Középdunántúli Napló, 1959. november (Veszprém, 15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

A megyei pártbizottság beszámolója Ez azt jelenti, hogy mintegy húsz százalékkal termeltünk többet, mint 1955-ben, és a termelékeny­ség is 10 százalékkal növekedett. Jó eredmény az, hogy már ebben az évben messze a tervezett felett tettünk eleget export kötelezett­ségeinknek. Üzemeink 18 száza­lékkal túlteljesítették export ki­­szállítási tervüket, ami mintegy 62 millió Ft-os túlteljesítést je­lent, s ezzel Veszprém­ megye üze­mei is hozzájárultak ahhoz, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyban legyen. Jó hatással volt a termelésre az, hogy kormányunk 1957-ben bérügyi intézkedéseket tett, és ennek eredményeként az ipari munkások átlagos keresete me­gyénkben 446 forinttal volt maga­sabb, mint 1955-ben, amely közel 36 százalékos növekedést jelent. Az 1958-as év után az volt a fel­adatunk, hogy azokat az eredmé­nyeket, amelyek igen kiválóak voltak a megye iparában, tartó­sítsuk, illetve még tovább fokoz­zuk és ezzel a hároméves terv ránk eső célkitűzéseit határidő előtt teljesítsük. Különösen nagy tartalékot je­lentett számunkra ebben az idő­ben még a szocialista munkaver­seny, amelynek fellendítése — mint azt épp napjaink példája mutatja — újabb lendületet ad­hatott és adott is az ipari terme­lés emelkedéséhez. Megyénk mun­kásai az üzemi párt- és szakszer­vezetek irányításával a Központi Bizottság március 6-i határozatát megértve és magukévá téve, nagy lendülettel készültek a párt VII. kongresszusára. Az elmúlt három­negyed évben különösen kiemel­kedő termelési és gazdasági ered­ményeket sikerült elérni a me­gyében. A megye állami ipara 1959 három negyedévi termelési (Folytatás a 2. oldalról) tervét 4,2 százalékkal teljesí­tette túl. Ez azt jelenti, hogy az előző évhez képest 12,1 szá­zalékkal nőtt iparunk terme­lése. Amikor a Központi Bizottság határozata megjelent márciusban, és felhívta a figyelmünket arra, hogy gyorsítsuk meg a szocializ­mus építését hazánkban, először igen óvatos vállalások születtek csak megyénk iparában. Az első összesítések azt mutatták, hogy mintegy 2,5 százalékkal akarták éves tervüket vállalataink túltel­jesíteni. Dolgozóink a vállalások vitájánál legtöbb esetben fel­emelték a vállalásokat és elmon­dották azt például a Péti Nitro­génműveknél, hogy amennyiben a népgazdaságnak szüksége van termékeikre és a nyersanyagot, energiát ehhez biztosítják, akkor ők többet fognak termelni, mint amit javaslatként a vállalatveze­tés eléjük tárt. Az üzemek gazdasági és politi­kai vezetői látva a dolgozók nagy tenniakarását, egyre fokozódó ver­senyszellemét, biztosították a munkaverseny-mozgalom kiszéle­sítéséhez szükséges anyagi és technikai előfeltételeket, és az eredmények nem is maradtak el. A kongresszus tiszteletére kibon­takozott versenymozgalom ered­ményeként a második negyedév­ben soha nem tapasztalt eredmé­nyek születtek megyénk ipará­ban. A felajánlásokkal megnövelt negyedévi tervet is az ipar dolgozói 9,6 százalékkal túl­teljesítették. Nagy eredménye ennek a munkaversenynek az, hogy a túlteljesítés olyan cikkeknél következett be, amelyre a népgazdaságnak is szüksége van, így elsősorban timföldben, alumíniumban, műtrágyában, bauxitban és magas kalóriáid barnaszén­ben, hogy a megye ipara a kongresszus tiszteletére tett vállalásainak ele­get tudott tenni. Náluk többlet­feladatként jelentkezett a na­gyobb termeléshez szükséges nyersanyagoknak, valamint a kész termékeknek a szállítása. Vasutas dolgozóink derekasan helytálltak és ez év harmadik ne­gyed­évében 