Napló, 1967. február (Veszprém, 23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1, 37 milliárd devizaforint értékű külkereskedelmi áruforgalom Az elmúlt hetekben valamennyi szocialista országgal államközi tárgyalásokat folytatott a magyar külkereskedelem, s megkötötte az 1967- re vonatkozó árucsereforgalmi megállapodásokat. Az államközi megállapodások fontos alapját képezik a külkereskedelem 1967. évi export-import tevékenységének. Az ez évi tervekről, feladatokról az MTI munkatársa a Külkereskedelmi Minisztériumban a következő tájékoztatást kapta: ■Az exportelvet tavaly 104,4, s az importtervet 01,8 százalékra teljesítettük — hangzott a tájékoztatás. A szocialista országok viszonylatában az export 5,9 százalékkal haladta meg a tervezetet, az import tervteljesítés pedig 95,4 százalékos volt. A tőkésországokba irányuló kivitel 1,3 százalékkal, az onnan származó import pedig három százalékkal múlta felül a tervezettet. A külkereskedelem összforgalmának növekedésére egyébként jellemző, hogy az áruforgalom értéke az 1960. évi 22 milliárd devizaforinttal szemben tavaly már elérte a 37 milliárd devizaforintot. Az áruválaszték gyarapítását nagymértékben elősegíti a közhasználati áruk importjának további, mintegy húsz százalékos várható növekedése. A külföldről érkező közszükségleti cikkek értéke meghaladja az egymilliárd devizaforintot. Az autóvásárlással foglalkozók számára jó hír, hogy 15 ezer személygépkocsi behozatalát terveztük, de már tárgyalások folynak további 2 ezer vásárlásáról is. A behozatal ellenértékének kiegyenlítésénél változatlanul elsősorban a géppar termékei jönnek számláiba. Az összkivitelben csaknem negyven százalékot képesel a gépipar aránya, de a piaci kereslet alakulása következtében más iparágaknak is nagy feladatot jelent az exporttervek sikeres teljesítése. A terv szerint többek között 2300 autóbuszt — az előző évinél háromszázhetvennel többet — 360 vasúti személykocsit, 75 diesel villamos mozdonyt, 45 diesel motorvonatot, 2100 tehergépkocsit, több mint ezer dömpert és ezerkettőszáz traktort gyárt iparunk külföldi megrendelésre. Mttg proletárjai, egyesüljetek! zzr*- JB 1|V JHi rt.,, LwmmmsmMMSSSMMMIsmm Tegnap tartotta zárszámadó közgyűlését a keszthelyi járás egyik legnagyobb közös gazdasága, a sármelléki Biztos Jövő Termelőszövetkezet. A szövetkezet kollektívájának nagy eseményén részt vett Somogyi Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, megyénk országgyűlési képviselője. Józsa János, a megyei pártbizottság titkára. Márvány János, a Keszthelyi Járási Pártbizottság első titkára. Szedő Pál, a járási tanács elnöke. A múlt esztendő munkáját összegező beszámolót Kiss Kálmán, a termelőszövetkezet elnöke ismertette. Gazdag évet zártak a sármellékiek. A növénytermesztés ,dolgozói egymillió négyszázezer forinttal tetézték mega tervezett bevételt. Búzából 20, árpából 30 mázsás átlagot értek el, egyes területeken a kukorica holdanként (májusi morzsokban számolod) 32mázsával fizetett! Az állattenyésztés dolgozói is túlteljesítették előirányzatukat. A többletjövedelem mintegy 1600 ezer forint. Különösen a hízómarha tenyésztésben értek el sikereket, viszont a tejtermelés növelése változatlanul megoldandó feladat még. A gazdálkodás eredményeként jól boldogulnak a szövetkezet tagjai. A részesművelésből származó jövedelmet és a szociális juttatásokat nem számítva 40 forintot ér a szövetkezetben egyegy munkaegység. Az egy dolgozó tagra jutó átlagos jövedelem néhány forint híján 21 ezer forint. A szövetkezet tiszta vagyona — az újraértékelés után — húsz , millió forint. Az elnöki beszámolót és az ellenőrző bizottság jelentését követően a vitában felszólalt Somogyi Miklós elvtárs is. fir . 