Napló, 1970. május (Veszprém, 26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Kiválók közt a legkiválóbbak A munka ünnepe előtt több megyei vállalatot tüntettek ki múlt évi munkájuk elismeréseként. A legnagyobbat a vörös vándorzászlót hárman is megkapták: az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó, a HM Veszprémi Erdőgazdasága és a Zirci Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A zászlók ünnepélyes átadásáról már beszámoltunk tudósításainkban, most riportjainkkal ismét őket köszöntjük, kiválók közt a legkiválóbbakat. A siker lépcsőfokain Segédmunkás, üzemvezető? Mindegy. Nő, férfi? Egyre megy. Ők most a vállalat. A vállalat, amely ismét a legjobbak közé került. Nehéz választani az egyes emberek között. Életük, munkájuk külön-külön is „stori”. De most egységgé kell, hogy olvadjon. Egyetlen tanúvá, amely bizonyítja: nem véletlen műve, hogy az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó ismét vörös vándorzászlós. A kohász Keszei Vilmos 43 éves. Ebből közel húszat a kohóban töltött el. Most a sínszerelők csoportvezetője. — Nekünk kell gondoskodni, hogy az 55 ezer Amper áram oda jusson ahová kell, a kádakhoz, méghozzá a legkisebb veszteséggel. Barnára cserzett arca mindig mosolyog. Szinte csodálkozva beszél munkájáról. Hát van valaki, aki nem tudja mit csinálnak a sínszerelők? — Nyolc sorunk van, mindegyikben 19 kád. Folyamatosan mérni, ellenőrizni kell a feszültséget. Ha emelkedik az áramerősség, azt úgy kell fogadni, hogy valóban növekedjék a termelés is. 18-an vagyunk, de előfordul, hogy kevesebb az ember, mert máshova kell besegíteni. Így volt ez a télen is, amikor sokan még gyalog sem jutottak be a gyárba. Pedig a legtöbbje 10 kilométerekről is elindult. Hiába. Nos, ilyenkor mi, helybeliek segítettünk. A Szabó Laci, a Papp Imre például a csatlakozó lakáshoz ment, aztán a következő nap megint mások. A Készes brigád már hatszor nyerte el a szocialista címet. Tavaly ezüstkoszorút kaptak. Jól összeszokott kollektíva. Vezetőjük egyben a pártszervezet titkára. — Tavaly béremelés volt a kohóban. Elég jelentős. Mint párttitkárt engem is bevontak az elosztásba. Fejenként átlag 34 filléres órabéremelést kaptunk, de mi úgy osztottuk el, hogy adtunk 10 fillért is, meg 50 fillért is. Az emberek egyetértettek az elosztással, talán ez is a jobb munkára ösztönzött. Legalábbis az én brigádomban nap mint nap meggyőződhettem erről. Pöfékelnek a kádak. Lassan végetér a műszak. Keszei Vilmos valamivel korábban hagyta abba a munkát. Már a zuhanyozóból is kijött, ünneplőbe öltözve. A vándorzászló átadásakor ő is kitüntetést kap. Kiváló dolgozó lesz, harmadszor. Az üzemvezető Élete szabályos szocialista ,,karrier”. 36 éves, és az egyik legnagyobb üzem vezetője. Jó riportalany. — 1953-ban végeztem el a vegyipari technikumot. Akkor léptem be a gyárba. Azóta nem is láttam a munkakönyvemet. Előbb a laboratóriumba kerültem, majd üzemi gyakorlatra. Kisebb-nagyobb feladatok elvégzése után segédművezető lettem, aztán művezető. Később a műszaki fejlesztési főosztályon, mint előadó dolgoztam, majd üzemrész vezető lettem a timföldgyárban. 1967 óta pedig az üzemvezetői tisztséget igyekszem erőmhöz képest jól betölteni. 