Napló, 1971. december (Veszprém, 27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
2 Losonczi Pál politikai tárgyalásai Rumedien algériai elnökkel Napi külpolitikai kommentárunk MIKÖZBEN AZ ARAB VÉDELMI TANÁCS kairói ülésszaka alaposan elemzi a közel-keleti helyzet pillanatnyi állását, Izraelből Washingtonba indult egy repülőgép. Golda Meir izraeli miniszterelnökasszony most újra felkeresi Nixont, hogy folytassa vele tárgyalásait Izrael kérelméről. Azokról a bizonyos Phantom bombázó repülőgépekről van szó, amelyet a Tel Aviv-i komány már oly régóta kér az Egyesült Államoktól, de amelyek szállítására mindeddig nem kapott ígéretet. ,,Remélem, sikerül Nixon elnököt rábírni a beígért Phantom repülőgépek leszállítására” — ezzel búcsúzott a Tel Aviv-i repülőtéren Golda Meir. Jósolni nem tudunk, mégis bizonyos jelekből arra következtetünk: ez a találkozó sem váltja be Meir asszony reményét. Sokkal valószínűbb, hogy Nixon ismét elodázza a dolgot. Több okból is. Ezek egyike: most kezdődik majd az ENSZ-ben a közel-keleti kérdés vitája, és várhatóan nem lesz rövid. Nixon van annyira taktikus, hogy tudja: rossz fényt vetneaz USA-ra, ha az ENSZ-vita kellős közepén kötelezné el magát olyan látványosan Izraelnek, hogy megígéri a Phantomok szállítását. S vannak más okok is. Például Riad egyiptomi külügyminiszter legutóbbi New York-i nyilatkozata. A többi között rámutatott: ha az USA együttműködne a Biztonsági Tanáccsal, lehetségessé válnék az izraeli kivonulás elérése amegszállt területekről, a BT 1967. november 22-i határozata adta keretekben. Vagyis Washingtonnak figyelembe kell vennie, hogy noha Kairó illúziókat már nem táplál, az amerikai politikát illetően, mégis, még most is ad esélyt az USA-nak arra, hogy súlyát a konfliktus békés rendezése érdekében, Izrael megfelelő befolyásolásával vesse latba. Ugyanakkor Izrael választ adott a nemrég Izraelben és Egyiptomban járt afrikai államfői delegáció vezetőjének, Senghor szenegáli elnöknek. Az afrikai békemisszió tagjai a Jarring-tárgyalások felújítását javasolták. A Senghornak adott válaszban ezt Tel Aviv most nem utasította kereken el. Elképzelhető ugyanis — éppen az ENSZ küszöbön álló közel-keleti vitája miatt —hogy most Izraelben is újabb teret nyernek a galambok, s hátrább szorulnak a héják. Ha másért nem, hát azért, hogy a világ közvéleménye és a világszervezet előtt egyre jobban elszigetelődő Izrael legalább ,a soron következő közel-keleti vitában jobb színben tűnjék fel. Golda Meir Nixonhoz utazott Golda Meir izraeli miniszterelnök kedden Tel Avivből Washingtonba repült. Látogatásától javulást remélnek az amerikai—izraeli kapcsolatokban. A kormányfő elutazása előtt kijelentette, reméli, hogy sikerül Nixont rábírnia a beígért Phantom-repülőgépek leszül. Utasára leseket a szovjet fővárosban — hétfőn visszaérkezett Bonnba. Szerdán tájékoztatja a bonni kormány tagjait moszkvai megbeszéléseinek eredményeiről. Moszkvában közleményt adtak ki azzal kapcsolatban, hogy Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja és külügyminisztere a szovjet kormány meghívására november 25-től 30- ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. Mint többek között közük a két fél ismét kijelentette, minden befolyását latba veti, hogy biztosítsa a biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét az európai államok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. A két fél megelégedéssel állapította, meg, hogy a Szovjetunió és az NSZK kétoldalú kapcsolatai kedvezően fejlődnek. Walter Scheel meghívta Andrej Gromiko külügyminisztert hivatalos látogatásra az NSZK-ba. A meghívást köszönettel elfogadták. Magyar—algériai államfői megbeszélések A hvatalos baráti látogatáson Algériában