1 . IN TEXT -I Gazdag évet zárt a sármelléri termelőszövetkezet Somogyi Miklós elvtárs is részt vett a zárszámadáson Huszonöt éve jelent meg a Szabad Nép Huszonöt évvel ezelőtt, 1942 februárjában jelent meg a Szabad Nép első száma. Az első példányok egy eldugott budafoki kis sokszorosító üzemben készültek. Az üldöztetés folytán természetesen csak kezdetleges sajtótermékként indulhatott a lap. Az évforduló alkalmából szerdán tizenegy órakor a Népszabadság székházának előcsarnokában Rózsa Ferenc márvány emléktábláját megkoszorúzzák az MSZMP Központi Bizottsága, a Népszabadság szekesztősége, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a MÚOSZ képviseli. „A feladat továbbra is érvényesíteni a párt politikáját az államigazgatásban“ Beszélgetés dr. Bodogán János megyei tanácselnökkel Végetért egy négyesztendős időszak, államigazgatási szerveink fontos mérföldkőhöz érkeztek. Egy tanácsi ciklust kell lezárni, s egy újat elkezdeni ennél a mérföldkőnél, a választásoknál. Holnap megkezdődik a jelölőgyűlések sorozata, megyeszerte minden tanácsi szerv, Hazafias Népfront szervezet, a lakossággal együtt a választásokra készülnek. Egy időszak lezárásánál, s egy másik elkezdésénél óhatatlanul számot kell vetni — eredményekkel, kudarcokkal és tapasztalatokkal, éppen az újra való eredményes felkészülés érdekében. Ezekről beszélgetett munkatársunk dr. Bodogán Jánossal, a Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökével. NAPLÓ: Hogyan értékeli Bodogán elvtárs a most véget érő négyéves tanácsiciklust? BODOGÁN JÁNOS: A négy esztendő alatt Veszprém megyében tanácsaink, végrehajtó bizottságaink és általában a tanácsi szervek a párt és a kormány határozatai alapján tevékenykedtek. Társadalmi, politikai, ipari, mezőgazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb feladataikat ezek alapján igyekeztek megoldani. Mindazok az eredmények, amelyeket az 1963—1936 közti ciklusban elértünk a párt és a tanácsi szervek irányításával, megyénk dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek céltudatos erőfeszítéseinek köszönhetjük. Ezért, a tanácsi vezetés részéről ez alkalommal is hadd fejezzem ki köszönetünket. Értékelve az elmúlt iőszak eredményeit — természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen tanácsaink s sokágú munkáját, ha csak el- s mondanám is, kötetnyi len- ' ne — az alábbiakat emelhe ,tem ki: Tovább növekedett a tanácsi szervek testületi tevékenységének, valamint a vezetésnek a színvonala és ■eredményessége; tovább javult a tanácstagoknak választóikkal, a lakossággal fenntartott kapcsolata, vagyis tovább szélesílett az állami élet területén is a szocialista demokratizmus. A ciklus ideje alatt zártuk a második ötéves tervet, s ezalatt megyénkben a szocialista szektorban több min 8,6 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra. Ebből a tanácsi beruházások is meghaladják az egy milliárd forintot. Az ötéves terv időszaka alatt valamennyi községünkön befejeztük a villamosítást, 52 községünkben pedig vízmű rendszert létesítettünk. Külön is kiemelném, hogy rendkívül sokat — bár még mindig nem eleget — tettünk a lakásépítkezés területén. Az elmúlt időszak alatt megyénkben 13 510 lakást építettünk állami, szövetkezeti és magánerőből; az utóbbiakhoz is jelentős összegű támogatással járultunk hozzá kölcsön formájában. Jelentős eredményeket értünk el a tanácsok költségvetési gazdálkodásának fejlesztésében is. Elegendő itt elsősorban arra utalnom, hogy költségvetési bevételeink az 1963. évi 539 millió forintról 1966. évre 593 millió forintra emelkedtek. Biztosítottuk a gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális és igazgatási ágazat közötti helyes arányok kialakulását is. Tanácsaink költségvetési összegük mintegy 40 százalékát kulturális, 27 százalékát szociális és egészségügyi feladatok megoldására irányozták elő. További fejlődést értünk el a ciklus időszaka alatt a községpolitika, ezen belül a város- és községfejlesztés munkaterületein. Ennek különösen azért örülünk, mert a lakosság jelentős bekapcsolódása és a helyi erőforrások számottevő feltárása mellett, főleg a kommunális ellátás helyzetén javítottunk. Községfejlesztési kiadásaink 46 százaléka jutott kommunális célok támogatására és emelkedett megyénkben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke