Napló, 1967. március (Veszprém, 23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
2 Segíteni tilos! Tók az emberek. Némi ha megrendül és szentimentalizmus nélkül elérzékenyül az ember. Néhány napja döbbenetes filmet sugárzott a televízió Firenzének az árvíz elleni hősi helytállásáról. Az egész világmegmozdult, hogy a kultúra történetének nem pótolható kincseit megmentse a természet vad erőivel szemben. Jámbor az ember. Emlékezzünk csak: amikor a Szovjetunió tudós kutatói az ember négylábú előőrsét küldték a kozmikus térség titkainak megfejtéséhez , az angol állatvédő liga hölgyei eszelős sikoltozással állatkínzást kiáltottak! Szolidárisak az emberek! A haladó gondolkodásúak, szerte a világon, barátságukról, együttérzésükről biztosítják a vérben álló, harcoló Vietnam népét. A poklok poklát járják több mint negyed százada. Nemzetmentő harc a japánok ellen, aztán a franciák és most már tíz esztendeje!!) a jenkik ellen. Lerombolják a vízgyűjtő rendszereket, megfertőzik és elaknásítják a folyók vizét, éhínséggel sújtanak milliókat, egy olyan népet, amely a fejlődés alacsony fokáról felemelkedni vágyik. Az ENSZ a fejlődő országok segélyezésére hív fel. Gyógyításra, élelmezésre, a kultúra terjesztésére ... A jenkik B 52-es, majd 10 millió dollárt érő szuperbombázókkal, — 30 tonnányi bombát vihetnek egy-egy halált hozó útjukra! — fekete keselyűkkel festik az eget. Aki gonosz, az a leggonoszabb! Kedd, késő délutáni telex-jelentés: Washington. Az amerikai pénzügyminisztérium bejelentette, hogy az Egyesült Államokból tilos olyan jótékony intézményeknek adományokat juttatni, amelyek gyógyszereket küldhetnek Észak-Vietnamnak. Az amerikai pénzügyi hatóságok egyébként felkérték a kanadai bankokat, hogy működjenek együtt az Egyesült Államokkal és a maguk részéről is akadályozzák meg, hogy kanadai szervezetek gyógyszereket juttassanak a VDK- nak.” A természet vad erejének megfékezéséhez erős az ember. Firenze él! Olvassuk el még egyszer a washingtoni jelentést! (t. I.) NAPLÓ A világpolitika eseményeiből Támadás a kikötők ellen Nehéz csatát kell vívnia Indira Gandhinak Felvételi kérelem a „hatokhoz"? tiltakozás a folyók aknásítása miatt Az amerikai haditengerészet repülőgépei a VDK legnagyobb tengeri kikötőjének, Haiphongnak tőszomszédságában szórták le bombaterhüket, a várostól mintegy 26 kilométerre délre. A légierő gépei a demilitarizált övezetet bombázták, a Ben Hai folyó kikötőit támadták. Dél-Vietnam területe felett a DNFF harcosai hétfő délután lelőtték a tengerészgyalogság egyik helikopterét. A szabadságharcosok kisebb rajtaütéseket hajtottak végre Saigon külvárosaiban és a főváros környékén. A szabadságharcosok a január 26-tól február 12-ig terjedő időszakban Ninh Thuan és Mi Tho tartományokban az ellenfél 450 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A Da Nang-i amerikai légitámaszpont ellen intézett sikeres partizántámadást kivizsgálva, a saigoni amerikai parancsnokság közzétette az első eredményeket. Amerikai megállapítás szerint a partizánok a támaszponttól körülbelül tíztizenkét kilométer távolságra felállított kilövőszerkezetekből, 140 milliméteres rakétákkal támadták a támaszpont területét. Az amerikaiak szerint ez volt eddig a partizánok által használt leghatékonyabb fegyver, nem is tudtak arról, hogy a szabadságharcosok ilyesmivel rendelkeznek. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának összekötő bizottsága rendkívüli tiltakozást intézett a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légierő megkezdte a VDK folyóinak elaknásítását. Az összekötő bizottság tiltakozásában rámutat, hogy ez a VDK elleni háború lépcsőzetes kiterjesztésének újabb bizonyítéka. A DNFF rádióadója nyilatkozatában rámutat, hogy az Egyesült Államok azért terjeszti ki északon a háborút, hogy megpróbálja elkerülni a déli vereségét. Goldberg amerikai ENSZ- delegátus 24 órás szöuli villámlátogatása során kedden találkozott Pak Cson Hi-vel a dél-koreai rezsim elnökével. A Hapton dél-koreai hírügynökség szerint Pak Cson Hi és Goldberg egyetértett, hogy a közös katonai erőfeszítéseket