Napló, 1971. október (Veszprém, 27. évfolyam, 230-257. szám)
1971-10-03 / 231. szám
Bunda és kabát* Mit vásárolhatnak télre a nők? Hogy téli bundavasar ,— olvasom az újságokban a hirdetéseket. Igen, jön a tél. Ezt nemcsak a hirdetés juttatja eszünkbe, hanem inkább az őszi csípős reggelek. Fel kell újítani a téli ruhatárat, ki-ki számvetést készít otthon, mi kellene, mire futja? Gondolom, nem futja mindenkinek bundára. Egy jó szőrme vagy műszőrme bunda ára ugyanis ötezer forint, de van ennél drágább is, olcsóbb is. A szövet télikabát viszont olcsóbb. A nőknek talán tíz százaléka vásárol bundát, a többi szövetkabátot visel. — nyilván az árak miatt Az utóbbiból kell tehát több, a nagy bundahirdető láz ellenére is. Milyen az arány és a választék? Ezt nézzük meg a megye néhány üzletében és áruházában. Előrebocsátjuk: a jelenlegi és a várható ellátás menynyiségben, választékban általában jobb, mint az előző években volt, az árak pedig nagyjából hasonlóak — noha az árakat tekintve azt vártuk: talán olcsóbb lesz. Sőt, a lassan élénkülő verseny hatására az árak szerint is válogatni lehet majd üzletenként — gondoltuk. A tapasztalat azonban az, hogy az azonos minőségű áruk értékét szinte fillérnyi pontossággal azonosan állapították meg a különböző vállalatok különböző üzleteiben. Csupán egyetlen helyen, Keszthelyen találtunk jelentősebb eltérést: a VÉDI TEX boltjában 90 forinttal olcsóbb ugyanaz a teddy bunda, mint a szövetkezet üzletében. Ám ez nem jelent abszolút előnyt a VEDITEX javára, mert a szövetkezeti üzletben viszont — a bunda kivételével — jobb az ellátás, nagyobb a választék, nemcsak szőrmeárukból, hanem szövetkabátokból is. A legolcsóbb szövet télikabát 600, a legdrágább panofix bunda 5 ezer forint. Gondoltak az idősebb nőkre is: a sötét, hagyományos szabású, bélelt, meleg, szövet télikabátokból is van választék, elfogadható áron, 900 forintért. A VEDITEX üzletében ugyan a legolcsóbb kabát 500 forint — és ez előny —, a választék azonban kisebb. Örvendetes hogy nemcsak Keszthelyen, hanem szinte a megye valamennyi boltjában széles árskála található: a 7—300 forintos szövetkabáttól a 16 ezer forintos nercbundáig. Az előbbiekből — és ez a reális vásárlási arányhoz szabott üzletpolitika — jóval többet, míg a nercbundából két szövetkezeti áruházban, Tapolcán és Pápán találtunk egy-két példányt. A nercből tehát nem nagy a választék — és ezt nem is kifogásoljuk a magunk részéről. Egyetértünk azzal a boltvezetővel, aki így indokolt: — A méregdrága bunda nekünk is csak mérgelődést okoz, mert leköti a beszerzésre költhető pénz egy részét. Az árán 15—20 télikabátot, vagy öt közepes árú bundát vehetünk. Ezt meg is veszik, a nercbunda vásárlókra azonban nem nagyon számíthatunk, mert nincs belőle nagy választék, és akinek ennyi pénze van rá, inkább megveszi a Váci utcában. Kézenfekvő indokolás. Úgy tűnik, a télre a két szövetkezeti áruház készült fel legjobban. Tapolcán például rendszeresek a veszprémi, sőt a pesti vevők. Különlegességet keresnek, amelyet kevés helyen árulnak az országban: hasított bőrkabát, nylonvelúr, panofix béléssel, olasz műnerc. És ezek nem a legdrágább holmik, bár — áraikat tekintve — még nem sorolhatók a tömegigényhez. Választék viszont van olcsó téliruhákból is. A jó felkészülés mindenekelőtt a rugalmas beszerzésen múlik. Ezt példázza a két szövetkezeti áruház: önállóan, az ország minden területéről vásárolnak: Miskolctól — Szombathelyig, Győrtől — Pécsig. Az eredmény: nagy mennyiség és választék, széles árskála. Persze negatív példát is említhetünk. A sümegi szövetkezeti üzletben gyér a téli készlet. A választék mindössze három női irhabunda. Bakfis téliholmi nincs. Pedig a boltvezető július elejétől kéthetenként küldi a megrendeléseket — hiába. Az ok: a szűk beszerzési piac. Egy évre kötelező szerződést kötöttek a szombathelyi nagykereskedelmi vállalattal, mástól addig nem vásárolhatnak, a partner pedig nem szállít. Rossz ,,fogás” volt. Zircen más ok szüli a gondot: a sajátos, helyi ízlés, igény. A fiatalok egy-egy értékesebb ruhaféléért a városi áruházakba utaznak. A középkorúak és idősebbek vásárolnak helyben, akik nem veszik meg a karcsúsított, midi vagy maxi kabátot. Hagyományos ruhákat keresnek. A bemutatókon viszont túlnyomó többségben divatslágert lát a boltvezető. A ruhatervezők „átestek a ló másik oldalára”, nem gondolnak a falu konzervatív idősebbjeire. Néhány tapasztal estot említettünk körútunkból. Az elmúlt évihez viszonyítva javult az ellátás. Mennyiségben, minőségben, választékban. Lefelé azonban nem mozdultak az árak. Birkás József Közös gond — közös tájékoztatás Koordinációs értekezlet Keszthelyen (Tudósítónktól.) Az MSZMP Keszthely Városi Bizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága ..közös gond — közös tájékoztatás” jelszóval tartotta meg együttműködési értekezletét. A meghívott társadalmi és gazdasági vezetők előtt Molnár Ferenc elnökhelyettes ismertette a város negyedik ötéves tervét és az 1971. évi városfejlesztési feladatok teljesítésének helyzetét, majd az üzemek ez évi gazdasági munkáját értékelte A beszámolót követő vita után dr. Földes István tanácselnök arról beszélt, hogy bár jelentős összeg — 107 millió forint — áll rendelkezésükre a negyedik ötéves tervben, mégsem tudnak ebből minden problémát megoldani. Szükséges hogy keressék a rendelkezésre álló eszközök minél hatékonyabb felhasználásának útjait. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az értekezleten elhangzott javaslat alapján a tanács vb. és az egyes üzemek, vállalatok a közeljövőben szocialista szerződést kötnek, amelyben a kölcsönös előnyök figyelembevételével rögzítik a feladatokat. Az érdekes és minden bizonnyal hasznos értekezlet Vajda Bálintnak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének zárszavával ért véget. Göndöcs Imre NAPLÓ Vasárnap, 1971. október 3. Gondoskodás az egyedülálló anyákról (Tudósítónktól) A nők helyzetének megkönnyítésére nagy gondot fordítanak a Női Fehérneműgyár pápai telepén. A ,,gyermekbetegségeket” átélt, s ma már egyre növekvő törzsgárdával is rendelkező gyáregységben túlnyomórészt nők dolgoznak. Érthető tehát, hogy a nők helyzetének figyelemmel kísérése és a róluk való gondoskodás itteni jó példái másutt is hasznosíthatók. A közelmúltban 21 ezer forint segélyt osztottak ki az egyedülálló és a háromnál több gyermeket nevelő asszonyok között 32 családanya részesült így 500 —1000 forintnyi segélyben. Jól jött a pénz minden családnak az iskolaév kezdetén A Női Fehérneműgyárban nem ez az első eset hogy a több gyermekes anyákat megkülönböztetetten kezelik Nők napján is külön jutalommal kedveskedtek nekik (Mayer) A Szabadság-híd születésnapja A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vámház és a budai Gellért tér között felépítendő dunai híd helyét. Addig csak három híd ívelte át a folyót: az 1849-ben felavatott Lánchíd (az angol Clark fivérek alkotása) az 1875-ben elkészült Margit-híd (a párizsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli összekötő Vasúti-híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Carl és társa párizsi cég építette). A Vámház téri híd — később Ferenc József hídnak nevezték el — építése 1849- ben kezdődött és jó két év múltán fejeződött be. A tervezésre kiírt Pályázaton — mint húsz évvel korábban — ismét Feketeházy János elképzelését fogadták el. A megvalósításban Czekélius Aurél és Nagy Virgil építészek működtek közre. Ez a híd volt az első, amely teljesen a hazai tudomány és