Napló, 1962. március (Veszprém, 18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

2 Színesebben, ellenesebben, termenaiúan! Bószeyfityező» követelményei közül két dolgot feltétlenül ki kell emelni: hozzáértő vezetés és jó munkafegyelem. Akármelyik hiányzik, kínlódás, eredménytelen a munka. A hozzáértő vezetés, tanulás és tapasztalat, mindkettő idő kérdése. Egyik hiba ezzel kapcsolatban a türelmetlenség. Akiben egyébként a jó vezető tulajdonságok nagyjából adottak, az előbb-utóbb megszerzi a nagyüzemi vezetéshez szükséges tudást és tapasztalatot is. Két-három hónap azonban nem elegendő. A jó vezetőnek néhány elengedhetetlen tulajdonsággal eleve rendelkeznie kell. Elsősorban is legyen tekintélye. Enélkül nincs megfelelő súlya a szavának, nem tud rendet, fegyelmet tartani. A tekintély nem a csipkebokorban születik, boltban sem árulják. Szaktudás, mégpedig az átlag felett álló szaktudás, hozzáértés, biztonság a feladatok szövevényei között — ezek követelményei a szükséges tekintélynek. Elengedhetetlen az is, hogy a helyeset, szükségeset, mindenki érdekeit szolgálják, végre is tudja hajtani. Legprózaibban talán úgy lehetne megfogalmazni: jó vezető tud dolgoztatni. Dolgoztatás és dolgoztatás között különbség van. Botosispán módszerrel fél lépést sem lehet előre lépni. Elmúlt a megfélemlítés korszaka. Egyébként sem ér sokat az olyan munka, amit nem meggyőződésből és lelkesedésből végeznek. Ahol azonban valójában hozzáértő a vezetés, ott előbb-utóbb, nem is hosszú idő alatt feltétlenül meg lehet teremteni a jó munkafegyelmet. Egyetlen járható és leggyorsabban eredményre vezető út az emberek meggyőzése. N^ívg^rb"»» (Sümegi járás) évekig nem boldogult a vezetőség a tagsággal, egy helyben topogtak. Egy évvel ezelőtt Kisgörbő már csatlakozott Nagygörbőhöz, az idén Vindornyaszöllős és Döbröce szegődik az előbbi kettőhöz. Látszatra csak egy ember, az elnök személye változott. Két évvel ezelőtt Borbás István elvtárs lett az elnök. Azóta nincs baj Nagygörbőn, az egyesülés óta Kisgörbőn is megoldódtak a vezetés problémái. Ezt reméli a most csatlakozó két község is. A példa világos: mindegyik község dolgozói tudják, hogy Borbás elvtársban meg lehet bízni. Ahol ő vezet, ott nem mennek rosszul a dolgok. Borbás elvtárs tehát bírja immár négy község bizalmát. Amit Borbás elvtárs mond, azt végrehajtják. Honnan van Borbás elvtárs ereje? Honnan ez a nagyfokú bizalom? Borbás elvtárs rendkívül határozott ember. Határozott, mert tudja mit akar és miért. Pontosan tudja, mennyi jövedelmet hajt a szövetkezetnek egy-egy elgondolás, határozat végrehajtása. Nem, távolról sem arról van szó, hogy a saját feje után megy. Beszélget az emberekkel, megkérdezi őket, megvitatja a javaslatokat a pártszervezettel, a szövetkezet vezetőivel. A kollektív vélemények alapján kialakult álláspontot hajtja végre. A kollektíva, a közösség erejére támaszkodik. A szövetkezet, a pártszervezet vezetősége emeli határozattá a teendőket. Közvetlen segítői tehát maguk is részt vesznek a határozatok meghozatalában. Természetesen őket vonja be elsősorban azok végrehajtásába. Például: a brigádvezetők megkapják a feladatot, a kapálást három nap alatt el kell végezni. A brigádvezetők megbeszélik a teendőket a munkacsapatok vezetőivel, ők értesítik a munkacsapatok tagjait. Mi lesz azonban, ha valaki bejelenti, hogy nem jön? Ha alapos oka van — orvoshoz megy mondjuk — elengedik. Ha csak kedve nincs, a munkacsapatvezető megpróbálja meggyőzni. Érve: b*ven va*!