Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
1984. szeptember 1. A gyárak híres emberei Ipari tudósítóink jelentik Az utóbbi években, különösen a Vili kongresszus óta aszocialista brigádmozgalom, a munkaverseny legkedveltebb formájává vált. Megyénkben jelenleg 1500 szocialista brigád dolgozik, amelyből közel 1200-an már el is nyerték a kitüntető címet. S bár a számszerű növekedés az utóbbi évekhez viszonyítva lassult, tartalmi munkájában a brigádok tevékenysége eredményesebbé, termelékenyebbé vált. Egyes kollektívák különösen kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek. Ipari tudósítóink, most róluk számolnak be tudósításaikban. Száz százalék felett Sok nyugati kereskedő a vizes és sörös poharakhoz tetszetős korsókat is kér. A korsókat az Ajkai Üveggyárban külön brigádok készítik. Ezek közül kiemelkedik Fejes Ferenc szocialista brigádja. Az első félévben átlagosan 108 százalékos teljesítményt értek el, s ezt jelenleg is tartják, noha a nyári kánikula erősen befolyásolja munkájukat. Selejtjük a korsós brigádok közül a legkisebb. S amire különösen büszkék, a kényes exportárut zömmel ők készítik, — tegyük hozzá, — kifogástalan minőségben. — Csak az üveg lenne egyenletesebb minőségű, — panaszkodnak, amikor gondjaikról, bajaikról érdeklődöm. — Gyakran előfordul, hogy az üveget huzalok, apró kövek tarkítják. S mivel a korsók a nagyméretű üvegtárgyakhoz tartoznak, már néhány darab kiesése is erősen befolyásolja selejtjüket. Ezután az utánpótlás nevelésére terelődik a szó: — A korsó készítés nagy gyakorlatot kíván. Az exportkorsók nagyrésze úgynevezett jégfogós szájkiképzéssel készül. A művelet elsajátításához mindenekelőtt kézügyességre és jó szemmértékre van szükség. Ki kell ismerni a képlékeny üveg tulajdonságait, s ha ez már nem okoz problémát, akkor a korsó pereme tetszés szerint alakítható és a kivitellel sem lesz baj. A jelenlegi fiatal korsós brigádok, kellő gyakorlat megszerzése után képesek lesznek az idősebbek nyomdokába lépni. Akarat és szorgalom a fejlődésüket nagymértékben meggyorsíthatja. A beszélgetés közben a jutalomról is szó esik, amit augusztus 20-án kaptak. — Nagyon jól esett. Éreztük, hogy munkánkat elismerik és megbecsülik. S ez jó dolog! Drescher Károly elnyerésével adott első oklevél és az első zászló még ösztönöz, de nem ösztönző a brigádtagokra a jelvény, amely minden igazolvány nélkül hordható. Nem ösztönző a zászló sem, és ezért a brigádtagok többsége szerint gondolkodni kellene azon, hogy mit lehetne a további zászló helyett vagy mellett adni. Kolman Ferenc: Nyugdíj előtt a brigád Jobbára idősebb emberekből áll az Urkuti Mangánércbánya rakodó brigádja. Többnek pár hónap vagy egy-két év hiányzik a nyugdíjba menéshez. Huszonhárman vannak és egy éve küzdenek a szocialista brigád címért. Nehéz fizikai munkát végeznek. A berakás, a vagonba döntés nem könnyű munka. Különösen esőzések után, amikor a ciklonozott érc — lekvársűrű anyag — elönti a rakodóteret és lapátolni kell egész műszak alatt. Az összes kimenő ércféleség az ő kezük alatt fordul meg. Hangya szorgalommal végzik mindennapos munkájukat. Hogy mire a legbüszkébbek? Talán a tisztaságra. A MÁV vagonok és a csillék tisztasága sokszor nagy gondot okoz, de mivel ők is vigyáznak arra, hogy az elszállított érc ne szenynyeződjön, nem sajnálják a fáradságot. A vagonokat mindig az engedélyezett súlyig töltik meg, úgy hogy légfuvart már hosszú idő óta nem fizet a vállalat. Kocsilemondás is csak a termelés akadályai miatt fordul elő. A rakodóbrigád mindig helytáll. Balázsi István Utolsókból elsők — Még nem jogosultak a szocialista cím viselésére, de ha így dolgozik továbbra