Napló, 1972. június (Veszprém, 28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

- 2 - * Az Egyesült Államok továbbra is szabotálja a párizsi Vietnam-értekezletet Napi külpolitikai kommentárunk A PÁRIZSI CSÜTÖRTÖK fogalom lett mindazok szá­mára, akik figyelemmel kísérik a vietnami dráma egy­mást oly régen követő felvonásait. A francia fővárosban, a konferenciák termében ezen a napon ültek össze az Indokínával foglalkozó négyes konferencia résztvevői — már amikor összeültek. Amikor az ülés elmaradt, annak mindig azonos oka volt: az amerikai—saigoni fél obstrukciós magatartása, még pontosabban az a mögött meghúzódó koncepció. Amíg ez a koncepció meg nem változik, nem csillan igazi fény a vietnami alagút végén. Az amerikai taktika mögött ugyanis kétségtelenül az a lényeg, hogy a párizsi érte­kezlet csak afféle tetszetős kulissza, de az igazi döntést más fórumokon, vagy éppen a harcmezőn kellene kicsi­karni. Ezért jelentették gyorshírben a távirati irodák, hogy az amerikai delegáció újra elutasította a YDK és a DIFK küldöttségének azt a közös indítványát, amely szerint csütörtökön folytatni kellene a félbemaradt párizsi tár­gyalásokat. Már az első visszhangokból is kitűnik, hogy a nemzetközi közvélemény felháborodással fogadja az újabb — ki tudja, hányadik — amerikai nem­et. Ebben az általános felháborodásban osztozik, sőt élen jár az amerikai közhangulat. Mr. Smith, az átlagamerikai mind kevésbé érti, hogyan képzeli tulajdonképpen a vietnami háború végét az az elnök, aki a háború befeje­zésének kortes-jelszavával választatta magát elnökké és a jelenlegi választási évben hasonlókat ígért. A kérdés jogos. Katonai megoldást nem várhat Washington, amelynek az immár évtizedes háborúban eny­hén szólva most sincs több oka katonai bizakodásra, mint korábban volt. A Hogy mennyire nincs, az kitűnt a DIFK képviselőjének keddi párizsi nyilatkozatából, amely emlé­keztetett arra, hogy Dél-Vietnamban sikerrel folytatódik — lassan a harmadik hónapja! — a szabadságharcosok of­­fenzívája. Az elmúlt két hónapban felszabadított területek lakosságának száma eléri a kétmilliót — tette hozzá a szó­vivő és a világsajtó képviselői lejegyezték ezt a beszédes számot. Az elnök Moszkvában — ha eddig lett volna vala­milyen illúziója — ismét meggyőződhetett arról, hogy a tárgyalások fóruma kizárólag a párizsi konferencia lehet. Ha ezt a konferenciát Washington szabotálja, az nem ke­vesebbet jelent, mint azt, hogy eltorlaszolja a békéhez ve­zető egyetlen utat, két német állam megállapo­dásait és hangot ad annak a reménynek, hogy az NSZK és az NDK átfogóbb intézke­désekben is megállapodik. A kedvező fejleményeknek a fényében a miniszterek megegyeztek abban, hogy „megkezdik az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével kapcsolatos sokoldalú megbe­széléseket” — hangzik a közös közlemény. Köszönet­tel fogadják a finn kormány javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat Helsinkiben tartsák meg. A közös közlemény felveti, hogy az Atlanti Szerződés tagállamai multilaterális ala­pon és megfelelő előkészítés után tárgyalni kívánnak a haderők kölcsönös és ki­egyensúlyozott csökkentésé­ről, és ebből a célból új pu­hatolózó eszmecserét ja­vasolnak a Szovjetuniónak. Bonni határozat az NDK-NSZK tárgyalások f­ol­y­tatásáról A nyugatnémet kormány szerdán délután megtartott ülésén határozatot hozott az NDK és az NSZK tárgyalá­sainak folytatásáról. A tár­gyalások célja: a két német állam kapcsolatainak átfogó rendezése. A kormány fel­kérte az ellenzéket, jelölje ki megbízottait a frakcióközi megbeszélésekre, hogy ily mó­­don biztosítsák a koalíció és a CDU—CSU konzultációját —, jelentette be szerda esti sajtóértekezletén Conrad Ahlers, a szövetségi kormány szóvivője. Június 15-én az NDK fő­városában a tárgyalásokról előzetes véleménycsere kez­dődik. Ezek lebonyolításával nyugatnémet részről ismét Egon Bahr államtitkárt bíz­ták meg. Nixon Teheránból Varsóba érkezett tromba robbant szerdán reggel a jelenlegi iráni csá­szári dinasztia