is. Ez 1966-ban 337 forint volt. Külön kiemelném itt a társadalmi munkateljestményben elért kiváló eredményeikért Verhida, Devecser és Nyi■ád községek lakosságát, ahol 350 ezer, 300 ezer, illetve 200 ezer forint értékű munkával beítélték az út-, illetve járda építkezéseket. Azt hiszem, a beszédes számok kedvéért érdemes viszszapillantani egy tízesztendős — 1955 és 1985 közötti — időszakra is. Megyénk lakossága ezalatt 102,9 millió forint értékű társadalmi munkával és 30,6 millió értékű saját, helyi anyag felhasználásával segítette a községfejlesztési tervek végrehajtását. A megye fejlődését bizonyítja, hogy ebben az időszakban 183 iskolai tantermet, 181 művelődési házat, 61 óvodai termet, 98 orvosi rendelőt, 50 orvoslakást, 12 egészségházat és 236 autóbusz várót építettünk. Végrehajtottunk 162 kilométernyi vízhálózatbővítést, amihez 58 mélyfúrt kút tartozik, 175 kilométernyi szilárd burkolatú utat és 316 kilométernyi járdát építettünk, 228 kilométerrel bővítettük megyénk elektromos hálózatát. Úgy gondolom, ezekhez a számokhoz nem kell kommentár. NAPLÓ: Hogyan ítéli meg az ipar, a mezőgazdaság és és a kereskedelem helyzetét? BODOGÁN JÁNOS: Az elmúlt időszak alatt igen sokat fejlődött megyénkben a szocialista ipar is, a statisztikák 30 százalékos növekedést jeleznek. Ezen belül a minisztériumi irányítású ipar fejlődése 29, a tanácsi iparé 64, a szövetkezeti iparé pedig 21 százalékos volt. Tovább növekedett 12,2 százalékkal az iparban foglalkoztatottak száma, amely ma már meghaladja a 60 ezer főt. Tovább szélesedett megyénk kereskedelmi és vendéglátó hálózata is: ma már 600 kiskereskedelmi és 233 vendéglátó egységben 6 ezer dolgozó gondoskodik az egyre kulturáltabb, színvonalasabb áruellátásról. Érdekességként megemlítem, hogy 1953-hoz viszonyítva megyénkben az élelmiszer forgalom kétszeresére, a ruházati forgalom másfélszeresére, a vegyesiparcikk forgalom ötszörösére, a vendéglátó forgalom pedig két és félszeresére növekedett. Politikailag, szervezetileg és gazdaságilag egyaránt tovább erősödtek mezőgazdasági termelőszövetkezeteink és viszonylag rövid idő alatt bebizonyították a kollektív gazdálkodás fölényét. Megyénk 191 mezőgazdasági termelőszövetkezetében 420 493 katasztrális holdnyi területen 40 203 termelőszövetkezeti tag gazdálkodik. Emelkedett a növénytermesztés mennyisége és átlagszámai, így például csak búzából az átlagtermés 10,2 mázsáról 11,5-re növekedett Fokoztuk a gépesítést is termelőszövetkezeteinknél. Ma már egy traktoregységre jutó szántóterület a korábbi 150 holdról 94 holdra csökkent. Növekedett a termelőszövetkezeti tagok jövedelme is. (Folytatás * 3. oldatot* „Veszprémnek minden adottsága megvan, hogy a megye képzőművészeti életének központjává fejlődjék!“ K képző Bi művészek tanácskozása Tegnap délelőtt a Magyar Képzőművészek Szövetsége Északdunántúli Szervezetének veszprémi csoportja szervezeti ügyeket tárgyalt. Dr. Kralovánszky Alán rövid bevezetőjében hivatkozott az öt megyét átfogó szervezetben tapasztalható minőségi változásokra. Bejelentette, hogy R. Kiss Lenkét és Brcsik Józsefet a Magyar Képzőművészek szövetsége tagjául választotta. A helyi csoport titkára, Csizmadia Zoltán, vitaindító előadásában többek között ezeket mondotta: — A területi szervezet biztosítja a vidéki képzőművészeti közélet korszerű szervezeti keretét, elválasztja a hivatásos művészeket a műkedvelőktől ... Hangsúlyozta Csizmadia, hogy a szervezet önállósága nőtt, aktivitása, tömegbefolyása a társadalmi szervekkel létesített jobb kapcsolata révén erősödött. A szervezetnek önálló működési szabályzata van, képes arra, hogy tagja számára kiállítási programot adjon. Szükséges volna, hogy a nagy, reprezentatív kiállításokat, a Balatoni Nyári Tárlatot is először Veszprémben rendezzék meg. Hozzászólásában Heitler László is Csizmadia véleményét támogatta. A házigazda szerepét szerinte is Veszprémnek kellene vállalnia, ahogyan — hasonló esetekben — más megyeszékhelyek is vállalják. Bresik József