is a villanyszerelő műhely Kandó Kálmán brigádja, munkájuknak meg lesz a gyümölcse. Ezekkel a mondatokkal kezdte Kuti László, az Elekthermax versenyfelelőse a brigád eddigi munkájának ismertetését. Még a múlt évben, amikor nagy lendülettel szerveződtek egymásután a brigádok, akkor alakultak. Sajnos a kezdeti láz hamar ellanyhult. Nem teljesítették a társadalmi munkaórákat és az anyagtakarékosság felajánlást sem. Közösségi munkájuk is meszsze elmaradt a várttól, s bizony év végén az értékeléskor ugyancsak lemaradtak. '• 'if.. r ■ ' . Ez év januárjában minden megváltozott. A brigád új vezetőt választott és úgy látszik Dallos László kitűnően megfelel az előlegezett bizalomnak. Az első féléves munkaértékeléskor már a legjobbak közé sorolták őket. Társadalmi munkaóráikat teljesítették, hasonlóan az anyagtakarékossági felajánlásokat is. A II-es telepen épülő új műhelyekhez például maguk készítették el az Flső armatúrákat, és ezzel jelentős összeget takarítottak meg a vállalatnak. A felszerelést is társadalmi munkában végezték. Büszkék vagyunk a Kandó Kálmán brigádra, nemcsak kiváló eredményeikért, hanem azért is, mert bebizonyították, hogy a közösségi szellem javulásával az utolsókból is lehetnek elsők, mondta még róluk Kuti László. • Kovács Zoltán A jelvény nem ösztönöz? Az Inotai November 7 Erőműben jelenleg 25 szocialista, illetve címért küzdő brigád dolgozik. A brigádokból 16 már tulajdonosa a címnek. Munkájukat értékelve az tapasztalható, hogy formailag szinte minden egyes vállalási pontjukat teljesítik és ebben szemmel látható előrehaladás tapasztalható. A tartalmi munkában azonban már két területen is található hiba. Az iskoláztatás terén és a kulturális vállalásoknál. A negatívumok mellett feltétlenül beszélni kell az eredményekről is. Különösen a társadalmi munkavégzésben jártak elől szocialista brigádjaink. Közel két és félezer órát vállaltak amelyből 70 százalékot már teljesítettek. A legjobb eredményt a víz és fűtésszerelő szocialista brigád érte el. Nemcsak a társadalmi munkában, hanem többi vállalásaik teljesítésében is. Baj van azonban a címet többször elnyert brigádoknál, az erkölcsi ösztönzéssel. Ugyanis a cím NAPLÓ Ne mossuk meg Bacsek Lajos hátát is? „Plafon“-gondok a Fémfeldolgozóban Mert a gyors beszé-iű, pattogós fiatalember panaszából már csak az hiányzik, hogy kifogásolja, művezetője nem hajlandó megmosni a hátát — persze munkaidőben. A napokban 11 perccel a nyolc óra letelte előtt elment fürödni a Fémfeldolgozó bakelit üzeméből és emiatt félórát levontak tőle. „De ez nem volt reális — mint írja —, mert én nem a gyárból mentem el előbb”. Ami igaz, igaz: ő csak munkaidőben fürdött. Az eset azért is különös, mert ebben az üzemben normában dolgoznak és tegyük hozzá mindjárt Bacsek Lajos rendszerint teljesíti is ezt. Tehát neki csak több pénzre nincs szüksége? Lenne, de hiába. Most hogy augusztus elsejével bevezették a műszaki normákat, 100 százalék fölötti teljesítményért nem fizetnek ki bért, itt húzták meg a „plafont”. „Nem értek én ezzel egyet, mert nem hallgatták meg a dolgozók véleményét és sérti kommunista igazságérzetemet” — így foglalta össze sommásan a véleményét Gerhardt András présmunkás. És még mikor tovább beszélgetünk, hozzáteszi: „A kapitalista azt mondaná, dolgozhatok anynyit, hogy belegebedtek. Ezzel az intézkedéssel pedig leállítják a verseny lendületet. Miért sajnálják tőlem azt a 100—200 forintot havonta, mikor én ezért ezer forintokkal többet termelek? Arról nem beszélve, hogy ezzel a plafonnal az üzemünk sose teljesítheti a 100 százalékot. Hisz aki tudna nem termel többet, akinek meg nem megy, az rontja az eredményt. A