megalapítójá­nak sírjától alig 30 méterre, fél órával azelőtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnöknek meg kellett volna koszorúz­nia a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot indított, a koszorúzási cere­móniát háromnegyed órával elhalasztották. Ezzel egyidőben az iráni főváros több pontján is bom­ba robbant. A teheráni bombarobbaná­soknak két halálos és több sebesült áldozatuk van. A robbanások két halottja egy idősebb és egy fiatalabb irá­ni nő. A sérültek között em­lítik Harold Price amerikai dandártábornokot, az iráni légierő tanácsadóját, akinek kocsija robbanószerkezetre futott. A tábornok és sofőr­jének állapota súlyos. Nixon elnök és felesége 22 órát tartózkodott Iránban, tárgyalt Pakla Vi sahhal, majd Varsóba utazott. Az amerikai elnök Tehe­ránból szerdán délután egy­napos hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba érkezett. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták Nixon elnököt. A várócsar­nok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók dí­szítették. Díszszázad sorako­zott fel. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jab­­lonski az államtanács elnöke, majd Piotr Jaroszewics mi­niszterelnök üdvözölte. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti Dél-Vietnamban Az amerikai delegáció szerdán délelőtt ismét eluta­sította a VDK és a DIFK küldöttségeinek azt a javas­latát, hogy csütörtökön üljön össze a Vietnam-konferencia. A DIFK küldöttség szóvivő­je ezzel kapcsolatban újság­írók előtt szerdán délben ki­jelentette: a DIFK továbbra is kitart a tárgyalások foly­tatása mellett, mert csak így lehet megtalálni a probléma politikai megoldását. A szó­vivő nyomatékosan hangsú­lyozta: ismét félreérthetetle­nül le kívánja szögezni, a DIFK nem „kommunista rendszert” akar teremteni Dél-Vietnamban, mint ezt amerikai részről állítják. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti, melynek feladata az igazán szabad és demokrati­kus választások előkészítése lesz. A DIFK semmiféle „megtorlást” nem tervez, a nemzeti egyetértés kormá­nyának biztosítania kell min­denki számára a demokrati­kus szabadságjogokat és a termelési eszközök magán­tulajdonát is. NATO állásfoglalás az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatban A NATO miniszteri taná­csa állást foglalt az európai biztonsági konferencia és együttműködési értekezlet előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mel­lett. Az Atlanti Szerződés kül­ügyminiszterei szerdán dél­ben fejezték be kétnapos ta­nácskozásukat. A közlemény külön kitér a legutóbbi szovjet—amerikai megállapodásokra, a rakéta­elhárító fegyverrendszerek korlátozásáról, valamint a stratégiai támadó fegyverek korlátozását célzó intézkedé­sekről szóló egyezményekre. A közös közlemény kifejezi a NATO-partnerek megelé­gedését a szovjet—nyugatné­met és a lengyel—nyugatné­met szerződés közeli életbe­lépése alkalmából. A nyilatkozat üdvözli a Drámai jelenetek játszódtak le kedden este a Tel Aviv-i repülőtéren: egy Air France gépen érkezett három japán fiatal, géppisztollyal lövöldözni kezdett a repülőtéren. Legalább huszonöten vesztették életüket. A sebesültek szá­mait hetvenre teszik. Állítólag az „öngyilkos kommandó” tagjai a „Vörös Hadsereg” nevű ultrabaloldali japán szer­vezet tagjai voltak. Ez a csoport szoros kapcsolatot tart fenn a Habbas vezette szélsőséges Palesztin Népi Felsza­­badítási Fronttal. Az egyik terrorista felrobbantotta ma­gát, a másikat lelőtték, a harmadik sebesülten fogságba esett. Képünkön a mentők egy sebesült áldozatot szállí­tanak el. NAPLÓ KUBAI JEGYZETEK A Moncada ma iskolaváros . FENSÉGESEN KANYARGÓ A HEGYVONULAT, a Sierra Maestra megszelídült nyúlvá­nyain, néhány kilométernyire Santia­go de Cuba-tól fekszik a Siboney farm. Nevét az ország őslakóitól kap­ta, valamikor a siboney indiánok tör­zsei népesítették be ezt a vidéket, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt kiirtották őket. A fehér épület előtt pálmák állnak sorfalat s mangója vet árnyékot az elmaradhatatlan fedett kútra. Olyan, akár a többi granja (gazdaság) és Francisca Vigilanca asszony, aki ti­zenkilenc évvel ezelőtt baromfit te­nyésztett a farmon aligha hitte vol­na, hogy háza bekerül a történelmi krónikákba. Ma múzeum, s arra em­lékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely buká­sokon és sikereken át, végülis a ku­bai nép diadalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bérelte ki a farm egy részét és 1953 július 25-én itt gyülekeztek munkások, parasztok, diákok — a legidősebb sem volt kö­zülük harmincéves — hogy felkelje­nek Batista zsarnoksága ellen.