Napló, 1964. augusztus (Veszprém, 20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
2 Még mindig kérdéses Ki lesz a demokraták elnökjelöltje? Johnson elnök sajtóértekezlete Johnson elnök csütörtöki rögtönzött sajótértekezletén kijelentette: arra a meggyőződésre jutott, hogy a demokrata párt jövő hónapi elnökjelölő kongresszusán eltérő lenne tanácsos alelnöknek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormánynak, vagy rendszeres érintkezésben van a kormánnyal. Erről az elhatározásomról — mondotta — személyesen értesítettem Dean Rusk külügyminisztert, Robert Mcnamara hadügyminisztert, Robert Kennedy igazságügyminisztert és Orville Freeman földművelésügyi minisztert”. Johnson kijelentette még, hogy elhatározását Agley Stevensonnak, az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusának és Sargent Shrivernek, az amerikai „békehadtest” akció igazgatójának is tudomására hozták. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy a lehetséges alelnökjelöltek listáján, amelyet az elnöki bejelentés most megrövidített, nyilvánvalóan szerepel Humprey és Eugene McCarthy, mindkettő Minesota-i szenátor, továbbá Robert Wagner New York-i polgármester, Edmund Brown kaliforniai kormányzó és Edmund S. Muskie Maine-i szenátor. Hírügynökségi jelentések szerint a Fehér Ház köreiben közölték: Johnson elnök azért rekesztette ki a kormány tagjait a lehetséges alelnnökjelöltek sorából, mert jelenleg egyiküket sem szólíthatja fel a lemondásra azért, hogy vállalhassák az alelnökjelöltséget. A New York Times az elnöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igazságügy minisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson „egyik legfontosabb politikai lépésének” nevezi. A lap rámutat, hogy az igazságügyminiszter „sokat örökölt Kennedy elnök politikai erejéből, de helyzete gyenge a déli államokban, ahol a polgárjogi harcokkal kapcsolatos pozitív szerepe nagyon népszerűtlenné tette”. Barbár amerikai légitámadás Dél-Vietnamban A vietnami néphadsereg főparancsnokságának öszszekötő bizottsága csütörtökön tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál amiatt, hogy amerikai és dél-vietnami repülőgépek tűz alá vették a dél-vietnami Ben Tre tartományban fekvő Tan Bin falu iskoláját és templomát. A támadás következtében 17 iskolásgyermek meghalt, 29 megsebesült. Az iskolaépület és a templom súlyosan megrongálódott. Miközben a lakosság hozzáfogott az áldozatok elszállításához és a sebesültek gondozásához, tüzérségi célpontokat kitűző felderítő repülőgépek érkeztek ismét a falu fölé. Közvetlenül megjelenésük után tüzérségi gránátok zúdultak a településre, ez a támadás is halálos és sebesült áldozatokat követelt. Az összekötő bizottság felszólítja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, hogy e barbár amerikai és dél-vietnami cselekményt minősítse az 1954. évi genfi megállapodások megsértésének és követelje az ilyenfajta katonai akciók haladéktalan megszüntetését. SAJGO. Hírügynökségi jelentések szerint egyre feszültebbé válik a dél-vietnami—francia viszony. A saigoni kormány visszautasított egy francia tiltakozást, amely az ellen szólt, hogy dél-vietnami diákok a közelmúltban ledöntötték a saigoni francia katonai emlékművet. „A diákok cselekedete nem más, mint a De Gaulle elnök terveivel (Dél-Vietnam semlegesítése — a szerk.) szemben megnyilvánuló ellenállás kifejezése" — hangoztatja a jegyzék. U Thant elutazott Moszkvából U Thant, az ENSZ főtitkára háromnapos moszkvai látogatás után visszaindult New Yorkba. A szovjet főváros seremetyevói