Napló, 1967. március (Veszprém, 23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

2 Segíteni tilos! Tók az emberek. Né­mi ha megrendül és szentimentalizmus nélkül elérzékenyül az ember. Néhány napja döb­­benetes filmet sugárzott a televízió Firenzének az árvíz elleni hősi helytál­lásáról. Az egész világ­megmozdult, hogy a kul­túra történetének nem pó­tolható kincseit megment­se a természet vad erőivel szemben. Jámbor az ember. Em­lékezzünk csak: amikor a Szovjetunió tudós kutatói az ember négylábú elő­őrsét küldték a kozmikus térség titkainak megfejté­séhez , az angol állat­védő liga hölgyei eszelős sikoltozással állatkínzást kiáltottak! Szolidárisak az embe­rek! A haladó gondolko­dásúak, szerte a világon, barátságukról, együttérzé­sükről biztosítják a vér­ben álló, harcoló Vietnam népét. A poklok poklát járják több mint negyed százada. Nemzetmentő harc a japánok ellen, az­tán a franciák és most már tíz esztendeje!!) a jenkik ellen. Lerombolják a vízgyűjtő rendszereket, megfertőzik és elaknásít­ják a folyók vizét, éhín­séggel sújtanak milliókat, egy olyan népet, amely a fejlődés alacsony fokáról felemelkedni vágyik. Az ENSZ a fejlődő országok segélyezésére hív fel. Gyó­gyításra, élelmezésre, a kultúra terjesztésére ... A jenkik B 52-es, majd 10 millió dollárt érő szuper­bombázókkal, — 30 ton­nányi bombát vihetnek egy-egy halált hozó útjuk­ra! — fekete keselyűkkel festik az eget. Aki gonosz, az a leggo­noszabb! Kedd, késő dél­utáni telex-jelentés: Wa­shington. Az amerikai pénzügyminisztérium be­jelentette, hogy az Egye­sült Államokból tilos olyan jótékony intézmé­nyeknek adományokat juttatni, amelyek gyógy­szereket küldhetnek Észak-Vietnamnak. Az amerikai pénzügyi ható­ságok egyébként felkérték a kanadai bankokat, hogy működjenek együtt az Egyesült Államokkal és a maguk részéről is akadá­lyozzák meg, hogy kana­dai szervezetek gyógysze­reket juttassanak a VDK- nak.” A természet vad erejé­nek megfékezéséhez erős az ember. Firenze él! Ol­vassuk el még egyszer a washingtoni jelentést! (t. I.) NAPLÓ A világpolitika eseményeiből Támadás a kikötők ellen Nehéz csatát kell vívnia Indira Gandhinak Felvételi kérelem a „hatokhoz"? tiltakozás a folyók aknásítása miatt Az amerikai haditengeré­szet repülőgépei a VDK legnagyobb tengeri kikötő­jének, Haiphongnak tőszom­szédságában szórták le bom­­baterhüket, a várostól mint­egy 26 kilométerre délre. A légierő gépei a demilitarizált övezetet bombázták, a Ben Hai folyó kikötőit támadták. Dél-Vietnam területe felett a DNFF harcosai hétfő dél­után lelőtték a tengerészgya­logság egyik helikopterét. A szabadságharcosok ki­sebb rajtaütéseket hajtottak végre Saigon külvárosaiban és a főváros környékén. A szabadságharcosok a ja­nuár 26-tól február 12-ig ter­jedő időszakban Ninh Thu­­an és Mi Tho tartományok­ban az ellenfél 450 katonáját és tisztjét tették harcképte­lenné. A Da Nang-i amerikai lé­gitámaszpont ellen intézett sikeres partizántámadást ki­vizsgálva, a saigoni amerikai parancsnokság közzétette az első eredményeket. Amerikai megállapítás szerint a partizánok a tá­maszponttól körülbelül tíz­­tizenkét kilométer távolságra felállított kilövőszerkezetek­ből, 140 milliméteres rakéták­kal támadták a támaszpont területét. Az amerikaiak sze­rint ez volt eddig a partizá­­nok által használt leghatéko­nyabb fegyver, nem is tud­tak arról, hogy a szabadság­­harcosok ilyesmivel rendel­keznek. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának össze­kötő bizottsága rendkívüli tiltakozást intézett a Nemzet­­közi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légierő megkezdte a VDK folyóinak elaknásí­­tását. Az összekötő bizottság tiltakozásában rámutat, hogy ez a VDK elleni háború lép­csőzetes kiterjesztésének újabb bizonyítéka. A DNFF rádióadója nyi­latkozatában rámutat, hogy az Egyesült Államok azért terjeszti ki északon a hábo­rút, hogy megpróbálja elke­rülni a déli vereségét. Goldberg amerikai ENSZ- delegátus 24 órás szöuli vil­lámlátogatása során kedden találkozott Pak Cson­ Hi-vel a dél-koreai rezsim elnöké­vel. A Hapton dél-koreai hírügynökség szerint Pak Cson Hi és Goldberg egyetér­tett, hogy a közös katonai erőfeszítéseket Vietnamban — beleértve Észak-Vietnam bombázását — folytatni kell. Megállapodtak abban is ,hogy az úgynevezett koreai kér­dést közösen ismét elő fog­ják terjeszteni az ENSZ leg­közelebbi közgyűlésén. A Goldberg—Pak Cson Hi tár­gyalások felölelték a vietna­mi háború és a jelenlegi ko­reai helyzet problematikáját. Goldberg Szöulban tanácsko­zott Csong N­ Gvonnál, a dél­koreai rezsim miniszterelnö­kével is, látogatást tett az ENSZ úgynevezett Koreai Bizottságánál (UNCURK) és Panmindzsonban, a Koreát kettéosztó demarkációs vo­nalnál. Goldberg kedd délután utazott tovább Tajpejbe. FEGYVER A JOBBOLDAL­NAK A Reuter és az AFP je­lentése szerint a djakartai katonai hatóságok kedden puskákat és géppuskákat jut­tattak el a szélsőjobboldali diákság félkatonai alakulatá­hoz és megbízták a város vé­delmével. A közeli Bandung városában is felfegyverezték a jobboldali diákcsoportokat. Az intézkedés oka, hogy a katonai szervek attól tar­tanak, Sukarto hívei fegy­veresen beszivároghatnak a fővárosba. Azóta, hogy az elnök át­adta a végrehajtó hatalmat Suharto tábornoknak, több összetűzés volt Indonézia különféle részein. KUDARCBA FULLADT A NEONÁCIK EGYIK GYŰ­LÉSE Freiburgban a szélsőjobb­­oldali nemzeti demokrata párt (NPD) egyik gyűlésén nem hagyták szóhoz jutni Adolf von Thaddent, a párt helyettes elnökét. A gyűlést az NPD-t párto­ló diákok hirdették meg, de azon a párt ellenfelei közül többen jelentek meg, mint hívei közül. Von Thadden elől a diákok elállt­ák vala­mennyi bejá­rtot. Végül a rendőrség segítségével tudta csak elfoglalni helyét az emelvényen, szóhoz jutni azonban nem hagyták Végül kénytelenek voltak a gyűlést bezá­rt. HOLLAND TANÁCS WILSONNAK Wilson miniszterelnök há­gai látogatását követően an­gol megfigyelők azt jósolják: A brit kormány rövidesen — még a Közös Piac ápri­lisban sorra kerülő római csúcstalálkozója előtt — el­dönti, hogy formális felvételi kérelemmel folyamodjék-e a „ hatok”-hoz. Jól tájékozott források szerint a holland kormány, amelyet Anglia „legjobb és leghűségesebb barátjának tekintenek, azt tanácsolta Wilsonnak, hogy inkább most nézzen szembe egy francia vétó lehetőségé­vel, minthogy marathoni gát­­­futással próbálja megköze­líteni Párizst. A holland ér­velés lényege ez: amennyi­ben De Gaulle elnök el van szánva arra, hogy Nagy-Bri­­tanniát kirekeszti a Közös Piacból, akkor az egyre ma­gasabbra emelt gátak átug­­rása után a cél előtt Wilson mindenképpen beleütközik a francia elnök vétójába. Angol megfigyelők szerint Wilson erősen hajlik a hol­land tanács