Napló, 1961. szeptember (Veszprém, 17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

2 Kezdődhet az iskola —• Nőtt a tanulólétszám — 20 napköziscsoport az iskolákban — Jó a tankönyvellátás — Szeptember 1—10. az óvodások beíratása — — Mi újság a középiskolákban? — Vége a vakációnak, a hét végén már komoly munka kezdődik az iskolákban is. Az idei oktatási év új feladatokat jelent a művelő­désügyi osztályoknak, pedagógu­soknak, diákoknak egyaránt A tanulók létszáma növekedett. A tantermek száma azonban nem áll ezzel egyenes arányban. Sokat ja­vult ugyan a technikai felkészü­lés, de még mindig vannak prob­lémák az új oktatási év kezdetén is. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy az iskolák éle­tében leküzdhetetlen nehézségek jelentkeznek. Az iskolák minden­hol felkészülten várják a tanuló­kat. A veszprémi iskolák helyzetéről Szabó Antal elvtárs, a városi ta­nács művelődésügyi osztályának gazdasági felügyelője tájékozta­tott: — Az általános iskolákban — a júliusi felmérés alapján — mintegy négyszázzal nőtt az idei oktatási évben a tanulólétszám. Egy-egy osztály létszáma 40 és 50 között mozog, mintegy 10 százalékkal magasabb a tavalyinál. A tantermek száma eggyel növe­kedett. A Szilágyi Erzsébet Leányiskolában szeptember 1-én már az új tanteremben is meg­kezdik a tanítást. —A létszámnövekedéssel sza­porodott a csak délután járó és a váltakozva járó csoportok szá­ma. Ez évben tehát még sok gyerek „váltott műszakban” jár az iskolába. — A 2. számú fiú és a 2. számú leányiskolában nem lesz politech­nikai oktatás, mert nincs megfe­lelő oktatóterem. Az 1. számú fiúiskolában ok­tóber másodikén kezdik el két modern politechnikai tan­terem építését. A két tantermet azonban csak a következő oktatási évben lehet használni, mert 1962. június 30-ra készül el.­­ Szeptember elsejétől 20 nap­közis csoport lesz az iskolában, 780 diákot lehet felvenni a napközibe, a jelentkezők szá­ma 1100 körül van. Az ifjúsági házban három helyi­ség, a Vorosilov úton négy tan­terem ál a napközisek rendel­kezésére. Tizenhárom csoportot iskolákban helyeznek el. A napközisek felvételénél tár­sadalmi bizottság döntött, figye­lembe vette a szociális körülmé­nyeket, és főleg arra törekedett, hogy a legfiatalabb diákok kap­janak helyet. Akiket nem tudtak napközibe felvenni, a tervek szerint ta­nulószobában helyezik el. Részükre a vendéglátóipari vál­lalat gondoskodik ebédről.­­ Valamennyi iskola frissen festve, kimeszelve várja a diáko­kat. Az iskolák belső tatarozásá­ra több mint 200 ezer forintot költött a városi tanács. Az új iskolaévben 40 ezer forintért vá­sároltak szemléltető eszközöket. A múlt években már modern bú­torokkal cserélték ki a régieket. Ez évben a szertárak bővültek. — A tankönyvellátás jó az idén. Ez évben már kevés régi tan­könyvet használtak cserére, 85— 90 százaléka új a könyveknek. Dicséretet érdemelnek a „tan­könyv-felelős” pedagógusok Szeptember 2-án, az első taní­tási napon minden tanuló osztályában kapja meg a könyveket. Esetleges zavar esetén kellő meny­­nyiség áll rendelkezésre raktá­ron.