Napló, 1972. július (Veszprém, 28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

— 2 Fock Jenő Mongóliában Indiai —pakisztáni megállapodást irtat­aá Napi külpolitikai kommentárunk A HÓFÖDTE HIMALÁJA tövében elterülő kellemes fürdővároskában, Simlában talán történelmi eseménynek­­ voltak szemtanúi mindazok akik jelen lehettek az indiai­­pakisztáni megállapodás aláírásának ünnepélyes aktusán. A „talán” kizárólag azért ajánlatos, mert minden egyez­mény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Maga az okmány ugyanis már első pillantásra is felbecsülhet°I',-ūn jelentőségű és költés háromnegyed milliárd ember — India, Pakisztán, valamint Bangla­desh lakossága — sorsát befo­­lyásolhatja kedvezően. Valószínűleg némi idő kell ahhoz, amíg az egyezmény részleteit is megismeri a világ A megállapodás elvi része azonban máris ismeretes és hadd tegyük hozzá nyomban: örvendetes. A szinte deklarációnak is felfogható, mindkét kormányfő által elfogadott és aláírt szöveg ugyanis kifeje­zetten új alapokra be­regi két nagy és eddig egymást ,,ős­ellenségnek” tekintő ázsiai ország kapcsolatait. Ha ezek az elvek — a szuverenitás, a területi integri­tás, a függetlenség a fennálló helyzet és a békés eszközök tiszteletben tartása — megvalósulnak ezzel nemcsak az ér­dekelt két ország nyer. Egy rendezett, sőt jó esetben köl­csönösen segítőkész indiai—pakisztáni viszony kialakulása ugyanis újabb nagy vereséget mérne mindazokra az erők­re, amelyek a világnak ebben a fontos részében éppen a két állam hagyományos ellenségeskedésére építették kül­politikájukat. Most, a simlai aláírás idején, a világ jól emlékezik ar­ra, hogy miközben Washintgon és Peking minden eszköz­zel igyekezett szélesíteni a szubkontinensen tátongó szaka­dékot, a Szovjetunió és más szocialista országok a hídépí­tésen fáradoztak. Ennek természetesen az volt az alapvető feltétele, ami Európában is lehetővé tette az enyhülési fo­lyamatot: a tények, a realitások elismertetése minden érde­kelt féllel. A Himalája tövében a zenekarok eljátszották a himnu­szokat, a fényképek megörökítik a mosolyokat és kézfogá­sokat. Az ünnepélyes órák után a hétköznapok hosszú sora következik. Az iránt semmi kétség nem lehet, hogy Indira Gandhi kabinetje hű marad Simla szelleméhez. A jelek szerint minden attól függ, Rawalpindiben is megértik-e, hogy az ünnepi deklarációkat a hétköznapokon kell tettekre váltani. Vince József, a Magyar Nép­köztársaság prágai és Fran­tisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A két miniszter tárgyalásai június 4-én folytatódnak Uraink­ — Pitw ?«f©a mtkit iMkm«d­éMek Georges Pompidou francia köztársasági elnök és WiUv Brandt n­agp­­-imet kancel­lár hétfő d­élelőtt 2 órás négyszem­! közti megbeszélést tartott a bonni kancellári hi­vatalban. Az AFP jólértesült forrás­ra hivatkozva közli, hogy a két politikus megvitatta a tízek októberi csúcsértekez­letének kilátásait és foglalko­zott a jelenlegi pénzügyi vál­ság kérdéseivel is. Pompidou elnök ezután részt vett a tiszteletére adott ebéden. Pompidou és Brandt dél­után ismét tárgyalóasztalhoz ült, majd egyórás négyszem­közti tanácskozás után be­vonták az eszmecserébe Scheel és Schumann külügy­minisztereket, valamint Schiller és Giscard D’Estaing gazdasági és pénzügyminisz­­tereket. A csúcstalálkozóval párhu­zamosan hétfő délelőtt külön tanácskoztak a küldöttségek­ben résztvevő miniszterek is.­­ (Budapest, MTI) Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fo­gadta dr. Friedrich Früh­lis­­thal rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, az oszt­rák Köztársaság új magyaror­szági nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. (Genf, MTI) Hétfőn délután Genfben, az Egyesült Nemze­tek Szervezetének palotájában megkezdődött az ENSZ gaz­dasági és szociális tanácsának 53. ülésszaka. A megnyitón részt vett és felszólalt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Az ülésszakot Szarka Károly nagykövet, a Magyar Népköz­­társaság állandó ENSZ képvi­selője nyitotta meg.