Napló, 1966. július (Veszprém, 22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
m team t Napjaink forradalmisága Milyen politikára, annak milyen megsvalósítási módszereire van most szükségünk? Józan, átgondolt, megfontolt, a tényekkel gondosan számot vető, a lehetőségeket reálisan mérlegelő — ilyen és ehhez hasonló jelzők tolulnak a toll hegyére. És aztán még egy: forradalmi. A közkeletű felfogás mintha nem a korábban felsoroltakkal társítaná a forradalmiság fogalmát S valóban, olykor egyesek hiányolják is politikánkból a forradalmi jelleget, vagy romantikus nosztalgiával idézik fel azokat az időket, amikor még — úgymond — szükség volt a forradalmi hévre, lendületre. A dolog természeténél fogva felmerülhetnek ilyen kérdések a győztes forradalommal szemben, amelynek már nemcsak rombolnia, hanem mindenekelőtt építenie kell. Leninnek is nekiszegezték szinte az októberi forradalom másnapján: megfeledkezett Október forradalmi hagyományairól. Pedig Lenin nem tett mást, mint hogy nyomatékkal figyelmeztetett a látványos, de elsietett, ezért álmegoldások veszélyeire, s hangsúlyozta a körültekintő, józan, lépésről lépésre haladó politika, gazdaságpolitika szükségességét, amely az adott helyzetben a forradalom számára a legcélravezetőbb, és ennélfogva a legforradalmibb politika is volt A történelmi analógia önmagában még nem bizonyíték, tanulságára azonban érdemes odafigyelni. Hiszen már akkor, Lenin idején is bebizonyosodott: az igazi forradalmiság nem a jelszavak hangoztatásában, s nem is a józanságot nélkülöző, hübelebalázs kapkodásban rejlik, hanem a hétköznapi tettekben, az állhatatosságot, kitartást, megfontoltságot igénylő mindennapos cselekedetekben. És csakis az ilyen cselekedetekben juthat kifejezésre a forradalmiság most nálunk is. „Most” és „nálunk” nem felesleges aláhúzni ezt, hiszen a forradalmiság sohasem valamiféle légüres térben, hanem mindig konkrét, meghatározott körülmények között érvényesül. Ezért napjaink forradalmiságát nem választhatjuk el attól a nagy horderejű lépéstől, amire most készülünk: a gazdasági mechanizmus reformjától forradalmi feladat a mechanizmus reformja? Hiszen itt olyan dolgokról esik szó, mint: biztosítsunk tágabb érvényesülési teret az áruviszonyoknak, a piacnak, a vállalati munka legfőbb mércéje a nyereség legyen, fokozzuk az egyén és a kollektívák anyagi érdekeltségét, jusson nagyobb szerephez a kereslet és a kínálat. Lehet-e egy forradalmár jelszava, hogy „minél nagyobb nyereséget, minél nagyobb jövedelmet?” Lehet-e fegyverei között az elektronikus számológép s a kalkuláció? Igen, lehet! Sőt, erősítsük felszólítóvá a feltételes módot: lennie kell! Ha végig akarjuk vinni, ki akarjuk teljesíteni a hazánkban végbemenő szocialista forradalmat, nem is cselekedhetünk, nem is harcolhatunk másképpen. És ebben a harcban nemhogy feleslegesek, hanem nagyon is szükségesek a forradalmár tulajdonságok: a bátorság, merészség, az új iránti érzék, a határozott szakítás az elavulttal, hiszen másfél évtizeden át belénk rögződött szemlélettel, vérünkké vált fogalmakkal, meggyökeresedett szokásokkal és módszerekkel kell szakítanunk viszonylag rövid idő alatt. Új kategóriák, új összefüggések, új felismerések kell, hogy betöltsék gondolkodásunkat, beidegződött, valósággal reflexerejűvé vált cselekedeteket váltanak fel