Középdunántúli Napló, 1958. június (Veszprém, 14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

1958. június 1. Háromnapos borverseny A megyei borversenyre, amelyet június 5., 6., 7-én tartanak a Bala­tonfüredi Mezőgazdasági Szakisko­lán, mintegy 500 bormintát vár a bírálóbizottság. A borversenyre tsz-ek, állami gazdaságok, egyéni termelők küldték be bormintáikat. A legtöbb jelentkező a csopaki, bada­csonyi és somlói szőlővidékről van. A keszthelyi járásból mintegy 70 üveg bormintát szállítottak már a borverseny színhelyére. Ezt a meny­­egiséget 35 jelentkező küldte. KÖZES DUNÁNTÚLI NAPLÓ Agrárpolitikai konzultáció a Mezőgazdasági Akadémián A keszthelyi akadémia hallga­tói és tanárai több mint har­minc kérdést juttattak el a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Mező­­gazdasági Osztályára. A kérdé­sekre szerdán délután Keserű János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetőhelyettese vá­laszolt . Mivel a kérdések közül több közérdeklődésre tarthat számot, ezekről tájékoztatjuk olvasóin­kat. Az első kérdés így hangzott: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után a nagy tsz-ek talajtani és agronómiai problémája hogyan lesz megoldva? Lesz-e minden tsz-nek saját talaj­laboratóriuma? Keserű elvtáns elmondotta, hogy erre vonatkozólag még nin­csen terv, de úgy véli, hogy ezt a kérdést abban az időben is in­tézményesen kell megoldani ál­lami talajlaboratóriumok útján. A mezőgazdasági szakemberek­nek tehát elsősorban a gyors ta­lajvizsgálatokhoz kell érteni. Mikor tudjuk megfelelően kielégíteni a mezőgazdaság műtrágya igényét? A magyar mezőgazdaság mű­trágya igénye jelenleg és még a közeljövőben is nőni fog. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi­lyen mértékig. Jelenleg a szom­szédos országok közül Csehszlo­vákia hatszor, az NDK nyolcszor annyi műtrágyát használ, mint mi. A felhasználás egyre nő. Amíg 1938-ban egy holdra hét­­kilogramm műtrágya felhaszná­lás jutott, addig ez a mennyiség 1956-ban 26 kilogrammra, 1957- ben 37 kilogrammra, a 3 éves terv végén pedig 56 kilogramm­ra emelkedik. A 3 éves terv idő­szakában a Szovjetuniótól a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának (K.G.S.T.) keretében egy modernül felszerelt műtrá­gyagyárat kapunk, műtrágya­­gyártásunk meggyorsítására. Milyen hatása volt a tsz-ek fejlődésére általában a 3004- es kormányrendeletnek? A rendelet hatására bekövet­kezett változásokat ilyen rövid idő alatt elég nehéz lemérni. Annyi azonban bizonyos, hogy ösztönző hatása igen sok terüle­ten máris megmutatkozik. Ja­vult a műtrágya felhasználása. Nitrogénből háromszor, káliból nyolcszor, foszforból pedig tizen­háromszor annyit használnak fel a tsz-ek, mint tavaly. Jelentősen növekedett a pil­langósok területe és az állatállo­mány, nő az árutermelés aránya is. A pénzbeni részesedés aránya 48,6 százaléka lesz egy munka­egység értékének országosan. A 11.000 darab szarvasmarhával szemben, amit a rendelet ez év­ben a tsz-ek számára biztosít, már eddig 21.000 darabra merült fel igény. De megmutatkozik a hatása a rendeletnek a számszerű fejlesz­tésben is. Az első