Napló, 1967. szeptember (Veszprém, 23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Péntek, 1961. szeptember L Kalocsai paprika Háromszáz vagonra való fűszerpaprika „készült” az 1900 vagonnyi feldolgozott termésből az idén a kalocsai Paprikaüzemben. Ízléses do­bozokban indul a piacra a paprika. (MTI fotó : Mező Sándor felvétele) Mintavásárlás a raktárban Budapesten a napokban új mintaboltot nyitott a Ruhá­zati Mintatervező Vállalat. Különös , raktár ez: csillo­gó tükörfalú, faburkolatú, nagy helyiség, bőrfotelekkel, lakkozott asztalokkal, a ma­nökenek részére fenntartott bemutató hellyel. Ide járnak most már néhány nap óta az ország minden részéből a ru­hagyárak és a KTSZ-ek meg­bízottai. t­j mintákat, új divathol­mikat vásárolnak itt. Köz­ük a kívánságaikat, s ekkor előlép egy maneken, be­mutatja az elképzeléseik­hez leginkább illő divat­kreációkat. A megrendelő olykor 15—20 modell közül választhatja ki a legtetszetősebbet. A vásárlás a következőkép­pen zajlik le: a megrendelő megkapja a modellt, vagyis az eredeti darabot, valamint az összes műszaki adatot, a méreteket, színmintákat. Ennek birtokában azután „otthon” a gyárban, vagy a műhelyben sorozatban kez­dik készíteni a terméket. Előfordul, hogy valaki ,,monopol-árut” vá­sárol, vagyis olyan modellt, amelyet más gyár, más vál­lalat nem gyárthat. A Ru­házati Mintatervező Válla­latnál ilyenkor átadják az eredeti dokumentumot is. Ezek a monopol-termékek az­után szép kiállításban, kis szériában kerülnek forgalom­ba A mintaterem csak néhány napja működik, de már so­kan érdeklődnek külföldről is. Hasznát azonban legin­kább azok a gyárak, vállala­tok látják, amelyeknek nincs önálló tervező irodájuk. Most­ készen kapják a mű­szaki leírást és azt a képet, illetve modellt, amely mu­tatja, milyen lesz az új ter­mék. Vagyis: gyártásra készen viszik ha­za a legújabb, legdivato­sabb, a­ forgalomba még ki sem került ruhákat, köztük olyanokat is, amelyeket most kezdenek hordani Pá­rizsban, Londonban, Moszk­vában. A Ruházati Mintatervező Vállalat a monopol termékek eladásával jelentős összeghez jut, a vidéki ktsz-ek, gyárak pedig a legújabb modellek birtokában versenyképesek lesznek az új mechanizmus­ban a hazai piacon és külföl­dön egyaránt. . . « Ji A­P­L­ö 3 Tudományos vizsgálatok a baktériumok rozsdakeltő szerepének tisztázására Különös „tünetek“ A szovjet Tomasov professzor vizsgálatai Hatástalanok az eddigi bevonatok Több nagyvárosunkban rej­télyes körülmények lyukadtak ki a földben között le­fektetett új gázvezetékek. A gyors műszaki vizsgálat ered­ménye ismét — mint annyi más esetben — a rozsdát tet­te „felelőssé” a szerkezete. A kémikusok laboratóriu­mi elemzése már az első je­lentésnél tovább ment, és rendkívül érdekes módon bebizonyította, végeredmény­ben baktériumok okozzák a csövek kilyukadását.. . — Valójában mi is történt vitatott esetekben? — kérdeztük a vizsgálatsorozat szakmai irányítóját, dr. Bács­kai­ Gyulát, az intézet osz­tályvezetőjét. — Előre kell bocsátanom — mondotta —, hogy isme­reteink szerint a baktériu­mok csak a korróziós folya­mat meggyorsításában luda­sak. Tehát távolról sem ál­líthatjuk, hogy a csövek bak­térium-invázió hatására köz­vetlenül lyukadtak ki. El­lenben egy percig sem lehet vitás, hogy a baktériumok életműködése közben kelet­keztek a fémek megtámadó anyagok. felületét Ilyen például a kénhidrogén, amely az úgynevezett szulfát-redu­­káló baktériumok terméke. Veszélyesebb az eg­ycsillós — Hogyan pusztítanak az egysejtűek? pusztulásáért. A szakembe­rek azonban eléggé különös ,,tüneteket” észleltek és ez­ért a veszprémi Nehézvegy­ipari Kutató Intézet korró­ziós szakértőinek tanácsát kérték.­­ Ezúttal a gyakorlatban is igazolva láthatjuk a szov­jet Tomasov professzor meg­állapítását: végeredményben elektrokémiai folyamat ját­szódik le. Például a kén­­hidrogén hatására a fémfe­lületen parányi galvánelem­egységek keletkeznek, ame­lyeknek anód részein roha­mos pusztulásnak indul a fém. Rendkívül érdekes, hogy az egy csillószőrrel ren­delkező baktériumok a leg­veszélyesebbek, hiszen csak egy „ponton” mozognak és az itt leadott termékeik kon­centráltabban támadnak. A „mozgékonyabb ”, több csil­­lószőrrel bíró egysejtűek aránylag veszélytelenebbek, hiszen „szétviszik” a kénve­gyületet. Ezek után milyen védeke­zést ajánl a fém „betegsége­ket” okozó baktériumok el­len? M­i történt a föld alatt? Baktériumpusztító vegyszerek — Éppen itt a téma egy másik bökkenője: a korrózió ellen eddig használt bevona­tok ilyenkor nemcsak alkal­matlanok, de egyenesen ká­rosak is. A csövek bevonásá­ra használt cellulóz tartalmú anyagok a talajban rotha­dásnak indulnak és valóságos melegágyai lesznek a bakté­rium tenyészeteknek. Azokon a helyeken tehát, ahol bizo­nyítható a veszély, új óvó anyagokat kell használnunk. De, gondolnunk kell arra is, hogy a bevonatok baktérium­ölő anyagokat is tartalmaz­zanak, mert csak így tudjuk megnyugtatóan megelőzni a károkat. Intézetünk kísér­leti telepein behatóan foglal­kozunk többek között ezek­kel a kérdésekkel is — mon­dotta befejezésül dr. Bácskay Gyula kandidátus, s hozzá­tette, hogy külföldön is egy­re behatóbban kutatják baktériumok rozsdakeltő sze­­­repét. Épül az almádi szálloda (Fotó: Szabó) 4 honismereti tevékenység gazdája: a Hazafias Népfront (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Pápai Járási Bizottsága elhatároz­ta, hogy a honismereti mun­ka felkarolásával segíti művelődésügyi szerveket mű­­­velődéspolitikai elveink gya­korlati megvalósításában. E célból „nem érdemli meg je­lenét az a nép, amely múlt­ját nem becsüli” — mottó­val létrehozta honismereti, műemlék- és természetvédő szakbizottságát, amelynek ve­zetésére Tungli Gyula gim­náziumi tanárt kérte fel. A szakbizottság feladata, hogy a következő években segítsé­get nyújtson az öntevékeny honismereti munka szerve­zetté, rendszeressé tételében, s hogy segítse, támogassa a járás területén szép számmal működő amatőr gyűjtőket, régészeket. A szakbizottság kapcsolatot létesít a pápai honismereti szakkörökkel is. —G— M­­unkakönyvében — amelyben az utolsó beírás 1929. novem­ber 16. volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik — így festi le a hatóság: „Ar­ca: rendes, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, terme­te: közepes.” Már ekkor, a könyv ki­állításakor — ellopták mosolyát, mely legényes, keskeny bajsza körül bujkált, ellopták csokoládébarna arcának ked­ves, ravaszkás tekintetét, amelyet ta­lán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Darnyik János, 28 éves galga­­hévízi állványozó már a forró szep­tember 1-ét megelőző este elindult a fővárosba.” „ Ez is hogy történt?