Napló, 1961. szeptember (Veszprém, 17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
2 Kezdődhet az iskola —• Nőtt a tanulólétszám — 20 napköziscsoport az iskolákban — Jó a tankönyvellátás — Szeptember 1—10. az óvodások beíratása — — Mi újság a középiskolákban? — Vége a vakációnak, a hét végén már komoly munka kezdődik az iskolákban is. Az idei oktatási év új feladatokat jelent a művelődésügyi osztályoknak, pedagógusoknak, diákoknak egyaránt A tanulók létszáma növekedett. A tantermek száma azonban nem áll ezzel egyenes arányban. Sokat javult ugyan a technikai felkészülés, de még mindig vannak problémák az új oktatási év kezdetén is. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy az iskolák életében leküzdhetetlen nehézségek jelentkeznek. Az iskolák mindenhol felkészülten várják a tanulókat. A veszprémi iskolák helyzetéről Szabó Antal elvtárs, a városi tanács művelődésügyi osztályának gazdasági felügyelője tájékoztatott: — Az általános iskolákban — a júliusi felmérés alapján — mintegy négyszázzal nőtt az idei oktatási évben a tanulólétszám. Egy-egy osztály létszáma 40 és 50 között mozog, mintegy 10 százalékkal magasabb a tavalyinál. A tantermek száma eggyel növekedett. A Szilágyi Erzsébet Leányiskolában szeptember 1-én már az új tanteremben is megkezdik a tanítást. —A létszámnövekedéssel szaporodott a csak délután járó és a váltakozva járó csoportok száma. Ez évben tehát még sok gyerek „váltott műszakban” jár az iskolába. — A 2. számú fiú és a 2. számú leányiskolában nem lesz politechnikai oktatás, mert nincs megfelelő oktatóterem. Az 1. számú fiúiskolában október másodikén kezdik el két modern politechnikai tanterem építését. A két tantermet azonban csak a következő oktatási évben lehet használni, mert 1962. június 30-ra készül el. Szeptember elsejétől 20 napközis csoport lesz az iskolában, 780 diákot lehet felvenni a napközibe, a jelentkezők száma 1100 körül van. Az ifjúsági házban három helyiség, a Vorosilov úton négy tanterem ál a napközisek rendelkezésére. Tizenhárom csoportot iskolákban helyeznek el. A napközisek felvételénél társadalmi bizottság döntött, figyelembe vette a szociális körülményeket, és főleg arra törekedett, hogy a legfiatalabb diákok kapjanak helyet. Akiket nem tudtak napközibe felvenni, a tervek szerint tanulószobában helyezik el. Részükre a vendéglátóipari vállalat gondoskodik ebédről. Valamennyi iskola frissen festve, kimeszelve várja a diákokat. Az iskolák belső tatarozására több mint 200 ezer forintot költött a városi tanács. Az új iskolaévben 40 ezer forintért vásároltak szemléltető eszközöket. A múlt években már modern bútorokkal cserélték ki a régieket. Ez évben a szertárak bővültek. — A tankönyvellátás jó az idén. Ez évben már kevés régi tankönyvet használtak cserére, 85— 90 százaléka új a könyveknek. Dicséretet érdemelnek a „tankönyv-felelős” pedagógusok Szeptember 2-án, az első tanítási napon minden tanuló osztályában kapja meg a könyveket. Esetleges zavar esetén kellő menynyiség áll rendelkezésre raktáron. Az óvodákba szeptember 1. és 10. között lehet jelentkezni. A nyolc óvoda közül hét tisztán, rendben várja a legifjabbakat. A Nárcisz utcai óvodát most bővítik, előreláthatóan novemberben nyílik meg. Felszerelésben itt sincs probléma, csak a láték kevés. (Úgy gondoljuk, ezen is lehetne segíteni. Nem egy üzem készített más társadalmi munkában játékokat az óvodák részére.) Az óvodások felvételéről szintén társadalmi bizottság dönt. A középiskolák is felkészülve várják a diákokat. Három