1965-ben a Munkaérdemrend bronzfokozatával tüntettek ki. Világos, egyszerű mondatok. Tények. — Mi okozta a legtöbb gondot tavaly? — Az üzembővítés és a karbantartás folyamatos megszervezése, úgy, hogy egyetlen perc fennakadás se legyen a termelésben. Főként a bórok, autoklávsorok karbantartását igyekeztünk csökkenteni. Sikerült. A korábbi 17—18 napos felújítás helyett a múlt évben 10—11 nap is elegendő volt. Talán ezért is sikerült 1969-ben négyezer tonnával túlteljesíteni a timföldgyár termelési tervét. Álmatlan éjszakák, vitákkal terhes délutánok és megcsonkított pihenőnapok jelzik a sikerhez vezető utat. Az üzemvezetőnek mindig készenlétben kell állnia. És Koller Ferenc vállalta ezt a feladatot. Vállalta nappal az üzemben, vállalta szabadidejében, melyet — ha kellett — bármikor feláldozott. Nem kérte rá senki, mégis a termelési osztály vezetőjével felváltva, le nem írtan, ki nem mondottan ügyeletet tartanak odahaza, hogy ha kell, azonnal munkába állhassanak. Koller Ferencet 1969-es munkája alapján az iparági miniszter a Nehézipar kiváló dolgozója címmel tüntette ki. A lakatos A légkikeverő tartályok tetején, 38 méter magasban vajon mire gondolhat most Kovács Gyula lakatos? — Mire? Sok minden eszébe jut az embernek. Például, hogy hol vegyek virágot az asszonynak. Tulipánt szeretnék, a huszonnegyedik házassági évfordulónkra. Nem tartozik a könnyűsúlyú emberek közé Kovács Gyula. A fölös kilogrammok miatt kissé szaporább a lélegzete. — A szívemnek sem tesz jót. Dehát mit csináljak, ez van. Négytagú brigádjával mindig oda teszik, ahol a legfontosabb feladat vár siető megoldásra. Ilyen volt a 6-os kalcináló kemence karbantartása a múlt évben. Sok múlott azon, hogy határidő előtt elkészüljön. — Tudtuk azt mi is, ezért hajtottunk. Sikerült. Négy napot faragtunk le. Kovács Gyula 58 éves. 1953 óta dolgozik a timföldgyárban. Először a 31-es építőknél volt, ők építették a timföldgyárat. — Amikor átjöttem többedmagammal, először megjegyzéseket tettek, így a dunavölgyiek, meg úgy, aztán elhallgattak. 1969-ben a karbantartó lakatosoknak, TMK-soknak gyakran délutáni és éjszakai műszakot is vállalniuk kellett. — Otthon mit szóltak az éjszakázáshoz? — Semmit. Hiszen már két-három nappal előbb megmondták, hogy éjszakai műszak lesz. Kovács Gyula ez évben ismét kiváló dolgozó. A kitüntetéssel kétheti bérnek megfelelő jutalom is jár. — Mit vesz belőle? — Bővíteni szeretném a horgászfelszerelésemet. Nagyon rászoktam az utóbbi időben a pecázásra. Jó pihenés. Idegnyugtató. Aztán az asszonynak is szeretnék egy varrógépet venni. A hegesztő ívlángja megvilágítja arcát. Mosolyog. Keze munkája nyomán pedig vasba ölelkezik a légkikeverő új csatornája. Andrássy Antal Elsőnek a mezőkövesdiek gratuláltak. „A szövetkezetük magas kitüntetetése alkalmából fogadják őszinte jókívánságainkat. Azt kívánjuk, hogy az eddig eredményes szövetkezeti és szakszervezeti munkájukban— amit mi is követendő, jó példának tekintünk — érjenek el újabb, kimagasló sikereket!’’ A táviratot a Zirci Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek kézbesítette az ugyancsak kitüntetett helyi postahivatal. A ,,magas kitüntetés” pedig: a Minsztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaja. Amíg Somogyi József főkönyvelő összeszámolja a 23 esztendős szövetkezet eddigi kitüntetéseit, megpróbálok a hagyományos módszerrel válaszolni a kérdésre: Miért ítélték éppen Zircnek ezt a magas kitüntetés? A kereskedelem 23 boltjának forgalma 5 év alatt 44,5 millióról 79,3 millióra emelkedett. A 16 melegkonyhás falatozó, bisztró (csupán két italbolt található a szövetkezethez tartozó 9 községben) 10,6 helyett tavaly már 16 milliót forgalmazott. Kétségtelen a fejlődés, de csupán ez lenne az ok, ami Zircet Mezőkövesd — a másik aspiráns — fölé helyezte? »A gazdálkodás eredményeire az évenkénti ütemes, dinamikus fejlődés a jellemző. A boltok, vendéglők nagyobb része — mintegy 73 százaléka — kultúráltnak mondható” — közli a jelentés, amely alapul szolgált a kitüntetéshez. És itt már érdemes elidőzni. Kultúrált, városias színvonalú ellátás, vendéglátás a Bakonyban, ahol az utóbbi évtizedekben sokkal nagyobb elmaradottságot kellett behozni, mint az ország más vidékein! Ma folyóvíz 35 boltban, hideg-melegvíz 27 üzletben, központi fűtés 17, olajfűtés 26 egységben szolgálja a bolti dolgozók kényelmét, a higiéniát. A pénzesgyőri, bakonybéli, nagyesztergári bisztrók kényelmesek, modernek. A füstöt eregető szeneskályhákat nyugdíjazták. Radiátorok, fehér terítős asztalok mellett rendelik a sört, a badacsonyit az olaszfaluiak, a zirciek. — Sikerült? — Másodszorra sikerült összeszámolni! — mondja a főkönyvelő — Szövetkezetünk 1947 május 3-án alakult és 1955-ben kaptuk az első „kiváló” címet. Azóta 16 alkalommal tüntettek ki és most vehetjük át másodszor a vörös vándorzászlót ... Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti vezetők számára sokat mondanak a számok, az összehasonlító adatok, a „bérhatékonyság” alakulása, a boltok éves, 1,7 millió forintos átlagforgalma, a négymilliót meghaladó nyereség 1969-ben A lókúti, borzavári, porvai szövetkezeti tagot viszont az érdekli, hogy mi lett a kölcsönökből, célrészjegyekből befolyt hárommillió forint sorsa( Zircet) már 1968 végén megszervezték az „önfinanszírozási” rendszert. Akkor, amikor másutt bankkal, hitellel, rendeletekkel hadakoztak, a zirciek a tagsághoz fordultak, akik ma 4,5 millió forinttal támogatják a szövetkezetek A „házi” hitelre országosan felfigyeltek. A SZÖVOSZ javasolta más szövetkezeteknek. Rakamazon, Pannonhalmán, Heves megyében, de elsősorban a megyén belül terjedt el és segítette a fejlődést Mi az eredményes munka szakmai titka? — Soroljam? A törzsgárda, a szocialista brigádok, a kiváló egységek. Van belőlük egy pár. A jubileumi versenyben 13 „kiváló egységet” avattunk, 11 szocialista brigádunk teljesítette a feltételeket és 21 dolgozónk kapta meg a „kiváló” kitüntetést. Ha figyelembe vesszük, hogy szövetkezetünk átlagos dolgozó állománya 175, akkor ez igazán szép eredmény. Pell Rudolf igazgatósági elnökkel egyet kell értenünk. Egyszer — még a múlt nyáron — körbejártuk a szövetkezethez tartozó boltokat. Dudar, Bakonybél és Zirc helyett Kardosrétre, Akliba, Tündérmajorba, Szépalma-pusztára, Somhegyre, Óbánya-pusztára, Felsőperébe és Weim-pusztára kerültünk el. Nyolcvan-száz lakosú települések, jellegzetes , bakonyi puszták a hegyek között. Két sor ház... — De az emberek igénye ugyanaz, mint Zircen, vagy a városban — mondta az elnök és szavait a boltok, bisztrók külseje, berendezése, az árubőség, a választék támasztotta alá ... Amikor a SZÖVOSZ-nál, majd pedig a napokban a Minisztertanács ülésén dönteni kellett, hogy Mezőkövesd vagy Zirc, azt hiszem a bakonyiak javára a sok, országos jelentőségű újítás billentette a mérleg nyelvét. A mintaterem és az üzletszerzőazóta hányan követték már a zirci példát) a hitelakció, a bátor árpolitika és most a legújabb: a zsetonrendszer. — Már felfigyeltek rá, mert érdemes vele foglalkozni — újságolta a minap az elnök. — Nincs mindennapos bejegyzés a vásárlási könyvecskébe, csökken az adminisztráció és tízezereket takarítunk meg, amiből megint csak a tagságunknak lesz haszna. Örök refrén a zirci fogyasztási szövetkezetnél: a tagság előnye, haszna, kényelme! Minden intézkedés ezt szolgálja, a bakonyi ember érdekét. Törvénybe is foglalták. A zirci szövetkezet tavaly elfogadott alapszabálya kimondja: „Célul tűztük ki, hogy a tagok igényeinek kielégítésével egyidejűleg szolgáljuk a társadalmi, műszaki, technikai fejlődést. Elősegítjük a tagok életviszonyainak sokoldalú javítását, a tagok foglalkoztatottságát, a modern táplálkozást”. Jó irányban haladnak az új alapszabály megvalósítása közben. Ezt a Minisztertanács és a SZOT tegnap átnyújtott vörös vándorzászlaja is bizonyítja. Gárdonyi Béla Örök kezdeményezők A nagy ünneplésben csupán egy mondat volt méltatásuk, pedig abban, hogy a Magyar Néphadsereg Veszprémi Erdőgazdasága elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, a dudariak jelentős részt vállaltak magukra, az erdészetek közül ők kerültek az élre. Igaz, hogy a dudari erdészet csak kis része a nagy gazdaságnak. Állandó dolgozóik száma alig valamivel haladja meg a százat... A gazdaság erejét épp az adja, hogy a kis egységek külön-külön is úgy dolgoznak, mintha egyedül rajtuk állna, hogyan ítélik meg az egész közösség munkáját. A dudariak öröme kétszeres. A nagy gazdaságot a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazták — maga a honvédelmi miniszter adta át a zászlót a gazdaság igazgatójának — ők meg külön a szocialista erdészet címet nyerték el. A Bakony rengetegében dolgozó erdei emberek több mint 2 millió forint nyereséget tettek az asztalra. Pedig az erdei műhely igencsak nagy „csarnok”. Szélső pontjai között, hegyeken-völgyeken át, jó 50 kilométer a távolság. S tegyük ehhez, hogy újévtől szilveszterig naponta viaskodnak az időjárással, az esővel, a széllel, a hóval és a világtól való elzártsággal. Három éve, amikor Turcsányi Lajos erdőmérnök, a dudari erdészet vezetője, „átvette” tisztét, tudatos programmal kezdett munkához Fegyelem, termelékenység, kölcsönös bizalom — ezek voltak útjelzői. A megszilár A dudariak és a zászló dúlt fegyelemre talán az mutat leghívebben, hogy tavaly az előző évinek negyedére csökkent a balesetből kieső munkanapok száma. És ez különösen nagy szó egy olyan veszélyes üzemben, mint amilyen az erdőgazdálkodás, a fakitermelés. A termelékenységet jól érzékelteti az a temérdek fa — megrendelőjük az ipar, a lakosság, aminek elszállításához 1300 vasúti kocsi kellett. Tavaly öt munkabrigád versenyzett a szocialista címért, és a legjobb, a Gál-brigád, már ötödször lett birtokosa. Gazdaság, erdészet és a még kisebb kör, a szocialista brigád, csak ezután jutunk el a közösséget alkotó egyes emberekig. A favágó szó nem azért adta át a helyét a fakitermelőnek, mert az hangzatosabb. Napjaink fakitermelője egész csapatot jelent: gépekkel, technikával. Az akár egyedül is dolgozó favágó szerszáma a fejsze, a fűrész volt, a fakitermelő brigád, például a Gál-csapat, 10 dolgozóból áll, és a gondjaikra bízott terepjáró traktor, a motorfűrészek értéke megközelíti a félmillió forintot. Alaposan megváltozott hát az erdei emberek körül a világ. A terepjáró traktor olyan, mint régen a