Napló, 1964. május (Veszprém, 20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
2 „Nincs értelme a további harcnak“ A Thant jelentése a ciprusi helyzetről A ciprusi kormány szerdán este tűzszünetet rendelt el a kyreniai dombvidéken a Szent Hilarionról elnevezett várkastély környékén, ahol már öt napja tartott a görög és a török erők összecsapása. Igaz ugyan, hogy a „tüzet szüntess” parancs kiadása után rövid időre valóban elcsendesedett a vidék, a légkör azonban feszült és bizonytalan maradt. Az ENSZ-főparancsnokság három órával a kormány bejelentését követően közölte, hogy nem tudott a tűzszünet előkészítéséről, s figyelembe véve a katonai helyzetet, nem is tartja valószínűnek, hogy a görög hadműveletek valóban elérték céljukat. Hasonló bizonytalanság uralkodik a ciprusi törökök körében is NEW YORK Közzétették U Thant ENSZ-főtitkárnak a Biztonsági Tanács elé terjesztett legutóbbi, átfogó és rendkívül nyílt hangú jelentését a ciprusi helyzetről. A Thant jelentésében elmondta, határozottan felszólította Mekariosz elnököt és Kacsuk alelnököt, a török kisebbség vezetőjét, közöljék híveikkel, hogy nincs énelme a további harcnak. Az ENSZ-főtitkára rámutat, hogy a ciprusi kormánynak és a török közösség vezetőinek felelősségük tudatában kell cselekedniük és véget kell vetniük az összecsapásoknak, ha azt akarják, hogy a szigetország elkerülje a pusztulást. U Thant a Biztonsági Tanács 1964. március 4-i határozatnak tiszteletben tar tására és végrehajtására szólítja fel a szembenálló feleket. Utal az ENSZ rendfenntartó erőinek kényes helyzetére. Megállapítja, hogy nem lenne egészséges megoldás, hogy az ENSZ, katonaság beavatkoznék és ciprusi görögök vagy törö ' kök meggyilkolásáéval aka-dályozza meg a további vérontást, ugyanakkor azonban az ENSZ-katonák végső soron nem nézhetik tétlenül a jelenleg folyó hadüzenet nélküli háborút, illetve a békés polgári lakosság pusztulását. A jelentés egy sor gyakorlati intézkedésre vonatkozó javaslatot is tartalmaz, ezek között szerepel a polgári személyek lefegyverzése, a katonai állások kölcsönös felszámolása, a szabad közlekedés biztosítása, az igazságszolgáltatási rendszer reformja és egy általános amnesztia előkészítése. U Thant közölte: Gyani tábornok mellé egy politikai megbízottat nevez ki, hogy tehermentesítse a tábornokot, akit teljesen elfoglalnak a ciprusi vezetőkkel folytatott diplomáciai megbeszélések. „Törvényesség“ Francoéknál A Grimau-per alügyészéről Spanyolországban újabb tények kerültek nyilvánosságra arról a bírósági komédiáról, amelynek során múlt év áprilisában a madridi francoista törvényszék halálra ítélte Julian Grimaut. Marcos Ana, az ismert spanyol demokrata költő, aki 23 évet töltött Franco börtöneiben, a TASZSZ párizsi irodájához küldött levelében közli, hogy a „Grimau perben” hivatalos fővádlóként egy bizonyos Martin szerepelt, akinek még a francoista törvénykezés szerint sincs semmiféle joga ilyen tevékenységre és nem tartozik a jogász-szövetséghez. A levélíró közli azt is, hogy Martin, az áljogász több mint négyezer esetben tevékenykedett ügyészi minőségben. Az ő közreműködésével hozták a legkegyetlenebb, sok esetben a halálos ítéleteket a spanyol hazafiak, demokraták százai ellen. A jelenlegi leleplezések olyan viharos felháborodást keltettek magában Spanyolországban és számos más országban is, hogy a francoista hatóságok gyorsan rács mögé dugták bérencüket, nehogy bírósági eljárást kelljen indítani ellene, ami újabb leleplezésekkel fenyegeti a fasiszta rendszert. (MTI) NAPLÓ Négyszázezer magyar állampolgár hóhérai Hitler két, különlegesen gonosz