Napló, 1967. november (Veszprém, 23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
Vietnam Partizántámadás Saigon központjában Vakmerő fegyveres támadást hajtottak végre a délvietnami partizánok Saigon középpontjában. A DNFF fegyveres erői kedden este aknatűz alá vették Saigon „függetlenségi” palotáját, ahol Nguyen Van Thieu újonnan megválasztott délvietnami államelnök fogadást adott hivatalba lépése alkalmából. A palotában a saigoni bábrendszer előkelőségei gyűltek össze. Éppen megérkezett Humphrey amerikai alelnök Ellsworth Bunkernek, az Egyesült Államok saigoni nagykövetének társaságában, amikor megszólaltak a partizánok aknavető ütegei. Hírügynökségi jelentések szerint a lövedékek a palotától mintegy 45 méternyire csapódtak le. Több ember megsebesült és megrongálódtak az épület előtt várakozó gépkocsik. A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy a palota vendégei között ezúttal nem tört ki pánik, mert úgy gondolták, hogy az ő tiszteletükre leadott díszlövésekről van szó. Amikor kiderült, hogy a palota közelében a szabadságharcosok éles lövedékei robbantak, Thieu elnök azzal igyekezett megnyugtatni Humphrey amerikai alelnököt és kíséretét, hogy „mi már hozzászoktunk az ilyen támadásokhoz”. A saigoni hatóságok hajtóvadászatot indítottak a támadás végrehajtóinak kézrekerítésére — egyelőre eredmény nélkül. Miként az AP közli, Humphrey alelnök hétfőn és kedden megbeszéléseket folytatott Thieu elnökkel és Ky alelnökkel. Jólértesült körök szerint az alelnök a dél-vietnami bábrendszer vezetőit az Egyesült Államok további támogatásáról biztosította, majd hangoztatta, az Egyesült Államok vezetőit nyugtalansággal tölti el a Dél-Vietnamban és mindenekelőtt a dél-vietnami hadseregben elburjánzott korrupció. Az alelnök kijelentette, „nem kell túlságosan aggódni az Egyesült Államokban kirobbant béketüntetések miatt, mert az amerikai nép többsége támogatja Washington vietnami politikáját A dél-vietnami népi fegyveres felszabadító erők parancsnoksága közleményt adott ki, amely hangsúlyozza, hogy júliusban, augusztusban és szeptemberben a hazafias erők 82 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné, köztük 32 500 amerikai katonát. P tátra a Duna-Elba-Odera csatorna a megvalósítás útján Három csehszlovákiai kerület legnagyobb iparvállalatai érdekközösségre léptek a Duna—Elba—Odera csatorna építésével kapcsolatban. Jövő év végéig kidolgozzák a csatorna általános megoldási tervét. A csatorna építése előreláthatólag 7—10 évig tart. A Balti- és a Fekete-tengert összekötő Duna—Odera —Elba csatorna három ágból tevődik majd össze: 1. A dunai ág a Pozsony feletti vízműtől indul ki és a Morva folyón és Prerovon át a Toplje melletti víztárolón halad. Hossza 209 kilométer lessz. 2. Erre kapcsolódik az Oderai ág, amely Ostrava környékéig halad és átmegy lengyel területre a glivicei víztárolóig. Hossza 120 kilométer lesz. 3. Az elbai ág Prerovról indul ki, keresztezi a Morva folyót, majd víztárolók rendszerén át Ceska- Trebováig haladva Pardubicénél eléri az Elbát. E szakasz hossza 160 kilométer. 2 - IV Moszkvai Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi és nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságainak ülése a magyar-szovjet barátsági szerződés ratifikálásáról A szovjet parlament két háza — a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács — — külügyi bizottságainak kedden tartott együttes ülése javasolja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, hogy ratifikálja a Szovjetunió és Magyarország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését, amelyet szeptember 7- én Budapesten írtak alá. A Kreml nagy palotájában tartott ülés elnökségében részt vett N. A. Szuszlov, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke és B. N. Ponomarjov, a nemzetiségi tanács külügyi bizottságának elnöke. Az ülésen B. N. Ponomarjov elnökölt, a barátsági szerződésről pedig L. F. Iljicsov külügyminiszterhelyettes terjesztett elő beszámolót. Az új szerződés megkötésére — mondotta Iljicsov — az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében került sor. A két ország közötti új, szocialista típusú kapcsolatok azonban azokra az időkre nyúlnak vissza, amikor az