gyakorlottabb munkások így fél órával hamarabb végeznek, és munkaidő végén csak tengnek-lengnek itt az üzemben.” Mintha összebeszéltek volna, ugyanezt mondja Dobronyai Jánosné is. Neki a régi statisztikai normával 600 kisautomata fedelet kellett préselnie egy műszakban, most 510-et. „Rendesen dolgozva 600-at elkészítek, de minek csináljak annyit? Ajándékba?” Ha hűek akarunk maradni az igazsághoz, meg kell említeni, hogy a dolgozók véleménye csak egyik oldala a kérdésnek. A másik a MEO-nál és az igazgatói irodában derül ki. Eszerint a selejt a bűnös. Például a kisautomata bakelit alapnál 1,5 százalék a valós selejt és ezzel szemben tavaly 3,4, az idén félévig 7,2 százalék volt! Ez pedig együttesen több tízezer forintnyi kárt jelent, amit érthetően szeretnének megszüntetni. Nem egyszerű itt dönteni, amit a gyártás technológiája is bizonyít. A bakelit préselés 70—80 százalékát a másodpercnyi pontossággal megszabott préselési idő teszi ki. (Persze a préspor gyakran változó minősége az így kiszabott időket nem egy esetben felrúgja.) Tehát a dolgozók ügyessége, begyakorlottsága csak az ezen felüli időben, naponta öszszesen egy-két óra alatt érvényesülhet. A tapasztalatok szerint sokan a jó normákat úgy szokták túlteljesíteni, hogy „ellopnak” a préselési időből és emiatt esetleg csak a két-három nap múlva történő szereléskor lehet észrevenni, a hanyag munkát. Addig deformálódik a darab. Emiatt került 100 százalékhoz a plafon. Mielőtt véleményt mondanánk a kérdésben érdemes másutt is szétnézni. A Nitrokémia bakelit présüzemében 115 százalékig kifizetik a bért. A selejt ellen pedig a legtermészetesebb módon, munkásonkénti meózással, szigorú levonásokkal védekeznek. Egy-egy arányban ezt a módszert nem lehetne a Fémfeldolgozónál is alkalmazni, hisz az itt készített tárgyak sokkal bonyolultabbak. De tanulságul a példa mégis szolgálhat. Korábban — augusztus 1 .előtt — 104 százalékig kifizették a bért a Fémfeldolgozóban és régebben itt is volt gép utáni minőségi átvétel. De a munkaerőhiány közbeszólt: megszüntették. Pedig az elmondottak szerint ez lenne az egyik előfeltétele a munkafegyelemnek. Az új műszaki normák megállapítása sem sikerült minden esetben jól. Akadt közöttük teljesíthetetlen és túl laza is. (Már többségüket kijavították!) Az ilyen átmeneti hibát magyarázza a normások fiatalsága. Most alakulnak ütőképes gárdává. A helyzetüket csak nehezíti, hogy a technológusok még nagyobb gonddal küzdenek. És itt be is zárul a kör. A 100 százalékos plafont a selejt miatt vezették be. A selejt viszont azért nő, mert a dolgozók nem tartják be a technológiai utasításokat. Technológiai utasítások viszont nincsenek. Még Nyilas Miklós bakelit üzemi normásnak sem jutott belőle nedif?p nélkül normát készíteni lehetetlen. A kényszerhelyzetben „mondani kapcsolat” alakult ki a technológusok és a munkások között, ők a műveleti utasításokat elmondják az üzemvezetőnek, az tovább adja a művezetőknek, ők pedig a munkásoknak. A munkaidő kihasználás, a munkafegyelem persze korántsem csak a normán múlik , bár a jól megválasztott teljesítmény szerinti bérezés a problémák javát megoldja. De kapcsolódik ehhez a minőségi ellenőrzés, a kért technológiai utasítás épp úgy, mint a ki-szolgálás, vagy a vezetés színvonala, szervezettsége is. Az utóbbinál érdemes egy pillanatra megállni. Közelmúltban végzett felmérések szerint a Fémfeldolgozó XV. üzemének öt művezetője munkaidejének egy tizedét beszélgetéssel, fékezéssel, szóval nem munkával töltötte. Még szomorúbb a kép az I-es üzemben vizsgált hat művezetőnél, akik munkaidejüknek majdnem egyharmadát fecsérelték így el — természetesen teljes