Napló, 1967. szeptember (Veszprém, 23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

■ 2 NAPLÓ i­lySn­­isztertanács ülése Kormányhatározat a mezőgazdasági nagy­üzemek jövedelemszabályozási rendszeréről A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A mező­­gazdasági és élelmezésügyi és az igazságügyminiszter előter­jesztette a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvények tervezetét. Ezeket a kormány június 22.-i ülésén már megtárgyalta, majd az országgyűlés állandó bizottságai­nak javaslatait és észrevételeit figyelembe véve az előter­jesztők több vonatkozásban módosították. A kormány a két törvény tervezetét megvitatta, elfogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. A pénzügyminiszter benyújtotta a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjének szabályozásáról szóló törvényerejű ren­delet tervezetét. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a tervezetet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alap­ján a kormány megvitatta és elfogadta az 1968. évi népgaz­dasági terv kidolgozásának alapjául szolgáló főbb célkitűzé­seket és irányelveket. A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter javaslatai alapján a kormány határozatot és ren­deletet hozott a mezőgazdasági üzemek jövedelemszabályo­zási rendszeréről, továbbá a földadóról, valamint a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek jövedelemadójáról. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentést tett a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtásáról és az őszi munkákra való felkészülésről. A kormány a jelentésit tudomásul vette. Elismerését és köszönetét fejezte ki a me­zőgazdasági üzemek, a felvásárló vállalatok dolgozóinak és mindazoknak, akik odaadó munkájukkal elérték, illetve elő­mozdították, hogy a búza holdankénti átlagtermése megha­ladta a 14 mázsát, s bár a vetésterület a felszabadulás előt­tihez képest kereken 1 millió holddal kevesebb, ez a termés újig fedezi a lakosság teljes ellátását. A kormány kötelezte az illetékes minisztereket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy az őszi munkák sikeres elvégzéséhez szüksé­ges intézkedéseket tegyék meg. Felkéri a mezőgazdaság és valamennyi érintett vállalat, intézmény és szervezet dolgo­zóit: tegyenek meg mindent a kapásnövények, a szőlő és a gyümölcs eredményes betakarításáért és feldolgozásáért, s az őszi munkák gondos elvégzésével biztosítsák a jövő évi megfelelő termés feltételeit.­­ A Minisztertanács az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökének előterjesztése alapján módosította a bi­zottság szervezetéről és működéséről szóló, 1962-ben kiadott határozatát. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A mezőgazdasági nagyüze­mek jövedelemszabályozási rendszeréről szóló kormány­­határozat­t egységes szerke­zetben foglalja­ össze"a mező­­gazdasági nagyüzemek (ter­melőszövetkezeteknek, álla­mi gazdaságoknak, jobb mezőgazdasági egésze­szövet­kezetek közös gazdaságai­nak) a gazdaságirányítás új rendszerében érvényesülő tá­­mogatási, anyagi érdekeltsé­gi és adózási rendszerét,­ így a közismert — a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek támogatását tartalmazó — 3004-es kormányhatározat megújítása nem szükséges. A közelmúltban meghirde­tett árintézkedések következ­tében a vásárlási mezőgazdasági fel­­árszínvonal emel­kedik. Mivel a mezőgazdasá­gi nagyüzemek még ennek eredményeként sem tudják termelési, beruházási költsé­geiket teljes egészében az ár­bevételből fedezni — bár az intézkedések hatására a sa­ját források aránya a koráb­bihoz­­ képest számottevően növekszik —, továbbra is szükséges a mezőgazdaság­ban felhasznált ipari anya­gok, beruházások