­­ (Moszkva, TASZSZ) Hétfőn Moszkvában a Kubai Köztár­saság nagykövetségén Fidel Castro kubai miniszterelnök fogadást adott az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge és a szovjet kormány tisz­teletére. Castro és Koszigin pohárköszöntőt mondott. (Hanoi, AFP) Az amerikai légierő támadta Hanoi elővá­rosait és a VDK más sűrűn la­kott területeit. A Demokrati­kus Vietnam fővárosában több alkalommal volt légiriadó. Dél-Vietnam különböző pont­jairól a népi erők sikeres ak­cióiról, az amerikai légierő barbár bombatámadásairól ér­keztek hírek. A leghevesebb harcok az északi fronton levő Quang Tin és Thua Tiet tar­tomány területén folynak. Befejeződött a simlai csúcstalálkozó Elvi nyilatkozattal felérő megállapodást írt alá vasár­nap késő este a televíziós kamerák előtt és a fotóripor­terek gépeinek villogása kö­zepette az indiai Simlában Indira Gandhi indiai minisz­terelnök és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás legfonto­sabb pontja ünnepélyesen kimondja, hogy „a konflik­tus alapvető területeit és okait, amelyek az elmúlt 25 évben megrontották a két ország kapcsolatait, békés eszközökkel oldják meg.” A két ázsiai ország vezetői azt is kinyilvánították, hogy mindig tiszteletben fogják tartani a másik országának nemzeti egységét, területi in­tegritását, politikai függet­lenségét és szuverén egyen­lőségét. Annyi háború és vi­szály után leszögezték, hogy egyikük sem tesz egyoldalú­an lépéseket a fennálló hely­zet megváltoztatására és egymáshoz való viszonyuk­ban lemondanak az erőszak­ról, illetve a vele való fe­nyegetésről és lépéseket tesznek az egymás ellen uszító propaganda megféke­zésére. A megállapodás tovább pontjai már felvázolják az együttműködés felújítását és fejlesztésének irányait is. Kimondják, hogy a szubkon­tinens két nagy országa fej­leszti a kereskedelmet és a gazdasági együttműködést felújítja a postai és távíró­összeköttetést, a szárazföldi, tengeri és légiforgalmat, va­lamint a polgári személyek kölcsönös látogatásait. Bhutto elnök délelőtt a pa­kisztáni légierő gépével ha­zaérkezett Lahoreba. Rövid nyilatkozatában kijelentette, hogy az Indiával aláírt egyezmény az első és fontos lépés egy hosszú úton. Azt is közölte, hogy egy hét múlva július 10-én rendkívüli ülés­re hívja össze a pakisztáni nemzetgyűlést az egyezmény ratifikálása végett. A ratifikálástól számított­­ 30 napon belül az egyez­mény szerint mindkét or­szág visszavonja csapatait­­ arról a területről, amelyet a decemberi háborúban foglalt el, kivéve Kasmírban, ahol a terület végleges rendezé­séig nem állítják vissza a vitatott tűzszüneti vonalat. Fock­­Jenő látogatása t­étlen balnál Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki hivatalos és baráti látogatás­ra érkezett a Mongol Nép­­köztársaságba, hétfőn látoga­tást tett Jumzsagim­ Cedenbal­nál, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt KB első titkárá­nál, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökénél, s beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen részt vett Luvszan, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsá­gának Tagja, a Mongol Nép­­köztársaság Nagy Népi Hu­rálja Elnökségének első el­nökhelyettese, valamint több más mongol párt- és állami vezető. Fock Jenő hétfőn koszorút helyezett el Szuhe Bátor és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi állam két megalapítójá­nak síremlékén. Jumzsagij­ Cedenbal hétfőn vacsorát adott Fock Jenőnek a tiszteletére. A testvéri barátság és szí­vélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim­ Ceden­bal és Fock Jenő mondott po­hárköszöntőt. ­ csehszlovák külügyminiszter Budapesten Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására jú­lius 3-án Budapestre érkezett Bohuslav Chnoupek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere. A két miniszter között hivatalos tárgyalásokra kerül sor a két ország közötti kapcsolatok­ról, valamint az aktuális nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokon részt