Napló, 1968. december (Veszprém, 24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Twiffup, IMS, december 15.« Mikszáth és a Libertingek Derékig földbeparancsolt szobácskába nyitottam, ahol az ablakból a járdára hajolhatnának a mustátlik: kiléphetnélek, ha nem állná útjukat az üveg. A függöny egy régi-régi menyasszonyruhából, műremekből, mindmáig visszamentett darabnak tetszik. A lakó a veszprémi vár kapuján innen, a Tolbuchin út 2-ben, a kilakoltatásra ítélt zománcos vaskályhát tisztogatja. A tűz már a most fölrakott, vadonatúj , cserépkályhában lobog. Mikszáth, a selmeci diák ■— Nem vagyok én regényhős — mondja a fejkendős asszony. A továbbiakban (a hajdani Annuskát) bátran nevezhetem néninek, hiszen az esztendőkből nyolcvanötöt már maga mögött hagyott Megnyugtat: „ősapja” száztizenkettőt. Legyünk pontosak: ez csillog ki Anna néni szeméből, akinek férfielődjei — a Honiban, Nógrádban, Nyitrában és Trencsénben híres — Liberting-ek voltak Mikszáth Kálmán osztálytársai. Annuska nem a „selmeci diákot”, hanem a hozzájuk járatos fiatal írót ismerte meg. — Lajos, Gusztáv és Antal kedvéért járt Mikszáth a családhoz. Akkor már azt a közismert palócos bajuszát viselte. Egy kicsit féltem is a bajuszától... Annus néni csupa tiltakozás Dehogy is akar ő azzal dicsekedni, hogy a ,.nagy palóc” meg-megsimogatta arcát és fejét. Ugyanazt a hivalkodástól mentes, konzervált nyugalmat árasztja, mint a szoba, amelynek egyik legszárazabbnak ítélhető falán halászbárkát ringatva függ egy olajfestmény. — Beszéljünk a hegedűkről — mondja. Ha nem érzeném magamon az eleven pillantást azt hihetném, valaki a legmélyebb álomból ébred és valóság helyett a hegedűkről szóló mesére tereli a szót. De nem mese a hegedűkről szóló történet. Az is valóság, hogy Anna néni katona-férje a Gyóni-verseket hazahozó „futárok” egyike, maga is verseket író katona volt. Olyan hadifoglya a cári Oroszországnak, aki Szibériában, sok-sok társával együtt a Jeniszei partján — jávorfa nem lévén — nyírfácskából készített hegedűt. Az egyik hadifoglyok által faragott hegedűre írott emlékversében Gyóni Gáza „bánatfának” nevezte az oroszok legszeretettebb fáját a nyírt Hagyaték: négy hegedű — Ezek közül kettő —*• tesz elém négy hegedűt Anna néni — az uram műve. Majd a múzeumnak ajándékozom őket... Libertiny Jenő, aki a Bakony tagosítása idején már mint térképező mérnök, Veszprém megyében dolgozott, megszólaltatta a hegedűket is, amelyeket a zenekar tagjai ajándékba kaptak tőle. Karmesterként vezényelt a volt hadifogoly. Egy azok közül, akik megteremtették a szibériai hegedűipart „A Bender-, Kolozs-, Antoni-, Németh- és Libertiny hegedűkre sokáig emlékeznek majd” — mondja az írásos dokumentum, amelyet az özvegy őriz. Egy másik, a 186/1935 számú azt bizonyítja, hogy ..Libertiny Jenő mérnök úr az ipari kiállításon vonóshangszereivel első díjat nyert Győrött, 1935 december 25-én”. A hegedűkről, mind a négyről, hiányzik a húr. Fenik talán az elhallgatott, lepattant húrok után konyul előre. Annus néni képzeletemre bízza- miért éppen a magyar hadifoglyok adták fejüket a hideg Szibériában hegedűkészítésre. Az osztrákok és németek inkább mustárfőző ibrikeken, vagy betűnyomó szerkezeteken ügyeskedtek. — Távol volt tőlük az ábrándozás — idézi elhunyt férje szavait az emlékeket őrző és ápoló