újabbak, korszerűbbek. Az új iránti nagyfokú forradalmi érzék most minden vezető, minden közéleti ember számára nélkülözhetetlen, mert enélkül aligha állhat helyt a társadalmi fejlődés soron következő nagy próbáján: önálló döntés, kezdeményezőkészség, bátorság, kockázat- és felelősségvállalás, vállalkozókedv, mozgékonyság — olvashatjuk a párthatározatban, ilyen követelményekkel lép fel a népgazdaság új irányítási rendszere a vállalatok vezetőivel és dolgozóival szemben. A minden kezdeményezéstőlszerű, a merész irtózó, kislépésekre gyáva vezető bukásra ítéltetett — az új mechanizmus igazi forradalmárokat követel minden gazdasági és társadalmi tisztségbe.lyan forradalmárokat, akiknél a merészség körültekintéssel, a kezdeményezőkészség megfontoltsággal, a kockázatvállalás józansággal párosul. Mert most — még inkább, mint bármikor — ilyen forradalmiságra van szükségünk. Józan, lenini forradalmiságra. Gyenes László F O NAPLÓ 3 Cement-silók ■ a terpeszállásban Fehér sisak, kék sisak, kinek milyen jutott Széles mentőöv a derékon, lassú, pontos mozdulatok. Imbolygó kötéllétra az ösztövér lábakon álló vas-szörnyek oldalán, ringó deszkaállvány keríti az űrhajóra emlékeztető különös vashengert Ezen dolgoznak, itt kapják el előrehajolva a daru gémjéről a csavart, a hajlított vaslemezeket, kezüktől magasul egyre az a lábakon terpesztő furcsa tartály, az első, a második, a harmadik, a negyedik. Mert négy lesz belőlük ott a hajmáskéri vasútállomás mellett Négy különálló tartály, ami egynek látszik majd, ha megkapja verítékkel összeszerelt burkolatát. Huszonhét méternyi magasban illeszkedik a tető, mindjárt kész az első tartály, vagy ahogy itt mondják: az egyik „siló”. Cementsiló. Janka István művezető csak az egyik rész, a téglából épülő gép- és irodaház parancsnoka, de az ő vállalata lesz a létesítmény „gazdája”: az ÉM Veszprém megyei Építőipari Vállalata. — A megyei cement-relé állomás épül itt — mondja felmutatva a vas-űrhajók magasába — négy „cement-siló”, ami összesen 1200 tonna cement tárolására alkalmas, ömlesztett cement érkezik az idevezetett iparvágányon, a kompresszorok felnyomják a tartályokba, és innét kerül majd a megye különböző építkezéseihez. Az autódaru morogva lóbálja karját. Az első már majdnem kész. Az ÉM. 31. Építőipari Vállalatának 12 tagú szerelőbrigádja készíti, azok odafent. A darukocsi is az övék. — A beruházó? — A minisztérium. — Mikor kezdték? — Március 22-én, és december 31 a befejezés határideje. Ha elkészülnek a tartályok, akkor még hátra van a gépház, ahol a kompr«sszorok dolgoznak majd. Nemcsak a töltést és az ürítést végzik: keverik is majd a cementport, meg ne kössön, jól szállítható jól használható legyen, és A megyei cement-relé állomás zökkenőmentesen fogja ellátni a megye építkezéseit az egyik legfontosabb építőanyaggal, a cementtel. A művezető — úgy tűnik — dicsekszik az új létesítménnyel, s nem ok nélkül. A nagyszabású — 9 millió forintos — beruházás harmadikként készül el az országban: egy kisebb kapacitású már kész Szegeden, egy ehhez hasonló készül most Beleden. Úttörőmunkát végeznek tehát az itt építkező vállalatok, egy országos cementellátó-hálózat kezdeteinek születésénél bábáskodnak. Elkészült már egy százméteres kút fúrása, föléje szivattyúház épül, nemsokára megkezdik annak az 1700 négyzetméteres betonútnak az alapozását, ami