném. Katóka? A kislány papája harsányan felnevetett: »’ 'JiJ Most aztán nem könnyű Katót táncra vinni! — jelentet­te ki' határtízottak. ‘ Tévedett. Katóka még egy utolsó pillantást vetett a párol­gó, jószágú pecsenyére, de még­is — a tangó mellett döntött... Az étterem raktárában és pincéiben egyébként 1500 pa­lack bor álott készenlétben, ezen, a nevezetes, estén,, m­égpe­­­dig tizenkétféle, változatban. Folyóbort, kizárólag jófajta ba­­latonmellékit .. szolgáltak fel. Serítalnak a Porter üvegsör jár­ta, töményszeszfélékből­­ pedig 14 féle állott­­ a vendégek ren­delkezésére. Az ételek pedig... Hogy is mondja a költő 7 . .. „Vadat, halat,­ s mi jó falat, szem-sáéjnak­­ ingere.­..." Fris­­sen sillt • ételektől kezdve ■ a töl­­tött káposztáig; minden, minden fogyasztható volt. >. . . A Hungáriában Ha még: egyszer " olyan nagy • lett voln­a- ez’a kedbélt' vendég­lői -mint f arri fiyéri kicsi, — akkor is szűknek •’ bizonyult­ volna a vendégek befogadására. Hiába gondoskodtak pótasztalokról és pótszékekről, — itt csak faltö­réssel lehetett volna segíteni. Amikor beléptünk ide, — úgy 11 óra tájban — a hangulat tú­­lon­túl emelkedett volt­­ már. Lendvai Lajos és n­épi zenekara gondoskodott az „emelkedett­ségről.” Persze, a kitűnő ür­­mösn­ek,­ az­­ ellenállhatatlan Werm­uthnak, és­ a habzóbornak is része volt ebben.... .­­A vendégsereg te miként egy nagy család — a kedvenc nótá­kat kórusban énekelte. Feltűnt egy öblös, borízű basszushang, amely egy taktussal mindig hátramaradt. De nem történt semmi baj, mert a többiek min­dig megvárták..„­­ Természetesen, a szokásos szilveszteri élőmalac-sorsolás sem maradt el. Nyertese örömé­ben a szívéhez szorította a vi­sító kis állatot, s az riadtan bú­­vott meg a selyemblúz redői­­ben. Úgy látszik, jól érezte ma­gát ott, mert kedveskedve a fü­­­­léhez hajolt új gazdájának. Amire valaki hangosan megje­gyezte: •­­­ Most bizonyára valami ma­­lacságot súg a fülébe !... A Szarvasban A vidámság itt is tetőfokra hágott. Kurjongattak a legé­nyek és eszük ágában sem volt véget vetni a zenének. De miért is tették volna,­­amikor Byrka Ferenc és zenekara olyan na­gyon értette a módját a muzsi­kálásnak! A poharak minden­­ asztalnál teli is ,teli­­ voltak. . .Huszonnégy hektó balatonfüredi­ borból, 1000 üveg somlai, csopaki és szekszárdi vörösből és mérhe­tetlen mennyiségű „erős”­­ ital­ból, valamint édeskés kontyalá­­valóból válogathattak a vendé­gek. Itt-ott pezsgődugó is dur­rant: Törley „Reserve” gyön­gyözött a karcsú, aranyvignet­­tás palackokban (76 forintért adták). Sört,itt is csak üveggel­­ szervíroztak: 8,80 volt az ára a közkedvelt Port­ernek.. . Nagy mértékben fogyott jófajta Wermuth is,­­ a 8 decis palac­kot 56 forintért vesztegették. Malacsorsolás itt is volt, úgyszintén ropogós malacpe­csenye is. Amikor az óra tizen­kettőt ütött és az Újesztendő érkezését jelezte, az emberek egymás nyakába borultak. SZÍV küldte szívesen a jókívánato­­kat. A jelenlévő mamák csókra nyújtották ajkukat a jelenlévő papák felé,­­ a kislányok azon­ban csak csücsörítettek. Leg­alább­is, mire világos lett (mert előzőleg eloltották a villanyt), csak ennyit­ lehetett tapasztal­­ni:" És az utcákon... Veszprémben fényes nappal sem jár annyi ember az utcán, mint amennyien­ Szilveszter es­téjén — de különösen reggel felé — jártak-keltek. A Bakony-szálló előtt tagba­szakadt, nagybaj­uszú ember ál­lít meg: — Meg tudnád mondani ké ... hé... kérem, hogy tulajdonkép­pen ho... ho... hol is állok én most? — Hogyne.. —, feleltem — a Bakony előtt, v : '­ Az én emberem tagadólag rázta­ fejét. V — Az nem lehet, ké... ké... kérem, hukk... Hiszen én cir.. oir... cirka fertályórával ez­előtt indultam el onnan, . hogy ha ... ha ... hazatérjek. És most megint csak ide ér ... érkeztem volna vissza, hukk?... Hukk! — mondtam. — Pon­tosan oda! < Megvakarja a fejét, „de aztán hirtelen felderült • ; — Ennek bizonyára az az oka, minek folytán a föld gö ... gö... gömbölyű !,... .­­h­ ki azó esztendőt

Next