­­ Tíz órakor keltette az asszony. Aludt már a család, a három gyerek. Csak Mihók Rózsa virrasztóit, hogy a csil­lagok feljöttével keltse urát, útnak in­dulni az erdőkön át, gyalogosan Pest­nek, munkáért, kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a ta­risznyáját Üresen. Nekivágott a feke­­tedő estének — nagy törzsű tölgyek kí­sérték Gödöllőig, — onnan már­­ az ér­kező hajnal világította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre ért be Pest­re. Régi pallérját, Gazsó Mihályt ke­reste, talán ő valahogy be tudná sze­rezni munkába. De nem találta se ott­hon, se az épületeknél. Üresek az áll­ványok, amerre ment, mintha ünnep, komoly vasárnap lenne. — Gazsót keresed? — mondják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványo­zók, — akkor csak gyere velünk, ő is kint van most a Ligetben... S már viszi őt is a hullám, csepp a bizakodó, erős sodrú folyamban. Aréna itt... Hár így történt... 1930. szeptember elsején zajlott le a Horthy-fasizmus korának legna­gyobb munkástüntetése Budapesten, sok tere... Kiáltja ő is: „Munkát, ke­nyeret!”, s lóbálja magasba —mintha zászlaja lenne — a tarisznyáját kétol­dalt rendőrcsapat sorakozik arcvonal­ba. Az Andrássy útról már éles kard­dal vagdalkozó lovasrendőrök vágtat­tak feléjük. A rendőrgyűrű a Vajda­­hunyad vára felé szorítja a tömeget. Mikor a karcsú, kis hídon áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesnek: „Tizenegy éve jártam itt utoljára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, akkor épí­tettük együtt a papírgyár kéményeit.” Ekkor dördültek el a rendőrök fegy­verei. Itt, a Vajdahunyad vára tövében halt hősi halált Darnyik János állvá­nyozó, Deszpoda Mihálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét, menekült az éles kardok elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan meg­állapította: „Egy állványozót, Darnyik Jánost, megölt a tüntetők egy eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munka­könyvébe az utolsó bejegyzés 1929. no­vember 16. Megállapította még — hi­vatalosan —, hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévízen a vasutasoktól, hogy a község lakossága egy emberrel keve­sebb lett. Mihók Rozália fekete kendőt kötött, és sógorával beutazott a város­ba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a fő­­kapitányságra. ba, Mikor temetni vitték a szülőfaluja­Budapestről Galgahévizig, az út tele csendőrrel. Pedig a koporsót nem is a főúton hozták; kora hajnalban, ti­tokban indult el a hullaszállító a mel­lékutakon — talán éppen arra, amerre néhány nappal ezelőtt szegény Darnyik János a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dolgozó parasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyászoló tömeget. Mikor az utolsó rög is a sírdombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakás­ba”, összecsomagolt, mindenüket há­tára vette, s maga előtt engedve a gye­rekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjához, Hévízgyörkre. Mert ott kel­lett hagyniuk a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nekik. M­ásnap este fogta Mihók Rózái a férje tarisznyáját — s akár­csak az ura —, a csillagok fel­­jöttével megindult az erdőnek, Pest­nek. Ment, keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Darnyik János is mun­kát remélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak állványok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: mer­re találhatja meg Gazsó Mihály pal­lért, aki őnéki bizton munkát szerez. A kőművesek — az Aréna út végén — nem engedték, hogy tovább menjen: felvétették téglahordozónak. Közös kí­vánság volt ez: fel kellett Mihók Ró­zsit venni. Kicsi volt a munkahely — az élet —, összébb húzódtak hát a sze­gények, helyet szorítottak az özvegy­nek. Kőbányai György Idám Hack idejében korszerű volt