Középdunántúli Napló, 1959. december (Veszprém, 15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

II. fi Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét a nyugalom, a megszilárdulás és a gyors feddés jellemzi Kádár János elvtárs ezután a Magyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzetéről beszélt. — A belpolitikai helyzet fejlő­dése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdu­lásához vezetett. Az ellenforra­dalom elleni harc a szocializmus­­ erőit­ megedzette és tömörítette.­­ A tömegek politikailag sokat fej­­j­­ődtek, nagy tapasztalatokra tet­­­tek szert az osztályharcban. A harc menetében, a szocia­lizmus eszméi alapján erősö­dött népünk nemzeti egysége­­ — ez a történelmi haladás jegyében született és fej­lődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban bár­mikor. Hazánkban munkáshatalom, pro­letárdiktatúra volt és a szocializ­mus épült, amikor 1956 októberé­ben bekövetkeztek az ismert ese­mények. A párt az események minden lényeges mozzanatára ki­terjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket.­­ A Magyarországon kirobban­tott ellenforradalmi felkelésnek­­ legerősebb tényezője a nemzet­­i­közi imperializmus volt, a reak­ciós USA-körökkel az élen. Ily­­módon a Magyar Népköztársa­sággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizottsá­ga — folytatta Kádár János — az­ 1956 októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állás­­foglalását először az 1956 decem­beri határozatában foglalta ösz­­sze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá. Először: az 1956 novem­beré­­nek első napjaiban és azt kö­vetően az események ellen­forradalmi jellegéről tett minden megállapításunk he­lyesnek bizonyult, s a későb­biekben kiderült tények mindezt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pár­tunk értékelését az ellenfor­radalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista moz­galom, s a haladó emberek az egész világon. — Az ellenforradalmi felkelés­ben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársaság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pén­zelt és ez alkalommal Bécsbe ve­zényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai.­­ Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a súlyos hely­zetben kötelessége szerint járt el. Az 1956 decemberi pártatározat értékelése helyesnek bizonyul!­ ­ A Központi Bizottság meg­állapította: az 1956 október 23-án Budapesten kirobbantott fegyve­res felkelés a munkásosztály ha­talma,­­ a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenfor­radalmi jellegű volt. Az esemé­nyeket felidéző okokra, az azok­ban részt vevő és ható tényezők­re vonatkozóan­ megállapítást nyert: lényeges tényezőként sze­repet játszottak Rákosi és cso­portjának hibái. Figyelmen kí­vül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságokat s így egy idő múltán képtelennek bizo­nyultak arra, hogy a szocializ­mus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen al­kalmazzák hazánkban E hibák súlyossága és tartóssága gyengí­tette a proletárdiktatúrát és ked­vező talajt teremtett az aszály­­ellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjá­nak példátlan árulása is. Végig­­j­árták az utat a párton belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig, mint osz­tályárulók, a munkáshatalom fel­adásáig, mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig.­­ Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalomtól, ki­váltságaitól és gazdasági alapjá­tól korábban megfosztott kapita­lista és fasiszta restaurációra tö­rő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordo­zóinak serege volt. Gyorsan új­jászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforadalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két megyében nyíltan zászlót bontó nyilaskeresztes, leplezetle­nül fasiszta párt. A volt uralko­dó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett „munkásta­­nács”-okat és „forradalmi” bi­zottságokat használták fel poli­tikai céljaikra. t (Folytatás a 2-es oldalról) elismerni a jövőben sem. A hatá­rozatok közül évenként felmere­g Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyze­tünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: né­pünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellensé­geink is kénytelenek tudomásul venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság bará­tai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben is szolidárisak voltak velünk, ma értékelik eredménye­inket és becsülik népünket.­­ Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak kö­szönhetjük, hogy következe­tesen szembeszálltunk minden imperialista beavatkozási kí­sérlettel és annak, hogy né­pünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nem­zetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősít­sük tovább. — Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás dön­tően a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemze­t­közi munkásmoz­galom és a világ békemozgalma erős növekedésének, a békepoliti­kának köszönhető.­­ Kiemelkedő és jelentős ered­mény volt Hruscsov elvtárs ame­rikai útja, amelyet a világon min­denütt üdvözöltek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon, még a kommuniz­mustól távol eső emberek is úgy tekintik,­­mint akinek a legnagyobb személyes érde­me van abban, hogy a hideg­háború jege töredezik. Örü­lünk, hogy közöttünk van, és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez. Értett hecckampány mindenkor szovjetellenes és hidegháborús célt szolgál.­­ Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vo­natkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Örvendetes, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot helyesléssel fogadta — és közös amerikai—szovjet indít­ványra — egyhangú szavazattal a tizes leszerelési bizottság hatás­körébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hrus­csov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. — Tennivalónkat abban lát­juk, hogy a Magyar Népköz­­társaság egyetértésben a — Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzet­közi kapcsolatok formájában kép­zeljük el. Jelenleg már 48 országgal ál­lamközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcso­latainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fej­lesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, a spe­cializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanak­kor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzel­hető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Van­nak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, amelyeket a kapita­lista országok vásárolnak, és még jelentősebb mértékben vásárolhat­nak a jövőben. Ugyanakkor értel­metlennek találnánk, hogy ide­haza gyártsunk a kis sorozatban Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a né­pek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvé­nek teljes érvényesítését.