idáig vezet, hogy a teherautók, amelyek majd a silók alá állnak rakodni, zavartalanul közlekedhessenek terheikkel. Az iparvágány is idáig fut majd, azon jönnek a tartálykocsik. Odafent a széljárta magasban négy szerelő és nyolc betanított munkás küszködik a vasölű csavarokkal. A kötéllétra megmeglódul, hiába, még nem lehet felszerelni a vaslétrát, a véglegeset Veszelszki Imrének fehér sisak jutott, a svájcisapkára húzza, így szokták ezt a többiek is, ő maga 1960 óta birkózik az engedelmes csavarokkal a magasban. — Veszélyes, persze. De ha vigyáz az ember, nincs baj. v Egymásra vigyáznak az imbolygó deszkákon, időnként éles kiáltásuk száll a magasból: vigyázz! S lassú ringással új negyedkörív érkezik a daru gémjén, vasból feszül az ív, peremén a lyukak várják a végleges csavarokat . Beleben is voltunk, azt augusztus 20-ra fejezik be. Ezt itt? Minél előbb. Néhány hét és állnak a silók. Persze, a legfontosabb, de nem minden. A kezdés óta bővült a program, egy ötventonnás hídmérleg is épül, arra járnak majd rá a szállító teherautók. A vaslábak terpesze erősen feszül már, kimozdíthatatlanul ékelődik a földbe. Veszelszki fehér sisakja odafent virít a húszegynéhány méternyi magasban, az első „silóról” már csak a tető hiányzik. S szépen magasul a kompresszorokat befogadó téglaépület is. Jövőre innét indul megyei, vándorútjára a cement hogy lakások, üzemek, gazdasági épületek alapjaitfalait szilárdítsa — újabb gazdagságunk további alapjait Sztankay József (Fotó: Péterfay Endre) Veszelszkinek fehér sisak jutott. Az érctartályok már megvetették lábaikat a földön. Veszprémben a belső vasútállomás büféjében hol blokkot ad, hol pedig zöldbabot pucol a pénztárosnő. Amikor odaérek, nem éppen csekély, de nem is túlságosan nagy a vendégforgalom. A szemüveges, fehér köppenyes pénztárosnő siet, kattan a pénztár számológépre, egymásután vagy ötször. Akkor elmegyünk a pulthoz a blokkokkal, ő meg az újabb vendég érkezéséig segít a konyhának: megtisztítja a zöldbabot a szárától, meg a szálkától, s apróra metéli. Az utasellátó konyhájának segít. Hamarosan jönnek a vonatok, meglehetősen sokan itt szállnak át és itt étkeznek, főképpen azok, akik majd Füred felé mennek tovább. A konyhások nem bírják a sok munkát. Mindezt egy katonatisztnek, meg egy eléggé kemény beszédű, tekintélyes külsejű hivatalnok-félének mondja el a nem éppen fiatal pénztárosnő. Mert ők, ketten kifogásolták, hogy a babot is tisztít. Az asszony még hozzáfűzte: „Ó, megszoktam a gyors munkát. Azt hiszem, nincs kifogásuk, hiszen blokkra így sem váratok a senkit, egy pillanatig sem.” A tiszt meg a tisztviselő elismerte, hogy a kiszolgálásban nincs semmi fennakadás, csak szerintük mégsem illő ez a bábpucolás. Azt mondták, hogy ez tilos, összeegyeztethetetlen egy pénztárosnő beosztásával. Én igyekeztem követni gondolataikat. Megfontolni mindent, ami miatt káros lehet, ha egy pénztárosnő szabadidejében zöldbabot tisztít a konyhának. Őszintén szólva nem találtam olyan okot, sőt: nekem egyre jobban tetszett az asszony igyekezete. Akik a zöldbab pucolását szóvá tették, valószínű arra gondoltak: „Mi lesz, ha egy pénztárosnő odáig degradálódik, hogy a konyha munkáiból is elvégez ezt-azt? Akkor maholnap kétkezi munkát kell vállalnia sok más, a pénztároséhoz hasonló, vagy annál is nagyobb beosztású dolgozónak is.” Valószínű