Napló, 1969. február (Veszprém, 25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-27 / 48. szám
2500 mezőgazdasági mérnöknő Elkészült a jelentés a KISZ Központi Bizottságának és a Magyar Nők Országos Tanácsának közös vizsgálatáról, amely országos adatok tükrében, valamint a kertészeti, az Erdészeti és Faipari Egyetem, illetve a Debreceni és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola 1956-ban 1961-ben, 1965-ben és 1966- ban végzett hallgatóinak sorsán keresztül képet ad a mezőgazdasági mérnökök helyzetéről. A statisztikákból kiderül, hogy hazánkban eddigi „gyengébb nem” képviselői közül csaknem 2500-an szereztek agrár-, kertész-, és erdőmérnöki diplomát. A felszabadulás előtt a nők előtt zárva volt az agrárértelmiségi pálya. Napjainkban az agrárjellegű felsőoktatási intézmények hallgatóinak 23 százaléka nő, s évente 100— 120-an fejezik be tanulmányaikat az egyetemeken és főiskolákon. Megszívlelésre méltó azonban a figyelmeztetés: az utóbbi években még az elismerten nőknek való szakmákban és szakokon is csökkent a lányok aránya az egyetemeken. A felmérés adatai szerint a mezőgazdasági mérnöknek 20,3 százaléka a termelésben, ezen belül 48,9 százalékuk a növénytermesztésben, 25 százalékuk pedig az állattenyésztésben és a kisegítő üzemágakban dolgozik. A termelőszövetkezetekben például minden negyedik szakmai vezető nő, s közülük minden harmadik fiatal. Dinamók doktorai Javításból évi 8— 10 millió!... Az ilyen üzemre, amely erre képes, érdemes felfigyelni. Természetesen az is lényeges, hogy milyen javításokból „szerzik” ezeket a milliókat és honnan. — Motortekercselés, transzformátor javítás és hegesztődinamók karbantartása; röviden ez a műhely feladata magyarázza Hírt Sándor, az Építőgépjavító és Gépgyárt Vállalat 8. számú gyáregységének műszaki vezetője. Évente több száz elektromotor, dinamó és egyéb elektromos berendezés hagyja el felújítva az üzemet. S hogy jó „doktorokra” találnak ezek a gépek, azt bizonyítja a kis üzem jó híre is. — Az országban általában úgy ismerik a veszprémi gyáregységet, mint a dinamók specialistáját. — Országosan ismerik? — Feladatunk elsősorban az építőipari vállalatok elektromos berendezéseinek a javítása, így aztán mindenfelé ismernek bennünket. — Ezeknek az építőipari gépeknek a javításából jön össze az a bizonyos évi 8—10 millió? — Nemcsak építőipari, hanem más vállalatoknak is javítunk. Elsősorban dinamókat . ■ • Már sokadszor szerepel a beszélgetésben a dinamó. — Valahogy így alakult. Talán azért, mert ezek a gépek gyakrabban hibásodnak meg, többet találkoztunk velük, hát jobban megismertük például a cseh, a nyugatnémet, a magyar típust. Megismerték? Az üzemben járva úgy tűnik, igen. A kis és nagy motorok kábelei, álló és forgórészei egykedvűen hevernek, s tűrik, hogy jelenlegi doktoraik, gazdáik „nyúzzák”, szereljék, javítsák őket. Csendes lenne ez a műhely, ha nem zümmögnének, dohognának az automata gépek, s nem szirénázna fel néha egy-egy próbázó villanymotor. Mert itt, ha összeszereltek már mindent, még akkor is várni kell egy pillanatra: indul-e, jó-e a motor? Lankesz Károly épp egy hegesztő dinamó tekercselésén dolgozik. Könnyen megy, hisz a tekercselés speciális automata gépen történik. Odébb Fehér Ferenc géplakatos ügyködik a satunál. — Alkatrészt készítek elő a beszereléshez. Szokatlan a satupad itt, az elektromos gépek világában — Kell ez is. Enélkül nem megy — mondja Fehér Ferenc, akit különben úgy mutattak be, hogy tanul is. Rangja van a műhelyben a tanulásnak. A fiatalember pedig már harmadéves gépipari technikumi hallgató. — Estin? . — Igen. Nem néz fel a munkából, ahogy válaszol. Néha lefújja a csillogó vasreszeléket a reszelő nyomán. Amott jókedvvel „bütyiznek” egy hatalmas állórészt. — Mit csinálnak? — Felújítjuk. Ha kész, akár a műhelyt is el lehetne vinni vele. Kucserka Lászlóné és Jártás János egy 80 lóerős, 3 fázisú villanymotort javít. Az idegennek — idegen az itteni munka. A műhely, a dolgozók megszokták már. — Nem unják? — Ez a munkánk. És izgalmas is. Mert minden motornak, trafónak, dinamónak más a hibája. Megkeresni a hibát: benne van az is a tíz millióban ... S. Boda András A satu szokatlan e műhelyben .Elviszi ez méi, a n.n’ ’ t is, ha jó . (Fotó: Péterfay Endre) II mai év megteremtette az alapot „KULI” VONTATÁS A TÉGLAGYÁRAKBAN — A MŰSZAKI FEJLESZTÉS KÉT PARANCSOLATA — 44 ÓRÁS MUNKAHÉT 1969. JANUÁR 1-TŐL — POLIGON ÜZEM, JÖVŐRE — GÉPESÍTÉS A TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALATNÁL Két „parancsolata” is van ez évben a műszaki fejlesztésnek a Középdunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Az egyik a munkaidőcsökkentés feltételeinek megteremtése, a másik a piaci versenyképesség fokozása, amely elsősorban a minőség javítását, a választék bővítését teszi szükségessé. A termelékenység növelésének egyik legjárhatóbb útja a fokozott gépesítés. Az épülő új gyárakban, Székesfehérváron, Bakonyszentlászlón már a fizikai munka 95 százalékát gépesítik A vállalat kőszegi szerecsenyi téglagyáraiban pedig a „föld feladást” és az adagolást gépesítik. Pankaszon teljes rekonstrukciót hajtanak végre, nagyteljesítményű szovjet vákuumprés beállításával. A gépesítéshez tartozik még, hogy megyénk valamennyi téglagyárában az idén már gépi vontatású „kuli” viszi a nyerstéglát a szárítószintekbe. Mindehhez száz új csillét és 85 nyers, illetve behordó kocsit vásárolnak. A Tégla- és Cserépipari Vállalat választéklistáján ez évben további új termékek jelennek meg. Rövidesen megkezdődik a burkoló tégla gyártása, valamint talpas alagcsövek készítése A megnövekedett keresleti igényeknek megfelelően foglalkozik a vállalat egy új falazóanyag, poligongyár létesítésével. Ha ehhez megkapják a szükséges hiteleket, valószínűleg már 1970-ben, ha kismértékben is, megkezdődhet a gyártás Az idei műszaki fejlesztésihaditerv részletesen foglalkozik a dolgozók szociális körülményeinek további javításával is. Ennek keretében Pápán, Szombathelyen, majd Tapolcafőn teljesen új, korszerű fürdőt építenek, ahol pedig szükséges, tovább korszerűsítik a meglévőket. Mindehhez az anyagi fedezetet a vállalat maga biztosítja idei nyereségéből és fejlesztési alapjából, hiszen a múlt év eredményes munkája megteremtette erre a lehetőséget. . .................." Érdekes emberek: AsszonyiééL*KSZ Lapunk tegnapi számában hírül adtuk, hogy Vilonyán aszszonyt választottak számadó Juhásznak. Most egy riport keretében közelebbről is bemutatjuk. Asszony áll a nyáj mellett, a behavazott fennsíkon. A végtelen fehérségben békésen húzódik meg a falu, Vilonya. A nyáj fölött odalátni a homályokra, mint valami pusztai település, a községtől félrehúzódva hoszszi épületek simulnak bele a domboldalba. Tamás Jánosné koszalkát őriz és elégedetten szemléli a völgyben gomolygó nyájakat. Néhány száz méterrel arrább a férje hajtja az anyás nyájat. Kilométerekről is megismeri a férjét, de a többi nyáj őrzőjét is. Hogyan lesz juhász egy asszonyból? Elismerik-e a férfiak, a magukba fordult, ridegebb életmódhoz szokott juhászok? Erre a kérdésre kerestem a választ. — Hogy elismerik-e? — kérdez rám csodálkozva dr. Kégl Tamás, a balatonkenesei Emberértés Tsz állatorvosa, aki — sokat sejtet, ha annyit mondok róla: — még az autómban is juhászbotot hord. — Tamás néni a csoportvezető, régebben úgy mondták