Vietnamban — beleértve Észak-Vietnam bombázását — folytatni kell. Megállapodtak abban is ,hogy az úgynevezett koreai kérdést közösen ismét elő fogják terjeszteni az ENSZ legközelebbi közgyűlésén. A Goldberg—Pak Cson Hi tárgyalások felölelték a vietnami háború és a jelenlegi koreai helyzet problematikáját. Goldberg Szöulban tanácskozott Csong N Gvonnál, a délkoreai rezsim miniszterelnökével is, látogatást tett az ENSZ úgynevezett Koreai Bizottságánál (UNCURK) és Panmindzsonban, a Koreát kettéosztó demarkációs vonalnál. Goldberg kedd délután utazott tovább Tajpejbe. FEGYVER A JOBBOLDALNAK A Reuter és az AFP jelentése szerint a djakartai katonai hatóságok kedden puskákat és géppuskákat juttattak el a szélsőjobboldali diákság félkatonai alakulatához és megbízták a város védelmével. A közeli Bandung városában is felfegyverezték a jobboldali diákcsoportokat. Az intézkedés oka, hogy a katonai szervek attól tartanak, Sukarto hívei fegyveresen beszivároghatnak a fővárosba. Azóta, hogy az elnök átadta a végrehajtó hatalmat Suharto tábornoknak, több összetűzés volt Indonézia különféle részein. KUDARCBA FULLADT A NEONÁCIK EGYIK GYŰLÉSE Freiburgban a szélsőjobboldali nemzeti demokrata párt (NPD) egyik gyűlésén nem hagyták szóhoz jutni Adolf von Thaddent, a párt helyettes elnökét. A gyűlést az NPD-t pártoló diákok hirdették meg, de azon a párt ellenfelei közül többen jelentek meg, mint hívei közül. Von Thadden elől a diákok elállták valamennyi bejártot. Végül a rendőrség segítségével tudta csak elfoglalni helyét az emelvényen, szóhoz jutni azonban nem hagyták Végül kénytelenek voltak a gyűlést bezárt. HOLLAND TANÁCS WILSONNAK Wilson miniszterelnök hágai látogatását követően angol megfigyelők azt jósolják: A brit kormány rövidesen — még a Közös Piac áprilisban sorra kerülő római csúcstalálkozója előtt — eldönti, hogy formális felvételi kérelemmel folyamodjék-e a „ hatok”-hoz. Jól tájékozott források szerint a holland kormány, amelyet Anglia „legjobb és leghűségesebb barátjának tekintenek, azt tanácsolta Wilsonnak, hogy inkább most nézzen szembe egy francia vétó lehetőségével, minthogy marathoni gátfutással próbálja megközelíteni Párizst. A holland érvelés lényege ez: amennyiben De Gaulle elnök el van szánva arra, hogy Nagy-Britanniát kirekeszti a Közös Piacból, akkor az egyre magasabbra emelt gátak átugrása után a cél előtt Wilson mindenképpen beleütközik a francia elnök vétójába. Angol megfigyelők szerint Wilson erősen hajlik a holland tanács elfogadására. BALOLDALI KORMÁNY KERALÁBAN Az indiai Kerala államban a hét baloldali pártból álló baloldali front a választásokon elsöprő győzelmet aratott és 132 mandátumból 112-őt szerzett meg. Az állam kormányzója most a kommunistákat is magában foglaló baloldali front vezetőjét, Szankara Nambudhripadot bízta meg kormányalakítással. Megfigyelők szerint az a körülmény, hogy az Indira Gandhi vezette kormánypárt többsége a korábbi 364 mandátumról 278-ra fogyott, valószínűvé teszi, hogy a március 12-i miniszterelnökválasztáson Gandhi asszonynak nehéz csatát kell vívni a címre igényt tartó más politikusokkal. Harc az ökonomizmus ellen „kínai módra” A Krasznaja Zvezda szerkesztőségi cikkében feltárja, hogy mi rejlik Pekingben az „ökonomizmus” ellen meghirdetett harc mögött. A Kínában végbemenő események azt mutatják, hogy Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb negatív következményeket von maga után, — írja a Krasznaja Zvezda. — E politika — amely teljesen idegen a Marxizmus— Leninizmustól — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális forradalom” politikájának következményei miatt, amelyek sértik a dolgozók érdekeit. A munkások, a parasztok, az alkalmazottak, mind erélyesebben verik vissza a „vörösgárdistákat” és a „lázadókat”, mind erőteljesebben hangoztatják a jobb életre való jogaikat. Ezeket a teljes törvényszerű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az „ökonomizmus” elleni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonygatja, hogy az anyagi ösztönzés elve „összeegyeztethetetlen a társadalom és a szocialista forradalom