­­­ANTIAGOBAN HÁROMNA­­­­POS FIESTA VOLT, utcabá­lokat tartottak, petárdák rob­bantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy különböző utakon elér­jék a Siboney-házat. Százhatvanöten gyűltek össze, az utolsók között egy magas fiatalember érkezett, akkor még nem viselt szakállt. Fidel Castro Ruz volt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, maga is a forradalmi harcok veteránja, kedves epizódot elevenít fel. Amikor nem­régen Koszigin szovjet miniszterelnök Siboneyba látogatott Fidel Castro is kíséretében volt. A kubai miniszter­­elnök többek között ezeket mondta: „Megkérdeztem a többieket, jól el­rejtették-e a fegyvereket. Azzal vála­szoltak, hogy próbáljak nyomukra akadni. Mindent felkutattam, de nem bukkantam rájuk. Akkor mutatták meg, hogy a kút oldalába süllyesz­tették azokat, megfelelő vízhatlan csomagolásban”. Igaz, csupán kézifegyvereik voltak — a pesónként összegyűjtött pénzből mindössze egy könnyű géppuska megszerzésére futotta, így indultak el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb laktanyájának, a fegyverraktárként is szolgáló Mon­­cadának ostromára. C­ASTROÉK DERÉKHADA TI­ZENHÉT CHEVROLET TA­XIN közelített az erődhöz, s úgy látszott, sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őrjárattal azonban elke­rülhetetlenné vált az összeütközés, ri­adóztatták a zsoldosokat, s tizenöt­szörös túlerővel kerültek szembe a ro­­hamozók. Castro csapata öt órán ke­resztül tartotta magát, abban bíztak, hogy a hagyományosan forradalmi San­tiago lakossága segítségükre siet. Ám közben a rádió elfoglalása nem sike­rült az előre elkészített kiáltványt, s népi törvényeket nem tudtak beolvas­ni az embereknek. Azok pedig úgy hitték, hogy a háromnapos ünnep után a hadseregen belül tört ki cse­tepaté, s távoltartották magukat. A fiatal felkelők nagy vérveszteségeket szenvedtek, Castronak is csak vélet­len szerencsével sikerült megmene­külnie Amikor ma a kocsi a város­ból a farm felé kanyarog, az út men­tén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyiken valamelyik el­esett mártír neve. Itt, Santiagoban zajlott le Edei Castro pere is, a kórház egyik ápo­lónői szobájában. A Batista bérencek féltek az igazságtól s a kubai forra­dalmár „gyengélkedésére” hivatkozva, suba alatt próbálták elítélni. Itt hang­zott Castro ötórás vádbeszéde az utol­só szó jogán, amelyet egyetlen hely­­zet nélkül volt kénytelen megtartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosz­tevő ott a becsületes emberek meg­halnak vagy börtönben szenvednek — mondotta Batistát célbavéve, majd befejezésül hozzáfűzte — ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!” A Moncada ostromlói tanultak az időleges vereségből — évekkel később előbb a városokból a hegyekbe men­tek, hogy azután megerősödve, a Ba­tista rendszer általános összeomlását előkészítve, újra visszatérjenek. Ma­yan Afribában, a Sierra Maestrával szomszédos Kristályhegységben meg­látogathattuk azt az egykori főhadi­szállást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót, őszin­tén szólva, kicsit csodálkoztam is, mert az ugyancsak múzeumként mű­ködő négyszobás ház mellett szabá­lyos kisváros éli életét. Egy gerilla­főhadiszállást a lakott településektől távol, úttalan­ utakon képzeltem vol­na. Hamarosan kiderült azonban, hogy jogos volt az első meglátásom: a vá­ros teljesen új, csak a forradalom győzelme után alakult ki. Ma már központja a környező hegyi