a megyei képzőművászeti élet megtorpanásait nemcsak az alkotók produktumainak elégtelenségében, hanem a vezető szervek irányításának hiányosságaiban is látja. Véleménye szerint a megyei tanács művelődésügyi osztályamegszervezi ugyan a kiállításokat, de azért, hogy az egyes művészek alkati sajátossága érvényesüljön, hogy az itt élők és alkotók tevékenysége gyümölcsözőbbé váljék, keveset tesz. Az is hiba, hogy az egyes vásárlásokba, noha kötelessége volna, a tanács a helyi csoport megbízottját nem vonja be. A továbbiakban Kresik József a kiállítások propagandájának és a rendezések színvonalának gyengeségeit, szakszerűtlenségeit bírálta. A megyeszékhelynek feltétlenül szüksége volna egy műtörténészre, hogy a tárlatoknak műértő rendezője legyen. A megyei lapnak pedig a negatívumok felsorolása helyett inkább az volna a feladata, hogy a figyelmet a kiállításokra irányítsa. Döntse el a közönség: neki mi tetszik, mi nem. Az itteni képzőművészeti élet legrégibb szemlélőjeként dr. Vajkay Aurél elmondotta, hogy „a képzőművészethez mindenki ért” alapon rengeteg baklövést követnek el a rendezők. Sok olyan alkotást tudna felsorolni, amelynek ott lett volna a helye a Balatoni Nyári Tárlaton, de — nem tudni, mi okból — a rendezők mellőzték. A megyei tanács művelődési osztályát ért bírálatokra Baráth József válaszaik — A bizottság — mondotta — a jövőre vonatkozólag úgy döntött, hogy a keret egy részét a jubileumi kiállításra tartalékolják. Műtörténész felvételére státusz hiányában egyelőre nincs mód. Mendly Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa a megyei képzőművészek szervezeti életéről szólva megállapította, hogy a jelenlegi szervezeti forma jó, a változtatás egyelőre nem volna indokolt. A képzőművészeti élet fellendítése végett szerinte minél előbb meg kellene valósítani a képzőművészek társadalmi támogatását. A vásárlások koncentrálásában főleg a tanácsnak lesz döntő szerepe. Tovább kell fejleszteni az üzemi szerződések rendszerét, a szerződő felek közötti megállapodásokat, természetesen más feltételekkel, mint korábban. A zsűrizéseket tárgyilagosabbá és rangosabbá részvételükkel éppen a művészek tehetik. Felhívta a figyelmet az olyan művészeti viták, tanácskozások meghonosítására, amelyek megteremtenék az egységes ideológiai alapot. A tartalmi problémákkal kapcsolatban ugyanis az a valóság, hogy a művésznek feladata van a társadalommal szemben. A társadalom megköveteli az eszmei-ideológiai állásfoglalást. Sokan — igen helytelenül — úgy értik ezt, hogy a párt meg akarja kötni az alkotók kezét. Az igazság ennek éppen az ellenkezője. A párt azt akarja, hogy a művészet a szocializmus építésének irányában a legváltozatosabb eszközökkel fejezze ki, amire képes. Nem az a baj, hogy a művész milyen témát választ. Az a baj, ha a választott témákkal nem tudja, vagy nem is akarja a dolgozó ember túlnyomó többségét kiszolgálni. Képzőművészetünkben továbbra is törekednünk kell a közönség nevelésére. A hozzászólások elhangzása után dr. Kralovánszky Alán mondott összefoglalót. Ő is utalt arra, hogy ma már a művészek közrefogásáról nem lehet beszélni. Figyelmeztetett arra, hogy a társadalmi igényeket akkor is igyekezni kell kielégíteni, ha azok nem állnak arányban a társadalmi lehetőségekkel. A tanácskozáson határozati javaslatokat is elfogadtak a résztvevők. Ezek szerint a nagy tárlatok megrendezésére a vezető, irányító szervek szakembert, műtörténészt kérnének fel, előre megállapított tiszteletdíjért. A másik ilyen határozati javaslat, hogy a vásárlások, zsűrizések lebonyolításakor a megbeszéléseken a helyi csoport megbízottjának és az általa kijelölhető egy csoport-tagnak részt kell vennie. A jelenlévők megszavazták, hogy Csizmadia Zoltán helyettese az ügyek intézésében Presik József legyen. A csoport tagjai megállapodtak abban is, hogy minden 2 hónapban, de legalább negyedévenként 4—5 képet küldenek be Csizmadia Zoltán titkárhoz, aki a zsűriztetéssel járó feladatokat ezekben az időszakokban megoldja. (cserhát)