kerékpár. Azzal járnak munkába, rajta az időjárás szeszélyei ellen védelmet nyújtó kis faház — és a traktor természetesen az erdei munka legfőbb segítője is. Persze ma sem könnyű a fakitermelők munkája. Az újfajta motorfűrész ugyan csak 12 kiló (a régebbi típus 40 kiló volt!), de dombon, meredeken egész nap azt cibálni — még ha váltják is egymást —, alaposan próbára teszi az embert. De van egy sor olyan munka, amit ma is éppúgy kézzel végeznek, mint 50 éve. Az erdei emberek sokra tartják, ha vezetőik óvják egészségüket, sokat ér a faház, ha hűvösre fordul az időjárás a védőital (az is mai módon: naponta 3 deka cukor és 2 deka kávé!), jövedelmük kiegészítője az illetményföld, az ingyentüzelő, keresetük is meglehetős — de „csak” ennyi nem fogná az erdei embereket. Ennél több kell, hogy valaki igazi erdei munkás legyen. A természet és a szakma (a fakitermelők jó fele szakmunkás!) szeretete együtt adja talán a magyarázatot. A mindennapi kapcsolat az erdők világával olyan többletet jelent, amely a gyakran ismétlődő megpróbáltatásokat is feledteti. A Veszprémi Erdőgazdaság egész közösségét — köztük természetesen a dudariakat, a szocialista erdészet dolgozóit — köszönti a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja. (t. !) 40 millió újság, 19 millió levél Az 1969. évi munka alapján immár negyedszer nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzsázlaját a Soproni Postaigazgatóság. E magas kitüntetés megszerzésében nem kis szerepet, vállaltak megyénk postahivatalainak, a posta üzemeinek dolgozói. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy az igazgatóság 6 százalékkal emelte az előfizetett és árusított újságok számát, hogy 8 százalékkal növekedett a távbeszélőszolgáltatás nagysága, hogy csökkent a pénztári eltérések száma, a táviratok továbbítási ideje, a távbeszélő állomások hibaszáma, valamint a helyközi távbeszélő zavarok időtartama is. Rendkívül beszédesek a megyei számok. Veszprém megyében például 1969-ben 18,9 millió levélpostai küldeményt, 616 ezer csomagot, 1,7 millió utalványt, 437 ezer táviratot és 300 ezer express küldeményt kézbesítettek. Közel 40 millió újság terjesztésében vállaltak részt a postás dolgozók. A helyi távbeszélgetések száma 16,3 millió volt, míg a helyközi beszélgetéseké meghaladta a 2 milliót. Igen nagy gondot fordítottak megyénkben a távközlés korszerűsítésére. Balatonfüreden nagy teljesítményű crossbar rendszerű automata távbeszélő központot építettek. Automatizálták Alsóörs, Csopak, Aszófő, Balatonakali és Balatonudvari postahivatalainak távbeszélő központjait is. Veszprém, Szentkirályszabadja között körzet- tcábel épült és létrejött az egységes hálózat Káptalanfüred, Balatonalmádi, Vörösberény között. Balatonalmádiban is új, korszerű postahivatal épült az üdülőhely jellegének megfelelően, Káptalanfán, öskün, Várvölgyön is új kispostaházakat adtak át. A múlt évi gazdasági eredményekben nem kis része volt a szocialista munkaverseny-mozgalomnak. A szocialista címért megyénkben 163 brigád versenyzett, több mint másfélezer résztvevővel, s közülük 135-en el is nyerték a megtisztelő címet. A munkaverseny különböző felajánlásainak, vállalásainak teljesítésében több mint négyezer postás vett részt. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a Soproni Postaigazgatóság ismét elnyerte a Minisztertanács és a SZOT legmagasabb együttes kitüntetését.