Napló, 1967. november (Veszprém, 23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

Vietnam Partizántámadás Saigon központjában Vakmerő fegyveres táma­dást hajtottak végre a dél­vietnami partizánok Saigon középpontjában. A DNFF fegyveres erői kedden este aknatűz alá vették Saigon „független­ségi” palotáját, ahol Nguyen Van Thieu újonnan megválasztott dél­vietnami államelnök fogadást adott hivatalba lépése alkal­mából. A palotában a saigo­­ni bábrendszer előkelőségei gyűltek össze. Éppen megér­kezett Humphrey amerikai al­­elnök Ellsworth Bunkernek, az Egyesült Államok saigoni nagykövetének társaságában, amikor megszólaltak a par­tizánok aknavető ütegei. Hírügynökségi jelentések szerint a lövedékek a palotától mintegy 45 méternyire csa­pódtak le. Több ember megsebesült és megrongá­lódtak az épület előtt vára­kozó gépkocsik. A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy a palota vendégei között ezúttal nem tört ki pánik, mert úgy gon­dolták, hogy az ő tiszteletük­re leadott díszlövésekről van szó. Amikor kiderült, hogy a palota közelében a szabad­ságharcosok éles lövedékei robbantak, Thieu elnök azzal igyekezett megnyugtatni Humphrey amerikai alelnö­­köt és kíséretét, hogy „mi már hozzászoktunk az ilyen támadásokhoz”. A saigoni hatóságok hajtó­­vadászatot indítottak a tá­madás végrehajtóinak kézre­­kerítésére — egyelőre ered­mény nélkül. Miként az AP közli, Humph­rey alelnök hétfőn és kedden megbeszéléseket folytatott Thieu elnökkel és Ky alel­­nökkel. Jólértesült körök szerint az alelnök a dél-viet­nami bábrendszer vezetőit az Egyesült Államok további támogatásáról biztosította, majd hangoztatta, az Egyesült Államok ve­zetőit nyugtalansággal tölti el a Dél-Vietnamban és mindenekelőtt a dél-viet­nami hadseregben elbur­jánzott korrupció. Az alelnök kijelentette, „nem kell túlságosan aggód­ni az Egyesült Államokban kirobbant béketüntetések miatt, mert az amerikai nép többsége támogatja Wa­shington vietnami politiká­ját A dél-vietnami népi fegy­veres felszabadító erők pa­rancsnoksága közleményt adott ki, amely hangsúlyoz­za, hogy júliusban, augusz­tusban és szeptemberben a hazafias erők 82 ezer ellen­séges katonát tettek harc­­képtelenné, köztük 32 500 amerikai katonát. P tátra a Duna-Elba-Odera csatorna a megvalósítás útján Három csehszlovákiai ke­rület legnagyobb iparválla­latai érdekközösségre lép­tek a Duna—Elba—Odera csatorna építésével kapcso­latban. Jövő év végéig kidol­gozzák a csatorna általános megoldási tervét. A csator­na építése előreláthatólag 7—10 évig tart. A Balti- és a Fekete-ten­gert összekötő Duna—Odera —Elba csatorna három ág­ból tevődik majd össze: 1. A dunai ág a Pozsony feletti vízműtől indul ki és a Morva folyón és Prerovon át a Toplje melletti víztáro­lón­ halad. Hossza 209 kilo­m­ét­er lessz. 2. Erre kapcso­lódik az Oderai ág, amely Ostrava környékéig halad és átmegy lengyel területre a glivicei víztárolóig. Hossza 120 kilométer lesz. 3. Az elbai ág Prerovról indul ki, ke­resztezi a Morva folyót, majd víztárolók rendszerén át Ces­­ka- Trebováig haladva Par­­dubicénél eléri az Elbát. E szakasz hossza 160 kilométer. 2 - IV Moszkva­i Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi és nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságainak ülése a magyar-szovjet barátsági szerződés ratifikálásáról A szovjet parlament két háza — a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács — — külügyi bizottságainak kedden tartott együttes ülése javasolja a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének, hogy ratifikálja a Szovjetunió és Magyarország új barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dését, amelyet szeptember 7- én Budapesten írtak alá. A Kreml nagy palotájában tar­tott ülés elnökségében részt vett N. A. Szuszlov, a szö­vetségi tanács külügyi bizott­ságának elnöke és B. N. Po­­nomarjov, a nemzetiségi ta­nács külügyi bizottságának elnöke. Az ülésen B. N. Ponomar­jov elnökölt, a barátsági szer­ződésről pedig L. F. Iljicsov külügyminiszterhelyettes ter­jesztett elő beszámolót. Az új szerződés megköté­sére — mondotta Iljicsov — az Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának esztendejében került sor. A két ország közötti új, szocia­lista típusú kapcsolatok azonban azokra az időkre nyúlnak vissza, amikor az Októberi Forradalom hatása alatt a magyar munkásosz­tály