Középdunántúli Napló, 1958. december (Veszprém, 14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
IMS. Atent Ace . Magjobb munkakedf ax eredménye a munkaidő-csökkentésnek a szénkéneg üzemben Korábbi tudósításunkban hírt adtunk arról, hogy a Péti Nitrogénművek szénkéneg üzemét egészségre ártalmas munkahelynek nyilvánították, a szeptember elsejétől csökkentett munkaidőt vezettek be. Most, három hónap után, azzal a kérdéssel kerestük fel az üzem dolgozóit és vezetőit, hogy bevált-e az új rendszer, ha igen, miben érezteti hatását . A szénkéneggyártásnál rendkívül mérgező gázok és gőzök keletkeznek — mondja kalauzunk, Horváth Imre fiatal mérnök. — Maga a szénkéneg is erős idegméreg, a keletkező kénhidrogén és kéndioxid gázok, mint melléktermékek, szintén. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet munkatársai, dr. Nagy Aladár üzemorvosunkkal karöltve, 1957. tavaszától rendszeresen kezdték vizsgálni dolgozóinkat A szénkéneg üzem személyi állományának mintegy 10 százalékát kellett időközben leváltani, és más munkakörbe helyezni. A többi dolgozó megbetegedését megelőzni óhajtván az egészségügyi szervek — az Egészségügyi Minisztériumon és a szakszervezeten keresztül — javasolták a Minisztertanácsnak, sorolja ezt az üzemet is saz egészségre ártalmas munkahelyek közé. Ez meg is történt, s 1958. szeptember 1-től üzemünkben nem heti 48, hanem csak heti 40 óra a munkaidő. — Az intézkedés foganatosítása nyilván egy sereg megelőző szervezési munkát követelt meg? — Igen. A szénkéneg üzem, mint a vegyipari üzemek általában, folyamatos termelésű, a mnka tehát egy pillanatig sem szünetelhet, nem állhat le. A hét 168 munkaórából áll, éppen ezért nehezen tudtuk elméletileg is megoldani, hogy a szakmányban dolgozók részére heti 40 órát ütemezzünk be. Úgynevezett „beugrás” rendszerű egyéni műszakokat is kellett alkalmaznunk, a dolgozók létszámát pedig 60 fővel kellett emelni Az új munkarend kialakítása rendkívül bonyolult folyamat volt, felesleges is lenne részletesen ismertetni, csupán annyit még erről, hogy a vállalat munkaügyi osztályáról nagyon sok segítséget kaptunk Kozma János elvtárstól Mindent összegezve azonban büszkén elmondhatjuk, hogy sikeresen oldottuk meg a feladatot. Jelenleg a szakmányban dolgozók nem napi 12 órát dolgoznak, hanem csak nyolcat, igaz, hogy nem négyszer kell bejönniök az üzembe, mint régen, hanem ötször. Reggel 6- kor, délután 2-kor és este 10-kor kezdődnek az új munkarend szerint a műszakok. Probléma csupán az esti műszakkal van, ugyanis az este 10- kor kezdődő műszakban dolgozók, ha vidékiek, nem tudnak megfelelő időben beérkezni, hanem csak sokkal előbb, utána pedig nem tudnak azonnal hazamenni. Ezt a nehézséget két módon hidaljuk át Egyrészt olyan dolgozókat igyekszünk „verbuválni” üzemünkbe, akik Péten, vagy a közelben laknak, másrészt a távolról bejáró dolgozók részére a gyár munkásellátási osztálya készenléti szobát biztosított ■ — A csökkentett munkaidő befolyásolta-e, csökkentette-e a a dolgozók keresetét? — Nem! Az üzem egy-egy dolgozója ma ugyanannyit keres egy héten 40 óra alatt, mint régen 48 óra alatt Szocializmust építő államunknak és társadalmunknak van gondja arra, hogy az ilyen , a dolgozók szociális helyzetét javító intézkedések ne menjenek a dolgozók életszínvonala emelkedésének rovására. Sőt mi több: termelésünk önköltségét sem emelte meg az új munkarend. A csökkentett munkaidő egymagában elegendő-e a dolgozók egészségének megvédésére? — Az új munkarend kialakításán kívül egy sereg munkavédelmi berendezés alkalmazásával tettük egészségesebbé a munkakörülményeket Már korábban is működött a finomító üzemben . (egyik legveszélyesebb, legtöbb robbanási veszélyt magában rejtő üzemrészen) az amegáz-ventillátor. Ugyancsak egyik legveszélyesebb, mérgező gázokkal legtelítettebb üzemrész a kondenzátorépület. Ide beállítottunk egy nagyteljesítményű elszívó ventillátort, amelyet a jövőben még egy nyomó ventillátorral