és szolgál­tatások után állami támoga­tások, kedvezmények nyúj­tása. Az alkalmazásra kerü­lő ártámogatási rendszer alapvető célkitűzése, hogy a mezőgazdasági üzemek be­szerzési árszínvonala számot­tevően ne emelkedjék. A kormányhatározat fon­tos intézkedése, hogy a me­zőgazdaság gépesítéssel kap­csolatos költségei, az új gé­pek és a pótalkatrészek be­szerzési árai, valamint gépavítás és gépi munka dí­­­jai számottevően nem emel­kedhetnek. Ez az intézkedés elősegíti az anyagi-műszaki bázis további fejlesztését. A mezőgazdasági nagyüze­mek beruházásainak támoga­tása a jövőben is fennma­rad, de a támogatás módsze­re megváltozik: az eddig fé­rőhelyenként és az ültetvé­nyeknél katasztrális holdan­ként meghatározott támoga­tást a jövőben egyszerűbb módon,­ a beruházások költ­ségének százalékában­ kell meghatározni. A támogatás összegének meghatározásá­hoz alapul vehető beruhá­zási költségek felső határát normatívák­­ kiadása­­ útján szabályozzák. A gazdaságpolitika érvé­nyesítése érdekében az ártá­mogatás mértéke különböző lesz. Például 70 százalékos az ártámogatás a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés épülete­ire; az ültetvények közül a Cseresznye,­ a meggy, a kaj­szi és a bogyós gyümölcsök, valamint a történelmi borvi­dékeken végzett minőségi borszőlő-telepí­tésekre; 50 szá­zalékos a támogatás az ön­tözőtelepek létesítése, a fel­dolgozó- és tárolóépületek, valamint az üzemi járulékos beruházások megvalósítása esetén; 30 százalékos a támo­gatás például a csemegeszőlő és az egyéb gyümölcstelepí­­tések után. Nem nyújtható támogatás a termeléspolitikai szempont­ból nem indokolt beruházá­soknál, például őszibarack és télialma-telepítések után. Továbbra is teljes egészé­ben a központi költségvetés terhére lehet megvalósítani a mezőgazdasági üzemek be­kötőútjainak, távvezetékei­nek építését, valamint az új erdőtelepítési és fásítási be­ruházásokat. A határozat rendelkezései kiterjednek a mezőgazdasági üzemek talajvédelmi, tala­j­ja­­vítási, vízrendezési és a rét, valamint legelőjavítási mun­kálatok támogatására is. A talajvédelmi munkák növe­lése és az üzemi erőforrások fokozott bekapcsolása érde­kében a jövőben a teljes ál­lami támogatás megszűnik, folyósítása az összes költség meghatározott százalékában (70, illetve 50 százalék) tör­ténik. A vízrendezés céljára nyújtott állami támogatás öszege a jelentős belvízká­rok mielőbbi elhárítása érde­kében növekszik. A kormány határozata — nagy népgazdasági fontossá­gára tekintettel — továbbra is jelentős támogatást bizto­sít az állattenyésztés, külö­nösen a szarvasmarhate­­nyésztés és a gyapjútermelés fejlesztéséhez. 1968-tól kezd­ve a termelőszövetkezetek a jelenlegi támogatás helyett a közös tulajdonban lévő te­henek és előhasi üszők élve­­született borjai után egysé­gesen 2000 forint állami tá­mogatást kapnak. Az állami gazdaságok szarvasmarha­tartását az ért­ékesített tej mennyisége és az értékesített vágó- és hízó-marha árbevé­tel után megállapított ártá­mogatással kell segíteni. Fontos népgazdasági érdek a háztáji-, a kisegítő- és az egyéni gazdaságok marha állományának szarvas­­fenn­tartása és fejlesztése. Ezért csak a gazdaságok adás-vé­teli szerződés keretében a je­lenlegi 3000 forintos támoga­tással szemben 5000 forintos árkedvezménnyel vásárolhat­nak vemhes üszőt. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok továbbra is pénzbeni állami támogatás­ban részesülnek, minthogy áruértékesítésből származó alacsonyabb bevételeikből az átlagosnál nagyobb termelési költségeik nem térülnek meg A kedvezőtlen adottságú állami gazdaságok részére — a nyereségérdekeltségi rend­szerrel összefüggésben — az árbevétel arányában lehet tá­mogatást biztosítani. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek szakmai veze­tésének erősítését jól segí­tette a korábbi határozatok alapján folyósított állami tá­mogatás. Ezt a támogatást a jövőben fokozottabban a fia­tal szakemberek munkábalé­­pésének, illetve letelepedé­sének előmozdítására kell fordítani. A korábbi határozat alap­ján kihelyezett szakemberek részére a kiegészítő javadal­­mazás továbbra is fizethető. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetekben a ha­tározat alapján engedélye­zett kiegészítő javadalmazá­sokat egy alkalommal két évre meg lehet hosszabbíta­ni és kivételesen új kiegészí­tő javadalmazást is lehet en­gedélyezni. A­ jövedelemszabályozás rendszerével összefüggésben az új intézkedések módosít­ják a mezőgazdasági terüle­teket általában érintő föld­adókat, valamint a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek jövedelemadóját. Az 1968-tól alkalmazásra kerülő földadó-rendelet sze­rint az adózók köre bővül, mert a rendelkezés többek között az állami gazdaságok­ra is kiterjed A földadó to­vábbra is a föld kataszteri tiszta jövedelmét veszi ala­pul. A földadó-kulcsok a föld értékével együtt arányosan növekednek. Az a gazdaság, amelynek egy holdjára eső aranykorona-érték 4-nél ke­vesebb, mentesül a földadó fizetése alól A földadót pénz­­ben kell fizetni.­­A jövedelemadó a terme­lőszövetkezetekben továbbra is a tagok részesedése alap­ján kerül kivetésre, 6 száza­lékos adókulcs alkalmazásá­val. A termelőszövetkezeti al­kalmazottak bére után 1968 január 1-től 17 százalékos társadalombiztosítási járulé­kot kell fizetni. Péntek, 1967. szeptember 1. Huszonnyolc éves tanulság H­uszonnyolc esztendővel ezelőtt, 1939 szeptember el­sején támadt a náci hadigépezet Lengyelországra. Hiába volt a nyugati hatalmak békítgetése és en­gedékenysége, a Csehszlovákia feldarabolását eredményező müncheni egyezmény nem elégítette ki Hitlert, inkább vér­szemet kapott a további büntetlen hódításokra. És azon a huszonnyolc évvel ezelőtti hajnalon, 4 óra 45 perckor az ál­­lig felfegyverzett Wehrmacht ledöntötte a lengyel határso­rompókat, a Luftwaffe még a földön megsemmisítette a len­gyel légierőt , s Hitler serege akadály nélkül törhetett elő­re. A Lengyelország határait „garantáló” angol és francia hadseregek lábhoz tett fegyverrel várakoztak, s miközben a nácik Varsót és Lodzot bombázták, az angol légierő gépei hatmillió röpcédulát dobtak a német városokra ... Ezzel az agresszióval vette kezdetét a második világhá­ború, amelynek során a német fasizmus csaknem egész Európát leigázta. Két esztendővel később a Wermacht betört szovjet földre, de ez megpecsételte a hitlerizmus sorsát. A fasizmus és támogatóinak, csatlósainak legfőbb célja az ok­tóberi forradalom országának megsemmisítése volt, kísérlet arra, hogy feltartóztassák azt a történelmi folyamatot, amely a kapitalizmus pusztulásához vezet. A második világháború azonban antifasiszta felszabadító háborúvá változott azok számára, akik Európában Németország, Olaszország s ezek csatlósai, illetve Ázsiában Japán ellen harcoltak. Közel hat esztendőn át mintegy negyven millió ember pusztult el, városok százai, falvak tízezrei dőltek romba. A fasizmus azonban nem tört át! A háború fő terheit viselő Szovjetunió hadserege Berlinig kergette vissza és barlangjá­ban mért halálos csapást a fasiszta fenevadra. S ugyanígy a Szovjetunió belépése a Japán elleni hadjáratba, siettette azt a fegyverletételt, amelyet huszonkét évvel ezelőtt, 1945 szep­tember 2-án a Missouri csatahajó fedélzetén a japán meg­bízottak aláírtak. Azóta is a Szovjetunió és a szocialista országok küzdöt­tek a legkövetkezetesebben egy újabb világégés ellen, igye­keztek minden módon megakadályozni a