Középdunántúli Napló, 1959. július (Veszprém, 15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
2 Törődjünk többet az asszonyok politikai nevelésével Az asszonyok, a dolgozó nők szerepe a szocialista társadalom viszonyai között megnövekedett. A szocialista elveknek megfelelően, a társadalmi élet minden területén elnyerték az őket megillető helyet. Női minisztereink, gyárigazgatóink, tanácselnökeink, szövetkezeti és tömegszervezeti vezetőink van már. A férfiakkal egyforma jogokat élveznek a nők, s munkájuk, képességeik nyomán egyre inkább kiharcolják az őket megillető megbecsülést. A szocialista embertípus kialakítása, formálása napjaink feladata. Nevelni, formálni kell az embereket, hogy tudatosabban kapcsolódjanak be a politikai, gazdasági és társadalmi élet, s következésképp saját ügyük, jövőjük irányításába. A politikai és kulturális nevelés természetesen nem korlátozódhat csupán a férfi lakosságra, ki kell terjednie a nőkre is. Nemcsak azért, mert a nők a társadalom nagyobbik részét képezik, hanem azért is, hogy következetesebben érvényesíthessük szocialista törvényeink által biztosított jogok gyakorlását. A nők közötti politikai munka irányítása pártszervezeteink feladata. A pártszervezeteknek kell gondoskodniuk a nők fejlődéséről, segíteni és ellenőrizniük kell a társadalmi és mozgalmi szervek ez irányú munkáját. Az asszonyok politikai életbe való bevonása nehezebb, mint a férfiaké. Gátolja ezt az úgynevezett kettős műszak, az, hogy az asszonyoknak a munkapad, az íróasztal mellett, vagy a földeken végzett munkájukon kívül háztartási, családnevelési gondjaik is vannak, így természetesen kevesebb idejük jut a társadalmi életbe való bekapcsolódásra. Különösen áll ez a falura, ahol még mélyebben élnek a maradi nézetek: „az asszonynak a főzőkanál mellett a helye.” De ez korántsem jelenti azt, hogy lemondjunk a nők neveléséről. Helyenként lebecsülik a nők munkáját, nem látják a nők foglalkoztatásának társadalmi jelentőségét. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy falusi pártszervezeteinknek többet kell foglalkoznunk a dolgozó nők nevelésével. Ebből a szempontból tanulmányoztuk a balatonedericsi politikai munkát. A községben egy évvel ezelőtt alakult meg a nők mozgalmi szerve, a községi nőtanács. A helyi nőmozgalom vezetését a szorgalmas, nagycsaládos és tekintéllyel bíró termelőszövetkezeti parasztasszonyra, Bicsérdi Károlynéra bízták. Az edericsi nőmozgalom az eltelt időszak óta szép eredményeket könyvelhet el. A múlt télen két varró tanfolyamot és egy sütő-főző tanfolyamot szerveztek. Mintegy 40 asszony és lány részére tették lehetővé a szabás-varrás elsajátítását. Ott találhatók az edericsi nők a különböző rendezvények — felszabadulási ünnepség, nemzetközi nőnap, gyermek- és pedagógusnap — szervezésénél. Időnként politikai tájékoztatást, előadást is hallgatnak. A nőmozgalom eredménye, hogy Balatonedericsen növekedett a nők társadalmi aktivitása. A nemzetközi nőnapon mintegy száz edericsi asszony és lány hallgatta meg az előadó tájékoztatóját. A politikai tárgyú és ismeretterjesztő előadás azonban rendkívül kevés, szinte fehérholló számba megy. Nem elégíti ki az igényeket, s különösen nem tart lépést egyre nagyobb követelményekkel, lehetőségekkel. Balatonedericsen is szívesen hallgatnának előadást, esetleg filmvetítést, mondjuk a gyarmati sorban lévő asszonyok függetlenségi harcáról, a magyar nők múltbeli sorsáról, napjaink helyzetéről, a nők egyenjogúságáról, a nők feladatairól. Bizonyára nagy sikert aratnának a gyermek- és családnevelési, és egészségügyi előadások is. Szükség lenne időnként a természettudományos és a nők munkájával kapcsolatos mezőgazdasági jellegű — kertészeti, baromfinevelési — szakelőadásokra. Az igények és lehetőségek megvannak, s lényegében mégsem tesznek semmit sem ezek megvalósításáért. A nőtanács vezetői havonként egyszer összejönnek, s ilyenkor megbeszélik a legközelebbi rendezvény szervezési feladatait és elosztják egymás között a munkát. A rendezvények