elfogadására. BALOLDALI KORMÁNY KERALÁBAN Az indiai Kerala­ államban a hét baloldali pártból álló baloldali front a választáso­kon elsöprő győzelmet ara­tott és 132 mandátumból 112-őt szerzett meg. Az ál­lam kormányzója most a kommunistákat is magában foglaló baloldali front veze­tőjét, Szankara Nambudhri­­padot bízta meg kormány­­alakítással. Megfigyelők szerint az a körülmény, hogy az Indira Gandhi vezette kormánypárt többsége a korábbi 364 man­dátumról 278-ra fogyott, va­lószínűvé teszi, hogy a már­cius 12-i miniszterelnökvá­lasztáson Gandhi asszonynak nehéz csatát kell vívni a címre igényt tartó más po­litikusokkal. Harc az ökonomizmus ellen „kínai módra” A Krasznaja Zvezda szer­kesztőségi cikkében feltárja, hogy mi rejlik Pekingben az „ökonomizmus” ellen meg­hirdetett harc mögött. A Kínában végbemenő ese­mények azt mutatják, hogy Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb negatív következményeket von maga után, — írja a Krasznaja Zvezda. — E politika — amely telje­sen idegen a Marxizmus— Leninizmustól — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi munkás- és felszabadító moz­galom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális forradalom” po­litikájának következményei miatt, amelyek sértik a dol­gozók érdekeit. A munkások, a parasztok, az alkalmazottak, mind erélyesebben verik vissza a „vörösgárdistákat” és a „lázadókat”, mind erőteljesebben hangoz­tatják a jobb életre való jo­gai­kat. Ezeket a teljes törvényszerű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az „ökonomizmus” elleni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonygatja, hogy az­ anyagi ösztönzés el­ve „összeegyeztethetetlen a társadalom és a szocialista forradalom érdekeivel” és az nem egyéb, mint a „re­­vizionizmus” megnyilvánu­lása. A megszelídült „bostoni“ rém Walpole Albert Desalvo, a „bostoni rém”, akit 32 órás hajsza után szombaton fogott el a Massachusetts-i rendőrség, ügyvédje útján közölte a saj­tóval, hogy csupán azért szökött meg a börtön elme­gyógyintézetéből, mert re­mélte, hogy a hajsza közben valaki agyonlövi. Most azon­ban belenyugszik abba, hogy a börtönben maradjon, ha megfelelő gyógykezelést kap. Egyben kijelentette, „reméli, hogy üldözésének 32 órája meggyőzte az illetékeseket arról, hogy ő az, aki Boston környékén megfojtott 13 asszonyt és ezért megfelelő törődésre van szüksége”. Desalvo kihallgatása so­rán elmondotta azt is, hogy szökése után nem szándéko­zott bántani senkit, „főleg asszonyokat nem”. A megszelídült bűnöző, szombaton egy külvárosi áruházban adta meg magát. Ezzel kétségessé vált, hogy megkapja-e valaki a fejére kitűzött tízezer dolláros ju­talmat. Szerda, 1967. március 1* A Békevilágtanács elnökségének határozata a vietnami háborúról A Béke­világtanács Elnökségének ülése határozatot hozott a vietnami kérdésben. Az Egyesült Államok vietnami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai imperialisták délen és északon elszenvedett vereségeik el­lenére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és ki­­szélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete el­lenére még nagyobb arányokban folytatják bűntetteik elkövetését. Bombákkal, lövedékekkel, napalmmal, mérge­ző vegyi anyagokkal és mérgesgázokkal halált hoznak az ország lakosságára, lerombolják a városokat és a falvakat, megsemmisítik a vetéseket — állapítja