Napló, 1972. június (Veszprém, 28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
- 2 - * Az Egyesült Államok továbbra is szabotálja a párizsi Vietnam-értekezletet Napi külpolitikai kommentárunk A PÁRIZSI CSÜTÖRTÖK fogalom lett mindazok számára, akik figyelemmel kísérik a vietnami dráma egymást oly régen követő felvonásait. A francia fővárosban, a konferenciák termében ezen a napon ültek össze az Indokínával foglalkozó négyes konferencia résztvevői — már amikor összeültek. Amikor az ülés elmaradt, annak mindig azonos oka volt: az amerikai—saigoni fél obstrukciós magatartása, még pontosabban az a mögött meghúzódó koncepció. Amíg ez a koncepció meg nem változik, nem csillan igazi fény a vietnami alagút végén. Az amerikai taktika mögött ugyanis kétségtelenül az a lényeg, hogy a párizsi értekezlet csak afféle tetszetős kulissza, de az igazi döntést más fórumokon, vagy éppen a harcmezőn kellene kicsikarni. Ezért jelentették gyorshírben a távirati irodák, hogy az amerikai delegáció újra elutasította a YDK és a DIFK küldöttségének azt a közös indítványát, amely szerint csütörtökön folytatni kellene a félbemaradt párizsi tárgyalásokat. Már az első visszhangokból is kitűnik, hogy a nemzetközi közvélemény felháborodással fogadja az újabb — ki tudja, hányadik — amerikai nemet. Ebben az általános felháborodásban osztozik, sőt élen jár az amerikai közhangulat. Mr. Smith, az átlagamerikai mind kevésbé érti, hogyan képzeli tulajdonképpen a vietnami háború végét az az elnök, aki a háború befejezésének kortes-jelszavával választatta magát elnökké és a jelenlegi választási évben hasonlókat ígért. A kérdés jogos. Katonai megoldást nem várhat Washington, amelynek az immár évtizedes háborúban enyhén szólva most sincs több oka katonai bizakodásra, mint korábban volt. A Hogy mennyire nincs, az kitűnt a DIFK képviselőjének keddi párizsi nyilatkozatából, amely emlékeztetett arra, hogy Dél-Vietnamban sikerrel folytatódik — lassan a harmadik hónapja! — a szabadságharcosok offenzívája. Az elmúlt két hónapban felszabadított területek lakosságának száma eléri a kétmilliót — tette hozzá a szóvivő és a világsajtó képviselői lejegyezték ezt a beszédes számot. Az elnök Moszkvában — ha eddig lett volna valamilyen illúziója — ismét meggyőződhetett arról, hogy a tárgyalások fóruma kizárólag a párizsi konferencia lehet. Ha ezt a konferenciát Washington szabotálja, az nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy eltorlaszolja a békéhez vezető egyetlen utat, két német állam megállapodásait és hangot ad annak a reménynek, hogy az NSZK és az NDK átfogóbb intézkedésekben is megállapodik. A kedvező fejleményeknek a fényében a miniszterek megegyeztek abban, hogy „megkezdik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével kapcsolatos sokoldalú megbeszéléseket” — hangzik a közös közlemény. Köszönettel fogadják a finn kormány javaslatát, hogy ezeket a tárgyalásokat Helsinkiben tartsák meg. A közös közlemény felveti, hogy az Atlanti Szerződés tagállamai multilaterális alapon és megfelelő előkészítés után tárgyalni kívánnak a haderők kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről, és ebből a célból új puhatolózó eszmecserét javasolnak a Szovjetuniónak. Bonni határozat az NDK-NSZK tárgyalások folytatásáról A nyugatnémet kormány szerdán délután megtartott ülésén határozatot hozott az NDK és az NSZK tárgyalásainak folytatásáról. A tárgyalások célja: a két német állam kapcsolatainak átfogó rendezése. A kormány felkérte az ellenzéket, jelölje ki megbízottait a frakcióközi megbeszélésekre, hogy ily módon biztosítsák a koalíció és a CDU—CSU konzultációját —, jelentette be szerda esti sajtóértekezletén Conrad Ahlers, a szövetségi kormány szóvivője. Június 15-én az NDK fővárosában a tárgyalásokról előzetes véleménycsere kezdődik. Ezek lebonyolításával nyugatnémet részről ismét Egon Bahr államtitkárt bízták meg. Nixon Teheránból Varsóba érkezett tromba robbant szerdán reggel a jelenlegi