**, mert a feladatokkal együtt arról is beszélt velük a brigádvezető, menynyi veszteség származik a munka el nem végzéséből. Ha a munkacsapatvezető érvelése nem elég, elmegy a brigádvezető, de elmennek a munkacsapatnak a tagjai is. Figyelmeztetik, hogy az egész közösséget károsítja meg. Ha ez sem elég, közgyűlés elé kerül, megbüntetik. A nagyobb büntetés azonban a falu, a közössségi megvetése, lenézése. A munkakerülőt nem tartják becsületes embernek és eszerint is bánnak vele. Jó, jó, mondhatják. Könnyű ott, ahol ez a szemlélet már kialakult. Próbálják ezt megcsinálni Csab- rendeken, ahol a tagság zöme nem jár dolgozni, ha „megsértődik”. Vagy Sümegen, ahol a tüdejét is kibeszélheti az agitátor. Száz Borbás is kevés lenne! Csakugyan, miért nem megy a munka évek óta Csabrendeken, Sümegen és még jónéhány helyen? Ott is agitálnak pedig. Az eredménytelenség egyik oka, hogy a jól dolgozókat nem vonják be a fegyelmezetlenek meggyőzésébe. Hiába küldik a pedagógusokat, a tanács dolgozóit, a pénzügyőröket és a buszkalauzokat ilyen helyre agitálni, ők nem a szövetkezetben dolgoznak. Nincs olyan súlya a szavuknak, mint a szövetkezeti tagság érveinek, bármennyirejobb a felkészültségük. De ha ők, a rokonok, barátok, ismerősök nem sokoldalúan, igazán és alaposan győződtek meg mielőtt ilyenfajta beszélgetésekre sor kerül, ha érvszegények, alapvető kérdéseket nem látnak világosan, az ő munkájuk sem lesz eredményes. Tények, számok kellenek arról, aminek az előnyét bizonyítani akarják. Milyen taskus volt egyegy jó termelőszövetkezet elnökét meghívni a gyenge termelőszövetkezetekbe, elbeszélgetni vele! Milyen sokat lehetne tanulni egyegy tapasztalatcsere kiránduláson! Pártszervezeteink, tanácsaink, népfrontmozgalmunk sokat tehetne ennek érdekében. Milyen jó lenne olyan mozgalmat teremteni, személyesen ismerd meg a jó termelőszövetkezeteket! Ha Kővágóörsön, Zalaváron,, Nagygörbőn és még annyi más szövetkezetben lehet 40—50—60 forintot fizetni egy-egy munkaegységre, másutt is, mindenütt lehet. El kell lesni, el kell sajátítani a módját! Fel kell kelteni az emberek érdeklődését! Pusztán emberi akarat dolga, közös összefogáson múlik milyen mértékben és milyen ütemben jutunk előbbre. Várvölgyi László A pártélet hírei Pápáról és a pápajárásból ! A pápai járás pártalapszervezetei az idei évben mindenütt munkaterv alapján végzik munkájukat. Havonta a két vezetőségi ülést és a taggyűlést rendszeresen megtartják. Gyakran kibővített vezetőségi ülést tartanak. Ezekre az időszerű feladatok témaköreinek megfelelően a termelőszövetkezet, a tanács, a tömegszervezetek, az iskola, kultúrház vezetőit hívják meg. Az elvégzett munka értékelését és az új feladatokat, a végrehajtás módszereit közösen vitatják meg, s ennek alapján hoznak határozatokat. A tömegszervezeteket terveik alapján általában évenként kétszer számoltatják be az elvégzett munkákról. 2 Lelkesítő versenytábla fogadja a pápai Elekthermax gyárba belépő idegent. A gyár szocialista címért küzdő és a címet már elért brigádjainak eredményeiről adnak számot ezek a táblák. Az újítások összegei minden brigádnál több tízezer forint megtakarítást jelentenek. Azt viszont kevesen tudják, hogy a szocialista brigádok segítésével, összefogásával Győri László mérnököt bízta meg a pártszervezet. Ez a kísérleti műhely helyettes vezetőjének, Győri László elvtársnak a pártmegbízatása. A gyárban minim váritosy Mónistka kapott pártmegbízatást. A pártmegbízatások teljesítése gazdasá■gilag sok-sok százezer forint megtakarítást jelent évenként, politi- tkai oldalát tekintve pedig egyre is szilárdabb munkafegyelmet, állandóan emelkedő színvonalú , szakmai és politikai tudást, nem utolsósorban a párttagság állandó számbeli gyarapodását. Gyakori eset a pápai járásban, hogy a dolgozók kimondottan gazdasági kérdésekkel, termelőszövetkezet, tanácshoz, telek- könyvhöz, más szervekhez tartozó ügyekkel, problémákkal a pártszervezetekhez, kommunistákhoz fordulnak segítségért. A bizalom növekedését kettős céllal használják fel az alapszervezetek. Egyrészt az agitátorok mind több feladatot kapnak pártmegbízatásként a dolgozók kéréseinek, panaszainak intézésében. Ezzel több alkalmuk nyílik a dolgozókkal politikai kérdésekről is beszélgetni. Másrészt a pártmegbizatások teljesítése során a megbízottak a párt belső életével, módszereivel jobban megismerkednek, közelebb kerülnek a párthoz, jártasságra