meg a határozat, majd rámutat: Az Egyesült Államok minél jobban fokozza a bombá­zásokat és minél több bűntényt követ el, annál harsányab­ban szónokol az úgynevezett béketárgyalásokra irányuló törekvéseinek „őszinteségéről”. A világ népei — beleértve az Egyesült Államok la­kosságának széles rétegeit — mind erélyesebben támogat­ják a vietnami nép jogos álláspontját és követelik, hogy az amerikai imperialisták szüntessék meg agresszív viet­nami háborújukat, vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból és adják meg a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról. A Béke-világtanács elnöksége, amely 1967 február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden né­pét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű igaz­ságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács elnöksége ismét kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél- Vietnam Nemzeti F­elszabadítási F­ont ötpontos nyilatko­zatát, amelyekben kifejezésre jut Az 1954-es genfi egyez­mények betűje és szelleme. Végül a határozat megállapítja: A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazsá­gosságra törekvő nép égető feladata. Minden országban fel kell használni a cselekvés minden formáját, a vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási kampány mind át­fogóbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. A 7. flotta — „tengeri furkósbot“ Az agresszió eszköze „Tengeri csendőrség”. Mint valamiféle „tengeri csendőrség”, manőverez ez az általában 140 hajóból álló tengeri armada az Ohotszki­­tenger és az Antarktisz, a Salamon-szigetek és az In­diai-óceán között. Mivel a Pentagon a 7. flotta egyes egységeit 1963 végén az In­diai-óceánra rendelte, új bá­zisokra lett szükség. Akkor határozták el, hogy az Indiá­tól délre fekvő Chages-szi­­geteken építik fel az első kö­zös angol—amerikai tengeri támaszpontot, amelyet majd a 7. amerikai flotta is hasz­nálhat. Azt írták, a 7. USA-flotta ..általában 140 hajóból áll­. Egységeit, hajóit ugyanis ál­landóan változtatják, felcse­rélik az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren (6. flotta) és másutt tevékenykedő egy­ségekkel. Jelenleg a 7. flotta Dél-Vietnamban, a Me­kong-folyó deltájában a 7. flotta egyik egysége megüt­között a szabadságharcosok dzsunkáival — ennyit mond a hír, amely a minap érke­zett távgépírókon a szerkesz­tőségekbe. A 7. USA-flotta, amelynek egyre nagyobb sze­repet szánnak a vietnami Érdemes ezért pillantást vetni az Egyesült Államok legnagyobb flottájára, annál is inkább, mert ez a „ten­geri furkósbot” a délkelet­ázsiai agresszív amerikai kül­politika egyik legfőbb táma­sza. A 7. flottát 1943. március 15-én hozták létre, hogy „védje az Egyesült Államok Csendes-óceáni partvidékét” és szembe szálljon a japán hadiflottával. Amikor véget­ért a második világháború, s Japán kapitulált, a 7. flot­tát nem oszlatták fel, nem is rendelték vissza az ameri­kai kikötőkbe, hanem a ke­let-ázsiai vizekre irányítot­ták. Hamarosan új feladatot kapott: a megvert Csang Kaj-seket kellett volna je­lenlétével megvédeni a kí­nai forradalomtól. 1946-ban a Fülöp-szigeti szabadság­­harcosok ellen vetették be a 7. flotta repülőit és tenge­ri operatív egysége tevé­kenykedik (valamennyihez repülőgép-anyahajó, 60—90 repülőgéppel és atombom­bákkal, egy cirkáló és 4—6 torpedóromboló tartozik): összesen 650 repülőgép, sok helikopter, ezenkívül tenger­alattjárók, teher- és part­­raszállító hajók. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadó akciók céljából több új hajóval erősítették meg a Tonkini-öbölben cir­káló „operatív egységet”. A kaliforniai San Diego tá­maszpontról 12 nagy hadiha­jót, köztük a 60 ezer tonnás Ranger-repülőgépanyahajót (fedélzetén 100 vadászbom­bázóval és 3300 katonával) vezényelték a dél-vietnami partokhoz. A körülbelül 80 ezer ten­gerészt, pilótát és tengerész­gyalogost magába foglaló 7. hadműveletekben, mind gyakrabban szerepel a Ke­­let-Ázsiából érkező jelenté­sekben. A Ticondoroga és más repülőgép-anyahajók fe­délzetéről felszálló repülő­gépek immár harmadik esz­tendeje vesznek részt a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság elleni bombázásokban, részgyalogosait. Ezzel sikerült kikényszeríteniök, hogy a 99 évre szóló Fülöp-szigeti— amerikai szerződés értelmé­ben az Egyesült Államok 23 támaszpontot létesítsen a szigetországban. Manila mel­lett, a Subic Bay-ben épí­tették fel a 7. flotta egyik legnagyobb tengerészeti bá­zisát. Singapore, Honkong, Bang­kok, Saigon, ezenkívül Taj­van szigetén Taiwan és Kee­­lung. Japánban pedig Yoko­suka (a fő javítóbázis), Sase­bo, Maizutu, Ominato és más kikötők, valamint Guam, Midway, Okinawa és a pa­rancsnoki bázisként használt Hawai szerepel a 7. flotta fő kikötőhelyei között. Azonban a dél-vietnami Da Nangban épp úgy kikötnek a 7. flotta hajói, mint a Japán Kobó­­ban. 1963 óta pedig felkere­sik az Indiai-óceánt is. flottának nincs állandó szá­razföldi parancsnoksága. Paul P. Blackburn ellentenger­nagy, a flotta parancsnoka a zászlóshajó, a Providence cirkáló fedélzetén is tartózko­dik. Vagy a Hawaiiban lévő előretolt flottabázison, illetve a 7. flotta stábjának yoko­­sukai székhelyén. A 7. flot­tával együttműködik a SAC — stratégiai légiparancsnok­ság — Guamon székelő stáb­ja, amely a hozzá tartozó gé­pek egy részét, atombombák­kal felszerelve, állandóan a levegőben tartja. Guamról szállnak fel a Vietnamot tá­madó B—52-es óriásbombá­zók is. Tengeralattjáró-va­dász egységek. Okinawán ál­lomásozó tengerészgyalogo­sok, kémrepülőgépek és kü­lönleges egységek tartoznak még a 7. flottához, Amerika követei? A Neue Zürcher Zeitung ezelőtt azt írta, hogy „a 7. flotta — Amerika 80 ezer követe”. Naponta átlag 30 ezer matróz, pilóta, tenge­résztiszt keresi fel a nagy ázsiai kikötővárosok — To­kió, Yokosuka, Manila és Honkong éjszakai lokáljait, költi a dollárok tízezreit a mulatóhelyeken, nyilvános­­házakban ... Az újság tudó­sítói büszkélkedve írták, hogy a „hetesek” naponta talál­koznak a bennszülött lakos­sággal, sok személyes barát­ság születik, japán, honkon­­gi, fülöpszigeti, és saigoni lá­nyok amerikai állampolgá­rok lesznek a matrózok ol­dalán és áthajóznak Ameri­kába ... Valóban, az ame­rikai tengerészek a tokiói és yokosukai, a Singapore­ és hongkongi mulatók vas­­tag pénztárcájú vendégei kö­zé tartoznak,­­ de ők a bot­rányok és verekedések leg­főbb okozói is. Ezt az óriási gépezetet ve­tették be az amerikaiak Viet­namban a partok mentén te­vékenykedő kis csónakok és dzsunkák ellen, amelyekben a hazafias egységek kato­nái küzdenek. De ez a 80 ezer állig felfegyverzett ten­gerész­sereg sem képes ered­ményesen megbirkózni a tö­rékeny dzsunkák partizán­jaival ... Sebes Tibor

Next