Középdunántúli Napló, 1958. december (Veszprém, 14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

4 A „KÉT“ KULTÚRÁRÓL ”agy öntevékeny művészeti csoport vezetője nemrégiben a következőképpen fogalmazta meg a választ asra a szemrehányásra, hogy az általa vezetett színjátszócsoport csaknem két esztendeje miért játszik kizárólag „népszínműveket” (azokat is a silányabb fajtákból) és még silányabb operetteket: — Ezt szereti a közönség ...ez nem árt meg senkinek... Nemcsak a színjátszóknál, nemcsak az öntevékeny művészeti csoportoknál, de művelődési életünk egyéb területein is jelentkezik ilyen, vagy ehhez hasonló nézet. A legjobb esetben nem tudatosan, nem tudatos céllal, hanem a közönség igényeire való hivatkozással. Nem kivételes jelenség, hogy ilyen álszempontok ürügyén — színdarabokkal, könyvekkel és egyéb módon — rést ütnek a szocialista kultúra frontján. S ha az elején a népszínműről volt szó, egyesekben felvetődik a kérdés, hogy a népszínművek, és általában azok a művek, amelyeket a közönség — különösen a falvakban — tetszéssel fogad, miért jelentenek rést a szocialista kultúra frontján? Hiszen nem több egy-egy ilyen előadás, mint „puszta’a szórakozás. Igaz. Sőt az is igaz, hogy a népszínművek ötven-hatvan esztendővel ezelőtt, az akkori társadalmi körülmények között bizonyos fokú haladás jelzői is voltak az irodalomban. Függetlenül — már akkor is is érvényes álromantikus, a valóságtól menekült jellegüktől, mégis haladást jelentettek. Főként nyelvi egyszerűségükkel, és azzal, hogy mondanivalójukban jelentős szerepet kapott a népiesség, a nép humora és egyszerűsége. Ez igaz, a népszínművek ilyen jelentőségét senki se tagadja, mint ahogyan az ipar fejlődésében az első gőzmozdony megjelenésének forradalmi jelentőségét sem. De vajon ki ülne fel ma egy ilyen mozdony által vontatott vonatra, amikor a legkorszerűbb közlekedési eszközök szolgálják az utazást? Ilyenformán áll a dolog a népszínművekkel is. A népszínművek ötven esztendővel ezelőtti haladó jellege megszűnt, — sőt azóta sokkal pozitívabb haladó jellegű dolgok is érvényüket vesztették — a társadalom és az egyetemes kultúra mérföldekkel túljutott a népszínművek korán. Az ál-népi romantika, a „sírva-vigadunk" a nemzeti keserpésbefeledkezés ma éppen úgy kerékkötő, mint a burzsoá ideológia ,az emberek cselekedete, a szocializmus gazdasága, termelése törvényszerű összefüggésben van a gondolattal, a tudattal. Az emberek tudatát életkörülményeik, létezésük határozza meg. Kézenfekvő dolog, hogy szocialista termelési viszonyok között, a szocializmus kereteiben a tudatot is a szocializmus eszméi határozzák. A tudat, az emberek gondolkodásmódja pedig természetszerűen visszahat arra, amit csinálnak, visszahat létükre. Az is nyilvánvaló, hogy a szocializmus viszonyai között a szocialista tudatnak kell visszahatni az emberek munkájára, egész életükre, nem pedig az ellenséges ideológiának. S ennek a tudatnak alakításában, formálásában hatalmas szerepe van a Szocialista kultúrának. Megváltoztatni az emberek gondolkodását, könyvekkel, színházi előadásokkal, filmmel, ismeretterjesztéssel. Távolról se könyyű dolog, hiszen a burzsoá ideológia, a burzsoá kultúra bár elvesztette uralkodó jellegét, mégis létezik, és az emberek fejében elfoglalt „hadállásait" tartani akarja. Tehát birtokolni akarja az emberek tudatát, birtokolni akarja az emberek gondolkodását. Mindezek következtében az emberi tudaton belül Végbemenő harc, a kétféle kultúra harca a