vet­tek a két ország külügymi­nisztériumának vezető beosz­tású munkatársai, továbbá N­APLÓ A nyeremény betétkönyvek sorsolása Az OTP hétfőn Berettyóújfalun rendezte meg a nyereménye betétkönyvek 1972. második negyedévi sorsolását. A húzáson a június 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényes nyereménybetéti könyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszá­mának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1972. második negyedévi átlagbetét­jüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. A nyereményösszegeket a betétkönyvet kiállító OTP fiók vagy postahivatal július 17-től fizeti ki. szám- nyere- szám- nyere- szám- nyere- szám- nyere­végző- mény- végző- mény- végző- mény- végző- mény­dés százalék e­és százalék dés százalék dés százalék 074 100 179 25 521 25 592 25 225 25­­50­­5 601 25 676 25 328 26 585 25 681 25 685 25 392 25 106 25 708 50 714 25 418 200 426 25 439 25 441 25 765 25 836 50 442 25 459 25 992 25 Kedd, 1972. július 4. Évadzáró társulati ülés a Petőfi Színházban (Folytatás az első oldalról) magatartást, a közéleti tevé­kenységet és a színházi kö­zösségért végzett munkát is figyelembe veszi. Az itt ülő kommunistáknak és minden­egyes haladó gondolkodású művésznek éreznie kell en­nek az embert, művészt ne­velő gondolatnak a fontos­ságát. A pártalapszervezet feladatának tekintem, hogy megkeresse a lehetőséget ar­ra, hogy az eddiginél több lehetőséget biztosítson a tár­sulatnak a közélet területén. Emellett szorosabb, terméke­nyebb kapcsolatokat létesít­sen a várossal a bennünket körülvevő ipari üzemek dol­gozóival. — Tisztelt társulati ülés! Mindnyájan tudjuk hogy az elmúlt évad sikeres előadá­sai közös munka, közös aka­rat, közös gondolat szülöttei voltak. Ez az egyedül járha­tó út a jövőben is. Vigyáz­zunk a színház jó közössé­gére, amit elértünk, mi értük el együtt. A Hamletból vett idézettel fejezte be köszönő szavait a színház párttitkára: „Illeszd a cselekményt a szóhoz, a szót a cselekményhez, külö­nösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd, mert minden obb­an túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek feladata most és eleitől fog­va az volt és az marad, hogy tükröt tartson a természet­nek, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és ma­ga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyoma­tát." Ifjúsági építőtábor nyílt Nemesszalókon A „Veszprém megye zöld­ség ellátásáért” akció sike­réhez kezdeményezően, tet­tekkel járulnak hozzá a pá­pai fiatalok. A pápai járási és városi KISZ-bizottságok ifjúsági építőtábort szervez­tek Nemesszalókon, amelyet tegnap délelőtt ünnepélye­sen nyitottak meg. A közsé­gi pártszékházban rendezett ünnepélyen részt vett Tele­­kesi Miklós, a pápai járási pártbizottság első titkára, Szabó Gyula, a pápai városi pártbizottság első titkára, a járási, városi KISZ-bizottsá­­gok titkárai és a helyi párt­­szervezet, tanács és tsz ve­zetői. Az első turnus résztvevőit — a pápai közgazdasági technikum 44 diákját — Jó­ssa Pál, a nemesszalóki tsz elnöke köszöntötte, majd Szévald József, a KISZ me­gyebizottságának munkatár­sa mondott megnyitó beszé­det Az ünnepélyes megnyitó után a vendégek megtekin­tették a diákok szálláshelyét és a tsz kertészetét. Az első turnus résztvevői vasárnap érkeztek, s a község általá­nos iskolájának tantermei­ben kaptak helyet. A szállás és az ellátás kitűnő, s min­den szobában van televízió. A táborhoz hideg-melegvizes fürdő is tartozik, s gazdag a kulturális és sportprogramVR 1 is. • Az 1. ■ Az ízletes és bőséges ebéd után az építőtábor lányai megkezdték a munkát a kertészet hagyma- és papri­kaföldjein. Mint a tsz ve­zetői elmondták: két hóna­­­pon át — négy turnusban — 180 pápai diáklány dolgozik majd az Egyetértés Termelő­szövetkezetben. A kertészet területét a következő évek­ben a duplájára növelik és — kedvező tapasztalatok esetén — a jövő évben is nyitnak építőtábort. születik Afrikában Új állam M­int lapunk első OLDALÁN ARRÓL HÍRT ADTUNK: VASÁRNAP