­­ Az óvodákba szeptember 1. és 10. között lehet jelentkezni. A nyolc óvoda közül hét tisztán, rendben várja a legif­jabbakat. A Nárcisz utcai óvodát most bőví­tik, előreláthatóan novemberben nyílik meg. Felszerelésben itt sincs probléma, csak a láték ke­vés. (Úgy gondoljuk, ezen is le­hetne segíteni. Nem egy üzem készített más­ társadalmi munká­ban játékokat az óvodák részére.) Az óvodások felvételéről szintén társadalmi bizottság dönt. A középiskolák is felkészülve várják a diákokat. Három iskola vezetőjét kérdeztük meg: mi új­ság a tanévnyitás előtt? Dr. Borsi Lőrinc, a közgazda­sági technikum igazgatója ezt vá­laszolta kérdésünkre: — Az idei tanévet jó körülmé­nyek között kezdjük. Teljesen fel­készültünk, ragyogóan tiszta az épület, a tankönyvek az egyik te­remben várják a szétosztást, a tantestület létszáma teljes, a tan­tárgy felosztás megfelelő. A tanévet oktató-nevelő szem­pontból is jól előkészítettük, készülnek a munkatervek, s a jól megérdemelt nyári pihenő után nagy a munkakedv, az alkotni vágyás. Természetesen nehézségek is vannak, amelyek elsősorban az iskola elhelyezéséből következ­nek. A kétszázéves műemléképü­let­ szűk, másfél méteres szikla­falait kitolni nem lehet. Ezért a jelentkezőknek csak egyharmadát tudtuk felvenni, és a 18 felnőtt osztállyal már a szomszédban is jelentkezni kell helyért. A „Kállai Éva” Általános Leány­­gimnáziumból Görgényi Mihály­­né igazgató-helyettes válaszolt kérdésünkre: — Az iskola teljesen rendben várja a diákokat, a tantermeket újra festették. Ma már a takarí­tást is befe­jezték. A politechnikai oktatásba két új osztály, az elsősök kapcso­lódnak be. Előreláthatólag mezőgazdasági szakon, a vá­rosi kertészetben dolgoznak majd. A Danuviába ipari gyakorlatra mennek majd a lányok, a kereske­delmi gyakorlatra jelentkezettek 18 veszprémi üzletben dolgozhat­nak. Fodor József igazgató-helyettes a vegyipari technikumról tájékoz­tatott: — Új oktatási rendszert vezet­tünk be: a kabinet rendszert. Tíz kabinetet létesítettünk, és 6 laboratóriumunk van. Az első osztályosok létszáma elég magas, várhatóan 140 fölött lesz. Új gépeket, berendezéseket és anyagokat kapott a színesfémipari tagozat. A szükséges felszerelés egyébként minden osztálynak rendelkezésére áll. A jelentősebb átalakítások is befejezéshez kö­zelednek, szeptember 1-re elké­szülnek. A tanítás mindenhol zavartalan lesz, az iskolák már várják a diákokat. (más) i£ immmi- Tft Pl j&U§ © ^ E Keszthely, Petőfi (terem): SZEPTEM­BERI SZERELEM. NDK film. Keszthely, Petőfi (kert): SZEPTEM­BERI SZERELEM. NDK film. .Pipa, Petőfi: SERDÜLŐ LÁNYOM. Angol film. Tapolca, Petőfi: A SZÉP LURETTE. NDK filmoperett. Veszprém, Vörös Október: NYOLC­VAN NAP ALATT A FÖLD KÖ­RÜL. Színes, szélesvásznú ameri­kai fika. V­­­PLC Síkvidéki és hegyvidéki szemlélet A Bakonyi Múzeum termeiben nemrég Németh József alföldi , most meg Molnár József mátravidéki festő munkái kerültek ki­állításra. A széles alföldi horizontokhoz szokott festőnek nem véletlenül kerülnek előtérbe az egész egyszerű témák, s azok is összefoglaló, leegyszerűsítő előadásban, ami szinte magától értetődően vezet a falfestés stílusa felé. Nem véletlenül volt különös sikere a kiállí­tott, eredeti, falra festett freskó-részletnek a látogatók körében. A képfelületek hagyományos olajfestésű felülete helyett is, a faktúra (az anyag kezelése) a fal érdekességét mutatta Németh József fe­gyelmezett pik­túrájában. Bár közben Engelsz József karakterisztikus (jellegzetes) kis­­plasztikái, s groteszk (játékosan torzító) ötvöszhunk­ái, s vele együtt Szuppán Irén szellemesen leegyszerűsített színű és rajzolt textíliái (függönyök, bútorhuzatok) mai iparművészetünk csemegéivel gyö­nyörködtettek, az új kiállítás a másik festő anyagát juttatja eszünkbe. Molnár József szemléletét gyermekkora hegyei határolták. A messze nyúló távlatok helyett figyelmét a közeli érdekes részletek kötötték le, s terelték rajzosabb irányba. A kiállított legkorábbi darabja: Nagyanyám (1944), a részletek gondos megfestésén ke­resztül kitűnő