munka együttműködésével jött létre. Az akkori tudományos írások különös jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy míg korábban a látványos városi hidakon a hegesztett vasszerkezetet a tervezők igyekeztek elrejteni különböző fém és kőburkolatok alá, az új híd büszkén viselte vashíd jellegét. A híd ívei és a kapuzatok formáiban egységbe ötvöződött a konstrukció és az esztétikum. Az új híd 365 méter hoszszú lett, 20 méter 10 centi széles és 6102 tonna vasat foglalt magába, a főtartók mindkét végén 600—600 tonna nyersvasat helyeztek el. Ez, mint a mérleg két serpenyője, egyensúlyban tartja az építményt. Akkoriban még a gyalogos átkelők is vámot fizettek minden hídon, a megnyitás idején jelent meg egy képeslapban az aktuális vicc. — Egy krajcár a vám — állták útját az egyik sétálónak. — Micsoda, én fizessek vámot? Nem vagyok ökör! — tiltakozott. — Ha az úz ökör volna — mondta tisztelettudóana vámos — akkor többet fizetne. A hidat fél évszázad múltán, a második világháborúban, tüzérségi lövedékek erősen megrongálták — 28 helyen érte találat — később 1945. január 17-én a Pestről kiszorított náci seregek utóvédei felrobbantották. A főváros felszabadulása után magyar munkások segítségével a szovjet hadsereg műszaki alakulatai huszonöt nap alatt uszályokra és faoszlopokra épített átkelőhelyet ácsoltak a híd helyén. Tíz hónapig állt ez az ideiglenes híd majd a Kossuthhidat követően a Szabadsághíd újjáépítése volt a felszabadulás után a magyar hídépítők második legnagyobb vállalkozása. Bizonyos átalakításokat, korszerűsítéseket hajtottak végre rajta, de az eredeti formáját megőrizték. Az a több tízezer ember, aki naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a hídnak is van születésnapja. Pedig van, a Szabadság-híd 75 éves. V. E. A 75 éves budapesti Szabadság-híd A sáskai malomkövek Térképek a hányásödrökről — A villanyszerelő bejelentése Kora: ezer esztendő — Malomkőből falazóanyag. A felfedezés öröme adta a tollat Tóth Joachim, sáskai villanyszerelő kezébe. Levelet írt az Országos Műemléki Felügyelőségnek, amiben elmondta: a falu felett pa Agártetőt övező erdőben törött malomkövekre bukkant. Azt is megírta, hogy ezeket a köveket a lakosság valamikor falazásnál használta. Nem egy ház falában megtalálhatók a félig kész, nagyon szilárd, kerek kövek. Az Országos Műemléki Felügyelőség a villanyszerelő levelét a keszthelyi Balatoni Múzeumhoz továbbította, ahol dr Sági Károly igazgató vizsgálta meg a bejelentést. Hasonló leletekről máshonnan is volt tudomásuk. Inkább az volt a baj hogy nem tudták megállapítani a törött malomkövek korát. Most ezt is sikerült a sáskai leletek alapján. Ugyanis a múzeum igazgatója és Müller Róbert muzeológus a helyszíni bejárás során érdekes megállapítást tett. A mintegy két négyzetkilométeres területen szétszórt törött malomkövekből a szentjakabi kolostor építkezéséhez is jócskán felhasználtak. Az viszont biztos, hogy a kolostor 1260-ban épült. Így a falában talált malomkövek elárulták: legalább ezer esztendősek a leletek. A bányagödrök is jól láthatók az Agár-tető környékén. A kőbányászok putrikat is készítettek maguknak hogy védekezzenek az időjárás viszontagságai ellen. Most ezeket a putrikat szeretnék a muzeológusok feltárni, megkutatni és tovább gazdagítani ismereteiket Annyi bizonyos, hogy a 800— 1000 év előtti bányászok a megmunkálás közben eltörött malomköveket szétszórták a környéken. Később a lakosság hasznosította azokat . Most Müller Róbert muzeológus a bányagödröket és környéküket feltérképezi, felkutatja és pontot tesznek a régóta vitatott témára. Badacsony „Sötéten áll a badacsonyi hegy, Piroslik rajta esőverte lomb, Boltozata a gyűrt bazalt korong.. (Vas István: Badacsonyi ősz) Ezerarcú hegy. Sosem