Középdunántúli Napló, 1959. július (Veszprém, 15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

2 Törődjünk többet az asszonyok politikai nevelésével Az asszonyok, a dolgozó nők szerepe a szocialista társadalom viszonyai között megnövekedett. A szocialista elveknek megfele­lően, a társadalmi élet minden te­rületén elnyerték az őket megil­lető helyet. Női minisztereink, gyárigazgatóink, tanácselnökeink, szövetkezeti és tömegszervezeti vezetőink van már. A férfiakkal egyforma jogokat élveznek a nők, s munkájuk, képességeik nyomán egyre inkább kiharcolják az őket megillető megbecsülést. A szocialista embertípus kiala­kítása, formálása napjaink fel­adata. Nevelni, formálni kell az embereket, hogy tudatosabban kapcsolódjanak be a politikai, gaz­dasági és társadalmi­ élet, s kö­vetkezésképp saját ügyük, jövő­jük irányításába. A politikai és kulturális nevelés természetesen nem korlátozódhat csupán a férfi lakosságra, ki kell terjednie a nőkre is. Nemcsak azért, mert a nők a társadalom nagyobbik ré­szét képezik, hanem azért is, hogy következetesebben érvénye­síthessük szocialista törvényeink által biztosított jogok gyakorlását. A nők közötti politikai munka irányítása pártszervezeteink fel­adata. A pártszervezeteknek kell gondoskodniuk a nők fejlődéséről, segíteni és ellenőrizniük kell a társadalmi és mozgalmi szervek ez irányú munkáját. Az asszo­nyok politikai életbe való bevo­nása nehezebb, mint a férfiaké. Gátolja ezt az úgynevezett ket­tős műszak, az, hogy az asszo­nyoknak a munkapad, az íróasz­tal mellett, vagy a földeken vég­zett munkájukon kívül háztartá­si, családnevelési gondjaik is vannak, így természetesen keve­sebb idejük jut a társadalmi élet­be való bekapcsolódásra. Külö­nösen áll ez a falura, ahol még mélyebben élnek a maradi né­zetek: „az asszonynak a főzőka­nál mellett a helye.” De ez ko­rántsem jelenti azt, hogy lemond­junk a nők neveléséről. Helyenként lebecsülik a nők munkáját, nem látják a nők fog­lalkoztatásának társadalmi jelen­tőségét. Ilyen körülmények kö­zött csak természetes, hogy falusi pártszervezeteinknek többet kell foglalkoznunk a dolgozó nők ne­velésével. Ebből a szempontból tanulmányoztuk a balatonedericsi politikai munkát. A községben egy évvel ezelőtt alakult meg a nők mozgalmi szerve, a községi nőtanács. A he­lyi nőmozgalom vezetését a szor­galmas, nagycsaládos és tekin­téllyel bíró termelőszövetkezeti parasztasszonyra, Bicsérdi Ká­­rolynéra bízták. Az edericsi nő­mozgalom az eltelt időszak óta szép eredményeket könyvelhet el. A múlt télen két varró tanfolya­mot és egy sütő-főző tanfolyamot szerveztek. Mintegy 40 asszony és lány részére tették lehetővé a szabás-varrás elsajátítását. Ott találhatók az edericsi nők a különböző rendezvények — fel­­szabadulási ünnepség, nemzetközi nőnap, gyermek- és pedagógus­nap — szervezésénél. Időnként politikai tájékoztatást, előadást is hallgatnak. A nőmozgalom ered­ménye, hogy Balatonedericsen növekedett a nők társadalmi ak­tivitása. A nemzetközi nőnapon mintegy száz edericsi asszony és lány hallgatta meg az előadó tá­jékoztatóját. A politikai tárgyú és ismeret­­terjesztő előadás azonban rend­kívül kevés, szinte fehérholló számba megy. Nem elégíti ki az igényeket, s különösen nem tart lépést­ egyre nagyobb köve­telményekkel, lehetőségekkel. Balatonedericsen is szívesen hallgatnának előadást, esetleg filmvetítést, mondjuk a gyarmati sorban lévő asszonyok független­ségi harcáról, a magyar nők múltbeli sorsáról, napjaink hely­zetéről, a nők egyenjogúságáról, a nők feladatairól. Bizonyára nagy sikert aratnának a gyer­mek- és családnevelési, és egész­ségügyi előadások is. Szükség len­ne időnként a természettudomá­nyos és a nők munkájával kap­csolatos mezőgazdasági jellegű — kertészeti, baromfinevelési — szakelőadásokra. Az igények és lehetőségek megvannak, s lényegében még­sem tesznek semmit sem ezek megvalósításáért. A nőtanács ve­zetői havonként egyszer összejön­nek, s ilyenkor megbeszélik a legközelebbi rendezvény szerve­zési feladatait és elosztják egy­más között a munkát. A rendez­vények