szervezésekor a községi tanács elnöke, Tóth Ferenc elvtárs is meghívja a nőtanács vezetőit és az asszonyok segítségét kéri. Ez történt például a június 28-án Edericsen rendezett járási tűzoltóverseny előtt is: „főzzenek az asszonyok a verseny részvevőinek.” A politikai és kulturális tevékenység helyett hasonló megbízásokat kapnak máskor is az edericsi asszonyok. A községben 12 tagú pártszervezet működik. Az alapszervezet titkára a jóindulatú, tanulni vágyó fiatal tsz tag, Farkas Ignác elvtárs. Kevés még a tapasztalata a politikai munka irányításában, több segítségre, és nagyobb felkészültségre lenne szüksége ahhoz, hogy a pártszervezet helyes irányba tudja befolyásolni a helyi nőmozgalom munkáját. Annál nagyobb azonban a felelőssége azoknak az edericsi elvtársaknak, akik megfelelő eszmeipolitikai felkészültséggel rendelkeznek, s nem segítik eléggé a pártvezetés munkáját. Látniuk kellene, hogy az edericsi nőket, nemcsak főzéssel, fagylalt és uzsonna osztással lehet megbízni, számítani lehet rájuk a politikai és kulturális feladatok megoldásánál is. A helybeli Szabadság Termelőszövetkezetben most a nyári munkák idején mintegy 20 nő dolgozik, köztük olyan asszonyok is, akik kisgyermekeiket más gondjaira bízzák a szántóföldi munka idején. Hiába sürgették a közgyűlésen az idény napközi létesítését, nem oldódott meg. A községi tanács keresett ugyan egy államosított épületet a napközi céljára, melyet lakáshiány miatt nem tudott átalakíttatni. Ezt azonban nem lehet elfogadni, mert az ideiglenes napközi létesítésére más megoldást és helyet is lehetett volna találni. A napközi elősegítette volna a termelőszövetkezeti asszonyok aktívabb mezőgazdasági munkáját. El nek politikai nevelése nem egy pártfeladat a sok közül, hanem az általános politikai munka szerves része. Ezt kell látniok a balatonedericsi elvtársaknak is. S, hogy a helyi pártszervezet meg tudja oldani ez irányú feladatát, több helyszíni segítséget kellene adni a járási pártbizottságnak is. Máthé László Öt devecseri hír GABONAFÚVÓ berendezést kapott a Virágzó Termelőszövetkezet a Malomipari Vállalattól. A berendezést pénteken tették üzemképessé. KISZ FIATALOK segítették szombaton és vasárnap a termelőszöetkezet aratási munkálatait. A harminc tagú ifjú gárda 10 holdon végezte el az aratást. IDÉNY NAPKÖZI OTTHON nyilag e héten a termelőszövetkezeti dolgozók gyermekeinek megfelelő elhelyezése céljából a kis iskola épületében. KÉTSZIVATTYÚS korszerű szivattyúház működtetésével nyitották meg csütörtökön a községi strandot. KÉT ARATÓ, három fűkaszálógép, és egy kombájn működik a községi földeken. Szép eredmények várhatók az őszi árpa és a bihorhere cséplésénél. Árpából holdankénti át- r aggiMM ld mázsára számítanak. KÖZÉPDUNÁNTÚÚLI NAPLÓ VASZILIJ ARDAMATSZKIJ: (21) Fordította: Lajos GézaA 11-17 JELENTKEZIK Körös körül felzúdultak a katonák. Az egyik megpróbálta elrántani a gyulladásos szeműt, de Gyementyev idejében elkapta a kezét. Odafordult a tiszthez. — Hívja ide a rangidős tisztet... Egy őrnagy lépett elő a tömegből. — Ez az ismeretlen kapitány csak úgy megvizsgálja a katonákat — jelentette a hadnagy. — Az őrnagy ránézett Gyementyevre. — Ki maga? — Egészségügyi biztos. Rendkívüli megbízatást kaptam, hogy egyetlen beteget se engedjek a hajóra szállni. Berlinben nincs szükség járványra. — Mutassa az igazolványát. — Az őrnagy lehúzta a kesztyűjét. — Gyementyev sértődötten szedte elő zsebéből megbízólevelét és átnyújtotta. Az őrnagy távollátó volt, s úgy olvasta el az írást, hogy egészen messze tartotta a szemétől. Gyementyev izgatottan kémlelte az őrnagy arcát, de semmit sem olvasott ki belőle. Amikor az őrnagy végigfutotta az írást, összehajtotta s visszaadta a kapitánynak. — Mi baja van a katonámnak? — Csak egy kis hőemelkedése van. Jó lenne azonban tüzetesebben megvizsgálni. — Egy pillanatra — az őrnagy belekarolt a kapitányba. Kievickéltek a tömegből. Elsétáltak egészen az ellenőrző állomásig. Három katona és egy tiszt őrizte a külső kikötő