tartózkodó Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság ElnökeTanácsának elnöke kedden, magyar idő szerint 11.00 órakor az algíri kormánypalotában megkezdte politikai tárgyalásait Haari Bumediennel, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökével. Huari Bumedien a palota előtt fogadta Losonczi Pált és kíséretének tagjait A politikai tárgyalásokon magyar részről Losonczi Pálon kívül részt vett dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és több más hivatalos személyiség. A megbeszéléseken megvitatták a nemzetközi helyzetnek, valamint a két ország kapcsolatainak kérdéseit és a két államfő tájékoztatta egymást országa helyzetéről is. Egyetértettek abban, hogy a két ország kapcsolatait az őszinteség és a baráti együttműködés jellemzi, és mindkét fél elégedett a kapcsolatok alakulásával és azok dinamikus fejlesztésére törekszik. A megbeszélések meleg, baráti légkörben folytak és mintegy négy óra hosszat tartottak Kedden délután a tárgyalásokat szakértői szinten folytatták. Majd este Huari Rumedien a kormánypalotában díszvacsorát adott Losonczi Pál tiszteletére. A vacsorán a két államfő üdvözlőbeszédet mondott. A Teli elleni merénylet visszhangja Pogrom hangulatú táviratot itézett uralkodójához Habesz El-Madzsali tábornagy, a jordániai katonai elit rettegett figurája, a hadsereg főparancsnoka: „Az ön katonái ígéretet tettek Isten előtt, hogy eltapossák ellenségeit, szétverik a hitetleneket és az ateistákat, a cionista ellenség bérenceit”. Időközben Kairóban gyors ütemben halad előre a vizsgálat a Teli-gyilkosság tetteseinek ügyében. Hasszán Omar ügyész szerint a letaroltatoltak vallomásaiból kiderült, hogy a csoport vezetője a 27 éves haifai születésű Ezzat Ahmed Rabah volt. Rabah elmondta az ügyészeknek, hogy több kommandó-akcióban vett részt Izrael területén, és súlyos sebesüléseket szerzett. Családjának néhány tagját viszont egy jordániai harckocsi taposta halálra az elmúlt évi polgárháborúban, ő volt az, aki az utca felől az első, lövést adta le Vaszfi Tellre. A libanonban élő palesztinok úgynevezett politikai főbizottsága — más palesztin szervezetekhez hasonlóan — nyilatkozatban kérte föl Szadat egyiptomi elnököt Teli letartóztatott merénylőinek szabadon bocsátására. Az Arab Liga védelmi tanácsán résztvevő Líbiai küldöttség nem volt hajlandó aláírni vasárnap azt a részvéttáviratot, amelyet a tanács küldött Husszein jordániai királynak Vaszfi Teli meggyilkolása miatt — jelentette az Al Ahram. Scheel Moszkvából hazaérkezett Bonnba Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter a Szovjetunióban tett ötnapos hivatalos látogatásának befejeztével , amelynek során Leonyid Brezsnyevvel, Alekszej Kosziginnel és Andrej Gromatóval folytatott megbeszé NAPLÓ Nixon február 21-én érkezik Kínába A Fehér Ház bejelentette, hogy Richard Nixon amerikai elnök 1972. február 21- én repül Pekingbe. A hírt egyidejűleg hozták nyilvánosságra Washingtonban és Pekingben. Ronald Ziegler, az elnök sajtótitkára azt is közölte, hogy rövidesen beszámol Nixon kínai tartózkodásának időtartamáról és a látogatással kapcsolatos egyéb részletekről. (Rawalpindi, Reuter) A pakisztáni kormány kedden az öszszes külföldi látogatók elől elzárta az országnak a Kínai Népköztársasággal határos, északi térségeit. Egy hivatalos szóvivő az országban fennálló rendkívüli állapottal indokolta az intézkedést. (Dubai — Teherán, AP) Kedden hajnalban iráni csapatok szállták meg a Perzsa-öböl három kis szigetét, Abu Muszát, a Tonb I-et és a Tonb I-t. Az előbbire Sharjah emirátus, az utóbbi kettőre Ras Al Khaimah emirátus tartott igényt. (Istanbul, UPI) Istanbulban kedden megszökött börtönéből öt fogoly, köztük hárman, akiket Elrom izraeli