Napló, 1964. május (Veszprém, 20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

2 „Nincs értelm­e a további harcnak“ A Thant jelentése a ciprusi helyzetről A ciprusi kormány szer­dán este tűzszünetet ren­delt el a kyreniai dombvidé­ken a Szent Hilarionról el­nevezett várkastély környé­kén, ahol már öt napja tar­tott a görög és a török erők összecsapása. Igaz ugyan, hogy a „tü­zet szüntess” parancs kia­dása után rövid időre va­lóban elcsendesedett a vi­dék, a légkör azonban fe­szült és bizonytalan maradt. Az ENSZ-főparancsnokság három órával a kormány bejelentését követően kö­zölte, hogy nem tudott a tűzszünet előkészítéséről, s figyelembe véve a katonai helyzetet, nem is tartja va­lószínűnek, hogy a görög hadműveletek valóban el­érték céljukat. Hasonló bi­zonytalanság uralkodik a ciprusi törökök körében is NEW YORK Közzétették U Thant ENSZ-főtitkárnak a Bizton­sági Tanács elé terjesztett legutóbbi, átfogó és rend­kívül nyílt hangú jelentését a ciprusi helyzetről. A Thant jelentésében elmond­ta, határozottan felszólította Mekariosz elnököt és Ka­csuk alelnököt, a török ki­sebbség vezetőjét, közöljék híveikkel, hogy nincs énel­me a további harcnak. Az ENSZ-főtitkára rámutat, hogy a ciprusi kormánynak és a török közösség veze­tőinek felelősségük tudatá­ban kell cselekedniük és véget kell vetniük az össze­csapásoknak, ha azt akar­ják, hogy a szigetország el­kerülje a pusztulást. U Thant a Biztonsági Ta­nács 1964. március 4-i hatá­rozatnak tiszteletben tar­­ tására és végreha­jtására­­ szólítja fel a szembenálló­ feleket. Utal az ENSZ rend­­­fenntartó erőinek kényes­­ helyzetére. Megállapítja,­ hogy nem lenne egészséges­ megoldás, hogy az ENSZ­, katonaság beavatkoznék és­­ ciprusi görögök vagy törö­ ' kök meggyilkolásáéval aka-­­­dályozza meg a további vérontást, ugyanakkor azon­ban az ENSZ-katonák vég­ső soron nem nézhetik tét­lenül a jelenleg folyó had­üzenet nélküli háborút, il­letve a békés polgári lakos­ság pusztulását. A jelentés egy sor gya­korlati intézkedésre vonat­kozó javaslatot is tartal­maz, ezek között szerepel a polgári személyek lefegy­verzése, a katonai állások kölcsönös felszámolása, a­ szabad közlekedés biztosí­tása, az igazságszolgáltatási rendszer reformja és egy általános amnesztia előké­szítése. U Thant közölte: Gyani tábornok mellé egy politikai megbízottat nevez ki, hogy tehermentesítse a tábornokot, akit teljesen el­foglalnak a ciprusi vezetők­­kel folytatott diplomáciai megbeszélések. „Törvényesség“ Francoéknál A Grimau-per alügyészéről Spanyolországban újabb tények kerültek nyilvános­ságra arról a bírósági ko­médiáról, amelynek során múlt év áprilisában a mad­ridi francoista törvényszék halálra ítélte Julian Gri­­maut. Marcos Ana, az ismert spanyol demokrata költő, aki 23 évet töltött Franco börtöneiben, a TASZSZ párizsi irodájához küldött levelében közli, hogy a „Grimau perben” hivatalos fővádlóként egy bizonyos Martin szerepelt, akinek még a francoista törvény­kezés szerint sincs semmi­féle joga ilyen tevékeny­ségre és nem tartozik a jo­gász-szövetséghez. A levélíró közli azt is, hogy Martin, az áljogász több mint négyezer esetben tevékenykedett ügyészi mi­nőségben. Az ő közremű­ködésével hozták­­ a legke­gyetlenebb, sok esetben a halálos ítéleteket a spanyol hazafiak, demokraták szá­zai ellen. A jelenlegi leleplezések olyan viharos felháborodást keltettek magában Spanyol­országban és számos más országban is, hogy a fran­coista hatóságok gyorsan rács mögé dugták bérencü­ket, nehogy bírósági eljá­rást kelljen indítani ellene, ami újabb leleplezésekkel fenyegeti a fasiszta rend­szert. (MTI) NAPLÓ Négyszázezer magyar állampolgár hóhérai Hitler két, különlegesen gonosz pribékje, Adolf Eichmann két gátlástalan cinkosa most áll a majna­­menti Frankfurtban bíróság előtt. Az egyik Hermann Krumey, volt SS-alezredes, a másik dr. Otto Hunsche, volt SS-százados. Ez a két SS-hatalmasság — beosztása és befolyása révén — „egyenértékű” bűntársa a Jeru­zsálemben felakasztott Adolf Eichmannak, milliók kö­zönséges gyilkosának. Maga a hivatalos vádirat beismeri, hogy Krumey és Hunsche összesen 437 402 magyar állampolgárt — zsidót és nem zsidót — deportáltatott Auschwitzba, a halál­táborba, ahol 4,2 millió orosz, ukrán, lengyel, cseh, dán, holland, francia és más nemzetiségű hazafiakat, demok­ratákat, ártatlan nőket és gyermekeket égettek el. 300 ezer magyart azonnal gázkamrákba kényszerítettek, a többi áldozata lett az éhségnek, a betegségnek, a lélek csődjének, amely képtelen volt elviselni a „Herrenvolk” elmélet által embervoltukból kivetkőzött gonosztevők rémtetteit.­­Fajgyűlölet, tömeges emberirtás, milliós tételű zsa­rolás, értékek elrablása, nagyfokú háborús bűnösség: ez terheli Krumey és Hunsche számláját. Az egészen más kérdés, miként lehettek ezek a gyilkosok „tisztes polgá­rok” Nyugat-Németországban? „Tisztes polgár” Kru­mey, a lidicei gyermekek hóhéra? Praktizáló ügyvéd dr. Hunsche a justizmordok tömeges elkövetése után? Képtelenség! Ezek a gyilkosok most gőgösen, magabiz­­­tosan, arcátlan nyugalommal ülnek a vádlottak padján. Bíznak a „védelem” praktikáiban. De a földkerekség minden tisztességes embere most ítéletet követel. Nem bosszúszomj vezérel senkit, de a megsértett emberség és a meggyalázott ember — elégtételt követel. (-) Május elseje - amerikai módra Az Izvesztyija cikke Az amerikaiak nagyon szívesen dicsekszenek ha­­gyomány­szeretetükkel. Az Egyesült Államokban sok ünnepet ugyanúgy ülnek meg, ahogy az első telepe­sek annak idején tették. De vannak olyan hagyomá­nyok, amelyeket a hivatalos Amerika, a Wall Street Amerikája igyekszik fele­désbe meríteni. Jóllehet május elseje megünneplése az Egyesült Államokból indult el, egyet­len történelemkönyvben, vagy hivatalos zsebkönyv­ben sincs ma utalás arra, milyen kegyetlenül szá­moltak le 1886 május else­jén Chicagóban a felvonuló munkásokkal, s hogy ennek az eseménynek emlékére lett a nemzetközi proletár­szolidaritás ünnepe május első napja. Az idén azonban valami szokatlan dolog történt. Az amerikai kongresszus dön­tése és Johnson elnök ren­delete értelmében május elseje nemzeti ünnep, ahogy elkeresztelték, „a lo­jalitás napja”. A hatóságok arra számítanak, hogy a dolgozó amerikaiak ezen a napon hitet tesznek az ame­rikai alkotmány iránti lo­jalitásukról. Május elsején minden hivatalban, iskolá­ban, „a hazafias és honpol­gári szervezetekben” ün­nepségeket tartanak. Eze­ken a résztvevőknek hűsé­güket és odaadásukat kell demonstrálniuk azok iránt a törvények iránt, amelye­ket a hatóságok például a négerek, a békeharcosok, a haladó szervezetek vonat­kozásában lépten-nyomon megszegnek. Az Egyesült Államok hatóságai díszes ceremóniákkal, pompás szó­noklatokkal akarják elkö­dösíteni az amerikaiak előtt ezeket a nyilvánvaló ténye­ket. Ám az erősödő sztrájk­mozgalom, a polgári jogok­ért indított erőteljes harc arról tanúskodik, — állapít­ja meg végezetül az Izvesz­tyija tudósítója —, hogy az amerikai nép folytatni akarja 1886 májusának di­csőséges hagyományait. (MTI) A Zeravsan körzetének térképe Mint a sajtóközlemények­ből ismeretes, 1964. április 24-én a Szovjetunióban, Tádzsikisztán területén, az Ajni falu közelében — a térképünkön fekete nyíllal megjelölt körzetben — a Zeravsan folyóba szakadt a Dorivarz hegység. A 780 km hosszúságú Ze­ravsan szovjet Közép-Ázsia magas hegységeiben