pribékje, Adolf Eichmann két gátlástalan cinkosa most áll a majnamenti Frankfurtban bíróság előtt. Az egyik Hermann Krumey, volt SS-alezredes, a másik dr. Otto Hunsche, volt SS-százados. Ez a két SS-hatalmasság — beosztása és befolyása révén — „egyenértékű” bűntársa a Jeruzsálemben felakasztott Adolf Eichmannak, milliók közönséges gyilkosának. Maga a hivatalos vádirat beismeri, hogy Krumey és Hunsche összesen 437 402 magyar állampolgárt — zsidót és nem zsidót — deportáltatott Auschwitzba, a haláltáborba, ahol 4,2 millió orosz, ukrán, lengyel, cseh, dán, holland, francia és más nemzetiségű hazafiakat, demokratákat, ártatlan nőket és gyermekeket égettek el. 300 ezer magyart azonnal gázkamrákba kényszerítettek, a többi áldozata lett az éhségnek, a betegségnek, a lélek csődjének, amely képtelen volt elviselni a „Herrenvolk” elmélet által embervoltukból kivetkőzött gonosztevők rémtetteit.Fajgyűlölet, tömeges emberirtás, milliós tételű zsarolás, értékek elrablása, nagyfokú háborús bűnösség: ez terheli Krumey és Hunsche számláját. Az egészen más kérdés, miként lehettek ezek a gyilkosok „tisztes polgárok” Nyugat-Németországban? „Tisztes polgár” Krumey, a lidicei gyermekek hóhéra? Praktizáló ügyvéd dr. Hunsche a justizmordok tömeges elkövetése után? Képtelenség! Ezek a gyilkosok most gőgösen, magabiztosan, arcátlan nyugalommal ülnek a vádlottak padján. Bíznak a „védelem” praktikáiban. De a földkerekség minden tisztességes embere most ítéletet követel. Nem bosszúszomj vezérel senkit, de a megsértett emberség és a meggyalázott ember — elégtételt követel. (-) Május elseje - amerikai módra Az Izvesztyija cikke Az amerikaiak nagyon szívesen dicsekszenek hagyományszeretetükkel. Az Egyesült Államokban sok ünnepet ugyanúgy ülnek meg, ahogy az első telepesek annak idején tették. De vannak olyan hagyományok, amelyeket a hivatalos Amerika, a Wall Street Amerikája igyekszik feledésbe meríteni. Jóllehet május elseje megünneplése az Egyesült Államokból indult el, egyetlen történelemkönyvben, vagy hivatalos zsebkönyvben sincs ma utalás arra, milyen kegyetlenül számoltak le 1886 május elsején Chicagóban a felvonuló munkásokkal, s hogy ennek az eseménynek emlékére lett a nemzetközi proletárszolidaritás ünnepe május első napja. Az idén azonban valami szokatlan dolog történt. Az amerikai kongresszus döntése és Johnson elnök rendelete értelmében május elseje nemzeti ünnep, ahogy elkeresztelték, „a lojalitás napja”. A hatóságok arra számítanak, hogy a dolgozó amerikaiak ezen a napon hitet tesznek az amerikai alkotmány iránti lojalitásukról. Május elsején minden hivatalban, iskolában, „a hazafias és honpolgári szervezetekben” ünnepségeket tartanak. Ezeken a résztvevőknek hűségüket és odaadásukat kell demonstrálniuk azok iránt a törvények iránt, amelyeket a hatóságok például a négerek, a békeharcosok, a haladó szervezetek vonatkozásában lépten-nyomon megszegnek. Az Egyesült Államok hatóságai díszes ceremóniákkal, pompás szónoklatokkal akarják elködösíteni az amerikaiak előtt ezeket a nyilvánvaló tényeket. Ám az erősödő sztrájkmozgalom, a polgári jogokért indított erőteljes harc arról tanúskodik, — állapítja meg végezetül az Izvesztyija tudósítója —, hogy az amerikai nép folytatni akarja 1886 májusának dicsőséges hagyományait. (MTI) A Zeravsan körzetének térképe Mint a sajtóközleményekből ismeretes, 1964. április 24-én a Szovjetunióban, Tádzsikisztán területén, az Ajni falu közelében — a térképünkön fekete nyíllal megjelölt körzetben — a Zeravsan folyóba szakadt a Dorivarz hegység. A 780 km hosszúságú Zeravsan szovjet Közép-Ázsia magas hegységeiben