16 százalékkal több árut szállítottak el, mint az előző év hasonló időszakában. A szál­lítási feladatok teljesítése úgy vált lehetővé, hogy meggyorsítot­ták a kocsik be- és kirakását, a ko­csifordulókat csökkentették, és több irányvonatot indítottak. Ma már tehervonatjaink közel 80 százaléka menetrendszerint közle­kedik, a személyvonatok indításá­nál pedig csaknem 100 százalékos a menetrendszerűség. Mindez komoly fejlődés az el­lenforradalom előtti helyzethez viszonyítva, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy a feltételek nem sokat javultak. A vasúti párt­­szervezetek és a vasúton folyó gazdasági és termelőmunka párt­irányítása és szervezése gyakorla­tilag csak az ellenforradalom óta tartozik a területi pártbizottságok irányítása alá. Tapasztalataink szerint ez így bevált és helyes. Te­rületi pártbizottságaink egyéb fel­adataik mellett egyre inkább meg­ismerik a vasút munkáját, és he­lyesen irányítják az ottani politi­kai munkát. Jónak értékelhető e téren a Veszprém, Várpalota és Ajka vá­rosi, valamint a Tapolcai Járási Pártbizottság munkája. A területi pártbizottságok több esetben be­számoltatták a vasút vezetőit, megbeszéléseket, intézkedéseket kezdeményeztek a vasút munká­jának javítása érdekében. Az autóközlekedés dolgozói a megnövekedett áruszállítási fel­adatok mellett jelentős fejlődést értek el az ellenforradalom óta a vasúttól távoli községeknek a közlekedésbe való bevonásával, városaink és a Balaton-part kul­turáltabb közlekedésének megva­lósításában. A gyors növekedésre jellemző, hogy az idén fél év alatt közel olyan szállítási feladatot ol­dott meg a veszprémi AKÖV, mint 1955-ben egész évben. Pártszervezeteinknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani­uk az autóközlekedés fejlesztésé­re, mivel az ötéves terv irányelvei szerint a vasút elsőbbségének megtartása mellett fokozni kell a közlekedésben a tehergépkocsi és autóbuszközlekedés részesedését. A második ötéves tervben a gépkocsi közlekedést mintegy 80—85 ezer teher- és személy­autó, és több mint 5 ezer au­tóbusz beszerzésével kell fej­leszteni. Ezeknek a nagy feladatoknak a megvalósítása megköveteli párt­­szervezeteinktől és a megyei párt­­bizottság ipari osztályától is, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a közlekedésre, mennyiségi vállalások mellett tett egyéb,, kulturális, önképzés terén tett vállalások teljesítését. Párt­­szervezeteinknek, a szakszerveze­teknek, a műszaki és gazdasági vezetőknek az a feladatuk, hogy ápolják a szocialista munkaver­­seny-mozgalomnak ezt az új for­máját és tegyenek meg mindent e nagy jelentőségű mozgalom sike­re érdekében, anélkül, hogy ez­zel szűkítenék a szocialista mun­kaversenyt és a többi versenyfor­mát elhanyagolnák (üzemek, üzemrészek közötti versenyt). Többet várunk a versenynyil­vánosság terén pártszervezeteink­től és lapunk is többet foglalkoz­zon a versennyel. A beszámolási időszakban el­ért eredményekért elismerés illeti elsősorban fizikai dol­gozóinkat, akik hét kezük munkáját, figyelmüket, ta­pasztalatukat és tudásukat adták, akiknek többsége ma­gáévá tette pártunk politiká­ját és munkájukkal foglaltak állást a párt politikája, a szo­cializmus építése mellett. Nekik köszönhető, hogy a megyé­ben két üzem Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapott és minden értékelésnél van 25—30 olyan üzemünk, amely az élüzem címet elnyerte. Különösen jól dolgoztak a Középdunántúli Szén­­bányászati Tröszt, az Ajkai Alu­míniumkohó, a Péti Nitrogénmű­vek, a Pápai Textilgyár. Nem kisebb az érdeme az elért eredményekben műszaki értelmi­ségünknek