bejáratát. — Megkérhetném valamire? — kérdezte az őrnagy. — Ez a beteg katona egyik veteránja ezredemnek. Ott volt velem együtt Moszkva alatt. Árulással lenne egyértelmű itthagyni őt Ha csak egy napot töltött a fronton, akkor megért engem, s megteszi, amire kérem. — Sajnos őrnagy, katona vagyok, aki köteles a parancsot végrehajtani. — A hajón nincs betegszoba? — harcolt az emberéért az őrnagy. Gyementyev kicsit gondolkozott. — Még nem vizsgáltam át a hajót. Annyit ígérhetek, ha négy ágy van a betegszobában, felengedem a hajóra ezt az embert. — Mikor tud biztos választ adni? — Azonnal. — Gyementyev el akart menni az ellenőrző állomás mellett, de a kékszemű, piros képű hadnagy odaállt elé, szemében azonban határozatlanság tükröződött. Az őrnagy hirtelen közbeavatkozott. — Mit csinál hadnagy? A kapitány a kikötő egészségügyi megbízottja, ő felel az egész kiürítésért. — Megkérem kapitány, hogy keresse meg a kikötőben Kunheil ezredest, s mutatkozzék be neki. Nekem nincs jogom az ő engedélye nélkül... — Nem szükséges, régen ismerem őt... — mondta Gyementyev gorombán, s megindult a külső kikötőbe. Épp akkor ért partot az Aelita. A matrózok hihetetlen gyorsasággal nekitámasztották a feljárókat a hajónak. Egy csoport tiszt állt a hajó mellett. Az egyik tiszt — kis kövér férfi — fekete matrózzubbonyt viselt, nyilván ő volt a hajó kapitánya. — Bocsánat, uraim — szalutált Gyementyev izgatottan — az Aelita kapitányával lenne egy kis elintéznivalóm. — Én vagyok — szólt oda neki a fekete zubbonyos. — Tessék a megbízólevelem. A kapitány elolvasta, s megvetően mosolygott: — Mit akar tőlem? — Át kell vizsgálnom a hajót, a fedélzetet és a kajütöket, s főleg azokat a termeket, ahol a katonákat helyezik el. — Mi szükség van erre? — avatkozott bele a beszélgetésbe egy puffadt arcú ezredes. — Ön Kunheil ezredes? — Igen, én vagyok. — Ruckert kapitány. Engem bíztak meg a hajók egészségügyi állapotának vizsgálatával. Tessék az irataim. Az ezredes tiltakozva hárította el az odanyújtott igazolványokat. — Jó, jó, csinálja csak a dolgát, bár a katonák akkor is megbocsátanak nekünk, ha nem az első osztályon visszük el őket innen. — Gondolja meg — mondta Gyementyev lelkesen — milyen veszéllyel jár ilyen körülmények között a járványos ... — Kezdjen munkához! — szakította félbe ingerülten az ezredes és odaszólt az Aelita kapitányának: — Mutassák meg neki a hajót... Gyementyevet a másodkapitány kísérte le a hajóűrbe. Hallgatag ember volt a kapitány, nesztelenül lépkedett Gyementyev háta mögött, csípős füstöt eregetett a foga közt tartott angol pipából, miközben jókorákat cuppantott. Bármit mondott Gyementyev, egy kukkot sem szólt. Végre felértek a fedélzetre. — Mikor fut ki a hajó a kikötőből? — kérdezte Gyementyev szigorúan. — Tizenkilenc harminckor lett volna az indulás, de az orosz bombavetők megzavartak bennünket — válaszolta a másodkapitány. Lassan, vontatottan beszélt, a pipát ki sem vette a szájából. — Húsz óra nulla háromkor indulunk, ha semmi nem jön közbe. Állítólag csak a sötétedés után indulhatnak a hajók — parancs van rá. — Hány embert vesz fel a hajó? — Annyit, amennyi csak felfér — a pipa megemelkedett. Gyementyev mosolyt vett észre a másodkapitány szája szögletében. — Ma jön még hajó? — Aligha... — a másodkapitány hirtelen kirántotta szájából a pipát s felhevülten, gyorsan beszélni kezdett. '■— Szeretném szemtől szembe látni azt a tökfilkót, aki az egészet kitalálta! A légitámadás alatt tízesével horgonyoztak itt a hajók, most meg csak mi rostokolunk a kikötőben. Három-négy óra tellik el, amíg mi végzünk, s a következő hajó kiköt. Sokkal ésszerűbb lenne, ha egyszerre öt hajó horgonyozna itt. Vadmarhák! — bosszúsan visszadugta szájába a pipát, s újra elhallgatott. " Gyementyev a vizsgálat eredményét bejegyezte a hajónaplóba, s lement a partra. Kunheil ezredes gúnyosan fogadta: — No, talált valami fertőző bolhát? (Folytatjuk) 1959. július 1. Képek a nyár filmújdonságaiból „Távoli partokon” — új szovjet film, „Odysseus” — olasz filmen.