Középdunántúli Napló, 1960. május (Veszprém, 16. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
*) HÍREK JOOO: május 1, vasárnap Kalendárium A Nap kel. 4 óra 28 perckor, nyugszik 18 óra 55 perckor. A Hold kel. 8 óra 29 perckor, nyugszik 23 óra 43 perckor. A MUNKA ÜNNEPE. Időjárásjelentés Változó felhőzet, néhány helyen esővel, mérsékelt szél. A nappali felmelegedés kissé fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: 12—16 fok. A MAI NAPON MÄJUS ELSEJE a munka ün nepe, a proletár nemzetköziség napja. Hivatalos megünneplését az 1889-i párizsi kongresszus határozta el, 70 évvel ezelőtt, 1890- ben került sor Budapesten először a megünneplésére. Napjaink MÁJUS ELSEJÉNEK alapgondolata a munkásosztály harca a szocializmusért, a népek közötti barátságért és a világbékéért. — TÍZ ISTÁLLÓT ÉPÍT az idén a Pápai Építő KTSZ — a többi között Nyárádon, Gyarmaton, Tapolcason, Csöglén, Mezőlakon. * — BŐVÍTIK A VILLANYHÁLÓZATOT a 60 000 forintos községfejlesztési alapból Marcalgergelyiben. * — IFJÚVÁ AVATÓ ünnepélyt rendeztek Kamondon, amelyen ünnepélyes keretek között tíz tizenhatéves fiatalnak adták át személyi igazolványát. * — KÉT ÚJ TELEVÍZIÓS ADÓT építettek fel a Német Demokratikus Köztársaságban. A berlini adó március 30-án megkezdte a kísérleti adást, a Deguedeben épített adóállomás pedig április végén kezdi meg próbaadásait. Ezzel megtörténtek az első lépések az NDK második televíziós programjának előkészítéséhez. * — 1200 FÉRŐHELYES csibenevelővé alakították át az egyik régi épületet a marcalgergelyi Petőfi Termelőszövetkezetben. 60 évvel ezelőtt, 1900-ban halt meg MUNKÁCSY MIHÁLY, a kritikai realizmus legnagyobb magyar művésze. A szegénysorból származó festő első európai sikerét SIRALOMHÁZ című műve jelentette. Néhány kimagasló műve: A TÉPÉSCSINÁLÓK, ZÁLOGHÁZBAN, SZTRÁJK. Nevezetesek tájképei (KUKORICÁS), arcképei (LISZT FERENC) és nagyméretű, zárt kompozíciójú vallásos és történeti művei. 340 évvel ezelőtt, 1620-ban e napon született ZRÍNYI MIKLÓS költő és hadvezér. Röpiratai, prózai művei (TÖRÖK ÁFIUM ELLENI ORVOSSÁG, TÁBORI KIS TRAKTA) a török elleni harcra szólította fel a nemzetet. Főműve dédapja várvédelmét és halálát elbeszélő SZIGETI VESZEDELEM című hősi eposz. Zrínyi 1664- ben halt meg. * -r- PARKOSÍTJÁK a művelődési otthon környékét Nagypiriten. A két elmúlt vasárnapon összesen hetven-nyolcvan fiatal vett részt a társadalmi munkában. Ezzel a KISZ-szervezet tagjainak ez évi társadalmi munkában eltöltött ideje több mint 400 órára emelkedett. * — AZ EZÜSTKALÁSZOS gazdatanfolyam 26 hallgatója a napokban vizsgázott sikeresen Külsöváton. A tanfolyam vezetője Légrádi Vendel elvtárs, a helybeli állami gazdaság üzemegységvezetője volt. * — ÁPRILIS 21-ÉN ÜNNEPELTE RÓMA fennállásának 2713. évfordulóját. Déli 12 órakor egy első világháborúból származó ágyú üdvlövésekkel adta tudtára a rómaiaknak az évfordulót. A hagyományok szerint Romulus és Remus, a nőstényfarkas által felnevelt ikerpár ie. 753. április 21-én alapította Rómát. A régészek azonban nem értenek egyet a hagyománnyal és azt állítják, hogy a Palatínus dombon már i.e 1000-ben volt lakótelepülés, az „örök város” kora eszerint közel háromezer évre tehető. if Megnyílt az első korhű bakonyi betyárcsárda Kerta község közelében megnyitották az első, régi bútorokkal berendezett betyárcsárdát. A „dabrókai csárda” több