MEGYÉNK VENDÉGE VOLT A MIL­­CAR CABRAL, a legendás hírű afrikai szabadsághős. Tizenegy évvel ezelőtt alig néhányad magával kezdte meg a felszabadító harcot a több évszázados portugál gyarmati uralom ellen. A fiatal agrármérnök — aki­nek családja — ellentétben az ország néger lakosságá­nak több mint 90 százaléká­val — jómódú volt. Ezért is tudták iskoláztatni. Cabral munkája közben döbbent rá népe iszonyatos elmaradott­ságára. Annak ellenére hogy a nyugodt és biztos megélhe­tés várt rá a portugál gyar­mati rendszeren belül — mégis a lázadás útját vá­lasztotta. A fegyveres harc mellett a néptömegek felvi­lágosítására, tanítására is nagy súlyt fektetett. A kicsi, 36 125 négyzetkilométer te­rületű ország alig egymilliós lakosságával példát muta­tott az egész afrikai felsza­badító mozgalomnak. Né­hány év alatt hatalmukba kerítették Bissau legnagyobb részét. A portugálok jelen­leg csak pé­nv­­árost és támaszpontot birtokolnak. Az Amilcar Cabral vezet­te mozgalom (Guinea Bissau és Zöldfok-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja) sike­rét a szívós felvilágosító politikai munkának köszön­hette. A népet megosztó val­lási és törzsi ellentétek el­len kezdettől fogva kitartó küzdelmet vívott a párt. A portugálok mindenfajta el­lentéteket szító mesterkedé­se kudarcba fulladt. A mo­hamedánokat és kereszté­nyeket, valamint a szudáni, a balante­ fülke, a mand­­zsuk négereket sikerült a közös cél érdekében mozgó­sítani. A felszabadító hábo­rú éveiben megkezdődött a nemzetté válás folyamata, amelyre jogosan büszkék a függetlenségi párt vezetői. A PORTUGÁL FEGY­VERES ERŐK, A VIETNAMIHOZ HA­SONLÓ PARTIZÁN TAK­TIKÁVAL SZEMBEN tehe­tetlennek bizonyultak. Ezért dühükben az amerikaiak­hoz hasonlóan falvak terror­bombázásával, sőt napalm­­gyújtogatással próbálták megtörni a nép ellenállását. Portugál Guinea Szenegállal és a Guineai Köztársasággal határos. Fekete-Afrika leg­haladóbb rendszere kétség­kívül Guineában van Sekou Touré vezetése alatt. A por­tugál gyarmatosítók legna­gyobb bánatára Guinea bát­ran cselekvő szolidaritást vállalt a szabadságáért küz­dő bissoiakkal. I­GAZ, RAJTAÜTÉS­SZERŰ VILLÁMTÁ­­MADÁSOKKAL A PORTUGÁL ZSOLDOSOK többször is meg akarták dönteni a guineai haladó rendszert. Az éber guineai biztonsági erők azonban ed­dig mindig elűzték az idegen agresszorokat. Sekou Toure határozottan antiimperialista vezetése — a fegyveres zsarolás ellenére — válto­zatlanul minden támogatást megad a bissaui felszabadító mozgalomnak, beleértve a katonai kiképző táborok fenntartását is guineai terü­leten. Az Afrikai Egységszerve­zet legutóbbi ülésén , ame­lyet Marokkó fővárosában, Rabatban tartottak meg, az állam- és kormányfők elha­tározták, hogy még hatéko­nyabban támogatják anya­gilag és politikailag egya­ránt a gyarmati elnyomás ellen küzdő népeket. Buda­pesti sajtóértekezletén Cab­ral főtitkár aláhúzta a ra­­bati AFSz határozat jelen­tőségét. Az Egyesült Nem­zetek Szervezete is számta­lan formában fellép a gyar­matosítás ellen. Az imperia­lista nagyhatalmak sem me­rik már nyíltan támogatni a kolonializmust. Gyakorlati­lag azonban ellátják fegy­verrel Portugáliát — azzal az ürüggyel, hogy NATO tagállam. Bissau­ban a portugálok már elvesztették a háborút. A lisszaboni fasiszta rezsim csak azért ragaszkodik ma­kacsul Bissau még kezükön maradt területeihez, mert anélkül képtelen lenne An­golát és Mozambique-ot gyarmati rabságban tartan. Amilcor Cabral éppen ha­zánkban jelentette be, hogy valószínűleg még ez év vé­gén kikiáltják a független köztársaságot. Ezzel az a céljuk, hogy nemzetközi jo­gilag is elfogadtassák a vér­rel szerzett függetlenség realitását. H­azánk és a szo­cialista ORSZÁ­GOK — ELSŐSOR­BAN A SZOVJETUNIÓ — KEZDETTŐL FOGVA TÁ­MOGATTA a felszabadító harcot. Bármennyire is ma­kacsok Portugália vezetői, nekik is be kell látniuk — mint Angliának és Francia­­országnak — hogy a XX. század második felében már nem lehet büntetlenül gyar­mati sorban tartani el­vetlen népet sem. Horváthy György

Next