Napló, 1970. augusztus (Veszprém, 26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
NAPLÓ A Az izraeli kormány szótöbbséggel elfogadta az amerikai tervet Napi külpolitikai kommentárunk A tegnapi nap legfontosabb hírét délután 5 előtt adta a telexgépünk: Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben ismét összeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Rogen amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslataira , és a kormány szótöbbséggel elfogadta az amerikai tervet. Igaz, a Gahal-párthoz tartozó miniszterek a terv elfogadása ellen szavaztak, s elképzelhető, hogy ezek után kilépnek a kormánykoalícióból. Úgy látszik, sem a nemzetközi erőviszonyokat nem mérték fel pontosan, sem az izraeli sajtó többségének támadásai nem hatottak rájuk: a lapok ugyanis azzal vádolták a Gahalt, hogy „a pártérdekeket a nemzeti érdekek elébe helyezi Az izraeli héják és galambok küzdelme tehát — pénteken délután legalábbis egyelőre — úgy látszik, az utóbbiak győzelmével végződött. Messze vezetne annak elemzése, hogy miért. A sok motívum közül elég annyit említeni csupán, hogy Izraelben a politikusok többsége úgy érzi: nem szegülhet szembe legfőbb szövetségesével, az USA- val, márpedig egy amerikai terv elvetése ezt a látszatot keltené. A lényeg az, hogy végre ott tartunk: a közel-keleti konfliktus két legfontosabb állama, egyfelől Egyiptom és másfelől Izrael, a Rogers-terv elfogadásával komoly lépést tettek előre a háborús helyzet politikai rendezésének útján. Nyilvánvaló, hogy még sok nehézség tornyosul az út további szakaszán, hiszen egy tervet elfogadni és végre is hajtani nem ugyanaz. Mindkét oldalon súlyosak még a problémák. Izraelben a kormánykoalíció felbomlása politikai krízist eredményezhet. Az arab oldalon egyes arab államok szembehelyezkedése a Biztonsági Tanács határozatával és a Rogers-tervvel, valamint a szélsőséges Palesztinai gerilla csoportok magatartása újabb válságok forrásává válhat. Mégis, egy lépéssel közelebb kerültünk a legjobb megoldáshoz, a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának végrehajtásához. Államok délkelet-ázsiai politikájáról. Nixon megalapozatlan állításai a VDK-nyilatkozat szerint csupán két dolgot bizonyítanak Egyrészt azt, hogy az amerikai kormányzat igen magas szintre fejlesztette a hazudozás művészetét, azt a művészetet, amellyel a vereséget győzelemnek lehet feltüntetni. Az izraeli kormány ülése Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben, magyar idő szerint egy órakor, ismét összeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti békejavaslataira. A kormány szótöbbséggel elfogadta a Rogers-tervet. A Gahal párthoz tartozó miniszterek a terv elfogadása ellen szavaztak. Várható, hogy a párt hat minisztere ezután kilép a kormányból. Az izraeli rádióra hivatkozva az AFP már korábban jelentette, hogy a Gahal párt miniszterei délelőtti ülésükön visszautasították Galili kompromisszumos javaslatát mivel az nem elégítette ki alapvető követelésüket, a Biztonsági Tanács határozatának és az — akárcsak részleges — kivonulásnak is a teljes elutasítását. Nixon a SALT-ról Nixon amerikai elnök magyar idő szerint pénteken hajnalban televíziós sajtóértekezletet tartott Los Angelesben. Az újságírók több kérdést tettek fel a gazdasági helyzetről, az inflációról, az egyetemi ifjúság kormányellenes megmozdulásairól és a déli államok iskoláiban előirányzott a faji integráció lelassulásáról. Nemzetközi vonatkozásban a közelkeleti válsággal, az indokínai háborúval és a szovjetamerikai SALT megbeszélések kilátásaival kapcsolatban hangzottak el kérdések. A két szupernagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan aláhúzta a SALT-megbeszélések jelentőségét. Megjegyezte, hogy a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozása még nem lenne tényleges leszerelés, csupán az első lépés a fegyverkezési verseny eszkalációjának megfékezésére. Reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül legalább is részleges megállapodás jön létre. Mint mondotta, ez az első lépés lehetne afelé, hogy átfogó megegyezésre jussanak