Napló, 1971. december (Veszprém, 27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

2 Losonczi Pál politikai tárgyalásai Rumedien algériai elnökkel Napi külpolitikai kommentárunk MIKÖZBEN AZ ARAB VÉDELMI TANÁCS kairói ülésszaka alaposan elemzi a közel-keleti helyzet pillanat­nyi állását, Izraelből Washingtonba indult egy repülőgép. Golda Meir izraeli miniszterelnökasszony most újra fel­keresi­ Nixont, hogy folytassa vele tárgyalásait Izrael ké­relméről. Azokról a bizonyos Phantom bombázó repülő­gépekről van szó, amelyet a Tel Aviv-i komány már oly régóta kér az Egyesült Államoktól, de amelyek szállítására mindeddig nem kapott ígéretet. ,,Remélem, sikerül Nixon elnököt rábírni a beígért Phantom repülőgépek leszállítá­sára” — ezzel búcsúzott a Tel Aviv-i repülőtéren Golda Meir. Jósolni nem tudunk, mégis bizonyos jelekből arra kö­vetkeztetünk: ez a találkozó sem váltja be Meir asszony reményét. Sokkal valószínűbb, hogy Nixon ismét elodázza a dolgot. Több okból is. Ezek egyike: most kezdődik majd az ENSZ-ben a közel-keleti kérdés vitája, és várhatóan nem lesz rövid. Nixon van annyira taktikus, hogy tudja: rossz fényt vetne­­az USA-ra, ha az ENSZ-vita kellős­ kö­zepén kötelezné el magát olyan látványosan Izraelnek, hogy megígéri a Phantomok szállítását. S vannak más okok is. Például Riad egyiptomi kül­ügyminiszter legutóbbi New York-i nyilatkozata. A többi között rámutatott: ha az USA együttműködne a Bizton­sági Tanáccsal, lehetségessé válnék az izraeli kivonulás elérése a­­megszállt területekről, a BT 1967. november 22-i határozata adta keretekben. Vagyis Washingtonnak figye­lembe kell vennie, hogy noha Kairó illúziókat már nem táplál, az amerikai politikát illetően, mégis, még most is ad esélyt az USA-nak arra, hogy súlyát a konfliktus békés rendezése érdekében, Izrael megfelelő befolyásolásá­val vesse latba. Ugyanakkor Izrael választ adott a nemrég Izraelben és Egyiptomban járt afrikai államfői delegáció vezetőjé­nek, Senghor szenegáli elnöknek. Az afrikai békemisszió tagjai a Jarring-tárgyalások felújítását javasolták. A Senghornak adott válaszban ezt Tel Aviv most nem utasí­totta kereken el. Elképzelhető ugyanis — éppen az ENSZ küszöbön álló közel-keleti vitája miatt —hogy most Izra­elben is újabb teret nyernek a galambok, s hátrább szo­rulnak a héják. Ha másért nem, hát azért, hogy a világ közvéleménye és a világszervezet előtt egyre jobban elszi­getelődő Izrael legalább ,­a soron következő közel-keleti vi­tában jobb színben tűnjék fel. Golda Meir Nixonhoz utazott Golda Meir izraeli minisz­terelnök kedden Tel Aviv­­ből Washingtonba repült. Látogatásától javulást remél­nek az amerikai—izraeli kapcsolatokban. A kormány­fő elutazása előtt kijelentet­te, reméli, hogy sikerül Ni­xont rábírnia a beígért Phantom-repülőgépek leszül. Utasára­ leseket a szovjet fővárosban — hétfőn visszaérkezett Bonnba. Szerdán tájékoztatja a bonni kormány tagjait moszkvai megbeszéléseinek eredményeiről. Moszkvában közleményt adtak ki azzal kapcsolatban, hogy Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság al­kancellárja és külügyminisz­tere a szovjet kormány meg­hívására november 25-től 30- ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. Mint többek között közük a két fél ismét kijelentette, minden befolyását latba veti, hogy biztosítsa a biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét az európai államok, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada részvételével. A két fél megelégedéssel állapította, meg, hogy a Szovjetunió és az NSZK két­­oldalú kapcsolatai kedvezően fejlődnek.