Középdunántúli Napló, 1959. május (Veszprém, 15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

KÖZÉPBüMNimi NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS Í.ÁP3A Világ proletárjai egyesüljetek! XV. évfolyam — 101. szám. ÁRA 70 FILLÉR Péntek, 1959. május 1. DIADALMAS MÁJUS Május — maga a szó is kedve­sen csengő, az emberekben kel­lemes, vidám, reménykedő gon­dolatokat ébreszt A megújuló természet ezer színpompája, a levegő tavaszillata az esztendőket nyűvő ember mindenkori legszebb hónapjává avatja. Ez a hónap az osztállyá szerveződött munkások viíágot átfogó ünnepének hordo­zója. Nem is lehetne a munkások nagy nemzetközi ünnepe más idő­pontban. A természet örök moz­gását és fejlődését bizonyító má­jus lehet csak a világot átfogó nagy ünnepe annak az osztálynak, amely pártja vezetésével felszaba­dította és felszabadítja a dolgozó­kat a kizsákmányolás alól, amely az emberiséget a gyermekkorából a felnőttkorba vezeti át. Május elsejéről már nagyon rég­óta megemlékeznek a magyar munkások. Az alig bimbózó ma­gyar munkásmozgalom az 1800-a.s évek végén ezeken a napokon már rémísztette erejével a feudális, a burzsoá kizsákmányolőkat. És hiába dördültek csendőrsortüzek Orosházán, Battonyán és a többi városokban, a kiomlö munkásvér, a meghaltak hozzátartozóinak jaj-, szava hamar elcsendesült és he- | lyébe lépett az az egyre jobban j növekvő felismerés, hogy nem­­csak a nyomort javító morzsákat ^ kell követelni a burzsoáziától, ha­nem meg kell szüntetni azt az igazságtalan here társadalmi rendszert. Az 1900-as évek elején, az 1905-ös orosz forradalom hatásá­ra egyre mozgalmasabb lett, egy­re nagyobb tömegeket mozgatott meg május 1-e. Híven bizonyítva azt, hogy ébred a munkás, ébred az alkotó és egyre nagyobb erővel fenyegeti a már magát lassan túl­élő kapitalista társadalmi rend­szer bilincseit, egyre nagyobb erő­vel indul meg érvényesíteni a társadalmi fejlődés törvényeit. Ezek az ünnepek mindig a pro­letár nemzetköziség jegyében zaj­lottak le. A világ munkásai eze­ken a napokon üdvözölték, erköl­csileg támogatták egymást és szá­mos esetben meg is jelentek egy­más ünnepein. így váltak ezek a napok az internacionalizmus, a nemzetközi proletár testvériség és szolidaritás napjává. így alakult és fejlődött ki az öntudatosodó munkásokban az az érzés, hogy barátom, testvérem az orosz, a német, az amerikai, a kínai, az afrikai munkás, mert célunk és harcunk egy. De nem testvérem a magyar földesúr, az a tőkés, aki kakastollas csendőreivel minden eszközt felhasznál annak érdeké­ben, hogy továbbra is elnyomás­ban tartsa a dolgozókat. A harc­ban, a bajban ott érezte a ma­gyar munkás maga mellett más nemzetiségű társainak segítségét. De hiába beszélt magyarul (már amelyik tudott) a Festetics, az Eszterházy, a Weiss Manfréd és Chorin, ők a munkás ellenségei voltak és ma is azok. Megtanulta az akkori idők munkása azt, hogy hazug szó az, hogy minden ma­gyar testvér, ő a bőrén érezte az úgynevezett testvére kizsákmá­nyolását és embertelenségét írta: Háry Béla A szabad május 1-ének ízét elő­■ szőr a Magyar Tanácsköztársaság ■ idején érezte a munkás. Ez volt i az a nap, amikor Budapesten és az egész ország minden városában, ; községében a munkásosztály és i hű szövetségese, a dolgozó paraszt­ság és értelmiség foglalta le ma­gának az utcákat, a tereket és fel­szabadult örömmel üdvözölte új életét. A munkásszolidaritás vö­rös zászlaja és színe volt minden helységben az uralkodó, a világ proletárjainak egységéről dübör­gőit a szó, az orosz nép nagy ok­tóberi forradalmáról és annak ve­zéréről, Leninről zengett a dal. így ünnepelte meg Veszprém dol­gozó népe is május 1-ét. Erről így írt az akkori lap, a Vörös Zászló: „Minden eddigi megnyilvánu­lásnál impozánsabb, hatalmas ün­nepségek keretében ünnepelte Veszprém proletáriátusa május 1-ét. Ünnepi díszbe öltözött az egész város, a házak vörös díszt öltöttek, vörös szín volt a ruhá­kon, vörös ünnep volt a lelkek­ben, a felszabadult, boldogan ün­neplő lelkekben.” így volt ez Pápán, Várpalotán, és a gye minden helységében. ünnepet, ezt a