Középdunántúli Napló, 1959. szeptember (Veszprém, 15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

K 0Z£Pl)K­ftAyTtfll WáQ Proletárjai, egyesüljetek! NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XT. évfolyam — 204. szám. ÁRA 50 PILLÉR Kedd, 1959. szeptember 1. Emberek! Legyetek éberek! Julius Fucsik utolsó üzenete nemzedékről-nemzedékre figyel­meztet. Figyelmeztet az óvatos­ságra, a békére, figyelmeztet arra a felelősségre, amelyet az emberi­ség és az emberi alkotás megkö­vetel. 1939 szeptember 1. Julius Fucsik még élt, de a hit­leri „élettér” hadmozdulat már a német birodalomhoz markolta Ausztriát és a seudéta földet. A nemzetközi politikai életben, a nyugati diplomácia berkeiben hó­napok óta tökéletes fejetlenség és tétlenkedés uralkodott. Húsz esztendeje. A Visztula felett lebegő párás csendet pirkadatkor harci gépek motorjainak fülsiketítő zúgása, bombák robbanása törte meg­. Több mint másfélmillió német fasiszta katona, 2500 harckocsi, 2000 repülőgép kíséretében Hitle­­­­rék meggyújtották a második vi­­­lágháború csóváját. A német ha­digépezet elindult iszonyatos, vé­res útjára, maga mögött lángba borítva fél Európát, mérhetetlen szenvedést és megpróbáltatást zú­dítva az emberiségre. Húsz esztendeje reggel fél ki­lenckor Georges Bonnet, akkori francia külügyminiszter telefon­naplójába a következőket jegyez­ték: „reggel nyolc órakor a né­met csapatok már több helyen átlépték a lengyel határt”. Kitört a második világháború, az emberek arcára megdöbbenés fogyott, és a hitleri fasiszta csa­patok harmincmillió ember szá­mára készítették a második vi­lágháború rettenetes, történelmi tömegsírját. Húsz évvel ezelőtt reggel még csak a határátlépést jegyezték a francia külügyminiszter telefon­­naplójába, délben pedig a buka­resti francia nagykövet közvetíte­­tésével pánikhangú értesítés ér­kezett Léon Noel varsói francia nagykövettől a lengyel főváros és Krakkó szörnyűséges bombázásá­ról. Szinte órák alatt megállt Euró­pa szívverése. Amire a józan gon­dolkodású emberek számítottak, sajnos bekövetkezett. Két nap alatt megmozdult Európa. Len­gy­el­országot a bombák és lövedé­kek okozta rőt lángok fényei vi­lágították Európa testében. A hitlerista csapatok alig három hét alatt csaknem egész Lengyelországot megszállták. Né­metország az első sikerek után­­lekilendült, és 1940 tavaszán fegyveres erőivel megtámadta Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Fran­ciaországot. Példátlan háborús kaland volt. Példátlan, őrült já­ték az emberiséggel, a világtörté­nelemben szinte egyedülálló nem­zetközi gaztett. Az első évben sokan csodálkoz­tak azon, hogy a hitleri hadigépe­zet úgy hatolt be Európa minden testrészébe, mintha késsel vajat szeletelnek. Akadtak, akik lakáj­módra, az erősebb iránt érzett szolgai alázattal kiáltották a hit­leri fasizmus katonai csodaerejét. Itt­ már nagyon jól tudjuk, hogy mindez a nyugati diplomá­cia szemfényvesztése volt. Olyan szemfényvesztés, amely a kora­­beli nyugati diplomatákat a hit­lerista háborús vérengzés bűnré­szeseivé tette. Schacht vallotta a nürnbergi per folyamán: „Minde­nekelőtt, amennyire az akkori Sa Luzetet ismerem, Hitler Mün­chenben több engedményt kapott, mint amennyire valaha is számí­tott. Tudomásom szerint Hitler csak a németek autonómiáját akarta elérni Csehszlovákiában, de Münchenben a szövetségesek ezüst tálcán hozták oda neki a szudéta vidéket. Hitler Csehszlovákia elleni tá­madása nemcsak politikailag, de katonailag is lehetetlen lett volna a nyugati hatalmak segítsége nél­kül. Jodl tábornok, az egyik há­borús főbűnös erre vonatkozólag vallomásában a következőket mondotta: „1939-ig mi valóban abban a helyzetben voltunk, hogy le tudjuk verni az egyedül álló Lengyelországot, de mi sohasem voltunk abban a helyzetben, — sem 1938-ban, sem 1939-ben — hogy szembeszálljunk az egyesült nemzetek koncentrált támadása­­i­val. És hogy nem omlottunk ösz­­sze 1939-ben, az egyszerűen annak a ténynek tudható be, hogy a len­gyelországi hadjárat alkalmával a 110 francia és angol divízió nyu­gaton teljesen inaktív maradt a 23 német hadosztállyal szemben.” Íme a náci tábornok önvallo­mása a „német csodagépezetről”, amelytől annak idején Chamber­lain álnokul „óvta” Angliát és Franciaországot. Íme a vallomás a nyugati diplomácia hagyomá­nyairól, amely Bonnban, Párizs­ban, Londonban és Washington­ban ma is követőkre talál. Hat évig tartott a háború. Mé­reteiben és erőfeszítéseiben pá­ratlan az emberiség történelmét illetően. Harmincmillió halott... Négyszer annyi anyagi veszte­ség, mint az előző háborúban ... Hatmillió lengyel halott... Auschwitz ... Buchenwald ... Terezin, Majdeneken ... stb. Vajon hova férne az a sok ször­nyűség, embertelenség és pusztí­tás, amelyet a fasizmus előidé­zett? Könyvek, dokumentumok, múzeumok, rokkant, béna embe­rek és a tömegsírok keresztjei őr­zik az újabb nemzedékek számá­ra a második világháború emlé­két. S akik átélték a huszadik század legnagyobb történelmi borzalmát, azok emlékezetükben hurcolják a szirénák vijjogását, bombák robbanását, az apákat, akikért a gyermekek egy-egy ol­csó érmét kaptak: „apámat ad­tam a hazáért”. Emberek, akiknek emlékezeté­ben él még 1939—1945! Akikből árvát és rokkantat, özvegyet és hajléktalant csinált a háború: so­hase feledjétek a huszadik szá­zad hat évig tartó szent Berta­lan éjszakáját! Emberek, akik oly könnyen odavetik, hogy ők nem politizálnak! Vajon számuk­ra nem kell fény, levegő és nap­sugár? Ők nem büszkék az em­beri alkotás eredményeire és szépségeire? A szavakkal lehet bűvészkedni, de nem lehet a tényekkel vitat­kozni. S a háború mai lovagjai régi csapáson járnak. A háború kirobbantásának útjai nem újak, sok tekintetben emlékeztetnek az elmúlt háború előkészítésének módszereire. Agresszív katonai tömbök, katonai támaszpontok, fegyverkezési verseny ... Emberek! Legyetek éberek! (THIER­Y) Mai számunkból Helytállnak a női vezetők megyénk tüz-eiben Négy nap alatt gyógyítják a mellhártyagyulladást Farkasgyepű­n A rézgomb Vasárnapi sportesemények Munkás-paraszt találkozó Láziban A Hazafias Népfront Zirci Járá­si Bizottsága, a járási pártbizott­ság és a járási tanács vasárnap munkás-paraszt találkozót rende­zett Lázi községben, mintegy 1500 részvevővel. A nagyszabású talál­kozóra eljöttek a környező termelő­­szövetkezetek dolgozói közül sokan, a dudari, a várpalotai bányászok, és a patronáló bu­dapesti üzemek képviselői, több mint százötvenen. Az ünnepséget a délelőtti órák­ban a zsúfolásig megtelt kultúr­­házban nyitották meg. Szimmer Ottó elvtárs, a községi pártszer­vezet titkára üdvözölte a megje­lenteket, Kasza István elvtárs, a Zirci Járási Népfront-bizottság tit­kára mondott megnyitó beszédet, majd Horváth Nándor elvtárs, or­szággyűlési képviselő, az akispusz­tai Hajnal Termelőszövetkezet el­nöke méltatta a nap jelentőségét. Felszólalt az összejövetelen Né­meth Ervin elvtárs, a lázi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, Lehr Ernő elvtárs, a budapesti X. ke­rületi pártbizottság képviselője, és Vándor József elvtárs, a me­gyei pártbizottság másodtitkára is. A beszédek elhangzása után a Budapesti Malomgépipari Válla­lat — amely a helyi szövetkezetet patronálja — színjátszói adtak rövid kultúrműsort, majd a Dózsa Termelőszövetkezet