kívánunk még kibírhatóbbá tenni Jellemző, hogy a biztonsági rendszabályok értelmében itt egyedül senki sem tartózkodhat. S végül a legnagyobb jelentőségű védőintézkedés Braun Ervin, a vállalat gépészeti osztálya munkatársának újítása. Műszakilag megoldotta te bevezettette a tetőszellőzést a retorták tápláló nyílásait magában foglaló üzemtérben. Az oldalsó ablakok nyitásával és csukásával a tetőn át olyan mértékű huzatot tudnak csinálni maguk a dolgozók, hogy a levegő gázszennyeződése minimálisra csökkenhet; természetesen úgy, hogy az üzem fűtését ez az újítás a téli időszakban sem nehezíti meg. Horváth elvtárs, miután végignostogatta ezeket a berendezéseket az egyes üzemrészekben, az üzem dolgozóihoz vezetett bennünket. Bán Gyula 24 éve dolgozik az üzemben. Minden posztot végigpróbált, jelenleg hőfok kezelő. — Ezeket mondja az új munkarendről. — Régen, a felszabadulás előtt 22—23 pengő heti keresetért, heti 56 órát kellett dolgozni. Most csak heti 40 órát dolgozom, s így is megkapom a havi 1500—1600 forintot. Amióta megoldották a tetőszellőztető berendezést, azóta kevesebbet fáj a fejem, pedig nem vagyok mai gyerek, jövőre már nyugdíjba is kell mennem. — Amióta bevezették az új, nyolcórás műszakot a nappalosok részére is heti negyven órában, jobb a közérzetem, kevesebbet járok az orvoshoz — mondja Klubecz Vince hordómosó és szénkénegtöltő. »wwwwsAe/wwwseA» Fuisz István már új rend ,,gyermeke.” Ő nem tud összehasonlítást tenni, csak augusztusban került ide, nem sokkal korábban végezte el Nagykanizsán a vegyipari technikumot . Technikumi végzettséggel fizikai dolgozó vagyok a finomítóban. Jobb szeretem ezt a munkakör, mintha laboratóriumban kaptam volna munkát, mert így lényegesen többet keresek — mondja. És ami nyilatkozatában a döntő, az az, amit el sem mond, amire nem is gondol. Az tudniillik, hogy ma már nincs lényegesebb különbség a fizikai és a szellemi dolgozók munkakörülményei között. Farkas Bálint, a finomító üzem szakmányvezetője, aki 1938 óta dolgozik a szénkéneg üzemben, a régi, tőkés világra emlékezik. — Amikor először említettem a főművezetőnek, hogy valamiféle ventillátort kellene alkalmazni itt a finomítóban, letorkolt, fenyegetett, hogy ne nagyon járassam a számat, mert még megüthetem érte a körmömet. Mennyi harcba, mennyi küzdelembe került, amíg mi munkások ki tudtuk járni tó aknagáz-elszívó berendezés alkalmazását! Most meg? ... Külön tudományos intézet foglalkozik munkahelyünk korszerűsítésével, egészségünk védelmével!... Végeredményben leszűrhetjük tehát tanulságul, hogy a csökkentett munkaidő bevezetése ezen az egészségre ártalmas munkahelyen a dolgozók helyeslését, háláját, jobb munkakedvét váltotta ki. S, hogy ez a jobb munkakedv a jövőben a termelés, a termelékenység növekedésében is meg fog mutatkozni, azt — bár kissé hosszabb idő után —, de remélhetőleg ugyancsak tapasztalni fogjuk a Péti Nitrogénemek szénkéneg üzemében. (Koncz) Ez a téma valóban az utcán hevert, pontosabban egy Pobeda taxi képében gurult egészen addig, amíg vezetője véletlenül fel nem hívta rá figyelmemet. A taxi vezetője a sofőrök ahhoz a típusához tartozott, amelyik beszélgetéssel igyekszik elütni a hosszú út, a szemerkélő eső unalmát. Először szokás szerint az időjárásról, meg más effélékről beszélgettünk, aztán — ahogy ez már történni szokott — most is akadt egy közös téma, amelynél megállapodtunk. Régi tervem már az, hogy tüzetesen kikérdezek egy sofőrt arról, hogy mostanában kik utaznak taxin? A hosszú úton jutott idő bőségesen a beszélgetésre. — Hogy kit viszek? Hát mindenféle embert — kaptam első szuszra a választ. — Aki jön. Elviszek én bárkit, csak megfizesse. — Ezt tudom — segítettem az elakadni készülő beszélgetést.