érdekeivel” és az nem egyéb, mint a „revizionizmus” megnyilvánulása. A megszelídült „bostoni“ rém Walpole Albert Desalvo, a „bostoni rém”, akit 32 órás hajsza után szombaton fogott el a Massachusetts-i rendőrség, ügyvédje útján közölte a sajtóval, hogy csupán azért szökött meg a börtön elmegyógyintézetéből, mert remélte, hogy a hajsza közben valaki agyonlövi. Most azonban belenyugszik abba, hogy a börtönben maradjon, ha megfelelő gyógykezelést kap. Egyben kijelentette, „reméli, hogy üldözésének 32 órája meggyőzte az illetékeseket arról, hogy ő az, aki Boston környékén megfojtott 13 asszonyt és ezért megfelelő törődésre van szüksége”. Desalvo kihallgatása során elmondotta azt is, hogy szökése után nem szándékozott bántani senkit, „főleg asszonyokat nem”. A megszelídült bűnöző, szombaton egy külvárosi áruházban adta meg magát. Ezzel kétségessé vált, hogy megkapja-e valaki a fejére kitűzött tízezer dolláros jutalmat. Szerda, 1967. március 1* A Békevilágtanács elnökségének határozata a vietnami háborúról A Békevilágtanács Elnökségének ülése határozatot hozott a vietnami kérdésben. Az Egyesült Államok vietnami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai imperialisták délen és északon elszenvedett vereségeik ellenére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és kiszélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete ellenére még nagyobb arányokban folytatják bűntetteik elkövetését. Bombákkal, lövedékekkel, napalmmal, mérgező vegyi anyagokkal és mérgesgázokkal halált hoznak az ország lakosságára, lerombolják a városokat és a falvakat, megsemmisítik a vetéseket — állapítja meg a határozat, majd rámutat: Az Egyesült Államok minél jobban fokozza a bombázásokat és minél több bűntényt követ el, annál harsányabban szónokol az úgynevezett béketárgyalásokra irányuló törekvéseinek „őszinteségéről”. A világ népei — beleértve az Egyesült Államok lakosságának széles rétegeit — mind erélyesebben támogatják a vietnami nép jogos álláspontját és követelik, hogy az amerikai imperialisták szüntessék meg agresszív vietnami háborújukat, vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból és adják meg a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról. A Béke-világtanács elnöksége, amely 1967 február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden népét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű igazságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács elnöksége ismét kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél- Vietnam Nemzeti Felszabadítási Font ötpontos nyilatkozatát, amelyekben kifejezésre jut Az 1954-es genfi egyezmények betűje és szelleme. Végül a határozat megállapítja: A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazságosságra törekvő nép égető feladata. Minden országban fel kell használni a cselekvés minden formáját, a vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási kampány mind átfogóbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. A 7. flotta — „tengeri furkósbot“ Az agresszió eszköze „Tengeri csendőrség”. Mint valamiféle „tengeri csendőrség”, manőverez ez az általában 140 hajóból álló tengeri armada az Ohotszkitenger és az Antarktisz, a Salamon-szigetek és az Indiai-óceán között. Mivel a Pentagon a 7. flotta egyes egységeit 1963 végén az Indiai-óceánra rendelte, új bázisokra lett szükség. Akkor határozták el, hogy az Indiától délre fekvő Chages-szigeteken építik fel az első közös angol—amerikai tengeri támaszpontot, amelyet majd a 7. amerikai flotta is használhat. Azt írták, a 7. USA-flotta ..