főkonzul elrablásával és meggyilkolásával vádolnak. Valamennyien diákok és a betiltott Török Népi Felszabadító Hadsereg tagjai , éi min is Ahmad Luzi, Jordánia új miniszterelnöke megérkezett Kairóba, az arab védelmi tanács ülésére. A palesztin gerillák elődjét Vaszfi Telit vasárnap lőtték agyon. Szovjet és bolgár vezetők találkozója Kedden Moszkvában baráti találkozóra került sor a Szovjetunió és Bulgária pártvezetői és államférfiai között. A hivatalos közlemény szerint, a találkozón részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke és Sztanko Todorov, a bolgár ■minisztertanács elnöke. Ahová az Elnöki Tanács elnöke ellátogatott ALGÉRIA Algéria és Magyarország hatékony együttműködését az a kölcsönös igény és törekvés jellemzi, hogy kapcsolatainkat — két oldalban és a nemzetközi életben egyaránt — minden téren fejlesszük, erősítsük a két nép barátságát. 1962 szeptemberében — miután népszavazáson döntöttek az algériai békéről és önálló, független állam létrehozásáról — az újonnan megválasztott nemzetgyűlés kiáltotta ki az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságot, s ezzel végetért a francia uralom amely 132 évig tartott. A független— ma mintegy 13 milliós lélekszámú — Algéria szuverenitását Magyarország az első öt közön ismerte el: hazánk nagykövete 1962 decemberében adta át megbízólevelét az észak-afrikai ország fővárosában, Algírban. Politikai tekintetben a magyar—algériai kapcsolatok jól fejlődnek A főbb nemzetközi kérdésekben azonosak, vagy egymáshoz közelállóak a nézetek: az álláspontokat alapvetően megszabja az antiimperialista harc, a más népek függetlenségének tiszteletben tartása. A haladás útjára lépett — szocialista orientációjú — Algéria nemzeti ünnepe alkalmából évről évre fogad magyar kormánydelegációkat A két baráti ország szakminisztereinek látogatásai során az idén az algériai egészségügyi, valamint az igazságügyi miniszter kereste fel hazánkat, tőlünk pedig legutóbb, szeptemberben dr. Béró József külkereskedelmi miniszter jár Algériában, ahol hagyományos már a magyar részvétel az ismétlődő Algíri Nemzetközi Vásáron. Egyre tartalmasabb a két ország társadalmi és tömegmegszervezeteinek együttműködése is. Magyar kezdeményezésre az utóbbi években egész sor államközi egyezmény így: kulturális, kereskedelmi, fizetési, műszaki -tudományos együttműködési, gazdasági és hitel megállapodás, továbbá légügyi egyezmény — aláírására került sor. A kereskedelmi forgalom értéke — export és import együttesen — 1970-ben 3,7 millió dollárt tett ki, s ez a kétszerese volt az 1966 évinek. Műszaki-tudományos vonalon jelenleg több mint száz szakemberünk dolgozik Algériában ahol egyébként magyar tervező iroda is működik Részt vállalunk — például gépek exportjával — Algéria iparosításából. A kulturális munkaterv alapján algériai fiatalok, is tanulnak magyar felsőoktatási intézményekben Szerda, IMI december 1. A rhodesiai alku hat évvel ezelőtt, november 11-én jelentette be Ian Smith, a rhodesiai fehér telepesek kormányának elnöke az afrikai ország függetlenségét. Ez az úgynevezett függetlenség azt jelentette, hogy a 230 ezernyi európai telepes teljesen megfosztja jogaitól a négymillió 750 ezer afrikai őslakost — és ez annyira nyilvánvaló volt, hogy még az angol kormány is tiltakozott, szankciókat alkalmazott Ian Smith ellen. 