szervezésekor a községi tanács elnöke, Tóth Ferenc elv­társ is meghívja a nőtanács ve­zetőit és az asszonyok segítségét kéri. Ez történt például a június 28-án Edericsen rendezett járási tűzoltóverseny előtt is: „főzzenek az asszonyok a verseny részve­vőinek.” A politikai és kulturális tevékenység helyett hasonló meg­bízásokat kapnak máskor is az edericsi asszonyok. A községben 12 tagú pártszer­vezet működik. Az alapszervezet titkára a jóindulatú, tanulni vá­gyó fiatal tsz tag, Farkas Ignác elvtárs. Kevés még a tapasztalata a politikai munka irányításában, több segítségre, és nagyobb fel­­készültségre lenne szüksége ah­hoz, hogy a pártszervezet helyes irányba tudja befolyásolni a he­lyi nőmozgalom munkáját. Annál nagyobb azonban a fe­lelőssége azoknak az edericsi elv­­társaknak, akik megfelelő eszmei­politikai felkészültséggel rendel­keznek, s nem segítik eléggé a pártvezetés munkáját. Látniuk kellene, hogy az edericsi nőket, nemcsak főzéssel, fagylalt és uzsonna osztással lehet megbízni, számítani lehet rájuk a politikai és kulturális feladatok megoldá­sánál is. A helybeli Szabadság Termelő­szövetkezetben most a nyári mun­kák idején mintegy 20 nő dolgo­zik, köztük olyan asszonyok is, akik kisgyermekeiket más gond­jaira bízzák a szántóföldi munka idején. Hiába sürgették a közgyű­lésen az idény napközi létesítését, nem oldódott meg. A községi ta­nács keresett ugyan egy államosí­tott épületet a napközi céljára, melyet lakáshiány miatt nem tu­dott átalakíttatni. Ezt azonban nem lehet elfogadni, mert az ideiglenes napközi létesítésére más megoldást és helyet is lehe­tett volna találni. A napközi elő­segítette volna a termelőszövet­kezeti asszonyok aktívabb mező­­gazdasági munkáját. El nek politikai nevelése nem egy pártfeladat a sok közül, ha­nem az általános politikai munka szerves része. Ezt kell látniok a balatonedericsi elvtársaknak is. S, hogy a helyi pártszervezet meg tudja oldani ez irányú feladatát, több helyszíni segítséget kellene adni a járási pártbizottságnak is. Máthé László Öt devecseri hír GABONAFÚVÓ berendezést ka­pott a Virágzó Termelőszövetkezet a Malomipari Vállalattól. A berendezést pénteken tették üzemképessé. KISZ FIATALOK segítették szom­baton és vasárnap a termelőszö­­et­­kezet aratási munkálatait. A harminc tagú ifjú gárda 10 holdon végezte el az aratást. IDÉNY NAPKÖZI OTTHON nyi­lag e héten a termelőszövetkezeti dol­gozók gyermekeinek megfelelő elhe­lyezése céljából a kis iskola épületé­ben. KÉTSZIVATTYÚS korszerű szi­vattyúház működtetésével nyitották meg csütörtökön a községi strandot. KÉT ARATÓ, három fűkaszáló­­gép, és egy­ kombájn működik a köz­ségi földeken. Szép eredmény­ek vár­hatók az őszi árpa és a bihorhere cséplésénél. Árpából holdankénti át- r aggiMM ld mázsára számítanak. KÖZÉPDUNÁNTÚÚLI NAPLÓ VASZILIJ ARDAMATSZKIJ: (21) Fordította: Lajos GézaA 11-17 JELENTKEZIK Körös­ körül felzúdultak a kato­nák. Az egyik megpróbálta el­rántani a gyulladásos szeműt, de Gyementyev idejében elkapta a kezét. Odafordult a tiszthez. — Hívja ide a rangidős tisztet... Egy őrnagy lépett elő a tömeg­ből. — Ez az ismeretlen kapitány csak úgy megvizsgálja a katoná­kat — jelentette a hadnagy. — Az őrnagy ránézett Gyemen­­tyevre. — Ki maga? — Egészségügyi biztos. Rendkí­vüli megbízatást kaptam, hogy egyetlen beteget se engedjek a hajóra szállni. Berlinben nincs szükség járványra. — Mutassa az igazolványát. — Az őrnagy lehúzta a kesztyűjét. — Gyementyev sértődötten szed­te elő zsebéből megbízólevelét és átnyújtotta. Az őrnagy távollátó volt, s úgy olvasta el az írást, hogy egészen messze tartotta a szemétől. Gye­mentyev izgatottan kémlelte az őrnagy arcát, de semmit sem ol­vasott ki belőle. Amikor az őr­nagy végigfutotta az írást, össze­hajtotta s visszaadta a kapitány­nak. — Mi baja van a katonámnak? — Csak egy kis hőemelkedése van. Jó­ lenne azonban tüzeteseb­ben megvizsgálni. — Egy pillanatra — az őrnagy belekarolt a kapitányba. Kievic­­kéltek a tömegből. Elsétáltak egé­szen az ellenőrző állomásig. Há­rom katona és egy tiszt őrizte a külső kikötő