Útépítés, korszerűsítés Veszprém megyében * Veszprémben két zöld táb­la mutatja az irányt Füred és Almádi felé egy sárga ház tövében. Ebben a házban kapott helyet két éve a Köz­úti Igazgatóság kirendeltsé­ge, hogy végre a megye ön­maga kezelje az utak korsze­rűsítésének sürgető kérdé­­sét Vágó Istvánnal, a kirendelt­ség igazgatójával beszélget­tünk erről a nagyon is szem előtt levő témáról. Veszprém megyében 1900 kilométer út van a KPM kezelésében. Ezek jórésze korszerűtlen, a forgalomnak nem megfelelő makadám és földút. Az utak forgalmasak, menetrendszerű járatok közlekednek. A Ba­kony és a Balaton idegen­­forgalma is nagy. Jövőre Tihanyig vezet az új út . Az idén az utak korsze­rűsítésére 190 millió forintot fordítunk. Fő feladat a 8-as és a 71-es számú út korsze­rű, kiszélesített nyomvona­lon való megépítése. A 84- es számú vonal már főközlekedési út­majdnem teljes egészében elkészült. Ez munka főként az idegenfor­­­galom szempontjából jelen­tős. A balatonalmádi és cso­Még sok helyen tapasztal­hatjuk, hogy a kátyusodáso­­kat az út szélén található zú­zalékos földdel töltik fel. Az útra így visszakerült anyag, a por és a gumidefekt forrá­sa.­­ A makadám utak kar­bantartásának egyetlen mód­ja ez a sokat bírált módszer. A gumiabroncsok szívó ha­tása a kőút teljes szétbomlá­sát eredményezné, ezért kell a felületre koptató bevonatot teríteni. Mivel a makadám és a földút alkalmatlan gép­kocsi közlekedésre, terveink szerint a jövő év végéig eze­ket megszüntetjük. A maka-paki országutak résével egyidőben korszerűsn­úgyneve­zett „hármas csomópont” épül, amely a 8-as számú út veszélyes átkelési szakaszát, valamint az eddig bírálható tájékoztatást is megoldja. Ez folyamatosan, a következő három évben valósul meg. dám utakat itatásos módszer­rel portalanítjuk, ami termé­szetesen csak egy kis lépés a korszerűsítés terén, de kar­bantartásuk meggyorsul és a járműveket rongáló kátyu­­sodás megszűnik. Hogy men­­­nyire fontos a Veszprém me­­gyei utak rendbe hozása, azt az is bizonyítja, hogy a leg­nagyobb hitelkeretet kapjuk. Természetesen tudni kell azt is, hogy 1 kilométer út kor­szerűsítése 1,4 millió forint­ba kerül, új út építése pedig még költségesebb. 20 motoros útőr Az útépítő vállalatok ka­pacitása nem képes kielégí­teni a megrendeléseket. Az anyagi fedezet gyorsabb tem­pót is lehetővé tenne.­­ Főként munkaerő­hiány­a okozza a gyakori határidő­­ módosítást, az anyagellátás sem zavartalan. Az almádi ás füredi utak tervek szerint az idén készültek volna el, de az átadási idő későbbre to­lódott. Az iparosodott kör­nyezet „elszippantja” a ke­vésbé kényelmes útépítési munkáról a telepített üze­mekbe a dolgozókat Ez a munkaerő hiány vállalatunk­nál is érződik. Az utak­ rend­ben tartására útőröket alkal­mazunk, ezek feladata a padka nyírás, kátyúk betö­mése, táblák pótlása. A je­lenlegi gárda már kiöreg­szik és az alacsony kereseti lehetőség miatt pótlás. Orvoslásul nincs után­„útrend­­őr” szolgálatot Motorkerékpárral szervezünk, járják az utakat, megszüntetik a hiá­nyokat és jelentik az észlelt nagyobb rongálódásokat Az útépítés gyára az or­szág határaival van körülke­rítve. Nincs szükség látoga­tási engedélyre, mindenki láthatja a „termelés” fejlő­dését, és­­ hiányosságait. Az utak építésénél pénzrel és időre van szükség. 1970-ig a főközlekedési utakra 33E millió, a bekötő utak korsze­rűsítésére 28 millió forintot fordítanak­ megyénkben. Eredménye már sok helyen megmutatkozik. RIEDEL LORAN'S A vizes makadám a múlté

Next