Napló, 1971. június (Veszprém, 27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
le«, JW. Jiaissi Hideglevegős eljárással szárítják a nemesgulácsi és a gyulakeszi határból begyűjtött lucernaszénát. Jó minőségű pillangós takarmányt takarít be a szövetkezet az idén is Asszonybrigád a szőlőoltványtelepen. A szövetkezet 157 ezer darab oltványt iskolázott az idén. Ennek művelése, kapálása elsősorban a szövetkezet női dolgozóinak a feladata (fotó: Borbás János) SAFIÓ ARATÁS ELŐTT | Batárszemle Nemesgulácson Még az aratás megkezdése előtt végeznek az összes soron lévő mezőgazdasági munkával a nemesgulácsi Badacsony Termelőszövetkezetben. A gazdaság vezetői minden épkézláb embert, gépet és fogaterőt mozgósítottak, hogy az összetorlódott tennivalókkal megbirkózzanak. Jelenleg egyidőben végzik a növények ápolását, a pillangósok betakarítását, a szőlő permetezését és a gépek aratásra való felkészítését. A gyomosodás szinte minden növénynél egyszerre jelentkezett, a fő erőt ez ellen összpontosították. A pillangósok betakarításánál a kézi munkaerőt kiiktatták , a munkafolyamatot teljesen gépesítették. A gépek nappal kaszálnak, hajnalban rendsodróznak, a vontatókat pedig önjáró gépek rakják meg. Az idén 200 katasztrális hold pillangós termését hordják kazlakba, az eddigi felmérések szerint holdanként 14—15 mázsás átlagtermést takarítanak be. A termelőszövetkezet 200 holdas szőlőjében teljes kapacitásai dolgoznak a permetezőgépek. A peronoszpóra és atka ellen komplex hatóanyagokat használnak. Jelenleg három permetezőgép dolgozik a kordon művelésű szőlőkben. Készülődnek már az aratásra is a szövetkezetben. Szűkülnek az őszi árpa táblák, növekszik a gabona. Előreláthatóan — ha az időjárás engedi — június 20 táján megkezdik az őszi árpa aratását. A kombájnokon már az utolsó simításokat végzik a szerelők, az erőgépek többsége is üzemképesen várakozik. A szövetkezet kombájnosainak 560 katasztrális hold kalászost kell learatniuk az idén. A termés jónak ígérkezik. A szövetkezetben — jó munkaszervezéssel — időben felkészültek az aratási munkacsúcsra. Ezt igazolják fényképfelvételeink is. Másodszor permetezik a szőlőt a Szentgyörgyhegy oldalában. Brágya József traktoros az 1969-ben telepített 25 holdas rizlingszilváni permetezését végzi Kardos Imre brigádja SZR—4-es kombájnt javít a Badacsonyvidéki TSZ Közös Vállalkozás nemesgulácsi műhelyének udvarán. Ez a műhely a tapolcai járás tsz-einek garanciális szervizszolgálatát is ellátja TANULÓ MUNKÁS Nem nehéz megjósolni, hogy e számmal — 1014/1971 — jelölt kormánydöntéssel az elkövetkező hónapokban, években elég sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságokban, szóba kerül értekezleteken, a vállalatokat új intézkedésekre serkenti, és előbb, vagy utóbb minden szakmunkás fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: hogyan akarja továbbfejleszteni ismereteit?... Ez a határozat ugyanis a munkások továbbképzése fejlesztésének általános elveivel foglalkozik. Az élet mai és holnapi követelményei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő utánpótlás eddigi forrásai „bedugultak”, a mezőgazdaság ma már inkább „visszacsábít”, semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszonyok nagy többsége szintén dolgozik — marad tehát, mint kiapadhatatlan tartalék, a rendelkezésre álló munkaerő „megváltoztatása”. A technikai-tudományos forradalom általános „haladási sebességét” főleg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsaság, nem csupán a születő tudományos eredmények növekvő számával mérhető, legalább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok, ismeretek elsajátításának, alkalmazásának „sebessége" is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igényeink legyenek, mint apáinknak voltak: ugyanez jelentkezik a ..tartozik” oldalon is, mert a magasabb követeléseként többet és mást is kell adni Az egyszer megszerzett szakmaivita ma már nem jogosít fel arra, hogy 1 ■ 17 a kamataiból egy életen át gondramegélhessünk. A mérnökök tudását — rs mondják mindenütt — 10—15 éven belül fel kell frissíteni, mert elavul; a modern szakmunkásra ugyanez mondható el!... A technika tempója, az új módszerek bevezetése, a nagytudású gépek sokasága — mind-mind többet vár a mellette dolgozó embertől is. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es határozat, hogy a munkások tudásukat „bizonyos időszakonként felfrissítsék, korszerűsítsék, elsajátítsák a különböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szükséges új ismereteket, megszerezzék, illetve bővítsék a társadalmi, gazdasági kérdésekben való jártasságukhoz szükséges politikai és általános alapműveltséget”. Gazdag program, de mondhatnánk így is: kényszerítő program, mert csakis munkásaink tudására, ismeretére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeléseit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunkásoktól követel többet, hanem a vállalatok vezetőitől is. A határozat ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy „a továbbképzés megszervezéséről, a feltételek biztosításáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskodniuk". Érdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondoskodjék. Hiszen nem csupán gazdaságilag kell megalapozni egy-egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell rohangálni, hogy a modern géphez hozzájussanak, nem csupán jó erős betonalap kell az új berendezéshez, legalább ennyire fontos az ott tevékenykedő emberekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fogadására”. Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel még csak most ismerkedünk , hogy a szakmai továbbképzést jó lenne „beépíteni” oktatási rendszerünkbe, mert ennek a szervezeti formái is meghatározhatják a gyakorlati eredményeket! Azzal a legtermészetesebb tudattal lépjenek ki a tanintézet, az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfrisseb ismeretek elsajátítása végett újból és újból visszatérnek. Ha valaki ma az átlagosnál jobban akar élni, akkor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: „úgy kell intézkedni, hogy az új alapokra fektetett továbbképzés az 1972. év folyamán megkezdődhessen”. Bán János Befejeződött a Budapesti Nemzetközi Vásár. Azok számára, akik részt vettek a hosszú hónapokat igénylő előkészítésben, rövidnek tűnt ez a tíz nap. Mások számára viszont elegendőnek. Főként azért, mert az idei BNV-n tulajdonképpen — s ezt nem ünneprontásnak írjuk le — kevesebb volt az újdonság, mint a megelőző években. Vonatkozik ez a külföldi, a hazai iparra és megyénk vállalataira egyaránt. A bemutatott termékek jórészét már tavaly is látták a vásárnézők, az meg különösen boszszantó volt a kereskedők és fogyasztók számára, hogy egy-egy vállalat olyan árut is bemutatott, amiből sem tavaly, sem az idén nem lehet vásárolni! Változatlanul gondot jelentett a rendezőségnek a helyhiány is. Nagyon sok jelentkezőt kellett visszautasítaniuk, pedig bizonyára változatosságot, újdonságot jelentettek volna. Különben az idei BNV a tavalyinál lényegesen rendezettebb, szervezettebb volt. Nem róhatjuk fel hibájául a rendezőségnek, hogy három megyei vállalatunk — a Herendi Porcelángyár, a Városlődi Majolikagyár és az Ajkai Üveggyár — vitrinje rossz helyre került, nagyon kevesen vették észre. Megyénk vállalatai egyébként a tavalyinál nagyobb számban, s főként nagyobb sikerrel szerepeltek. Azok a vállalatok ugyanis, amelyek igyekeztek újdonsággal jelentkezni, szinte mind BNV-díjat vagy nagydíjat kaptak. A pápai húsipari üzem dobozolt exportmunkája, amely megfelel az USA különleges előírásainak, valóban "újdonság. A fűzfői Nitrokémia floconit ülepítőszere is az idei év terméke. A Pápai Textilgyár — a tervezők, gazdasági vezetők idei franciaországi tanulmányútjának eredményeképpen — jelentkezett új cikkeivel, a Gogóval és a Lellével. Herend is szakított korábbi hagyományaival, a japán stílusú Kagoshima váza eltér azoktól. Újdonságot jutalmazott ezüstserlegével a NIM: a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár hármas, összetett műtrágyáját, a Peretrixet. A többiek lényegében ugyanazt hozták el az idei vásárra, amit tavaly, kivéve még azokat az új, megyei vállalatokat, amelyek most jelentkeztek először. Ilyen a Könnyűbeton és Szigetelőanyaggyár tapolcai gyáregysége, s két mezőgazdasági szövetkezet, a szentgáli és a borzavári, valamint a Vörösoktóber Férfiruhagyár várpalotai egysége. Nőtt tehát megyénkből a résztvevők száma, sikere. Egy nagy díjat és három BNV-díjat kaptunk, s a megyénkben gyáregységek révén részünk van a VIDEOTON, a VBKM, a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint a Magyar Alumíniumipari Tröszt BNV-díjaiban is. Feltűnően kis számban jelentek meg azonban a vásáron megyénk szövetkezetei, a tanácsi ipar pedig egyetlen vállalattal sem képviseltette magát. A távolmaradás nem indokolható a helyhiánnyal. Úgy véljük, inkább a vállalkozókedv s korszerű termékek hiányában kell keresni az okokat. Minden vásár sikeréről, így az idei BNV-ről is az üzletkötések állítanak ki jó vagy rossz bizonyítványt. Az idei vásáron a tavalyinál is nagyobb üzleteket kötöttek a hazai és külföldi kiállítók. Köztük ott vannak megyénk vállalatai is. A Nitrokémia Ipartelepek például a szolnoki cukorgyárral és a Magnezitipari Művekkel folytatott tárgyalásokat a floconit ülepítőszer eladásáról, s két nyugatnémet vállalattal újabb poliszirol formaöntő gépek megvételéről. A Péti Nitrogénművek kettős műtrágyája iránt is nagy volt az érdeklődés. Több termelőszövetkezet jelentkezett Baranya megyéből konkrét igényekkel, s a Szekszárdi Állami Gazdaság. Számos külföldi cég érdeklődött az izopropilamin exportálásáról, a Converta és a Rosenlew finn gyárakkal pedig a tervek szerint a közeljövőben létesítendő furfurul gyár technológiájának, berendezéseinek megvételéről tárgyaltak a pétiek. Jelentős üzleteket kötött a vásáron az Építőgépgyártó Vállalat is. Az Építőipari Gépesítő Vállalatnak 22 millió forint értékben adott el különböző gépeket. Harminc millióért vásárolt tőle vagonkirakókat, bitumen melegítőket a Szolnok és a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat. A szocialista országok 55 ezer rubel értékben vettek vibrátorokat és talajvíz-süllyesztőket. A vevők között ott van egy megyei vállalat is, a DUVIÉP, amely 1,2 millió forintért vásárolta meg az ELBA-Épgép betongyárat, 750 ezer forintért egy „agitátor"-kocsit, és 250 ezer forintért a vásár főterén bemutatott gyorsfelvonót. Nagy érdeklődést tanúsított a belkereskedelem a Pápai Textilgyár BNV-díjas termékei iránt is, bár a konkrét üzletkötéseket itt még egyelőre árviták akadályozzák. Az NDK-beli partnerek viszont itt a vásáron kétmillió négyzetméter inganyagot rendeltek a textilgyártól. A szomszédos pápai gyár, az Elekthermax is sikeres üzletkötésekkel zárta az idei BNV-t A lengyelek 126 millió forint értékben vásároltak lámpatesteket, a csehek három millió rubel értékben rendeltek csőfűtőtesteket, rezsókat. Az üzletkötések sorából nem maradhat ki a szovjet AVTO-EXPORT és a MOGÜRT között létrejött szerződés sem, amelynek értelmében hazánk 1972-ben a Zsiguli személygépkocsikhoz 300 ezer komplett alkatrészfelszerelést szállít. Ezért többek között 25 ezer személygépkocsit kapunk. A szerződés exportértéke 87, importértéke 40 millió forint. A most befejeződött Budapesti Nemzetközi Vásár tehát, mint azt az üzletkötések is bizonyítják, mindent öszszevetve tovább növelte hírnevünket a világban. Andrássy Antal Még rangosabb lett hírnevünk a világban Befejeződött a BNV Bükkielitás és vásár Berhidáit A berhidai ÁFÉSZ bútorboltja nagy forgalmat bonyolít le a nagyközségben és a környező ipari településeken, elsősorban Peremartonban, Balatonfűzfőn és Pétfürdőn. Évente 130 vagon bútor érkezik Berhidára. A szövetkezet igyekszik választékosan kielégíteni az igényeket. A bútorboltban most kiállítással egybekötött vásár nyílt. Tegnap — az első napon — nagy érdeklődés kísérte a június 15-ig tartó vásárt, melynek újdonsága, hogy garnitúrák mellett egyes bútordarabokat is vásárolhatnak az érdeklődők.