asszony. A fogolytábor hangszerkészítőinek legalább kilencven százaléka magyar volt. „Az első hadifogoly készítette hegedű — beszélhette Annus néninek a férj — otromba, nyeles doboznak tetszett, egy cigány kezében szólalt meg. És hiába aratott a kiütéses tífusz, nemcsak a magyar cigánynak a magyar bakának is szíve volt muzsikálni .. Férjétől Annus néni azt is megtudhatta, hogy a szibérai nyír különb a többinél leginkább megközelíti a jávorfát. A leleményes magyar hadifoglyok néha, hónapokig a barakkokban szárítgatták a kiszemelt hasábokat. Valahonnan a szükséges ébenfa is előkerült. Szőrt a vonókra a fekete kozáklovak farkából vagdostak. Mit mond a naptár? Annusnéni asztalán már kiolvasva hever a NÉPSZAVA 1969-es naptára — Sokat olvasok: újságot, mindent. Még a verseket is. Nagyon szerényen, kislányos mozdulattal egy könyvecskét tesz elém Bőrkötéses, azt hihettem emlékkönyv. Nem az, hanem Libertiny Jenő 1904-ben, a munkácsi Grósz-testvérek nyomdájában megjelent verseskötete, a „Hullámok.” Annuska néni a közelgő ünnepeket emlékeivel és a hegedűkkel tölti. Addigra talán rádióját is megjavítja a Gelka. Addigra talán azt is eldönti magában, hogy a négy hegedű közül a nem a múzeumnak szántakat eladja-e vagy odaajándékozza-e valakinek? A kicsinyke, szobából kilépve hirtelen ötlik föl bennem: milyen közel, csak néhány lépésnyire van a Vármúzeum. A maga múzeumában Anna néni is kincseket őriz. Cserhát József megtalálta a fejét meni bácsi így mondja: Szibíria. Ott volt hadifogoly. — Egyszer a Szabó Jóska, aki vörös komisszár lett, elvitt a moziba. Akkor láttam, hogy Ferenc Jóska veri le a cölöpöt: itt lesz Magyarország határa! A vöröskatonák nevettek. Én is. De aztán hazajöttem, pedig jobb lett volna ottmaradni egy darabig. Ha hamarább föltalálják a szenet, hogy csak Tapolcára menjen be az ember érte, nem kellett volna az erdőre menni éjfélkor a rőzséért. Sümegi néni „árulkodik". — Ókor meg-megkeresi a térképen Csitát, vagy mit. Mondom neki, má meg a térképet bújod, mi? Azt mondja, mit tudsz te ehhez, jó az embernek nézni, mekkora utat bejárt. De én tudom, ho‘~ • a templomba azért nem jön Sümegi bácsi látta Csanájer lovasait. Egy se volt fejéren. Sümegi néni, ha már a régi dolgokról van szó, hát elmondja, hogy azért az a hat disznó, az más. — Az a hat süldő olyan volt, mintha párnás ágyban n~ ’m volna. Fél évszázados legalább a történet. — Jött egy tapolcai ember, aztán azt mondta, hogy gyönyörűek, venne belőlük. Azt mondta az apám, hogy ebből nem ad el. Az ember csak nézte őket. Akkor , mindenki tudta de igazából el kellett volna zárni a dinókat. — Estére mind nyüszögött már. Azt mondták szem ártott nekik... A lányok. Sümegiék két asszony lánya, nevetnek: — Ugyan, mama ... — De’üzen van abba' telami. Le kellett gyorsan vágni belőlük, csak kettő maradt meg mert szenes vizet adtak nekik. Fordul a szó: hát honnét is vettek volna állatorvost akkoriban? Amit nem ért az ember, attól fél: az ősember istenhite is így kezdődött A „szemmel verést” ma már nem hiszik, két állatorvos van, a szenes víz a kólikára is jó, s a fejetlen huszárt se meséli senki, még tollfosztáskor se. — Hiszen sose mesélték volna, ha ilyen lett volna a világ... — Milyen? — Hát nézze csak.. Szegényemben most hol talál Gyulakeszin? Olyan igazi szegényt ... Aztán meg itt van ez a tévé, ugye, hát ez bolondot tesz az emberből néha majd és félni, mert csak nézi, nézi az ember, pedig szeretne korán lefeküdni, de ott ugrabugrálnak benne, s igen szépen. Azt mondom én, aki ezt kitalálta, annak nagyobb feje volt, mint akár a Szent Péternek! — Ma meg a Szent Pétert szidod! — Szidja a fene. De csak okosabb ember vót, aki a tévét kitalálta. Ha egyáltalán vót Szent Péter... A tollfosztáskor már nincs mese. Sümegi bácsi ki-kifordul fúrót keres, sulykot kéne csinálni, mert addig él az ember, amíg a dolgát teszi, mert az emberélete az, hogy mindent „rendezni kell. Nyolcvanegy esztendősen meg már különösen fontos az élet. Az élet, amelyből nem hiányoznak a régi, a borzongató mesék, mert „mecsek" nélküli lett és egész más. A fedetlen huszár elnyugodott már rég, 48 óta eléget ■kérést a felét, s ideje volt, hogy megtalálja. Sztankay József (Kral Éva rajzai) MAPhD Jo%! élünk hiába!” Könyörgő levelek Darányi Kálmán Dexellenciájának „Arany kévék a földeken ameddig csak elér a szem Sápadt-rét alkony, tompa fény, kenyérért jajdul sok szegény’. (Dehmel) Véletlenül, találtam rá egy vaskos dossziéra, mely levelek százait rejtette magában. Dermedtség, szégyen, szomorúság uralkodott el rajtam a levelek tartalma miatt. Olyan vidékről származom, ahol én is megismerni kényszerültem a fájdalom és a szegénység ízét. Sokat írtak hazánkban az elmúlt 23 év alatt a kizsákmányoltak társadalmi helyzetéről, a „nemzet alatt élőkről” — a 3 millió koldusok Magyarországáról — de az, amit ezek a levelek tükröznek, mindezt felülmúlják. Nem tudjuk, hogy az írói közül hányan vannak még életben, hol és hogyan élnek. Szeretnénk hinni, hogy az élők önérzetét nem bántottuk meg azzal, hogy tántorgó, sápadt, reménytelen volt életüket felidézzük. A kép — amelyet leveleikben megrajzoltak — nem ereszti el a jelen emberét, mert annak láttán szívünk eltelik szeretettel irántuk. A fejlődés vihara lesöpörte azt a földet, melyről az egyik levélíró így kiált fel: „Égkemény, kiégett rossz földem ..Micsoda irodalmi kifejezés. Mivel nagyon jól ismerem a vidéket — ahonnét a levelek íródtak — tudom: ma az ott lakók nem könyörögnek nem sírnak, nem éheznek-' Ott Emberek élnek, s ma nem hiába! Az első levél el is árulja címzettjét. „Nagyméltóságú Darányi Kálmán Földművelésügyi Miniszter Ür Oexelleneiája, Országgyűlési Képviselő! A. legalázatosabban kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék közbenjárni, hogy valami segélyben részesüljek, mert nincsen meg már a mindennapi betevő fake.tunk sem. férjem teljesen kereset nélkül van és gyermekünkkel együtt a legborzasztóbb nyomor és vélkülöések között szenvedünk és nemcsak, hogy kenyeret nem. Tudok anyuit adni gyermekeimnek, de még ami a szegényember főtápláléka, a krumpli, még abból sem ehetik annyit, amennyi elég volna és ez engem, mint szülői, folytnn üldöz és nagy megpróbáltatásnak vagyok kitéve... Alázatosan kérek támogatást. Kővágóörs, 1935 szept I. Bodnár Imréné, sz Kékkúti Karolin” Könyörgés, egy mondatban! Hogy segítettek-e Kékkúti Karolin nyomorúságos helyzetén, nem tudjuk. Az intézkedésnek nincs nyoma. * „Szeretett Nagymélóságos Uram! A nehéz viszonyok miatt nagyon szépen megkérném, hogy legyen szíves nekem egypár pengőt küldeni Azt hiszem, nem fog viszzautasítani kérésemmel szegény alázatot kérőjét, mert nagyon kellene... Balatonkenye. 