Napló, 1963. május (Veszprém, 19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
1969. május 1. NAPLÓ A háztáji földek kiosztásának alapelvei A háztáji bizottságok elnökeinek tanácskozása Már hírül adtuk, hogy a szentgáliakat követve, a veszprémi járás majdnem valamennyi helységében megalakult a háztáji bizottság. E bizottságok elnökei megtartották első tanácskozásukat a járási tanácson. Most mindenekelőtt a háztáji földek kiméréséről volt szó, mert azzal foglalkoznak otthon is. Ha egy avatatlan, a falut nem nagyon ismerő ember betévedt volna a vitára, talán meg is botránkozott volna: „Hány nyelven beszélnek itt az emberek! Hányféleképpen osztoznak az apró háztáji földeken! És mekkora gonddal!” A járási pártbizottság és a járási tanács vezető munkatársait ez — szemmel láthatóan — nem zavarta. Ellenkezőleg: mintha megnyugtatta volna. Egyáltalán nem oktalanul. Bizonyos célszerű, nélkülözhetetlen alapelveket — ezek ugyancsak a falut szolgálják — be lehet, be kell tartani. De ettől még a háztáji földeket sokféle részigazság, adottság, elképzelés szerint lehet és érdemes kimérni. Az alapelvek közt is találhatók olyanok, amelyeket eddig nem hangsúlyoztunk úgy, mint most. De ezekről külön ne essék itt több szó, inkább arról, hogyan, miért kerültek némely alapelvek előtérbe, hogyan alkalmazzák őket és a többi elvet. 1. alapelv: a háztáji a közös védelmére, gyarapítására is szolgáljon. — Minden szövetkezeti tag — mondta az aszófői háztáji bizottság elnöke — kap nálunk 400 öl szőlőt és 800 öl szántót. Aki 300- nál több munkaegységet teljesít, mindegyikből 200 öllel többet. — Szélessi Sándor, a pécselyi háztáji bizottság elnöke hasonló kategorizálásról számol be. A tótvázsonyi küldött ugyancsak, de ő nyolc kategóriát sorolt. Mekkora háztáji földet kap az, aki eléri a 150, a 200, a 250, a 300 egységet. Ennyi munkaegységért mennyit kapnak az öregek és a nők, mennyit azok, akik erejük teljében vannak. Itt tehát a közös munkához, a közösséghez való viszony a mérce, úgyszólván kizárólag. Az helyes, hogy így védik a közöst, de fennáll annak a veszélye, főképpen Tótvázsonyban, hogy a túlzott kategorizálás bürokratizmust és igazságtalanságokat szül. És nézzük meg a következő, a tanácskozáson ugyancsak kikristályosodott alapelvet, nem ütköznek-e ezzel egyben, másban? 2. alapelv: a háztáji gazdaság biztosítsa a tagok ellátását élelemmel. — Nálunk nincs sok kategória — mondotta a balatonvilágosi elnök, Csajág József. — Egy hold háztájit adunk a tagoknak, illetve családoknak. Kevesebbet csak azoknak adunk, akik nem tudnák rendesen megművelni, megműveltetni. De, hozzáteszem, nálunk nem kell a háztáji földdel csalogatni az embereket dolgozni a szövetkezetbe, amúgy is rendesen megy a munka. Ha rendesen dolgozik a szövetkezet, az egy-egy családra jutó, közös 7—13 hold haszna jobban ösztönöz, mint a háztáji földecskék csökkentése, vagy növelése. A túlzott kategorizálás a munkaerő-hiány, vagy a gyenge gazdálkodás kifejeződése is lehet. Valaki hozzáfűzte: —És azzal is számolnunk kell, hogy a háztáji gazdaság nem egyszerűen csalétek, hanem arra szolgál, hogy a tagok ellássák magukat az azon termelt élelmiszerekkel, s inkább adjanak el ezekből az államnak is, minthogy az állam készleteit fogyasszák. 3. alapelv: az igazság, a humanitás. — Mi legyen azzal, aki katonának ment, a hazát szolgálja, de már előre tudni lehet, hogy évközben hazatér. Ősszel megnősülni akar, s akkorra valamelyik rokona meghizlalná a háztáji földjén, ha kapna, a lakodalmi hízót? Aki, fiatal nősember, együtt él öreg szüleivel, még utóbbiak is dolgoznak, s háztájit kapnak, de mivel a fiatalokkal egy családot alkotnak, az ifjak nem kapnak? Holott más fiatalok, akik néhány házzal odább költöztek az öregektől, máskülönben előbbiekhez hasonlóak, azok kapnak? Azokkal az öregekkel, akik nem tudják megművelni háztáji földjüket, de rászorulnának az egész holdra, mert árva unokájukat is ők tartják? Akiket a szociális alapból, meg a nyugdíjból nem tudnak még kellően részesíteni? Általában mi legyen az öregek háztáji földjével? Sok helyen általánosságban egy hold háztáji földet adnak nekik. Másutt, némi irigységből is, csak 800 élet, mondván: „Ők vigyék el a hasznot, a földet, mikor alig dolgoznak?” Az az álláspont alakul ki, hogy az öregeket, munkaképteleneket, nőket támogatni kell, amennyire csak lehet. A fenti „különleges” eseteket pedig felelősségteljesen döntsék el a bizottságok. Foglalkozzanak az egyedi esetekkel is, mert — a tapasztalatok szerint — a túlságos sommázás sok vitát váltott ki már a falvakban, helyenként emiatt késett évről évre (és késik ma is) a háztáji földek kimérése. 