az egymás elpusztítására többszörösen elegendő nukleáris fegyverzet csökkentéséről. VÖK nyilatkozat A párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK-delegáció szóvivője pénteken hivatalos nyilatkozatot olvasott fel, amelyben Hanoi Másrészt azt, hogy a Nixonkormány továbbra is illú- Tirdíjban ringatja magát Tüntetés Ammanban Az amerikai békejavaslatok ellen fellépő palesztínai ellenállási szervezetek nagyszabású tüntetést rendeztek pénteken a jordániai fővárosban. Mintegy 20 ezer, feliratokat vivő és jelszavakat kiabáló tüntető vonult fel Amman utcáin, elítélve a közelkeleti válság rendezésére kidolgozott amerikai javaslatot, amelyet a jordániai kormány elfogadott A menetben részt vettek géppisztollyal felszerelt palesztínai harci egységek. A tüntetők többsége azonban nem viselt fegyvert- Hírek a világpolitikából (Moszkva, DPA) A Moszkvában folyó szovjet-nyugatnémet tárgyalások keretében péntek délután soron kívül találkozott Gromiko szovjet külügyminiszter nyugatnémet kollegájával, Walter Scheellel. (Bonn, MTI) A bonni külügyminisztérium szóvivője — jelenti az UPI — megcáfolta a Szabad Európa Rádió kiköltöztetéséről szóló híreket és közölte, hogy az NSZK kormánya már július 1-én egy évvel meghosszabbította a rádió működési engedélyét. (Havanna, TASZSZ) A szovjet küldöttség, amely Konsztantyin Katusevnek, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével részt vett a kubai felkelés évfordulójának ünnepségén, látogatást tett Santiago de Cuba városában, Oriente tartomány központjában. Fájdalmas búcsú a rumtól Pénteken délelőtt Angliában és a messze tengereken utoljára sorakoztak fel a brit matrózok a napi rumadagjukért. A királyi haditengerészet 239 év után törli le a tengerészek ajkáról a hagyományos italt, hogy helyette sört ajánljon. Ezt viszont meg kell majd fizetni. Tiszthelyettestől fölfelé a kantinban lehet majd vásárolni égetett szeszesitalt, de rumot — éppen rumot! — nem. Aki mindezért felelős, már nyugdíjba ment. Sir Michael Fann tengernagy, az admiralitás első lordja (haditengerészeti miniszter — a szerk.) annak idején azzal indokolta döntését, hogy a rum fogyasztása nem illik a korszerű, gyors akciókra szánt haditengerészethez. Furcsa, de igaz. Ahogy most a sör felváltotta a rumot, úgy 1731-ben a sör volt az, amelyet kivitak a forgalomból az angol flottánál rendszeresített védőitalok közül, hogy rumot porciózzanak helyette. A sört a matrózok javarészt borotválkozáshoz használták, olyan gyenge minőségű volt. Anglia konzervatív ország és erről bárki megbizonyosodhat, aki söreit megízleli. Csoda-e, ha a tengerészek nehéz szívvel járultak az utolsó rumosztásra, amikor pénteken délelőtt fél tizenkettőkor megkondult a hajóharang? Tíz év a függetlenség útján KEREK EGY évtizeddel ezelőtt, 1960 augusztusában nyolc afrikai ország nyerte vissza függetlenségét. Mind a nyolc korábban Franciaország gyarmata volt és Francia Nyugat-, illetve Egyenlítői-Afrika robbanásszerű felbomlása idézte elő azt a folyamatot, amelynek nyomán ezek az országok független államként felkerültek térképeinkre. Egyetlen hónap alatt kb. négy és félmillió négyzetkilométeres területen csaknem 20 millió ember szabadult meg az idegen elnyomók béklyójától. Földünk második legnagyobb kontinensén új remények éledtek, új lehetőségek csillantak fel. Úgy tűnt, a földrész töméntelen ásványi kincse, a mező és erdőgazdaság addig kihasználatlan lehetőségei kellő alapot nyújtanak majd, az óriási színvonalbeli különbség ellenére is, a függetlenség adta lehetőségek kihasználásához. Kiderült azonban, hogy Afrikában addig még mély szakadékokat kell áthidalni az új és a régi között. Hiszen napjainkban itt még egymás mellett él a nyíllal vadászó, csaknem meztelen őslakó, az európai egyetemen végzett orvossal, a modern luxushotelek szobáiba helyenként még behallatszik az oroszlánbőgés és a legmodernebb ipari létesítmények közvetlen közelében még ott húzódik a háborítatlan, ember által alig járt trópusi őserdő. AZ ELMÚLT tíz esztendőben az évszázadnyi lemaradást természetesen nem lehetett felszámolni. A függetlenség elnyerését