Napló, 1970. május (Veszprém, 26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
2 Hivatalos beismerés: Saigoni csapatok Kambodzsában Külpolitikai összefoglaló A KAMBODZSAI VÁLSÁG egyre veszélyesebb méreteket ölt. A saigoni kormány nyíltan beismerte, hogy 6 500 dél-vietnami katona amerikai repülőgépek és tüzérség támogatásával amerikai tanácsadók közreműködésével offenzívát indított kambodzsai szabadságharcosok ellen. A hírt az amerikai szóvivő is megerősítette. Az amerikai szenátusban azonnal élesen reagáltak a kambodzsai amerikai beavatkozás ellen. A pekingi rádió ismertette a Zsenmin Zsipao szerkesztőségi cikkét amely figyelmeztette a Egyesült Államokat, hogy az indokínai helyzettel kapcsolatban túlbecsüli erejét. A kínai lap megállapítja, hogy az indokínai félszigeten teljesen új helyzet jött létre. Elmúlt az az idő, amikor Indokína ki volt szolgáltatva az Egyesült Államok kénye-kedvének. A középeurópai időszámítás szerint, ma hajnalban elhangzott Nixon-beszéd derít fényt Washington kambodzsai döntésére. Egy dolog bizonyos a megfigyelők szerint: az amerikai elnök elődeihez hasonlóan nagy horderejű döntésre kényszerült. Ha kiterjeszti a háborút egész Indokínára, úgy könnyen személyes politikai karrierjébe kerül, ha nem, akkor az úgynevezett „vietnamizálási” tervek kerülnek veszélybe. A KÖZEL-KELETRŐL is állandóan harcokról adnak hírt a telexgépek. Az izraeli kormány azzal próbálja zsarolni Washingtont, — újabb harci repülőgépek eladására — hogy szovjet pilóták rendszeresen repüléseket végeznek az EAK területén, bár a tűzszüneti vonalat nem hatolják át. Ezzel a manőverrel foglalkozott — az Al Ahram tudósítása szerint — az egyiptomi külügyminisztérium politikai tervező bizottsága. Mahmud Riad külügyminiszter vezetésével a bizottság a következő megállapításokat tette: Izrael — háta mögött az Egyesült Államokkal — el akarja torzítani a közel-keleti válság jellegét. Az arab területek izraeli megszállásának ügyét szovjet és amerikai érdekek harcává akarják tenni. Az AP hírüügynökség washingtoni keltezésű jelentése szerint „Nixon elnökre erős nyomás nehezedik, hogy adjon el több repülőgépet Izraelnek”. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője, és Richardson helyettes külügyminiszter szerdán jelezték, hogy az izraeli kérésnek megfelelően Washington „felülvizsgálja” a helyzetet. a szövetségi gyűlés adományozott az ország felszabadításában a néphadsereg megteremtésében, a szocialista építésben és a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatok megszilárdításában szerzett kiemelkedő érdemeinek elismeréséül. Ezt követően az ország felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Ludvik Svoboda magas állami kitüntetéseket — köztársasági érdemrendet, vörös zászló érdemrendet, munkaérdemrendet, érdemes művész címet és Klement Gottwald állami díjat — nyújtott át 29 kollektívának és 149 személynek, a gazdasági, politikai, kulturális és tudományos élet legkiválóbb dolgozóinak. Saigoni csapafok kambodzsai támadásai A saigoni kormány szóvivője közölte, hogy több mint 6500 dél-vietnami katona amerikai repülőgépek és tüzérség támogatásával, amerkai tanácsadók közreműködésével szerdán offenzívát indított a Dél-Vietnam területére benyúló nagy kambodzsai kiszögellés ellen. A „Teljes győzelem—42” elnevezésű hadművelet az első olyan, amelyről a saigoni kormányzat hivatalosan beismerte, hogy kambodzsai terület ellen folyik. A hírt egy saigoni amerikai szóvivő is megerősítette. SALT-munkaülés Bécsben Csütörtökön megtartotta ötödik munkaülését a stratégiai fegyverzet korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. A bécsi konferenciához közelálló körök szerint a másfél órát tartó munkaülés még mindig az álláspontok kölcsönös tisztázását szolgálta. Az ülés után hivatalosan bejelentették, hogy a küldöttségek