Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
Tekintse meg a veszprémi CENTRUM ÁRUHÁZBAN 1969 március 3-tól március 8-ig a SZOVJET AUTOEXPORT VÁLLALAT és a CSEPEL KERÉKPÁR ÉS MOTORKERÉKPÁR NAGYKER. VÁLLALAT árusítással egybekötött motorkerékpár, kismotor és kerékpár kiállítását! Nyitva: reggel 8-tól este 18 óráig szombaton 8-tól 17 óráig A helyszínen műszaki szaktanácsadó szolgálat áll a kedves érdeklődők rendelkezésére (540) A nagy horderejű gazdasági döntések köztudottan a kormányzati tárgyalótermekben, az igazgatói szobák párnázott ajtajai mögjött, vagy a szövetkezetek sűrű levegőjű közgyűlésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait néha évekig tartó vizsgálódások, temérdek adat- és informáló öszszegyűjtése, mérlegelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vásárlásakor, a szolgáltatások igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépiesen határoznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a mini-döntéseknek is éppúgy előzőérvük van, mint a nagy házsugarú népgazdasági, vagy vállalati elhatározásoknak. Minden fogyasztói döntést megelőz valamilyen tájékozódás, a kedves vevő bizonyos információkat gyűjt. Enélkül a leggyakrabban ismétlődő vásárlásaikról sem tudnának helyesen dönteni az emberek. A fogyasztó, mielőtt határoz jövedelmének felhasználásáról, rendszerint arra kíváncsi, hogy mit, hol, mennyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire szüksége van, megvásárolható-e, illetve ami kapható, megfelel-e céljainak? Érdekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cikk ára, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel. Hiány, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cikket, mi mással érhetné el a kívánt célt Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek. Egyáltalán, tudni szeretné, — még ha azonnal nem is vásárol —, hogy mindaz, ami kapható, mire jó, mire használható? A fogyasztók tájékozódásának és tájékoztatásának kialakultak korunkban a hagyományos formái, módszerei. Ezeket lehet olykor elmaradottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűkszavúnak tartani, ámde a fogyasztók számára, még ebben a formában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban állandóan szereplő hirdetésekre, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az alkalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyártmány ismertetőkre, a hébe-hóba megrendezett árubemutatókra. Amikor sürgetjük a fogyasztók tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a hagyományos formák, ötletesebb, tartalmasabb alkalmazására gondolunk. A konvencionális módszerek tökéletesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, amit a fogyasztók — a termékek és szolgáltatások növekvő bősége, gazdagodó választéka miatt — egyre türelmetlenebbül igényelnek. Kitől kaphatnak hát, minden tekintetben tárgyilagos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szervektől, intézményektől, akik érdekeiket tekintve függetlenek a gazdasági szervektől. A szakszervezetek felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnének ezen a területen is. Tekintéllyel, jártassággal, helyzetismerettel, tehát minden lehetőséggel rendelkeznek, hogy a fogyasztók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szervekkel együttműködve, rendszeresen megjelentethetnék a fogyasztók lapját, amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasztók megállapításaira alapozott — közleményeiből, az egyes termékek értékéről, tulajdonságairól elfogulatlan, megbízható tájékoztatást kaphatna a döntésen töprengő fogyasztó. Az eddiginél sokkal szélesebb körben, és rendszeresebben lehetne termékbemutatókat is tartani. Az ipar és a kereskedelem egymás közötti kapcsolatában, valamint a termelőeszköz piacon már régtől kezdve nélkülözhetetlen segédeszközként használják a gyártmány-katalógusokat. Ennek valamilyen egyszerű formáját, ki lehetne alakítani a fogyasztók használatára is. Ebből az ipar és a kereskedelem által közösen készített és esetleg szerény díjért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatókból, nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, hanem azt is, hogy hol van. Bátorítást érdemelnek azok a törekvések is, amelyek a levelező reklám kiterjesztését, fejlesztését szorgalmazzák. Ha mondjuk valakinek már van egy televízió készüléke, vagy mosógépe aligha tervezi annak megvásárlását. De akinek nincs, arra lehetséges vevőként számítani lehet. Az ilyen fogyasztóval bizonyos megkülönböztetéssel célszerű foglalkozni. Számára többet, alaposabban kell mondani, ha vásárlóként akartuk őt viszontlátni. A névre szóló felhívásra, tájékoztatásra egyébként is jobban odafigyel az ember. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. A jelenlegi helyzet egyelőre mégsem fenyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg: szervezett vállalati, társadalmi erőfeszítések szükségesek, hogy a kedves vevők mind gyakoribbá váló döntéseihez egyre bővebben buzogjon a jó és igaz információ tiszta forrása. Gyertyános Zoltán Dönteni akar a kedves vevő NAPLÓ Naponta kétezer csibe Devecserben Egyre intenzívebben foglalkozik csibekeltetéssel a devecseri termelőszövetkezet. Ebben az évben már több mint nyolcvanezer naposcsibét keltettek ki. Éves tervükben 1,2 millió szerepel. Hampshire fajtából naposcsibét és előneveltet a háztáji gazdaságoknak szállítanak Míg nagyüzemi telepítésre a jól bevált G-65 (gödöllői) húshibridet küldik a megrendelőknek a devecseri közös gazdaság keltetőjéből. Sümeg, a terek községe Ezer óra önként Park tízezer négyzetméteren Sümeg méltán vívta ki magának a „terek községe” címet. A sümegi hegy aljában elterülő történelmi hangulatú községben több mint tíz teret tartanak nyilván és valamennyi parkosított, vagy a tanács parkosítási tervében szerepel. Az Udvar-bíró, a Hunyadi tér, az öregek napközi otthona kedves hangulatú udvara az első helyen áll a fejlesztési, felújítási programban. A községi tanács tízezer négyzetméter parkot tart nyilván, s évről évre növeli a virágokkal, pázsittal beültetett területet. A 600 nyugdíjas községében a parkosítást elsősorban a fiatalok vállalták. Az általános iskolások ezer órát, a gimnazisták ugyanennyit, de ott vannak az önkétesek sorában a ruhagyári kiszesek, a Tüzép-telep szocialista brigádjának tagjai is. A községi tanács udvarán pedig már felállításra, kirakásra várnak a padok, a hatalmas beton virágvázák, hogy a tavasszal együtt fogadják a pihenni vágyó helybelieket, turistákat Nemzetközi cipőkiállítás Közös cipőkiállítást nyitott pénteken Szegeden a Centrotechna jugoszláv és a Konsumex magyar külkereskedelmi vállalat. A bemutatón a szabadkai Solid cipőgyár és a cipő- és papucskészítő ktsz mintegy százötven tavaszinyári cipőújdonságát láthatták a fővárosi, a pécsi, a debreceni, valamint a Csongrád megyei nagy- és kiskereskedelmi vállalatok meghívott képviselői. A kiállítás elősegíti a kishatárforgalmú export, a kölcsönös árucsere vővítését. A kivégzés elmaradt A Teil ment előre, azután Offenbecker és utána Regénye Imre. Akkor következett ő. Nem félt, csak alacsony ember volt, de különben is előre engedte a zirci direktórium tagjait. Megszokásból tette, mert a direktóriumnak tegnap óta nem volt hat alig-ja. Nem számított kézfogásra a kapuban, de korbácsra sem. a lépcsők alján szemben találta magát a pocakos Czoborral. Czobor Béla községi bíró és kéményseprő, nagy úr és mától kezdve ismét potentát a községben. — Gyere csak Iván! Felnézett és akkor hasított a fájdalom először a vállába, a háta közepébe. A korbács rettenetesen csípett. Később már nem tudta pontosan meghatározni az ütések helyét. Minden porcikája sajgóit heteken át. Három transzportot csináltak a zirci direktórium tagjaiból, a vörösörökből a fehérgárdisták. Az egyik — ebben volt Regenye Imre is — Veszprémen át Budapestre, majd Győrbe a koleraszigetre ment, a másikat Siófokra irányították. Egyenesen a Balaton partjára. Nyakukba követ akasztottak és a víz csobbanása volt a harangszó temetésükön. A harmadik transzportba került Szemmelweisz Iván, Arató Andor, Offenbecker József, Bittmann László és még néhányan. Augusztus 5. Már második napja dúl a fehérterror. Az út Zirctől Hajmáskérig rövid. Gyulafirátótnál térnek le balra. A foglyokat megkötözve szekérre rakták. Sietnek. Az úton egy hadnagy áll. Csak int az első kocsinak, aztán felszállt. Mosolyog, s közben csizmája „végigtapogatja” a tehetetlen foglyokat. — A szentségit... — Kuss! — és megnézi magának Szemmelweiszet Később még találkoznak — ezt a tekintetéből látja, olvassa. Nem is tévedett... Pedig milyen szépen indult. Földosztást ígértek és főleg munkát. Már 27 éves, jó lenne biztos kenyéren élni. Talán most. A Végh Győző tanító milyen szépen beszélt az asztalról. A farizeusokról, akik fehér kenyeret „zabálnak”, mi pedig éhezünk! Maga is látta, hogy a pék kendővel takart nagykosárban vitte a cipót, harsogó-ropogós zsemlét, perecet. Perec... Tegnapelőtt este