4. alapelv: meg a többi. Takács Sándor, a balatonfőkajári bizottság elnöke — és egy másik elnök is — elmondotta, hogy náluk vannak szétszórt, nagy részt kipusztult szőlőterületek. Itt nem lehet minden esetben a háztájit négyszögölen kint mérni, mert ha valakié ötven ötlel több, azt másnak kínálják, nem műveli meg. És a közös sem tudja. Ilyen esetekben meghagyjuk a tagnak a többletet is, nemcsak az ő, hanem mindenekelőtt a népgazdaság érdekeit tekintve. De vigyázunk, hogy ilyen ürügygyel ne növelhessék egyesek a megengedettnél lényegesen nagyobbra háztáji földjüket. Mint a tanácskozáson kiderült, a háztáji bizottságok földerítettek három-négyholdas „háztáji” földeket is. Ezeket visszavonják. Nem engedik a közös földek jogtalan használatát senkinek sem. De nem tartják jogtalannak, hogy üzemi munkásoknak adjanak, ha munkájukkal, szabadidejükben támogatják a közös gazdaságok valamelyikét. Valamennyi elvet, felszólalást nem lehetne felsorolni, de nem is szükséges. A háztáji bizottságok felelősségteljesen kezdték el munkájukat, s remélni lehet, hogy közmegelégedésre végzik a jövőben is. Pozsgai Zoltán Mennyit költünk javításra? Évente csaknem ötmillió pár cipőt talpaltatunk A lakosságnak nyújtott szolgáltatások statisztikai vizsgálata A statisztikusok érdekes vizsgálatban összegezték, hogy a különböző szolgáltatásoknál hogyan alakult a forgalom, hol, milyen mértékben igényli a lakosság a helyiipar tevékenységét. A vizsgálati eredményekből kitűnik, hogy egy-egy lakos évi átlagban mintegy 75 forintot költ cipő és textil ruházati cikkek javítására. Érdekes, hogy ebből az összegből hozzávetőlegesen 50 forint a cipők fejelésére, talpalására, sarkalására stb. jut. Pontos adatok szerint 1954-ben 5 025 000 pár, 1955-ben 4 953 000 pár, 1961- ben pedig 4 836 000 pár cipőt talpaltak meg a cipészek. Az igények tehát csökkenő tendenciát mutatnak, ami azzal magyarázható, hogy ha a kész cipő ára a keresethez viszonyítva csökken, egyre kevésbé érdemes az elrongálódottat javíttatni. így látja az Újabb és újabb épületekkel gazdagodik a megyeszékhely épülő lakónegyede. Jól halad a munka a negyedik negyvennyolc lakásos, előregyártott elemekből készülő lakótömb a Kiss Lajos telepen (Fotó: Szabó) % Összegezzük a tapasztalatokat a szocialista embertípus kialakításán fáradozunk. Jó iskolája ennek a szocialista brigádmozgalom. Veszprém megyében ma már 1300 brigádban közel 14 ezer dolgozó vesz részt ebben a nemes mozgalomban, s eddig 700 brigád már tulajdonosa a megtisztelő címnek. „Korai volt az öröm” címmel március 12-i számunkban közöltük Z. Gábor ajkai szocialista brigádtag levelét. Vitaindítónak szántuk, és ahogy bebizonyosodott, érdemes volt. Heteken át tárgyaltak róla a szocialista brigádok. Nem egy helyen kb. . vitatták meg és alakították ki véleményüket. A hozzánk érkezett levelekből megállapítható, hogy mindenütt a segíteni akarás adta kézbe a tollat. Amikor tanácsot adtak Z. Gábornak, egyben a saját példájukkal agitáltak. Kollektívák, brigádvezetők és egyszerű brigádtagok szóltak hozzá. A szocialista brigádmozgalmat nálunk is a dolgozók kezdeményezték. Évről évre terebélyesedik, s igen szép eredményeket szült már eddig is. A vita csak bizonyítja, hogy nem lehet egyenlőséget tenni brigád és brigád között, brigád és brigádtag között. Nem egyformák a lehetőségek, és nem egyformák az adottságok, egyforma mértékkel tehát nem lehet mérni az embereket sem. A szocialista emberré válás éppen azt jelenti, hogy egyes emberek igyekeznek megszabadulni hibáiktól. Van, aki igen gyakran néz például a pohár fenekére, viszont a munkában élenjár, becsületesen dolgozik. Ha a brigád, a kollektíva ereje lépésről lépésre hatni tud rá, kevesebbszer emeli fel a poharat, és végül le is szokik az italozásról. Ez persze nem megy máról