­­ Walter Scheel meghívta Andrej Gromiko külügymi­nisztert hivatalos látogatásra az NSZK-ba. A meghívást köszönettel elfogadták. Magyar—algériai államfői megbeszélések A hvatalos baráti látoga­táson Algériában tartózkodó Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöke­­Tanácsá­nak elnöke kedden, magyar idő szerint 11.00 órakor az algíri kormánypalotában megkezdte politikai tárgya­lásait Haari Bumediennel, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökével. Huari Bumedien a palota előtt fogadta Losonczi Pált és kíséretének tagjait A politikai tárgyalásokon magyar részről Losonczi Pá­lon kívül részt vett dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és több más hivatalos személyiség. A megbeszéléseken megvi­tatták a nemzetközi helyzet­nek, valamint a két ország kapcsolatainak kérdéseit és a két államfő tájékoztatta egy­mást országa helyzetéről is. Egyetértettek abban, hogy a két ország kapcsolatait az őszinteség és a baráti együtt­működés jellemzi, és mind­két fél elégedett a kapcso­latok alakulásával és azok dinamikus fejlesztésére tö­rekszik. A megbeszélések meleg, baráti légkörben folytak és mintegy négy óra hosszat tartottak Kedden délután a tárgya­lásokat szakértői szinten folytatták. Majd este Huari Rumedi­en a kormány­palotában dísz­vacsorát adott Losonczi Pál tiszteletére. A vacsorán a két államfő üdvözlőbeszédet mondott. A Teli­ elleni merénylet visszhangja Pogrom hangulatú táviratot itézett uralkodójához Ha­­besz El-Madzsali tábornagy, a jordániai katonai elit ret­tegett figurája, a hadsereg főparancsnoka: „Az ön ka­tonái ígéretet tettek Isten előtt, hogy eltapossák ellen­ségeit, szétverik a hitetlene­ket és az ateistákat, a cio­nista ellenség bérenceit”. Időközben Kairóban gyors ütemben halad előre a vizs­gálat a Teli-gyilkosság tet­teseinek ügyében. Hasszán Omar ügyész szerint a letar­olta­toltak vallomásaiból ki­­derült, hogy a csoport ve­zetője a 27 éves haifai szü­letésű Ezzat Ahmed Rabah volt. Rabah elmondta az ügyészeknek, hogy több kom­mandó-akcióban vett részt Izrael területén, és súlyos sebesüléseket szerzett. Csa­ládjának néhány tagját vi­szont egy jordániai harcko­csi taposta halálra az elmúlt évi polgárháborúban, ő volt az, aki az utca felől az első, lövést adta le Vaszfi Tell­re. A libanonban élő palesz­tinok úgynevezett politikai főbizottsága — más palesztin szervezetekhez hasonlóan — nyilatkozatban kérte föl Sza­dat egyiptomi elnököt Teli letartóztatott merénylőinek szabadon bocsátására. Az Arab Liga védelmi ta­nácsán résztvevő Líbiai kül­döttség nem volt hajlandó aláírni vasárnap azt a rész­­véttáviratot, amelyet a ta­nács küldött Husszein jordá­niai királynak Vaszfi Teli meggyilkolása miatt — je­lentette az Al Ahram. Scheel Moszkvából hazaérkezett Bonnba Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter a Szovjet­unióban tett ötnapos hivata­los látogatásának befejezté­vel , amelynek során Leo­nyid Brezsnyevvel, Alekszej Kosziginnel és Andrej Gro­matóval folytatott megbeszé NAPLÓ Nixon február 21-én érkezik Kínába A Fehér Ház bejelentette, hogy Richard Nixon ame­rikai elnök 1972. február 21- én repül Pekingbe. A hírt egyidejűleg hozták nyilvánosságra Washington­ban és Pekingben. Ronald Ziegler, az elnök sajtótitkára azt is közölte, hogy rövide­sen beszámol Nixon kínai tartózkodásának időtartamá­ról és a látogatással kapcso­latos egyéb részletekről.­­ (Rawalpindi, Reuter) A pakisz­táni kormány kedden az ösz­­szes külföldi látogatók elől el­zárta az országnak a Kínai Népköztársasággal határos, északi térségeit. Egy hivatalos szóvivő az országban fennál­ló rendkívüli állapottal indo­kolta az intézkedést. (Dubai — Teherán, AP) Ked­den hajnalban iráni csapatok szállták meg a Perzsa-öböl há­rom kis szigetét, Abu Muszát, a Tonb I-et és a Tonb I-t. Az előbbire Sharjah emirátus, az utóbbi kettőre Ras Al Khai­­mah emirátus tartott igényt.