Napló, 1971. április (Veszprém, 27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

A legnagyobb „nemzeti vagyon“ A legmélyebb igazsá­gok általában nem hirtelen ötletként, nem holmi „isteni szikra­ként” jutnak az ember eszé­be; az idő érleli őket igaz­sággá, s amikor már az egész közösség számára ki­mondatlanul is kézenfekvő­­ek, magától értetődőek, ami­kor már „benne vannak a levegőben”, akkor egyszer­­csak kimondja valaki. Eset­leg csak úgy mellékesen. Kádár János elvtárs teg­napelőtt, a kőbányai válasz­tási beszédében — sok egyéb, nagyfontosságú megállapítás között — megjegyezte: — Előrehaladásunk legna­gyobb és legbiztosabb erő­forrása népünk munkája. Ez a mi „nemzeti vagyo­nunk’’, értékünk. Közhely? Hogy ezt nálunk már nagyon régóta, évek, évtizedek óta mindenki így érzi? Valóban. Nem új, nem afféle „kiemelt” megállapí­tás, egy gondolatsor, egy bekezdés utolsó két monda­taként hangzott el, illetve lá­tott napvilágot, az újságok még csak nem is dőlt betű­vel hozták. Mert annyira ké­zenfekvő. Mégis, ebben­ a megfogalmazásban hallva, vagy olvasva — a képernyő előtt vagy az újság fölé ha­jolva — valószínűleg sokan felkapták rá a fejüket. A legnagyobb „nemzeti va­gyon”: valamennyiünk mun­kája. A legnagyobb „nem­zeti vagyon”: itt van a ke­zünkben, karjainkban, a fe­jünkben. V­alamikor korántsem volt ez ilyen termé­szetes. A Horthy- korszak egész nacionalista­­soviniszta ideológiája az or­szágban uralkodó nyomorú­ságért a hárommillió kol­dus nyomorúságáért — amelyért pedig önmaga, a feudál-kapitalista rendszer volt a felelős — Trianonra, a területveszteségre a „nem­zeti vagyon” jó részének el­vesztésére igyekezett a fele­lősséget áthárítani. Minden baj forrása „csonka­ Magyar­­ország” — mondták, pedig a bajok oka ott volt a bankok folyószámláin, a részvény­­társaságok elnöki asztalainál, a királyi palota bársonyszé­keiben, a püspöki stallu­­mokban, a sok száz és ezer holdasok birtokívein, nyilas párthelyiségekben, a „szent korona” nevében ítélkező bí­róságok pulpitusain. A hazug ideológia hamis érvelése, az a szemlélet, hogy a nemzeti gazdagság, a terület, a természeti kincsek — sokakba elég tartósan fel­szívódott akkor, utóhullámai ma is megrezd­ülnek. Hogy ..kis ország vagyunk”, két­féle hangsúllyal, kétféle szemlélettel lehet kimondani. Az egyik: „kis ország va­gyunk, de megvan minden politikai feltétele, hogy meg­találjuk helyünket a nemzet­közi munkamegosztásban” — ez így felemel, munkára sar­kall. A másik — „kis ország vagyunk, úgysem tudunk so­ha zöldágra vergődni” — zülleszt, demoralizál, bénít. Erre a hamis szemléletre villantja most rá az igazság leleplező fényét a felisme­rés. „Nemzeti vagyon?” Igen, persze, jó, hogy van bakonyi bauxitkincsünk. De az igazi gazdagságunk a bauxitbá­nyászok erőfeszítésében, mű­szakijaik és közgazdászaik gondolkodó fejében van. Jó, hogy klímánk különösen kedvez a szarvasmarha-te­nyésztésnek, úgy, hogy az külföldön is keresett. De az igazi nemzeti vagyon az ál­lattenyésztők mindennapi szorgalmában rejlik. Jó, hogy itt a Balaton, jó, hogy a Ba­dacsony oldalán világhírű tüzes bor terem, de az igazi nemzeti vagyon letéteménye­sei a szőlőtermelők és kuta­tók, az idegenforgalom mun­kásai. A nemzeti vagyon, a dolgozók munkája. E tb. eleven, vagyon ez, elidegeníthetetlen, közös tulajdonunk. Jobban kiaknázni, okosab­ban gazdálkodni vele — ez az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata. (koncz) Világ proletárjai egyesül­ete*­* az MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI JAVACS IflPiff Csütörtök, 1971 április 22. Ara 80 fillér XXVII. évfolyam — 94. szám „A magyar és a bolgár nép Internacionalista kapcsolata évszázados barátságunkra épül“ Kádár János felszólalása a Bolgár KP X. kongresszusán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára szerda reggel elutazott Szófiába, a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusára. A bolgár főváros repülőterére helyi idő szerint 8 órakor érkezett meg Kádár elvtárs. Az MSZMP KB első titkárát a repülőtéren szívélyesen üdvözölte Todor Zsiv­­kov, a BKP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. Magyar részről Kádár Jánost köszöntötték a magyar pártküldöttség korábban odaérkezett tagjai: Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Kovács Antal, hazánk szófiai nagykövete. Virággal köszöntötték Kádár Jánost nagykö­vetségünk diplomatái és a magyar kolónia tagjai. Szerdán délelőtt folytatta munkáját a Bolgár Kom­munista Párt X. kongresszusa. A délelőtti ülésen elsőként Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára szólalt fel. Beszédét számtalanszor szakította meg a küldöttek tapsvihara az SZKP és a bolgár—szovjet ba­rátság éltetése. A bolgár felszólalók után Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a VDK pártküldöttségének vezetője szólalt fel. Majd Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára üdvözlő beszéde után Kádár János lépett a kongresszusi emelvényre. A küldöttek hosszantartó taps­sal, örök barátság kiáltással fogadták az MSZMP KB első titkárát, századokra visszanyúló ba­rátságára épül. Ez a hagyo­mányos barátság akkor vált teljessé, amikor mindkét nép a szocialista forradalom út­jára lépett, és most már több, mint negyed százada az élet minden területén szo­rosan együttműködik, együt­tesen harcol a közös célo­kért. A történelmi tapasztalat, a jelen valóság egyaránt mu­tatja, a proletár-internacio­nalizmus eszméje, az össze­fogás és az egység, a szocia­lista világrendszernek, a nemzetközi munkásosztály­nak, a világ kommunista és munkáspártjainak leghatal­masabb fegyvere. A kommunista és munkás­pártok, a szocialista orszá­gok nagy többségének sok évi állhatatos erőfeszítése, az 1969-es moszkvai tanácsko­zás eredményeként az utób­bi időben egységünk erősö­dött. A nemzetközi munkás­­mozgalom, a haladás erőinek összefogása, küzdelme, a szabadságszerető népek har­ca keresztülhúzza az impe­rialisták minden számítását. Az imperialista agresszorok ma még sok szenvedést okoz­nak a hősiesen harcoló viet­nami népnek, Indokína né­peinek, az arab népeknek és jogos aggodalmat keltenek a békét kívánó emberekben az egész világon. De semmifé­le imperialista manőver és az erőpolitika sem tud vál­toztatni a világ fejlődésének fő irányán: az emberiség a kapitalizmusból a szocializ­mus irányába halad, a né­pek, a nemzetek szabadok lesznek, és a béke le fogja győzni a háborút. Befejezésül Kádár elvtárs a Bolgár Kommunista Párt­nak további sikereket kívánt, éltette a magyar—bolgár ba­rátságot, a szocializmust és a békét. Kádár elvtárs beszéde Az MSZMP KB első tit­kára üdvözölte a kongresz­­szust, majd többek között a következőket mondotta: A magyar kommunisták, dolgozó népünk nagy figye­lemmel kíséri a testvéri bol­gár nép életét, munkáját, eredményeit. Küldöttségünk nagyra értékeli és üdvözli központi bizottságuk Todor Zsivkov elvtárs által elmon­dott beszámolóját az előző kongresszus óta elért fejlő­désről, a népük előtt álló nagyszerű távlatokról. Mi is büszkék vagyunk arra, hogy a Bolgár Népköztársaság alig több, mint negyedszázad alatt hatalmas, forradalmi változáson ment át és kor­szerű iparral, fejlett mező­­gazdasággal rendelkező szo­cialista állammá vált, ahol a hatalom a népé és a nép ér­dekében történik minden. A gazdasági építőmunka a dol­gozók jólétét szolgálja, köz­kinccsé vált a kultúra és számottevően fejlődött a tudomány. Szívből kívánjuk, hogy a testvéri bolgár nép eddigi nagyszerű eredményeire tá­maszkodva érjen el újabb sikereket az új ötéves terv teljesítésével; a párt prog­ramjának megvalósításával mielőbb érje el a történelmi célját, a szocialista társada­lom teljes felépítését, örömmel tölt el bennün­ket, hogy a bolgár kommu­nista párt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kapcso­latai a marxizmus-leniniz­­mus eszméi alapján egyre erősödnek és pártjaink kö­zött teljes az egyetértés és az egység minden fontos elvi és politikai kérdésben. A párt­jaink és népeink közötti in­ternacionalista kapcsolat a magyar és a bolgár nép év­ Diákrektort választottak Megkezdődtek a veszprémi egyetemi napok Tegnap délután Veszprém­ben, a vegyipari egyetem aulájában megkezdődtek az egyetemi napok. Minden szempontból szokatlan gyű­lés volt, hiszen a vendégek és a hallgatók a földre terített szőnyegeken ültek, csinos kortes­ lányok köszöntötték a meghívottakat, köztük dr Polinszky Károlyt, a művelő­désügyi miniszter helyette­sét, a MTA levelező tagját, valamint dr. Kólás Pált, az egyetem rektorát. A veszprémi egyetemi na­pok első eseménye a diák­rektor megválasztása volt. A diákrektor három napon ke­resztül mindazokkal a jo­gokkal rendelkezik, amivel az egyetem rektora. A vá­lasztást többhetes kortes­hadjárat előzte meg, mely­nek eredményeként döntő többséggel Kürti Sándorra esett a hallgatók jelölése. A diákrektort vidám ceremó­nia kíséretében dr. Káldi Pál iktatta be hivatalába, s át­adta neki a rektori palástot és láncot, természetesen az­után, hogy letette a diákok választott vezetője az esküt A diákrektor első intézkedé­seit rögvest megtette: fel­függesztette az oktatást a so­ron következő napokra, in­tézkedett, hogy a hallgatók sorába léphessenek azok az oktatók, akik tiszteletbeli hallgató kérvényt nyújtottak be. Dr. Péchy László tan­székvezető egyetemi tanár, mint korelnök nyújtotta be élőszóban is kérésüket, amit a rektor elfogadott. Ezt követően a hallgatók nevében ajándékokat adott át a diákrektor az oktatók­nak. Este a KOL­ Klubban foly­tatódott az egyetemi napok ünnepsége. Itt adták át a dí­jakat az irodalmi pályázat nyerteseinek, majd vidám hangulatban ismerkedtek egymással a vendéglátó és vendég egyetemisták az egye­tem éttermében. Ma egésznapos program vár­ is az egyetemi napok résztvevőit: aszfaltrajz-vet­í­tés városnézés, sportprog­ramok, filmvetítés irodalm­­műsor, vidám vetélkedő biz­tosítja a jó hangulatot az egyetemen. Ismerkedés a képviselőjelöltekkel — egyelőre a választási plakátokról. (Fotó: Vida András) Veszprém megye a Városligetben Készülődés a BKV-re 32 ország már jelentkezett Húsz megyei vállalat a vásáron Több mint másfél hónap van még hátra a hagyomá­nyos budapesti vásár meg­nyitásáig, de az előkészüle­tek már javában folynak. Érthető is a nagy készülődés hiszen a május 21 és 31 kö­zött megrendezendő BNV va­lóban az egyik legjelentő­sebb