holnapra. Kinél rövidebb, kinél hosszabb időre van szükség. Sokszor kudarcokkal kell megküzdeni, azonban az emberről mégsem szabad lemondani soha, a vitában sok szó esett a címért küzdő brigádtagok tanulásáról, szakmai képzéséről. Azt, hogy valaki méltó-e a szocialista brigád címre, nem az érettségi dönti el, hisz vannak a szocialista brigádoknak olyan idős, becsületes, nagyon sok tapasztalattal rendelkező dolgozói, akiknek talán még az általános iskola elvégzése is igen nagy megerőltetést jelentene. Nem lehet összehasonlítani őket azokkal a fiatalokkal, akiknek a rátermettségük megvan és mégsem tanulnak. A műveltség fejlesztésének nagyon sok módja van. Kétségtelen, aki teheti, járjon iskolába, vegyen részt a képességeinek megfelelő oktatásban, de van akinek néhány könyv elolvasása is éppen elég megerőltetésbe kerül. Számos jó példát adott ez a vita erre is. Fűzfőn a Miskei brigád például inkább a szakmai továbbképzést, több szakma megszerzését tűzte célul, van aki már a negyedik szakmunkás vizsgát is letette. Látóköre, műveltsége feltétlen sokat fejlődött ezzel. Másutt technikumba, gimnáziumba járnak, vagy éppen az általános iskola még hátralevő osztályait végzik, de általánosítani mégsem szabad. Egymás neveléséről is sok szó esett. Hogyan, milyen formában történjék ez, hogy ne legyen megerőltető, ne legyen sértő, ne váltson ki senkiben olyan érzést, hogy őt állandóan figyelik, minden lépését számontartják, őszintén megvallva az ilyen senkinek sem tetszik. Sokkal eredményre vezetőbb az a módszer, ha emberi módon, baráti alapon beszélgetnek el a kényes kérdésekről, hogy érezze az a másik, segítő szándékkal tették ezt. Az árvámösztönzésről is szó volt. Az igaz, hogy a szocialista brigád címmel nem jár együtt semmiféle anyagi elismerés. Kétségtelen viszont, ha egy brigád jól dolgozik, ha képezi magát, nagyobb szakmai tudásra tesz szert, jól szervezi a munkát, nagyobb teljesítményeket ér el, az anyagi jutalom sem marad el, éppen a végzett munka, illetve az elért teljesítmény arányában. Hogy azt nem a címmel együtt adják, az véleményünk szerint nem is lényeges. Helytelen lenne csak azért részt venni a szocialista brigád mozgalomban, mert abból anyagi előny származik. A szocialista brigád mozgalmat éppen az teszi magasabbrendűvé, hogy az átlagosnál többet vállal magára az ember, aminek a teljesítése erőfeszítés kérdése. Ehhez persze segítségre is szükség van, és itt a patronálásról van szó. Bebizonyosodott a vitában is, hogy ott, ahol a szakmai és a politikai patronálók lelkesedéssel igyekeznek egyengetni a brigád útját, sokkal könnyebb megvalósítani az önként vállalt feladatokat. Sok helyen azonban még ma is hiányzik ez. Csak névleges patronálók vannak. Az egyszerű dolgozók igénylik vezetőik segítségét, szinte követelik, hogy azok éljenek közöttük, segítsék őket, és ez, úgy véljük, megszívlelendő dolog még nagyon sok helyen. A pápai Elekthermaxban dolgozik egy műszaki szocialista brigád, de tagjai több más brigádot patronálnak igen eredményesen. Minden ember kényes arra, hogy másoknak mi a véleménye róla, így vannak ezzel a szocialista brigádok is. Értékelik-e időben munkájukat, véleményt mondanak-e róla? Erre a véleményre sajnos nagyon sokszor hónapokig kell várniuk. Hiba ez. Több helyen önértékelés van először. Ez igen jó módszer, mert hónapról hónapra megtárgyalhatják brigádértekezleten, hogy mi volt jó a munkában, miben követtek el esetleg hibát, hol szorít a cipő. Ez azonban nem helyettesítheti a vezetők véleményét. Több gondot kellene erre fordítani általában. Igen hasznos módszer az, ami néhány helyen már kialakult. A vezető részt vesz a brigád értekezletén, és ott mondja el véleményét. A brigádok példája ösztönző. Úttörői ők annak a harcnak,mely a szocialista embertípus kialakításáért folyik országszerte. Lelkesedésük, munkájuk, életük példát ad a többi dolgozó számára is. Éppen ezért tudnak dönteni a cím odaítélésében a dolgozók, akik bizony mérlegelik, hogy vajon az a brigád alkalmas-e arra, hogy példaképül tekintsék? Szocialista brigádtagnak lenni pedig nemcsak egyszerűen dicsőséget jelent, hanem mindennapos küzdelmet is. Testvéri üdvözlet a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek!