Napló, 1967. november (Veszprém, 23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
Szerda, 1961. november 1. A jelen Tapolcán az 1960. évi népszámláláskor 8577 főt számoltak össze. 1964-ben 8900- ra, 1966 végén pedig majd 10 ezerre emelkedett ez a szám. A szaporodás lényegesen magasabb az országos átlagnál. A város létszámának 27 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. A települési forma heterogén. A városias centrum, valamint a nyugati részen városi jelleggel kiépült lakónegyed mellett Tapolca felét kertes villanegyed és falusias jellegű házak alkotják. A város közintézményei a centrumban helyezkednek el. S bár vasúti és közúti csomópont, a közúti közlekedési hálózat nem elégíti ki a kívánalmakat A meglévő utak átkelő szakaszai keskenyek, a helytelen épület elhelyezések következtében a forgalmi utak sűrűn leszűkülnek. Többségük makadám. A főútvonalakon modern higanygőz lámpák találhatók. A villanyvilágítást mindenhol bevezették. A város vízellátását bővizű kutak biztosítják, amelyeknek kapacitása kimeríthetetlen. A víztároló azonban kicsi. A lakások száma 1960-ban 2388 volt. A lakószobák száma 3756. 1966 közepén a lakások száma 2870-re emelkedett. . A növekedés zömmel kertes, családiházak építéséből adódott. Állami beruházással nagyon kevés épült. A lakáshelyzet kedvezőtlen. Az igénylők száma fokozatosan növekszik, kielégítésükre nincs lehetőség. Különösen emelkedett az igénylők száma a sümegi járás megszűnésével, a Tapolcán elhelyezkedők igényével. A település kimeríthetetlen vízforrásai, a mezőgazdaságilag alig használt nagy területek, a vasúti és közúti csomópont miatt mégis rendkívül alkalmas ipartelepítésre, városfejlesztésre. Gazdag mecénás — Ez van tehát, mondhatnánk köznyelven, ebből kellett kiindulni. — Igen. reálisan mérlegelni a jelenlegi helyzetet, és látni azt, hogy Tapolca csak akkor válhat várossá, ha erőteljesebb ipartelepítés megy végbe a következő években. Ez aztán magával hozza a szükséges lakások, kommunális, kulturális, szociális létesítmények építését. Finanszírozásában természetesen a különböző tárcák mellett a nagyobb költségkerettel rendelkező városi tanács is részt vesz. Jól jött Tapolcának, hogy végképpen eldőlt a kérdés: a nagy ütemben fejlődő bauxitbányászat központja e város lesz. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalatban, illetve az Alumíniumipari Trösztben gazdag mecénásra lelt a város. — E mellett más jellegű ipartelepítéssel is számolunk. Tárgyalásaink folynak egy 200—250 fős könnyűbeton és szigetelőanyag ipari üzem Tapolcára történő telepítéséről. A mindszentkállai bazalttufát hasznosítanák itt Alumíniumvázas hajtatóházat kap az elképzelések szerint a Batsányi Termelőszövetkezet, ahol újabb munkaerőket, elsősorban nőket foglalkoztatnának. Az Alumíniumipari Tröszt pedig a Tapolcára települő bányászcsaládok nőtagjai elhelyezkedési gondjainak megoldására saját költségéből, minden valószínűség szerint, üzemtelepítésre alkalmas alumíniumváz csarnokot épít Tapolcán. Itt alumínium végtermékeket dolgoznának fel, önálló építésvezetőséget létesít a Zala megyei Építőipari Vállalat, s egy ipari tanuló iskolát is felállít. A várossá alakulás első évében, s még az idén sem kerülhetett sor a nagyobb ipar és településfejlesztésre, hiszen az ötéves terv már korábban meghatározta a beruházásokat. Másfelé kötelezték el magukat a tárcák, s a megyei tanács. 