1965-től 1969-ig az ENSZ jórészt papíron maradt határozatokkal, óvatos-felemás intézkedésekkel próbálta elszigetelni és magatartásának megváltoztatására bírni a telepes kormányt, de sikertelenül. A gazdasági szankciókat elhatározták ugyan, de senki sem alkalmazta. Bebizonyosodott, hogy a vezető tőkés hatalmak — miközben megszavazzák a Rhodesiát elítélő határozatai javaslatokat — tovább kereskednek vele, ellátják mindennel, mert elsősorban gazdasági érdekeiket nézik, másodsorban szükségük van a rhodesiai rendszerre, Afrika egyik neokolonialista csendőrére. Ian Smith 1970 márciusában proklamálta a Rhodesiai Köztársaságot, s ezzel jelezte, hogy inkább elszakad Nagy-Britanniától, de nem enged fajüldöző és gyarmati kizsákmányoló politikájából. A brit konzervatív kormány hosszas alkudozásokba kezdett, hogy „kibéküljön” a rhodesiai rendszerrel. Lord Goodman államtitkár hosszas tárgyalásai után a múlt héten nyélbeütötték az alkut. Sir Alec Douglas Home angol külügyminiszter, miután Ian Smith miniszterelnökkel együtt szerdán Salisburyban aláírta a megállapodást, visszautazott Londonba. Mit tartalmaz a brit a rhodesiai megállapodás? Szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de lényegére következtetni lehet a nyilatkozatból, a kiszivárgott értesülésekből. A legfontosabb: a Smith-rezsimet hivatalosan is elismerik, viszszavonják a Rhodesia ellen elhatározott szankciókat és új gazdasági egyezményt kötnek vele. Ez arra vall, hogy a brit kormány visszakozott saját elveitől is. Az a bizonyos „öt elv”, amelyet korábban Rhodesiával szemben alkalmazni akartak, kimondta, hogy az ország csak akkor válhat függetlenné, ha a kormány garanciát ad a lakosság afrikai többségét illető jogok biztosítására. Smith nem egyszer jelentette ki, hogy nem ismeri el ezt az elvet. A mostani megállapodásban mégis szerepel egy olyan szakasz, amely előírja, hogy az alku érvényességéhez szükséges a lakosság jóváhagyása. Hogyan történik ez? — ez a kérdés. A jelek arra vallanak, hogy valami nincs rendben. Rhodesia katolikus püspöke, aki ellenzi az afrikai lakosság jogfosztottságát, Londonban kijelentette: ismervén a rhodesiai helyzetet és rendszert, úgy véli, hogy mindenfajta brit rhodesiai megállapodás csak az öt elv feladásával, az afrikaiak jogainak kiárusításával lehet egyértelmű. Maga Smith úgy nyilatkozott, hogy az ország európai lakosai valószínűleg kielégítőnek találják majd a megállapodást. Nyilatkozott a hírhedt apartheid-politikát folytató dél-afrikai kormányfő, Vorster is, aki a fajüldöző „rokon-rendszer” és Nagy- Britannia megállapodását örömmel fogadta, gratulált mindkét kormány elnökének. A dél-afrikai állásfoglalás önmagában is jelzi, miféle alkuról van szó. A pretóriai fajüldöző rendszer szoros szövetséget épített ki Rhodesiával, s különösen nagy szerepe volt a szankciók kijátszásában, a telepesek hadseregének felszerelésésében. A gazdasági támogatás mértékére jellemző, hogy a dél-afrikai tőke a múlt nyáron 11 és fél millió dollárt ruházott be egyedül a rhodesiai nikkelbányákba. Vorster azt is közölte, hogy a Rhodesiának kölcsönadott dél-afrikai rendőri egységek „addig maradnak Rhodesia területén, amíg arra Dél-Afrika biztonsága szempontjából szükség van”. Az afrikai lakosságot,az ország jogos tulajdonosát nem kérdezte a meg senki. A Smith-rendszer az afrikai függetlenségi mozgalmakat elnyomja, vezetőit bebörtönzi. Azok, akik síkraszálltak az afrikai lakosság jogaiért, internálótáborokban sínylődnek, így a ZAPU (Zimbabwe African People’s Union) és a ZANU (Zimbabwe African National Union) vezetői. Ezek a nemzeti szervezetek a hajdani virágzó Zimbabwe nevét írták zászlaikra, hazájukat nem az angol gyarmatosító Cecil Rhodesről nevezik el, hanem ősi nevén akarják felszabadítani. A ZAPU elnöke, Joshue Nkomo, 1964 óta raboskodik Gonakudzingwa internáló táborában. Ezt az afrikai nemzeti politikust akarta felkeresni az Observer című angol lap tudósítója, aki egyébként a brit delegáció kíséretében érkezett Salisburyba. Jellemző a rhodesiai helyzetre, hogy a rendőrség az angol újságírót őrizetbe vette, majd kiutasította. Rudnyánzsky István