Napló, 1972. június (Veszprém, 28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
Csütörtök, WO. június 1. NAPLÓ Kutatások, megrendelésre Beszélgetés dr. Gergely Istvánnal, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Mikor jó kutató a kutató? Ha megmarad, szűkebb portáján, s az intézet falai között fejti ki ereje legjavát, vagy pedig ha elmegy a „tetthelyre”, az elméleti eredmények felhasználásának színtereire, közvetlenül segítve a gyakorlati megvalósítást? Olyan kérdések ezek, amelyek számtalanszor felvetődnek a gazdaságok és a kutatóintézetek kapcsolatában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a korszerűbb, megalapozottabb pénzügyi helyzetű gazdaságok egy része nem pusztán a közvetett felhasználás híve, hanem igényli a szorosabb, a szerződésen alapuló kutatási kapcsolatot is. A kormány a közelmúltban országos kiemelt kutatási célprogramokra hozott határozatot, ezek közül három témakör a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatókörébe tartozik: a talaj termékenységének fokozása, az élelmiszerek választékának bővítése, valamint a hústermelés növelése. Természetes, hogy végrehajtásukhoz nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek és kutatóintézetek együttműködése, a gyakorlatban is bevált tudományos eredmények kiterjedt alkalmazása. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest — úgy is, mint az élelmiszergazdaság műszaki fejlesztésének irányítóját — kértem meg, válaszoljon néhány kérdésre. — Voltaképpen milyen megbízásokból tevődik öszsze egy-egy kutatóintézet munkája? — A nevéből, jellegéből következő feladatra, vagyis alaptevékenységre a minisztériumtól kap megrendelést az intézet. Szerződést köthet az e témákhoz kapcsolódó munkákra különféle főhatóságokkal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, a Magyar Tudományos Akadémiával és így tovább. Egymás közötti kutatáskoordinációnak nevezzük azokat a szerződéseket, amelyek a különféle programokban való részvételre kötik egybe az intézeteket. Végül ugyancsak szerződés alapján vállalhatnak munkát a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megbízásaira. — Ezúttal maradjunk pusztán ez utóbbi témakörben. Mi indokolja és mi korlátozza ezt a közvetlenebb, így talán hasznosabb kapcsolatot? — Nagyfokú változatosság, kiegyenlítettség tanúi vagyunk, ha ezeket a szerződéseket vizsgáljuk — válaszolja a miniszterhelyettes. — Mindenekelőtt azonban hadd szögezzem le: ezek a kapcsolatok igenis korlátozottak, mégpedig több okból. Az egyik legfontosabb tényező az, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok műszaki fejlesztési alap híján, viszonylag kevés pénzt tudnak előteremteni speciális követelményeikhez igazodó kutatások finanszírozására. Az élelmiszer- és fagazdaságban a kutatási eredmények nagyobb részt központi erőforrásokból születnek, ebből következik, hogy e produktumok zöme ingyenes a felhasználó számára. Az, hogy a szerződéses kapcsolatok terepe oly változatos, következik az intézetek jellegéből is. Mert mondjuk, miféle, alapvető feladatához igazodó szerződést köthet valamely tszszel az Agrobotanikai Intézet? Ellenkező előjelű példa lehet a Kisállattenyésztési Kutató Intézet, amely lényegében akkor teljesíti alaptevékenységét is, amikor az általa kitenyésztett, különféle hibrideket szerződés útján, megfelelő ellenszolgáltatásért, átadja a gazdaságoknak. Beszélhetünk időbeli kiegyenlítetlenségről is, hiszen valamely új növényfajtát, termesztési-tenyésztési eljárást csak akkor és addig lehet értékesíteni, amíg az újdonság az intézet privilégiuma. Mindent összevetve tehát azt mondhatom, fontosnak tartom, mégpedig a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, hogy a jövőben is bővüljön az intézetek szerződéses kapcsolatainak hálózata. Ezúttal nemcsak a gazdaságokkal kötött szerződésekre gondolok, hanem a más főhatóságokkal létrejövőkre is, hiszen ily módon gyakorolhat pozitív hatást például az iparra is a mezőgazdaság. — Várható-e bizonyos versengés kialakulása a ku tatók között? — Az intézetek hazai konkurenciájáról nemigen beszélhetünk, a