kultúrforradalom frontján folyó osztályharc fő tartalma. A burzsoá kultúra maradványaiban él, és esetenként él a filmekben, él a népszínművekben, él a könyvek némelyikében, és a népies írók harmadikutas koncepciójában, és azöntevékeny, művészeti csoportok „politikamentességében”, és a tudat csatornáin keresztül érkezik a társadalomba, az emberek életébe. Vegyük például a politikamentességet, amely politikamentesség azonban látszólagos dolog. Látszólagos, mert olyan mű nem létezik, amely állásfoglalást ne tükrözne. A népszínművek nem egy esetben a nacionalizmust, az álmagyarkodást tükrözik, könyvkiadásunk néhány sajnálatos jelensége pedig bizonyítja, hogy a burzsoá irodalom milyen nagy mértékben torzíthatja az emberek fejlődő szocialista gondolkodásmódját, vagy egy-egy film, amely a „puszta szórakoztatás” igényével lép fel, szinte észrevétlen csöppenti az emberek fejébe a tartalmatlanságot, nem egy esetben pedig a burzsoá kultúra osztály tartalmát. Az „ez kell a közönségnek” és „ez nem árt meg senkinek” jelszavak tulajdonképpen rések a szocialista kultúrán, amelyeken át szabadon szivároghat a kispolgári ideológia, a burzsoá kultúra. Ilyen jelenségek tapasztalhatók a fővárosból vidékre kiránduló színészegyütteseknél, és az öntevékeny művészeti csoportok politikamentességében is. Az emberek gondolkodásának átformálása is osztályharc kérdése. A közönség igénye kétségtelenül jelentkezik a könnyű műfaj iránt, és ezt többen úgy értelmezik, hogy a közönség kedveli az üres, a tartalmatlan kultúrát, mert „csak” szórakozni akar. Számtalan példa a bizonyíték ennek az ellenkezőjére, hogy a közönség többsége tartalmat is kíván. Igaz, van olyan igény is, hogy „csak” szórakozni akarunk, bár ez az igény a szocialista kultúra térhódítása következtében egyre szűkül — de éppen ez a jelenség kényszerít nagyobb gondosságra, nagyobb figyelemre az emberi gondolkodás átformálásában. Az új élet, a magyar nép közel másfél évtizedes új élete, és az emberiség történelmében jelentkező társadalmi változások szinte arancsolóan hívják fel az emberek figyelmét a két kultúra közötti eszmei és erkölcsi különbségre. Egyre inkább fordítják figyelmét a szocialista kultúra erkölcsi tisztaságára, a belső és külső világ igazságos egyensúlyára, a szó és a gondolat világos, félreérthetetlen kimondására. A két kultúra harca osztályharc, amely bonyolult, sokszor rel'ített formában jelentkezik. A kulturális forradalomban a szocializmus érdekei sokszor találkoznak mások érdekeivel is. Például abban, hogy a falu kultúr színvonalát fel kell emelni a város színvonalára — amely összhangban áll — mondjuk — a nem szocialista világnézetű kultúrmunkások, esetleg szervezetek létérdekeivel, de ez nem jogcím arra, hogy fércművekkel, burzsoá ideológiát tartalmazó művekkel éppen akadályozzák a falusi emberek szocialista gondolkodásának kialakítását. Ebbe beletartozik az egyetemes kultúrforradalom valamennyi területe: a tudományok, az ismeretterjesztés, a könyv, a film, a színház, az öntevékeny művészeti csoportok stb. Az emberek érdeklődését még jobban a szocialista kultúra, az emberiség kultúrájának legjobb hagyományai felé kell fordítani. Az emberek világos, nyílt választ várnak a világ gondjaira, a társadalom kérdéseire, és erre az őszinte választ a kultúra területén is csak a szocializmus adhat. Thiery Árpád KOiwmvNANTOM na no FELNŐTTEK AZ ISKOLAPADBAN Egész nap a földeken dolgoztak, a ház körül is akadt munka elég — és most itt ülnek az