fasizmus és a nyu­gatnémet militarizmus újjáéledését. A békés egymás mellett élésért, az európai biztonságért és az általános leszerelésért, az atomfegyverek eltiltásáért és az általános leszerelésért fo­lyó küzdelem mind ezt szolgálja. Az agresszív tervek elől nem békítgetéssel, hanem erőink megszilárdításával, az ag­­resszor leleplezésével és elszigetelésével kell küzdeni — ta­nítja a mai világ számára is a huszonnyolc esztendővel ez­előtti hajnali orvtámadás leckéje. S. T. • •Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az első oldalról) művelésben, a kulturális és agitációs munkában való fo­kozottabb együttműködésük­kel foglalkozott. Vizer Imre tanácstag a községi tanácsok és a községi pártszervezetek jó kapcsolatának szükséges­ségéről beszélt, majd több olyan példát említett, ahol az újjáválasztott tanácsok munkája részben ezen az alapon tud lényegesen többet nyújtani, mint a korábban működő. Dr. Lóczi László hozzászólásában a községi ta­nácsok vezetőinek képzésével, hivatástudatuk fejlesztésével foglalkozott. Orbán István tanácstag a községi tanácsok és pedagó­gusok kapcsolatának fontos­ságát elemezte, s rámutatott hogy a pedagógusok és a tanács együttműködése különösen az iskolán kívüli munká­ban, a tudatformálásban szorul javításra. Dr. Károlyi József a Mi­nisztertanács Tanácsszervek osztályának munkatársa ar­ról a fokozott felelősségről beszélt, amely az új gazda­sági mechanizmus bevezeté­se során a községi tanácsok vezetőit fogja terhelni. Kü­lön szólt a tanácsok és a ter­melőszövetkezetek kapcsola­táról, s rámutatott, hogy a jövőben a gazdasági kérdé­sekbe való beavatkozás he­lyett a tanácsok politikai fe­lelőssége fog­ megnőni. Pus­kás Tibor a­ beszámolónak" a tanácsok és az iskolák kap­­­csolatát elemző részéhez szólt hozzá, s konkrétan be­szélt a csetényi községi ta­nács, illetve az ottani peda­gógusok kapcsolatáról. Ros­­tási József a KISZ és a ta­nácsok együttműködésével foglalkozott. Végül Beregi Gusztáv, Csonka Dezső Felföldi Sándor hozzászóló és sa után dr. Bodogán János a napirend előadója adott választ az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a hozzá­szólások is megerősítették azt az érzést, hogy a megyei tanács sajtó bizottsága jól végre­érté­kelte a községi tanácsok munkáját és helyesen ha­tározta meg azok fő fela­datait. Kitért a hozzászólásokban többször érintett iskola-ta­nács kapcsolatokra is. Hang­súlyozta, hogy a tudatformá­lás követelményei nem nél­külözhetik ezeknek jó együtt­­működését és a jövőben minden eszközt meg kell ra­gadni a jó kapcsolatok meg­teremtésére. A beruházás­politika új irányával kapcsolatban el­mondta, szakítani kell a „minden­hol egy kicsit” elvével, és a jövőben óvakodni kell az­ olyan még ma is előfordu­­ló hibáktól hogy 4—500 lelkes falvakban orvosi rendelőt, lakást, iskolát építenek, ugyanakkor a közelben lévő regionális községekben elma­radnak ezek a beruházások. Végül bejelentések és in­terpellációk következtek. Mé­száros Lajos tanácstag inter­pellációjában azt kifogásol­ta, hogy a berhidai vasútál­lomáson a teheráru forgal­mat meg akarják szüntetni, am­i igen érzékenyen érintené a község lakosságát. Az in­terpellációra a megyei tanács építési és közlekedési osz­tály vezetője válaszolt s el­mondta, hogy az állomáson lévő iparvá­gány használatát a későb­biekben sem tervezték megszüntetni, de az interpellációban kifo­gásolt intézkedést különben is felülvizsgálják. A tanács­ülés az interpellációra adott választ elfogadta. Kürti András: N­­ői-Három küldetése Fantasztikus kisregény 3. Kispest, Budapest XIX. kerülete, ipari jellege ellenére sok tekintetben falura emlékeztet. Különösen este. Vannak gyéren világított, szűk utcái, előkertes, földszintes