volna, számadó. Szólni sem tudok a meglepetésről. — A juhászok választották, titkos százással... — kapom a választ a ki nem mondott kérdésre. Egyetlen mondat nem elégített ki és megkértem a fiatal állatorvost, mondja el, hogyan történt ez a választás. Valójában nem is kellett választani, akár ki is jelölhették volna a juhászok csoportvezetőjét. Úgy gondolták azonban, jobb, ha a juhászok maguk szavaznak arra, akiben atlentekben bíznak. És meglepetésre csaknem mindnyájan Tamásnéra szavaztak. Mások is mondják — nemcsak én állítom —, hogy a juhászoktól asszony aligha kaphat nagyobb elismerést. Tamás János, a férj, aki egyben tabómester is, büszke az asszonyra. Nemcsak azért, mert dolgos (és hol van olyan asszony, aki a rendszeres havi kereset mellett az esztendő végén csupán prémium címén 15 ezer forintot tesz le az asztalra...?) hanem mert „lefőzte” az ország sok nagyhírű juhászát is. Így igaz. Kezemben volt az Országos Állattenyésztési Felügyelőség hivatalos jegyzőkönyve, amelyben azt olvastam, hogy itt, V .T anyán találták az ország legszebb kos-tenyészetét. A 173 törzskönyvezett toklya kost pedig kizárólag az asszony-juhász neveli. Hatalmas, szép testű, jó küllemű állatok: a súlyuk egyéves korban meghaladja a 80 kilót. — Nem könnyű velük bánni — mondja, Tamásné. — Nem dicsekvésből mondom, de sok férfi nem állná meg a helyét ilyen nyáj mellett, pedig jómagam már az 53. esztendőt taposom. Percek alatt észre lehet venni, hogy mindene a nyáj. Szereti az állatot és ért is hozzá. Zalában nőtt fel, és 14 éves koráig édesapjának segített, aki sertéspásztor volt. A juhászatot a férjétől tanulta. A fiát is juhásznak adja. Ősszel szakmunkástanulónak megy a fiú, hogy később átvegye a faragott juhászbotot a szülőktől. — Vilonyáról három gyerek megy tanulni — mondja az állatorvos —, de a hozzánk tartozó környező községekben egyetlen fiatal sem akadt, aki erre a pályára adta volna a fejét. Sajnos, a tagság még mindig nem ismeri el a juhászától, pedig egymillió forint hasznot hozott tavaly is, háromszor annyit, mint a szarvasmarha állomány. Az asszony-juhász nem szeret dicsekedni. Inkább az állatorvos beszél helyette. Tőle tudom meg hogy azelőtt az itteni juhászat egyike volt a legrosszabbaknak a megyében. A keszthelyi tangazdaságból idekerült Molnár István nevét emlegeti, meg akiket magával hozott, Tamásokat és a többieket: ők emelték rangra és fejlesztették mintatenyészetté a vilonyai juhászatot. Tapossuk a ropogós havat a folyóstollban csaknem megfagy a festék, s alig győzzük fejben ménd nézni a sok-sok meginnivalót az aszszony-juhászról, a férfi-juhászokról, nyájakról, törzskönyvezett birkákról újszülött bárányokról, az anyagi szánról és mindarról, ami a témához tartozik. Pedig sok mindent meg kellene még írni. Azt is, hogy a juhászasszony hajnali háromkor már kihajtja a nyájat. Nyáron a kosok csak hajnalban és késő este legelnek. Ő meg, ha marad idő, ellátja a háztartást. Most már nyugodtabb, mert a gyerek nagy, és géppel rábízhatja a mosást. Mindenki tudja, hogy sok minden akad még egy háztartásban, de azért ellátta otthoni munkáját is, kifogástalanul. A munkában nem ismer fáradtságot. Olyan ügyes szervező, honi mindenre kerít időt. Hogy az erőt honnan veszi? Hivatástudat, akarat, gyakorlat és szeretet a forrása. Egyszemélyben anya, feleség és — erőben, szaktudásban férfiakkal vetélkedő — csoportvezető juhász. Székely János NAPLÓ . Múltjuk mindössze másfél év, de ha azt tekintjük, hogy alapjában minden előzmény nélküli új intézményről van szó, akkor tudjuk igazán értékelni, milyen jelentős munkát végeztek megalakulásuk óta a termelőszövetkezetek érdekvédelmi szervei, a