— Mióta sofőr? — Huszonegy éve. — Nahát. Éppen erre akarok kilyukadni. Kik jártak teszem azt 1940-ben taxin és kik járnak ma? — Értem már — készségeskedett a sofőr — Régen csak az úri népek tudták megfizetni a tarifát. Nem mondom, egy esküvőn, vagy egy nagyritka kiruccanáson azért a melós is megreszkírozta. Volt meg? Nem is viszek mást, mint munkásembert. Ha nagyobb vonat érkezik, húszan-harmincan is várnak a taxira. Este nincs egy percnyi maradás a téren, anynyi az Utas, hogy felét sem győzzük elszállítani. Ezt kérem el kell ismerni. Ez így van. Elhallgatott, mert egy zökkenő úgy félredobta az első kerekeket, hogy majdnem az árokban találtuk magunkat. Amikor egyenesbe keveredtünk, újra a sofőr kezdett beszélni. TAXIÜGYBEN — Képzelje, a múltkor odaállít hozzám egy kisfiú. Bácsi, vigyen haza. — Van pénzed? — kérdeztem. — Van hát. — És honnan? — Zsebpénz — válaszol és ahogy végignéztem a ruháján, el is hittem neki. Szépen volt öltözve. Sárcipő, műbőrkabát. Mit szólhittam? Kinyitottam az ajtót előtte, aztán megnyomtam a kuplungot. A fene kölyke még borravalót is adott. — Mit mondjak még. Az egyik kollégámra vasárnap délben két teknős cigány rendelt fuvart, de igazi teknővájók ám, befont hajjal, mezítláb, kezükben szerszám. Rokonlátogatóba jöttek. A vonat elhozta őket az állomásig, ott meg taxiba ültek. Hát ilyen , hogy munkások, gyerekek, cigányok taxizzanak, tényleg nem volt azelőtt. Legfeljebb a mentőautóba ülhettek bele, ha egyáltalán kiment értük ... Érdemes elgondolkodni a gépkocsivezető szavai felett. Több okból is. Mindenekelőtt azért, mert valóban szemléletesen mutatja — mint egy csepp a tengert —, hogy mennyire megváltozott az emberek helyzete és ezzel együtt életszemlélete, gondolkodása. Mert a teknővájó cigánynak esetleg a múltban is lett volna egy sikeres vásár után annyi pénze, hogy „ki, ha nem én” alapon beleüljön a taxiba. De vajon, be mert volna-e ülni, s lett volna-e olyan sofőr— tisztelet a kivételnek —, aki beengedte volna ülni a taxiba? Nemigen. Mint ahogyan a munkásgyerekeknek sem jutott a múltban taxira, de gyakran még lábbelire, tankönyvre sem. Számos munkásgyereket ismertem, aki 6—8 kilométerről gyalog járt be a polgáriba, nemhogy taxizásra, hanem még autóbuszbérletre sem tellett. Ma pedig? Nézzék csak meg a környék autóbuszmegállóit reggel. A sok kisdiák úgy elözönli a buszokat, hogy mi, felnőttek nem egyszer lemaradunk a második, sőt a harmadik járatról is. Megvallom, első hallásra nekem is nagyon megtetszett a sofőr elbeszélése a taxit rendelő kisfiúról. Kedves jelenet lehetett, amint beült a hátsó ülésre és megadta a jelt az indulásra. Ám a mosolyognivaló eset mögött van valami meggondolnivaló. Leírom őszintén, nem örülnék annak, ha teszem azt, az én kislányom hasonlóan cselekedne. Túl korai lenne, túl sok a jóból. Nem hiszem, hogy szerencsés dolog, ha fiainkat ilyen szokásokra neveljük. A sok — és mint a példa mutatja felesleges — zsebpénz könnyelművé, pazarlóvá teheti a gyermeket és nem utolsó sorban nagyképűvé. Nem kell sok, csak néhány ilyen taxizás vagy más egyéb túl korai dolog és máris kialakul a majdani könnyelmű, magát érdemtelenül mások fölé helyező jellem csírája. Rokonokat vártam a minap az állomáson. Ott lestem el két munkásfiatal párbeszédét. — Gyalog menjünk? — Inkább taxival. Kivisz egy tizesért a legényszállásra. Miért tolongjunk? — Beültek egy taxiba. Jól tették. Becsülettel dolgoznak, jól keresnek. Tehetik. Ma már a munkásember számára is szabad a taxi ... Különvélemény viszont — és tessék, vitatkozzunk rajta —, hogy a gyerekek azért ne taxizgassanak egyedül. Nekik még nem „szabad" a taxi. Várják meg a felnőtt kort. Vasvári Ferenc K Orerocw Aitra Stafns A KISZÖV-nél hallottuk... — A múlt hónaptól kezdve üzemorvosi ellátást kap Pápán a 6 kisipari és 1 háziipari szövetkezet mintegy 700 főnyi tagsága, üzemorvosi ellátás megyénkben kisipari termelő szövetkezetek részére eddig csak Keszthelyen volt. — Veszprém megye idős kisipari szövetkezeti tagjai közül 39-en élveznek úgynevezett kivételes nyugellátást. A 28/1954. sz. nyugdíjtörvény alapján ugyanis nyugdíjban csak az részesülhet, aki egyrészt betöltötte a kötelező korhatárt (60, ill. 55 év), másrészt, aki