Napló, 1971. december (Veszprém, 27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
SaRii UE1 december L boradót fizetni kell! A megyénkben díszlő 10 ezer hold szőlő ugyan nagy terület, mégis meghökkentő, hogy mintegy 40 ezerre tehető az itteni bortermelők száma. Sokan csak a saját „fejadagot” termelik meg, mások viszont azon felül is tetemes mennyiséget őriznek pincéjükben. A kis és a nagyobb termelők több dologban megegyeznek. A két legfőbb: a termésről kötelesek a hatóságnak valósághű bejelentést tenni és utána adózni! (Jelentős kedvezmény a „fejadag”.) 1971. január 1-évvel a pénzügyőrség kezéből a helyi tanácsok hatáskörébe került a borforgalmi adózás. Logikus intézkedés ez. Ha a tanácsok megnőtt önállóságáról beszélünk, akkor egyben arról is, hogy az önállóság másik oldala a felelősség, harmadik pedig a pénzgazdálkodás nagyobb lehetősége. A jelzett jogszabálynak van ugyanis egy roppant lényeges utalása. Nevezetesen az, hogy a tulajdonos nem lakóhelyén, hanem tulajdona közigazgatási hovatartozása szerint köteles a termésről bejelentést tenni és ott adózni. (Ha például valaki mondjuk Veszprémben lakik és szőlője Alsóörsön van, akkor a szüretet követő 8 napon belül Alsóörsön köteles a termésről bejelentést tenni és adóját is ott fizetni.) j jorszabály, mint említettük, ez év január 1-től érvényes. Mégis úgy tűnik, hogy ezrekre tehető azoknak a kistulajdonosoknak a száma, akik már az előző évben próbát tettek: miként lehet a rendelkezést kijátszani? Nem feltételezés ez, hannem bizonyosság. Köztudott, hogyaz 1969-es esztendő termésénél gazdagabb volt a tavalyi szüret — a hatóságok mégis azt tapasztalták, hogy a kistermelők a többől, mintegy 6 ezer hektóliternyit „lefaragtak” a kevesebbhez képest Az elhallgatott, az eltitkolt mennyiség tehát a valóságban nem is 6 ezer hektó, hanem jóval több annál. Mit lehet itt tenni? Ellenőrizni kell a termelőket, hogy törvényes kötelességüknek maradéktalanul eleget tegyenek. Ellenőrizni, és akik a törvény kijátszásán mesterkednek, azokat szigorúan megbüntetni. Ez nem csupán joga, törvényben előírt kötelessége minden helyileg érdekelt tanácsnak. Egyébként a tanácsok nem bonyolítani akarják a bejelentés, a nyilvántartás rendjét, adminisztrációját, hanem egyszerűsíteni. Az a kistermelő például, aki hosszabb időn át évente 5 hektó alatt termel, az átalány alapján adózik, aki viszont a jelzett mennyiség fölött, az évről évre a tényleges termés alapján. Ez utóbbihoz hozzátéve: a tanácsok szigorúan ellenőrzik, hogy az adatszolgáltatás pontosan megfeleljen a valóságnak. Nem feladatunk a törvénybe lépett jogszabály részletes ismertetése (az illetékes tanácsok készséggel adnak felvilágosítást) csupán arra utalunk: nem éri meg az ügyeskedés! A törvényes" kötelességüket megszegők, az adózás alól kibújni akarók ráfizetnek ravaszdiságukra. Úgy véljük nem fölösleges hangsúlyozni: a borforgalmi adózás gazdája ugyan megváltozott, de az adófizetés kötelezettsége nem. Minek ezt büntető szankciókkal is bizonyítani ! (1. 1.) Először választott tanácstagok találkozója Pápán (Tudósítónktól) A Pápai városi Tanács VB és a "Hazafias Népfront városi bizottsága" együttes rendezésében került sor hétfőn este a városi tanács épületében az először választott városi tanácstagok összejövetelére. Dr. Mayer László, a városi tanács vb titkára tájékoztatta a megjelenteket a tanácstagok kötelességeiről és jogairól, valamintnéhány olyan helyi sajátosságról, amelyet, tevékenységük során tanácsos figyelemmel kísérniük. A nagyon közvetlen hangú és reális tájékoztatót szinte valamennyi megjelent felszólalása követte. Kérdések és megjegyzések, valamint a felszólalások formájában kifejezett tájékoztatók azt tanúsítják, hogy azok a tanácstagok, akik először kerültek a városi tanácsba, nem csupán jogaikkal éltek, hanem kötelezettségeik körében is sokat tettek, már a választók érdekében. Dr. Boros Miklós, a