1968—69- ben azonban már megkezdődhet a nagyobb arányú fejlesztés. — A dolgok természetéből fakadóan az ipartelepítést egy sor kommunális, szociá NAPLÓ. Tapolca üegye Másfél évvel a hivatalosan is várossá nyilvánítás után elkészült Tapolca részletes városrendezési terve, az elkövetkezendő évek konkrét feladatait tartalmazó terv. Régóta várt óhaj ez a jelentős fejlesztés, hiszen sokan úgy tartják még ma is. Tapolca csak egy nagy község, hiszen az új elnevezéstől még nem változhat várossá. — Ez igaz. De rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy azzá legyen. Beszélgető partnereim egyike, Varga Kálmánné, a városi tanács elnöke tette ezt a megjegyzést Tapolcán, a városi pártbizottságon, ahol a város fejlődéséről, gondjairól beszélgettünk, vitatkoztunk. Részt vett ezen a ,,sajtótájékoztatón” a városi pártbizottság titkára. Lendvai József is, kis, kulturális beruházás követi. A város az elkövetkező évek során, mintegy 300 millió forint értékű új létesítményekkel gyarapodik. Ebből az utolsó épület megépítésére az elképzelések szerint 1970 végén kerül sor. — Melyek ezek a beruházások? — Gondolom csak a nagyobbakat említsük meg, hozzátéve azt, hogy ezek tervek, elképzelések, változtatások lehetségesek. A Bakonyi Bauxitbánya számára 300 plusz 33 garzonlakás épül, egy 100 és egy 40 személyes munkásszálló, központi irodaház, 75 személyes óvoda, másfélmillió forint értékű szennyvízcsatorna, és derítő. Felépül az új járási és városi pártszékház, a bányász áttelepítési kormányhatározat nyomán újabb 200 lakás, a TÜZÉP-telep, az OTP székház és 84 öröklakás, az ÉDÁSZ-munkásszálló, az ÁFOR benzintöltő állomás, két irodaház és egy raktár, 54 állami lakás, 34 MÁV lakás, egy új étterem és cukrászda, 12 tantermes gimnázium, 12 KISZ lakás, egy ABC, egy lakberendezési és egy vegyesiparcikk áruház, és mintegy 7—8 millió forint értékben szennyvíz és csapadékvíz csatorna, parkok, utak, járdák is épülnek. Mindez tehát 1970-ig válik valósággá. — ELKÉSZÜLT A VÁROSRENDEZÉSI TERV — TÍZEZER FÖLÉ EMELKEDETT A VÁROS LAKOSAINAK SZÁMA — KÖNNYŰBETONGYÁR TELEPÜL A NŐK FOGLALKOZTATÁSÁRA? — NÉGY ÉV ALATT 300 MILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ ÚJ LÉTESÍTMÉNY ÉPÜL — HATVAN LAKÁSBA MÁR BEKÖLTÖZTEK — A zöld út első kövei t jelent, s a jövőt ismerve megvonható a mérleg: közös erővel a párt és állami szervek, a minisztériumok és a tárcák, a megye és a város biztosította Tapolca várossá válásához a zöld utat. S az első útkövek már kézzelfoghatók, tapinthatók. A részletes városrendezési terv alapján a gazdag programból néhány elképzelés már valóra vált. Elkészült 60 lakás a bauxitbányászoknak, a turista szálló. 12 állami lakás, másfél millió forint értékben utak és járdák épültek, bővült a csatornahálózat. Megkezdődött az étterem építése, az irodaház alapozása, a 12 MÁV lakás felhúzása. Újabb 60 „bauxitos” lakás közeledik befejezéshez, s a csatornázások is folytatódnak. Az út, járda és park építéséhez nagymértékben hozzájárultak a város lakói is. Munkájuk közel 300 ezer forint volt ez évben. Egy olyan fiatal város, mondjuk „gyerekváros”, mint Tapolca, fejlesztésének természetesen megvannak a maga sajátos gyerekbetegségei. — Nehéz dolgunk lesz a kivitelezőkkel. Bár az eddigiekre, főként a zalaiakra nincs panaszunk, de az ilyen nagy volumenű munkáknál, mint ami nálunk várható, már mi is jobban érezzük majd az egész építőipart sújtó gondokat. Aztán itt van a rendkívül korszerűtlen kereskedelmi hálózatunk. Hogy ez lépést tudjon tartani a város fejlődésével, ahhoz még több tárgyalást kell folytatnunk a megye kiskereskedelmi vállalataival. Vajúdik jónéhány szolgáltató létesítése, és hát a mozi és a kultúrház hiánya is fájó kérdés. Terveinkben anyagi fedezet híján viszont még egyik sem szerepel. Pedig nagyon kellenének! Egy világot járt magyar geológus testvérpár egyszer azt mondta, hogy ha valóban volt Paradicsom, az csakis a tapolcai medencében lehetett, vagy legalábbis azt kell mintának tekinteni. Néhány évtized múlva talán már Tapolcáról is úgy emlékeznek meg, hogy a modern kisváros mintáját itt kell keresni. Andrássy Antal Új üzletház épül Csöglén mintegy százezer forintos költséggel. Az üzletházat , melyet a Kerta és Vidéke Általános Fogysztási és Értékesítő Szövetkezet építtet, még az idén átadják a rendeltetésiének. (Fotó: Szabó Ferenci Minden vállalatnál a reform szellemében készülnek már az 1968. évi tervek. A vállalatok most először szabják meg saját esztendős feladataikat önállóan, központi utasítások és utólagos jóváhagyási kötelezettség nélkül. Az önálló tervezőmunka kiinduló alapjául a népgazdasági igények, a felhasználó üzemek, a bel- és külkereskedelmi vállalatok rendelései szolgálnak. A műszaki, gazdasági tevékenység célját — azt, hogy kinek és mit gyártsanak — helyileg a vállalatoknál pontosabban tudják felmérni, mint a központi tervekben. A cél eléréséhez szükséges eszközöket — a hogyant, a létszámot, anyagot, berendezéseket stb. — szintén hatékonyabban választhatják meg azok, akik felelősek és egyben anyagilag érdekeltek is az eredményes munkában. Az új tervezési rendszertől joggal várhatunk az eddiginél nagyobb tervszerűséget. Egyrészt nagyobb szervezettséget a vállalaton belül. (A helyileg összeállított tervek reálisabbak, megalapozottabbak lehetnek és jobban biztosíthatják a különböző termelési, munkaügyi, anyag, műszaki fejlesztési fejezetek összhangját.) Másrészt a vállalattal szembeni igények gyorsabb, rugalmasabb, magasabb színvonalú kielégítésére is számíthatunk. A vállalati elhatározásokat és cselekvéseket természetesen behatárolják azok a rendelkezések és közgazdasági szabályok, amelyekben tulajdonképpen a reform elvei konkretizálódtak. Mostanában sűrűn jelentek meg rendeletek, határozatok, sőt törvények is a reform szellemében. A vállalatok már ismerik, vagy a közeli napokban megismerik a gazdálkodásnak mindazokat a konkrét feltételeit, szabályait, amelyek alapján már számolhatnak, tervezhetnek, méghozzá meglehetősen nagy biztonsággal, mert közülük a legtöbb három évig érvényben marad. (A vállalati gazdálkodás számszerűsíthető feltételei: az új árak, a jövedelemszabályozás — a részesedési és fejlesztési alapok képzése, az adózás — az export-szubvenciók jóváhagyása, a hitelpolitika irányelvei és módszerei.) A gazdaságirányítási rendszer reformja — bár a hivatalos premier csak 1968. január elsejével veszi kezdetét — már napjainkban a határozat és jogalkotás köréből, a tanfolyamok és szemináriumok vitafórumaiból a gyakorlati végrehajtás színterére lépett. A készülő vállalati tervekben már nemcsak az új elvek, hanem a konkrét közgazdasági szabályok is testet öltenek. Mivel, mint minden elméletnek, a reform elveinek is a gyakorlat az igazi próbája, nagy érdeklődéssel figyeljük az új székemben fogant első döntéseket és terveket. Az eddigiekhez képest sok új, érdekes, néha meghökkentő változást tapasztalhatunk. Általában alkotóbbá vált a gazdasági munka, szakítottak a kialakult sémákkal, beidegződött rutinmegoldásokkal. Gondolkodás, elemzés, sokféle összefüggést mérlegelő számolás előzi meg a terveket, a döntéseket. Jellemző például, hogy a vállalatok több variációban készítik terveiket. Azért is, hogy kiválaszthassák a legkedvezőbb megoldást és azért is, mert reálisan számolnak egy