évszázaddal ezelőtt nagy események színhelye volt. Közelében a napóleoni háborúk idején ütközet is folyt. Nevéhez fűződnek a leghírhedtebb bakonyi betyárok legendái. A dobrókai csárdába járt mulatni a környékbeli gazdagokat állandó rettegésben tartó, legnevesebb szegénylegény, Savanyú Józsi is. A csárdáról hiteles okmányok emlékeznek meg: az egyik betyár, az 1836-ban felakasztott Milfait Ferenc kihallgatási jegyzőkönyvében is említik a dobrókai csárdát. A múlt század népi építészetének emlékét, a ma is jó karban lévő csárdaépületet a MÉSZÖV igazgatósága és a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala a környéken összegyűjtött legrégibb bútorokkal rendezte be. A devecseri étteremből magyaros sarokasztalt, az Eszterházyak hajdani fogadóinak tölgyfából faragott díszes székeit és sok más összegyűjtött bútordarabot szállítottak ide. A fogadó pultja mellett „kármentőt”, a régi csárdákra jellemző léckerítést állítottak fel. A kitűnő borokon kívül a csárda étlapján szerepelnek majd a hagyományos „egytálételek” és vadászpecsenyék. A „dobrókai” csárda a Bakony és a Balaton-vidék egyik legérdekesebb idegenforgalmi nevezetessége lesz. Közelében, a műút szélén négy nyelvű felirattal ellátott jelzőtábla figyelmezteti az utasokat a „megfiatalított” több száz éves vendégfogadóra. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPTÓ Új világ vár... Egyszerű papírra, géppel írt sorokon fut át a tekintet. Meghívó. Olyan, amilyet gyakran kézbesít a posta: értekezletre, gyűlésekre hívják meg ilyenekkel az embert. Ez a meghívó azonban kissé mégis különbözik a szokásostól. Visszahajtott keskeny oldalát kézzel rajzolt pirosfehér-zöld sáv és két virágkép díszíti. Kis úttörők rajzolták rá. Mennyi „műgond” és mennyi ügybuzgalom rejlik e néhány színes vonás mögött, csak az tudja, aki látta rajzolóit, amint szorongások közepette (vajon jól sikerül-e?!) egymással versengve hajoltak a papír fölé, s tervezték, rajzolták a díszt, a meghívóvá előlépett szürke papírra. S most már illő elárulni, hogy ez a meghívó Tihanyban kelt és a Hazafias Népfront helyi bizottságának választási gyűlésére hívta a község lakosságát, dolgozó parasztokat és tudományos kutatókat, pedagógusokat és munkásokat, időseket és fiatalokat egyaránt. Tétig, hogy április 25-én este — amikorra a választási gyűlést hirdették — a község moziterme zsúfolásig megtelt emberekkel. A választási gyűlésen Bálla Antalné tartott beszámolót a népfront-bizottság eddigi tevékenységéről. A jól szerkesztett beszámoló hű képet adott az utóbbi néhány évben végzett társadalmi munkáról, amelyet önzetlen társadalmi aktívák és egyszerű emberek végeztek. Mint sok-sok községben, úgy itt is felsorakoztak a számokkal mérhető teljesítmények oszlopai. Mégis a legnagyobb értékű befektetésnek az emberi fejekben végbement óriási változás, a gondolkodásmód alakítása bizonyult. Az ősz és a tél folyamán ugyanis több előadásból álló előadássorozatot tartottak, amelyekből a község értelmiségi dolgozói nagy részt vállaltak. Népfront-est, egészségügyi előadás, mezőgazdasági előadás, mind-mind telt ház előtt. S mindez együttesen eredményezte azt, amit a beszámoló így összegezett: „Egyre kevesebb az olyan ember a községben, aki nem lát túl saját házatáján...” Táguló látókör, új közös ügy iránti fokozottabb érdeklődés, kulturáltabb életviszonyok — ez a jellemző napjainkban