gazdaságát te­kintették meg a részvevők. A gaz­daságból visszatérve, mintegy 600 vendég közös ebéden vett részt, ezután pedig a sportpályán lovas­bemutatók, labdarúgó mérkőzés és kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. Bővítették a Hévízi Gyógyfürdőt A Hévízi Gyógyfürdőben dr. Moll Károly főorvos három évvel ezelőtt a kórház reuma-osztályán tökéletesítette az ízületi megbete­gedések gyógyításánál használt súlyfürdőztetési módszert. Eljárá­sával a fájdalmakat okozó porc­nedvek gyorsan felszívódnak, a beteg szinte „újjászületik.” E módszer bel- és külföldön egyaránt nagy sikert aratott. Eu­rópa minden részéből érkeznek a kórházba a gyógyulást keresők. Az ellátás javítására most bőví­tették a súlyfürdőztető részt: to­vábbi 52 beteget ápolhatnak az új készülékekkel. A Péti Nitrogénművek érdekes kísérlete A Péti Nitrogénművek márciusban átadott új üzemrészében az elmúlt he­tekben már teljes kapacitással gyár­tották az élelmiszeriparban és a gyó­gyászatban nélkülözhetetlen szódabi­­k­arbónát. A gyomorégés ellen hasz­nált szódabikarbónával most érdekes kísérleteket kezdtek a gyár laborató­riumának szakemberei: a vegyianya­got tűzoltásra teszik alkalmassá, az eddiginél jóval nagyobb szeme­rettel készítik a porszerű am így az úgynevezett gramm­­karbonátot állítják elő. T oltókészülékbe töltik,­­ mással az égő gázat termékekre juttatok, hóna egyesülve ■ savat termeln­ek. A szakértők sz­­ámos módszer igen nagy ' jiztat. „Miniszteri Vándordíj“ A földművelésügyri miniszter az állat- és növénytermesztésben ki­magasló eredményt elért állami gazdaságok és termelőszövetkeze­tek részére „Miniszteri Vándor­­díj”-at létesít, amely az eddigie­ken kívül a legújabb kitüntetés. Még ebben az évben megkezdik, a veszprémi stadion építését Régi vágya teljesül fiataljainknak, sportolóinknak és a sportokat kedve­lő nagyközönségnek: megépül Vesz­prémben a várva-várt stadion !... Amikor először röppent fel a gon­dolat, hogy megyénk székhelyén kor­szerű, tágas, nagy befogadóképességű füvesített sportteret kellene létesíteni, nyomban követte e lelkesedést a bo­rúlátó hitetlenkedés: nem lehet meg­oldani a tervet, mert tetemes összeg szükséges hozzá, amire pedig nem számíthatunk ... A kétkedők el is te­mették a gondolatot, a bizakodók azonban kitartottak mellette. Hatha­tós segítőkre találtak: magáévá tette az elgondolást a megy­ei tanács, együtt lelkesedett a fiatalokkal a városi ta­nács, és fűt-fát megmozgatott a me­gyei TST elnöke. Szolgáljon kézzel­fogható cáfolatul a hitellenkedőknek az a híradásunk, hogy szombaton délelőtt már helyszíni szemlét tartott a felépítés helyén az a bizottság, amely szemrevételezte a kidolgozott tervrajzok alapján a veszprémi sta­dion területét. Mert nem csupán fü­vesített sportpályáról, de valósággal stadionról van szó, mégpedig nagy­méretű és a sportok minden ágára alkalmas, s a legkorszerűbben felépí­tendő stadiontól. A hely­színi szemle után felkerestük Klantáil Sándor elvtársát, a megyei Testnevelési és Sporttanács elnökét, aki a következőkben nyilatkozott a Napló munkatársának: — ötödik éve harcolok a veszpré­mi stadionon. Harcolok azért, hogy méltó színhelye legyen ebben a vá­rosban is a sportoknak, mégpedig olyan körülmények és lehetőségek között, amelyek fejlődését, stílusosabb és nagymérvű idő kibontakozását dön­tően elősegítik. El kell mondanom: harcomban nem álltam egyedül, s megértéssel segítették, támogatták cél­kitűzésemet mások is. Elsősorban a megyei és a városi tanácsok, számos lelkes sportember, s bekapcsolódott a terv megvalósításába Hegyi Gyula elittárs, az MT­ST elnöke is. Ily segí­tőtársakkal indult el a harc a végső­­küzdelemre, amely most­ győzelemmel végződött. Még ebben a hónapban, szeptember közepén megkezdődnek az előzetes földmunkák a területen.