repülőterén Andrej Gromikó szovjet külügyminiszter és több más hivatalos személyiség búcsúztatta péntek reggel. Ott volt U Ba San, a Burmai Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant főtitkár hálás köszönetet mondott Hruscsov miniszterelnöknek azért a rendkívüli vendégszeretetért, amelyben részesítette. „Sohasem fogom elfelejteni ezt az igen hasznos látogatást” — fűzte hozzá. A főtitkár elmondta ,hogy a Hruscsovval és Gromikóval folytatott megbeszélésein sok fontos nemzetközi kérdés szóba került. Búcsúzóul a békére, a haladásra irányuló legjobb kívánságait tolmácsolta a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek. A ciprusi népnek szabadon kell döntenie a sziget jövőjéről Törökország elégedetlen az amerikaiak ciprusi politikájával A ciprusi Parlament csütörtöki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslatról, amelynek értelmében a törvényhozás ünnepélyesen kinyilvánítaná Ciprus népének jogát az önrendelkezésre. A Vitában felszólaló Potamiosz képviselő hangoztatta, hogy a szigeten levő angol támaszpontok veszélyt jelentenek a Ciprusi Köztársaságra. A vita végeztével a parlament egyhangú határozatot hozott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek „szabadon kell döntenie az egész sziget jövőjéről és teljes mértékben élnie kell az önrendelkezés jogával”. Egy Nicosiában tartott tömeggyűlésen Makariosz bejelentette, hogy a görög kormánnyal létrejött megállapodás értelmében Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésének napirendjére kívánja tűzetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kormány felhívja a közgyűlést, mondja ki a szigetország korlátozás nélküli függetlenségét, és a ciprusiak özön jogát, hogy maguk dönthessenek jövőjükről. Makariosz hangoztatta, hogy athéni tárgyalásai után derűlátóbban tekint a ciprusi kérdés végső megoldásának lehetőségére. Török parlamenti képviselőknek az Egyesült Államokban tartózkodó egy csoportja csütörtökön felkereste Dean Rusk külügymirnisztert és kifejezte töttvényét, hogy Törökország a Ciprus miatti görög—török viszályban „hatékony támogatást kap majd barátjától is szövetségesétől, az Egyesült Államoktól”. A megbeszélés után a parlamenti küldöttség vezetője újságírók előtt kijelentette, hogy nincs megelégedve az USA ciprusi politikájával. Minek? A Time című amerikai képes hetilap szerkesztői bizonyára nem gondolták, hogy mire előre keltezett Július végi lapszámuk megérkezik az előfizetőkhöz, micsoda szomorú aktualitása lesz az egyébként közömbös Technológia-rovatban közölt érdekességnek. Az illusztrált cikkecske ugyanis egy nyugállományú amerikai alezredes, bizonyos Rex Applegate újítását ismerteti: az új „tüntetésellenes fegyvereket”. A rochesteri véres események, a négertüntetések leverésének megannyi szörnyű epizódja különös időszerűséget kölcsönöz Mr. Applegate újítási javaslatainak. A hagyományos tűzoltó-fecskeerdők Applegate szerint nem elég hatékonyak, ezért — javasét» -» nagyfeszültségű áramés KSB 8 Vízsugárba vezetni, hogy Strenméteree körzetben Jetovisk -leit felmorzsolhassanak minden ellenállást. Állítólag kevésbé drasztikus egy másik ajánlott módszer, hogy tudniillik olyan fényszórókat vessenek be a tüntetők ellen, amelyek ideiglenesen megbénítják a látásukat. Miután azonban a reflektor csak este hatásos, a nappali tüntetők ellen fülsiketítő, zajkeltő gépeket javasol. A rendőrautóban ülők természetesen immunisak lesznek mindkét módszer alkalmazásával szemben. Applegate számol azzal a lehetőséggel is, hogy a tüntetők ellen idegbénító gázokat vessenek be. A