iskolapadban. Szűk ugyan ez a pad, a munkában elfáradt tagokat nem lehet kényelmesen kinyújtóztatni, de most nem erről beszélnek a tanítás megkezdése előtt a balatongyöröki népközépiskolában, hanem a számtanóráról. A falióra hatot mutat. A tanító még nincs bent, a hallgatók is most gyülekeznek. Javarészt 30— 40 éves férfiak, asszonyok, de akad köztük 15 éves is, aki kimaradt az általános iskolából, és most akarja pótolni az elmulasztottakat. Olyan szívesen fogadják az Újságírót, mintha már várták volna. Szinte kérdezni sem kell, büszkén ömlik belőlük a szó. Egyikük a füzetét mutatja, a másik arról beszél, hogy milyen jó lesz majd, ha a gyerek iskolába kerül, és segíthet neki; a harmadik megrakja a kályhát, kilenckor van vége a tanításnak, nehogy kihűljön addig a terem. Móricz Imre és Szabó Zoltán szinte egymás szavába vágva sorolják, mi mindent tanultak eddig. — Tanultunk Balassiról és Zrínyiről, Rákócziról és Széchenyiről. — Tudjuk már a súlymértékeket is — toldja hozzá Plóter Gyuláné. Mosolygós fiatalasszony, férje a vasútnál dolgozik, ő a háztartásban. — A legszorgalmasabb tanulók, a Plutár házaspár — fordul hátra valaki az első padból, — a kislányra, amíg a szülök iskolában vannak, a nagymama vigyáz. Megkérdezem: érzik-e a mindennapi életben a tanultak hasznát? Csak úgy záporoznak a válaszok, alig győzöm jegyezni. Üzletben, földön, kint az erdőben, mindenütt. Örömmel fedezik fel a napi munka közben, hogy erről is, arról is tanultak már. — A gyakorlati életben használható tantárgyakat tanuljuk — mondja Varga Bálint igazgató. — Az idei év kísérlet. A tapasztalatok alapján szeretnénk olyan népközépiskolai tervet kidolgozni, amelyet később minden faluban felhasználhatnak. — Népművelési szempontból óriási jelentősége van ennek a kezdeményezésnek — folytatja az igazgató. — Az iskolának tulajdonképpen kettős célja várt. A gyakorlati életben szükséges ismeretek gyarapítása, és az, hogy a szülők tudjanak az iskolásgyermekekkel foglalkozni. Már negyed hét. Körülbelül 14 —15-en gyűltek össze. Előkészítették a számtanfüzeteket, valaki a táblát töröli. Varga Bálint mosolyogva, szeretettel nézi a diákjai? — Sokkal hálásabb tanítványok, mint a gyerekek. Minden érdekli őket, sokat kérdeznek és látszik, hogy iskolán kívül is sokat foglalkoznak a tanultakkal. A hallgatókról a tanárokra terelődik a szó. Ők hogyan fogadták és hogyan végzik a különmunkát? — Rendkívül lelkesek a népközépiskola tanárai. Úgy foglalkoznak a tanulókkal, hogy közben figyelembe veszik: sokan csak 6—7 elemit végeztek, és így előbb pótolják, később pedig kibővítik a tanultakat. Filmvetítő gépet hoznak a másik faluból, hogy ezzel is szemléltetőbb legyen az oktatás. Hetenként háromszor van tanítás: hétfőn, kedden, szerdán. Márciusban már bizonyítványt is kapnak. Addig 60 magyar és matematika órát hallgatnak, 40 biológia és földrajz és 20 alkotmányban órát. A biológia, illetve természettudományi óra keretében tanulnak fizikát, kémiát, még kőzettant is, amit a földművelésben felhasználhatnak. A kis falusi iskolában még sokáig ég a villany. A napi munkában elfáradt férfiak, háziasszonyok hajolnak a pad fölé, hogy még többet tanuljanak, hogy megtanulják: nem a természet a legnagyobb úr, hanem az emberi akarat és tudás. Matzkó Emma Hattanálati utasítás A RAPID GYORSMOSÓSZERHEZ Az embert néha meglepő dolgok érik. No, persze ezúttal nem olyan meglepetésre gondolunk, hogy valaki nagyobb összeget nyer a lottón vagy a totón, esetleg régen elfeledett