iskola vezetőjét kérdeztük meg: mi újság a tanévnyitás előtt? Dr. Borsi Lőrinc, a közgazdasági technikum igazgatója ezt válaszolta kérdésünkre: — Az idei tanévet jó körülmények között kezdjük. Teljesen felkészültünk, ragyogóan tiszta az épület, a tankönyvek az egyik teremben várják a szétosztást, a tantestület létszáma teljes, a tantárgy felosztás megfelelő. A tanévet oktató-nevelő szempontból is jól előkészítettük, készülnek a munkatervek, s a jól megérdemelt nyári pihenő után nagy a munkakedv, az alkotni vágyás. Természetesen nehézségek is vannak, amelyek elsősorban az iskola elhelyezéséből következnek. A kétszázéves műemléképület szűk, másfél méteres sziklafalait kitolni nem lehet. Ezért a jelentkezőknek csak egyharmadát tudtuk felvenni, és a 18 felnőtt osztállyal már a szomszédban is jelentkezni kell helyért. A „Kállai Éva” Általános Leánygimnáziumból Görgényi Mihályné igazgató-helyettes válaszolt kérdésünkre: — Az iskola teljesen rendben várja a diákokat, a tantermeket újra festették. Ma már a takarítást is befejezték. A politechnikai oktatásba két új osztály, az elsősök kapcsolódnak be. Előreláthatólag mezőgazdasági szakon, a városi kertészetben dolgoznak majd. A Danuviába ipari gyakorlatra mennek majd a lányok, a kereskedelmi gyakorlatra jelentkezettek 18 veszprémi üzletben dolgozhatnak. Fodor József igazgató-helyettes a vegyipari technikumról tájékoztatott: — Új oktatási rendszert vezettünk be: a kabinet rendszert. Tíz kabinetet létesítettünk, és 6 laboratóriumunk van. Az első osztályosok létszáma elég magas, várhatóan 140 fölött lesz. Új gépeket, berendezéseket és anyagokat kapott a színesfémipari tagozat. A szükséges felszerelés egyébként minden osztálynak rendelkezésére áll. A jelentősebb átalakítások is befejezéshez közelednek, szeptember 1-re elkészülnek. A tanítás mindenhol zavartalan lesz, az iskolák már várják a diákokat. (más) i£ immmi- Tft Pl j&U§ © ^ E Keszthely, Petőfi (terem): SZEPTEMBERI SZERELEM. NDK film. Keszthely, Petőfi (kert): SZEPTEMBERI SZERELEM. NDK film. .Pipa, Petőfi: SERDÜLŐ LÁNYOM. Angol film. Tapolca, Petőfi: A SZÉP LURETTE. NDK filmoperett. Veszprém, Vörös Október: NYOLCVAN NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL. Színes, szélesvásznú amerikai fika. VPLC Síkvidéki és hegyvidéki szemlélet A Bakonyi Múzeum termeiben nemrég Németh József alföldi , most meg Molnár József mátravidéki festő munkái kerültek kiállításra. A széles alföldi horizontokhoz szokott festőnek nem véletlenül kerülnek előtérbe az egész egyszerű témák, s azok is összefoglaló, leegyszerűsítő előadásban, ami szinte magától értetődően vezet a falfestés stílusa felé. Nem véletlenül volt különös sikere a kiállított, eredeti, falra festett freskó-részletnek a látogatók körében. A képfelületek hagyományos olajfestésű felülete helyett is, a faktúra (az anyag kezelése) a fal érdekességét mutatta Németh József fegyelmezett piktúrájában. Bár közben Engelsz József karakterisztikus (jellegzetes) kisplasztikái, s groteszk (játékosan torzító) ötvöszhunkái, s vele együtt Szuppán Irén szellemesen leegyszerűsített színű és rajzolt textíliái (függönyök, bútorhuzatok) mai iparművészetünk csemegéivel gyönyörködtettek, az új kiállítás a másik festő anyagát juttatja eszünkbe. Molnár József szemléletét gyermekkora hegyei határolták. A messze nyúló távlatok helyett figyelmét a közeli érdekes részletek kötötték le, s terelték rajzosabb irányba. A kiállított legkorábbi darabja: Nagyanyám (1944), a részletek gondos megfestésén keresztül