­­ Támogatjuk az atomfegyver­kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létreho­zását, az atomfegyverek haszná­latának megtiltását, megsemmisí­tését. Támogatjuk a berlini kér­dés rendezésére, a német béke­­szerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet ja­vaslatokat, és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvaló­sulhat, közbeeső intézkedések tör­ténjenek, a hadseregek létszámá­nak csökkentése, a külföldi tá­maszpontok megszüntetése, a kül­földön állomásozó csapatok köl­csönös visszavonása, és nagy költséggel — olyan ter­mékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban, és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat ki­bontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hi­degháborús korlátozó és zavaró tényezők.­­ Véleményünk szerint a né­peknek békében kell egymás mellett élniük és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kap­csolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseré­jét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek bé­kés egymás mellett élését elő­mozdíthatja.­­ Meggyőződésünk, hogy a bé­kés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy több­sége által elfogadott elv, előbb, vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedel­meskedik. A nép sorsáért érzett felelősség­től áthatva, a magyar kommu­­niták létrehozták az új forradal­mi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Köz­ponti Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt, amely a Szovjetunió, hű­séges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. Megerősödött nemzetközi helyzetünk A népeknek békében kell élniük Kádár­­János elvtárs előadói beszéde Is népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt — A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tű­zött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: abban a helyzet­ben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett bol­dogulni.­­ Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség tá­borába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Szabadsá­got és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosai­nak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törekvő burzsoákat és minden rendű és rangú sze­kértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a mun­kásnemzetköziség eszméjével le­hetett harcolni. Az ellenforradal­márok „semlegességével” szem­ben félreérthetetlenül meg kel­lett mondani, hogy mi hűek ma­radunk a varsói szerződés szer­vezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. — Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk po­litikai rendszerét? A munkás­paraszt szövetséget vezető mar­­xista—leninista pártra, a szak­­szervezetekre, a Hazafias Nép­frontra és a többi tömegszerve­zetekre építjük politikai rendsze­rünket, elvetve a munkástaná­csok rendszerét. Az ellenforradal­mi felkelés időszakában bebizo­nyosodott, hogy viszonyaink kö­zött a többpártrendszer az ellen­­forradalom malmára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfron­tot fejlesztettük. A Hazafias Nép­front alkalmas és képes arra, hogy­ politikai egységbe tömörít­se a kommunistákat és mindazo­kat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlensé­gének védelme, a Népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront al­kotómunkára képes politikai mozgalom, amely a kommu­nisták mellett a pártonkívü­li közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak vol­tak tagjai, vagy esetleg min­dig is pártonkívüliek voltak.­­ A nép életbevágó érdekei­nek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezde­ményezőinek, vezetőinek, szerve­zőinek és a gyilkosságokat elkö­vetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követ­tek el, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egyidőben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot meg­oldania: szakítani a korábbi hi­bákkal és leszámolni az ellenfor­radalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben megoldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista-leni­nista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és ta­­pasztalatát még sokáig szá­mon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenforrada­lomról elmondható, hogy min­­den területen teljes vereséget szenvedett és a múlté. Kádár János itt emlékeztetett a tavaly novemberben tartott or­szággyűlési és tanácsválasztások­ra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. — A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyu­galom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai je­lentősen szélesedtek azóta és a szocializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a töme­gek politikai támogatása és oda­adó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tük­röződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben te­ret kapnak ott a valóságnak job­ban megfelelő tudósítások is. Néhány reakciós illúzióról . A reális szemlélet csak ja­vára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Magyar Népköztársaságot. Mostanában az ilyen emberek, miközben sze­mük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző kép­zelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják, ellentétek vannak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesz­nek, akkor csak várjanak türe­lemmel, mert bizony még jó so­káig kell várniuk. Más reakció­sok szélsőségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyál­talán képesek értelmes szót meg­érteni, csak azt mondhatjuk, ok­kal bízunk abban, hogy még a hidegháborút­ is sikerül felszá­molni, de akárhogyan is lesz, ka­pitalizmus és fasizmus Magyar­­országon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz. „Hruscsov és Eisenhower megegyeztek”. Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány do­­lolgban megegyeztek, és remél­jük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bár­melyik Hruscsov Eisenhower ta­lálkozóból és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalább is erősen téved. A köz­mondás az ilyenre mondja: „Éhes disznó makkal álmodik”. Megint mások reakciós remé­nyeiket ahhoz fűzik, hogy ,kivo­nulnak Magyarországról a szov­jet csapatok...” Erről a kérdés­ről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpo­litikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzet­közi kérdésektől függően tartóz­kodnak. Mi a szovjet kormány­nyal, a varsói szerződés szerveze­tében egyesült országok kormá­nyaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó­­ csapatok egyidejű és kölcsönös visszavo­násáról való tárgyalás­­mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk nem­egyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországo­n állomásozni, ameddi­zetközi helyzet ezt sé te-Ami pedig azé! (Folytatás KÖZÉPÚT NAPLÓ

Next