sem. Az ő irányító, szervező és nemegyszer tudomá­nyos munkájuk nélkül nem érhet­tük volna el ezeket az eredmé­nyeket. Egy részük párttag csak, de többségük tiszteli pártunkat, elismeri a munkásosztály vezeté­sét és tetteik igazolják azt, hogy­­ számítani lehet rájuk. Üzemeink, vállalataink élén munkásból lett igazgatók állnak, akik az elmúlt 10 év alatt áldozatos munkával elsajátították a vezetéshez szük­séges elméleti és gyakorlati tudást és ma teljesértékű vezetői üze­meiknek, jól képviselik a mun­kásosztály ügyét azon a poszton, ahova a párt állította őket. Pártszervezeteink egyre sokol­dalúbban, hozzáértőbben foglal­koznak a termelés kérdésével és ennek jelentős része van abban, hogy a vállalatvezetéssel jó össz­hangban tudnak dolgozni, a poli­tikai munkában mindig a legfon­tosabb kérdésekre tudnak mozgó­sítani, érvényesítik a termelés pártirányítását, s ezzel biztosítani tudták az elért nagy eredménye­ket. Veszprém az ország fontos vegy­ipari központja. A két kutatóin­tézet és vegyipari egyetemünk a magyar vegyészet fontos bázisát jelentik. Ma már elmondhatjuk mindháromról, hogy messze kül­földön ismertek eredményeik, nagyban elősegítették a magyar vegyipar műszaki fejlesztését és az általuk kidolgozott eljárásokkal ma már több üzem dolgozik. Az itt képzett vegyészek pedig fon­tos szerepet töltenek be a magyar vegyipar irányításában. A két ku­tatóintézet munkája szakmailag magas színvonalat ért el, ugyan­akkor azonban megengedhetetle­nül alacsony az ott folyó politi­kai munka. Véleményünk szerint a Veszprém városi és megyei pártbizottságnak közösen változ­tatni kell ezen a helyzeten, mert amint az ötéves terv irányelvei is kimondják: „Az ipar átlagos fej­lesztését jelentékenyen meghala­dó mértékben kétszeresére kell emelni a vegyipar termelését, ezen belül a nitrogénműtrágya termelésünket 4—5-szörösére” — ehhez pedig az szükséges, hogy kutatóinktól maximális segítsé­get kapjunk, és ők is értsék a fel­adatok politikai oldalát is. Az egyetemen jelentős és le­mérhető változás tapasztalható az eltelt 3 év alatt a politikai mun­kában, de még közelről sem le­hetünk megelégedve, különösen ha meggondoljuk, hogy a magyar vegyipar jövendő vezetőit nevel­jük itt Pap János elvtárs a megyei pártbizottság beszámolóját mondja Eredményeink egyik forrása: a kongresszusi munkaverseny Hogy ezek a kimagasló ered­mények megszülettek, az minden kétséget kizáróan a VII. kongresz­­szus tiszteletére fellendült m mun­­kaverseny-mozgalomnak köszön­hető. Üzemeink többségében párt­­szervezeteink,a szakszervezetek és KISZ szervezetek, de ugyanúgy a gazdasági és műszaki vezetők is a korábbi viták helyett megtalál­ták szerepüket a versenymozga­lomban, megfelelően irányították a dolgozók versenylendületét, és az eredmény nem maradt el. A kongresszusi verseny párt­­szervezeteink javuló politikai munkája következtében nagymér­tékben kiszélesedett, a kongresz­­szusi vállalásokat ma szinte az egész munkásság ismeri, és min­denki igyekszik, hogy ennek meg­valósításáért ő is minél többet te­gyen. Az ismertetett termelési ered­mények nagyságát, értékét az fo­kozza, hogy a többletteljesítést elsősorban nem a létszám fokozá­sával, hanem a termelékenység emelésével sikerült biztosítani. Míg az első negyedévben a terme­lékenységi tervet 100 százalékra teljesítettük, addig a második ne­gyedévben dolgozóink a miniszté­riumi iparban 13 százalékkal, az állami helyi iparban közel 8 szá­zalékkal magasabb termelékeny­séget értek el, mint az tervezve volt. Ennek a versenylendületnek köszönhető az, hogy egy év alatt megyénkben 