ered és jégmezőkről — gleccserekből — nyeri vizét. A folyó első, mintegy 300 km-es szakaszán rendkívül keskeny, több kilométer magas hegyláncoktól övezett völgyben halad, mielőtt Üzbegisztán száraz síkságaira kilépne. Itt, vizét teljes egészében öntözésre használják fel, úgy, hogy a Zeravsan el sem éri az Amu Darját, Közép-Ázsia egyik nagy folyóját. A földcsuszamlás következtében mintegy 150—240 m magas, 400 m szélességű és több mint 800 m hoszszúságú „természetes” gát képződött a Zeravsan folyó medrében. Az egyébként is bővizű folyó, a nagy esőzések következtében megduzzadt s nemcsak a földcsuszamlástól a forrásvidék irányában fekvő falvakat, hanem a „gát” hirtelen áttörése esetén az egész alsó szakaszát elöntéssel fenyegette. Pendzsikent, továbbá a történelmi múltjukról híres Szamarkand és Buhara városok is a veszélyzónában fekszenek. A súlyos természeti katasztrófát óriási munka árán és gyors közbelépéssel előreláthatólag sikerül elhárítani. Szufanuvong: Tárgyaljunk! Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front pártjának vezetője üzenetet intézett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökhöz. Javasolja, hogy május 5-én a közös irányvonal kialakítása végett találkozzanak. 1964. május 1. Az Egyeslt Államok kereskedelmi kamarája az embargópolitika ellen Az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának évi közgyűlésén a résztvevő 3800 küldött többsége síkraszállt azért, hogy a kormány módosítsa embargópolitikáját a szocialista országokkal szemben. A küldöttek kilencven százaléka határozati javaslatot szavazott meg és ebben arra szólítja fel a kormányt, engedélyezze a fokozott kereskedést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A határozat jóváhagyja a legutóbbi búzaeladásokat és sürgeti, hogy az Egyesült Államok más fogyasztási cikkeket is exportáljon a szocialista országokba. A közgyűlésen felszólalók hangoztatták, új politikára van szükség, mert ha az amerikai üzletemberek nem kereskedhetnek a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, helyükre azok a nyugati államok lépnek, amelyeknek a szocialista országokkal fenntartott kereskedelmében kevesebb a korlátozás. Több küldött sürgette azt is, hogy a liberális kereskedelmi politikát terjesszék ki a Kínai Népköztársaságra, Kubára, a Vietnami Demokratikus Köztársaságra és Észak-Koreára. Ezt az indítványt azonban nem bocsátották szavazásra. A küldöttek ugyanakkor elutasítottak egy olyan határozati javaslatot, amely szerint a liberális kereskedelmi politika sértené az Egyesült Államok érdekeit. Helyette erélyesen követelték az ellenőrzési intézkedések megszüntetését, mert ezek az embargó-intézkedések kifejezetten ártanak az Egyesült Államoknak és hasznára vannak a konkurenseknek. A kereskedelmi kamara ugyanakkor állást foglalt amellett is, hogy a nyugati országok kereskedelmi politikáját hangolják egybe, ily módon hatástalanítsák az Egyesült Államoknak ártó konkurrenciát. Norman T. Ness, a kereskedelmi kamara alelnöke, a határozati javaslat szerzője újságíróknak kijelentette, hogy a NATO többi tagállama a Szovjetunióval foly tatott kereskedelmében jóval kevesebb megszorítást alkalmaz, az amerikai üzletemberek tehát hátrányos helyzetben vannak. Ezzel, magyarázható, hogy Nyugat-Németország például tavaly hétszáz millió dollár értékű árucsereforgalmat bonyolított le a kelet-európai országokkal, viszont az Egyesült Államok forgalmának értéke csupán 119 millió dollár volt. Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán is jóval több árut adott el a szocialista országoknak, mint az Egyesül Államok. (MTI) .