a következő munkaülésüket szerdán az amerikai nagykövetség épületében tartják meg. Az említett körök szerint a csütörtöki tárgyalás változatlanul „tárgyszerű” légkörben folyt le. Konkrét javaslatok nem hangzottak el a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozására vonatkozólag. Kölcsönös megegyezés szerint a tárgyalások menetéről nem adnak ki hivatalos közleményt. Kitüntették Svoboda elnököt Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, csütörtökön a prágai várban rendezett ünnepségen Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának, valamint Dalibor Hanesnek, a szövetségi gyűlés elnökének kezéből átvette a Csehszlovákia hőse kitüntetést, amelyet a CSKP KB elnökségének javaslatára Kambodzsában folytatódnak a harcok. Képünkön: egy kormánykatona tüzel a támadó gerillákra. NAPLÓ Abba Eban repülőket kér Abba Eban izraeli külügyminiszter csütörtöki sajtóértekezletét arra használta fel, hogy támadja a Szovjetunió közel-keleti politikáját és ismét katonai segítséget kérjen az Egyesült Államoktól. Az izraeli külügyminiszter sajtóértekezletén felszólította az Egyesült Államokat, hogy szállítsa le az általa megígért hadirepülőgépeket és ugyanúgy, mint az izraeli kormány minap nyilvánosságra hozott nyilatkozata, e követelését ő is azzal az állítással indokolta, hogy Egyiptomban szovjet pilóták „operatív repüléseket” hajtanak végre. Mim Diva-'v? Indokínáról van szó ... „A kambodzsai népnek, az államcsíny után egy hónappal tragikus mérleget kell megvonnia. Vietnami származású polgári lakosok ezrei koncentrációs táborokban, feldúlt és felégetett falvak százai a saigoni adminisztráció csapatai, amerikai tanácsadók irányításával az ország egyes területein háborút robbantottak ki, népfelkelések és tömeggyilkosságok” — ily módon összegezi a Kambodzsában a közelmúltban lezajlott történéseket a svájci VORWÄRTS. A kambodzsai történések részletes taglalása mellett a világsajtó kidomborítja a fejlemények átfogó jellegét. Mint a párizsi PERSPECTIVES címben érzékelteti: „A vietnami háborútól az indokínai háborúig.” Ezekkel az összefüggésekkel foglalkozik a LE MONDE Nixon elnöknek a vietnamizálásról szóló április 20-i beszédét kommentálva. Rámutat a cikk, hogy amikor Nixon ismét a vietnamizálásra utalt mint az amerikai kormányzat indokínai politikája megjelenési formájára, megismételte támogatási készségét a saigoni rezsimnek. A továbbiakban a LE MONDE cikke foglalkozik a nemzeti felszabadítási front megalakulásával Kambodzsában és hozzáfűzi, hogy „jóllehet a saigoni erők tömegesen lépnek közbe, a helyzet nagyon nehéz a Lon Non kormányzat számára, amely minden meggyőző erő nélkül megkísérli letagadni a vietnamiak tömeges legyilkolását.” A világsajtó igen sok képet jelentet meg a sarokba szorult kambodzsai kormányzat tömegmészárlásairól. A semleges Svédországban megjelenő SVENSKA DAGBLADET, jelentős példányszámban megjelenő napilap, nagyméretű fotót közölt a vérengzést túlélő személyekről, a következő cím alatt: „A tömeggyilkosságok elszigetelik az államcsínnyel hatalomra jutott kormányzatot.” A NEW YORK TIMES már egy korábbi számában „kambodzsai katonai helyzetről” beszélt és latolgatta az esetleges fokozottabb amerikai beavatkozás kimenetelének eshetőségeit. „Belesüppedhetünk — írja többek között a lap — egy új front mocsarába, amely valószínűleg nem bizonyul döntőbbnek, mint azok a csataterek, amelyeken már lekötöttük magunkat.” Francia lapok részletesen számolnak be arról, hogy a népi ellenállással szemben milyen nehéz helyzetbe került a kambodzsai kormányzat. „Lan Nol: „Segítség” — írta nagybetűvel a COMBAT francia napilap első oldalán, közvetlenül az után, hogy a kambodzsai kormányzat fegyvert igénylő első segélykérése napvilágot látott. A kambodzsai vezetés ez első, és címzés nélkül feladott segélykéréséről