saját hazájában kikiál­totta a tanácsköztársaságot. Szovjetoroszország és a Ta­nácsköztársaság között m­ár akkor olyan kapcsolatok ala­kultak ki, amelyek alapját a proletár internacionalizmus eszméi képezték. Az országaink közötti je­lenlegi együttműködésről szólva a külügyminiszterhe­lyettes rámutatott, hogy az elmúlt két évtized során het­­ven különböző megállapodást konvenciót, jegyzőkönyvet ír­tak alá a két ország képvise­lői a gazdasági, tudományos, kulturális és egyéb kapcsola­tok sokoldalú fejlesztésére. — Pártjaink és kormánya­ink között — mondotta a szó­nok — teljes a nézetek azo­nossága az összes fontos nemzetközi kérdést a kom­munista világmozgalom hely­zetét, valamint a szocialista közösség további fejlődésé­nek elvi kérdéseit illetően Az új szerződés kifejezi a feleknek azt az elhatározott­ságát, hogy jövőben is erősí­tik népeik örök barátságát, fejleszteni fogják kölcsönösen előnyös együttműködésüket a szocialista internacionaliz­mus és a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás elvei­vel összhangban. A vitában felszólalók vala­mennyien támogatták a szer­ződés ratifikálásának javas­latát. A vitát B. N. Ponomar­­jov foglalta össze és hangsú­lyozta a támogatás egyönte­tű voltát. Hangsúlyozta, hogy e szerződés nem irányul egyetlen állam­ ellen sem és nem tartalmaz semmiféle ag­resszív célkitűzést. A szerző­dés megerősíti azt a békesze­rető politikát, amelyet kö­vetkezetesen folytat a Szov­jetunió és a Magyar Népköz­­társaság, kifejezésre juttatja eltökéltségüket, hogy más szocialista országokkal együtt megvédjék a béke ügyét, megakadályozzák az új világ­háború lerobbantását. Kijelenthetjük — hangsú­lyozta a szónok, — hogy ez a szerződés különleges jelentő­séggel bír ma, amikor az im­perializmus agresszív tevé­kenysége következtében éle­ződik a nemzetközi helyzet. Ponomarjov ezután a szov­jet és a magyar nép barátsá­gának történelmi­­gyökereire emlékeztet. Tudjuk — mon­dotta —, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ban a magyar nép sok képvi­selője vett tevékenyen részt. Barátságunk bölcsőjénél ott állt Lenin, aki minden mó­don támogatta a magyar pro­letariátus hősi, forradalmi harcát. Lenin javaslatára a bolsevikok VIII. kongresszu­sa 1919-ben üdvözlő távira­tot küldött a Magyar Tanács­­köztársaságnak, támogatásá­ról biztosítva azt. Nem férhet hozzá kétség — mondotta befejezésül, hogy a szovjet—magyar ba­rátsági szerződés egyöntetű támogatása a két külügyi bi­zottság részéről kifejezi a szovjet nép akaratát és kí­vánságát a két testvérnép ba­rátságának és együttműkö­désének erősítésére és fej­lesztésére. Fél évszázad elég idő ahhoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió­­ van. A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra vál­tozik. De azon, amit a tech­nika, a tudomány, az embe­riség tudatosan az utolsó öt­ven évben teremtett, felis­merhetjük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szov­jetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért tör­ténhetett így, mert a szocia­lizmus, a kommunizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik. A Szovjetunió az egyetlen olyan ország — pontosabban születésétől kezdve a máso­dik világháborúig az egyet­len volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy kor­szerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életképesnek, növekedésre késznek bizonyult eszme je­gyében. Az eszme, a kommuniz­mus mindmáig nem valósult meg teljességében és tökéle­tességében. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommu­nizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú küzdelmes úton, győz­tes és vesztes csatákkal, ma­gasra szárnyallva és megtor­panásokkal haladhat felfelé az emberiség. De ötven esz­tendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az irány, amely felé a történe­lem, az emberiség halad. Hogy miből látjuk ezt? Ab­ból is persze, hogy 1917-ben Oroszországban volt egyedül­i szovjet hatalom, és ma 14 or­szágban épül a szocializmus. Ez idő alatt, akár­hogyan néz­zük, összezsugorodott a Ré­gi, és növekedett az Úr. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult, mint ahogy előre, sokszor telve illúziók­­kal, az úttörők, s itthon Ma­gyarországon, mi magunk is elképzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezek volna az úttörőket: érde­mes-e mindenüket, energiá­jukat, életüket odaadni azért hogy megszülessen egy or­szág, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fasiz­must szabadították rá, és az emberiség szabadságáért ho­zott második világháborús nagv áldozatára is azzal fe­leltek, hogy megindították ellene a hidegháborút, a bi­zonnyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriá­si problémák súlya alatt el is torzulhat az eszme, ha előre látják, hogy viszály tá­mad a szocialista országok testvéri közöségén belül, a­hogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt, hiszen már nemcsak egy ábránd, már nemcsak egy országban valóság, hanem országok so­rában, az emberiség egyhar­­mada küzd azért, hogy meg­valósuljon a szocializmus. Külön cikkek során, könyv­tárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocia­lizmus országának léte, poli­tikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világ­résznyi Oroszország fényes cári udvarával együtt maga is elmaradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyar­matok, bár az imperialista, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendel­kez­nek mint valaha. Ma is van neo­­kolonializmus, van a világ­ban erőszak, elnyomás és ki­zsákmányolás. De ezzel szem­ben nem csak az áll, hogy az emberi szabadságnak és a békének egy világhatalom és szocialista szövetségesei az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a világtörténelemre, csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az or­szágok elértek és megcsele­kedtek, hanem azzal is, amit a tőkés hatalmak nem ér­hettek el, és nem cseleked­hettek meg, ha azt is figyel­jük, hogy ami rossz és kár­­hozatos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberi­ségre, mert van szocialista világhatalom. Külön tanulmány tárgya, hogy az változott meg a tő­kés országok gazdasága, tár­sadalmi rendszere a Szovjet­unió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modern tudomány, a mo­dern termelőerők kihasznál­hatók legyenek az „egyéni vállalkozás", a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, állami be­avatkozás, az erők nemzet­közi méretű összefogása nél­kül. Akarják, nem akarják a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társa­dalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyü­mölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant energiái, amelyekkel az ember fel­építhetné a földi paradicso­mot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát. A Szovjetunió, a kom­munizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az emberek életéből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőne. A­­ zsák­mányolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, mások rovására megszerzése — so­kan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásít­hatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A háborúk nem isten csapásai, az em­berek szívesebben élnek be­csületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak mint ember­társaik elleni farkas­ viselke­déssel. A Szovjetunió, a szo­cializmus felépítésén fára­dozva arra törekedett, hogy megszüntesse a háborúk okát. De addig is, míg az egész vi­lágon megvalósul a szocializ­mus, arra törekszik, hogy ne zúduljon a világra atomka­tasztrófa. Vannak, az életnek, a gazdaságnak olyan terüle­tei, amelyben az Egyesült Államok előbbre vannak, mint a Szovjetunió. Áll ez megfordítva is. De ami a legdöntőbb azt a Szovjetunió ötven esztendő alatt el tud­ta érni: a világ legerősebb tőkés hatalmát is képes visz­­szarettenteni az atomhábo­rútól. Megérti-e vajon a világ, milyen veszélyben fo­rogna, ha a földkerekség két leghatalmasabb állama közül az egyik nem szocia­lista ország lenne? Felmérhetetlen mit kö­szönhet az emberiség a Szov­jetuniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ez­után. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhe­tünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világhábo­rú közt urai szovjetellenes­­ségre nevelték: 1919 után a fehér-terorral, aztán rágal­mazó propagandával és ha­mis félfasiszta mítoszok ter­jesztésével, a Don-kanyarba küldött, a Hitler utolsó csat­lósaként elvérzett, félreveze­tett magyarok keserves sor­sával, s aztán még egyszer megpróbálkoztak ezzel, nyu­gati uszítók rágalmazó dajka meséivel: volt idő amikor azt hallottuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyar­­ország kizsákmányolásából tartja fenn magát”. Vannak generációk, amelyek talán so­ha sem tudják teljesen ki­heverni ezt a kort, amit a ré­gi Magyarország urai belé­jük oltottak. De az új, felnö­vekvő nemzedék, és az érett férfikorban járók megtanul­hatták azóta, mit köszönhe­tünk mi, a tízmilliós, termé­szeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral, félfeu­dális földműveléssel a sza­badságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt a kező, mindenkor elvtársi se­­természeti kincsekkel rendel­­ettségre kész testvéri szom­szédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszönhetjük neki, hogy olyan ország, amelynek önérdeke az, hogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jó­létben éljen. A Szovjetunió­nak nincsenek gyarmatai, a Szovjetuniónak nincsenek milliárdos profitokat hozó külföldi beruházásai, a Szovjetunió történelmi kísér­leteket folytat egy új világ, egy új társadalom felépíté­sére, amelyben megszűnik a háború és a szolgaság oka. Aki ezt akarja a saját népe számára, az támogatja ebben a Szovjetuniót. Patkó In A Forradalom és a nagyvilág Jeruzsálem­ izraeli — jordániai incidens A Jordán folyónál a Ti­berias tótól délre fekvő kör­zetben hétfő este izraeli— jordániai incidens történt. Az izraeli katonai szóvivő keddi bejelentése szerint az egyik izraeli járőr igazoltatás közben tűzharcba bocsátko­zott egy fegyveres arab cso­porttal, amelynek tagjairól feltételezik, hogy az El Fa­tah nevű szervezethez tar­toznak. A csoport tagjai visz­­szahúzódtak és átmenekültek a Jordán folyó másik, jordá­niai oldalára. Eközben — ál­lítja az izraeli szóvivő — jordániai őrállásokból izraeli területre tüzeltek, hogy fe­dezzék a csoport átkelését. Az izraeli járőrök — mint a bejelentésből kitűnik — „vi­szonozták a jordániai tüzet” átlőttek jordániai területre. K­airó Hétfőn Kairóban zárt aj­tók mögött megkezdődött a legfelső hadbíróságon az EAK légierejének júniusi pusztulásáért felelős szemé­lyek pere — jelenti a keddi kairói sajtó. A bíróság előtt négy vád­lott áll: Szidki Mahmud, a légierő volt főparancsnoka, Gamal Afifi, a légierő volt vezérkari főnöke, Abdel Ha­mid el Dogeid, a sínai front egykori parancsnoka és Isz­­mail Labib, a légvédelem volt parancsnoka A katonatiszteket szolgá­lati kötelességeik elmulasz­tása következtében felelősség terheli jelentős számú egyip­tomi repülőgép június 5-i megsemmisüléséért Hétfőn a vádindítványt ol­vasták fel, majd a pert no­vember 11-ig elnapolták. A pert azért tárgyalják zárt ajtók mögött, mert a tárgya­lás nyomán feltehetőleg ka­tonai titkok is fel fognak merülni. Katonatisztek pere NAPLÓ ENSZ Vita a „koreai kérdésről“ Az ENSZ-közgyűlés első­számú (politikai) bizottsága hétfőn megkezdte az úgyne­vezett „koreai kérdés” meg­vitatását. Az ülés öt ország — Guinea, Kambodzsa, Braz­zaville-Kongó, Mali és Mon­gólia — azon határozati ja­vaslatának megvitatásával kezdődött, amely szerint a bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi­ Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőit. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangoztatta, hogy Korea mindkét része képviselőinek részvételére van szükség a Koreával kapcsolatos kérdé­sek objektív megvitatására. Bírálta azt az amerikai tö­rekvést, hogy megakadályoz­zák a KNDK álláspontjának me­gi­smertetését. A hétfő délutáni ülésen el­sőnek felszólaló Broomfield amerikai delegátus rágalma­zó kirohanásokat intézett a KNDK kormánya ellen. Csatorday Károly, a Ma­gyar Népköztársaság képvise­lője felszólalásában megcá­folta az amerikai delegátus érvelését a K­NDK képviselő­jének meghívása ellen. Csa­torday hangoztatta, hogy a KNDK támogatja a világ­­szervezetet és tiszteletben tartja annak alapokmányát. Az események azt bizonyít­ják, hogy éppen az Egyesült Államok sérti meg az alap­okmányt, amikor kegyetlen háborút folytat Vietnamban és állandóan beavatkozik Dél Korea belügyeibe. * A Biztonsági Tanács 10, nem állandó tagja hétfőn egész napon át folytatta erő­feszítését a Közel-Keletre vo­natkozó olyan határozati ja­vaslat szövegének kidolgozá­sára, amely a tanács vala­mennyi tagjának helyeslésé­vel találkozna. London Chalfont lemondott Mint az AFP gyorshírben jelenti, Lord Chalfont ked­den benyújtotta lemondását az angol miniszterelnöknek. A miniszterelnök a lemon­dást nem fogadta el. Szerda, 1967. november 1.

Next