hangula­­ícozőkben formálta meg prém megyei költő, Vér­it Gyula: Jönnek a testvérek Messziről, Keletről, Aggódások és szégyenek Szállnak a szívekről. Mind testvérek vagyunk, Együtt élünk, halunk. Lobogjatok szép lobogók, Lobogói szabadoknak, S hirdessétek véres végét Elnyomóknak, bitangoknak. A szabadság szálljon, szálljon Vörös szárnyon, Végig az egész világon. A felszabadult jelent és a bol­dog jövőt várva ünnepelt a nép. De akkor még volt ereje az im­perialistáknak és segítségére tud­tak jönni a magyar földbirtokos és burzsoá testvéreiknek. Elbukott a Tanácsköztársaság, betiltották május 1-e ünneplését. Minden ti­lalom ellenére május 1-ét a mun­kások legjobbjai mindig megün­nepelték. Szentiványi Kálmán a „Sárga kezű lányok” című köny­vében nagyon szép emléket állít ' ezen időnek a peremartoni és a i fűzfői május 1-i ünnepnek, ami­kor a munkások ünneplőben este összegyűltek és munkásmozgalmi , dalok éneklése mellett a figyelő \ csendőrszemek és -fülek előtt < nagy máglyát gyújtva, a lángok ] messzirenyúló fényén keresztül ; tudatták egymással, hogy él, gyűj- ] ti erejét, és az első szocialista or- s szag, a Szovjetunió példája nyo- | mán készül a végső leszámolásra t a magyar munkás. c A fasiszta háború fájdalmas, l pusztító évei után a Szovjetunió l Vörös Hadserege teljesítve inter- 2 nacionalista kötelességét, felsza- t badította hazánkat és ezen időtől kezdve dolgozó népünk — ma már t tizenötödször — szabadon ünnepli c május 1-ét. t Tizenöt év nem nagy idő egy nemzet életében. Történelmileg egy röpke pillanatnak tűnik csu­pán. De ha szétnézünk az or­szágban, a megyében, mennyi minden változott meg azóta. Üj és bővített gyárak, megnagyobbo­dott és gazdagabbá vált helysé­gek, új utak és közlekedési esz­közök, gazdag, sok minden jóval telt üzletek, egyetemek, iskolák és tegyük hozzá, a szűk nadrág­szíj parcellák helyett már tervezik a nagyüzemi gazdálkodás nagy termelő tábláit, az újonnan ala­kult termelőszövetkezetek. Ezek mind, mind a felszabadult, a kom­munisták által vezetett dolgozó nép alkotókészségének, teremtő akaratának megnyilvánulásai. A táj, a városok, helységek ké­pének megváltozása mellett nagy változáson ment keresztül a dol­gozó, a munkás. Ma már csak tá­voli emlék a nyomor. Az anya nem azért szól ma gyermekére, hogy ne egyen az egyik többet, mint a másik, hanem akkor vá­lik ijedté arca, hangja, ha vala­melyik gyermeke kevesebbet eszik, ha a szalámis vajaskenye­rét kis szájában kedvetlenül for­gatja. A lesz-e ennünk holnap nyomasztó gondja helyett más színtű gondok élnek; mennyi kell még a felépítendő házhoz, a ke­cses testű Panni, a gyors Pannó­nia, egyeseknél a Skoda Oktávián megvételéhez. Más, szebb, gazda­gabb a munkásélet. És mi is — a papír felett elmerengve — Maja­kovszkijt idézzük: „Jó dolog ez a munkáshatalom.” Ezt a hatalmat akarta megsem­misíteni a belső bitangokra tá­maszkodó imperialista reakció. Nem sikerült nekik. Segítségünk­re jöttek barátaink, a szovjet em­berek, a szocialista és az egész haladó világ dolgozói. A Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével gyorsan felesz­mélő népünk leverte az ellenfor­radalmat és megszilárdította a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. Alig több, mint két és fél esz­tendő telt el, az ellenforradalom pusztító vihara óta. És ma már büszkén mondhatjuk, hogy mun­kásosztályunk és a vele szövetsé­ges dolgozó parasztok, értelmisé­giek megerősödött hittel és biza­lommal, a közös harc és munka élményeivel gazdagodva állnak pártunk, a munkáshatalom mel­lett. Az élet nem áll meg, az igé­nyek mindig nőnek, és ezt jól tudják megyénk dolgozói, munká­sai. Ezért csatlakoztak egyöntetű lelkesedéssel pártunk március 6- án hozott határozatában levő fel­híváshoz, hogy: gyorsítsuk meg a szocializmus felépítését. Még eb­ben az évben érjük el az 1960-ra tervezett termelés, termelékenysé­gi, gazdaságossági, önköltségcsök­kentési, minőségi, műszaki fej­lesztési mutatóit, és ott, ahol nem­zetgazdasági érdek, növeljük a termékek mennyiségi előállítását. Megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei, közlekedési