lehet megismerni, csak megszeretni, szenvedéllyel és igaz csodálattal szívünkbe zárni. Elvisz az ember egyegy élmény-szilánkot, maradandó emléket, aztán visszajár, megint eljön Badacsonyba. Ízlelni a hegy levének zamatét, érezni a történelmi hangulatot, letűnt idők emlékeit, s ott a parton a mai lüktető életet. Felejthetetlen — írhatnám. Zárkózott és titokzatos, szép és viruló, mintha mosolyogna. Olyan, mint az első szerelem: maradandó, örök és tüzes. Költők, festők ihletője, akik — ki tudja hányan! — művészi látomássá érlelték szépségét. Ilyenkor ősszel már csal néhány cseppje csordul annak az emberfolyamnak, amely nyáron át szakadatlan hömpölyög a bazaltbástyák szabta medrekben, a kikötő és a hegy között. S vannak, akik fel sem jutnak a hegyre, elakadnak, végleg „lehorgonyoznak" a parton sorakozó poharazók, borozók előtt, Bacchus isten birodalmában. Az élet csöndes-szép lüktetése, a pincéktől messze hangzó kurjongatás, a tőkék közt és bíbor leveleken játszó fény szép őszi délutánná szelídíti az elborulni készülő időt. Hegyről lefutó játszi szellő itt a nevetés, a kacaj , is, egy pillanatra elidőz a lágy hajlatok, szőlők, mandulafák fölött. A szüretelők vidámsága veri fel a hegy csendjét, s az édes must, a murci illatát érezni a levegőben. Üdvözöljük hát gondolatban a Badacsonyt...! Történelmi táj — jut eszembe először — ám ne jelezzük a távlatokat históriai évszámokkal, hiszen túlnézve az emberi lét határkövein, ősrégi idők emlékeit is őrzi e föld. „Vulkánlökte, gyűrődő föld tornyozta csatatáj” ez. Gigantikus erők, morajló vizek lökték a hajdani Pannon tenger helyére. A vulkánvilág mindenüvé szétszórta itt forró, s kővé merevedő magját. Néhány százezer, vagy millió évvel öregebb a Badacsony az ország összefüggő hegyvonulatainál. „Oly megkopott, gyűrött, komor és ráncos, mint egy nagyon vén ember homloka" — írja róla Tatay Sándor. " Tűz és víz csap össze e furcsa szép tájon. Alant a tó végtelenbe nyúló tükre, fent a láva megdermedt óriás kupolája, s középütt az ezer színben pompázó szőlők, fák, villák birodalma. Mindezt csodálatos érrendszer hálózza be: a hasadékok, árkok, utat adva a vándornak, turistának, a lezúduló víznek és a tele hordókkal rakott mustos és boros szekereknek. S micsoda szép nevek: Kotyori, Tekergő, Korkovány... A szőlők közt régi kúriák, présházakés mai modern villák sorakoznak harmonikus szép egységben a tájjal. S mindenütt ott a természet, az ember munkája. A hegy megőrzi szeretteinek, az embereknek keze nyomát. A Badacsonyról is említhetjük a Pannóniára oly sokszor elhangzott mondást: „már a rómaiak idejében is ...!” A krónika szerint: „Galerius császár, mivel felette termékenynek találta, Görögországból hozott szőlőkkel beültette, és a hegyen roppant épületeket tétetett”. A „roppant épületek” két évezred alatt leroskadtak, elporladtak, de ezek alapjára nem egy régi présház épült, amely még ma is szembetűnő és látható. Nagyon becses értékűek a hegyoldalból előkerült római oltárok, kőkoporsók, edények, metszőkések és a győzelem istennőjénél, Viktóriának a híres bronzszobra. Galerius császár is „felette termékenynek találta”. Ha Badacsonyról beszélünk, nem mulaszthatjuk el messze földön híres borainak említését, amely kedvenc itala volt királyoknak, császároknak. Mi adja hát különleges zamatét, erejét? A kitűnő lávatalaj és a bőséges nyári napfény. Persze nem egészen ilyen egyszerű a magyarázat, hiszen kettős fény éri itt a földet. Egyrészt a hegyoldalra a napsugarak meredekebben esnek, s ez növeli a fény erejét, másrészt meg a hatalmas víztükörről visszaverődnek a sugarak a hegyre. S éjszaka meleget sugároz a nappal felforrósodott bazalt is. Mindezek a tényezők adják hát a páratlan klímát a „testes, borszagú hegynek”. ma