követő napok örömteli időszaka után a fiatal afrikai államoknak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy nem rendelkeznek elegendő erővel még saját, meglévő gazdasági lehetőségeik felhasználásához sem. Ez a körülmény lehetőséget teremtett a volt gyarmattartók, az imperialista hatalmak számára, hogy az afrikai anyagokat újfajta kötelékekkel vonják ellenőrzésük alá. Emellett azok a belső erők, amelyek a függetlenség elérése érdekében korábban közös táborba tömörültek, most sok helyen szembe kerültek egymással. A neokolonialisták természetesen igyekeztek ezeket az ellentéteket kihasználni. Ha végigtekintünk Afrika tízéves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az elmúlt évtizedben több mint 25 államcsínyről számoltak be a krónikások a világnak ezen a részén és egy tucatnyi országban katonai kormány van hatalmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országaiban még közelről sem fejeződtek be azok a társadalmi folyamatok, amelyek a kontinens arculatának végleges kialakulását hivatottak elősegíteni. íme az 1960 augusztusában önállóvá vált nyolc ország, a függetlenné válás sorrendjében. DAHOMEY 1960. augusztus 1-én vált függetlenné. Hamarosan kiéleződött a belpolitikai helyzet. Puccsok következtek, amelyek során 1963. október 28-án megdőlt a francia-barát Hubert Maga elnök uralma. A kormányon belüli viszályok azonban nem simultak el. A fokozódó gazdasági bajok elégedetlenséget szültek, s ezt kihasználva Soglo tábornok 1965. december 22-én katonai puccsal átvette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. Uralma azonban csak rövid ideig tartott. 1967 decemberében újabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphonse Amadon Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott. NIGER alkotmányjogi függetlenségét 1960. augusztus 3-án nyerte el. Bár az ország nem tagja a Francia Közösségnek, vezetői támogatják a francia neokolonialista politikát. A haladó erők 1964-ben puccsot kíséreltek meg Nigerben, de vereséget n povérihak A háládé varvazetek illegalitásban működnek FELSŐ VOLTA 1960. augusztus 5-ike óta független. Maurica Yamcogo vezette első kormányát a korrupció, a bércsökkentés és az adóemelések miatt kirobbant tömeg, mozgalom elsöpörte és a hadsereg vette át a hatalmat. 1966 január 4-től, Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú politikai és gazdasági fejlődés. A külpolitikában a fő francia orientáció mellett 1967 februárjától, a Szovjetunióval felvett diplomáciai kapcsolatokat követően igyekeztek a szocialista világgal is elmélyíteni az együttműködést. Az ország fejlődésében így kialakult helyzet kiváltotta a volt elnök híveinek az ellenkezését és elefántcsontparti támogatással kísérletet tettek Lamizana megbuktatására. Az összeesküvést azonban leleplezték. ELEFÁNTCSONTPART 1960 augusztus 7-én elnyerte ugyan függetlenségét, de 1961 április 24-én szoros politikai gazdasági és katonai együttműködésről szóló egyezményt kötött Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963-ban és 1964-ben kíméletlenül elnyomták az országban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamunkát. CSAD-ban az 1960. augusztus 11-én kikiáltott függetlenség után sem enyhültek a belső problémák. 1965-től felkelés indult el az országban, 1966-ban pedig Szudánban megalakult a Csádi Nemzeti Felszabadítási Front. 1968- ban jelentős területek kerültek a felkelők ellenőrzése alá. A kormány francia segítséggel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösségen belül alkotmányjogilag független állammá. A fiatal köztársaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Bogoanda — közvetlenül a függetlenség kikiáltását megelőzően, máig is tisztázatlan körülmények között, repülőszerencsétlenség áldozata lett. A hatalom a francia neokolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. január 1-én a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam- és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő feladatának tekinti a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igazságtalan társadalmi viszonyok felszámolását. A KONGÓI NÉPI KÖZTÁRSASÁGban 1960. augusztus 15-én kiáltották ki a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak három évvel később a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963 augusztus 15-i tömegmozgalom után ért véget. Youlou elűzése után Alphonse Massemba- Débat alakított kormányt. 