derék obsitost azonban senki ne gondolja ezek után embergyűlölőnek: a rendőrök testi épségét például határozottan a szívén viseli, s ezért olyan műanyag „páncélinget” tervezett számukra, amelyben — mert még golyóálló is — könynyedén közelíthetik meg a tüntetőket — igazi emberbaráti NAPLÓ Amerikai újságírók Kubáról és Fidel Castroról A Santiago de Cubában megrendezett július 26-i évfordulós ünnepségekre több amerikai laptudósítót hívtak meg Kubába. Az amerikai újságírók, akik lapjaik hasábjain szívesen nevezik Kubát a zűrzavar és a szerencsétlenség országának, s gyakran állítják azt, hogy a lakosság 99 százaléka ellenáll a forradalmi kormánynak. Castro beszédének meghallgatása után „kissé” módosították véleményüket. A New York Times szemleírója, Lemer például elismeri, hogy Fidel Castro „a kubaiak valódi hőse, forradalmuk megtestesítője”. Goodsell, a Christian Science Monitor tudósítója megjegyzi: „Castro miniszterelnök hatalma Kubában szilárd, sőt lehetséges, hogy szilárdabb, mint valaha. A kubai miniszterelnök és kormánya igen népszerű”. (MTI) A bolíviai közvélemény szembefordult az AÁSZ- értekezlet határozataival A TASZSZ tudósítása szerint Fellman Velarde bolíviai belügyminiszter szembeszállt azzal a határozattal, hogy az amerikai államok szakítsák meg diplomáciai kapcsolataikat a Kubai Köztársasággal. Bolíviának joga van tetszése szerint diplomáciai kapcsolatokat létesíteni és fenntartani bármely állammal — mondotta a belügyminiszter. A nemzeti felszabadítás arcvonal táviratban követelte Paz Istenssoro elnöktől, hogy „ne teljesítse az amerikai diktátumot”. A Az NDK kormányának emlékirata a NATO országokhoz Az ADN hírügynökség jelentése szerint Berlinben közzétették az NDK kormányának a Nyugat-Berlinben működő úgynevezett Szövetséges Utazási Iroda működéséről szóló emlékiratot. AZ okmányt diplomáciai úton eljuttatták a NATO- országok és több más állam kormányaihoz. Mellékletképpen átadták az NDK külügyminisztériumának nyilatkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bizonyítja, hogy a NATO- államok az NSZK kormányának nyomására a Szövetséges Utazási Iroda segítségével minden eszközzel akadályozzák az NDK állampolgárainak külföldi utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttműködésnek — hangoztatja az NDK kormánya. — Ezek a cselekmények durván megsértik a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, állampolgárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei Csak fokozták annak szükségességét, hogy számolják fel a Szövetséges Utazási Irodát. Egy ilyen lépés számottevően hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az NDK ismét javasolja a NATO-országoknak, hogy a nemzetközi utazásokat konzulátusok felállítása útján könnyítsék meg. A varsói felkelés 20. évfordulójára Tragikus évfordulóra emlékezik ezekben a napokban a lengyel nép, s vele az egész haladó emberiség: húsz évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-én robbant ki az oly sok — és ami a legfájdalmasabb: felesleges — véráldozatot követelő varsói felkelés. 1944 augusztusában megdöbbenten értesült róla a világ, hogy a hosszú évek óta fasiszta csizmák alatt nyögő Lengyelország fővárosában felkelés tört ki. Döbbenetet keltett a hír és méltán, mert ez a felkelés — és ez már akkor láthatóvá vált — eleve kudarcra volt ítélve. Mi e tragikus esemény háttere, melyek voltak a cselekmények rugói? 