változó, minden részletében előre nem tervezhető tényezővel: a piaci igének alakulásával. A vállalati döntések két közös jellemzője ismerhető fel mind erőteljesebben: egyrészt a népgazdasági érdekek következetesebb védelme érvényesülése; másrészt a távlatokban való gondoskodás, az előrelátás. Ezekkel a jellemvonásokkal találkozhatunk a beruházások körültekintő előkészítésekor, a kereskedelmi kapcsolatok formálásánál, a fejlesztési koncepciók kialakításában. Vitathatatlanul okosabbak is lettünk, hiszen a reform elvei új összefüggéseket tártak fel a vállalat és a népgazdaság kapcsolatában. A változások lényeges okát azonban mégsem ismereteinkben, hanem gondolkodásunkat is meghatározó anyagi érdekviszonyaink újrarendezésében találjuk. A vállalati és népgazdasági érdeket a reform közelebb hozta egymáshoz. Kár volna persze tagadni, az új mechanizmus sem teremt idilli viszonyokat, az érdekek teljes és abszolút összhangja egyébként is megvalósíthatatlan illúzió. Ha a vállalat érdeke úgy kívánja, ma is változatlanul jelentkeznek népgazdaságellenes törekvések. A szubvenció-igények, vagy a jövedelemszabályozás feltételeinek megállapításánál például több vállalat laza, könnyen teljesíthető induló feltételek kiverekedésén szorgoskodik. Már csak azért sem köszöntenek ránk idillikus napok 1968-cal, mert ezután is lesznek, sőt gyakoribbak lesznek, az együttműködő vállalatok közötti érdekellentétek. Az ilyen összecsapások is néha népgazdasági és társadalmi jelentőségüknél fogva túlléphetik a helyi kereteket, s esetenként szükségessé válhat a központi beavatkozás. Az érdekellentmondások azonban többnyire a reform szellemében gazdasági eszközökkel meg is oldódnak. Érthető, hogy a reform által is ösztönözni kívánt strukturális és egyéb változások a termelésben, a bel- és külkereskedelemben nem mennek végbe egyik napról a másikra. Szinte a legtöbb kezdeményezés — az eltérés a megszokott régitől — nemcsak a konzervatív gondolkodásmóddal ütközik, hanem bizonyos szervek, vállalatok anyagi érdekeivel is. Az a vállalat például, amely nem kap elég megrendelést, mert korszerűtlenül, drágán termel, a társadalom emberiességére apellál, s központi utasítást, dotációt reklamál akkor is, ha termelhetne az adott technikai feltételek mellett is, olcsóbban, korszerűbben. Esetenként nyilvánvalóan szükség lesz központi utasításokra, ha például az érvényes államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése forog kockán. Sor kerülhet néhol a közgazdasági szabályok egyes részleteinek módosítására is, a gyakorlat próbája alapján. Aligha nézhető tétlenül például, hogy a vállalatok közötti érdekellentétek igaztalanul oldódjanak meg a népgazdaság kárára. A szocialista állam tulajdonosi helyzeténél fogva tehát a jövőben is utasíthatja vállalatait és egyéb más, közvetlen irányítási eszközökkel is élhet. E lehetőségekkel azonban nem szabad visszaélni, mert minden direkt beavatkozás — még ha egyébként igaz népgazdasági érdeket szolgál is — egyben fékezi a reform kezdeményezésre bátorító erejét. Kovács Józse: A készülődés sodrában 3 - Másodszor is... A nagy emberek, államférfiak, tudósok, művészek utolsó szavait följegyzik. De tovább él, szájról szájra száll az egyszerűbbek végszava is. Goethe azt mondta: „Mehr Licht!” János bácsi: „Adjatok még egy szippantást!” Ennyi volt az óhaja a halál előtt. Még egy utolsót a fényből, még egy szippantást kér a levegőből a képen látható orgonabokor is. Engedélyt kap. Virágokat nyithat. Nézheti, megsirathatja velük az eliramlott nyarat, a fákat, a Balatont — másodszor is.