iráni császári dinasztia megalapítójának sírjától alig 30 méterre, fél órával azelőtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnöknek meg kellett volna koszorúznia a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot indított, a koszorúzási ceremóniát háromnegyed órával elhalasztották. Ezzel egyidőben az iráni főváros több pontján is bomba robbant. A teheráni bombarobbanásoknak két halálos és több sebesült áldozatuk van. A robbanások két halottja egy idősebb és egy fiatalabb iráni nő. A sérültek között említik Harold Price amerikai dandártábornokot, az iráni légierő tanácsadóját, akinek kocsija robbanószerkezetre futott. A tábornok és sofőrjének állapota súlyos. Nixon elnök és felesége 22 órát tartózkodott Iránban, tárgyalt Pakla Vi sahhal, majd Varsóba utazott. Az amerikai elnök Teheránból szerdán délután egynapos hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba érkezett. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták Nixon elnököt. A várócsarnok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók díszítették. Díszszázad sorakozott fel. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski az államtanács elnöke, majd Piotr Jaroszewics miniszterelnök üdvözölte. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti Dél-Vietnamban Az amerikai delegáció szerdán délelőtt ismét elutasította a VDK és a DIFK küldöttségeinek azt a javaslatát, hogy csütörtökön üljön össze a Vietnam-konferencia. A DIFK küldöttség szóvivője ezzel kapcsolatban újságírók előtt szerdán délben kijelentette: a DIFK továbbra is kitart a tárgyalások folytatása mellett, mert csak így lehet megtalálni a probléma politikai megoldását. A szóvivő nyomatékosan hangsúlyozta: ismét félreérthetetlenül le kívánja szögezni, a DIFK nem „kommunista rendszert” akar teremteni Dél-Vietnamban, mint ezt amerikai részről állítják. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti, melynek feladata az igazán szabad és demokratikus választások előkészítése lesz. A DIFK semmiféle „megtorlást” nem tervez, a nemzeti egyetértés kormányának biztosítania kell mindenki számára a demokratikus szabadságjogokat és a termelési eszközök magántulajdonát is. NATO állásfoglalás az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatban A NATO miniszteri tanácsa állást foglalt az európai biztonsági konferencia és együttműködési értekezlet előkészítését célzó sokoldalú tárgyalások megkezdése mellett. Az Atlanti Szerződés külügyminiszterei szerdán délben fejezték be kétnapos tanácskozásukat. A közlemény külön kitér a legutóbbi szovjet—amerikai megállapodásokra, a rakétaelhárító fegyverrendszerek korlátozásáról, valamint a stratégiai támadó fegyverek korlátozását célzó intézkedésekről szóló egyezményekre. A közös közlemény kifejezi a NATO-partnerek megelégedését a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés közeli életbelépése alkalmából. A nyilatkozat üdvözli a Drámai jelenetek játszódtak le kedden este a Tel Aviv-i repülőtéren: egy Air France gépen érkezett három japán fiatal, géppisztollyal lövöldözni kezdett a repülőtéren. Legalább huszonöten vesztették életüket. A sebesültek számait hetvenre teszik. Állítólag az „öngyilkos kommandó” tagjai a „Vörös Hadsereg” nevű ultrabaloldali japán szervezet tagjai voltak. Ez a csoport szoros kapcsolatot tart fenn a Habbas vezette szélsőséges Palesztin Népi Felszabadítási Fronttal. Az egyik terrorista felrobbantotta magát, a másikat lelőtték, a harmadik sebesülten fogságba esett. Képünkön a mentők egy sebesült áldozatot szállítanak el. NAPLÓ KUBAI JEGYZETEK A Moncada ma iskolaváros . FENSÉGESEN KANYARGÓ A HEGYVONULAT, a Sierra Maestra megszelídült nyúlványain, néhány kilométernyire Santiago de Cuba-tól fekszik a Siboney farm. Nevét az ország őslakóitól kapta, valamikor a siboney indiánok törzsei népesítették be ezt a vidéket, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt kiirtották őket. A fehér épület előtt pálmák állnak sorfalat