jellemábrázolás. Már Anyám (1950) képen a portré megkívánta tárgyilagosság mellett is oldottabb az előadásmód, hogy később — különösen tájképeiben — a vázlatosságnak egész virtuóz merészségéig jusson. A változatosság, mint jellegzetesen modern előadásmód, ko­runk rohanó életritmusában leli magyarázatát, s a művész legköz­vetlenebb, legőszintébb megnyilatkozása. Lásd: régi mesterek váz­latai, amik sokszor kifejezőbbek a kidolgozott, „kész” képeknél (például Székely Bertalannak). A néző kénytelen kiegészíteni kép­zeletben a vázlatot, s így önkéntelenül is alkotó részese lesz a mű­nek, ami pedig a legtöbb műélvező számára különösen izgalmas él­mény. Visszatérve művészünkhöz, akinak kiegyensúlyozott arcvonásai 1957-es önarcképéről néznek ránk,­­ természetes következetesség­gel jut el a rézkarc vonal művészetéig (másik önarckép és Szüret), ami ugyanolyan megfelelő kifejezési mód számára, mint Németh Józsefnek a freskó. Reméljük, hogy szeptember 17-ig sokan megtekintik az értékes kiállítást. A. Tóth Sándor Újra az első vonalban — Végtelenül sajnálom Asszo­nyom, de meg kell mondanom, hogy a fia nem úgy törődik a dolgaival, ahogy elvár­nánk tőle. Ma például „elfelejtette”, hogy kötelessége lett volna. Nem volt ott a prak­tikumban. Nem hiszem, hogy ezt látná a szüleitől! Kérem, megjegyzem magamnak az esetet. Remélem, még egyszer nem kerü­lök ilyen kellemetlen helyzetbe! Az anyuka persze irul, pirul. Szabadko­zik, ígéretet tesz, s bizony a „fiatalember” legközelebb bűnbánó arccal kér bocsánatot, sőt mi több, engedélyt is arra, hogy — szünidő ide, szünidő oda — legutóbbi mu­lasztását pótolhassa. Ennyivel persze az ügy nincs befejezve. Végig kell hallgatnia a leckét, utána kész csak a bocsánat. Töb­bet szó sem esik róla, hacsak ... Példa azonban nem volt még arra, hogy megis­métlődött volna a „feledékenység.” Józsi bácsi, a praktikum vezetője kiváló pedagógus. Szigorú, munkát és rendet kö­vetelő, pedáns ember. Egyetlen járható utat ismer, az őszinteséget, az egyenességet. Maga is ezt teszi, ezt is követeli. Ezért nem lehet vele vitatkozni. Ha ő szól valamiért, igaza van. S ha igaza van, abból nem en­ged. Az igazságot tekintve nem hajlandó semmiféle „rugalmasságra.” Túl jár a hatvan esztendőn, nyugdí­jas. Szereti, tüzes fiatalembereket meg­szégyenítő tettvággyal szereti az életet, a munkát, a hivatását. Kertész. Nem egy­szerűen tudója, művésze a kertészetnek. Valójában illik rá az a kifejezés, hogy el­hal a jövőért. Ebből fakad az ifjúság iránti nagy-nagy szeretete és a párt iránti töret­len rajongása is. Nos, mondjuk, könnyű díszítő jelzőket ag­gatni valakire, hanem mi a bizonyíték? A tények mégiscsak szebben beszélnek a sza­vaknál! Ne kerüljük hát meg a tényeket sem. Amikor 1949-ben arról volt szó, hogy a termelőszövetkezetet meg kellene szervez­ni, felvetődött a kérdés: jó, jó, a lehetőség adott, csak hát ki legyen az elnök? Sok mú­lik azon, ki irányít, hogyan irányít. — Mi lenne, ha Martinkovics Józsi bácsi­val megbeszélnénk? — Józsi bácsi? Hiszen ha Józsi bácsi el­vállalná! • ■ Az aggodalmaskodó kérdés nem volt alaptalan. Józsi bácsi kertészete biztos jö­vedelmet jelentett a családnak, nem is akármilyen alapot. Ki merte akkor a fele­lősséget vállalni azért, ha a kipróbált biz­tos helyett a járatlan utak bizonytalansága a családdal érezteti meg akár csak egy-két éven át is, hogy jobb lett volna a kertészet mellett megmaradni? Józsi bácsi vállalta ezt a felelőssé­get. Annyira biztos volt a dolgában, hogy teljes felszerelését — ami pedig nem két fillért ért, különösen nem annyit