bejáratát. — Meg­kérhetném valamire? — kérdezte az őrnagy. — Ez a beteg katona egyik veteránja ezredemnek. Ott volt velem együtt Moszkva alatt. Árulással lenne egyértelmű itt­hagyni őt Ha csak egy napot töl­tött a fronton, akkor megért en­gem, s megteszi, amire kérem. — Sajnos őrnagy, katona va­gyok, aki köteles a parancsot végrehajtani. — A hajón nincs betegszoba? — harcolt az emberéért az őr­nagy. Gyementyev kicsit gondolkozott. — Még nem vizsgáltam át a hajót. Annyit ígérhetek, ha négy ágy van a betegszobában, felen­gedem a hajóra ezt az embert. — Mikor tud biztos választ ad­ni? — Azonnal. — Gyementyev el akart menni az ellenőrző állomás mellett, de a kékszemű, piros képű hadnagy odaállt elé, szemében azonban ha­tározatlanság tükröződött. Az őr­nagy hirtelen közbeavatkozott. — Mit csinál hadnagy? A ka­pitány a kikötő egészségügyi megbízottja, ő felel az egész ki­ürítésért. — Megkérem kapitány, hogy keresse meg a kikötőben Kunheil ezredest, s mutatkozzék be neki. Nekem nincs jogom az ő engedé­lye nélkül... — Nem szükséges, régen isme­rem őt... — mondta Gyementyev gorombán, s megindult a külső kikötőbe. Épp akkor ért partot az Aelita. A matrózok hihetetlen gyorsaság­gal nekitámasztották a feljárókat a hajónak. Egy csoport tiszt állt a hajó mellett. Az egyik tiszt — kis kövér férfi — fekete matróz­zubbonyt viselt, nyilván ő volt a hajó kapitánya. — Bocsánat, uraim — szalutált Gyementyev izgatottan — az Ae­lita kapitányával lenne egy kis elintéznivalóm. — Én vagyok — szólt oda neki a fekete zubbonyos. — Tessék a megbízólevelem. A kapitány elolvasta, s megve­tően mosolygott: — Mit akar tőlem? — Át kell vizsgálnom a hajót, a fedélzetet és a kajütöket, s fő­leg azokat a termeket, ahol a ka­tonákat helyezik el. — Mi szükség van erre? — avatkozott bele a beszélgetésbe egy puffadt arcú ezredes. — Ön Kunheil ezredes? — Igen, én vagyok. — Ruckert kapitány. Engem bíztak meg a hajók egészségügyi állapotának vizsgálatával. Tessék az irataim. Az ezredes tiltakozva hárította el az odanyújtott igazolványokat. — Jó, jó, csinálja csak a dol­gát, bár a katonák akkor is meg­bocsátanak nekünk, ha nem az első osztályon visszük el őket in­nen. — Gondolja meg — mondta Gyementyev lelkesen — milyen veszéllyel jár ilyen körülmények között a járványos ... — Kezdjen munkához! — sza­kította félbe ingerülten az ezre­des és odaszólt az Aelita kapitá­nyának: — Mutassák meg neki a hajót... Gyementyevet a másodkapitány kísérte le a hajóűrbe. Hallgatag ember volt a kapitány, nesztele­nül lépkedett Gyementyev háta mögött, csípős füstöt eregetett a foga közt tartott angol pipából, miközben jókorákat cuppantott. Bármit mondott Gyementyev, egy kukkot sem szólt. Végre felértek a fedélzetre. — Mikor fut ki a hajó a kikö­tőből? — kérdezte Gyementyev szigorúan. — Tizenkilenc harminckor lett volna az indulás, de az orosz bombavetők megzavartak ben­nünket — válaszolta a másodka­pitány. Lassan, vontatottan be­szélt, a pipát ki sem vette a szá­jából. — Húsz óra nulla három­kor indulunk, ha semmi nem jön közbe. Állítólag csak a sötétedés után indulhatnak a hajók — pa­rancs van rá. — Hány embert vesz fel a ha­jó? — Annyit, amennyi csak felfér — a pipa megemelkedett. Gye­mentyev mosolyt vett észre a má­sodkapitány szája szögletében. — Ma jön még hajó? — Aligha... — a másodkapi­tány hirtelen kirántotta szájából a pipát s felhevülten, gyorsan be­szélni kezdett. '■— Szeretném szem­től szembe látni azt a tökfilkót, aki az egészet kitalálta! A légitá­madás alatt tízesével horgonyoz­tak itt a hajók, most meg csak mi rostokolunk a kikötőben. Há­rom-négy óra tellik el, amíg mi végzünk, s a következő hajó ki­köt. Sokkal ésszerűbb lenne, ha egyszerre öt hajó horgonyozna itt. Vadmarhák! — bosszúsan vissza­dugta szájába a pipát, s újra el­hallgatott. " Gyementyev a vizsgálat ered­ményét bejegyezte a hajónaplóba, s lement a partra. Kunheil ezre­des gúnyosan fogadta: — No, talált valami fertőző bol­hát? (Folytatjuk) 1959. július 1. Képek a nyár filmújdonságaiból „Távoli partokon” — új szovjet film, „Odysseus” — olasz filmen.

Next