s mangója vet árnyékot az elmaradhatatlan fedett kútra. Olyan, akár a többi granja (gazdaság) és Francisca Vigilanca asszony, aki tizenkilenc évvel ezelőtt baromfit tenyésztett a farmon aligha hitte volna, hogy háza bekerül a történelmi krónikákba. Ma múzeum, s arra emlékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és sikereken át, végülis a kubai nép diadalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bérelte ki a farm egy részét és 1953 július 25-én itt gyülekeztek munkások, parasztok, diákok — a legidősebb sem volt közülük harmincéves — hogy felkeljenek Batista zsarnoksága ellen.ANTIAGOBAN HÁROMNAPOS FIESTA VOLT, utcabálokat tartottak, petárdák robbantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy különböző utakon elérjék a Siboney-házat. Százhatvanöten gyűltek össze, az utolsók között egy magas fiatalember érkezett, akkor még nem viselt szakállt. Fidel Castro Ruz volt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, maga is a forradalmi harcok veteránja, kedves epizódot elevenít fel. Amikor nemrégen Koszigin szovjet miniszterelnök Siboneyba látogatott Fidel Castro is kíséretében volt. A kubai miniszterelnök többek között ezeket mondta: „Megkérdeztem a többieket, jól elrejtették-e a fegyvereket. Azzal válaszoltak, hogy próbáljak nyomukra akadni. Mindent felkutattam, de nem bukkantam rájuk. Akkor mutatták meg, hogy a kút oldalába süllyesztették azokat, megfelelő vízhatlan csomagolásban”. Igaz, csupán kézifegyvereik voltak — a pesónként összegyűjtött pénzből mindössze egy könnyű géppuska megszerzésére futotta, így indultak el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb laktanyájának, a fegyverraktárként is szolgáló Moncadának ostromára. CASTROÉK DERÉKHADA TIZENHÉT CHEVROLET TAXIN közelített az erődhöz, s úgy látszott, sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őrjárattal azonban elkerülhetetlenné vált az összeütközés, riadóztatták a zsoldosokat, s tizenötszörös túlerővel kerültek szembe a rohamozók. Castro csapata öt órán keresztül tartotta magát, abban bíztak, hogy a hagyományosan forradalmi Santiago lakossága segítségükre siet. Ám közben a rádió elfoglalása nem sikerült az előre elkészített kiáltványt, s népi törvényeket nem tudtak beolvasni az embereknek. Azok pedig úgy hitték, hogy a háromnapos ünnep után a hadseregen belül tört ki csetepaté, s távoltartották magukat. A fiatal felkelők nagy vérveszteségeket szenvedtek, Castronak is csak véletlen szerencsével sikerült megmenekülnie Amikor ma a kocsi a városból a farm felé kanyarog, az út mentén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyiken valamelyik elesett mártír neve. Itt, Santiagoban zajlott le Edei Castro pere is, a kórház egyik ápolónői szobájában. A Batista bérencek féltek az igazságtól s a kubai forradalmár „gyengélkedésére” hivatkozva, suba alatt próbálták elítélni. Itt hangzott Castro ötórás vádbeszéde az utolsó szó jogán, amelyet egyetlen helyzet nélkül volt kénytelen megtartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosztevő ott a becsületes emberek meghalnak vagy börtönben szenvednek — mondotta Batistát célbavéve, majd befejezésül hozzáfűzte — ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!” A Moncada ostromlói tanultak az időleges vereségből — évekkel később előbb a városokból a hegyekbe mentek, hogy azután megerősödve, a Batista rendszer általános összeomlását előkészítve, újra visszatérjenek. Mayan Afribában, a Sierra Maestrával szomszédos Kristályhegységben meglátogathattuk azt az egykori főhadiszállást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót, őszintén szólva, kicsit csodálkoztam is, mert az ugyancsak múzeumként működő négyszobás ház mellett szabályos kisváros éli életét. Egy gerillafőhadiszállást a lakott településektől távol, úttalan utakon képzeltem volna. Hamarosan kiderült azonban, hogy jogos volt az első meglátásom: a város teljesen új, csak a forradalom győzelme után alakult ki. Ma már központja