­­ (Istanbul, UPI) Istanbulban kedden megszökött börtönéből öt fogoly, köztük hárman, aki­­ket Elrom izraeli főkonzul el­rablásával és meggyilkolásával vádolnak. Valamennyien diá­kok és a betiltott Török Népi Felszabadító Hadsereg tagjai­ , éi min is Ahmad Luzi, Jordánia új miniszterelnöke megérkezett Kairóba, az arab védelmi tanács ülésére. A palesztin gerillák elődjét Vaszfi Telit vasárnap lőtték agyon. Szovjet és bolgár vezetők találkozója Kedden Moszkvában bará­ti találkozóra került sor a Szovjetunió és Bulgária párt­­vezetői és államférfiai között. A hivatalos közlemény sze­rint, a találkozón részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára. Nyikolaj Podgor­­nij, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. Todor Zsiv­­kov, a Bolgár KP Központi­ Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke és Sztanko Todorov, a bolgár ■minisztertanács elnöke. Ahová az Elnöki Tanács elnöke ellátogatott ALGÉRIA Algéria és Magyarország hatékony együttműködését az a kölcsönös igény és törekvés jellemzi, hogy kapcsolata­inkat — két ol­dalban és a nemzetközi életben egyaránt — minden téren fej­lesszük, erősítsük a két nép barátsá­­gát. 1962 szeptemberében — miután népszavazáson döntöttek az algériai békéről és önálló, független állam lét­rehozásáról —­ az újonnan megválasz­tott nemzetgyűlés kiáltotta ki az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársa­ságot, s ezzel végetért a francia ura­lom amely 132 évig tartott. A függet­len­— ma mintegy 13 milliós lélekszá­mú — Algéria szuverenitását Magyar­­ország az első öt közön ismerte el: ha­zánk nagykövete 1962 decemberében adta át megbízólevelét az észak-afri­kai ország fővárosában, Algírban. Politikai tekintetben a magyar—al­gériai kapcsolatok jól fejlődnek A főbb nemzetközi kérdésekben azono­sak, vagy egymáshoz közelállóak a nézetek: az álláspontokat alapvetően megszabja az antiimperialista harc, a más népek függetlenségének tisztelet­ben tartása. A haladás útjára lépett — szocialista orientációjú — Algéria nemzeti ünnepe alkalmából évről év­re fogad magyar kormánydelegációkat A két baráti ország szakminisztereinek látogatásai során az idén az algériai egészségügyi, valamint az igazságügyi miniszter kereste fel hazánkat, tőlünk pedig legutóbb, szeptemberben dr. Béró József külkereskedelmi miniszter jár Algériában, ahol hagyományos már a magyar részvétel az ismétlődő Algíri Nemzetközi Vásáron. Egyre tartalma­sabb a két ország társadalmi és tömeg­­megszervezeteinek együttműködése is. Magyar kezdeményezésre az utóbbi években egész sor államközi egyez­mény így: kulturális, kereskedelmi, fizetési, műszaki -tudományos együtt­működési, gazdasági és hitel megálla­podás, továbbá légügyi egyezmény — aláírására került sor. A kereskedelmi forgalom értéke — export és import együttesen — 1970-ben 3,7 millió dol­lárt tett ki, s ez a kétszerese volt az 1966 évinek. Műszaki-tudományos vo­nalon jelenleg több mint száz szakem­berünk dolgozik Algériában ahol egyébként magyar tervező iroda is működik Részt vállalunk — például gépek exportjával — Algéria iparosí­tásából. A kulturális munkaterv alap­ján algériai fiatalok, is tanulnak ma­gyar felsőoktatási intézményekben Szerda, IMI december 1. A rhodesiai alku h­at évvel ezelőtt, no­vember 11-én jelen­tette be Ian Smith, a rhodesiai fehér telepe­sek kormányának elnöke az afrikai ország füg­getlenségét. Ez az úgy­nevezett függetlenség azt jelentette, hogy a 230 ezernyi európai telepes tel­jesen megfosztja jogaitól a négymillió 750 ezer afrikai őslakost — és ez annyira nyilvánvaló volt, hogy­ még az angol kormány is tilta­kozott, szankciókat alkal­mazott Ian Smith ellen. 