tesznek szert a dolgozók ügyeinek intézésében. Többek között ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben 78 új párttagot, 53 új tagjelöltet vettek fel a járás termelőszövetkezeti alapszerveztei ______ tv. L 1 NAPLÓ 1962. március 1. Vállaljuk a részünket! lyan határozatot hozott az elmúlt héten a Minisztertanács, amely talán nem vált ki azonos érdeklődést az ország minden részében. Nálunk, Veszprém megyében azonban különösen élénk a reagálás, Budapest után minden bizonnyal a legélénkebb. A döntésekre lelkes igent zúgnak a Balaton hullámai és a Cuha surranó habjai, a Badacsony zömök szőlőtőkéi és Kőrishegy bókoló faóriásai. Az idegenforgalomról szóló minisztertanácsi határozatról van szó. Arról, amely kimondja, hogy fokozatosan növelni kell a belföldi és a hazánkba látogató külföldi turisták számát, emelni a vendéglátás színvonalát. Tájegységekre bontott távlati fejlesztési tervet kell készíteni, idényszállókat építeni, több vadászati lehetőséget biztosítani. A mi megyénk, az északi Balaton-parttal és a Bakonnyal, kétségkívül második helyen áll azok között, akikre a terv teljesítése vár. Örömmel mondhatjuk, hogy nem ért bennünket felkészületlenül a feladat, megvannak a teljesítéshez szükséges eszközeink. Bár a természet készen nyújtotta a látványosságokat, a fürdési, kirándulási, vadászati lehetőségeket, korántsem mindegy, mivel járulunk hozzá a komforthoz, milyen emberek azok, akik az ügyeket intézik. Veszprém megyében mostanáig, a mindennapi munkában, tucatjával, százával nőttek ki azok az idegenforgalmi szakemberek, idegenvezetők, fürdőmesterek, turisztikai szakértők, vadászmesterek, motelvezetők, pincérek, üdülőhelyi előadók, kereskedők, társadalmi munkások, akik ezt a Hivatást ismerik, szeretik és igyekeznek minél magasabb színvonalon végezni. A határozatnak az a része, amit ismerünk, nem említ tájakat, neveket. De nem szerénytelenség, ha saját tanácsunk dicséretének is tekintjük azt a kitételt, amely szerint „a hazai turistaforgalom fejlesztését hasznosan segítik a megyei tanácsok”. A Balatoni Intéző Bizottságot pedig külön is megemlíti a szöveg. Persze, a tennivaló még rengeteg. A mi tekintélyünket járatja le egy-egy modortalanság, amit valamelyik parti vendéglő személyzete követ el, házigazda szerepünkben fájlaljuk, hogy rosszak a bakonyi utak, úgy érezzük, mi lettünk szegényebbek, ha elszállásolási lehetőségek hiányában vissza kell utasítanunk nem egy idekészülő kiránduló csoportot. A gondok megoldásához maga az igyekezet kevés, bár sok gondot lehet megoldani csak ezzel is. Az orvoslás zöme azonban anyagi áldozatot kíván, azért örülünk különösen a távlati fejlesztési terv hírének, " mert reméljük, hogy ebbe számos fogyatékosságunk orvoslását építik majd bele. Bizonyára helyet kapnak a tervben az annyira szükséges idényszállók, a bakonyi utak, a gazdagabb balatoni hajópark, az olyannyira hiányzó keszthelyi kultúrház és egyéb létesítmények. Tudjuk, szívós munka szükséges ahhoz, hogy a Minisztertanács határozatának betűi betonba, üvegbe, vasba és kőbe öltözzenek. De már most kijelentjük- örömmel üdvözöljük a határozatot és örömmel, munkára készen vállaljuk a részt, ami a végrehajtásból a mi vállainkra nehezedik! (fb) Műemlékeink helyreállítása Az Országos Műemléki Felügye- Iőség a napokban eljuttatta a megye illetékes szerveihez az 1961— 65 közötti időszakban Veszprém megyében végzett, illetve végzendő műemlékmegóvások listáját. Eszerint a felügyelőség öt év alatt tizenhárom és félmillió forintot fordít a megyénkben lévő műemlékekre. Ebből az összegből 62 objektum állagmegóvását, helyreállítását, felújítását végzik el. Sümeg után Szigliget 1961-ben a vázsonyi, 1962-ben már a sümegi vár helyreállításának befejezése szerepel a felsorolásban, az utóbbira két év alatt kétmillió forintot költöttek. Amint Sümeggel „végeznek” az építők, Szigliget kerül sorra, 1963—65 között közel kétmillió forinttal mérhető munkát végeznek ott: a