­­ A veszprémi stadion a kutató­intézetek mögötti tizenkét holdas terü­leten épül fel. A tribün 14 ezer néző befogadására készül, és a sporttérsé­­gen belül 8 korszerű és tágas öltözőt létesítünk. Az öltözőkhöz fürdőszobák és zuhanyozó helyiségek járulnak. Ami magát a pályaterületet illeti, a pontosan kidolgozott tervrajzok alap­ján mindenekelőtt egy minőségi pálya lesz a stadion legfontosabb része, s ezenkívül atlétikai és edzőpályák lé­tesülnek. Külön atlétikai pályát kap­nak az iskolai sportolók.­­ Készül továbbá három röplab­da-, egy kosárlabda-, egy kézilabda- és egy tekepálya is. Az edzőpályát futópályával alakítjuk ki, és a stadion gondnoka számára kétszobás, össz­komfortos lakást, építünk. Hangsú­lyozni kívánom, hogy az épülő sta­dion a legmagasabb sportigényeket is ki fogja elégíteni, mert régi sportmon­dás, hogy minőségi sportot csak mi­nőségi pályán lehet elérni.” Nos hát, a veszprémi stadion minőségi pályái­ sorozata lesz­­ . A továbbiakban Klamár elvtárs el­mondotta, hogy költségvetés szerint 3 700 000 forintba kerül a stadion felépítése, és ezt az összeget a Terv­hivatal adja. A veszprémi stadiont 1961. szeptember elsején kívánják ünnepélyesen felavatni és átadni ren­deltetésének. A felépítést a Balatonalmádi 4. számú Építővállalat végzi, mely mel­lé segítőtársként áll munkába a hí­­res-nevezetes Nógrád megyei építő­­brigád, amely a tatai edzőtábort oly sikeresen megépítette. A veszprémi sportstadion valóságos virágoskert képét mutatja majd: körösk­örül szeb­bnél-szabb színpompás virágok, dísznövények és díszfák övezik. A fásítást máris lelkesen vállalta a KISZ, amin nem csodálkozunk, hi­szen derék kiszistáink, jól tudjuk, minden szépben-jóban „benne van­nak.” Ebben az esztendőben a földmun­kák ny­ernek befejezést. Jövőre, 1960- ban azután megindul a tervrajzok szerinti nagy munka és Veszprémnek most már nagyhírű egyetemén, ku­tató intézetein, növény- és vadaskert­jén kívül­i stadionja is lesz !... Ezzel kapcsolatban Klamár Sándor elvtárs bizakodva teszi hozzá: — Természetesen számítunk a dol­gozók, a nagyközönség társadalmi megmozdulására is. Ez úton is arra kérem Veszprém város sportszerető közönségét, hogy társadalmi munká­jukkal legyenek segítségünkre. Hi­szem, hogy ez nem is fog elmaradni. Felkerestük Ditrói József elvtársat is, a városi tanács vb. elnökét, akitől megkérdeztük: mi a mondanivalója ezekben a napokban, amikor a stadi­on ügye végleges döntéshez, sőt a legközelebbi napokban meginduló megépítéséhez közeledett?... Ditrói elvtárs ezeket mondotta: — A városi tanács, mint a stadion jövendő gazdája, teljes erejéből támo­gatni fogja a mielőbbi felépítést. Nem csupán erkölcsi, de messzemenő anya­gi támogatást nyyújtani. A régóta dé­delgetett terv valóraváltását a megy­ei tanács juttatta döntőbe, és mi, a vá­ros tanácsának végrehajtó bizottsága, ezen a példán lutladva, tetőzzük be a megvalósult álmot is. És itt nem sza­bad elfeledkeznünk Klamár elvtárs fáradságot nem ismerő lelkes munká­járól, mellyel na­gyban hozzájárult ah­hoz, hogy Veszprém városában sta­dion legyem Lelki szemeink előtt már a stadion megnyitó ünnepélyét látjuk.­­Elárul­hatom azt is, — mondotta halkan, de boldogan mosolyogva Klamár Sándor —, hogy már annak a szép napnak a teljes műsora is benne él a szívemé­ben. De még nem árulhatom­­, meg­lepetésnek szánom.­ De azért, unszolásunkra, mégis megsúgta. Ám mi sem áruljuk el e hasábokon. Mi is meglepetésnek szán­juk. Herczeeh Kaimus

Next

/
Thumbnails
Contents