Középdunántúli Napló, 1959. február (Veszprém, 15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1959. február 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről (Folytatás az 1. oldalról) dítani az eladásra felkínált bor­jak továbbnevelésére a termelő­­szövetkezetekben. Az akcióban az állatforgalmi vállalatok 1959-ben az igényeknek megfelelően mint­egy 7000 borjút vásároljanak fel, és 2—3 hónapos korban olyan termelőszövetkezetekbe helyezzék el, amelyekben megvannak a borjúneveléshez szükséges felté­telek. A szarvasmarhatenyésztés mi­nőségi javítására 1959-ben to­vábbi, legalább 50 termelőszövet­kezetben szarvasmarha törzste­nyészetet kell kialakítani. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export fel­ár, ha az állami gazdaságok ré­szére megszabott feltételek mel­lett exportra alkalmas hízómar­hát adnak át. A közös sertésállomány szapo­rulatán és a saját vásárlásokon kívül 1959-ben 13 000 tenyészkoca­süldőt és 400 tenyészkant kell fel­vásárolni és átadni a termelőszö­vetkezeteknek. Az állami-, kísérleti- és tan­gazdaságok 6000 kocasüldőt ad­janak át a termelőszövetkezetek­nek. A termelőszövetkezeti törzs­tenyészetek számát 1959-ben mintegy 8 százalékkal, az ellen­őrzött törzs­kocák számát pedig mintegy 400 darabbal kell nö­velni. A juhtenyésztés fejlesztésére az érvényben levő természetbeni juhtörlesztési akcióban a terme­lőszövetkezeteknek 1959-ben 40 ezer anyajuhot kell átadni. Az állami-, kísérleti-, cél- és tan­gazdaságok 5000, legalább 5 kiló gyapjúhozamú jerke foklyát köte­lesek átadni a termelőszövetkeze­teknek. 200 nagy tenyészértékű, importutód tenyészkos beszerzé­séhez kosonként 1000 forint álla­mi támogatást kell nyújtani. A minőségi baromfi törzsállo­mány kialakítása, illetőleg után­pótlása céljából a termelőszövet­kezeteknek 1959-ben 500 000 na­poscsibe, 50 000 napospulyka, 30 000 naposkacsa, 15 000 napos­liba és 15 000 gyöngy­tyúk-napos­csibe árkedvezménnyel történő felvásárlását kell lehetővé tenni. Az olyan termelőszövetkezetek részére, amelyek még nem ren­delkeznek a tenyésztéshez szük­séges feltételekkel, 1959-ben hat­hetes korig előnevelt, legalább 0,40 kilogramm súlyú és fajtiszta 150 000 férce árkedvezménnyel történő felvásárlását kell lehető­vé tenni. A természetbeni törlesztésre és a hitelből felvásárolt állatokat el­sősorban azoknak az új és a te­rületileg fejlődő termelőszövet­kezeteknek kell nyújtani, ame­lyek az állattenyésztés fejleszté­séhez szükséges feltételekkel ren­delkeznek. Árutermelés és közös értékesítés A termelőszövetkezetek össz­termelésének és árutermelésének növelése, valamint a munkaegy­ség részesedés pénzbeli arányá­nak növelése útján jelentősen fo­kozni kell a közös értékesítést, elsősorban a központi árualapok számára. Ennek érdekében ter­melési szerződést elsősorban a termelőszövetkezetekkel kell köt­ni. Már az 1958—59-es gazdasági évben meg kell határozni azokat a növényeket és vetőmagvakat, amelyeket szerződés alapján ki­zárólag az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek termelhet­nek. Az 1959—1960-as gazdasági év­től kezdődően a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kötött termelési és terményértékesítési szerződések alapján járó pénz­beli előlegeket a szerződtető vál­lalatok helyett a Magyar Nemzeti Bank folyósítja. Arra a többlettermelésre, ame­lyet a termelőszövetkezet a zöld­ségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vál­lalat köteles pótszerződést kötni és a többlettermést a szerződés feltételei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség- és gyümölcsellátásának biztosítása, illetőleg javítása érdekében le­hetőleg szélesebb körben lehető­vé kell tenni a termelőszövetke­zetek számára a zöldség és a gyümölcs árusítását és azt, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek közvetlenül kössenek áruértékesítési szerződést a kis­kereskedelmi vállalatokkal, a földművesszövetkezetekkel, vala­mint a felhasználó állami válla­latokkal és intézményekkel. A mezőgazdasá­gi termelőszö­vetkezetek