negyedévben az országban 141 új tsz alakult 20.057 taggal és 60 ezer hold földdel (a mi megyénkben is hét tsz alakult. A szerk. megjegyzé­se). Azt mindenesetre már most megmondhatjuk, hogy a rende­let igen jó hatással volt a moz­galomra. Helyes-e, ha a tsz saját gé­pet vásárol, és nálunk a Szovjetunióhoz hasonló in­tézkedés várható-e a gépál­lomások vonalán? Ami a gépállomások felszámo­lását illeti, nálunk még egyelőre ilyen intézkedésre nem kerülhet sor. A termelőszövetkezetek ki­csik, nem elég erősek, sok még az egyéni gazdaság. Ilyen körül­mények között szükség van a gépállomásokra és nem is kerül sor felszámolásukra. Ami a tsz gépvásárlásait illeti. A mezőgazdaság előtt most ket­tős feladat áll. Egyrészt a húsz­milliónyi kisparcellát át kell ala­kítani nagyüzemi termelésre, másrészt növelni kell a termés­­hozamokat. A gépesítésnek egy­idejűleg mindkét feladatot kell szolgálni. Tehát a gépeladás ak­kor célravezető, ha e két felada­tot segíti elő. Azért a kisüze­meknek csak mezőgazdasági kis­gépeket adunk el. Ami a tsz­­eket illeti, ott sem mindenütt van meg a feltétele a helyes és gazdaságos , gépkihasználásnak. Ezért egyelőre a tsz-eknek is azt javasoljuk, hogy csak univerzá­lis és munkagépeket vásárolja­­­nak. A Szovjetunió intézkedésének legfőbb oka, hogy a kolhozokban megvan a gépek kihasználásá­nak gazdaságos feltétele a meg­felelő szakmai káderekkel együtt Hogyan lehet külföldre utaz­ni és belföldi tanulmányút­ra milyen anyagi segítséget kaphat az akadémia? A külföldi utazások igénye jo­gos. Hivatalosan azonban egye­lőre nem tudjuk növelni a ki­küldetések számát, mert anyagi lehetőségeink ezt nem engedik meg. Cserealapon azonban sok­kal nagyobb számban lehet az eddiginél megoldani. Az agrár­egyetem és a mosonmagyaróvári akadémia már meg is kezdte az utazást és voltak Csehszlovákiá­ban, illetve Bulgáriában. Ilyen alapon meg lehet azt is csinálni, hogy a szünidőt, vagy a gyakor­latot a kapcsolatban lévő intéz­mények diákjai egymás országá­ban töltik el. A belföldi tanul­mányu­takat egyelőre az e célra rendelkezésre álló pénzen túl esetleges megtakarításokból le­het fedezni. Milyen mértékű a kapitalis­ta országok mezőgazdasági nagyüzemesedése? Néhány jellemző adat a nyu­gati országok helyzetéről. Az USA-ban 1935—1950-ig a húsz hektáron aluli (20 hektár,35 k. hold) gazdaságok száma 27 szá­zalékkal csökkent, míg a kétszáz hektáron (200 hektár , 352 kát. hold) felüli gazdaságok száma 46 százalék­kel nőtt. Angliában 1924—1953-ig a 20 hektáron aluli gazdaságok száma 30 százalékkal csökkent, a húsz hektáron felülieké 22 százalék­kal nőtt. Franciaországban például húsz év alatt 766 ezer kisgazdaság szűnt meg. A nyugati országokban a nagy­­üzemesedés a kisgazdaságok tönkretétele és felvásárlása út­ján megy végbe. A kapitalista államok törvénye biztosítja a nagyüzemek kialakításának erő­szakos folyamatát. Több nyugati ország van, ahol a 15 hektáron aluli gazdaságok nem kaphatnak hitelt. Nyugatnémetországban a birtokosztódás megakadályozásá­ra megreformálták az örökösö­dési törvényt az elsőszülött javá­ra. Angliában 1955-ben olyan törvényt hoztak, hogy amely gazdaság nem teljesíti az állam által előírt termelési szintet, azt likvidálják (felszámolják). Ezek a tények azt igazolják, hogy a kapitalista országokban is más úton és más módszerek­kel, de nagyüzemek felé halad a mezőgazdaság. Keserű elvtárs tájékoztatója végén felcsattanó taps igazolta, hogy a hallgatók elégedettek voltak a válaszokkal. TERMELŐSZÖVETKEZET A PUSZTÁN...