nem volt nehéz megállapítani: „Ez az Egyesült Államoknak szól.” „Minthogy a helyzet állandóan rosszabbodik — hangzott a LE FIGARO egy cikkének címe a második segélykérés elhangzása után — új üzenetben sürgeti a kambodzsai kormány az amerikai katonai segítséget.” A lap a továbbiakban leszögezi, hogy „semmi sem árulja el jobban a khmer vezetők zavarát és riadalmát, mint a második SOS jel.” A lap beszámol a Fehér Ház ama bejelentéséről, hogy az Egyesült Államok kormányzata megvizsgálja a kérdéseket, és azokra Nixon elnök választ ad majd. A WASHINGTON POST értesülése szerint a Phnom Penh-i kormány felkérte az Egyesült Államokat, hogy légiereje bombázza a Viet- Cong kambodzsai hadállásait.” A NEW YORK TIMES értesülése szerint az amerikai kormányzat egyből elhatározta, hogy 1500 automatafegyvert haladéktalanul, 4-5 ezret pedig két vagy három héten belül ad a fegyverhiányban szenvedő kambodzsai népnek, hogy fűzze szorosabbra szolidaritását az amerikai imperialista agresszorokkal szemben.” Malik indonéz külügyminiszter felvetette azt az ötletet, hogy a kambodzsai kérdésben tartsanak racionális tanácskozást, „vagyis emeljenek valamiféle spanyolfalat, amellyel leplezni lehetne az imperialista beavatkozást” —írja a PRAVDA egyik kommentárjában. „Az Egyesült Államok erkölcsi és politikai igazolást próbál biztosítani magának a közvélemény szemében ahhoz, hogy Kambodzsát nyíltan bevonja az agresszió övezetébe” — hangzik az IZVESZTYIJA kommentárja. Szolidaritásnak a világ haladó erőivel A kommunista- és munkáspártok képviselői tavalyi moszkvai tanácskozásáról kiadott dokumentum mindjárt bevezetőjében szögezi le: „A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az összes antiimperialista erők akcióegységét avégett, hogy a mind újabb lehetőségek maximális kihasználásával, szélesebb körű támadást bontakoztassanak ki az imperializmus ellen, a reakció és a háború erői ellen”. Ez a programadó dokumentum nemhogy vesztene aktualitásából, de napjaink eseményeinek fényében mind nagyobb időszerűségre tesz szert. Egyrészt azért, mert az imperializmus a tanácskozás óta eltelt idő alatt minden vonalon fokozta támadásait a nemzeti függetlenségüket védelmező népek, valamint világszerte a dolgozók demokratikus vívmányai ellen. Igaz, az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést. Mi sem bizonyítja jobban, mint a vietnami háború, hogy micsoda nagy különbség van az imperializmus agresszív tervei és a tervek megvalósításának tényleges lehetőségei között. De tény az, hogy Washington gyakorlatilag befagyasztotta a vietnami kérdés rendezéséről folyt párizsi tárgyalásokat és az agresszió kiszélesítésére törekszik egész Indokínában. A március 18-i kambodzsai puccs mindennél világosabban leleplezi ezt a szándékot. Az imperialisták nem hagynak fel a területrabló Izraelnek nyújtott támogatással és ezáltal állandósítják a közelkeleti válságot. Nem hagynak fel a forradalmi Kuba eltiprásának terveivel. Európában Washington és szövetségesei mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák a NATO életét, erősítsék szervezetét, s fenntartsák az Egyesült Államok „katonai jelenlétét” az európai kontinensen. A Földközi-tenger térségében a politikai és katonai nyomás állandó eszközéül szolgál a 6. amerikai flotta és az katonai támaszpontrendszer, amely veszélyezteti a béke ügyét ebben a térségben. Hogy mit jelent az amerikai jelenlét a Földközi-tengeren, arra éppen eléggé jellemző a ciprusi helyzet többszöri kiéleződése, a görögországi fasiszta puccs és a puccsista ezredesek fenntartásához nyújtott NATO-támogatás. Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten a SEATO, az ANZUS, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződés jelent szüntelen fenyegetést a térség népeinek, nemzeti függetlenségére és haladó vívmányaira. Különösen szembeszökő kihívás az imperializmus távol-keleti politikája a koreai nép ellen, amely hazája békés újraegyesítéséért küzd. Latin-Amerikában a „Szövetség a haladásért” program, s különösen annak nixoni értelmezése vezet oda, hogy katonai junták számolnak, le a demokratikus és szabadságtörekvésekkel. Mindez a kihívás, fenyegetés, erőszak és elnyomás a népeket és a demokratikus mozgalmakat világszerte az ellenállás fokozására készteti. Hiába volt a kambodzsai puccs, az amerikaiak ezzel csak siettették Indokína népes egységfrontjának létrejöttét: azt, hogy vietnamiak, laosziak és kambodzsaiak váll-váll mellett küzdjenek a betolakodók és hódítók, s azok kiszolgálói ellen. Az arab egység növekedése, a palesztinai felszabadító szervezetek megerősödése, a földközi-tengeri haladó erők akcióegységet sürgető értekezletei is hasonló folyamatokra utalnak. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a fejlett tőkés országokban, magában az Egyesült Államokban is erősödnek a demokratikus mozgalmak, mind szélesebb tömegek küzdenek a faji megkülönböztetés, a rendőri kegyetlenség, a szellem szabadságának elnyomása ellen. A tőkés kizsákmányolásra válaszul harcos sztrájkokat rendeznek Olaszországban, Angliában, Amerikában. Az értelmiségiek, a szabadfoglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői is egyre aktívabban kapcsolódnak be a társadalmi tiltakozás mozgalmába és a békemozgalomba. „Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre — hangoztatta a moszkvai tanácskozás dokumentuma — a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály és minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol”. Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok, történelmi felelősségük tudatában egységes akciókra szólították fel mindazokat, akik készek harcolni a békéért, a szabadságért és a haladásért. A tanácskozás egész menete és az elfogadott dokumentumok világosan kifejezik annak a szükségszerűségnek a felismerését, hogy egy széles antiimperialista öszszefogás magva és fő ereje a kommunista világmozgalom. Az imperialistaellenes erők harcának bázisa: a szocialista világrendszer, amelynek egysége, összeforrottsága — a küzdelem sikerének záloga. Jelenleg a proletárinternacionalizmus új tartalmat nyer, úgyis megjelenik, mint szocialista internacionalizmus, vagyis mint a szocialista országok dolgozói széles rétegei nemzetközi szolidaritásának elve, mint a szocializmus világrendszeréhez tartozó államok nemzetközi szolidaritásának elve, amely kiterjeszti hatósugarát a világszerte folyó antiimperialista küzdelemre. Lenin a mozgalmat arra figelmeztette, hogy érezze át a munkásosztály nemzetközi küldetésével járó felelősséget. Ez a küldetés az igazi internacionalista irányvonal következetes megvalósítására kötelez. A dolog lényege, mint Lenin mondotta — „nem az internacionalizmus meghirdetése, hanem az, hogy még a legnehezebb időkben is képesek legyünk tettekben internacionalisták lenni”. Ezek a tettek a moszkvai tanácskozás máig érvényes értelmezésében — magukban foglalják mindenekelőtt a vietnami nép sokoldalú támogatását, az arab népek igazságos ügyének győzelméhez nyújtott támogatást, a fasiszta veszély ellen folytatott nemzetközi küzdelmet Európában és az egész világon. Az imperialistaellenes erők akció egységének alapvető láncszeme marad az a harc, amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömegpusztítással fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a tartós békéért vívnak. Természetesen — ahogy erre a moszkvai dokumentum is rámutat — saját népünk érdekeinek, a szocializmus közös ügyének önzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói, összefogva a világ haladó erőivel eredményesek legyenek, hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. Szabó L. István Péntek, 1970. május 1.