legalább 10 évnek megfelelő biztosítási idővel rendelkezik. Mivel a szövetkezeti kisiparotok kötelező társadalombiztosítása csak 1951-től van érvényben, a sztsz tagok közül még senki sem rendelkezhet ez utóbbi 10 esztendei biztosítási idővel. A rendkívül rászorult, s a korhatárnál idősebb tagok számára ennek ellenére a KSZKB megyei vezetősége megállapíthatja a 13—700 forint közötti kivételes nyugdíjat. A kivételes nyugellátás féltéit♦ lej: 5 évi munkaviszony, lehetőleg alapító tag legyen a kérvényező, továbbá szociális helyzete indokolttá tegye nyugdíj-igényét. * — Az egyre fokozódó termelés és gépesítés ellenére egyre csökken megyéink kisipari szövetkezeteiben az üzemi balesetek száma.. A tavalyi havi 6—8 balesettel szemben az idén 4—5 baleset fordult csak elő havonta. A tavalyi halálos kimenetelű balesettel szemben az idén nem volt ilyen baleset. — „A Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója’’ címmel és oklevéllel tüntette fel az OKISZ elnöke Müller lajost, a vanyolai Cipész KTSZ dnökét, valamint Fülöp Józsefet, a deveicseri Épületkarbantartó KTSZ fős könyvelőjét. * SS Este 7-kor Balatonudvariban Sápadt fény szűrődik ki a balatonudvari kultúrház ablakán. Nincs ebben semmi különös, hisz az ilyen téleleji estéken már megélénkül az élet a falusi művelődési otthonokban. Fiatalok, idősek találnak szórakozásra. Már a bejáratnál rájövünk, tévedtünk, egyik feltevésünk sem helytálló. Az előtér villany égőjének fényében kavicshalom, mellette malterosláda körvonalai bontakoznak ki. Belépünk. Hét óra felé jár már az idő, de a fiatalok lázasan dolgoznak. Senki sem nézi az órát, türelmetlenül, várva, hogy letehesse a lapátot, a szerszámot és indulhasson hazafelé. — Meddig tart a munkaidő? — kíváncsiskodunk. Kiderül, „éjszakai” műszakra jöttek. Nem hivatásos építőmunkások. Többnyire otthon dolgoznak a gazdaságban, de akad közöttük tisztviselő is. Nappal, amíg világos van, nincs idejük, csak sötétedés után jutnak el ide. A múlt éjszaka is dolgoztak, a padló alátöltését készítették. Most is majd csak reggelfelé vetődnek haza. Fodor Frigyes, Szabó Ferenc, Varga László, Varga Gyula, Osváth József, Zusmann János, Szabó Gyula, Biró Lajos, Biró Kálmán, Szita Ferenc sokat segítettek, pihenőidejüket sem sajnálva, hogy minél előbb és minél kevesebb költséggel készülhessen el a kultúrotthon öltözőkkel való bővítése, tatarozása. Szívesen áldozták szabadidejüket, hisz fáradságukért cserébe sok kellemes, hasznos estét — művelődési, szórakozási lehetőséget nyújt számukra második otthonuk, a község kultúrháza. Röviden... Nemrégiben nyílt meg Kislőd községben egy zöldséges bolt, a földművesszövetkezetek kezelésében. Ennek igen örül a község lakossága, mert eddig, ha zöldségre volt szükségük, kénytelenek voltak Ajkára utazni és ott vásárolni. Igen sokan vannak a községben, akik nem termeltek elegendő zöldséget még a háztartási szükségletükhöz sem. Voltak sokan olyanok is a községben, akik nem is ismerték eddig a karfiolt és egyéb zöldségféléket. A bolt létesítésének igen örül a község lakossága, mert ha zöldségre vagy gyümölcsre van szüksége, minden nap helyben vásárolhat a boltban. Ifjú mezőgazdász tanfolyamot szervezett a külsőváll KISZ-szervezet vezetősége. A tanfolyamra 25 fiatal jelentkezett, ahol elsajátíthatják majd a mezőgazdasági termelés különböző módszereit, tapasztalatokat szerezhetnek az eddig elért termelési eredményekből. A tanfolyam a héten kezdődik. Péti kultúrmunkások a fővárosban A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulójára a Vegyipari Szakszervezet kultúrversenyt hirdetett. Ennek, keretében a péti színjátszó csoport Kodolányi János „Földindulás” c. drámájával lép fel december 16-án az óbudai Gázgyár színpadán. A péti vegyes énekkar pedig december 21-én ad hangversenyt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Érdekes megjegyezni, hogy a vidéki énekkarok közül csak a péti és a literi énekkart érte ez a megtiszteltetés.