városi tanács elnökhelyettese és dr. Mayer László válaszolt a kérdésekre, a felvetésekre, azzal az ígérettel, hogy a meg nem válaszolt kérdésekkel kapcsolatban is rövidesen mindenkit tájékoztatnak. A megbeszélésen elhatározták, hogy ezentúl minden negyedévben megrendezik a városi tanács valamennyi tagjának részvételével az úgynevezett napirend nélküli, nem hivatalos tanácsülést, klub formában, amely alkalmakkor a tanácstagok i közvetlenül érdeklődnek és kapnak választ kérdéseikre a városi tanács vb vezetőitől, illetve a szakigazgatási osztályok vezetőitől. S. G. A kereskedelmi szakemberek, s köztük is elsősorban az eladók,,, nagyon jól tudják, milyen fontos, hogy az árucikknek „jóneve” legyen. Minél találóbb egy termék elnevezése, annál gyorsabban figyelnek fel rá, ismerik meg, kérik, keresik. Mert a névvel együtt szinte a minőségi jellemzőket is „asszociálja”, rögzíti a vásárló gondolata, és ha például Bio pont kér, nem véletlenül teszi. Ezért, 'töprengtek' annyit Balatonfüredek, az MHD ottani gyáregységének vezetői is, amikor három új hajótpás „névadó ünnepségét” készítették elő. A jó minőséget, az új konstrukciót méltó névvel szerették volna fémjelezni. Volt, aki Csopakra szerette volna „keresztelni” az új vitorlásokat, mások a Badacsonyts ajánlották, többen fazont a Balatonfüred mellett kardoskodtak. Alvadt olyan is, aki a világhírű balatoni borok közül ajánlott márkát, s Szürkebarát, Zöldszilváni, illetve Olaszrizling nevet javasolt. Sokan a Tihany elnevezést választották, hiszen ezt szerte a világon ismerik. A nagy vita végén azonban mégis abban egyeztek meg: legyen a neve eszik egyszerűen „Balaton”, így kerültek azután az új hu juh pasukra a feliratok. S hogy az elméletet mennyire igazolja a gyakorlat, arra az alábbi kis történet a jellemző. A balatonfüredi gyáregység a Balaton 18-as, 24-es és 31-es típusú vitorláshajók prototípusát elküldte az NSZK-ba a Baden-See partjára. Ott ugyanis Friedrichschaferben rendezték meg a nemzetközi sporthajóipari kiállítást, amelyről a Naplóban néhány hónappal ezelőtt hírt is adtunk. Innen hozták a gyár képviselői a következő történetet A látogatók serege vonult el a kiállított hajók előtt, s olvasta a neveket. Egyszer csak előrefurakodik egy középkorú,' őszes halántékú férfi, ' nevezzük az egyszerűség kedvéért dr. Herr Müllernek, s így kiált fel: „Ah, Balaton, Plattensee, Ungarn, wunderschön! Balatonflured, Báricska. Veszprém Zoo Böbe — wunderbar!” S mindezt egyszuszra. A hajógyáriak, s természetesen a kiállítás látogatói is, azonnal körülveszik, érdeklődnek, kérdezgetik. Erre dr. Herr Müller elmondta, hogy tavalyelőtt járt turistaként a Balatonnál is. De mert üzletember, sőt hajómérnök és a vitorlázás szerelmese, megnézte se kipróbálta a füredi sporthajókat is. É£ milyen volt — érdeklődtek a fürediek. „Sehr gut” — hangzott a rövid, de sokatmondó válasz. És ez a hajó? „Schön und gut” — mondta. Honnan tudja? Dr. Herr Müller a felírásra mutatott: „Balaton” — válaszolta, ő már ismeri a márkát. Hajóban, borban, halászlében, paprikásban, cigányzenében egyaránt. Ez csak jó lehet. Ezt nevezik telitalálatnak. A hollandok a hamburgi kiállításon azonnal aláírták a szerződést Húsz hajót kértek a Balaton típusból — azonnali szállításra. Mert a hajó csakugyan jó. De a neve is! (SS. N. 8.) Telitalálat 2i Ano Kalimba mellett, a Malomvölgyben, a már kimerülőfélben levő 11-es bauxitlencse tőszomszédságában új külszíni fejtést készítenek elő a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat részére a 21-es Volán Vállalat dolgozói. Körülbelül 4 millió tonnányi földet mozgatnak meg, hogy feltárják a csaknem egymillió tonna ércet. A kemény sziklákat robbantással lazítják fel. Ebben segítenek a ZIF 650-es fúróberendezések. Kurucskó Károly kompresszorkezelő, Túri József fúrómester és Horváth János a lyukak elkészítése után 10—15 kilogramnyi robbanóanyaggal lazítják