Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

2 Nixon tárgyalt, a fiatalok tüntettek Az amerikai—olasz tárgya­lásokon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultá­cióit, különös tekintettel a valószínűnek látszó ameri­kai—szovjet tárgyalásokra. A közel-keleti helyzetet érintve mindkét fél hangsúlyozta: a válság további éleződését minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtök délutáni és esti heves Amerika-elle­­n­es tüntetések során a mind­­erség 139 fiatalt, főként diá­kot tartóztatott le. Közülük azonban, csupán nyolcat tar­tottak őrizetben. Az össze­csapások méreteire jellemző, hogy 35 rendőr sebesült meg. Rómán kívül Milánóban voltak a legnagyobb szabású tüntetések. Tüntetésekre vol­tak Bolognában, Padovában. Egy barna esőkabátot vi­selő férfi pénteken délelőtt a tömegből Richard Nixon gép­kocsijához rohant, állítólag azzal a szándékkal, hogy pe­tíciót nyújtson át az ameri­kai elnöknek. Az incidens rö­viddel azután történt, hogy az elnök megkoszorúzta Ró­mában az ismeretlen katona síremlékét. Némi dulakodás után a férfit lefogták és őri­zetbe vették. Pénteken folytatódtak az Amerika-ellenes tüntetések az olasz fővárosban. A város több pontján tűztek össze fiatalok a rendfenntartó erőkkel. Diákok megroha­mozták a Daily American cí­mű amerikai lap kiadóhiva­talát, valamint az American Express amerikai utazási iro­da kirendeltségét és bezúz­ták az ablakokat. Több ame­rikai zászlót nyilvánosan el­égettek. Heves összecsapásra került sor a Chigi-palota kör­nyékén is, ahol Nixon Rumor miniszterelnökkel tárgyalt. Körülbelül ötven személyt őrizetbe vettek. ★ Már az Orly-i repülőtérre való megérkezésekor elhang­zott üdvözlőbeszédek is meg­adták Nixon amerikai elnök párizsi tárgyalásainak alap­hangját. Sem De Gaulle tá­bornok, sem az amerikai el­nök nem tett említést a kö­zelmúlt viszályaira. A beszédek elhangzása után a két elnök De Gaulle tábornok gépkocsiján a Quai d'Orsau-ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van pá­rizsi­ tartózkodása idején. Nixon amerikai elnököt amint De Gaulle tábornok társaságában az Orly-repülő­­térről a Quai d’Orsay-n levő szállásra hajtatott, az útvo­nal mentén tüntetők ellensé­ges kiáltásokkal fogadták. A tüntetők elsősorban az ame­rikaiak vietnami agressziója ellen tiltakoztak és szolidari­tásukat nyilvánították a viet­nami néppel. A Francia KP pénteken délután tiltakozott amiatt, hogy a Nixon elleni tünteté­sek során a rendőrség önké­nyesen letartóztatta a Fran­cia KP több aktivistáját, közöttük egyik Párizs, városi tanácsost, a Kommunista If­júsági Szövetség több vezető­jét egy volt párizsi kommu­nista képviselőt és a CGT Val de Marne megyei titká­rát Nixon egyébként is viharos római látogatásának egyik „leg­forróbb” pillanata: egy férfi hirtelen áttört a tömegen, és Nixon kocsija után vetette magát, hogy — mint később állí­totta — átnyújtson neki egy írásbeli petíciót. Képünkön: a motoros testőrség elsodorja a különös kérelmezőt (A Napló képtávírója) ­ A világpolitika eseményeiből Nixon Rómában és Párizsban Még­is Nyugat-Berlinben lesz az elnökválasztás? A nemzetközi közvélemény az elmúlt napokban feszült ér­deklődéssel figyelte a Nyugat-Berlin körül alakuló fejleménye­ket. Nem volt vitás, hogy a nyugatberlini szenátus az NDK ja­vaslatára csak formailag mondja ki a választást, a döntés Bonn­ban történik. Úgy tűnik , hacsak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami váratlan fordulat, hogy a Rajna partján ismét, mint már annyiszor, a hidegháborús szellem győzedelmeskedett a józanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelentette: „Minden amellett szól”, hogy a nyugatnémet elnökválasztásokat március 5-én mégis nyugat- Berlinben tartják meg, kijelentését Schütz nyugatberlini kor­mányzó polgármester szinte szó szerint megismételte egy sajtó­­konferencián. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland kommentárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonnban és Nyugat-Berlin­ben a probléma magvát, azt az alapvető tényt, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. Nixon nyugateurópai körútja most már nemcsak diplomá­ciai értelemben, nemcsak a kulisszák mögött, hanem a szó köz­vetlen értelmében is mind viharosabbá válik. Miközben a római Quirinale palotában folytak az amerikai-olasz tárgyalások, tün­tetések egész sorozata kavarta fel az „örök város’* megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közelharcot vívtak a baloldali és jobboldali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntettek a NATO és Amerika egész politikája ellen. A tüntetések so­rán több száz előállítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egye­temista, a 24 éves Domenico Congedo, az egyetemi verekedés során életét vesztette. De Gaulle elnök párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál azonban sokkal nagyobb problémák várják Nixont. Az amerikai elnök érkezésekor ugyan az orly repülőtéren „az Egyesült Álla­mok legrégibb barátjának és szövetségesének’’ nevezte Francia­­országot, és De Gaulle is szólt „a két országot összekötő két év­százados barátságról” — de a szépen formás mondatok nem té­veszthettek meg senkit. Johnson elnöksége alatt a két ország jóviszonyának csak romjai maradtak meg és senkinek nem lehe­tett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése — ha egyáltalán megkezdődik — még esztendőket vehet igénybe. Schütz nyilatkozata Schütz nyugatberlini kor­mányzó polgármester pénte­ken délben Nyugat-Berlin­ben a sajtó képviselői előtt kijelentette: ,,feladta a re­ményt” hogy megegyezésre jutnak az NDK-val a határát­lépési engedélyekre vonatko­zó tárgyalások megindulása ügyében, s ezért most már eldöntött kérdésnek lehet te­kinteni, hogy az NSZK el­nökválasztásra március 5-én Nyugat-Berlinben kerül sor. Jakubovsszkij és Szemjonov Berlinben Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancs­noka és Vlagyimir Szemjo­­nov külügyminiszter-helyet­tes pénteken Berlinbe érke­zett. Fogadta őket Walter Ulbric­h, az NDK Államta­nácsának elnöke. A baráti és szívélyes lég­körben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tárgyal­tak meg fontos, közérdekű kérdéseket. A vietnami holdújév alkal­mából közzétett nyilatkozat kiemeli: ,,a Vietnamról folyó párizsi négyhatalmi értekez­let megnyitása nagy hord­erejű politikai esemény volt, a konferencia menete azon­ban azt mutatja, hogy az Egyesült Államok és a sai­­goni rezsim küldöttei állan­dóan akadályokat gördítenek a rendezés útjába.” Folytatódik a DNFF offenzívája Hatalmas pergőtűzzel és rakéta-támadásokkal folyta­tódott pénteken a DNFF har­coló alakulatainak immáron hatodik napja tartó korata­vaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadije­lentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadás­­sorozat közben felszabadítot­ták a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon köze­lében, sok helységben nép­felkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támo­gatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati öve­zetében rakéta és nehézgrá­nát támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a délvietnami csatlós kor­mány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsa­pódó 122 milliméteres szov­jet gyártmányú rakéták fel­robbantottak egy amerikai hadianyag raktárt. A robba­nás — mint az AFP tudósító­ja jelentette — megreszket­­tette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a ké­sőbbi sajtótájékoztatón any­­nyit elismertek, hogy az ame­rikai haditengerészet három hajója, amely a támaszpont a város kikötőjében hor­gonyzott, súlyosan megron­gálódott. Ess­olt elít mecék Pénteken délelőtt Jeruzsá­lemben az ország nagy ha­lottjainak temetőjében ünne­pélyes külsőségek között el­temették Levi Eskol minisz­terelnököt. A temetésen a politikai élet és a katonaság vezetőin kí­vül csak néhány ország ala­csonyszintű küldöttsége je­lent meg. Meglepetésre nem volt ott a temetésen egyik legközelebbi barátja, akitől a miniszterelnökséget átvette, a 82 éves Ben Gurion. ÍzSKVSZ kV Liftin'»»» A szakszervezeti világszö­vetség titkársága pénteken nyilatkozatban szólította fel a világ szakszervezeteit és dolgozóit, hogy vállaljanak még erősebb szolidaritást a vietnami dolgozókkal és nép­pel. NAPLÓ Szombat, 1969. március . Elhúnyt Nauén­yi Géza­­ A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatal, a kormány titkársá­ga, az MSZMP országházi bi­zottsága és a Magyar Újság­­írók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Naményi Géza elvtárs, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hhivatalának vezetője február 28-án, élete 53. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Te­metése március 4-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti te­metőben, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhe­lyen. Naményi Géza elvtársat a Minisztertanács saját ha­lottjának tekinti. Naményi Géza 1916. szeptember 5-én született Miskol­con. A gimnáziumi érettségi letelte után a Felső-Magyaror­szági Reggeli Hírlap szerkesztőségében dolgozott, mint gya­kornok. 1938-ban kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd a felszabadulás után munkája mellett sikeresen elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol elektromérnöki diplo­mát szerzett. 1945 óta volt tagja a pártnak. A felszabadulás után először a Felvidéki Népszavánál, majd Miskolcon az Északmagyarország szerkesztőségében dolgozott különböző vezető beosztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest rovat­vezetője, majd a szerkesztőbizottság tagja. Az ellenforrada­lom után részt vett a kormány Tájékoztatási Hivatalának megszervezésében, rövid ideig az Esti Hírlap szerkesztőbi­zottsági tagja, ezután a Tájékoztatási Hivatal osztályvezető­je, majd elnökhelyettese, 1959-től vezetője volt. Kiemelkedő munkásságáért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával és a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntette ki. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között kötött kul­turális és tudományos együtt­működési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a felsőfokú híradás és mű­szeripari technikum, vala­mint a felsőfokú villamos­gépipari technikum egyesíté­sével létrehozta a művelő­désügyi miniszter felügyelete alatt álló Kandó Kálmán vil­lamosipari műszaki műszaki főiskolát. Elhatározta megyei (fővá­rosi) bírósági és járásbírósá­gi (városi, városi kerületi bí­rósági) népi ülnökök 1969. május 16 és június 30. közötti v­álasztását. Megtárgyalta és elfogadta az igazságügyminiszter je­lentését a kegyelmi ügyek intézésének 1968. évi tapasz­talatairól. Tizenkét esztendővel ez­előtt­ írta alá a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió kormánya az első kulturális és tudományos együttműkö­dési egyezményt. Ennek alapján sokrétű, gazdag kul­turális csere fejlődött ki or­szágaink között. Az 1968. no­vemberében aláírt új egyez­mény alapvető vonása, hogy a kulturális és tudományos cserék mellett a közös mun­kára — együttes kutatásokra, alkotásokra — helyezi a hangsúlyt. Ennek megfelelően