kitűnő jellemábrázolás. Már Anyám (1950) képen a portré megkívánta tárgyilagosság mellett is oldottabb az előadásmód, hogy később — különösen tájképeiben — a vázlatosságnak egész virtuóz merészségéig jusson. A változatosság, mint jellegzetesen modern előadásmód, korunk rohanó életritmusában leli magyarázatát, s a művész legközvetlenebb, legőszintébb megnyilatkozása. Lásd: régi mesterek vázlatai, amik sokszor kifejezőbbek a kidolgozott, „kész” képeknél (például Székely Bertalannak). A néző kénytelen kiegészíteni képzeletben a vázlatot, s így önkéntelenül is alkotó részese lesz a műnek, ami pedig a legtöbb műélvező számára különösen izgalmas élmény. Visszatérve művészünkhöz, akinak kiegyensúlyozott arcvonásai 1957-es önarcképéről néznek ránk, természetes következetességgel jut el a rézkarc vonal művészetéig (másik önarckép és Szüret), ami ugyanolyan megfelelő kifejezési mód számára, mint Németh Józsefnek a freskó. Reméljük, hogy szeptember 17-ig sokan megtekintik az értékes kiállítást. A. Tóth Sándor Újra az első vonalban — Végtelenül sajnálom Asszonyom, de meg kell mondanom, hogy a fia nem úgy törődik a dolgaival, ahogy elvárnánk tőle. Ma például „elfelejtette”, hogy kötelessége lett volna. Nem volt ott a praktikumban. Nem hiszem, hogy ezt látná a szüleitől! Kérem, megjegyzem magamnak az esetet. Remélem, még egyszer nem kerülök ilyen kellemetlen helyzetbe! Az anyuka persze irul, pirul. Szabadkozik, ígéretet tesz, s bizony a „fiatalember” legközelebb bűnbánó arccal kér bocsánatot, sőt mi több, engedélyt is arra, hogy — szünidő ide, szünidő oda — legutóbbi mulasztását pótolhassa. Ennyivel persze az ügy nincs befejezve. Végig kell hallgatnia a leckét, utána kész csak a bocsánat. Többet szó sem esik róla, hacsak ... Példa azonban nem volt még arra, hogy megismétlődött volna a „feledékenység.” Józsi bácsi, a praktikum vezetője kiváló pedagógus. Szigorú, munkát és rendet követelő, pedáns ember. Egyetlen járható utat ismer, az őszinteséget, az egyenességet. Maga is ezt teszi, ezt is követeli. Ezért nem lehet vele vitatkozni. Ha ő szól valamiért, igaza van. S ha igaza van, abból nem enged. Az igazságot tekintve nem hajlandó semmiféle „rugalmasságra.” Túl jár a hatvan esztendőn, nyugdíjas. Szereti, tüzes fiatalembereket megszégyenítő tettvággyal szereti az életet, a munkát, a hivatását. Kertész. Nem egyszerűen tudója, művésze a kertészetnek. Valójában illik rá az a kifejezés, hogy elhal a jövőért. Ebből fakad az ifjúság iránti nagy-nagy szeretete és a párt iránti töretlen rajongása is. Nos, mondjuk, könnyű díszítő jelzőket aggatni valakire, hanem mi a bizonyíték? A tények mégiscsak szebben beszélnek a szavaknál! Ne kerüljük hát meg a tényeket sem. Amikor 1949-ben arról volt szó, hogy a termelőszövetkezetet meg kellene szervezni, felvetődött a kérdés: jó, jó, a lehetőség adott, csak hát ki legyen az elnök? Sok múlik azon, ki irányít, hogyan irányít. — Mi lenne, ha Martinkovics Józsi bácsival megbeszélnénk? — Józsi bácsi? Hiszen ha Józsi bácsi elvállalná! • ■ Az aggodalmaskodó kérdés nem volt alaptalan. Józsi bácsi kertészete biztos jövedelmet jelentett a családnak, nem is akármilyen alapot. Ki merte akkor a felelősséget vállalni azért, ha a kipróbált biztos helyett a járatlan utak bizonytalansága a családdal érezteti meg akár csak egy-két éven át is, hogy jobb lett volna a kertészet mellett megmaradni? Józsi bácsi vállalta ezt a felelősséget. Annyira biztos volt a dolgában, hogy teljes felszerelését — ami pedig nem két fillért ért, különösen