­ ­A tomaji kövesútról belátni a legelőt. Még nincs dél, de vi­zet húz a pásztor. A zajra felemelik nagy búsongó fejüket a tehenek, el­indulnak a vályú felé. Lassan lép­nek a lusták és szomjasak. Nagyot isznak a vályúból. A pásztor alig győ­zi a mérést. Delel a tomaji Petőfi Tsz tehén­­állománya. 1ó darab van belőlük. Ha­tot nemrégen vásároltak. Rájöttek, hogy tomaji viszonylatban sokkal ki­fizetődőbb az állattartás, mint bár­hol. Eddig is volt tehénállománya a termelőszövetkezetnek, de arra szé­gyen volt ránézni. Havi kétezer fo­rint tejpénz sem jött össze. Most meg, amióta Végh József és Gazsó András az állatgondozó, 6-7 ezer a tejpénz havonta. Talán jobb a ta­karmányozás? Dehogy, csak rend­szeresen ápolják a teheneket, és gon­dosan előkészítik a takarmányt. Megváltozott az élet a badacsony­tomaji Petőfi Tsz-ben. Eddig a ta­polcai járás egyik leggyengébben működő tsz-ei között emlegették, most pedig a jók közé sorolják. Jog­gal. A puszta csendes. Itt-ott cselleng egy-két gyerek. Az asszonyok az ebédkészítéssel vannak elfoglalva. Nincs idejük a beszélgetésre. Dél­idán szőlőt kötni mennek a hegyre. Ezért sietnek. Egy fiatalasszony mégis rászánja magát. Segít beszél­gető partnert keresni. A hegy lába alatt elkiáltja magát: — Vella bácsi!... — Háromszor ismétli meg a nevet, mire választ kap. — Tessék... — de úgy jött a vá­lasz, mintha földön túlról hangzana. — Kerestek? — kérdezett még­­egyszer a már ismert hang. S akkor látjuk, hogy egy ember bújik elő a hordóból. — Ő majd tudja mi újság a tsz­­ben — mutatott Vella bácsi felé. Ez­zel el is tűnt a bokrok között és csak a piros szoknyája széle villant elő néha. Őszülő halántékú ember állt meg előttem. — Engem keres? — lépett közelebb. — Olyan embert, aki tud felvilá­gosítást adni a tsz munkákról. A bácsi is tud? — Ó, hogyne, kérem! Tudja, én már öreg vagyok — kezdte a be­szélgetést. Ezt-azt dolgozgatok. Most éppen hordót javítottam. — Csak nem szüretre? — Nem bizony. Vizet tárolni. Hol­nap dohányt ültetünk, ahhoz kell a víz. Három hold lesz a dohány. Min­den évben több. — Tavaly mennyi volt? — Másfél hold körül. Jól fizetett. Húszezer forintnál is többet jövedel­mezett holdanként. Ezért dupláztuk meg az idén. Csak nem tudni mi lesz vele. K­­utatva kémlelte az eget. De az semmi biztatót nem jelzett. Kocsizörgés szakította félbe a be­szélgetésünket. Antal Imre, Szegi Jó­zsef fogatosok értek haza. A mezőn voltak, a dohány vetőágyát készítet­ték elő. Megállították a lovakat és ők is csatlakoztak hozzánk. Antal Imrét nem kellett kérni, hogy be­széljen. Volt anélkül is mondanivaló­ja. Ő a legfiatalabb tsz-tag. Április első felében jött a tsz-be. — Hogy érzi magát? . — Ilyen jól még nem voltam Dol­gozom és keresek. Május végére már 60 munkaegységem lesz — mondta nevetve. Közben az elnök is oda ért. A falu­ban járt. Az első szava ez volt: — Hozott eladó esőt? — Jót nevetett ezen és vele együtt a többiek is. — Tudja, tízezer forintot fizetnek az esőért — viccelődött tovább. — Nekünk most az eső százezer forin­tot jelentene.