abban az esetben, ha áruértékesítésben elérik vagy túl­haladják a meghatározott egy­ségnyi területre megállapított szintet, kedvezményben részesül­nek. A termelőszövetkezetek a kö­zös értékesítést fokozzák, a fel­dolgozó üzemi tevékenység köré­nek szélesítésével is. Ennek érde­kében segíteni kell, hogy a ter­melőszövetkezetek végezzék saját termelésű terményeik és termé­keik elsődleges feldolgozását. Gépi munkák A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szem­pontjából három csoportba kell sorolni. Az első csoportba a meg­szilárdult termelőszövetkezetek, a másodikba az 1958 január 1 előtt alakult, de még gyenge termelő­­szövetkezetek, a harmadikba az 1958 január 1 után alakult új termelőszövetkezetek és fejlődő termelőszövetkezetek tartoznak. A termelőszövetkezeteket az érvény­ben lévő legnagyobb gépállomási díjkedvezmény abban az esetben illeti meg, ha a gépállomással március 10-ig szerződést kötnek, — egy hold szántóra számítva — az első csoportba tartozó terme­lőszövetkezeteknél 4,5, a második csoportban 3,5, a harmadik cso­portban 2 normál hold gépi mun­ka elvégzésére. Azok a jól működő mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek, ame­lyek ezer holdon, vagy ennél na­gyobb területen gazdálkodnak, árutermelésüket az állami vagy szövetkezeti felvásárló szervek útján értékesítik, és az egy hold­ra eső állóeszközeik értéke leg­alább 4000 forint, kombájn és cséplőgép kivételével minden mezőgazdasági gépet vásárolhat­nak. A termelőszövetkezeti cso­portok egytengelyes traktorokat, és legfeljebb 15 lóerős motorokat, valamint az azokhoz szükséges munkagépeket vásárolhatnak. A szakszövetkezetek és a termelői szakcsoportok részére lehetővé kell tenni saját erőforrásaikból kis traktorok, különleges mező­­gazdasági gépek vásárlását. Beruházás Az 1959. évben a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek és terme­lőszövetkezeti csoportok saját erőből végzendő, 165 millió fo­rint értékű beruházásait az állam hosszúlejáratú hitellel je­lentős mértékben kiegészíti. A termelőszövetkezetek építkezései­hez, felújítási és tatarozási mun­káihoz, mintegy 43 millió téglát, 19 500 tonna cementet, 5700 ton­na meszet, 189 000 folyóméter vasbetongerendát, 364 000 négy­zetméter palát, 3,1 millió darab cserepet, 9700 köbméter épület­fát és 6000 köbméter egyéb, az építkezésekhez felhasználható fát, valamint tehergépkocsira va­ló 5490 gumiabroncsot és sze­mélygépkocsihoz való 1675 gumi­abroncsot, 2200 tonna eternit nyomócsövet, valamint szivattyú­kat, szórófejeket kell biztosítani. A termelőszövetkezetek halte­nyésztésének előmozdítására az Országos Vízügyi Főigazgatóság 500 hold tógazdasági területen végezze el a tervezési és az épí­tési munkákat. A műszakilag igényesebb ter­melőszövetkezeti magasépítkezé­sek kivitelezéséhez 1959-ben az Építésügyi Minisztérium 77 mil­lió, a tanácsi építőipari vállalatok 32 millió, az OKISZ 84 millió fo­rint vállalati kapacitást biztosít­son. Az 1959. évben 505 kilomé­ter hosszúságú távvezetéket és 270 transzformátort kell megépí­teni, illetőleg a termelőszövetke­zetek rendelkezésére bocsátani. A termelőszövetkezetek részére 1959-ben 100 km bekötőutat kell építeni. A határozat a továbbiakban vegyes rendelkezéseket tartal­maz. Elmondja többek között, hogy a megyei tanácsok végrehaj­tó bizottságai az állami beruhá­zások kommunális létesítményeit (bekötőút, kórház, villamosítás, művelődési otthon stb.) elsősor­ban azoknak a községeknek biz­tosítsák, amelyekben a dolgozó parasztság többsége a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért. Az ilyen községeket, vagy járásokat na­gyobb mértékben kell ellátni nemcsak gépekkel, hanem te­nyészállatokkal, műtrágyával, épí­tőanyaggal is annak érdekében, hogy ezzel megalapozzák a fej­lettebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a megyei tanács végrehajtó bizott­sága csökkentheti, vagy megvon­hatja a kedvezményeket az olyan termelőszövetkezettől, amely az alapszabályt, vagy a termelőszö­vetkezetek működésére vonatkozó