területi szövetségek. Gyors „berázódásuk” hűen mutatja. ..halaszthatatlan szükség volt létrehozásukra. Érdekvédelem — de kikkel szemben? A termelőszövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytatnak, adottak hát a szűkebb közösség érdekei: termelni lehetőségeik, eladni érdekeik szerint. A népgazdasági szükségletek természetesen roppant sokrétűek. A „lent’’ és a „fent” egyeztetése, összehangolása, árukapcsolataik kialakítása — ez a szövetségek alapvető feladata. Megyénk három területi szövetsége e sokágú feladatát is egyre inkább a tagszövetkezetek és az azokkal partneri viszonyban álló gazdálkodó szervek, vállalatok megelégedésére végzi. A minap a megyei pártvégrehajtó bizottság ülésén szerepelt a három szövetség eddig végzett munkája. Az ülés elismeréssel és megbecsüléssel nyugtázta tevékenységüket. A szövetségek sajátos helyzetéből adódik, hogy ajánlásokat, javaslatokat juttatnak el a tagszövetkezetekhez. S ezek az ajánlások a korszerű termelés irányát jelzik, az erők, eszközök olyan összefogását segítik, amelyekkel a szövetkezetek megfelelhetnek a jól felfogott saját, és a népgazdasági érdekeknek. Ma már jóformán egyetlen olyan jelentős beruházáshoz sem kezdenek hozzá a megyében, amelyet a szövetség szakemberei nem „igazoltak vissza” javaslataikkal, a gazdaságosságot elemző szó,mokkal, a létesítmények terveinek sokasodó választékával. A szövetségek függetlenített apparátusában zömmel felsőfokú végzettségű szakemberek dolgoznak De nincs és nem is lehet olyan szerv, intézmény, amely a megbízó szövetkezetek helyettkormányozhatna”. A függetlenített apparátus a társadalmi bizottságokkal együtt végzi munkáját. Tulajdonképpen maga a szövetség is eszköz, a szövetkezeti demokrácia eszköze, az igazgatás egyik fóruma. Itt van például a szövetkezetek belső ellenőrzése. A gazdaságok tevékenysége ma már olyan sokrétű (a vállalatok tucatjával állnak anyagi következményekkel járó szerződéses kapcsolatban, társult résztvevők több közös vállalkozásban, boltokat tartanak fenn, kiegészítő tevékenységet folytatnak, stb.) —, hogy elengedhetetlen a belső ellenőrzés. Igen ám, de az ellenőrző bizottságokban olyan tsz-tagok vesznek részt, akik maguk kétkezi munkát végeznek, hogy is tudnák a gazdaság bonyolult mechanizmusát áttekinteni?! Az ellenőrzés olyan hatékony rendszerére van szükség, amely mentes minden formalitástól Természetesnek tűnik, hogy a területi szövetségekre vár a sürgető feladat: a szövetkezetek önállóságát megtartva az ellenőrzés hatásos rendszerének kimunkálása. Más meggondolásból is további finomítást igényel a szövetségek munkája Illetékes pénzügyi szakemberek meglepetéssel tapasztalták, hogy mintegy félszáz olyan tsz-beruházás történt tavaly a megyében, amihez a gazdaságok — törvényes lehetőségeikkel élve — kaphattak volna, de nem kértek állami támogatást. Együttvéve több millió forinttal rövidítették meg magukat — egyszerűen azért, mert a rendelkezéseket nem ismerték. A tsz-ek egész sorában ugyan dolgoznak tsz-jogászok, éppen ezért különös, hogy előfordulhatott e „baleset”. Nemrégiben önálló pártalapszervezetek alakultak a területi szövetségekben. A függetlenített apparátus szakmai munkájának további javítása, a munkamódszerek csiszolása mellett bizonyára megtaszítják- éjfelük-a Jülietségét,s hogy a politikai képzést magasabb színvonalra emeljék. Mert a gazdaságok elé tornyosuló feladatok megoldását az üzemek erőfeszítését csak messzetekintő politikai koncepciók ismeretében támogathatják igazán. Ezért vallják a termelőszövetkezetek, hogy mindenek előtt az orientálást, a változásban való eligazodást várják a tsz szövetségektől. Tsz-ek és szövetségeik