ered és jégmezőkről — gleccse­rekből —­ nyeri vizét. A fo­lyó első, mintegy 300 km-es szakaszán rendkívül kes­keny, több kilométer magas hegyláncoktól övezett völgy­ben halad, mielőtt Üzbe­gisztán száraz síkságaira kilépne. Itt, vizét teljes egé­szében öntözésre használják fel, úgy, hogy a Zeravsan el sem éri az Amu Darját, Közép-Ázsia egyik nagy fo­lyóját. A földcsuszamlás követ­keztében mintegy 150—240 m magas, 400 m szélességű és több mint 800 m hosz­­szúságú „természetes” gát képződött a Zeravsan folyó medrében. Az egyébként is bővizű folyó, a nagy esőzések kö­vetkeztében megduzzadt s nemcsak a földcsuszamlás­tól a forrásvidék irányában fekvő falvakat, hanem a „gát” hirtelen áttörése ese­tén az egész alsó szakaszát elöntéssel fenyegette. Pendzsikent, továbbá a történelmi múltjukról híres Szamarkand és Buhara vá­rosok is a veszély­zónában fekszenek. A súlyos természeti ka­tasztrófát óriási munka árán és gyors közbelépéssel előreláthatólag sikerül el­hárítani. Szufanuvong: Tárgyaljunk! Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front pártjának vezetője üzenetet intézett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökhöz. Javasol­ja, hogy május 5-én a közös irányvonal kialakítása vé­gett találkozzanak. 1964. május 1. Az Egyes­­lt Államok kereskedelmi kamarája az embargó­politika ellen Az Egyesült Államok Ke­reskedelmi Kamarájának évi közgyűlésén a résztve­vő 3800 küldött többsége síkraszállt azért, hogy a kor­mány módosítsa embargó­­politikáját a szocialista or­szágokkal szemben. A kül­döttek kilencven százalék­a határozati javaslatot szava­zott meg és ebben arra szó­lítja fel a kormányt, enge­délyezze a fokozott kereske­dést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A határozat jóváhagyja a legutóbbi búzaeladásokat és sürgeti, hogy az Egyesült Államok más fogyasztási cikkeket is exportáljon a szocialista országokba. A közgyűlésen felszólalók hangoztatták, új politikára van szükség, mert ha az amerikai üzletemberek nem kereskedhetnek a Szovjet­unióval és a szocialista or­szágokkal, helyükre azok a­­ nyugati államok lépnek, amelyeknek a szocialista or­szágokkal fenntartott ke­reskedelmében kevesebb a korlátozás. Több küldött sürgette azt is, hogy a liberális kereske­delmi politikát terjesszék ki a Kínai Népköztársaságra, Kubára, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságra és Észak-Koreára. Ezt az in­dítványt azonban nem bo­csátották szavazásra. A küldöttek ugyanakkor elutasítottak egy olyan ha­tározati javaslatot, amely szerint a liberális kereske­delmi politika sértené az Egyesült Államok érdekeit. Helyette erélyesen köve­­t­­elték az ellenőrzési intéz­­­­kedések megszüntetését, mert ezek az embargó-in­tézkedések kifejezetten ár­tanak az Egyesült Államok­nak és hasznára vannak a konkurenseknek. A kereskedelmi kamara ugyanakkor állást foglalt amellett is, hogy a nyugati országok kereskedelmi po­litikáját hangolják egybe, ily módon hatástalanítsák az Egyesült Államoknak ártó konkurrenciát. Norman T. Ness, a keres­kedelmi kamara alelnöke, a határozati javaslat szerzője újságíróknak kijelentette, hogy a NATO többi tagál­lama a Szovjetunióval foly­­ tatott kereskedelmében jó­val kevesebb megszorítást alkalmaz, az amerikai üz­letemberek tehát hátrányos helyzetben vannak. Ezzel, magyarázható, hogy Nyu­­gat-Németország például tavaly hétszáz millió dollár­ értékű árucsereforgalmat bonyolított le a kelet-euró­pai országokkal, viszont az Egyesült Államok forgal­mának értéke csupán 119 millió dollár volt. Anglia,­­ Franciaország, Olaszország és Japán is jóval több árut adott el a szocialista orszá­goknak, mint az Egyesül Államok. (MTI) .

Next