meg a földet a baggerek számára. (Fotó: Vida András) jelentős költségtöbb..letnek nyílván jónéhány összetevője van. Figyelemre méltó költségnövelő tényező a korszerű technika térhódítása. Az előző időszaknál lényegesen magasabb a ..drágább’’ házgyár, termékek részaránya(A második ötéves tervben a lakások 33,8 százaléka épült e korszerű technológiával, a jelenleti tervidőszakban már a lakások 84,2 százalékát akarják ezzel a módszerrel megépíteni.) A házgyári építési módtól azonban nem lehet eltérni, mert a hagyományos építéshez nincs elegendő építőipari munkaerő. Közvetlenül hatott az is, hogy egyidőben épülnek városközpontok Veszprémben Ajkán és Várpalotán E. a Veszprém megye IV. ötéves fejlesztési terve szerint valamivel több mint 24 ezer lakás épül majd megyénk területén a következő öt esztendőben. Ebből 7700 úgynevezett célcsoportos, vagyis tanácsi beruházásban épülő, 1500 egyéb állami keretből, a többi pedig magánerőből. Ez 58 százalékkal több, mint amennyi a megelőző tervidőszakban elkészült. A hatalmas lakásigény megyénkben jogos is, hiszen a lakás szempontjából a legrosszabbul ellátott megyék közé tartozunk. Van azonban egy igen nagy gond, az előirányzott lakásszám megépítése körül. Kevés a Pénzünk hozzá! Legalábbis úgy kevés, ahogyan pillanatnyilag megépítésüket a tanácsok és a tervezők elképzelik. A mérvei népi ellenőrök közelmúltban végzett vizsgálata szerint e£y tanácsi beruházásban épülő lakás várható költsége Veszprémben 425 ezer forint lesz. Ajkán 344 ezer, Pápán 296 ezer, Várpalotán 384 ezer, Tapolcán pedig 323 ezer forintos költséggel kell számolni. Veszprém megye IV. ötéves terve — az országos irányszámok alapján — egy-egy lakás bruttó költségét átlagosan 306 ezer forintban határozza meg. Az első látásra is jól érzékelhető, hogy megyénk városainak jelentős részénél lakosonként is nagy még a fedezet nélküli költség. És ezzel a ténnyel az illetékes városok tanácsainak mielőbb szembe kell nézniük. Milyen körülmények okozták, hogy ilyen nagymértékben túllépték a tervezők az előirányzott összeget? És indokoltak-e ezek a túllépések— mindenütt tetemes szanálással —, ennek következtében jelentős költség növekedéssel jár. Találkoztunk az átlagosnál lényegesen igényesebb építési móddal a szükségesnél bonyolultabb szerkezeti megoldással, túlzásnak látszó belső felszereltséggel is. Jó példája ennek a veszprémi toronyépületben létesítendő 130 lakás rendkívül magas költsége. Mindezeken kívül növelik az egy lakásra jutó ö összeget a III. ötéves tervidőszakról elmaradt kapcsolódó és járulékos létesítmények, így például Veszprémben az iskola építkezés, Várpalotán az utak építése. A célcsoportos lakás, építkezések terhére valósítható csak meg a magánlakás építkezéshez szükséges csatorna, új vízvezeték hálózat is. Úgy látszik, hogy szinte valamennyi többletköltséget okozó tényező olyan, amelynek a megvalósításáról nem mondhatunk le. De éppen így nem csökkenthetjük a tervezett lakások számát sem. Mi akkor a teendő? Van egyáltalán kiút ebből az ellentmondásból? Bizonyára van! A tanácsok már keresik is a költségcsökkentések lehetőségeit. Az igazság kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy eddig kevés eredménnyel jártak. Mind ez ideig csak kevéssé foglalkoztak a tanácsok azokkal a költségcsökkentő lehetőségekkel, amikről igenis le tudnánk mondani, sőt le kell mondanunk. Az az alapvető követelmény diktálja ezt, hogy a tervidőszak ideje alatt minden rászorulónak lakást tudjunk biztosítani. Az elkészült, vagy most készülő tervek felülvizsgálatánál kell kezdeni. Most már lehetőségük van a városi tanácsoknak arra, hogy azzal a tervezővel dolgoztathassanak, aki a legolcsóbban megépíthető, legpraktikusabb terveket teszi az asztalra. Ezenkívül a minimálisra kell csökkenteni azoknak a területeknek a számát, ahol minden alapközművel utat, stb. újonnan kell építeni. A városok foghíjainak beépítése