1945 áprili 6-án Szeretettel üdvözli Nagyméltn’ságát almtos szolgája, Balogh Irmuska”. Darányi miniszter titkársága információt kért Nagy Kálmán köveskáli közjegyzőtől Balogh Irmuska anyagi helyzetét illetően A közjegyző által küldött levélben ez áll: „Balogh Irmuska csinos 16 éves kislány, bármikor, mint cselédlány, megkeresheti kenyerét , maga is ér a vár pengőt, amire szükségvan.” És a válasz Balogh Srmuska „önagyságának”: „Mint bizonyáró, jól tudja a választókerületből igen sokan fordulnak a miniszter úrhoz, mint képviselőhöz támogatásért és éppen a kérvényezők nagy számára való tekintettel csakis azok részesíthetők segítségben, akinek a mindennapi száraz kenyérre sem telik. Amennyiben ezt az illetékes hatóság által igazolni tudja, csak úgy részesülhet segélyben.” Balogh Irma nem igazolta a „mindennapi száraz kenyér” hiányát. Balogh Irmuska, „önagysága" szép lány volt és 16 éves... Ük „Szeretett Exellenciás Urunk. Tisztelettel kérem Nagyméltóságú Exellenciásat. Szegény hibás ember vagyok. Tetanusz mérgezést kapott a jobb kezem és nem tudok dolgozni. Hatod magammal vagyok és Olyan napok is vannak, hogy még egy falat kenyeret sem tudok adni kisgyermekeimnek. Bevallom, hogy a község rám adta az éjjeli őrséget, de ott sem kapok míg nem aratnak és így nagy nélkülözésben vagyok. Nagyon szépen kérem Nagyméltóságú Exellenciádat, ha szíveskedne rajtam segíteni... Kezeit csókoljuk. Alázatos szolgái. Balatonhenye, 1935. május 20 Meleg József és Meleg Józsefné.” Meleg Józsefék levelét Huszka Gyula nyug. főjegyző pártfogó tag küldte el Darányi Kálmánnak. Huszka Gyula mélységekből kiáltó levele végül is megindította Darányi Kálmán szívét. Titkára, NagyKálmán köveskáli közjegyzőnek 5 pengőt küldött a következő megjegyzéssel: „Nagyon kérem, hogy a Miniszer Úr nevében bizalmasan tíveskedjék ezt az összeget "lőleg József balatonhenyei lakosnak átadni, mert amenynyiben az ilyen dolog kitudódik, akkor nemcsak az irigység lesz az ilyenekért hanem, egy lavina indul meg a segélyt kérők részéről.” * ,„Az úr Jézus nevében! Az ínség már az őrületbe kerget. Én öt gyerekes anya vagyok, három iskolás és két kisebb gyermekem van. A hatodikat ősszel temettük el A temetés költségeire gyermekeim ruházatát és az élelemre valót kellett összeszedni. Kérem Méltóságos Képviselő Urunkat, szíveskedne átérezni a helyzetünket, hogy milyen harcot kell küzdenünk... Alázatosan kérem Kegyes Képviselő Urunkat, szíveskedne valamivel segítségünkre lenni. A két éves kisfiúnk is beteg, de ha az Isten mindenünket is elpusztítaná, akkor sem tudnánk még egy fillérrel sem megváltani, mert munka még kilátásban sincs. Alázatosan könyörgöm kegyes jószívűségéért. Balatonkövesd, 1935. május 10. Pintér Józsefné.” Timár József csopaki közjegyző leveléből — amelyet dr. Szép László miniszteri osztálytanácsoshoz írt —, megtudjuk, hogy Pintér Józsefné férje — 1934-ben — Buday nevezetű nyug csendőrezredes birtokán dolgozott, mint részes munkás ás ott Budayval „összekülönbözött”, ezért a csendőrezredes azonnal felmondott neki. Kommunista gyanúsnak nyilvánították. A közjegyző mint kommunista gyanúsnaknem javasolja a segély kiutalását, megtoldva még azzal az indoklással, hogy „az ilyen segélyadományokat egyik a másiknak elmondja és ha megkezdődik a lavina se vége, se hossza nem lesz e hasonló kérelmeknek.” „Méltóságos Képviselők Kelt könyörgésem 1935 és IV. hó 22-én Kézcsókoláss ■Jóságos Uram! özvegy , Kövesi Antalt egy gyermekkel éhezem Egy 23 éves gyermekem elmebeteg. Van még egy 13 éves fiam, egy 10 éves lányom és egy 4 éves kislányom. Én magam 1887-ben születtem. Az uram rokkant ember volt és 1931-ben meghalt. Szentantalfán lakom egy fél kis házban. 