fizetésért. — Közben Racsek Lajost sokáig „hagytuk a zuhany alatt”. Mentségünkre szolgáljon, szükség volt erre a kitérőre, így már világosan látható, hogy egy jószándékú, de adminisztratív intézkedéssel nem lehet megoldani ilyen gondot. Mert mindegyik műszakban akad néhány ember, aki tiszta és becsületes munkával nyolc óránál előbb végez a normájával. Az ő félórás szöszmötölésük, rendcsinálásuk viszont arra ösztönzi a többieket, hogy ők is hamarabb végezzenek. És így a fürdővízzel repül a gyerek is, már nemcsak a kívánt minőségjavulás úszik el, de a mennyiségi többlet is. Ezzel korántsem zárhatjuk le Bacsek Lajos fürdését, pedig látszólag mindenről beszéltünk. De találkoztunk gyorsabb megszüntetést sürgető hibával is. A gyárban szinte mindenki — munkások és üzemvezetőtök egyaránt — úgy tudják, hogy a „kollektív szerződés szerint” öt perccel hamarabb abba lehet hagyni a munkát. (Állítólag 1956-ban „vezették ezt be”, míg mások szerint a buszok korai indulása indokolja (!?), megint mások pedig azt vélik tudni, hogy a korábbi igazgató ezt rendcsinálásra engedélyezte.) A tény viszont az, hogy erről a legilletékesebb munkaügyi osztályon nem tudnak! Pedig az öt percet nagyon sok helyen — így a bakelit üzemben a poros munkahelyre hivatkozva — másik öttel fejeli meg az üzemvezető. (Bár, nem ért egyet vele, de másutt is így dívik.) Ehhez jön még tíz perc engedélyezett reggeli szünet — amit például Bacsek Lajos se vesz igénybe. Ez így együtt már magyarázza egy kicsit az ő mentalitását —, de persze semit sem vesz el a félóra levonás jogosságából. Mert, hogy a Fémfeldolgozónál és más vállalatoknál még sokan szeretnék azt, hogy munkaidőben „megmossák a hátát” — nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is kell tenni. Fünkösti Árpád Negyedszázad a volánnál !Balatonszentgyörgyön várta a pesti gyorsot, hogy az utasokét Keszthelyre, Hévízre szállítsa. Munkával töltötte ezt az ünnepnapot is. Tokos Antal bácsit — 58 évének ez a tisztelet kijár — becsülik, szeretik munkatársai és az a sok-sok ismerős utas is. Mikor kezdte? — Harminckilencben ezen a napon léptem a MAVAUT szolgálatába. Jogosítványt 1921-ben kaptam, 21 éves voltam akkor. Végigdolgoztam egy sor vállalatot, míg az autóbuszhoz kerültem, negyvenkettő óta pedig Keszthely környékét járom. Hej, hányféle típusú masinát vezettem már, utas meg tudj’ isten hány ült mögöttem a több mint egymillió kilométeren. — Röviden, számokba tömörítve futja át a 25 évet, aztán a 45 utáni időkről esik szó. — Telepünkön akkor egy kocsi sem maradt, hát gyűjtögettünk. Miniszteri engedéllyel jártuk az országot roncsokért, előbb egy teherautóra, majd egy pár buszra való alkatrész jött össze. A Dunántúlon legelőször a keszthelyi főnökség indította el járatait. Én is buszra kerültem és bizony először a volán mellől csak pusztulást láttam, de azért jó érzés volt tudni, hogy már mozog, indulgat valami. Egy epizód még, ami nagyon jellemző. — Garázsmester is voltam három évig. Munkát elismerő beosztás, nem mondom, de ugyancsak fájt a szívem, mikor reggel útra indítottam pilóta társaimat. Aztán mikor este a napi élményeikről beszámoltak... De jó volt aztán újra a volán mellé ülni — az utóbbi mondat közben talán az akkori öröm csillant szemében. „Gyorsvonat érkezik Budapest Déli pályaudvarról” — Larsan az állomás hangosbeszélője. „Autóbusz csatlakozás a kijáratnál Keszthely, Hévíz felé.” Ez már Tóni bácsnak is szólt. Szemével elnézést kér és természetesen udvariasságával már az utasokat delegálja a kocsi belsejébe. Tokos Antal hosszú, eredményes munkáját már két kiváló dolgozó jelvény fémjelzi. Legyen e pár sor ráadásul elismerő kézszorítás. —b— 11