teljes feltárást, a falak megóvását. Váraink védelmére tehát csaknem egyharmadát fordítják a rendelkezésre álló összegnek. Mégis, kissé fájó arra gondolni, hogy a somlói váron végzendő kisebb javításon kívül sem erre, sem Csesznek, Csobánc, Tátika, Rezi, Zádorvár, Döbrente és Esseg váraira nem kerülhet sor. Újabb öt, de talán tíz-tizenöt év szükséges a jelenlegi tempó mellett, hogy rájuk is gondja legyen a hivatalos műemléki szerveknek. Vajon mi pusztul el belőlük ezalatt? Körülbelül száz római és főleg középkori rom műemlék van a megyében. Ebből csak 12 a vár, a többi lakóépület, kolostor vagy templom. 1953—60 között már vagy 10—12 ilyen kisebb rom helyreálítása történt meg, a mostani időszakban 13-ra köszönt rá az újjászületés időszaka. Alsódörgicse, Ecsérpuszta, Taliándörögd, Tihany-Újlak, Fűzfő-Mária templomromai a salföldi és a gyulafirátóti kolostorok maradványai, a sümegi városfalak, a fenékpusztai, örvényesi, és balatonfüredi római romok munkálatai javarészt már 1963-ig elkészülnek. Kétmilliónál többet fordítanak rájuk. — Sajnos, a „hiánylista” itt sem jelentéktelen, bár azt meg kell állapítanunk, hogy az idegenforgalom által leginkább látogatott helyeken lévő kisebb romok helyreállított formában lesznek pár éven belül. De azért kár lenne, ha a Nagyvázsony melletti zálodi kolostor, a veszprémi Katalin-zárda, a balatoncsicsói Balázstemplom, a füredi és főleg a Káli-medence romtemplomai továbbra is gondozás nélkül maradnának. A pusztulás ezeket még a váraknál is hamarabb éri el. Kiállító terem a veszprémi Zsult új parkban Jelentős lesz az örvényesi ásatások során mostanában előkerült, nagyon érdekes és látványos római villamaradványok megóvása. 1961-gyel azonban az OMF lezárta a Keszthely Fenékpuszta romvárosának bemutatásához a fedezet biztosítását. Itt és nyilván a Balaton partján másutt is a BIB és a megye támogatására számítanak. A romok állagmegóvására a költségelőirányzat felét fordítják. Másik feléből az álló, használatban lévő műemlékek felújítását, helyreállítását végeznék. 8. műemléktemplom szerepel a jegyzékben. 1963—64-re tervezik végre a felsőőrsi templom restaurálását, 1965-ben pedig megyénknek talán a legkecsesebb és legjellegzetesebb románkori temploma, a Hévíz melletti egregyi templom is sorra kerül. Veszprémben az idén 150 000 forintos költséggel konzerválják és tető alá hozzák a kultúrparkban álló jezsuita templomremet, amely így felhasználható lesz a parkot látogatók művelődési igényeinek kielégítésében: hangverseny, kiállító-, előadóteremként, stb. Ugyancsak romból, fontos kulturális intézmény lesz a várpalotai vár is, melyet a helyiek hatalmas erőfeszítésein kívül két és félmillióval támogat a Műemléki Felügyelőség. A tervek szerint a munka az ötéves terv végén fejeződik be. A kastélyok között az elsőt a Festetich-kastély Végül sőt kastély felújítására szán, részben csak a helyi erők előirányzatainak támogatására 1 800 000 forintot az OMF. A nagyvázsonyi, kisgörbői, ukki és pápai kastély mellett természetesen a legnagyobb összeg a keszthelyi Festetich-kastély restaurálásához szükséges. Megyénk ezernél több műemlék- illetve műemlékjellegű épületéből a legtöbbnek (használhatóságából következőleg is) van gazdája. Egyes kategóriák, mint például a romok, (97 db), a közterületen álló, régi egyházi jellegű szobrok (91 db), a 180 népi műemlék, sőt a 274 egyházi műemlék javarésze sem volna a mű értékének megfelelő állapotban tartható állami támogatás nélkül. Mint láttuk, a Műemléki Felügyelőség főleg ezek védelmére használja fel kormányzatunk által e célra biztosított összegek javát. De azt is látnunk kell, hogy ma is talán akár egy-két évtizedig is még — ez az intézményes gondoskodás nem tud eljutni mindenhová, ahol szükség volna rá. Ezért szorgalmazza a Hazafias Népfront és maga az OMF is a helyi, járási és megyei szintű műemléki albizottságok minél hatékonyabb, szervezett tevékenységét Éri István a második Szeres tervben