1965-től 1969-ig az ENSZ jórészt papíron maradt ha­tározatokkal, óvatos-fele­más intézkedésekkel pró­bálta elszigetelni és maga­tartásának megváltoztatásá­ra bírni a telepes kormányt, de sikertelenül. A gazdasá­gi szankciókat elhatározták ugyan, de senki sem alkal­mazta. Bebizonyosodott, hogy a vezető tőkés hatal­mak — miközben megsza­vazzák a Rhodesiát elítélő határozatai javaslatokat — tovább kereskednek vele, el­látják mindennel, mert el­sősorban gazdasági érdekei­ket nézik, másodsorban szükségük van a rhodesiai rendszerre, Afrika egyik neokolonialista csendőrére. Ian Smith 1970 márciusá­ban proklamálta a Rhode­siai Köztársaságot, s ezzel jelezte, hogy inkább elsza­kad Nagy-Britanniától, de nem enged fajüldöző és gyarmati kizsákmányoló po­litikájából. A brit konzer­vatív kormány hosszas al­kudozásokba kezdett, hogy „kibéküljön” a rhodesiai rendszerrel. Lord Goodman államtitkár hosszas tárgya­lásai után a múlt hé­ten nyélbeütötték az al­kut. Sir Alec Douglas Home angol külügymi­niszter, miután Ian Smith miniszterelnökkel együtt szerdán Salisburyban aláír­ta a megállapodást, vissza­utazott Londonba. Mit tartalmaz a brit a rho­desiai megállapodás? Szöve­gét még nem hozták nyilvá­nosságra, de lényegére kö­vetkeztetni lehet a nyilat­kozatból, a kiszivárgott ér­tesülésekből. A legfonto­sabb: a Smith-rezsimet hi­vatalosan is elismerik, visz­­szavonják a Rhodesia ellen elhatározott szankciókat és új gazdasági egyezményt kötnek vele. Ez arra vall, hogy a brit kormány vissza­kozott saját elveitől is. Az a bizonyos „öt elv”, ame­lyet korábban Rhodesiával szemben alkalmazni akar­tak, kimondta, hogy az or­szág csak akkor válhat füg­getlenné, ha a kormány ga­ranciát ad a lakosság afri­kai többségét illető jogok biztosítására. Smith nem egyszer jelentette ki, hogy nem ismeri el ezt az elvet. A mostani megállapodás­ban mégis szerepel egy olyan szakasz, amely előír­ja, hogy az alku érvényes­ségéhez szükséges a lakos­ság jóváhagyása. Hogyan történik ez? — ez a kérdés. A jelek arra vallanak, hogy valami nincs rendben. Rho­desia katolikus püspöke, aki ellenzi az afrikai lakos­ság jogfosztottságát, Lon­donban kijelentette: ismer­vén a rhodesiai helyzetet és rendszert, úgy véli, hogy mindenfajta brit­ rhodesiai megállapodás csak az öt elv feladásával, az afrikaiak jo­gainak kiárusításával lehet egyértelmű. Maga Smith úgy nyilatkozott, hogy az ország európai lakosai va­lószínűleg kielégítőnek ta­lálják majd a megállapo­dást. Nyilatkozott a hírhedt apartheid-politikát folytató dél-afrikai kormányfő, Vorster is, aki a fajüldöző „rokon-rendszer” és Nagy- Britannia megállapodását örömmel fogadta, gratulált mindkét kormány elnöké­nek. A dél-afrikai állásfoglalás önmagában is jelzi, miféle alkuról van szó. A pretóriai fajüldöző rendszer szoros szövetséget épített ki Rho­desiával, s különösen nagy szerepe volt a szankciók ki­játszásában, a telepesek hadseregének felszerelésé­­sében. A gazdasági támoga­tás mértékére jellemző, hogy a dél-afrikai tőke a múlt nyáron 11 és fél millió dollárt ruházott be egyedül a rhodesiai nikkelbányák­ba. Vorster azt is közölte, hogy a Rhodesiának köl­csönadott dél-afrikai rend­őri egységek „addig marad­nak Rhodesia területén, amíg arra Dél-Afrika biz­tonsága szempontjából szük­ség van”. A­z afrikai lakosságot,­­az ország jogos tu­­­lajdonosát nem kér­dezte a­ meg senki. A­ Smith-rendszer az afrikai függetlenségi mozgalmakat elnyomja,­ vezetőit bebör­­tönzi. Azok, akik síkraszáll­­tak az afrikai lakosság jo­gaiért, in­ternálótá­borokban sínylődnek, így a ZAPU (Zimbabwe African People’s Union) és a ZANU (Zim­babwe African National Union) vezetői. Ezek a nem­zeti szervezetek a hajdani virágzó Zimbabwe nevét írták zászlaikra, hazájukat nem az angol gyarmatosító Cecil Rhodesről nevezik el, hanem ősi nevén akarják felszabadítani. A ZAPU elnöke, Joshue Nkomo, 1964 óta rabosko­dik Gonakudzingwa inter­náló táborában. Ezt az afri­kai nemzeti politikust akar­ta felkeresni az Observer című angol lap tudósítója, ak­i egyébként a brit dele­gáció kíséretében érkezett Salisburyba. Jellemző a rhodesiai helyzetre, hogy a rendőrség az angol újságírót őrizetbe vette, majd kiuta­sította. Rudnyánzsky István

Next