jogszabályokat megsérti. (MTI) A Mészöv választmányi ülése Tegnap Veszprémben ülést tar­tott a földművesszövetkezetek megyei választmánya. A választ­mányi ülésen Levitusz Károly elvtárs, a Mészöv igazgatóságá­nak elnöke mondott beszámolót a Mészöv 1958-as munkájáról és a termelőszövetkezeti mozgalom feladatairól. A választmányi ülés, amelyen részt vett és felszólalt Kovács Rudolf elvtárs, a Szövosz igazgatóságának elnökhelyettese, részletesen megtárgyalta a be­számolót. Varga András miniszterhelyettes elvtárs tájékoztatója Veszprémben Varga András elvtárs miniszter­­helyettes, a munkás-paraszt kor­mány titkársága tanácsszervek osztályának vezetője, dr. Aibner Pálnak, a Budapesti Tanács Aka­démia igazgatójának kíséretében pénteken látogatást tett a megyei tanácsnál, majd felkereste a Veszprémben működő 6 hónapos államigazgatási iskolát, ahol az ország hét megyéjének elnökei és titkárai sajátítják el a tanácsi munka legalapvetőbb ismereteit. A látogatás alkalmával a mi­niszterhelyettes elvtárs tájékoz­tatta az iskola hallgatóit az előt­tünk álló legfontosabb feladatok­ról, beszélt a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében elért eredményekről, és elmondotta, hogy ezen a területen sokkal töb­bet kell tennünk a jövőben az ellenforradalom okozta lemara­dás behozásáért. Varga elvtárs ismertette a kormány által ed­dig foganatosított intézkedéseket, amelyek elősegítették a tanácsok gazdasági hatáskörének kiszélesí­tését, és jelentős anyagi eszközö­ket bocsájtott rendelkezésre. 3 "7 Kossá István elvtárs a magyar küldöttség közel-keleti útjáról nyilatkozott A KÖZELMÚLTBAN KOSSÁ ISTVÁN elvtárs vezetésével a ma­gyar küldöttség négy hetet töl­tött Közel-Keleten az Egyesült Arab Köztársaság és Irak kormá­nyának meghívására. A magyar delegáció útjáról, tapasztalatairól Kossá István elvtárs közlekedés- és post­a­ügyi miniszter pénteken délelőtt tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Bevezetőként görögországi él­ményeikről szólott Kossá elv­társ. A görög területen egy egész kis hadsereg szállta meg a kül­döttség vonatát, megfelelő fegy­verzettel és rádió adó-vevő ké­szülékkel felszerelve. A közbeeső állomásokon valósággal hemzseg­tek a rendőrök. Szalonikiben — ahol kiszállást is engedélyeztek — előzetesen megtisztították a peront és a testit — mondván: „óvják a magyar küldöttek testi épségét”. Valójában a kommunis­ta küldöttek jelenléte „izgatta fel” a hivatalos görög szerveket. Az athéni magyar követség épü­lete és környéke az ostromlott várhoz hasonlított a küldöttség ott tartózkodásakor. A görög rend­őrök — nem elég, hogy a magyar delegáció költségére érkeztek — ugyanúgy nyújtották a marku­kat borravalóért, mint a vendég­látó alkalmazottak. Athén nagyon szép város. Az ókori maradványok mellett mo­dern városrészek, épületek. A nyomortanyák, sárviskók azonban itt is megtalálhatók. Bár külső képük — mivel szép fehérre me­szeltek — kissé leplezi a valósá­got. Nagyon drága a lakbér Gö­rögországban. Egy kétszoba össz­komfortos lakás havi bére 2000 drachma, ugyanakkor az átlagbér 720—900 drachma között mozog. AZ IDEGEN TURISTÁK — fő­ként amerikaiak, elözönlik Gö­rögországot. Az Akropolis rom­jain, a korinthosi oszlopokon rendkívül sok a friss sérülés. A magyarok érdeklődésére elmond­ták, hogy a szenvedélyes ameri­kai turisták valósággal megroha­mozzák a műemlékeket, s egy­­egy darabját magukkal viszik. Ha sokáig tart ez a folyamat, elhord­ják a görög műemlékeket. Kossa elvtárs üzleti tárgyaláso­kat is folytatott Görögországban. Többek között lipicai magyar te­­nyészlovak iránt érdeklődtek, a pyreusi polgármester pedig nyolc­tízezer tonnás tengerjáró hajó­kat kínált eladásra. Ha megvá­sároljuk ezeket, lehetőség nyílik majd arra, hogy a hajók Kínába, illetve Dél-Amerikába szállítsák a magyar árukat. A küldöttség Irak fővárosában, Bagdadban találkozott Abdel Karim Kasszem iraki miniszter­­elnökkel. Az elnök érdeklődött a magyar gazdasági eredményekről, majd kérte, hogy tegye lehetővé a magyar kormány, hogy iraki diákok