is lényeges megtakarításokat eredményezne. A szakemberek véleménye szerint ez a házgyári építési mód esetekben is járható út Mindenütt felül kell vizsgálni a tervezett lakásméreteket, a luxusigényeket, a magas házak szükségességét. Egészen biztosra vehető, hogy a legtöbb említett területen akad majd valami lecsípni való. De ezeken kívül is, a helyi adottságok bizonyára mindenütt újabb és újabb költségcsökkentésre adnak majd módot a tanácsoknak. Minderre azért is szükség van, mert ma már nyilvánvaló, hogy a vállalatok építési támogatásaiból, bérlő kijelölési jogaik megváltási árából a tanácsok nem lesznek képesek a hiányzó összegeket fedezni. Reméljük, hogy a tanácsok várható erőfeszítései következtében nem kell majd az alapvető igényekről lemondani és a tervezett lakásszámot is megépítik minden városban. Kovács József MIÉRT DRÁGA A LAKÁSÉPÍTKEZÉS? Új termékek, növekvő termelékenység 46 millió forinttal növelte termelését a helyi por „Cibhán” elnevezésű növényvédőszert gyártanak a sümegi Tanácsi Mészművek Vállalatnál. A keszthelyi Univerzál Ruházati Vállalat gyorsvarrógépekkel, gőzvasalókkal szerelte fel az üzemet. A veszprémi Szigeti József Faárugyárban új típusú „Bakony”, „Zádor” székeket és ,Robi’’ ülőkéket készítenek Bővítik a VMT Vasipari és Szolgáltató Vállalat öntödéjét Pápán. E néhány tény csak példázni kívánja a megyében működő nyolc helyi ipari vállalatnak azt a törekvését, mellyel a tanácsi vállalatok hozzákezdtek a IV. ötéves terv céljainak megvalósításához. Elsőrendű feladataik közé tartozik a lakosságfokozódó szolgáltatási igényeinek kielégítése és a kisszériában előállított ipari termékek gyártásának szélesítése. A tervidőszak első háromnegyedévének eredményei biztatóak. A nyolc tanácsi ipari vállalat eddigi termelési értéke 318 millió forint, ez a tavalyi év azonos időszakánál 17,8 százalékkal magasabb. Ez összesen mintegy 46 millió forinttot jelent. A termelés növekedése mellett örvendetes, hogy a hatékonyság is nőtt, a vállalatok nyeresége a tavalyihoz képest mintegy 35,5 százalékkal emelkedett. A nyolc vállalat közül hat teljesítette feladatát. A Vasipari és Szolgáltató Vállalat például eddig 111 millió forint értékű terméket állított elő, ez 26,8 százalékkal magasabb a tavalyinál, a nyereség pedig 59,2 százalékkal nőtt. Számottevő eredményt ért el a sümegi Tanácsi Mészművek Vállalat és a Tanácsi Építőkőfejtő Vállalat. Az előbbinél a növényvédőszevek iránt, növekvő igények, az új termékek bevezetése és — nem lényegtelen összetevő — a termelői árak emelkedése tette lehetővé a termelési értékek 54 százalékos növelését. A növényvédőszerekből például a tavalyinak több mint négyszeresére nőtt a termelés. Az Építőkőfejtő Vállalat megháromszorozta a kavicstermelést. Így a termelés és értékesítés 35 százalékkal nőtt. A tanácsi talajerőgazdálkodási és a nyomda vállalat viszont „adós” maradt tervének teljesítésével. A sikertelenséget a talajerőgazdálkodásnak a tőzeg- és szervestrágya iránti kereslet csökkenése okozta, a nyomda vállalatnál pedig a magas anyagköltségek és a munkabérek növekedése. A nyolc vállalat munkája összességében eredményesnek mondható. Annál is inkább, mert nagyobb beruházásokra egy vállalatnál sem került sor. A munkaerőlétszámot sem növelték, sőt takarékos létszámgazdálkodás jellemezte az elmúlt három negyedévet. Mindöszsze 0,8 százalékkal emelkedett a dolgozók száma és ebből a nagyobb részt az alkalmazottak felvétele jelentette. A munkáslétszám jelentősebb növekedése a tanácsi építőkőfejtőnél és a mészműveknél volt, ahol a termelés gyors emelkedése nagyobb létszámot igényelt. Tehát nem a beruházások, nem a létszámemelés, hanem a termelékenység növelésének, az új gyártmányok, új technológiák bevezetésének köszönhető a 46 millió forint értékű több termelés. És ez a 46 millió biztató kezdet a IV. ötéves terv megyei, helyiipari feladatainak megvalósításához. — O. S. — "