nagynénjétől örököl. A meglepetés ezúttal egy Rapid gyorsmosópor formájában jelentkezett, s mint meglepetés, felért egy fél lottónyereménnyel, a bosszúságot tekintve pedig talán még annál is többel. Azt gondolná az ember, hogy manapság — a napi sajtót kivéve — legalább a nyomtatott, a nyomdából kikerült írásokban, — plakátokon, dobozokon nemigen akad helyesírási hiba. Legalábbis olyan durva helyesírási hiba, amely még a másodikos általános iskolásokat is megszégyenítené. Akad. Sajnos akad, és jelen esetben hozzávetőlegesen számítva, mintegy háromszázezer példányban. Sok háziasszony elszörnyülködve tapasztalhatta, hogy a Rapid gyorsmosópor dobozának hátlapján a Tisztaság szappan- és mosóporgyár, egyetemben a nyomdával, micsoda bűnt követett el a magyar helyesírás szabályai ellen. Bizonyára akad majd minden háztartásban Rapid gyorsmosópor, így tehát bárki meggyőződhet arról, hogy a Használati utasítás szerint a ruhaneműt rövid ü-vel kell írni, és úgyszintén a keverőt rövid ö-vel, az „előtt" szót is, valamint az „öblítővizet”, de a Használati utasítás szerint — bár erre vonatkozólag külön lábjegyzetben nem szerepel, de használati utasításról lévén szó: ez értelemszerű — például a leghelyesebb, ha az üstből szót úgy írjuk, hogy üstből. Tudniillik így szebb is, érthetőbb is. No, de ez még mind semmi. Ezután következik a java, amiért a második osztályos nebuló olyan szekundát kapna az iskolában, hogy év végéig se tudná kijavítani. Tüneményes az a logika, amelyet a sorok végén a szavak elválasztásánál alkalmaztak. Például: ... szennyesruhát helyezzük... ugyanúgy ... csücskét mártsuk... Nem tudni, hogy akik a Rapid gyorsmosópor Használati utasítását készítették, hol tartózkodtak, amikor az iskolában a helyesírást oktatták, de az mégiscsak bosszantó, hogy néhány százezer példányban „terjesztik” a magyar helyesírásra vonatkozó új „elképzeléseiket”. Ha még nem figyelt fel senki sem erre az „újító” törekvésre, akkor kérjük: ... mentse meg helyesírásunkat az ilyenfajta nyelvújítóktól... (V) A hét Hímjeiből Egy idegen telefonál A filmet a veszprémi Vörös Október filmszínház játssza hétfőtől szerdáig 1958. december 1. Kibővítik a sümegi múzeumot Sümegen, a Kisfaludy Sándor szülőházában elhelyezett múzeum kibővítését a sümegiek érdeklődése, az idegenforgalom növekedése és a felgyűlt helytörténeti anyag sokasága kívánta meg. Öt évi huzavona után végre megkapták a Kisfaludy ház másik két termét is. Ebbe a két szobába kerülnek majd a Kisfaludyval kapcsolatos anyagok, valamint a sümegiek kívánságára Kocsis Lajos kövület gyűjteménye. Kocsis Lajos egyik gyűjtését már átadta a Nemzeti Múzeumnak, a másikat Sümeg kapná meg. A Kisfaludy ház visszakapja eredeti formáját, a befalazott folyosó ismét boltíves lesz. Parkosítják az udvart is. Sok anyag gyűlt már össze, amely most végre helyet kap. A megyei tanács 30 ezer forintos segítségével és a végleges minisztériumi engedéllyel már január 1-én megkezdődhet az átrendezés. A helyi irodalmi és néprajzi anyagon kívül még a Budapesti Irodalmi Múzeum is támogatja a sümegi múzeumot. A kutatások tovább folynak, a múzeumi munkaközösség és a fiúiskola irodalmi szakköre a 19-es Tanácsköztársaság és a két világháború közti időről gyűjt dokumentumokat. A dokumentumok kutatása is gazdag eredménnyel járt. Találtak egy korabeli verseskötetet, amelyben többek között Ady és Várnai Zseni versei is szerepelnek, valamint 1919-es újságok példányait és eredeti, korabeli kéziratokat.