jövedel­mezett — bevitte a termelőszövetkezetbe. Szívvel-lélekkel tette, amit a fejlődő élet követelt. Szinte fél Európát bejárta fiatal korában, hogy tapasztalatokat, tudást sze­rezzen. Nem állami ösztöndíjjal küldték ak­kor, a maga izzadságán kuporgatta a ván­dortarisznyába való szűkös pogácsát or­szágról országra. Nagy élettapasztalat állt mögötte, fűszerezve mindazzal a méltány­talansággal, amelyet tizenkilences kiállásá­ért sokszor vállalnia kellett. — Elvtársak! öröm számomra, amit rám­bíztak. Öröm, mert tizenkilenc folytatását látom benne. Természetes, hogy minden erőmmel a teljes sikerekért igyekszem dol­gozni. Amíg ő vezette a szövetkezetét, nem vol­tak jó eredmények díjával. Rövidesen pél­da lett a sümegi Kossuth, egyre jobban élt a tagság, egyre többen ismerték el a kívül­­állóak is, hogy „van valami a szövetkezeti gazdálkodásban.” Máig is ő lenne talán az elnöke, ha emberi méltóságában és tiszta­ságában meg nem sértik. Akkori ügye ugyan gyorsan tisztázódott, de nem vállalta továbbra a megbízatást. — Ne is haragudjatok, nem teszem! Kár minden érvelés, a kérést pedig tartogassá­tok másnak, hozzám nem illik. Megbántot­tatok, mélyen megsértettetek, mást vártam volna. A sértést nem akkor kell megbánni, amikor nem lehet helyrehozni, hanem ad­dig, amíg meg nem történik. Ami ma igaz, az tegnap sem lehetett valótlan. Ne vitat­kozzunk! Az emberekre haragudott meg, akik meg­bántották. A párt hű katonája maradt, ment továbbra is, tette első szóra, amit vártak tőle. Ötvenhétben, amikor a munkásőrsé­get szervezték, az elsők között volt. Elsők között volt az MSZMP szervezéskor is. — Az elveimet nem nyugdíjazták. — ez, a véleménye. Amikor a gimnáziumba bevezették az öt plusz egyes oktatást, megintcsak felmerült a kérdés: — Ki tudná a legjobban csinálni? Ki lenne erre a legalkalmasabb? Az ipari ta­gozatra csak van emberünk, de kire kellene bízni a mezőgazdasági praktikum vezetését? Józsi bácsi neve megint előkerült s me­gint csak úgy: — Hiszen, ha Józsi bácsi vállalna! Józsi bácsi azóta szinte újjászületett. Kertészet nincs olyan a környéken, mint a kis gimnazisták gyakorlóterülete. Termésát­lagaikat megcsodálja, aki a maga szemével meggyőződik róla. Aki csak úgy hallja, hi­szi is, nem is. Azok a gyakorlati órák pedig alkalmasak arra is, hogy a mezőgazdasági tudományok mellett egy kis franciát, egy kis németet, egy kis orosz nyelvet is gya­koroljanak. Józsi bácsi nagyszerűen beszéli mind a három nyelvet. Legjobban azonban talán az ifjúság nyelvén ért. Hozzáértésre, munka iránti szeretetre, hivatásérzetre, hi­vatástudatra nevel tudásával, elsősorban a saját példájával, örök jókedve, mindig mo­solygó arca, a feladatok iránti felelősségér­zete vonzza a fiatalokat. Élmény gazdag élete telis tele van olyan történetekkel, ame­lyikből mindig ki lehet választani azokat, amelyek az ifjúvá serdülők romantikus hajlamait lekötik, amit lehet és érdemes is követni. Mindegyikben a helytállás, a mun­ka, a tudás iránti olthatatlan akarat, a vas­fegyelem a fő erő. Kifogyhatatlan az ügybuzgalma. A múlt­kor hallom, megszólítja őt az utcán egy háziasszony: — Jaj, kedves Józsi bácsi! Nincs egy kis eltenni való uborkája? Nem kapok ezen a piacon. — Nekem nincs, asszonyom. De a prak­tikumnak lesz. Kiváló, elsőosztályú. — Igazán, édes Józsi bácsi! Az én fiaim csakis elsőosztályú árut termelnek! Így igaz. Ha szabad élni a kifejezéssel, így is természetes. A nagy német költő, Schiller, klasszikusan megfogalmazta erre a legjobb kifejezést: „A mű dicséri mes­terein ír « 1961. szeptember 1.

Next