kutatásban versenyről csakis nemzetközi összehasonlításban lehet szó. Ha pedig, mondjuk, az anyagi érdekeltség elve alapján a szerződéses kapcsolatokban bontakoznék ki versengés, annak következménye csakis egy lehet: az alaptevékenység, a voltaképpeni kutatás szenvedne kárt... szenvedne . Ebből tehát az derül ki, hogy nem szabad megfeledkezni az elmélet átplantálásának közvetlen útját korlátozó tényezőkről. Mégis, bizonyos növekedés bizonyára várható szerződések dolgában . . . — A szerződések maimennyisége legfeljebb csak évi tíz-tizenöt százalékkal növekedhet — hangsúlyozza dr. Gergely István. — Ha ugyanis ez nem így lesz, csökken annak a munkának az aránya, amelynek eredményét ingyenesen kapják meg a gazdaságok. Magyarán szólva: nem kívánatos anyagiasság uralkodna el a kutatók között. Mind ma, mind a jövőben nagyon vigyázni kell tehát arra, hogy csak reális mértékben építsék ki szerződéses kapcsolataikat az intézetek. Hogy hol van a határ, azt persze csak esetenként lehet megmondani, de két fő típus mégis meghatározható. Viszonylag nagy lehet a szerződések száma azon intézetekben, amelyek új növény- és állatfajtákat értékesítenek, fajtaszaporítást végeznek. Ilyenek a már említett kisállattenyésztési Kutató Intézet, vagy az iregszemcsei, a nyíregyházi, s más kutatóbázisok. Az itt születő kutatási eredmények viszonylag gyorsan, beruházások nélkül felhasználhatók. Az új fajták tenyésztésére kötött szaktanácsadás, szerződés nem tőkeigényes és gyorsan, sok gazdaságra kiterjeszthető. De csak kevés szerződést köthet az az intézet, amely berházás-igényes, komplex fejlesztési terveket, eljárásokat ad át a vállalatoknak és a gazdaságoknak. Példa lehet erre a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, ebbe a körbe tartoznak az egyetemek is. Ez utóbbi típusban alapelvnek azt tartom, hogy hozzávetőleg a kutatókéval megegyező számban álljanak kölcsönösen előnyös szerződésben rögzített partneri kapcsolatban a termelőszövetkezetekkel, különféle vállalatokkal. A beszélgetésből kitetszik, hogy a bevezető kérdésre korántsem lehet egyértelműen válaszolni. Mivel a kutatóintézeteket az állam tartja fönn, joggal tarthat igényt arra, hogy minden erejüket alapvető feladatuk teljesítésére fordítsák. Mégis, a szaktanácsadás formája, az egyéb szerződések létjogosultsága aligha vitatható. Keresztényi Nándor kövek a vizen úsznak Mielőtt a kő útra kelne, az északi partról a délire, billenő platós teherautókon utazik jónéhány kilométert az Uzsai Kőbányából a balatonrendesi üzembe. A kőbánya kikötőjében már várják az üres gyomrú uszályok, hogy átszállítsák a Balatonon. Ez a rakomány Siófokra készül, ahol a partvédelemnél használják fel a vörösbarna, sok mázsás termésköveket Ez a hajó 116 tonna követ szállít a túlsó partra rakodás után. (Balra) Kőre várnak az uszályok a balatonrendesi kikötőben. (Fent) Indulás előtti pillanatok, befejeződött a rakodás, várják a követ Siófoknál. (Jobbra) (Fotó: Borbás János) Atennyi gázt fogyasztunk Veszprémben? ! Épül a városközponti vezeték Rekord február 6-án • Törlesztik a tavalyi adósságot Távlati terv: óránként 10 ezer köbméter gáz 2800 lakás, 19 kilométer hosszú gázvezeték, óránként 2000 köbméter gázszolgáltatás. Távirati stílusban e számokkal jellemezhető a gázprogram eddigi teljesítése a megyeszékhelyen, Veszprémben 1970 óta. A Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalat helyi üzeme a fűtési szezonban naponta átlag 30 ezer köbméter gázt juttat a fogyasztókhoz, a Kiss Lajos lakótelep, a Cserhát, a József Attila lakótelep, a Füredi és a Felszabadulás út lakóinak. A fűtési idény teljesítmény „csúcsa” ez év február 6-án volt, amikor a gázfogyasztás egy órára meghaladta a 2800 köbmétert, egész nap 33,5 ezer köbmétert. A KÖGÁZ feladatai közé azonban nemcsak a folyamatos gázszolgáltatás tartozik, hanem a gázvezetékrendszer további építése, és természetesen a karbantartás, az ellenőrzés. Az idei építési tervekben azonban még mindig sok a tisztázatlan feladat késlekedik a megrendelő vállalatokkal wdfregyeztetés. Egy biztos: a József Attila utcai vezetékek, a megyei