és szakemberek jöhesse­nek Magyarországra tanulmá­nyaik folytatására. Természetesen ezt a kérést szívesen teljesítjük. KOSSÁ EL­VT­ARS elmondotta, hogy az iraki szakemberekkel folytatott megbeszélés során fel­vetődött, hogy hajó, illetve re­pülőgép összeköttetést teremtse­nek a két kormány között. Kossá elvtárs budapesti látogatásra hívta meg Baba Ali iraki köz­munka- és vasútügyi minisztert, aki előreláthatólag márciusban érkezik hazánkba. Ekkor írnák alá a Budapest—Bagdad légijá­ratról szóló megállapodást is. Kossá elvtárs beszámolt az ira­ki forradalom hatásáról is. El­mondotta, hogy a demokratikus kormány féléves fennállása óta figyelemre méltó eredményeket ért el. Bagdadban és másutt is hatalmas építkezések vannak, tíz­­szerszámra épülnek új lakások.­­ Igaz, ezek a lakások csupán egy szobából állanak, de ez legalább olyan nagy jelentőségű Irakban, — ahol hallatlanul nagy a nyo­mor és sarkályibákban laknak az emberek — mintha nálunk vala­ki háromszobás lakásba költözik. Egyiptommal összehasonlítva, ez nem tapasztalható, mert Kairó­ban sokemeletes, fényűzően be­rendezett luxus szállodák épül­nek, ugyanakkor kevésbé tapasz­talható a nyomornegyedek fel­számolása. A közel-keleti országokban, rendkívül élesen jelentkeznek az ellentétek, a nyomorgó párnák és a fényűzően élő sejkek között. A sejkek mindig megvásárolják a legújabb kiadású serroletteket, a régi gépkocsijukat pedig — bár használható — a sivatag homok­jában ásatják el, nehogy valaki megszentségtelenítse. Kossa elvtárs elmondotta, hogy volt Fejszál király luxus yachtján kirándultak a tengeröbölben. A yacht fényűző berendezésére jel­lemző, hogy többek között arany­ból készült telefonikészülékekkel van felszerelve. Irak városaiban, ahol a magyar küldöttség meg­fordult, mindenütt kitörő lelkese­déssel üdvözölték őket. Eseten­ként többszázezres tömeg ünne­pelte delegációnkat, mint az arab egység támogatóját. SZÍRIÁBAN A GAZDASÁGI SZAKEMBEREK nagy elismerés­sel nyilatkoztak a magyar áruk­ról, gépekről. Lattakiában, Szíria tengeri kikötővárosában például egy magyar gyártmányú száz ton­­nás úszódaru a város jelképe, amely minden emblémán megta­lálható. Dicsérettel említették meg a kikötőben működő két toló-vonó pilótahajónkat is. A kikötő vezetői elmondották, hogy a jövőben is tőlünk szándékoz­nak vásárolni kikötő berendezé­seket. Ugyancsak Szíriában van az Eufráteszt átívelő Rakka-híd is. Ez a híd az egyetlen össze­kötő Észak- és Dél-Szíria között. A híd megrokkant állapotban van, melynek átépítésére a ma­gyar szakembereket kérték fel. A helváni híd építésénél sok ta­pasztalatot szerzett magyar mér­nököket, szakembereket most a Rakka-híd munkálataihoz irá­nyítottak, melynek terveit az UVATERV készíti. Egyiptomban a küldöttség ta­lálkozott Nasszer elnökkel, aki felhasználta az alkalmat, hogy elmondja: büszkék a belváni híd­ra és dicsérettel emlékezett meg a magyar szakemberek és mér­nökök munkájáról. Megelégedés­sel nyilatkozott az El-Tabin-i erőmű berendezéséről is. A be­szélgetés során felvetődött, hogy esetleg magyar tervezők és szak­emberek is részt vesznek az asz­­szuáni gát építésében. Küldöttségünk nyíltan , és őszin­tén beszélt Nasszer elnökkel or­szágaink közötti gazdasági kap­csolatokról. Többek között elmon­dották, hogy barátságtalan lé­pésnek tekintjük, hogy ugyanak­kor, amikor mi gyapotot és más nyersanyagokat vásárolunk az EAK-tól, az EAK luxus­cikkeket, játékárukat és egyéb cikkeket a nyugati országokból jóval drá­gábban szerez be. A külkereske­delmi mérleg is azt mutatja, hogy mi lényegesen többet vásárolunk az EAK-tól, mint az tőlünk. Nasszer elnök megígérte, hogy ezt a kérdést felülvizsgáltatja, és módosítják a nyugati árubehoza­tali tervüket. A KÖZEL-KELETI ORSZÁ­GOKBAN nagy az érdeklődés a magyar idegenforgalom iránt. Szívesen vállalkoznának magyar idegenforgalmi képviseletre. Kos­sa elvtárs megemlítette, hogy a lehetőségek szerint Kairóban, esetleg másutt is felállítjuk­ az IBUSZ idegenforgalmi főképvise­­letét, illetve a kirendeltségeket.

Next