tanyák­nak, a völgy kávétermesztő gazdasá­gainak. Az utakat nem régen építet­ték, s ahová még nem vezet beton­vagy kőalap, oda lóháton szervezik meg a közlekedést. Akár a cowboyok, vagy inkább a chilei huasok, sombre­ros férfiak ügetnek a nyeregben, igaz ez itt nem divat, elemi szükséglet. .. A Moncadát is nehéz lenne régi for­májában felismerni. Az egykori mar­cona épület ma világos pasztell-szí­­nekkel, barátságos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválkodik még egy elhagyott őrtorony. Fiatal töltik meg a termeket és szünetek­ben az udvarokat — általános- és kö­zépiskolások. (A tízosztályos kubai is­kolarendszer felső négy osztálya szíj­­mit a mi gimnáziumunknak.) E­gyenruhájuk szürkés NADRÁG VAGY SZOKNYA, fehér inggel és blúzzal — arc­színük a legkülönbözőbb árnyalato­kat tükrözi: a korábbi faji megkülön­böztetéssel szemben megvalósult a tel­jes és valóságos egyenlőség. Amint a múlt sötét árnya az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyer­mek tanulhat, nincsenek anyagi kor­látok, az oktatás minden fokon in­gyenes. Tulajdonképpen a Moncada név is történelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvassuk: Ciudad Escolar 26 de Junio — Jú­lius 26-a Iskolaváros. Réti Ervin ­ Csütörtök, 1972. június . A szovjet parlament elnöksége ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége egy­hangúlag ratifikálta a szov­jet—nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksé­ge szerdán elfogadott, ki­mondja: „ratifikáltatik a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa által ratifikálásra előterjesztett és a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa szö­vetségi tanácsa és nemzeti­ségi tanácsa külügyi bizott­sága által jóváhagyott szer­ződés”. A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Miha­il Gorgadze, az elnökség tit­kára írta alá. Ezzel szovjet részről is befejeződött az utóbbi évek vitathatatlanul legfontosabb nemzetközi jogi okmányának ratifikálási eljárása, s így a szerződés a ratifikációs ok­mányok bonni kicserélésekor hatályba lép. A ratifikációs eljárás be­fejeződését a szovjet fővá­rosban érthető elégedettség fogadta, mivel ezáltal a Szovjetunió és a többi euró­pai szocialista ország egyik legfontosabb poltikai és dip­lomáciai célkiűzése vált va­lóra: a szerződés harmadik cikkelyében ugyanis a felek kötelezik magukat arra, hogy csorbítatlanul tisztelet­ben tartják az összes európai államok területi sérthetetlen­ségét a mai határaik között. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének ülésén több felszólalás hangzott el, melyben az elnökség tagjai a szerződés jelentőségét mél­tatták. A vitát és a ratifiká­ciós eljárás tanulságait Nyi­kolaj Podgornij szovjet ál­lamfő foglalta össze. Ezután került sor a szovjet ratifi­kációs okmány ünnepélyes aláírására, amelyről a TASZSZ hírügynökség a moszkvai rádió és a televízió gyorshírben, illetve első he­lyen, a nap híreként számolt be. A szovjet hírközlő szeri­vek részletesen ismertetik Mihail Szuszlov és Andrej Gromiko beszédét, illetve Podgornij államfő zárszavát. Az első amerikai lépések a moszkvai csúcs után Nixon amerikai elnök pén­teken, középeurópai idő sze­rint hajnali 2.30 órakor fog beszámolni az amerikai nép­nek és a kongresszus két há­zának a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről­­, közölte szerdán Varsóban Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára. Az amerikai elnök belpo­litikai tanácsadóiból és mun­katársaiból alakult bizott­ság kedden összeült, hogy megvitassa a moszkvai csúcsértekezlet eredményeit és várható hatásukat az amerikai gazdasági életre, különös tekintettel a megta­karításokra és a foglalkoz­tatottságra. Foglalkozott a moszkvai csúcsértekezlet kihatásaival a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakult vegyes bi­zottság is. Az itt elhangzott vélemények szerint a stra­tégiai fegyverkezés korláto­zásáról kötött megállapodás következtében az Egyesült Államok az elkövetkező években másfél milliárd dollárt takaríthat meg.

Next