— Majd komolyra fogta a szót. — A dohány 60 ezer forint, a szőlőnél ugyancsak tízezrekről be­szélhetünk. Ha most, virágzás előtt kapna a szőlőnk esőt, annyi borunk lenne, hogy nem győznénk elrakni. (Közben tízezer forint nélkül is meg­jött az eső.) — Bizony sok lenne! — bizony­gatta Vella bácsi. — 28 — 30 fürt jön egy tőkén. — Egy kiadós eső után a szőlőter­més már a mi kezünkben lenne — vette át a szót Fullér Kálmán. A többiek is bólogattak, hogy úgy van. — Emberek, délután vízhordás lesz! — hangzott most már a paran­csoló szó. Minden hordót teletölte­ni. Két nap múlva permetezzük a szőlőt, addig a kötéssel is végeznek — szólt az elnök. Eddig tartott a beszélgetés. Ment mindenki a dolga után. Újra láttam, hogy Vella bácsi bújik vissza a hor­dóba. Kalapált, csavarozott szorgal­masan. J­ókedvűek itt a tsz-tagok. Si­került megteremteni a jólét alapját. Belterjesen gazdálkodnak. Segédüzemágakat üzemeltetnek, eb­ből osztanak pénzelőleget a tagok­nak. Eddig minden munkaegységre 15 forintot osztottak ki. Úgy számí­tanak, év végére az egy munkaegy­ség értéke meghaladja az 50 forin­tot. Szép pénz ez ... Németh Mária ­s Mitől fáj az építésvezető feje? Tervgonok­oz h­:(3) Erőmű bővítésénél VAN-E SZEBB MUNKA, mint az építőké? Van-e olyan ember, aki ne tudna gyönyörködni egy­­egy új épületben, új alkotásban. Ugye, nincs? Az építők, mérnö­kök, és dolgozók még jobban tudnak örülni, mint más, ha a saját tervüket látják megvaló­sulva, a saját munkájuk gyümöl­csét megérve. A külső szemlélő talán csak ezt látja, és igen ke­veset tud arról, hogy mennyi gonddal, mennyi bajjal kell meg­küzdeni addig, amíg az elképze­lések, rajzok valósággá válnak. Háromszorosára bővül az Aj­kai Erőmű. Többszázmillió forin­tot biztosít rá államunk. A mun­kálatai már eléggé előrehaladott állapotban vannak. Aki arra jár, látja a szorgos munkát. Egyik helyen ásnak, a másikon vas­szerkezetet szerelnek, vésnek, betonoznak, falaznak. Nehéz el­igazodni az idegennek. Éppen ezért az egyik „központot”, a 31- es Építőipari Vállalat 421-es sz. építésvezetőségét keressük fel, hogy tudja irányítani a sok em­ber munkáját, úgy, hogy az fo­lyamatos legyen. Erről szeret­nénk beszámolni olvasóinknak. — Ide nyomtak megint annyi­féle tervet, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. — fogad ben­nünket Kerekes Károly építés­­vezető. — Nagyon késve kapjuk a ter­veket. — Úgy látszik, sok oka van a panaszra. Azután elmond­ja, hogy az ERŐTERV a gene­ráltervező. Az kiadta a terve­zést az IPARTERV-nek, az visz­­szaadja az ERŐTERV-nek felül­vizsgálásra, az azután továbbítja az ERBÉ-hez, onnan kapja a ki­vitelező, a 31. sz. Építőipari Vál­lalat. A vállalattól a főépítésve­zetőségen keresztül kerül az épí­tésvezetőséghez. Szükséges ez a hosszú út — gondolja az ember, mert így leg­alább időben észreveszik a hibá­kat és mire a rendeltetési helyé­re ér, tökéletes. De mégsem, és emiatt fáj az építésvezető feje.