építők KISZ lakásainak bekötése még tavalyi adósság. Emellett az igazi nagy munka, az úgynevezett városközponti gázvezeték megépítése. Ez a megyei tanácstól a Zalka Máté térig húzódik majd. A KÖGÁZ-ra háruló 430 ezer forint értékű munka előkészületei már megkezdődtek. A tervek szerint ennek eredményeként az idei télen a megyei tanács kazánháza már alkalmas lesz gázfűtésre. A Felszabadulás úti lakótelepen 200 lakás már teljesen „gázüzemű”, csak konyhai gázszolgáltatás pedig 280 lakásban van. A KÖGÁZ veszprémi üzemének 1972-es tervei szerint a 0,1 atmoszféra nyomású gázvezetékre még 480 lakást kapcsolnak be. A IV. ötéves terv végéig a vezetéképítés és a berendezések bekapcsolása a KÖGÁZ-nak folyamatos programot jelent. A Felszabadulás úti lakótelep gázszükségletének biztosítására az év második felében megkezdik a 4,5 ezer köbméter per óra teljesítményű tömbfűtőmű építését. Ennek költségeit, 2 millió 800 ezer forintot a városi tanács adja. A Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalat veszprémi üzemének távlati terveiben 10 ezer köbméter per óra gázszolgáltatás szerepel, melynek megvalósításához az idén 5,5 millió forint értékű munkát végeznek el. Ennek eredményeképpen a jelenlegi 19 kilométer hosszú városi gázvezeték az év végére 25 kilométer lesz. (O. S.) Új üzlet Balatonkenesén és itevfiregion A Balaton gyorsított fejlesztési programja keretében a Veditex is új üzletet nyit június elsején Balatonkenesén és Révfülöpön. Mindkét üzlet 40 négyzetméternyi alapterületű és körülbelül 200—250 ezer forintos árukészlettel várja a vevőket, akik divat- és kötöttáru, fehérnemű, valamint strandcikkek, köztük jugoszláv női, férfi és gyermekcipők között válogathatnak. Mindkét üzlet vázát a kertai ÁFÉSZ üzem készítette. A balatonkenesei üzlet, a tanáccsal való megegyezés alapján, a helyi lakosság szolgálatában télennyáron üzemel. Tegnap a Veszprémi Vegyipari Egyetem E épületének kamaratermében megkezdődött a hidroformilezés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szimpózium. A tanácskozást, amelyen a világ 15 országából 70 külföldi és 20 magyar szakember vesz részt, a Magyar Kémikusok Egyesületének Veszprém megyei csoportja, valamint a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet kutatói szervezték. A hidroformilezés olyan vegyipari eljárás, amelynek során olefinekből — kőolaj és földgáz származékokból — mosószeralapanyag, műanyaglágyító, stb. gyártására szolgáló aldehideket és alkoholokat állítanak elő. Hazánkban azért van jelentősége az iparág tudományos megalapozásának, mert ebben az ötéves tervben megvalósul a Tiszai Vegyiművekben az úgynevezett olefin program, amelynek során a hazai hidroformilezés beindításához is elegendő nyersanyag áll majd rendelkezésre. Jelenleg ugyanis hazai hidroformilező üzem híján, az így előállítható és egyre szélesebb területen felhasznált alapanyagokat külföldi importból tudjuk csak beszerezni. A hidroformilezés legismertebb külföldi kutatóinak részvételével rendezett tudományos tanácskozást dr. Nemecz Ernő, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektora nyitotta meg. Üdvözlő szavai után a szimpóziumnak azt a jelentőségét méltatta elsősorban, amellyel alkalmat ad a magyar szakembereknek, a vegyipari egyetem oktatóinak tapasztalatok szerzésére a hazai kutatás fellendítéséhez, a várhatóan meginduló ipari termelés magyar szakembereinek felkészítéséhez. Bevezető előadást dr. Freund Mihály, akadémikus tartott. Azokat a kutatási és üzemkísérleti tapasztalatokat ismertette, amelyeket néhány évvel ezelőtt a MAFKI kutatói szereztek a hidroformilezés ipari megvalósításának kísérletei során. Az ünnepélyes megnyitó és bevezető előadás után megkezdődött a szimpózium tudományos programja. A háromnapos konferencián összesen 30 előadás hangzik majd el az iparág legújabb kutatási eredményeiről, a gyártás technológiai újdonságairól. Ma este fogadás a MÁFKI-ban és balatoni kirándulás egészíti majd ki a tudományos rendezvény veszprémi vendégeinek programját. Egy új iparág mssgterepülését készítik elő Nemzetközi szimpózium nyílt a veszprémi egyetemen