1868 anájus 3-án jobboldali zsoldosok kísérletet tettek kormány megdöntésére. Az 1968. augusztus 1-én kirobbant politikai válság nyomán Massemba Débat helyére Alfred Raud lépett. Az ország 1969. decemberében vette fel a Kongói Népi Köztársaság nevet (korábban brazzavillei Kongóként emlegették. Az 1970 január 3-án életbe lépett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok lettek. Az államtanács elnöke Marien Ngouabi. A kormányzó párt a Kongói Dolgozók Pártja. GABON 1960. augusztus 17-én vált függetlenné. A hatalomra került Gaboni Demokratikus Tömb a reakció és a francia monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet akarta a nemzeti erőkre támaszkodva megszüntetni a hadsereg. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtottak végre, Leon M’ba elnök lemondott és ideiglenes kormány alakult. A franciák azonban fegyveresen beavatkoztak és Leon M’riát visszaültették az elnöki srék. A Lenin-kiállításon Párizsban világ 120 országában emlékeztek meg Leninről kiállításokkal, ünnepségekkel, rendezvényekkel. Párizs — ahogy Lenin nevezi — „a világ fővárosa” is méltán ünnepelt: a Grand Palaisban rendeztek kiállítást a centenárium alkalmából. A párizsiak nagy érdeklődéssel keresték fel a sokszínű, gazdag bemutatót. Diákok és munkások, francia kommunisták és más baloldali értelmiségiek, néger és japán egyetemisták, háziasszonyok és tanítónők ültek a kis vetítő vászon előtt, amelyen Lenin életéről, az októberi forradalomról, a mai szovjet államról szóló film pergett. Fényképek, dokumentumok, kéziratok, cikkek, öt egymásba nyíló terem tele tárlókkal, tablókkal. Lenin életének mozzanatait, eseményeit tárja a látogató elé. Lenin gyermekkori fényképe, a családja, iskolai bizonyítványa. Levelek és cikkek, könyvek. Lenin művei franciául, korabeli francia lapok az L’Humanité, a Le Siecle, a Le Radical írásai az oroszországi eseményekről. Megsárgult fotó a párizsi szimpátiatüntetésről. A kiállítás különösen részletezi Lenin 1909-től 1911-ig tartó párizsi tartózkodásának időszakát. Fotók, beszédvázlatok, Párizsban írt művei, újságcikkei. — Lenin filozófiai előadást tart a párizsi bolsevikoknak, beszédet mond a Párizsban élő emigránsok gyűlésén. Liege-beli nyilvános előadásának címe „Az ellenforradalmi burzsoázia ideológiája”. Párizsban Tolsztojról, a vallásról, az orosz politikai helyzetről beszél. Cikket ír a párizsi kommün emlékére: „A párizsi ágyúk dörgése felköltötte mély álmából a proletariátus legelmaradottabb rétegeit, és mindenütt fokozottabb forradalmi szocialista propagandára ösztönzött. Ezért nem halt meg a Kommün ügye, ma is él mindannyiunkban. A Kommün ügy a szociális forradalom, a dolgozók teljes politikai és gazdasági felszabadításának ügye, az egész világ proletáriármának ügye. És ebben az értelemben halhatatlan”. Lenin minden reggel elment a Nemzeti Könyvtárba. Filozófiai és természettudományi kérdésekkel foglalkozott. Párizsban került kapcsolatban Lafargue-gal, Marx vejével, akinek véleményét nagyrabecsülte. Sokat beszélgetett vele Materializmus és empiriokriticizmus című könyvéről. Krupszkája emlékezéséből olvassuk: „Noha Iljics gondolatait mindig Oroszország foglalkoztatta, a francia munkásmozgalmat is figyelmesen tanulmányozta. Nagy figyelemmel kísérte például a választási hadjáratot, hallgatta Jaurès és Vaillant beszédeit.” 1911 tavaszán, nyarán Párizstól 15 kilométernyire Longjumeau nevű faluban pártiskolát szervezett. Lenin előadásokat tartott politikai gazdaságtanból, az agrárkérdésről, a szocializmus elméletéről és gyakorlatáról. Aztán újabb képek — Lenin a forradalomban, az 1917- es események, Andrejev Lenin szobra. S a lenini gondolat, a lenini eszmék megvalósulásaként , az utolsó terem a Szovjetunió mai életével foglalkozik. Kádár Márta Szombat, 1970. augusztus .