kell is! Mert már túlságosan sokan szoktak el a zöldbab tisztításától, azaz általában a kétkezi dologtól. Most már sok az adminisztratív dolgozó és kevés a „bab-pucoló”. A veszprémi állomás pénztárosnője megérti derék ezt. Én adnék valami jutalmat neki érte. Feltétlenül. Egyébként még az is eszembe jut erről a kis csetepaténak mondható állomási vitáról: láttam én már olyan nagyforgalmú büfét, méghozzá állami büfét, amelyben nem is volt pénztáros. Valamikor régen pedig leginkább csak olyan büfét, vendéglőt láttunk amelyben nem volt, az ekkora büfékhez hasonló, akkori kantinféléknek a tulajdonosa szedte a pénzt, ő szolgált ki és még más, házkörüli munkákat is elvégzett. És ha kapkodnia kellett, akkor nagyon boldog volt! Ha már verte is a víz, a lehető legnyájagabban kérdezte a vendégtől: mi tetszik, kérem? És ha egy kosár bab volt az ölében, senki sem mordult föl érte. Ne követeljünk mi annyi munkát senkitől, mint régi, magántulajdonosi világ követelt. De ha egy pénztárosnő úgy érzi, hogy más munkát is el tud végezni és a zöldbabtisztítás hozzáfér a rangjához, megrovás helyett inkább vessünk rá egy-két megbecsülő pillantást. A jövőben aligha lesz nagy érdem, előny, ha valaki, akit fehér köpönyeggel áldott meg a szocializmus, elfelejti, hogy pucolatlanul szálkás a zöldbab. Voosgai A pénztárosnő babot tisztít Jelentés a hűvös Bakonyból Gondos munka a burgonyaföldeken - NAGYTÖMEGŰ TAKARMÁNYT HALMOZTAK FEL — BETAKARÍTOTTÁK A KÖLEST — A megye leghűvösebb körzetében, a zirci járásban, a déli területekhez képest két-három hetes hátrányban van a mezőgazdasági kultúrák érése. Az aratást csak mutatóban kezdték meg, de az is jó előre figyelmeztető: alaposan fel kell készülni a nagy munkára. A viharos erejű szél — jég kíséretében — sokhelyütt lefektette a gabonát. Kemény aratásra lehet számítani, és sajnos, a tervezettnél nagyobb területen lesz szükség a kézikaszásokra. Míg az igazi nagy aratás megkezdődik, a zirci járás termelőszövetkezeteinek kollektíváit a növényápolás, a szénabetakarítás teendői foglalják le. A járás a burgonyatermesztés egyik fontos bázisa. Sok munkát igényel a növényvédelem, különösen a tavalyi nagy phytophtora fertőzés után. Alaposan megdézsmálta tavaly a termést — ennek szeretnének most elébevágni. Nagy jelentősége van a hűvös bakonyi járásban annak, hogy az idén mintegy ezer holdon vegyszerrel irtják a gyomot. Ezenfelül a kéziművelésű burgonya hatvan százalékán elvégezték növényápolást. Az egyszeri, a illetve a kétszeri réssel összesen több töltegemint 1600 holdon vannak már túl. Nagy figyelmet szentelnek a burgonyabogár, illetve a phytophtora elleni védekezésnek. A két munkát 1770 holdon el. Hungarinnal és végezték egyéb vegyszerrel is több száz holdat permeteztek meg. Ugyancsak vegyszereztek 1550 hold rostlent, kisebb területen sárgarépát, borsót és kalászost. Száztizenhárom hold kemény termését betakarították a termelőszövetkezetek. A közös gazdaságok állatállományának téli ellátásához nagy tömegű takarmányt halmoztak fel. Közel ötezer köbméter takarmánykeveréket silóztak, 66 500 mázsa kiváló minőségű szénát hordtak be, 125 vagon szénát raktak a hideglevegős szárítókra. Az utóbbi napok esőzését néhol jég kísérte. A járásban összesen 413 holdnyi területen 25—30 százalékos kárt okozott a roszién, a kukorica és az őszi árpa termésében.