­­ A pernyeteválasztó épület alapjaira szóló tervet például háromszor módosították. Az első terv szerint kiásták az alapot. Az első módosítás után újra kellett dúcolni és eszerint folytatódott a vasbeton szerelés is. Azután a kazánházi végelzáró falhoz való csatlakozást módosították. Igen ám, de a vasaik már le voltak hajtogatva. Mintegy 150 mázsa vasat kellett újra hajtogatni. Ki tudja, mennyi munkabért emész­tett fel feleslegesen.­­ A 2. sz. 100 méter magas kéményt először sürgették. A vasait — mintegy 93 mázsát —, le is szabtuk. Azóta is ott fek­szik és ki tudja, még meddig, pedig alig van vasunk, csak a legsürgősebbhez kerül — A kapcsolt alap pilléreit elkészítettük. A nem tökéletes terv miatt később vésnünk és újra betonoznunk kellett. — So­kat lehetne ilyent találni még az építési naplóban. VAN GOND BŐVEN. Az erő­mű hűtőtornya még áll és útban van, de azért a Wilhelm Pick­­gyár dolgozói már megkezdték mellette a vasszerkezet szerelé­sét. Jellemző, hogy szűk a munka­­terület és sok vállalat dolgozik rajta. Egymást akadályozzák. Szorít a vasbetonszerelési munka. Több szerelő kellene hozzá. Az is igaz, hogy a hely­telenül adott tervek szerint ugyan sok vasat leszabtak és most kevés van, így nem is tud­nák foglalkoztani őket. Az Országos Tervhivatal en­gedélye alapján folyamatos terv­szolgáltatás van. Igen ám, de mi az eredménye? Akkor kap­ják meg a tervet, amikor a mun­kát kellene megkezdeni, így alig van idő áttanulmányozásra, egyeztetésre és anyagrendelésre. Nem beszélve arról, hogy a terv­ből még nem lesz rögtön anyag. A munkát sem lehet megszer­vezni ésszerűen. A dolgozóknak sem tudnak így folyamatos munkát biztosítani, ami termé­szetesen a keresetre is kihat. — Nincs például még ma sem jóváhagyott költségvetésünk — mondja. — Van olyan visszás helyzet, hogy a vállalat ugyan­annyit kap a földszinti vasbe­­tonszerelésért, mint a 30 méter magasban készültért, holott an­nak lényegesen több a költsé­ge. — Mi kellene tehát? — Erre a következőket válaszolta Kere­kes elvtárs. — A legelső, ami kellene, hogy a terveket legalább a munka megkezdése előtt egy hónappal kapjuk meg, így anyaggal, mun­kaszervezéssel fel tudnánk rá készülni időben. — Adják ki végre a feladat­nak megfelelő költségvetést, hogy ne kelljen vakon dolgoz­nunk, lássuk, hogy hol tudunk takarékoskodni. Ha ezek meg­lennének, nyugodtabb, jobb és eredményesebb lenne a munka. Ezután Vaczek Miklóst, a fő­építésvezetőt kerestük fel. Neki is ugyanaz a véleménye, mint Kerekes elvtársnak. A tervből nem lesz még másnap anyag. A javításokat pedig időben és a rajzokon végezzék el, hogy ne a betonon kelljen. SENKI SEM AKARJA csök­kenteni az értékét annak a mun­kának, amit az ajkai erőmű bő­vítésének a tervezői végeznek. Azt azonban jobban a szívük­be, agyukba kellene vésniök, hogy nagyon sok múlik rajtuk. Az időben küldött és tökéletesen elkészített tervekkel nemcsak a kivitelezők munkáját könnyíthe­­tik meg, hanem a takarékossá­got is elősegíthetik, míg az el­lenkezőjével csak a pazarlást. B. J.

Next