a környező hegyi tanyáknak, a völgy kávétermesztő gazdaságainak. Az utakat nem régen építették, s ahová még nem vezet betonvagy kőalap, oda lóháton szervezik meg a közlekedést. Akár a cowboyok, vagy inkább a chilei huasok, sombreros férfiak ügetnek a nyeregben, igaz ez itt nem divat, elemi szükséglet. .. A Moncadát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma világos pasztell-színekkel, barátságos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválkodik még egy elhagyott őrtorony. Fiatal töltik meg a termeket és szünetekben az udvarokat — általános- és középiskolások. (A tízosztályos kubai iskolarendszer felső négy osztálya szíjmit a mi gimnáziumunknak.) Egyenruhájuk szürkés NADRÁG VAGY SZOKNYA, fehér inggel és blúzzal — arcszínük a legkülönbözőbb árnyalatokat tükrözi: a korábbi faji megkülönböztetéssel szemben megvalósult a teljes és valóságos egyenlőség. Amint a múlt sötét árnya az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyermek tanulhat, nincsenek anyagi korlátok, az oktatás minden fokon ingyenes. Tulajdonképpen a Moncada név is történelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvassuk: Ciudad Escolar 26 de Junio — Július 26-a Iskolaváros. Réti Ervin Csütörtök, 1972. június . A szovjet parlament elnöksége ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége egyhangúlag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szerdán elfogadott, kimondja: „ratifikáltatik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt, a Szovjetunió Minisztertanácsa által ratifikálásra előterjesztett és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi tanácsa és nemzetiségi tanácsa külügyi bizottsága által jóváhagyott szerződés”. A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Mihail Gorgadze, az elnökség titkára írta alá. Ezzel szovjet részről is befejeződött az utóbbi évek vitathatatlanul legfontosabb nemzetközi jogi okmányának ratifikálási eljárása, s így a szerződés a ratifikációs okmányok bonni kicserélésekor hatályba lép. A ratifikációs eljárás befejeződését a szovjet fővárosban érthető elégedettség fogadta, mivel ezáltal a Szovjetunió és a többi európai szocialista ország egyik legfontosabb poltikai és diplomáciai célkiűzése vált valóra: a szerződés harmadik cikkelyében ugyanis a felek kötelezik magukat arra, hogy csorbítatlanul tiszteletben tartják az összes európai államok területi sérthetetlenségét a mai határaik között. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének ülésén több felszólalás hangzott el, melyben az elnökség tagjai a szerződés jelentőségét méltatták. A vitát és a ratifikációs eljárás tanulságait Nyikolaj Podgornij szovjet államfő foglalta össze. Ezután került sor a szovjet ratifikációs okmány ünnepélyes aláírására, amelyről a TASZSZ hírügynökség a moszkvai rádió és a televízió gyorshírben, illetve első helyen, a nap híreként számolt be. A szovjet hírközlő szerivek részletesen ismertetik Mihail Szuszlov és Andrej Gromiko beszédét, illetve Podgornij államfő zárszavát. Az első amerikai lépések a moszkvai csúcs után Nixon amerikai elnök pénteken, középeurópai idő szerint hajnali 2.30 órakor fog beszámolni az amerikai népnek és a kongresszus két házának a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről, közölte szerdán Varsóban Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára. Az amerikai elnök belpolitikai tanácsadóiból és munkatársaiból alakult bizottság kedden összeült, hogy megvitassa a moszkvai csúcsértekezlet eredményeit és várható hatásukat az amerikai gazdasági életre, különös tekintettel a megtakarításokra és a foglalkoztatottságra. Foglalkozott a moszkvai csúcsértekezlet kihatásaival a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakult vegyes bizottság is. Az itt elhangzott vélemények szerint a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról kötött megállapodás következtében az Egyesült Államok az elkövetkező években másfél milliárd dollárt takaríthat meg.