és kereske­delmi vállalatainak dolgozói a ha­tározat megjelenése óta eltelt idő- | ben, a dolgozó nép okos gyüleke­zeteiben kialakították azokat a cé­lokat, amelyeket üzemükben el akarnak érni, melyekkel hozzá akarnak járulni a célkitűzések megvalósításához. A célok kialakítása azt bizonyít­ja, hogy munkásaink, műszaki ér­telmiségeink, gazdasági és moz­galmi vezetőink kezdeményező készsége, akarata és tapasztalata számos oly in lehetőséget tár fel, amelyek kiaknázása a szocializ­mus építését jelentősen gyorsítja. A célok kialakítása azt bizo­nyítja, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely pártja vezetésével a társadalmi haladás, a jobb, a szebb emberi élet útját járja. Üj hajtásai a széles méretekben kibontakozó szocialista munka­versenynek, a szocialista brigád címért harcoló dolgozók egyre szaporodó csoportjai. Nem felül­ről, hanem a munkapadoknál, a bányák mélyén dolgozóknak a kezdeményezései ezek. Azt állít­ják célnak maguk elé, hogy az üzem termelésének minden vo­natkozású segítése mellett felké­szülnek a jövő nagy feladatainak elvégzésére is, és ennek érdeké­ben növelik szakmai és politikai műveltségüket. A brigád címért küzdők úgy látják, hogy a fentie­ken túl, az emberi segíteniakarás érzését el kell mélyíteniük egy­másban. Nagy dolog ez, munkásosztá­lyunk legöntudatosabb része elin­dult azon az úton, hogy fokozott lépéseket tegyen előre a szocialis­ta emberréválás útján. így válik a szocialista munkaverseny az emberi gondolkodásmód, az elma­radottság elleni harc fegyverévé, így teremtődik meg az alapja a szocialista fejlődés nem kam­pányszerű, hanem állandó és rendszeres gyorsulásának. Ezen a május 1-én a munkáso­kat, a dolgozókat ünnepeljük, azokat, akik a gyárakban, a bá­nyákban, a rajzasztal mellett, vagy a katedrán dolgozva, min­dennapi munkájukkal teszik szeb­bé, gazdagabbá életünket. Üdvözletünket küldjük me­gyénk bányászainak, vegyipari, vasipari, élelmiszeripari, textil­ipari és mezőgazdasági dolgozói­nak, minden munkásnak, értelmi­séginek és alkalmazottnak, kö­szönjük eddigi munkájukat, biz­ton tudva azt, hogy mindent meg­tesznek a párt felhívásának vég­rehajtása érdekében. A magyar szervezett munkások nevében sikereket kívánunk hű szövetségesünknek, a dolgozó pa­rasztságnak. Köszönjük nekik, hogy megyénkben túlnyomó több­ségük — legyőzve az évszázados paraszti életből fakadó’ újtól va­ló félelmet — hallgatva a párt, a munkások szavára, ráléptek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára. Ezzel a lépésükkel megerősítették a munkás-paraszt szövetséget, megteremtették az alapját a tár­sadalmi és gazdasági életünk gyorsabb ütemű fejlődésének. A szervezett munkások mindent meg fognak tenni a termelőszö­vetkezetek megszilárdítása érde­kében. Amikor sikereinkről megemlé­kezünk, céljaink megvalósítására készülünk, egy pillanatra sem fe­lejtjük, hogy munkánkat csak bé­kés körülmények között tudjuk el­végezni. Ezért is gondolunk szere­tettel, bizalommal a nagy Szovjet­unió, a szocialista országok dol­gozói, az egész világ haladó em­bereire, — mert harcunk kö­zös, mert mindannyian a békét, a pusztítások megakadályozását akarjuk. Köszönjük a Szovjetuniónak, hogy bel- és külpolitikai intézke­déseivel nem engedi az imperia­lista háborús törekvések kibonta­kozását. Biztosítjuk a szovjet né­pet és az egész haladó világot, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozók egységesen sorakoznak fel a béke megvédésére, és együtt követelik a világ minden munká­saival, dolgozóival a német kér­dés rendezését, Nyugat-Berlin sza­bad várossá való nyilvánítását, az atomfegyverek és kísérletek eltil­tását. Ezen a május 1-én, a magyar munkások nagy nemzetközi ünne­pén, a jövőbe vetett hittel, a Szovjetunió vezette szocialista tá­bor és a saját erőnkben bízva a proletáriátus hagyományos kö­szöntése — a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” mellett egységesen kiáltjuk: „Békét a világnak!” Éljen május else je, a dolgozók nemzetközt proletár szolt dar itúsánuk nugy ünnepe!

Next

/
Thumbnails
Contents