általában 140 hajóból áll. Egységeit, hajóit ugyanis állandóan változtatják, felcserélik az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren (6. flotta) és másutt tevékenykedő egységekkel. Jelenleg a 7. flotta Dél-Vietnamban, a Mekong-folyó deltájában a 7. flotta egyik egysége megütközött a szabadságharcosok dzsunkáival — ennyit mond a hír, amely a minap érkezett távgépírókon a szerkesztőségekbe. A 7. USA-flotta, amelynek egyre nagyobb szerepet szánnak a vietnami Érdemes ezért pillantást vetni az Egyesült Államok legnagyobb flottájára, annál is inkább, mert ez a „tengeri furkósbot” a délkeletázsiai agresszív amerikai külpolitika egyik legfőbb támasza. A 7. flottát 1943. március 15-én hozták létre, hogy „védje az Egyesült Államok Csendes-óceáni partvidékét” és szembe szálljon a japán hadiflottával. Amikor végetért a második világháború, s Japán kapitulált, a 7. flottát nem oszlatták fel, nem is rendelték vissza az amerikai kikötőkbe, hanem a kelet-ázsiai vizekre irányították. Hamarosan új feladatot kapott: a megvert Csang Kaj-seket kellett volna jelenlétével megvédeni a kínai forradalomtól. 1946-ban a Fülöp-szigeti szabadságharcosok ellen vetették be a 7. flotta repülőit és tengeri operatív egysége tevékenykedik (valamennyihez repülőgép-anyahajó, 60—90 repülőgéppel és atombombákkal, egy cirkáló és 4—6 torpedóromboló tartozik): összesen 650 repülőgép, sok helikopter, ezenkívül tengeralattjárók, teher- és partraszállító hajók. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni támadó akciók céljából több új hajóval erősítették meg a Tonkini-öbölben cirkáló „operatív egységet”. A kaliforniai San Diego támaszpontról 12 nagy hadihajót, köztük a 60 ezer tonnás Ranger-repülőgépanyahajót (fedélzetén 100 vadászbombázóval és 3300 katonával) vezényelték a dél-vietnami partokhoz. A körülbelül 80 ezer tengerészt, pilótát és tengerészgyalogost magába foglaló 7. hadműveletekben, mind gyakrabban szerepel a Kelet-Ázsiából érkező jelentésekben. A Ticondoroga és más repülőgép-anyahajók fedélzetéről felszálló repülőgépek immár harmadik esztendeje vesznek részt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázásokban, részgyalogosait. Ezzel sikerült kikényszeríteniök, hogy a 99 évre szóló Fülöp-szigeti— amerikai szerződés értelmében az Egyesült Államok 23 támaszpontot létesítsen a szigetországban. Manila mellett, a Subic Bay-ben építették fel a 7. flotta egyik legnagyobb tengerészeti bázisát. Singapore, Honkong, Bangkok, Saigon, ezenkívül Tajvan szigetén Taiwan és Keelung. Japánban pedig Yokosuka (a fő javítóbázis), Sasebo, Maizutu, Ominato és más kikötők, valamint Guam, Midway, Okinawa és a parancsnoki bázisként használt Hawai szerepel a 7. flotta fő kikötőhelyei között. Azonban a dél-vietnami Da Nangban épp úgy kikötnek a 7. flotta hajói, mint a Japán Kobóban. 1963 óta pedig felkeresik az Indiai-óceánt is. flottának nincs állandó szárazföldi parancsnoksága. Paul P. Blackburn ellentengernagy, a flotta parancsnoka a zászlóshajó, a Providence cirkáló fedélzetén is tartózkodik. Vagy a Hawaiiban lévő előretolt flottabázison, illetve a 7. flotta stábjának yokosukai székhelyén. A 7. flottával együttműködik a SAC — stratégiai légiparancsnokság — Guamon székelő stábja, amely a hozzá tartozó gépek egy részét, atombombákkal felszerelve, állandóan a levegőben tartja. Guamról szállnak fel a Vietnamot támadó B—52-es óriásbombázók is. Tengeralattjáró-vadász egységek. Okinawán állomásozó tengerészgyalogosok, kémrepülőgépek és különleges egységek tartoznak még a 7. flottához, Amerika követei? A Neue Zürcher Zeitung ezelőtt azt írta, hogy „a 7. flotta — Amerika 80 ezer követe”. Naponta átlag 30 ezer matróz, pilóta, tengerésztiszt keresi fel a nagy ázsiai kikötővárosok — Tokió, Yokosuka, Manila és Honkong éjszakai lokáljait, költi a dollárok tízezreit a mulatóhelyeken, nyilvánosházakban ... Az újság tudósítói büszkélkedve írták, hogy a „hetesek” naponta találkoznak a bennszülött lakossággal, sok személyes barátság születik, japán, honkongi, fülöpszigeti, és saigoni lányok amerikai állampolgárok lesznek a matrózok oldalán és áthajóznak Amerikába ... Valóban, az amerikai tengerészek a tokiói és yokosukai, a Singapore és hongkongi mulatók vastag pénztárcájú vendégei közé tartoznak, de ők a botrányok és verekedések legfőbb okozói is. Ezt az óriási gépezetet vetették be az amerikaiak Vietnamban a partok mentén tevékenykedő kis csónakok és dzsunkák ellen, amelyekben a hazafias egységek katonái küzdenek. De ez a 80 ezer állig felfegyverzett tengerészsereg sem képes eredményesen megbirkózni a törékeny dzsunkák partizánjaival ... Sebes Tibor