Októberi Forradalom hatása alatt a magyar munkásosztály saját hazájában kikiáltotta a tanácsköztársaságot. Szovjetoroszország és a Tanácsköztársaság között már akkor olyan kapcsolatok alakultak ki, amelyek alapját a proletár internacionalizmus eszméi képezték. Az országaink közötti jelenlegi együttműködésről szólva a külügyminiszterhelyettes rámutatott, hogy az elmúlt két évtized során hetven különböző megállapodást konvenciót, jegyzőkönyvet írtak alá a két ország képviselői a gazdasági, tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. — Pártjaink és kormányaink között — mondotta a szónok — teljes a nézetek azonossága az összes fontos nemzetközi kérdést a kommunista világmozgalom helyzetét, valamint a szocialista közösség további fejlődésének elvi kérdéseit illetően Az új szerződés kifejezi a feleknek azt az elhatározottságát, hogy jövőben is erősítik népeik örök barátságát, fejleszteni fogják kölcsönösen előnyös együttműködésüket a szocialista internacionalizmus és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveivel összhangban. A vitában felszólalók valamennyien támogatták a szerződés ratifikálásának javaslatát. A vitát B. N. Ponomarjov foglalta össze és hangsúlyozta a támogatás egyöntetű voltát. Hangsúlyozta, hogy e szerződés nem irányul egyetlen állam ellen sem és nem tartalmaz semmiféle agresszív célkitűzést. A szerződés megerősíti azt a békeszerető politikát, amelyet következetesen folytat a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, kifejezésre juttatja eltökéltségüket, hogy más szocialista országokkal együtt megvédjék a béke ügyét, megakadályozzák az új világháború lerobbantását. Kijelenthetjük — hangsúlyozta a szónok, — hogy ez a szerződés különleges jelentőséggel bír ma, amikor az imperializmus agresszív tevékenysége következtében éleződik a nemzetközi helyzet. Ponomarjov ezután a szovjet és a magyar nép barátságának történelmigyökereire emlékeztet. Tudjuk — mondotta —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a magyar nép sok képviselője vett tevékenyen részt. Barátságunk bölcsőjénél ott állt Lenin, aki minden módon támogatta a magyar proletariátus hősi, forradalmi harcát. Lenin javaslatára a bolsevikok VIII. kongresszusa 1919-ben üdvözlő táviratot küldött a Magyar Tanácsköztársaságnak, támogatásáról biztosítva azt. Nem férhet hozzá kétség — mondotta befejezésül, hogy a szovjet—magyar barátsági szerződés egyöntetű támogatása a két külügyi bizottság részéről kifejezi a szovjet nép akaratát és kívánságát a két testvérnép barátságának és együttműködésének erősítésére és fejlesztésére. Fél évszázad elég idő ahhoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió van. A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra változik. De azon, amit a technika, a tudomány, az emberiség tudatosan az utolsó ötven évben teremtett, felismerhetjük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus, a kommunizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik. A Szovjetunió az egyetlen olyan ország — pontosabban születésétől kezdve a második világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy korszerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életképesnek, növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében. Az eszme, a kommunizmus mindmáig nem valósult meg teljességében és tökéletességében. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú küzdelmes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyallva és megtorpanásokkal haladhat felfelé az emberiség. De ötven esztendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az irány, amely felé a történelem, az emberiség halad. Hogy miből látjuk ezt? Abból is persze, hogy 1917-ben Oroszországban volt egyedüli szovjet hatalom, és ma 14 országban épül a szocializmus. Ez idő alatt, akárhogyan nézzük, összezsugorodott a Régi, és növekedett az Úr. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult, mint ahogy előre, sokszor telve illúziókkal, az úttörők, s itthon Magyarországon, mi magunk is elképzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezek volna az úttörőket: érdemes-e mindenüket, energiájukat, életüket odaadni azért hogy megszülessen egy ország, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fasizmust szabadították rá, és az emberiség szabadságáért hozott második világháborús nagv áldozatára is azzal feleltek, hogy megindították ellene a hidegháborút, a bizonnyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriási problémák súlya alatt el is torzulhat az eszme, ha előre látják, hogy viszály támad a szocialista országok testvéri közöségén belül, ahogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt, hiszen már nemcsak egy ábránd, már nemcsak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egyharmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus. Külön cikkek során, könyvtárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocializmus országának léte, politikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világrésznyi Oroszország fényes cári udvarával együtt maga is elmaradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár az imperialista, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendelkeznek mint valaha. Ma is van neokolonializmus, van a világban erőszak, elnyomás és kizsákmányolás. De ezzel szemben nem csak az áll, hogy az emberi szabadságnak és a békének egy világhatalom és szocialista szövetségesei az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a világtörténelemre, csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az országok elértek és megcselekedtek, hanem azzal is, amit a tőkés hatalmak nem érhettek el, és nem cselekedhettek meg, ha azt is figyeljük, hogy ami rossz és kárhozatos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberiségre, mert van szocialista világhatalom. Külön tanulmány tárgya, hogy az változott meg a tőkés országok gazdasága, társadalmi rendszere a Szovjetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modern tudomány, a modern termelőerők kihasználhatók legyenek az „egyéni vállalkozás", a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, állami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefogása nélkül. Akarják, nem akarják a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társadalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyümölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant energiái, amelyekkel az ember felépíthetné a földi paradicsomot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát. A Szovjetunió, a kommunizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az emberek életéből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőne. A zsákmányolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, mások rovására megszerzése — sokan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásíthatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A háborúk nem isten csapásai, az emberek szívesebben élnek becsületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak mint embertársaik elleni farkas viselkedéssel. A Szovjetunió, a szocializmus felépítésén fáradozva arra törekedett, hogy megszüntesse a háborúk okát. De addig is, míg az egész világon megvalósul a szocializmus, arra törekszik, hogy ne zúduljon a világra atomkatasztrófa. Vannak, az életnek, a gazdaságnak olyan területei, amelyben az Egyesült Államok előbbre vannak, mint a Szovjetunió. Áll ez megfordítva is. De ami a legdöntőbb azt a Szovjetunió ötven esztendő alatt el tudta érni: a világ legerősebb tőkés hatalmát is képes viszszarettenteni az atomháborútól. Megérti-e vajon a világ, milyen veszélyben forogna, ha a földkerekség két leghatalmasabb állama közül az egyik nem szocialista ország lenne? Felmérhetetlen mit köszönhet az emberiség a Szovjetuniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ezután. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhetünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világháború közt urai szovjetellenességre nevelték: 1919 után a fehér-terorral, aztán rágalmazó propagandával és hamis félfasiszta mítoszok terjesztésével, a Don-kanyarba küldött, a Hitler utolsó csatlósaként elvérzett, félrevezetett magyarok keserves sorsával, s aztán még egyszer megpróbálkoztak ezzel, nyugati uszítók rágalmazó dajka meséivel: volt idő amikor azt hallottuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyarország kizsákmányolásából tartja fenn magát”. Vannak generációk, amelyek talán soha sem tudják teljesen kiheverni ezt a kort, amit a régi Magyarország urai beléjük oltottak. De az új, felnövekvő nemzedék, és az érett férfikorban járók megtanulhatták azóta, mit köszönhetünk mi, a tízmilliós, természeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral, félfeudális földműveléssel a szabadságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt a kező, mindenkor elvtársi setermészeti kincsekkel rendelettségre kész testvéri szomszédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszönhetjük neki, hogy olyan ország, amelynek önérdeke az, hogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jólétben éljen. A Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, a Szovjetuniónak nincsenek milliárdos profitokat hozó külföldi beruházásai, a Szovjetunió történelmi kísérleteket folytat egy új világ, egy új társadalom felépítésére, amelyben megszűnik a háború és a szolgaság oka. Aki ezt akarja a saját népe számára, az támogatja ebben a Szovjetuniót. Patkó In A Forradalom és a nagyvilág Jeruzsálem izraeli — jordániai incidens A Jordán folyónál a Tiberias tótól délre fekvő körzetben hétfő este izraeli— jordániai incidens történt. Az izraeli katonai szóvivő keddi bejelentése szerint az egyik izraeli járőr igazoltatás közben tűzharcba bocsátkozott egy fegyveres arab csoporttal, amelynek tagjairól feltételezik, hogy az El Fatah nevű szervezethez tartoznak. A csoport tagjai viszszahúzódtak és átmenekültek a Jordán folyó másik, jordániai oldalára. Eközben — állítja az izraeli szóvivő — jordániai őrállásokból izraeli területre tüzeltek, hogy fedezzék a csoport átkelését. Az izraeli járőrök — mint a bejelentésből kitűnik — „viszonozták a jordániai tüzet” átlőttek jordániai területre. Kairó Hétfőn Kairóban zárt ajtók mögött megkezdődött a legfelső hadbíróságon az EAK légierejének júniusi pusztulásáért felelős személyek pere — jelenti a keddi kairói sajtó. A bíróság előtt négy vádlott áll: Szidki Mahmud, a légierő volt főparancsnoka, Gamal Afifi, a légierő volt vezérkari főnöke, Abdel Hamid el Dogeid, a sínai front egykori parancsnoka és Iszmail Labib, a légvédelem volt parancsnoka A katonatiszteket szolgálati kötelességeik elmulasztása következtében felelősség terheli jelentős számú egyiptomi repülőgép június 5-i megsemmisüléséért Hétfőn a vádindítványt olvasták fel, majd a pert november 11-ig elnapolták. A pert azért tárgyalják zárt ajtók mögött, mert a tárgyalás nyomán feltehetőleg katonai titkok is fel fognak merülni. Katonatisztek pere NAPLÓ ENSZ Vita a „koreai kérdésről“ Az ENSZ-közgyűlés elsőszámú (politikai) bizottsága hétfőn megkezdte az úgynevezett „koreai kérdés” megvitatását. Az ülés öt ország — Guinea, Kambodzsa, Brazzaville-Kongó, Mali és Mongólia — azon határozati javaslatának megvitatásával kezdődött, amely szerint a bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőit. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta, hogy Korea mindkét része képviselőinek részvételére van szükség a Koreával kapcsolatos kérdések objektív megvitatására. Bírálta azt az amerikai törekvést, hogy megakadályozzák a KNDK álláspontjának megismertetését. A hétfő délutáni ülésen elsőnek felszólaló Broomfield amerikai delegátus rágalmazó kirohanásokat intézett a KNDK kormánya ellen. Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság képviselője felszólalásában megcáfolta az amerikai delegátus érvelését a KNDK képviselőjének meghívása ellen. Csatorday hangoztatta, hogy a KNDK támogatja a világszervezetet és tiszteletben tartja annak alapokmányát. Az események azt bizonyítják, hogy éppen az Egyesült Államok sérti meg az alapokmányt, amikor kegyetlen háborút folytat Vietnamban és állandóan beavatkozik Dél Korea belügyeibe. * A Biztonsági Tanács 10, nem állandó tagja hétfőn egész napon át folytatta erőfeszítését a Közel-Keletre vonatkozó olyan határozati javaslat szövegének kidolgozására, amely a tanács valamennyi tagjának helyeslésével találkozna. London Chalfont lemondott Mint az AFP gyorshírben jelenti, Lord Chalfont kedden benyújtotta lemondását az angol miniszterelnöknek. A miniszterelnök a lemondást nem fogadta el. Szerda, 1967. november 1.