nem annyit jövedelmezett — bevitte a termelőszövetkezetbe. Szívvel-lélekkel tette, amit a fejlődő élet követelt. Szinte fél Európát bejárta fiatal korában, hogy tapasztalatokat, tudást szerezzen. Nem állami ösztöndíjjal küldték akkor, a maga izzadságán kuporgatta a vándortarisznyába való szűkös pogácsát országról országra. Nagy élettapasztalat állt mögötte, fűszerezve mindazzal a méltánytalansággal, amelyet tizenkilences kiállásáért sokszor vállalnia kellett. — Elvtársak! öröm számomra, amit rámbíztak. Öröm, mert tizenkilenc folytatását látom benne. Természetes, hogy minden erőmmel a teljes sikerekért igyekszem dolgozni. Amíg ő vezette a szövetkezetét, nem voltak jó eredmények díjával. Rövidesen példa lett a sümegi Kossuth, egyre jobban élt a tagság, egyre többen ismerték el a kívülállóak is, hogy „van valami a szövetkezeti gazdálkodásban.” Máig is ő lenne talán az elnöke, ha emberi méltóságában és tisztaságában meg nem sértik. Akkori ügye ugyan gyorsan tisztázódott, de nem vállalta továbbra a megbízatást. — Ne is haragudjatok, nem teszem! Kár minden érvelés, a kérést pedig tartogassátok másnak, hozzám nem illik. Megbántottatok, mélyen megsértettetek, mást vártam volna. A sértést nem akkor kell megbánni, amikor nem lehet helyrehozni, hanem addig, amíg meg nem történik. Ami ma igaz, az tegnap sem lehetett valótlan. Ne vitatkozzunk! Az emberekre haragudott meg, akik megbántották. A párt hű katonája maradt, ment továbbra is, tette első szóra, amit vártak tőle. Ötvenhétben, amikor a munkásőrséget szervezték, az elsők között volt. Elsők között volt az MSZMP szervezéskor is. — Az elveimet nem nyugdíjazták. — ez, a véleménye. Amikor a gimnáziumba bevezették az öt plusz egyes oktatást, megintcsak felmerült a kérdés: — Ki tudná a legjobban csinálni? Ki lenne erre a legalkalmasabb? Az ipari tagozatra csak van emberünk, de kire kellene bízni a mezőgazdasági praktikum vezetését? Józsi bácsi neve megint előkerült s megint csak úgy: — Hiszen, ha Józsi bácsi vállalna! Józsi bácsi azóta szinte újjászületett. Kertészet nincs olyan a környéken, mint a kis gimnazisták gyakorlóterülete. Termésátlagaikat megcsodálja, aki a maga szemével meggyőződik róla. Aki csak úgy hallja, hiszi is, nem is. Azok a gyakorlati órák pedig alkalmasak arra is, hogy a mezőgazdasági tudományok mellett egy kis franciát, egy kis németet, egy kis orosz nyelvet is gyakoroljanak. Józsi bácsi nagyszerűen beszéli mind a három nyelvet. Legjobban azonban talán az ifjúság nyelvén ért. Hozzáértésre, munka iránti szeretetre, hivatásérzetre, hivatástudatra nevel tudásával, elsősorban a saját példájával, örök jókedve, mindig mosolygó arca, a feladatok iránti felelősségérzete vonzza a fiatalokat. Élmény gazdag élete telis tele van olyan történetekkel, amelyikből mindig ki lehet választani azokat, amelyek az ifjúvá serdülők romantikus hajlamait lekötik, amit lehet és érdemes is követni. Mindegyikben a helytállás, a munka, a tudás iránti olthatatlan akarat, a vasfegyelem a fő erő. Kifogyhatatlan az ügybuzgalma. A múltkor hallom, megszólítja őt az utcán egy háziasszony: — Jaj, kedves Józsi bácsi! Nincs egy kis eltenni való uborkája? Nem kapok ezen a piacon. — Nekem nincs, asszonyom. De a praktikumnak lesz. Kiváló, elsőosztályú. — Igazán, édes Józsi bácsi! Az én fiaim csakis elsőosztályú árut termelnek! Így igaz. Ha szabad élni a kifejezéssel, így is természetes. A nagy német költő, Schiller, klasszikusan megfogalmazta erre a legjobb kifejezést: „A mű dicséri mesterein ír « 1961. szeptember 1.