a község lakosságára. Mert nagy dolog, ha ifjúsági ház, orvosi lakás, kultúrház épül egy községben, de még nagyobb dolog, ha egy-egy új létesítmény nem csupán külsőségekben teszi gazdagabbá, színesebbé az utcát, a tájat, hanem új és új tartalmat visz, szellemi értéket nyújt annak a községnek, amely érdekében ezeket létrehozták. A beszámoló név szerint is megörökíti azoknak a nevét, akik a legszorgalmasabb segítői voltak — és ma is azok — a társadalmi tevékenységnek. Férfiak és nők, fiatalok és idősebbek nevei hangzottak el, közülük most csak néhányat említünk: Baranyai Gyula, Fenyvesi Károly, dr. Gellért József, Horváth Vince, Szabó János, Keresztes Józsefné és sorolhatnánk tovább az önzetlen aktivisták neveit. A hozzászólások során — s talán ez sem jelentéktelen — nem csupán a végzett munka feletti örömet, hanem a továbblépés szükségességét is helyénvalónak találták hangoztatni a küldöttek. Csak a felszabadult, s gondolkodásmódjában is megváltozott ember képes erre, csak az tudja a köz érdekét ilyen önzetlenül szolgálni. S a tervek? — Útszélesítés, az iskolai szertár felújítása, a kultúrház építésének szorgalmazása, fásítás — mind társadalmi hozzájárulással. A végzett munka, s a még megoldandó feladatok egységbe kovácsolják a falu parasztságát és értelmiségét. Az új népfront-bizottság — amelyet egyhangú lelkesedéssel választottak meg — friss lendülettel kezdi meg terveik végrehajtását. Még sok a tennivaló, sok akadályt kell leküzdeni a tihanyiaknak a jobb élethez vezető úton, de egységes fellépéssel, összefogással biztosan elérik a maguk elé tűzött célt, így válik valósággá a költői látomás, amelyet egy úttörő szólaltatott meg a választási műsorban: „Új világ vár, s az örök béke. Molnár Sándor A hét könyv újdonságai Lenin születésének 90. évfordulójára adta közre a Kossuth Kiadó díszkiadásban Lenin „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége” című nagy jelentőségű munkáját. A bibliakutatás marxista eredményeit foglalja össze Kriveljov: „Könyv a bibliáról” című műve. A német kérdés legkényesebb pontjára irányítja a figyelmet Varga Sándor könyve a „Nyugat-Berlin a kirakat mögött”” kiadásban jelent meg Nemes Dezső „Magyarország felszabadulása” című munkája. Aba Sámuel és a Vata-lázadás koráról szól Szövérdy Gyula történelmi regénye, a „Pogány tüzeld’. A Jókai sorozat új kötete az „Egy az Isten”, Veres Péter „A kelletlen lány” címmel írt falusi tárgyú regényt. A Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban jelent meg Vörösmarty Mihály válogatott verseinek gyűjteménye, s a Vidám Könyvek sorozatban Mikszáth Kálmán „Vidám írások” című válogatás két kötetben. Új verseskötet Szüts László „A tejút mezőin” című gyűjteménye. Külföldi írók közül napvilágot látott Defoe „Robinson Crussoe”-jának eredeti kiadása, a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. Az Európa Kiadó újdonsága Koeppen nyugat-német író antifasiszta regénye, a „Halál Rómában” és Chamfort „Aforizmák” című kötete. A kétnyelvű Januskönyvek sorozatban került kiadásra „Pascoli válogatott versei.” — Azaz a halál Kudera a szellőztető akna hágcsóin húzózkodott felfelé, Maska pedig mögötte kapaszkodott, utánozva minden mozdulatát. De útjuknak ez a szakasza még semmi sem volt ahhoz képest, amikor majd a szellőztető berendezés forgólapátjai mellett kell átjutniuk. Igaz, most az alulról jövő légáramlás