fóruma a hazai, s a nemzetközi ipar seregszemlé­jének. Eddig a BNV-re 32 ország jelentkezett, ezek közül 27 hivatalos jelleggel, önálló nemzeti pavilonnal, illetve információs irodával vesz részt a vásáron. Dánia, Íror­szág ez évben először jelent­kezik kiállítóként. A 32 or­szágon kívül információs iro­dát nyit az UNIDO, az Egye­sült Nemzetek Iparfejleszté­si Szervezete is. Az itt kép­viselt nyolc fejlődő ország közül négy: Ciprus, Mauri­­tiusz, Szenegál és Libanon szintén előzör jelenik meg a vásáron. Az 1971. évi BNV-nek ezer magyar kiállítója lesz, akik nyilván mindent elkövetnek, hogy a vásár a magyar nép­gazdaság „méltó” kirakata legyen. Természetesen ott lesznek megyénk képviselői is. Igaz, számuk mindössze 20, de bemutatott termékeik már a korábbi vásárokon is nagy sikert arattak. Ez évben többek között ismét bemu­tatkozik a könnyűipari pa­vilon kollektív kiállításán a Pápai Textilgyár. Mintegy 18 négyzetméter alapterületet kap, jórészt export termékei­nek bemutatására. A hagyo­mányos Alperi Bolero, Rene­­ga, Renata elnevezésű anya­gokat a pápai , gyár Közel- Keletre, Afrikába és nyugat­ra exportálja. A gyár bemu­tatja gyártmányfejlesztése legújabb termékeit is, me­lyek közül kiemelkedik a Ramona és a Lilla Hoechts cég által Trevina márkával ellátott 67 százalékos poli­észter, 33 százalékos pamut bekeverésű női felsőruházati és férfi sport inganyag. A Pápai Textilgyár összesen mintegy 20 terméket mutat be 50 színárnyalatban. A ter­mékek kiválasztása már el­kezdődött, a zsűrizés május 6-án lesz. A Pápai Textil­gyárnak önálló információs irodája is lesz a vásáron, hogy a helyszínen rendelke­zésére álljon az üzletfelek­nek. Április 15-én üzemi zsűri választotta ki és fogadta el kivitelezésre azokat a ke­hely és pohár szériákat, me­lyekkel az Ajkai Üveggyár jelentkezik az idei BNV-n. Emellett különböző színű üvegeket, csiszolt ólomkris­tályokat és sima káliüvege­ket is bemutatnak az ajkai­­ak. Az elkészült üvegmintá­kat május 5-én Budapesten, az üvegipari bemutató te­remben újból zsűrizik. A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi gyáregy­sége elsősorban azokkal a sporthajókkal kíván szere­pelni, melyek iránt külföl­dön is nagy az érdeklődés. Többek között bemutatják a Balaton 71. típusú luxus ki­vitelű vitorlást, a Soling tí­pusú versenyvitorlást, vala­mint a DN jelű egyszemélyes jégvitorlást. Az Optimist tí­pusú vitorlásokból néhány darabot ugyanakkor „üzeme­lés közben” is megtekinthet­nek a vevők, érdeklődők a városligeti tavon. A félórás vitorlázás nyilván kellemes élményt nyújt majd a láto­gatóknak, s az üzletfeleknek. A Herendi Porcelángyár, mint minden évben, az idén is csak „mérsékelt erővel” készül a kiállításra, hiszen kapacitásának 80—85 száza­lékát már a múlt évben le­kötötték az exportőrök. Az idén két helyen is találkoz­hatunk a Herendi Porcelán­­gyár világhírű termékeivel, a Finomkerámiaipari Művek üvegpavilonjában, valamint a 19-es számú bútor­pavilon­ban. Bemutatják a herendiek a Városlődi Majolikagyár termékeit, melyek iránt rendkívül nagy a külföldi ér­deklődés. S végezetül egy szövetke­zet vásári készülődéséről is beszámolunk: a Pápai Aszta­losipari Szövetkezet a Kop­­pány—II. elnevezésű lakó­szobával mutatkozik be a vásáron, amelynek 18—20 ezer forint körüli lesz a vé­telára. A lakószoba 11 dara­bos, modern vonalvezetésű, esztergályozott kivitelben ké­szül, s a 8-as pavilonban te­kinthető meg m­a.

Next