evett utoljára, a felesége hozta be a szolgálatba. Felnézett. Már látszik Hajmáskér, talán ott adnak vacsorát... Az épületet drótkerítéssel vették körbe. Az őrség vegyes. Még alacsonyabb rendfokozatú tisztek is teljesítettek szolgálatot. Az egyetlen összetartó erő köztük a kegyetlenkedés. Offenbecker hozta a hírt. — Kivégeznek — Honnan tudod? — Az udvaron beszélte két tiszt. Nem érdemes bennünket tovább számtani. — Vacsora? — Majd csak reggel adnak enni, addig tűrjetek. Reggel — semmi. Azazhogy mégis: jön a hadnagy, a mosolygós, a Krisztus arca (Szemmelwelisz felszisszen: a farizeus) és végigüt rajtuk. Az arcukon is , mintha csak ez lenne a jel: a többiek is nekiesnek a foglyoknak. A legénység az altisztek, két civil is üt. A kivégzés elmaradt. Az antant tudomást szerzett a hajmáskéri internáló táborról. A Siófokról irányított keretlegénység nem merte kivégezni a Bakonyból összegyűjtött vörösőröket. A román csapatok pedig véglegesen megnyitották az internáló tábor kapuit. — Ennyi volt, bár ne lett volna — mondja most Szemmelweisz Iván, a 77 éves veterán. Akikkel ötven évvel ezelőtt elhurcolták Zircről, egyik sem él már Maga maradt kései, félévszázados tanúnak. Ma még alacsonyabb, még jobban összeesett az évek nyomasztó súlya alatt. Nehéz évek voltak. Bújdosás Hajmáskér után az ország legtávolabbi zugában , mert keresték. Kitanulta a szabómesterséget, így lett kenyere Ma is varrogat, ahogy mondja ,,két hetes” korában sem teheti le a tűt. Zircen, a Borzavári úton él feleségével csendes kettesben. Annyira csendesen, hogy eddig alig tudtak róla. Most kutatták fel a zirci községi pártbizottság segítségével. Az egyetlen élő tanú, a hajmáskéri terrorlegények vádoló tanúja. — Most hallottam, hogy televízióban is kerestek már... Gárdonyi Béla Furcsának tűnik a MÁFKI hatalmas modern épületének háta mögött a Péten, Fűzfőn, Peremartonban már a tájhoz tartozó, itt viszont kirívó — vegyipari üzemhez hasonló — berendezés, melynek csőhálóinak titkai között csak kevesen ismerik ki magukat. Kísérleti üzem, így nevezik a MÁFKI kutatói a szabadtéri „modellt”. Másfél évvel ezelőtt kapott megbízást a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet egyik kutatócsoportja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől. A cél: a nagy atomreaktorok radioaktív hulladékának eltüntetése, „temetése”. A kutatócsoport tagjai dr. Magyar Miklós tudományos főmunkatárs vezetésével új eljárást dolgoztak ki, melynek lényege, hogy a még radioaktív hulladékát speciális reaktorban bitumenbe ágyazzák. A kísérletekre három évet kapott az intézet, s jelentős sikerként könyvelhető el, hogy már másfél évi munka után sikerült a megfelelőnek látszó megoldást megtalálni. Tavaly novemberben küldték el Bécsbe az első év munkáiról a jelentést, amely egyben az elméleti feladatok jelentős részének megoldását is jelentette. A további munkához volt szükség a kísérleti reaktorra, melyet az intézet épületének háta mögött építettek fel. Az íróasztalok mellett és laboratóriumokban kikísérletezett megoldásokat most a gyakorlatban próbálják ki. A szabadtéri üzemet részben olcsósága, másrészt pedig a robbanásveszély miatt választották. A kutatócsoport vezetője, dr. Magyar Miklós elmondotta, hogy a sugárzó anyagok bitumenbe ágyazása viszonylag a legolcsóbb és legbiztonságosabb eltüntetése a sugárzó radioaktív hulladékoknak. A feladat világméretű, hiszen egyre több atomreaktor épül a világon, s ezzel együtt természetesen nő a már fel nem használható, de még sugárzó, tehát veszélyes hulladék mennyisége. A bitumenbe ágyazással szinte korlátlan időre hatástalanítják a sugárzó anyagot. A kutatócsoport jelenleg az üzemi próbáknál tart, hiszen az elméleti kísérletek után komoly feladatot jelent a ,,temetés” technológiájénak kidolgozása is. Természetesen az üzemi kísérleteket nem radioaktív anyagokkal, hanem azokhoz hasonló, de ártalmatlan sugárzó tulajdonságú anyagokkal végzik. Fotóriporterünk a kísérleti üzembe és az azzal kapcsolatos laboratóriumokba látogatott el, hogy olvasóinknak is bemutathassuk az „atomtemetőt”. A veszprémi „atomtemető” Cél: eltüntetni a radioaktív veszélyt A kísérleti reaktor egyik csapján a már nem sugárzó hulladékanyag, a másikon a már bitumenbe eltüntetett sugárzás jelentkezik. Képünkön a kísérleti reaktor „csaposa”, Gelencsér György mechanikus A kísérleti reaktor műszerfalánál az adatokat ellenőrzi dr. Magyar Miklós Távpipetta segítségével vizsgálja a sugárzó anyagot Hand Éva vegyészmérnök 3 —