házakkal, nem egy helyen rozzant fa­kerítés húzó­dik a járda szélén. Ilyen a Hanka utca is, ahol most senki sem jár, csak az ötödik ház ke­rítése előtt kínlódik a zárral egy ala­csony termetű, sovány férfi. Csikor­­dulva mozdul végre pántjain az ajtó, a férfi belép, tétova mozdulattal zár­ná be maga mögött az ajtót, de a kulcs kiugrik a kezéből, hát legyint és bizonytalan léptekkel indul be­felé. Ez az ittas férfi Sovák Ede, a ,,Gi­gant” építőipari elemgyártó kótéesz gépkocsielőadója. Itt lakik, magántu­lajdona ez a szobakonyhás házikó. Egyedül lakik, agglegény. Az előszobában leteszi aktatáská­ját, benyit a konyhába, felgyújtja a villanyt, lehuppan egy hokedlira és a fehérre meszelt falat bámulja. Az alkohol nem szabadította meg gondjaitól. A falat bámulja és lelki szemei előtt újra eljátszódik a ma délutáni fegyelmi tárgyalás. A fejére olvas­ták, hogy kárbavész a dolgozók ipar­kodása, az ő hibájából nem tudja tel­jesíteni tervét a szövetkezet, a gene­rál-kivitelezők kötbérrel fenyegetőz­nek, veszélyben az osztalék, mert az előregyártott elemek nem kerülnek ki idejében az építkezés színhelyére. És amikor ő védekezésül felmutatta a munkanaplóját, szállítási diagram­jait, amelyek szerint ő helyesen és tervszerűen programozta be a fuva­rozást, a műszaki osztály vezetője, Suberle kartárs gorombán értésére adta, hogy a házakat nem papírból építik, a legszebben kiállított fuvar­levél sem változtat azon, hogy munkák holnap öt helyen is leállnak, a anyag híján. Mit felelhetett volna er­re? Kisebbíti a felelősségét, ha be­vallja, hogy nem bír a sofőrökkel, lépten-nyomon becsapják, három fe­kete fuvar mellé illesztenek csak be egy szövetkezeti szállítást?! Nem szólt semmit, a leváltására tett javas­latot is zokszó nélkül vette tudomá­sul, jobb is lesz, gondolta, ezentúl főjön másnak a feje. Ekkor kért szót Boronka Gizi, a villanyszerelő rész­leg technikusa, fegyelmi referens, hogy ő mindezek ellenére bízik So­vák kartársban, lehetőséget kell adni Sovák kartársnak a hibák kijavításá­ra, emberek vagyunk, a lónak négy lába van, és így tovább és ezzel vég­leg víz alá nyomta őt. Mert most már ha ördögből angyallá is változnának a gépkocsivezetők, akkor sem­ tudnák még egy hét alatt sem ledolgozni a restanciát, nem is említve a közben jelentkező új fuvarokat, ő pedig, aki­től Gizikó védőbeszédének hatására nem vonta meg a bizalmát a vezető­ség, rövid időn belül még nehezebb helyzetbe kerül. Sóhajtott, lesz ami lesz, feltápász­­kodott a hokedliról és nekikészülő­dött, hogy feketét főzzön magának, hadd tisztuljon kicsit a feje. Villany­­főzőjét feltette az asztalra, a tartályt megtöltötte vízzel, visszacsavarta a kupakot, mokkacukrot, kiskanalat, csészét készített elő, aztán a főző zsi­nórját bedugta a konnektorba. Pakk! Szikra pattant ki a konnektorból, sötétbe borult a konyha. Rövidzárlat! Sovák előbb ösztönösen kirántotta a zsinórt, aztán nagyot káromkodott, ezen a napon minden összeesküszik ellene. Fegyelmi tárgyalás, bizalom megújítása, rövidzárlat. Tapogatózva elérte az ajtót, kikeveredett az elő­szobába, onnan az udvarra, a ház sarka felé botorkált, mert a villany­óra ott volt a falba építve, egy erre a célra kialakított kis fülkében, fe­lette a biztosítékok táblája. De csak a mérő billentyűje csapódott le. Fel­nyomta, rögtön kivilágosodott a konyha ablaka. Ment volna vissza a lakásba, ami­kor a konyhából kiszűrődő fényben ezüstösen csillogó valamit vett észre hátul, a gyümölcsfái között. Már amennyire állapota engedte, ■ szilárd léptekkel indult hátra a kert­je, hogy tisztázza a helyzetet. Beért a fák közé és földbe gyökere­zett a lába. Hatalmas fémhenger ál­lott a tisztáson, a teteje elveszett a lombok között.

Next