csapkodta testüket, belefújt kabátjuk, nadrágjuk alá, csiklandozta lábszárukat, szinte megpróbálta felröpíteni őket, mint valami pelyhet, de ugyanakkor meg is könnyítette, hogy fokról fokra feljebb jussanak. Az aknában a faltól falhoz hajló létrák mindegyikének végén palló volt. Ez is síkos volt a rátapadt híg sártól, akárcsak a létrák. Kudera már a pallón állt. Azután egy rövid percre lekuporodtak, így pihentek. S ebben a néhány pillanatban Máskát megrohanták az utolsó néhány óra emlékei. Milyen különösen szövődtek egymásba az események. ... Holman aknász megjelent a Joanna-tárna előválásában, és be nem állt a mocskos szája. — Rühes kutyák vagytok! Disznó oroszok!... Átkozott bolsevikok! — Németül szidta őket. És minden szitoknál ráütött a csákánya nyelével valamelyik társukra. Máskát is fájdalmas ütés érte. S ekkor Maska elvesztette önuralmát. Felugrott és belevilágított Hofman szemébe. — Te disznó kutya! Du verfluchter Schweinehund! — üvöl tötte Hofman aknást és Maska feje felé sújtott a csákánynyéllel. Ekkor történt ... Maska összeszedi gondolatait, hogy hogyan is történt. Pontosan maga sem tudja. Csak feltűnik emlékezetében Hofman dühtől eltorzult arca, kidülledt szeme, rátocskolódó szája s végül saját lámpásának villanása. A lámpa széles kört ír le és lecsap Hofman szögletes fejére. S Hofman, mintha torkán akadna az utolsó szitok, széttárja karját és hanyatt zuhan a kifejtett szénre. Zűrzavar, kiáltozás, néhány bányász elégedetten morogja. Csakhogy eltalálta a rühes fejét ennek a vadállatnak... Mások a mozdulatlan Hofman fölé hajolnak, valaki megragadja Maska kezét, és futni kezd vele a csúzda lejtőjén felfelé. Hogy ki volt nem tudja. A csúzda tetején így szólt hozzá: — Itt maradj ülve, te ménkű, itt, az ajtó mögött!... Nehogy mutatkozzál!... Szöknöd kell, mert akasztófa vár rád, szerencsétlen! Itt ülj, amíg érted nem jönnek!... Jól megadtad a Hitler-kutyának! — mondta végezetül, és visszarohant a csúzdán. Maska pedig eloltotta lámpáját és várt. Sokáig kellett várnia. Nagyon sokáig. Legalábbis úgy tűnt neki, amíg a fal tövében kuporgott a sötétben, gondolataiba merülve. S minden gondolata a halál alakját öltötte. Akasztófa vagy golyó, ott, a salakhegy mögött!... Ezen már nem lehet segíteni... De védekezni fog, ameddig bírja!... Aztán lépéseket hallott és fényt látott. Egy lámpa közeledett. Maska egy támfa mögé lapult. Nem tudhatta, hogy a közelgő ember a menekülést vagy a pusztulást hozza-e... — Maska! Maska! Itt vagy? Szólj már, a ménkűbe is!... hallotta. — S ebből a hangból megértette, hogy olyan ember közeledik feléje, aki a menekülést, az életet hozza. Nem is tévedett. Kudera aknász volt. — Engem is keresnek már — mondta Kudera, amikor már jó ideje vándoroltak és egy széles torlasz mögött leültek valamely 11 elhagyott tárnában. — Téged miért? — A te ménkű nagy szerencsédre. Valamelyik gazember felügyelő elárulta, hogy én vagyok az, aki a vasárnap és hétfő közti szabotázsokat szervezi a Joanna-tárnában, így hát mindkettőnknek együtt kell menekülnünk. — De merre? — A szellőztető aknán keresztül. — Ott is nácikba ütközünk! — Talán igen, talán nem. T kább nem. — Miért nem? — Mert senki sem sejti, ho a szellőztető aknán kereszt'"*t meg lehet szökni. A bánya tervrajzán úgy szerepel, hogy a s”'' ■ lőztető aknában nincsenek 1'rák... — És nincsenek? (Folytatjuk) 1 1960. május 1.