11,2 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. Az említett eredményekben az is közrejátszott, hogy a vállalatok vezetői egy sor intézkedést tettek a munkafegyelem megszilárdítá­sára, a munkaidő jobb kihaszná­lására, és nem utolsósorban a korszerűbb technológiák beveze­tésével, gépesítéssel, újításokkal segítették a több és olcsóbb ter­melést. A munkaverseny lendülete biz­tosította azt is, hogy üzemeink a tervezettnél több cikket állítottak elő exportra, ezzel is segítve a külkereskedelmi vállalatok tevé­kenységét. Megyénk vállalatai mintegy 30 százalékkal teljesítették túl export kiszállítási tervü­ket, ami több, mint 61 millió forint többletterméknek felel meg. Megyénkben az építőipart négy minisztériumi és két tanácsi vál­lalat képviseli. A legjobb munkát és legjobb eredményt a többszö­rösen kitüntetett 4. sz. Mélyépítő Vállalat érte el, ugyanakkor a Veszprém megyei Állami Építő­ipari Vállalat csak nagyon nehe­zen tud megbirkózni a ráháruló feladatokkal. Ebből következik, hogy beruházásaink megvalósítá­sánál is lemaradások mutatkoz­nak egyes területeken. A közlekedés dolgozói jó mun­kájukkal hozzájárultak ahhoz. Elismerés illeti megyénk munkásait Ipari termelésünkben gazdasági szerveink mellett ma már párt­­szervezeteink is egyre nagyobb fi­gyelmet fordítanak a gazdasági eredményekre. A megyében a szo­cialista iparban a tervezett és tényleges költségszinteket vizsgál­va, megállapíthatjuk, hogy válla­lataink többsége e kérdésben is eleget tett a párt márciusi hatá­rozatának, helyenként 4,5 száza­lékkal, sőt még többel is csökken­tették a költségszintet. E téren elért eredményekben az üzemek vezetőinek és dolgozóinak körül­tekintőbb, gazdaságosabb munká­ja tükröződik. A jó eredményeket a kong­resszus tiszteletére tett fel­ajánlásoknak, a megélénkült munka­verseny-mozgalomnak köszönhetjük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a még meg­levő hibák ellenére megyénk­ben sikerült a szocialista munkaversenyt a tömegek ügyévé, társadalmi üggyé­­ tenni. A szocialista munkaverseny me­gyénkben a magasabb termelési eredmények elérése mellett kezd hathatós eszközévé válni a mun­kások széles rétegeinek szocia­lista, művelt emberré való átne­­velésében is. Ez év tavasza óta megyénkben is sorra alakultak olyan brigá­dok, amelyek a „Szocialista mun­kabrigád” címért küzdenek. Szá­muk ma már 205. A „Szocialista brigád” címért küzdő mozgalom a munkaversenynek egy új formá­ja, amelyben a legjobbak mérik össze erejüket és amellett, hogy kiemelkedő termelési és gazdasági eredmények elérését tűzik ki cé­lul, vállalják azt is, hogy tovább fokozzák politikai, szakmai tudá­sukat, általános műveltségüket fej­lesztik, példamutatóan élnek mind a kollektívában, mind magán­életükben. Pártszervezeteinknek igen nagyra kell értékelni és meg kell becsülni ezeknek a brigá­doknak elhatározásait. Ez a mozgalom jelentős minő­ségi változást jelent az eddigiek­hez viszonyítva, és pártbizottsá­gainknak mindent el kell követ­ni, hogy segítsék és biztosítsák a Középdunántúli­­ NAPLÓ Ipari körzeteink fejlődése Ipari termelésünk növelésére jelentős beruházásokat hajtottunk végre az elmúlt esztendőkben, s jelenleg is 918 millió forintnyi be­ruházás folyik megyénkben. Ezen­kívül jónéhány nagy létesítmény, például Ajka II. Erőmű építése is folyik. Beruházásainkban a fő célki­tűzés az eszközök koncentrá­lása és a befejezetlen beruhá­zások állományának csökken­tése. Nagyjából és egészéből vállala­taink vezetői törekednek arra, hogy ezeket a célokat a maguk területén megvalósítsák. Ma már (Folytatás a 4. oldalon)

Next