586 pengő bekebelezett adósságom van és ilyen nagy adósságban nem tudok élni. Arra kérem Méltóságos Uramat kézcsókolással, hogy egy kis kenyérre, valót, vagy egy kis kenyeret szíveskedne nyújtani. Bizony mert már két hete, hogy a házamnál egy falat kenyér sincs és igen nagy szegénységben szenvedünk. Eg kemény, kiégett rossz földem van és ezért keveset terem. Most már a legutolsó ponton állok és kérem Méltóságos Uramat, hogy szíveskedne a szegény árvákat és a szegény özvegyet meghallgatni és egy falat kenyérrel megsegíteni. Kézcsókolással Méltóságos Uram, tessék meghallgatni éhező gyermekeimet.” Vadászy Lajos szentantalfai közjegyző javaslata alapján 5 pengő segélyben részesítették Köves Antalnét azzal, hogy a közjegyző titokban adja át a segélyt . Nem érdemtelen fölvetni a kérdést, hogy milyen úton is lett Darányi Kálmán 1931-ben képviselő. Több mint 100 fizetett kortes agitált Darányi választókerületében jelölése és megválasztása érdekében. Amikor végül is sikerült megválaszttatni, természetesen a képviselő úr több kortes „fáradozásait” nem koronálta. A jutalmat hiányoló kortesek egyikének levelét idézzük: „Ónagyméltóságú Kegyelmes Uram! Alázatos kéréssel fordulok Kegyelmességedhez, hogy az elmúlt képviselő választáskor, vagyis 1931-ben az ajánlási íveket én vittem a község területén is. Igen sokat jártam, fáradtam és gyűjtöttem. Rászedtem 213 embert, hogy írja alá az ajánló ívet. A munka megkezdésekor megígérték, hogy egy-egy főtől, akikkel aláíratom az ívet, 20 fillért kapok. Én a munkát be is fejeztem és vártam a kifizetést, de még a mai napig sem kaptam azt meg. Abban az időben nem győztem rá várni és kénytelen voltam elmenni Balatonfüredre, ahol felkerestem dr. Demeter György ügyvéd urat, mint főkortest, hogy legyen szíves a nekem járó kortespénzt kifizetni, mivel hallottam, hogy -okan megkapták. Az ügyvéd ■ír azt mondta, hogy Pálfy Zsigmond a volt pénztáros meghalt, eltemették és ezzel elégedjek meg. De én még nem hallottam olyan pénztárost, hogy a pénztárral együtt eltemették volna Igen jól esne Kegyelmes Uram, ha 4 év után végre megkapnám a nakem járó összeget. Felsőőrt, 1935. március 31. Maradok alázatos szólama, mint választópolgára. Heller József ” Ha Heller József él még, csak ő tudja megmondani, hogy megkapta-e végezetül is a reklamált kortespénzt. * Darányi Kálmán képviselő úr dossziéja több száz könyörgő levelet tartalmaz, amelyet 1935-ben írtak hozzá a választói. A kérelmek közül azonban csak néhány volt eredményes — 5 vingő erejéig. A kortesek és csendőrök mint az ,,állatot” terelték a népet, hogy „válasszon bölcs honatyát” A törvényhozó Jarányi Kálmán miniszter ír képviselővé alasztási után már pcgáltami ppm törődött t rpi^ef : S'»r»r)nra 9 'V- - ’ 1 ójvmc'5'* p po. '1' "'; :'r3„ pz árv^á'* a7 ni De mit nánta Dsré-’d '’'álmán és a hozzá hasonló bölcs” törvényhozó helv ,mint pusztul el szép fajunk." NADASD1 PA ír