mind­két fél széleskörűen fejleszti a kooperációt és a szakosí­tást, támogatja közös kutató­­intézetek és tudományos la­boratóriumok felállítását, ku­tató-, tervező- és szerkesztő­­kollektívák létrehozását, a közös és kölcsönös publiká­ciós tevékenységet. A szak­emberek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a társa­dalomtudományok eredmé­nyeinek az ideológiai harc­ban való közös felhasználá­sára Külön fejezet foglalko­zik a kölcsönös szakember­képzéssel, az oktatási együtt­működéssel. Ennek keretében­­a két fél elősegíti" a felsőok­tatási intézmények és az egyes tanszékek közötti köz­vetlen kapcsolatok kibővíté­­sét, az oktató-nevelő és ku­tató tevékenység összehan­golását. Támogatják oktatók, nyelv- és irodalomtanárok, lektorok közreműködését és m­unkavállalását egymás or­szágában. Az eddiginél szé­lesebb keretek között teszik lehetővé egyetemi hallgatók és aspiránsok képzését egy­más egyetemein és főiskoláin, továbbá részvételüket terme­lési gyakorlatokon, nyelv­­tanfolyamokon, és szoros együttműködést valósítanak meg a tudományos minősítés területén. A berlini „Alex" álakkui Berlin történelmi múltú Alexander­­platzán hónapok óta alig van forga­lom. Itt most az építőgépek, a szállító­autók vették át az uralmat. Gyalogo­sok, akiknek sietős az útjuk, bizony nehezen vergődnek keresztül rajta A régi, egykor igen sűrűn beépített és a második világháború során súlyos ká­rokat szenvedett Alexanderplatz egy része lesz a főváros újonnan kialakuló szocialista városközpontjának. Sok más fővárostól eltérően Berlin eljövendő „City”-je a társadalmi élet központja is lesz. Ez annyit jelent, hogy a főváros számára elengedhe­­tetl­e közigazgatási épületeken kívül lakóházakat is építenek a központba, továbbá színházak, mozik, iskolák, üz­letett és vendéglők is kerülnek majd oda. Aki a 9-es autóbusszal — amely egyébként egyike azon kevés nyilvá­nos közlekedési eszközöknek, amelyek még közvetlenül érintik a mai építke­zés közelét — végighalad a városon. -Öz már ki tudja venni a majdani Alexanderplatz és a szomszédos utcák körvonalait. Dominál a TV-torony, amely a második legmagasabb ilyen jellegű en­mény Európában, s rövide­sen eléri végső magasságát: 360 mé­tert. Már messziről barátságosan integet piros-fehér mintázatú antennahordo­zója és az óriási ezüstös kupola, amelyben a szükséges technikai be­rendezéseken kívül vendéglő is lesz. 1968 október 1-re nyersépítkezésben elkészült a „Stadt Berlin” szálloda, amelynek 39 emelete 2000 szállodai vendég számára biztosít helyet. A belső építési és szerelési munkálatok csaknem együtt készülnek az épület falaival, így az építkezés ideje nagyon megrövidül. A Hotel „Stadt Berlin” külseje kék lesz, a legvilágosabbtól a legsötétebb színárnyalatban. Egy épü­lő új áruház ugyancsak kékszínű lesz, rajta, kívül számos négyemeletes iro­daépület, lakóház-magasépületek és két központi üzemi étkezőépület. Az új városközpont kialakításába betervezték a meglévő két régi to­ronyházat, amelyek 1929 és 1932 kö­zött épültek, ezeket rekonstruálták és részben megemelik. Már megkezdték az építését mind­azon épületeknek, amelyek elkészíté­sét 1970-re tervezik. 1970 után — ami­korra elkészül már véglegesen az Unter der Linden útja is — megkezdődik az ugyancsak történelmi múltú Fried­richstrasse rekonstruálása és az új városközpontba való beillesztése, ösz­­szesen kereken 600 hektárnyi terüle­ten kell az elkövetkező évek során tel­jes rekonstrukciót végezni. A főváros átalakításában az építők határideje az első szakasz befejezésére: 1969 októ­bere. Ekkor ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Német Demokrati­kus ,­ ­ A TV-torony építkezése Az épülő Stadt Berlin Hotel

Next