1944 július végén a felszabadító szovjet csapatok lengyel földre léptek. A már felszabadult területeken azonnal megindult az újjáépítés és az új élet építése. Az 1944 július 20-át követő napokban a Lengyel Munkáspárt és a köréje tömörülő demokratikus erők megalakítottákz első népi államhatalmi szervet, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságot. Ez — a lengyel társadalom legszélesebb rétegeinek a támogatásával — megkezdte a népi szervek kiépítését; deklarációjában felvázolta az új, demokratikus Lengyelország alapjait, s felszólította a népet: a Szovjetunióval szövetségben segítse a lengyel föld teljes felszabadítását. Mindez rendkívüli nyugtalanságot váltott ki a londoni lengyel emigrációs kormány körében. Angol sugallatra lázas tevékenységbe kezdett annak érdekében, hogy a szovjet kormánnyal 1943-ban megszakadt diplomáciai kapcsolatokat újból felvegye. Ayikolajczyk, a londoni emigrációs kormány feje Moszkvába repült, hogy ott tárgyalásokat kezdjen a szovjet kormánnyal, és saját kabinetjét — tehát a londoni emigrációs kormányt — ismertesse el Lengyelország hivatalos kormányaként. Ehhez a politikai -hatalmi manőverhez kellett a varsói felkelés, amelyet a londoni kormány hazai képviselete robbantott ki. A hatalomból való kiszorulás veszélye késztette őket arra, hogy a világ közvéleménye előtt dokumentálják, mekkora befolyásuk van az országra, annak lakosságára. Erre valóban Varsó volt a legmegfelelőbb, hiszen a hadiesemények következtében közvetlenül a front előterébe került, s az egész világ feszült figyelemmel kísérte a város sorsát. E felkelésnek tehát Mikolajczykék kezében az volt a célja, hogy visszasegítse a volt lengyel uralkodó osztályokat a hatalomba és demonstráljon a már megalakult s óráról órára, napról napra izmosabb lengyel népi hatalom ellen. Az augusztus 1-én kirobbant felkelés nemcsak a Lengyel Munkáspártot, a hazai antifasiszta mozgalmat érte teljesen váratlanul, hanem Varsó népét is. A varsóiak természetesen nem látták a háttérben meghúzódó politikai célokat, s gyenge fegyverzettel is egy emberként vetették magukat a harcba az annyira gyűlölt német fasiszták ellen. Küzdelmüket táplálta az a remény, hogy a felszabadulás napja közel van. A hamis politikai célok érdekében kirobbantott felkelés így vált Varsó hősi lakossága hatalmas szabadságharcává. A szovjet hadsereg csak 1944 szeptember 1e—14 között — rendkívül súlyos harcok árán — tudott a város közelébe jutni, s arra gondolni, hogy közvetlen segítséget nyújtson Varsó hősi harcának. A felkelés ezekben a napokban már vége felé tartott. A szovjet csapatok s a velük harcoló lengyel egységek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a felkelőket átmentsék a Visztula másik oldalára. A felkelés vezetősége azonban a város központi területei felé rendelte el a visszavonulást, ahol a varsóiak tíz- és százezerszámra az SS kezei közé kerültek. A varsói felkelés hőseire gondolva, mi is meghajtjuk az emléke haláját bátorságuk,ságuk előtt. fC. LJ ISAL Mgusetas L Ószovjet rakétakísérletek Az űrkutatási programnak megfelelően a Szovjetunió kozmikus objektumok hordozórakétáinak új változatait fogja kipróbálni. A rakéták az Egyenlítő Csendes-óceáni körzetében az alábbi földrajzi pontoktól számított 65 tengeri mérföldnyi sugarú körben csapódnak majd be: 1. Az északi szélesség 0 fok 37 perc — nyugati hosszúság 165 fok 40 perc, 2. északi szélesség 7 fok 15 perc — nyugati hosszúság 172 fok 35 perc. Az előbbi területet augusztus 4—november 1 között, a második területet október 1—december 30. között használják fel rakétakísérletekre. A rakéták becsapódási övezetében a szovjet flottának a szükséges műszerekkel felszerelt speciális hajói hajtanak végre méréseket.